Most némi kitérőként (nem éppen táplálkozás) ismét egy olyan téma következik, amivel az Internet Népéből csak két csoport fog megutálni: aki hisz az asztrológiában, meg aki nem. Úgy tűnik, valami rejtett mazochizmus lakozik bennem, de szerintem az áltudományos katyvasznál csak az a rosszabb, ha azonos színvonalon próbálják vitatni.
Zodiákus óra Prágában.
Az apropót a 444 egy cikke adta, ami egy NASA forrásra hivatkozva jó nekifutott és adott a klasszikus 12 jegyre épülő Állatövnek.
Repül az iratmegsemmisítőbe a tarot, becsődöl az Ezo.TV, elvesztik a munkájukat az angyalkártyások, egy nemrégiben felfedezett csillagászati jelenségnek köszönhetően megváltoztak a csillagjegyek.
Kezdjük ott, hogy a tarot kártyának vagy az angyalkártyának nincs köze az asztrológiához, szóval kár volt ebbe belekeverni. Az állatövi jegyekkel kapcsolatban pedig semmilyen „nemrégiben felfedezett” jelenségről nem beszélhetünk, amit a cikk és az általa idézett angol forrás ír, az már régóta ismert dolog. Már csak azért is, mert a csillagos ég egy elég stabil dolog, a csillagképek határai 1928 óta nem változtak - egyébként pedig nagyon ritka, hogy a csillagos ég csakúgy spontán átrendeződjön.
Szóval az van, hogy háromezer évvel ezelőtt az ókori Babilóniában az emberek a Hold ciklusait már tök jól ismerték, aszerint fel is osztották az évet 12 hónapra. A csillagászatról annyit is tudtak már, hogy az égen vannak csillagképek is, amikről azt tudták, hogy a Nap mindegyikben eltölt egy kis időt az év során, és ez évente megismétlődik.
Szóval az van, hogy Babilónián kívül és már jóval előttük is az emberek általában véve tök jól ismerték a csillagos eget és a szabad szemmel látható égi objektumok (Nap, Hold és az öt bolygó) viselkedését. Ebben semmi varázslat nincs, a panelházak nem nagyon takarták el az eget, és mivel nagyon sok más nézni való nem volt, bőven volt idejük megfigyelni dolgokat. Mi több, ez érdekük is volt, hiszen a csillagos ég és annak jelenségei segítették a térbeli és időbeli tájékozódásban az akkori emberiséget. Attól az időszaktól, hogy az emberiség a letelepedett életformát kezdte el követni és megfogható módon formálni kezdte lakóhelyét, már megvannak azok a nyomok, amik arra utalnak, hogy őseink meglepően nagy pontossággal végeztek csillagászati megfigyeléseket. nyilván itt nem a mai műszerekkel végzett mérésekkel kell ezeket összevetni, de ahhoz képest, ami abban az időben rendelkezésre állt, egészen jól helyt álltak. A megalitikus kultúrák esetében már egészen egyértelmű, hogy az építkezéseknek komoly csillagászati vonatkozásai vannak és olyan jelenségeket is figyelembe vettek, mint pl. a precesszió (aminek a ciklusa 26.000 év körüli). Ennyit jelent a "tök jól" - ahhoz képest, hogy a mai átlagember égbolton történő tájékozódása jó esetben is kimerül a Nagy Göncöl vagy az Orion azonosításában.
A Hold ciklusának és a 12 hónapnak az összekötésével egy kicsit óvatosan bánnék: a hónap, mint időegység kézenfekvő módon összeköthető a Hold ciklikus változásával, de a helyzet ennél valamivel bonyolultabb. A 12 hold ciklusra épülő holdév ugyanis nincs teljes fedésben napévvel, elég jelentős az eltérés (11-12 nap), így a holdév igen gyorsan és látványosan elcsúszik a napévtől. Ezért van például, hogy az iszlám által használt tiszta lunáris naptár gyorsabban „pörög”, mint a mi naptárunk, az ünnepek pedig folyamatosan tolódnak.
