Lassan egy évtizede már, hogy az aszpartam alapú édesítőszerek káros hatásaival riogató írások keringenek a világhálón. Elsősorban a természetes életmódok, alternatív gyógymódok, összeesküvés-elméleteket gyártó rendszerkritika irányában orientált honlapokon találkozhatunk a halálos fenyegetésről szóló tudósítással.
Ez nagyon komoly... mindenki legyen szíves megijedni...
AZ ASZPARTAM
Az aszpartam egy édesítőszerként alkalmazott mesterségesen előállított vegyület, mely három, természetes körülmények között is megtalálható anyagból álló össze: az aszparaginsav, a fenil-alanin és a metanol.
Két aminosav és egy metanol-molekula. Semmi különleges.
Az aszparaginsav az élő szervezeteket alkotó 20 aminosav egyike, az emberi szervezet is képes szintézisére és gond nélkül képes lebontani. Káros hatása nem ismert, gyakorlatilag nem lehet túladagolni. A központi idegrendszerben a glutaminsavval együtt van szerepe. Táplálék-kiegészítőkben és gyógyhatású készítményekben is előfordul, elsődleges indikációja fizikai-szellemi fáradtság, kimerültség kezelése (pl. Naturland Reergin).
A fenil-alanin szintén aminosav, de csak az elfogyasztott táplálék útján juthatunk hozzá (esszenciális aminosav). A szervezet fenil-alaninból képes tirozint előállítani (szintén aminosav), mely számos, a szervezeten belül fontos molekula (DOPA, dopamin, adrenalin, noradrenalin melanin) előanyaga. A fenil-alanin szükséglet nagy részben az étrend tirozin tartalmától függ, a napi szükséglet minimum 9 mg/ttkg/nap, tirozin-mentes étrend esetén 42 mg/ttkg/nap, vagyis egy egészséges embernek napi 0,5-3,0 grammnyi mennyiséget el kell belőle fogyasztani.
A fenil-ketonúria nevű genetikai eredetű betegségben a fenil-alanin anyagcseréje enzimhiány miatt akadályozott, így a fenil-alanin tartalmú élelmiszereket az étrendben erősen korlátozni kell. A betegség esetén az aszpartam és az aszpartam-aceszulfam tartalmú édesítőszerek nem alkalmazhatóak.
Az aszpartam molekula harmadik alkotója a metanol (metil-alkohol), ami erősen mérgező volta miatt rémisztgetésre igen alkalmas. Elfogyasztva közvetlenül károsítja idegrendszert, a májban formaldehiddé, majd hangyasavvá alakul, ami a májsejtekre nézve is káros hatású. A metanol toxikus mennyisége nehezen becsülhető, 10 ml (~8 g) is okozhat maradandó károsodást, 30 ml (~24 g) is lehet halálos.
Az aszpartam tömegének kb. 10%-át adja a metanol, vagyis a legnagyobb engedélyezett mennyiségű édesítőszerből felszabaduló metanol messze nem elegendő a mérgezés kialakulásához. A toxikus mennyiséghez kb. 200-250 liternyi diétás kólát kellene elfogyasztani rövid időn belül – ez irreálisan nagy mennyiség.
A metanolmérgezés miatt aggódók figyelmébe szeretném ajánlani, hogy 1 liter 40 fokos pálinka akár 4 g metanolt is tartalmazhat, vagyis 2 liter pálinka elegendő a maradandó károsodást kiváltó metanol-mérgezéshez (ha esetleg a két liter pálinkában található 640 g etil-alkohol nem ölte volna még meg az illetőt). Ez azért mutatja, hogy milyen szintű aránytévesztések jellemzik az aszpartam körüli felhajtást.
