Elöljáróban szeretném megjegyezni, hogy nagyon nehéz volt erről a könyvről írni. Olyan volt, mint amikor az ember kinyit egy szekrényt és kiborulnak belőle a csontvázak. Amit ebben a könyvben olvastam, az a vitaminokkal és ásványi anyagokkal kapcsolatos problémák újabb reinkarnációja. Ennyi, nem több. És amikor írtam a cikket, folyamatosan azon kaptam magam, hogy nem is Szendi Gábor könyve a téma, hanem azok a jelenségek, amikből megszületett…

Az Új vitaminforradalom bizonyos értelemben folytatása a korábban megjelent paleolit témájú és D-vitaminról szóló könyveinek. A vitamin/ásványi anyagok téma folyamatosan napirenden van a paleolit irodalomban, érdemes átfutni az ott található megállapításokat is. Szendi Gábor könyvében „új vitaminforradalmat”, „életbevágóan fontos” felismeréseket ígért és hogy „ideje újragondolnunk a vitaminok körül kialakult babonákat és mesterségesen gerjesztett mítoszokat”.  De jó is lett volna…

No revolution, please!

A JÓ, A ROSSZ, ÉS AZ IZÉ…

Nem szeretném a könyvben szereplő, vitaminokkal kapcsolatos megállapításokat részletekbe menően elemezni (gondolom, sokan ezt várták), mert az jelentősen meghaladja egyetlen cikk lehetőségeit. De ígérem, fogok még a vitaminok és ásványi anyagok kérdésével foglalkozni. Most csak röviden összefoglalnám, mi volt számomra pozitív és negatív élmény a könyv kapcsán, illetve megosztanám az olvasás közben felmerült gondolataimat…

A könyv legjobb része szerintem a 11-18. oldal közötti bevezető. Ez egy jó áttekintés arról a káoszról, ami ma a vitaminok és ásványi anyagok körül tapasztalható. Egyértelműen látszik, hogy semmi forradalom nincs a területen, sokkal inkább állóháború, ahol a „vitaminellenes” és a „vitaminpárti” oldal szorongatja egymást évek óta. Éppen ezért nem forradalomra, hanem korrekt összefoglalókra, áttekintésekre, állásfoglalásokra lenne szükség, ami megpróbálja közérthető és tárgyilagos módon kijelölni az egyes anyagok alkalmazási területeit, hasznát és értékét – anélkül, hogy újabb frontot nyitnánk ebben a küzdelemben.Ezt ettől a könyvtől ne is várja senki... nem kapunk forradalmat.

Szendi Gábortól megszokhattuk, hogy nem szereti a hivatalos orvoslást, ennek megfelelően a könyve továbbra is tele van a „gyanakvó és ellenséges orvostudomány” szapulásával, a gazdasági háttérharcok emlegetésével, a tudományos tekintélyek egymás közötti leszámolásainak részletezésével. A tudományos kutatásokat emberek végzik, és nyilvánvalóan vannak gazdasági érdekcsoportok, akik ezeket finanszírozzák (mert ezek azért kemény pénzekbe kerülnek), illetve élnek az eredményekből – de ez szinte bármilyen más tudományterületen is így van, ez a piacgazdaság nevű össznépi játék.

A fejlődésnek megvan a maga üteme és egy olyan komplexitású területen, mint az emberi egészség, én nem várom el, hogy egy „pilot study” (kb. bevezető tanulmány) hatására mindenki teljes pálfordulást hajtson végre. Az egészségügyi kutatások történetében voltak forradalmi felfedezések, amiket visszaigazolt az élet, úgy tudunk példát arra is, hogy sokat ígérő újítások elvéreztek vagy látványosan elbuktak az évek alatt.

Az orvostudomány gyanakvó és ellenséges…

Kinek készült?

Nem igazán tudtam eldönteni, kinek is írta Szendi Gábor a könyvet. Az általános műveltségű laikus olvasónak az információk tengere szerintem sok – vagy a kiegészítő magyarázatok, háttérismeretek kevesek. Azért itt kicsivel komolyabb kérdésekről van szó, mint ami általános vagy középiskolai biológia órákon előfordult. Szakmai közönségnek célozva viszont felületes könyv kidolgozása, illetve a konvencionális orvoslást folyamatosan kioktató stílus (nem csak) nekem irritáló.