A napév és holdév közötti eltérés feltűnt azért derék őseinknek is, mivel az élővilág és a természet jellemzően nem a Hold, hanem a Nap által meghatározott ciklusok szerint működik, a tiszta holdév alapú rendszerek viszonylag gyorsan kiegészültek: sok naptári rendszer a Hold és Nap közötti közös nevező kialakítására bonyolult rendszereket talált ki, az ókorban ezek már egészen pontosan dokumentáltak.
Tisztázzuk azt is, hogy a Nap nem minden csillagképet érint a látszólagos égi útja során: van egy saját pályája, amit bejár (ez az ekliptika – nem mellesleg ezen közlekedik a Hold is, néhány fok eltéréssel), és ami ezen kívül van, azt a Nap nem érinti – elég nagy baj is lenne, ha érintené, az a föld mozgásának komoly rendellenességeit jelezné.
Az ember veleszületett hasonlítgató mániája miatt elkezdték a hónapokat a csillagképekhez csatolni, gondolták, hogyha 12 hónapjuk van, hozzárendelik a 12 csillagképet.
Az újságíró veleszületett mániája, hogy akkor is cikket ír valamiről, ha fogalma sincs róla, hogy mi az és hogyan működik.A csillagképek és a hónapok összekapcsolása éppen a Hold ciklusainak eltolódása miatt egyáltalán nem kézenfekvő: az egyes holdfázisok hónapról-hónapra más csillagképben láthatóak.
Ugyanakkor a csillagos ég időjelzőként törtnő felhasználása kézenfekvő ötlet. Ha van egy órám, aminek van egy számlapként használható felülete (az égbolt) és vannak óramutatóként működő mozgó elemei (nap, Hold, bolygók)és ezen felül megvan bennem a szándék, hogy időt mérjek, akkor vajon az mennyire „mánia” és mennyire kézenfekvő megoldás hogy alkalmazzam a módszert. Vajon az mánia, hogy az órákon az időpontokat hozzácsatoljuk számokhoz?
A régiek részéről egy tökéletesen logikus és jó döntés volt, hogy az égen látható csillagokat az óra számlapjához hasonló módon használták és mérték az időt ez által. Mivel a természetben adott időszakban bekövetkező jelenségek (állatok vándorlása, Nílus áradása, esős évszak beköszönte, stb.) időpontjának meghatározása az életben maradáshoz szükséges volt, mérték az időt úgy, ahogy tudták. És ennél egyszerűbb mód erre nem volt, ráadásul emberöltőnyi távlatokban alig változik a csillagos ég, nem manipulálható, mindenki által hozzáférhető, így a túléléshez szükséges tudás hagyománya jól átadható volt az utódoknak is, és nagyobb távolságokban is alkalmazható volt.
Nagyon sok olyan építményt ismerünk, amelyeknél az egyik ismert funkció épp az időmérés. Chichén Itza esetében a napéjegyenlőséget jellegzetes fényjáték jelzi.
Csakhogy valójában már ők is 13 csillagképet ismertek, de az egyszerűség kedvéért az egyiket kihagyták!
Mind a babilóniak, mind az össze többi nép sokkal több csillagképet ismertek. Az Állatövön belül is több felosztás volt, bizonyos csillagképeket nem kezeltek külön vagy másképp húzták meg a határait, egyes csillagok pedig időnként hol az egyik, hol a másik csillagképhez kerültek besorolásra. Csak elrettentésül: a Mérleg csillagkép sokáig nem volt önálló, mert a Szűz kezében tartott mérleget jelenítette meg, de olyan is volt, hogy a Skorpió két ollójának nézték a csillagképet. A középkorban még egy nagy csillagképként ismert Argo ma éppen három részben szerepel a hivatalos csillagászati atlaszokban.
Nem mellesleg az Opchiucus (Kígyótartó) csillagképet az ekliptika alig éri el, a rajzos csillagtérképeken éppen az alak két bokáját érintené a Nap – ennyi erővel nyugodtan lehetne még bővíteni a horoszkópot, mert az Orion felnyúló keze is épp eléri a nap pályáját. Fontos és érdemes megjegyezni: ezek a 20-21. században alkalmazott csillagtérképek alapján lettek megállapítva – az, hogy a babiloni papok hova sorolták a két csillagot, vagy hol húzták meg a határokat, az abszolút kérdéses. Ezt az apró problémát azért igen egyszerűen átlépik a témában
A Kígyótartó (Opchiucus)
Azonban nem ez az igazi sokkolás. A durva dolog az, hogy miután kidobták a Kígyótartót a jegyek közül, a megmaradt 12 jegyet is úgy osztották fel, mintha azok ugyanannyi ideig tartanának. Pedig teljesen eltérő, amíg a Szűz valójában 44 napig tart, a Skorpió valójában csak 7 (hét!) napig.