A pálinkafélékben van több-kevesebb metanol, de ezzel a kockázattal együtt tudunk élni :)
AZ ASZPARTAM TÖRTÉNETE
A vegyületet 1965-ben a G.D. Searle & Company gyógyszeripari cég munkatársa, James M. Schlatter vegyész fedezte fel véletlenül. Az anyag engedélyezése sokáig elhúzódott, az amerikai Food and Drug Adnministration (FDA) először megtagadta az engedélyezést. 1980-ban egy független bizottság cáfolta, hogy az aszpartam agydaganatot okozna, ennek ellenére az FDA nem adta ki a szükséges engedélyeket. További vizsgálatok alapján 1981-ben kezdődött meg az engedélyezés így 1983-tól engedélyezett szénsavas üdítő italokban, 1993 óta egyéb italokban, pékárukban és cukrászati termékekben. 1996 óta az aszpartam korlátozás nélkül használható az USA-ban. Európában 1990 óta engedélyezett adalékanyag, engedélyezése több lépcsőben és igen óvatosan történt, jelenleg minden EU tagállamban forgalmazzák.
Az összeesküvés elméletek gyártói gyakran említik, hogy az édesítő rákkeltő hatása miatt nem engedélyezték forgalomba hozatalát és csak a nagyipari lobbi támadása tette lehetővé (félreállítva az akadékoskodó hivatalnokokat), hogy piacra dobhassák ezt a mérgező vegyületet. Valójában éppen azért késlekedett a forgalmazás, mert minden kétséget kizárólag igazolni kellett, hogy semmilyen körülmények között nincs káros hatása a vegyületnek, emiatt az aszpartam (mai napig) az egyik legalaposabban kutatott adalékanyagok egyike.
Furcsák az emberek: hatalmas ellenkampány folyik az aszpartam ellen, de ezeken az oldalakon még soha ne találkoztam dohányzás-ellenes kampánnyal vagy olyan írással, ami az alkohol-fogyasztás mérséklését, vagy a rendszeres testmozgást propagálta volna....miért van ez?
ASZPARTAM AZ ÉLELMISZEREKBEN
A legfontosabb tulajdonsága, hogy rendkívül édes, az édesítő hatása mintegy 200 szorosa a szacharóznak, emiatt igen kis mennyiség szükséges belőle. Az aszpartam által keltett édes íz érzete jellegében a cukoréhoz hasonló, de intenzitásában és hatóidejében eltér attól. Felhasználását korlátozza, hogy 100 °C felett bomlásnak indul. A bomlási sebességet befolyásolja a hőmérséklet, illetve a környezet víztartalma, de alapvetően nem alkalmazható olyan élelmiszerekben, melyeket sütésnek vagy főzésnek tesznek ki.
Élelmiszeri adalékanyagként önállóan az E951 jelzést kapta, az aszpartam-aceszulfám só jelzése E962. Amennyiben e két vegyület egyike az adott élelmiszerben előfordul a „fenil-alanin forrást tartalmaz” feliratot kell elhelyezni a csomagoláson.
Az aszpartam engedélyezett beviteli határértéke az USA államokban 50 mg/ttkg, az EU tagországokban 40 mg/ttkg. Ezen felül szabályozott az egyes élelmiszerekben alkalmazható mennyiség is, mind önálló alkalmazásban, mind az aszpartam-aceszulfam só formában – ráadásul az alkalmazott mennyiségek még ettől is jelentősen elmaradnak. A Magyar Élelmiszerkönyv 1-2-94/35 számú, az élelmiszerekben használható édesítőszerekről szóló rendelkezése szerint (hatályos 2010. október 12-től): „az aszpartám-aceszulfám sójának maximális felhasználási szintje alkotórészeinek, az aszpartámnak (E951) és az aceszulfám-K-nak (E950) a maximális felhasználási szintjéből vezethető le. Az aszpartám-aceszulfám sójának használata esetén sem az aszpartám (E951), sem az aceszulfám-K (E950) maximális felhasználási szintjét nem lehet túllépni sem külön-külön, sem együttesen (E950 + E951).”