Egy vitamin nem egy vitamin…

Az „Új vitaminforradalom” egyik fő vonalát az adja, hogy az egyes vitaminok nem is egy kémiai anyagot rejtenek, hanem egész vegyületcsoportokat fednek le, aminek biológiai jellemzői és hatásai sem egyformák, sőt, még egymás hasznosulására is hatással vannak. Különbség van a tucatnyi karotinoid vegyület és a retinol (valójában ezt hívjuk A-vitaminnak) esetében, a K1 és K2 vitamin között, ráadásul ez utóbbit is több kémiai variáns alkotja. Az E-vitamin esetén is (minimum) 8 vegyületről van szó, még a C-vitamin is két változatban (aszkorbinsav, dehidro-aszkorbinsav) létezik. Hogy tovább ne soroljam...

Azt hiszem, ez szakmai közönségnek ezek nem voltak újdonságok, abban viszont nem vagyok biztos, hogy laikus olvasóknak teljesen követhető. Szerintem először korrekt módon rendet kellett volna tenni a témában, utána lehetett volna merengeni azon, hogy milyen forrásból, hogyan is visszük be ezeket és milyen hatásbeli különbségek vannak – ez nem sikerült. Én rendre azon kaptam magam, hogy ugrok fel a könyv olvasása közben és rohanok a könyvespolchoz vagy a netre, hogy utánanézzek, hogy is vannak bizonyos dolgok. Nem azért, mert kényszert éreztem a hitelesség ellenőrzésére, csak egyszerűen hiányoztak információk ahhoz, hogy követhetőek legyenek a gondolatmenetek.

Az E-vitamin család… teccik érteni?

Együtt többek vagyunk… vagy kevesebbek…

Másik fő témát a vitaminok és ásványi anyagok egymásra gyakorolt hatása jelenti - végül is az alcím "hatások és kölcsönhatások". A hatóanyagok kölcsönhatási szakmai körökben nem újdonságok, a dietetikusok talán már az első gyógyszertan órán ezzel indítanak. A táplákozástudomány tele van olyan szentenciákkal, hogy a C-vitamin javítja a vas felszívódását, a kalciumhoz kell a D-vitamin, meg a nagy dózisú kalcium egy csomó más nyomelem (vagy gyógyszer) hasznosulását lerontja. Ez még a publikus ajánlásokban is megjelenik, sőt ezt még az étrendi-kiegészítők összeállítása során is többé-kévésbé figyelembe veszik.

Szendi Gábor könyve tartalmaz néhány érdekességet e téren, de akkor már szívesebben olvastam volna egy szisztematikus áttekintést a témáról.Ha már az alcím ezt ígérte.

Többet, többet és még többet…

Az un. ortomolekuláris medicina fő elve, hogy lehetőleg vitaminokkal és ásványi anyagokkal kezeljük a betegségeket, s Pauling munkásságának (és a Nobel-díj varázsának) köszönhetően rendkívül népszerűek a nagy dózisú készítmények. A nagy dózisú bevitel egy olyan téma, amin hosszan el lehetne rágódni.

A legtöbb vitamin/ásványi anyag esetében a szervezet egy meghatározott tartományon belül igyekszik tartani a szintet. Amíg ez alatt a szint alatt vagyunk, addig nagy hatékonysággal veszi fel az adott anyagot a táplálékból és visszafogja az ürítést. Az optimális tartomány felett viszont a felszívódás leromlik és fokozódik az ürülés. Ezért (vegyünk egy példát a könyvből) a C-vitaminból napi 4-500 mg feletti dózist nem nagyon érdemes fogyasztani. Persze meg lehet erőszakolni a szervezetet (ahogy például Szendi is írja) hosszú felszívódású készítményekkel, napi 3-4 bevitellel, ha másképp nem megy, intravénásan… ezt viszont én már nem tartom étrend-kiegészítésnek, ez már gyógyszeres terápia. És mint ilyet, nem ártana megfelelő kontroll alatt végezni…