Csak egy ötlet: próbáljuk már ki, hogy a nap 24 órájából mindegyik más hosszúságú! Legyen déltől 1-ig 50 perc, utána kettőig 43 perc, de 2-től 3-ig legyen 132 perc, 3-tól 4-ig meg legyen egy 20 perces szünet, ami sehova sem tartozik. Jó lesz? A régiek nem görcsöltek azon, hogy mennyi ideig tartózkodik egy csillagképben a Nap – főleg, mert a maihoz hasonló éles határokat nem is alkalmaztak a csillagképek között. Ha van a babiloniaknak zseniális találmánya, az éppen az egyenlő felosztás: a 12 az a szám, aminek van osztója bőven: 2, 3, 4 és 6. ez azt jelenti, hogy a 12 hónapos rendszer lehetővé teszi az év nagyon pontos szakaszolását. Külön pirospont, hogy a 12x30-as hónap bevezetése eredményezett egy 360 napos évet, ami a valódi évtől alig 5-6 nappal tér el (szemben a tiszta holdévvel, ami csak 354-355 napos). A hónapok egyenlő, stabil kiosztása lehetővé tette a kiszámítható időrendet, amit a csillagos ég eseményeinek megfigyelésével lehetett folyamatosan „kalibrálni” – ha eltérés adódott, azt a naptár módosításával helyre lehetett hozni, így az idő mérése akkor sem akadt el, ha az év egyes időszakaiban nem volt lehetőség a közvetlen megfigyelésekre.A 13-as számmal az a nagy baj, hogy a fentiekre tökéletesen alkalmatlan, prímszámként. Osztói sincsenek, és többszöröseivel sem megyünk sokra, ha egy évet kellene vele lefedni. A "durva dolog" valójában megint egy blöff.
Valószínűleg a te csillagjegyed sem az, aminek egész életedben hitted
A következő tétel az, hogy a csillagképek és a csillagjegyek NEM azonosak egymással. A két rendszer kb. 2.000 évvel ezelőtt volt szinkronban egymással, azóta a precesszió nevű csodálatos jelenség miatt egymáshoz képest elcsúsztak. Miért? Mert a csillagképek a helyükön maradnak, de a csillagjegyek sora (a Kos jegy 0. foka) mindig a tavaszponttól, vagyis az égi egyenlítő és a Nap látszólagos pályájának (ekliptika) metszéspontjával indul, az pedig kb. 72 évenként egy foknyit hátrál - most valahol a Halak és a Vízöntő csillagkép határán tartózkodik. Erre szintén rácsodálkoznak pár évente nagy felhajtással, néha még egy sikerkönyv is kijön a témából. Valójában ez is olyan jelenség, amit a csillagászat és az asztrológia régen ismer. Időnként ez utóbbiban vannak reformkísérletek, hogy rendezzék az ügyet, de jellemzően nem sok vizet zavarnak. Innentől kezdve amit a cikk írója leír, az semmi jelentőséggel nem bír.
PÁR SZÓ A NASA CIKKRŐL
Szeretem a csillagászokat, mert bármikor szóba kerül az asztrológia, nem bírnak ellenállni a késztetésnek és lenyomják a „csillagok nagyon messze vannak” szöveget. Abszolút fölöslegesen, mert a látszólagos kép szempontjából ez tökéletesen érdektelen. A cikk témája szempontjából meg talán még feleslegesebb ezen meditálni, mert lényegében a felvetés asztrológiainak tűnik, de valójában inkább kultúrtörténeti érdekesség lehetne.