A hazai szabályozás az aszpartamot tartalmazó élelmiszerekkel szemben olyan határértéket állapít meg, melyek a napi beviteli határérték elérését rendkívül nehézzé teszik egy átlagos fogyasztónak. A leggyakoribb forrásoknak tekintett „light” italokból is olyan mennyiséget kell fogyasztani, ami fizikailag nehezen kivitelezhető, ugyanakkor más tényezők miatt már egészségre káros lenne, pl. az aszpartam szempontjából határértéket jelentő diétás kólamennyiségben már 500-700 mg koffein található, ami nagyon komoly rosszullétet okozhat (emiatt nem aggódik senki?).
A gyártók adatai alapján a termékekben messze az engedélyezett szint alatt van az aszpartam. Egyszerűen nem lehet annyit elfogyasztani, hogy elérjük az engedélyezett határértéket...
ASZPARTAM A „VILÁGIRODALOMBAN”
Valamiért az aszpartam nagyszerű alanyává vált a világhálón terjedő összeesküvés-elméleteknek. A keresőkben előbukkanó cikkek minimális változatossággal ecsetelik az aszpartamfogyasztás szörnyű következményeit, sajnos semmilyen korrekt hivatkozást nem idéznek állításaikat alátámasztandó – nem is csoda, hiszen a „globális háttérhatalom” (mint az köztudott), minden ilyen eredményt megsemmisít, eltitkol, a szerzőket pedig rejtélyes balesetek tizedelik meg, vagy fekete ruhás emberek törlik a memóriájukat.
Néhány jellegzetes mondatot azért természetes szövegkörnyezetéből kiemelve bemutatnék:
- "Barcelonában azt mondták nekem, hogy nagyjából 200 millió embert fog megölni az aszpartám. Sohasem fogom elfelejteni.” - jovonk.info
- “Az aszpartam egy veszélyes adalékanyag, ami a testbe kerülve rákkeltő anyagokra bomlik és elmegy modernkori horrornak, amit odabent művel” - „Az aszpartam a vérbe kerülve lebomlik, és így képes keresztülutazni az egész testen, és bármilyen szövetbe lerakódni” - lowcarb.hu
- „További összetevői, a fenil-alanin és az aszparginsav pedig mérgezőek” - vitalhirek.hu
- „A bőrtuberkulózis már majdnem annyira elterjedt, mint a szklerózis multiplex, különösen a Cola Light-ot fogyasztók körében.” - nemzetihirhalo.hu
- „Az aszpartam génmanipulált termék” - nibiru.hu
- "...az aszpartám egy multipotenciális rákkeltő anyag, amelynek a rákkeltő hatása már napi 20 mg/testsúly kg adagnál is evidens..." - tenyek-tevhitek.hu
Sajnos ezen elméletek lelkes híveinek rendkívül nehéz elmagyarázni, hogy az aszpartamnak semmilyen köze nincs a génmanipulációhoz, összetevői természetes úton lebomlanak, sem utazgatni, sem lerakódni nem szoktak, és az ésszerűség keretein belül elfogyasztott mennyiségben bizonyosan nem rákkeltőek.
Ugye, most már mindenki nagyon fél...
AZ ASZPARTAM TÜNETCSOPORT
A világhálón elérhető írások szerint az aszpartam egészen pontosan 92 tünetet okoz, bár egyetlen írásban sem találtam meg egyszerre mindet, mert valamiért mindig csak az alábbi tünetcsoportot idézik:
látászavar, szemfájdalom, fülcsengés, hallásgyengülés, epilepsziás görcsök, migrénes fejfájás, egyen-súlyzavarok, memória-romlás, szellemi leépülés, állandó álmosság, levertség végtagzsibbadás, érzéketlenség, bénulás, remegés, depresszió, ingerlékenység, agresszió, álmatlanság, hallucinációk, mániák(!). Szapora szívverés, légzési nehézségek, hányinger, hasmenés, véres széklet, hasfájás, nyelési fájdalom, bőrviszketés, kiütések, asztma, herpesz, tályog, menstruációs zavarok, a haj elvékonyodása, hajhullás, súlyvesztés, ill. elhízás, gyomorfekély, túlzott szomjúság, vizelési problémák, bedagadt lábak, visszafordíthatatlan agykárosodás, születési rendellenességek, ízületi fájdalmak...