A napi C-vitamin bevitel dózisa és a vérszint alakulása

Felmerült bennem az is, hogy mennyire életszerű egy olyan beviteli ajánlás, ami a biológiailag normális étrendi bevitellel nem elérhető. Általában véve egy kiegyensúlyozott, változatos étrend bőséges, szükségletek feletti mennyiségű ásványi anyagot és vitamint tartalmaz, de nem alkalmas arra, hogy annak többszörösét vigyük be a szervezetbe. Ezt még a paleolit étrend sem tudja biztosítani. Ez azt jelenti, hogy a Szendi Gábor által megcélzott dózisok csakis mesterségesen, étrend-kiegészítőkkel vihetők be a szervezetbe - egyébként ő is ezt javasolja, mert hát az élelmiszerekkel sok gond van, és még a Baywatch fiúk napbarnította testében sincs elegendő D-vitamin… a napfény meg lebontja a folsavat… csak a gond van...

Az biztos, hogy az evolúciós értelemben hatékony működéshez szükséges tápanyagmennyiség (valamivel több is) elérhető kiegyensúlyozott és változatos étkezéssel – nem így lenne, már kihaltunk volna. Elképzelhető, hogy ennél nagyobb dózisoknak vannak többlet pozitív egészségügyi hozadékai (vagy negatív hatásai, mint pl. az A-vitamin és több ásványi anyag esetében). De alapvetően ezeket az ismereteket el kell helyeznünk az egészségről alkotott képünkben. Én azt gondolom, hogy a sokak által vágyott 100-120 éves egészséges élettartam nem olyan természetes dolog, nagy valószínűséggel ennek elérése szintén igényli a természet adta keretek átlépését, ez lehet akár emelt szintű vitamin-bevitel is. De ezt majd megtudjuk, ha Szendi Gábor megírja visszaemlékezéseit 135 éves korában…

Ami külön méreg, hogy Szendi Gábor gyakran hangsúlyozza, hogy az egészségügy és a gyógyszeripar, meg az élelmiszeripar „milliók halálát” okozza azzal, hogy akadályozza a nagy dózisú vitaminok, ásványi anyagok széles körű használatát. Mielőtt azért elsírnám magam, eszembe jut, hogy csak kis hazánkban a lakosság kb. fele kőkeményen dolgozik azon, hogy minél hamarabb krónikus betegségekben szenvedjen, és jó korán meghaljon. Szerintem a 3,5 millió dohányos, az egymillió alkoholbeteg országában ahol a felnőtt magyar lakosság negyede sem végez legalább hetente valamilyen sporttevékenységet – tudnám még sorolni. és a sokak által kárhoztatott civilizációs betegségek döntő részben ezt a réteget érintik. Szóval lenne még itt mit javítani az egészséget meghatározó tényezőkön, mielőtt az asztalt verjük az alanyi jogon járó mega-multivitaminért.

Lehet választani…

Az ajánlásokról

A legnagyobb harcok a napi beviteli ajánlások körül dúlnak. Ez önmagában egy borzalmasan összetett terület, hosszan lehet vitázni a módszertani kérdésektől kezdve a szükségletet meghatározó tényezőkön át egy adott dózis rövid és hosszú távú pozitív és negatív hatásáig.

Abban igaza van Szendi Gábornak, hogy az ajánlási rendszer alapvetően abban az időszakban született meg, amikor az elsődleges cél a tömeges hiánybetegségek elkerülése volt. Vagyis adott vitamin/ásványi anyag bevitelei ajánlása azt a mennyiséget jelenti, ami adott anyag jellegzetes hiányállapotának elkerülését biztosítja, az adott anyaghoz köthető anyagcsere-folyamatok kielégítő működését lehetővé teszi. Azt hiszem, hogy sosem volt cél, hogy az ortomolekuláris medicina célkitűzéseit beépítsük a rendszerbe, vagyis hogy minden népbetegséget vitaminok és ásványi anyagok nagydózisú bevitelével kezeljünk. Szendi Gábor olyan dolgot kér számon ettől a rendszertől, amire nem is volt tervezve.