A NASA cikknek jó érzéke van ahhoz, hogy oda nem illő képekkel illusztráljon. A szövegben van 12 csillagjegyről szóló rész majd meg egy nagy eszmefuttatás a Kígyótartóról, miközben a képen az ORION látható. Az Orion nem része az állatövnek sem és egyébként a Kígyótartótól piszok messze van az égen is (gyakorlatilag pont szemben) és úgy általában semmi köze a témához azon kívül, hogy csillagkép.
Hogy kerül ide az Orion?
ASZTROLÓGIA
Népharag ide vagy oda leírom: az asztrológiát ma sokan az alapján ítélik meg, amit az EzoTV és hasonló besorolású papír alapú vagy elektronikus médiumokban olvasnak, látnak, hallanak. Azt gondolom, hogy a randomizált bullshit generátorral gyártott ezo-bulvár tartalmaknak semmi köze sincs a témához - én találkoztam már olyan emberrel, aki úgy adott asztrológiai tanácsadást, hogy a nyári csillagos égen sem ismerte fel az alapvető csillagképeket se.
Más kérdés, hogy tudományos szempontból az asztrológia kifutott - nem ismert olyan fizikai hatás, ami alapján a jövőt előrejelző képessége igazolható lenne. De az ókorban nem is erre használták, illetve az előrejelző képessége olyan dolgokra vonatkozott, ami igazolható volt: ha a Szíriusz megjelent a keleti égbolton, jött a Nílus áradása, más csillagképek megjelenése, eltűnése szintén összekapcsolható volt az égbolt jelenségeivel, a szezonális munkákkal. Ezekből összeállt egy tudás, ami nemzedékről nemzedékre hagyományozódott, átszőtte a vallást és a mitológiát (lehet néha Baktay Ervint vagy Várkonyi Nándort is olvasni), biztonságot adott az embereknek egy olyan világban, amikor más nem nagyon adott. Ma már ennek nincs jelentősége, így ezt meg se nagyon érthetjük.
A mai csillagászat, matematika, fizika abból a közös törzsből fakad, amiben benne van az asztrológia is. Nem kell ma igaznak tekinteni, de annyi tiszteletet megérdemel, mint egy távoli, öreg rokon, aki ma már mosolyognivaló dolgokat állít, de egykoron voltak erényei és tiszteletre méltó eredményei. Nem utolsó sorban érdemes azt is figyelembe venni, hogy nagyon komoly kulturális hatása volt, amit ma igen látványosan figyelmen kívül hagyunk, ha meg valaki ebben az irányban is tájékozódik, akkor azt rögtön lehordjuk mindenféle ezoterikus elmebeteg állatnak... ilyenkor gondoljunk arra, hogy pár évszázad elteltével mi lesz az utódaink véleménye rólunk.
Ui: Ha valaki azt gondolja, hogy most az asztrológia elfogadása mellett szeretnék érvelni - nem így van. Természettudományként ma az asztrológia nem egyértelműen elfogadható. De mint történelmi szinten létező jelenség, kulturális tényező méltó arra, hogy foglalkozzunk vele és akár kutassuk is - sok érdekes dolgot lehet megtudni.
Nagyon sok művészeti alkotás kapcsolódik az asztrológiában ismert szimbólumokhoz, tartalmakhoz. Az utolsó vacsora csak egy a sok közül.
Ha tetszett az írás, oszd meg vagy klikkelj a tetszik gombra! A "Követés" alkalmazással értesülhetsz a legfrissebb írásokról! Ha van véleményed, írd le kommentbe! További érdekességek, aktualitások pedig Facebook oldalunkon találhatók: https://www.facebook.com/Alimento.blog
A honlapon található anyagok, információk egyike sem irányul betegség, vagy betegségek diagnosztizálására, és nem helyettesítik az egészségügyi szakemberrel történő konzultációt.
Források:
- Az emberek nagy részének valójában nem is az a csillagjegye, amit egész eddigi életében gondolt. URL: http://444.hu/2016/10/03/az-emberek-nagy-reszenek-valojaban-nem-is-az-a-csillagjegye-amit-eddigi-egesz-eleteben-gondolt
- Constellations and the Calendar. URL: http://nasa.tumblr.com/post/150688852794/zodiac
- Giulio Magli: Archaeoastronomy. Springer. 2016.