Ahhoz, hogy a tünetek és az aszpartam összekapcsolódását hihetőnek tartsuk, ismernünk kellene, hogy az aszpartam melyik komponense fejti ki a hatást, mi a hatásmechanzimusa és milyen mennyiségben kell fogyasztani a tünet kiváltásához az édesítőszert. Az sem lenne hátrány, ha megemlítenék, milyen módon lehet megkülönböztetni az aszpartammérgezést az adott tünetet okozó más kórképektől (pl. az édesített üdítőitalok esetén a nagy mennyiségű szénsav okozta hasi panaszoktól vagy a koffein okozta tünetektől). Sajnos egyetlen írás sem veszi a fáradtságot, hogy ezekkel a kérdésekkel foglalkozzon vagy a témában hihető szakirodalmi forrást ajánljon. Minek is?
A felsorolt tünetek egy része komolytalan (haj elvékonyodása) vagy ellentmondásos ("súlyvesztés ill. elhízás"). Nagyon sok olyan idegrendszeri tünet olvasható, mely a metanolmérgezéshez kapcsolható (látászavar, egyensúlyvesztés, agykárosodás), néhány esetben a fenil-alanin egyes metabolitjainak hatásai ismerhetők fel (pl. adrenalin - szapora szívverés, remegés, szorongás, görcshajlam), de sok olyan tünet van (pl. lábdagadás, véres széklet), amit egyszerűen nem tudunk még hozzávetőlegesen sem az aszpartamhoz kapcsolni. Néhány esetben (szapora szívverés, álmatlanság, remegés) a koffeinre is gyanakodhatunk, ugyanis nagy mennyiségű kóla vagy energiaital fogyasztása esetén ezekkel a tünetekkel találkozhatunk. Egyszerűen kibogozhatatlan, hogy honnan szedtek össze ennyi tünetet, gyanítom, hogy egyszerűen "kiszótárazták" az aszpartam egyes elemei és azok anyagcsere-termékeinek túladagolásakor fellépő tüneteket.
Itt érdemes legalább röviden beszámolni az aszpartam hatásait vizsgáló kutatásokról. A FDA ellenállása és az édesítővel szembeni averzió miatt nagyszámú vizsgálat zajlott és számos kutatás látott napvilágot. A PubMed oldalain a cikk írásakor az „aspartame” szóra 1146 találat volt (ebből 48 cikk 2013-as!), az „aspartame toxicity” kulcsszóra 127 (ebből 3 cikk 2013-as). A teljesség igénye nélkül néhány ilyen kutatásról érdemes szót ejteni:
Az aszpartam vanilinnel kombinált édesítőszerével (advantám) kutyákon végzett egy éves kísérletet eredménye az volt, hogy még rendkívül nagy dózis (2139 mg/ttkg) esetén sem volt kimutatható eltérés a kontrollcsoporthoz képest. Ezt a mennyiséget egyébként élelmiszerrel lehetetlen bevinni.
Egy másik kutatásban patkányoknak adtak hosszú időn át extrém dózisú (500 ill. 1000 mg/ttkg) aszpartámot, ami a májban sejtkárosodást okozott. A kapott eredmény emberre való vonatkoztatása annyiban megkérdőjelezhető, hogy a kísérletben a hatást kiváltó mennyiség egy 70 kg-os emberben 35-70 g édesítőszert jelentene, ami diétás kólára átváltva napi 100-200 liter...