Idézem: „a közegészségügy tömegben és átlagban gondolkodik, az ajánlások nem testre szabottak” (273. o.). Miért, miben kellene gondolkodni? Nyilván meg lehetne alkotni egy olyan ajánlási rendszert, ami (kellő körültekintéssel) figyelembe veszi a „vitaminforradalom” eredményeit, meg az egyéni igényeket, szükségleteket, aktuális vérszint-méréseket, de azért ez egy rettenetesen bonyolult rendszerré nőné ki magát, mert az alapvető beviteli irányértéket tucatnyi korrekciós tétellel kellene módosítani. Egyébként, ha például a sporttevékenységhez szükséges többlet vitamin és ásványi anyag mennyiséget piszkáljuk, azt nem kell beépíteni az alap ajánlásokba, - főként mert a lakosság 77%-a nem hogy versenyszerűen, de egyáltalán nem sportol – arra ott vannak a sportolói ajánlások.

És egyébként itt szeretnék eloszlatni egy félreértést: az ajánlások nem okoznak vitamin- és ásványianyag-hiányt. De tényleg. A hiányt sok minden okozhatja: genetikai probléma, életmód, betegség, rossz táplálkozás, stb.. Senkit nem hallottam ilyet mondani: "bocsánat, nem kérem már ezt az adag salátát, mert az ajánlás szerint csak 60 mg C-vitamint lehet enni egy nap…" Amikor pedig vitaminhiányról beszélünk, az okokat kell felderíteni először, nem pedig nagy dózisú bevitellel letakarni a problémát.

Azt hiszem, elég sok publikus anyag elérhető, ami a vitamin- és ásványianyag-hiányokra hívja fel a figyelmet, Szendi Gábor könyve is jó párat említ, de nagy sajnálatomra ezt sem rendszerezte, pedig milyen jó lett volna…

De végezzünk egy gondolati kísérletet: legyen a C-vitamin ajánlás napi 3x500 mg. Ez az alacsony C-vitamin vérszintű személyek esetében mekkora arányban hozna javulást? Javulna ettől az emberek étrendje, több gyümölcsöt/zöldséget ennének? Vagy csak megnőne a C-vitamin gyártók és eladók forgalma? Legyen a D-vitamin irányadó vérszintje 60 ng/ml és végezzünk egy nagy népegészségügyi szűrést - vajon rá lehetne venni az embereket, hogy több időt töltsenek a napon vagy csak az étrend-kiegészítők iránti igényt fokoznánk? Az ajánlások emelésével általában rá lehetne venni az embereket arra, hogy jobban foglalkozzanak saját egészségükkel?

Piszkos anyagiak…

Szendi azon az állásponton van, hogy „a vitamin- és ásványianyag-pótlás hosszú távú befektetés”. Én magam is ezzel értenék egyet, ha nem tudnám, hogy elég sokszor ezzel csapják be az embereket.

Próbáltam összeszámolni, hogy a hazai piacról elérhető termékekből mennyibe kerülne, hogy a Szendi Gábor féle ajánlást fedezni tudjam, aztán szomorúan megállapítottam, hogy a szegény emberek korán halnak… a kb. 100-150 μg MK-7 K2 vitaminhoz kell havi 3-5 ezer Ft, ha olyan készítményt szeretnék, amiben mondjuk elfogadható mennyiségű D3 vitamin van, akkor havi 10-15 ezer. Ha ez megvan, akkor is még költeni kellene C-vitaminra, jó minőségű halolaj-kapszulára, olyan E-vitaminra, amiben elegendő delta- vagy gamma-tokoferol van. És valamit biztos kifelejtettem… Bevallom őszintén, feladtam…

Kiegészítés: kedves kollégáim hívták fel a figyelmemet, hogy az általam látott készítményekkel szemben egyes kategóriákban (pl. D3-vitamin)  vannak egészen olcsó étrend-kiegészítők is. És a D-vitamin pl. orvos által fel is írható. Legalább ennyi jó hír :) Majd egyszer futok egy kört azzal is, hogy pontosan kiszámolom, mennyibe kerülne egy teljes vitaminkosár...

...és még van képük a gyógyszergyárakon számon kérni a profitot...

Divány.hu

A könyv olvasása közben jelent meg egy promóciós cikk a divány.hu portálon. Ebben azért volt egy pár olyan gondolat, ami felborzolta a világháló szakmai közönségének kedélyeit. Nem ok nélkül, nálam is biztosítékot kellett cserélni pár mondat után. Kiemelném pár „kedvenc” gondolatomat:

„A tudomány nem egy titokzatos dolog, hanem egy összefüggésrendszer, amit ha megért az ember, 8 általánossal is olyan szakértő lehet, mint doktorátussal.”