Szintén az állatkínzás kategóriába esik az a 2012-es tanulmány, ahol napi 50 mg aszpartámot kaptak patkányok. Persze DNS károsodástól a szöveti eltérésig mindent produkáltak szerencsétlenek. Emberben ez a mennyiség napi 20-25 gramm aszpartamnak felel meg. A patkánykísérletekkel egyébként sem árt óvatosnak lenni: vannak olyan tenyésztörzsek, ahol a rákosodási hajlam nagyon nagy, vagyis akármilyen kísérletet folytatunk, életük végén (max. 2 éves korban) a patkányok rákban fognak elpusztulni. Több olyan kísérletről tudok, ahol az eredményt ez a tényező rendkívül kétségessé teszi. Az extrém nagy dózisú hatóanyagok megbetegítő hatása is más lehet, mint a kis dózisú bevitelé. Azt is érdemes szem előtt tartani, hogy az állatok anyagcseréje sem egészen olyan, mint az emberé: ami az állatot megbetegíti, az lehet, hogy az ember nem és viszont.
A fejfájás és az aszpartam között összefüggés vizsgálatával is sokat foglalkoztak. Az erre irányuló placebo kontrollált vizsgálatban napi 30 mg/ttkg mennyiségű édesítőszernél nem mutatkozott értékelhető különbség az aszpartam fogyasztók és nem fogyasztók között.
A daganatos megbetegedések hátterében is sokan látják az aszpartamot. Az állatkísérletek ezt a feltevést nem igazolták egyértelműen, az embereken egy 2006-os tanulmány összegezte a tapasztalatokat. A vizsgálat során mintegy 474 ezer, 50-71 év közötti személy adatait elemezték egy 5 éves időszakban (1995-2000). A vizsgálat eredménye az volt, hogy a vérképzőszervi és agydaganatok esetében nem áll fenn az aszpartamfogyasztás kockázatnövelő hatása. Más daganattípusokra is voltak hasonló elemzések, nem igazán kell tartanunk az édesítőktől...
Az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóság (EFSA) 2006-ban tette közzé azt az állásfoglalását, amely szerint a 40 mg/ttkg beviteli határ teljesen biztonságos, ebben röviden értékeli azokat a kutatásokat, melyek a potenciális kockázatokat okozták. Az EFSA oldalán egyébként külön aszpartam aloldal is van, ott mindenki kedvére kutakodhat (angol, német, francia és olasz nyelven érhető el).
Természetesen lehetne hosszan sorolni az aszpartammal kapcsolatos vizsgálatokat, kutatásokat, de végső soron nyugodtan kimondható, hogy az egészséges étrendet követő személyek esetében semmilyen betegségkockázatot nem okoz. Az esetleges toxikus hatások kiváltásához olyan mennyiséget kellene édesítőszeres termékekből folyamatosan fogyasztanunk, ami részben nem is kivitelezhető, részben pedig a forrástól függően más tényezők (pl. koffein) miatt jóval nagyobb egészségügyi kockázatot jelentene.
Remek példa, hogyan NE csináljunk statisztikát az aszpartamról :)
HONNAN FÚJ A SZÉL?
Még egy érdekes jelenségről érdemes szót ejteni az aszpartamról szóló cikkek estében: nem lehet nem észrevenni, hogy a cikkek illetve a publikáló portálok többségükben valamilyen módon „gazdaságilag ellenérdekeltek” az aszpartam forgalmazásában, megvan a maga termékajánlatuk annak helyettesítésére - aktuálisan a stevia, de amióta ilyen cikkeket tallózok, mindig volt valami alternatív termék az aszpartam helyett. Ez azért jelentősen rontja egy aszpartam-kritikus hozzáállás hitelességét. Ahogy az összeesküvés elméletek egy globális gazdasági érdekcsoportnak tulajdonítják az aszpartam világméretű forgalmazását, úgy a konkurens édesítőszereknek is megvannak a maga gazdasági haszonélvezői, akik „jól járnak” az aszpartam körüli pánikkeltéssel.
MI LEGYEN AKKOR AZ ÉDESÍTŐSZEREKKEL?
A mesterséges édesítőszerek létrejöttének oka az, hogy az élelmiszerekben kívánatos édes ízt oly módon váltsuk ki, mely nem tartalmaz jelentős mennyiségű energiát. 1 dl üdítő italban, gyümölcslében kár 10 g cukor is lehet, ami „csak” 42 kcal „üres” energiabevitelt jelent, de sok kicsi sokra, megy, napi 10 g többlet cukor egy év alatt 15.000 kcal energiává duzzad fel. Ez viszont már nem hangzik olyan jól.
A reform illetve alternatív táplálkozási irányzatokat manapság furcsa belső ellentét „gyötri”: egyfelől szeretnének visszatérni a természetes (vagy annak vélt) életmódra, de nem szeretnének lemondani azokról az ételekről, amiket az elutasított modern életmód kínál. Ez a helyzet az édesítés területén is: nyilvánvaló, hogy a finomított cukor jelenlegi mértékű használata nem képezheti részét egy étrendnek, de az édes íz élvezetéről nem kívánnak lemondani. Az élelmiszeripar pedig készségesen válaszol az igényre, sorban kínálja fel a természetes növényi kivonatoktól a természetben ismeretlen édes vegyületekig terjedő alternatívákat.Akik az élelmiszeripar világméretű összeesküvés-elméleteit állítják elő, belegondolhatnának abba, hogy nyilvánvalóan senki sem gyártana mesterséges édesítőszereket, ha nem lenne rá kereslet – ha az emberek nem vásárolnának ilyen termékeket, hanem tudatos életmódváltással korlátoznák saját cukorbevitelüket.
Mindezek ellenére elmondható, hogy az édesítőszerek az élelmiszerekben előforduló mennyiségben nem rendelkezik olyan egészségkárosító hatással, ami miatt egy átlagos fogyasztónak aggódnia kellene. A toxikus hatás eléréséhez rendkívül hosszú ideig kellene az engedélyezett mennyiség többszörösét elfogyasztani. Ez a legtöbb édesítő esetén ez részben fizikailag kivitelezhetetlen (pl. 10 l feletti édesített üdítőital-fogyasztást jelent) másrészt ilyen extrém étkezési szokás mellett más tényező (pl. a kólafélék és energiaitalok koffein-tartalma) károsító hatása nagyságrendekkel jelentősebb.
A mesterséges édesítőszerek bírálói megfeledkeznek arról is, hogy a természetes alternatívák is rendelkezhetnek komoly mellékhatásokkal. Pl. ha napi fél liter aszpartammal édesített kóla esetében fruktózzal (vagy valamilyen természetes cukor-alkohollal) akarnánk az édes ízérzetet azonos módon kiváltani, az sokaknál jó eséllyel komoly hasi panaszokat (puffadás, hasmenés, stb.) okozna - ne is beszéljünk a tartósan magas fruktózbevitel potenciális káros hatásairól.
A világmérgezős összeesküvés-elméleteknek az is ellentmond, hogy a mesterséges édesítők jelenlétét az élelmiszerek csomagolásán egyértelműen fel kell tüntetni (erre szolgál a rettenetes E-szám), de a gyógyhatású készítményekben is feltüntetik az aszpartam jelenlétét. Tehát aki nem akarja fogyasztani az adott élelmiszer-adalékot, az egyszerűen kiválaszthatja a kerülendő termékeket és ezeket nem veszi meg. A legtöbb édesítőszert tartalmazó élelmiszernek van mesterséges komponenst nem tartalmazó változata, vagy házilag elkészíthető természetes anyagokból - kivétel ez alól néhány speciális termék, mint pl. az energiaitalok -, vagyis a választás joga és lehetősége (és felelőssége!) is megvan a fogyasztói oldalon.