A tudomány tényleg nem titokzatos, de 8 általánossal nem lesz az emberből szakértő – azt kell mondanom, hogy ez tipikus outsider duma. Már elhagytuk azt a kort, amikor még íróasztal mellől, autodidakta módon tanulva fel lehetett forgatni a tudományos világot. Persze, kemény munkával át lehet magunkat hámozni egy adott terület elméleti szakismeretein, de a felsőoktatás szellemi háttere nélkül sokkal nagyobb az esélye, hogy lényeges infókról lemaradjunk, a gyakorlati dolgokról nem is beszélve.

„Egészen biztos vagyok benne, hogy ha maga holnap azt mondaná, hogy mostantól a vitaminokkal foglalkozik, és két évig mást sem csinálna, csak bújná a szakirodalmat, utánanézne annak, amit nem ért, kikeresné azokat a neveket, amelyek idegenül hangzanak, egy idő után ugyanúgy értene a vitaminokhoz, mint más szakértők.”

Én pedig egészen biztos vagyok benne, hogy nem. Tisztán teoretikus tudományoknál talán még…, de az egészségügy nem ilyen. És most gonosz leszek: Szendi Gábornak (és a hozzá hasonló kompilátoroknak) könnyű már mások munkáján (=kutatásain) elhajózgatni. Amikor mások munkáját szedi ízekre, az igen látványos dolog  - de vegyük észre, maga még egyetlen szakmailag korrekt, témába vágó publikációt sem jegyzett. Könyvet írni egy adott témában szinte bárki tud, mert a copy-paste csodafegyver - hozzáférhető anyag meg van a neten meg a szakkönyvtárakban. Tele vagyunk ilyen "szakértőkkel", akik némi tallózás után feltalálják a bölcsek kövét, az elixírt meg a rák gyógyszerét. Dugig vannak a könyvesboltok ilyen kiadványokkal. Csak az a baj, hogy egy borzalmas széles spektrumban, egymásnak ellentmondó eredményekre jut minden szakértő…

TANULSÁG

A könyv olvasása után olyan érzetem volt, mintha a könyv egy kiadói nyomásra gyorsan összedobott iromány lenne – tények-tévhitek.hu cikkei kinyomtatva és lefűzve. 300 oldalban a világ összes vitaminjáról le lehet írni minden olyan fontos dolgot, ami laikusok számára érdekes lehet, sőt szakmabeliek számára érdekes dolgot is össze lehet hozni. Ehhez képest az Új vitaminforradalom elég szellős lett...kiemelt pár témát, ott kalandozott egy kicsit erre-arra, de átfogó képet nem igazán nyújtott.

És még mindig nem tudtam eldönteni, kinek lehetne ajánlani a könyvet a rajongókon kívül. Laikusok számára a tartalom nagy része érdektelen, egyszerűen az „orvosok már megint eltitkolnak valamit” és a „vegyél még több vitamint, de ne azt, hanem emezt” üzenettel elintézhető. Táplálkozástudományban járatosabb olvasóknak is inkább a könyvtári kölcsönzést ajánlom, ez nem az a szakkönyv, amit a témában várunk egy ideje...

Korunk népbetegsége: a hülyeség. A "természetes egészség" felirat alatt csupa étrend-kiegészítő...

Források:

1. Szendi Gábor: Új vitaminforradalom. Jaffa. Budapest. 2013.
2. Szendi: A D-vitamin véd a ráktól. http://divany.hu/eletmod/2013/12/27/szendi/
   
3. Effects of a short-term intervention with a paleolithic diet in healthy volunteers; M Österdahl, T Kocturk, A Koochek, P E Wändell;(2007) http://www.nature.com/ejcn/journal/v62/n5/full/1602790a.html
4. Ács Pongrác– Borsos Anita – Rétsági Erzsébet: Gyorsjelentés a magyar társadalom életminőségét befolyásoló fizikai aktivitással kapcsolatos attitűdjeiről. Magyar Sporttudományi Társaság. 2011
5. M Levine et al.: Vitamin C pharmacokinetics in healthy volunteers: Evidence for a recommended dietary allowance. Proc. Natl. Acad. Sci. USA Vol. 93, pp. 3704-3709, April 1996. URL: http://www.pnas.org/content/93/8/3704.full.pdf+html