Hozzátehető, hogy az aszpartam-bevitel szempontjából jelentős termékek (pl. diétás üdítők) az egészséges étrendre vonatkozó ajánlások szerint igen csekély mennyiségben fogyasztandóak, a reformétrendek esetében pedig szinten teljes körűen a „tiltólistán” vannak (nem az aszpartam miatt). Az egészségükre igényes fogyasztók, amennyiben az ajánlásokat betartják, nem is tudnak jelentős mennyiséget fogyasztani mesterséges édesítőszerekből.
Mivel a mesterséges édesítőszerek alapvetően a cukor kiváltására kerülnek az élelmiszerekbe, ilyen módon egyes esetekben (pl. fogyókúra, cukorbetegség) szerepük akár pozitív is lehet. Az élelmiszerekben való elterjedésük jelentős részben a fogyasztói irányból megjelenő kereslet (alacsony energiatartalmú, de mégis édes élelmiszerek) következménye. Amennyiben a fogyasztói társadalom hajlandó felülvizsgálni az édes ízhez és a cukorhoz való viszonyulását és nem elégszik meg az egészséges(ebb) életmód imitálásával, úgy az édesítőszerek is eltűnhetnek az élelmiszerpiacról.
Zárásul a Magyar Élelmiszerkönyv alapján készítettem két képet, ami az egyes élelmiszerek engedélyezett aszpartam és aceszulfam-K mennyiségét mutatja. Kattintásra nagyban megnyithatók:
Már éppen töltöttem fel a cikket, amikor a Ködpiszkálón is megjelent néhány érdekes írás édesítők ügyében, ajánlom ezeket mindenki szíves figyelmébe:
Források:
- Aspartam (Wikipédia szócikk): http://en.wikipedia.org/wiki/Aspartame
- Pencharz PB, et al.Aromatic amino acid requirements in healthy human subjects. J Nutr. 2007 Jun;137(6 Suppl 1):1576S-1578S; discussion 1597S-1598S. URL: http://www.ncbi.nlm.nih.gov/m/pubmed/17513429/
- Otabe A, et al.: Chronic oral toxicity of N-[N-[3-(3-hydroxy-4-methoxyphenyl) propyl]-α-aspartyl]-L-phenylalanine 1-methyl ester, monohydrate (advantame) in the dog.Food Chem Toxicol. 2011 Nov;49 Suppl 1:S49-59. URL: http://www.ncbi.nlm.nih.gov/m/pubmed/22036027
- Abhilash M, et al.: Effect of long term intake of aspartame on antioxidant defense status in liver. Food Chem Toxicol. 2011 Jun;49(6):1203-7. URL: http://www.ncbi.nlm.nih.gov/m/pubmed/21376768/
- Abd Elfatah AA, Ghaly IS, Hanafy SM: Cytotoxic effect of aspartame (diet sweet) on the histological and genetic structures of female albino rats and their offspring.Pak J Biol Sci. 2012 Oct 1;15(19):904-18. URL: http://www.ncbi.nlm.nih.gov/pubmed/24159687
- Schiffman SS, et al.:Aspartame and susceptibility to headache. N Engl J Med. 1987 Nov 5;317(19):1181-5. URL: http://www.ncbi.nlm.nih.gov/m/pubmed/3657889/
- Lim U, et al.:Consumption of aspartame-containing beverages and incidence of hematopoietic and brain malignancies. Cancer Epidemiol Biomarkers Prev. 2006 Sep;15(9):1654-9. URL: http://www.ncbi.nlm.nih.gov/m/pubmed/16985027/
- Opinion of the Scientific Panel on food additives, flavourings, processing aids and materials in contact with food (AFC) related to a new long-term carcinogenicity study on aspartame. European Food safety Authority. 2006. URL: http://www.efsa.europa.eu/en/efsajournal/pub/356.htm
- Food Additive Approval Process Followed for Aspartame. URL: http://www.gao.gov/assets/150/145477.pdf
- http://www.efsa.europa.eu/en/topics/topic/aspartame.htm