Inzulin-rezisztencia I.
2017. február 28. írta: Meleg Sándor

Inzulin-rezisztencia I.

Az inzulin-rezisztenciáról (IR) mostanában nagyon sok szó esik. Néha már úgy tűnik, hogy nincs oly ember a bolygón, aki ne lenne érintett, és nincs olyan betegség, aminek az okai között ne tűnne fel. Aktualizálva a régi mondatot: nincs egészséges ember, csak olyan, akin még nem végeztek hárompontos glükózterheléses vizsgálatot.

cukor.png

Néhol egyfajta új keresztes hadjárat bontakozik ki, mondván: „Sokáig a zsír volt az ellenség. Mostanság viszont egyre több táplálkozáskutató mutat vádlón a cukorra és a finomított gabonafélékből készült finomított szénhidrátokra” (forrás). Úgy tűnik, mintha a táplálkozás kérdése folyamatosan egy-egy kötelezően legyártandó ellenségkép elleni hadjáratokból állna. Az inzulirezisztencia (IR) jelensége éppen a cukor elleni hadjárathoz kapcsolható erősen, a téma tárgyalása el is tolódott ebbe az irányba. Pedig  jóval bonyolultabb annál, mint ahogy a legtöbb közkézen forgó forrásban olvashatjuk, úgyhogy sorozat következik.

 

NÉHÁNY ALAPOZÓ GONDOLAT

Az emberi anyagcsere rendkívül bonyolult. Szigorúan véve a szénhidrátok anyagcseréje sem tárgyalható önállóan, mert nem választható élesen el a zsírok vagy fehérjék szervezeten belüli biokémiai folyamataitól. Részben ennek köszönhető, hogy a szakemberek körében a cukorbetegség (diabetes mellitus – DM) fogalmát kiszorítja a metabolikus szindróma (MetS). A látszólag az inzulin és vércukor „magánügyének” tekintett betegségről kiderült, hogy ezer szállal kapcsolódik egy sor más anyagcsere-folyamathoz is, és befolyásolja (általában növeli) más betegségek előfordulásának kockázatát, azok súlyosságát. Ettől függetlenül érdemes a cukorbetegséget, mint fogalmat továbbra is alkalmazni, úgy tekintve, mint a MetS szénhidrát-anyagcserét érintő részterülete.

Az anyagcsere komplex szemlélete a diagnosztikai kritériumokban is jelentős változást hozott: a vizsgálandó markerek köre az antropometriai értékektől (BMI, haskörfogat, testösszetétel) a szénhidrát-anyagcserét mutató vércukor (VC, HgbA1c) mellett az inzulinszintre, sőt egyes társult betegségeknél más hormonokra is kiterjed, de nem elhanyagolhatók a zsíranyagcsere egyéb mutatói: a trigliceridszint (TG) vagy a koleszterin tartalmú liporpoteinek (HDL, LDL) mennyisége, egymáshoz viszonyított aránya sem. Ezek együttes, átfogó értékelése viszont rendkívül bonyolult. Különösen, ha az egymáshoz viszonyított értékeknek is jelentőséget tulajdonítunk.

A cukorbetegség az elmúlt fél évszázadban valódi népbetegséggé lépett elő, a világháború utáni évtizedekben mért értékek robbanásszerűen emelkedni kezdtek. Ez alapvetően két folyamatra vezethető vissza:

  • A cukorbetegséggel kapcsolatos tudásunk és a diagnosztikai rendszer is sokat fejlődött: kiterjedtebb orvosi szűrések történnek, egyre korábbi időszakban és stádiumban kerülnek azonosításra a betegek, nem mellesleg a diagnosztikai kritériumok sokkal szigorúbbá váltak az elmúlt évtizedekben.
  • Valóban több a cukorbeteg, illetve metabolikus szindrómában érintett személy: a jóléti államokban (OECD) a felnőttkorú lakosság 7-9%-a már most diagnosztizált anyagcserezavarral rendelkezik,  de ha a kockázati tényezőket nézzük, akkor helyesebb azt mondani, hogy a lakosság negyede, rosszabb esetekben akár már a fele is az anyagcserezavar valamely megelőző stádiumában tartózkodik, a tendenciák pedig egyértelmű és jelentős emelkedést mutatnak a következő évtizedekben.

Ezekről a jelenségekről a későbbiekben még lesz szó, most csak egyfajta pillanatképként szerettem volna felvillantani, hol is tartunk ma.diabetes_1.jpg

CUKORBETEGSÉG OSZTÁLYOZÁSA

A cukorbetegségnek lapvetően 2 fő típusa van: az egyik az inzulin-termelés elégtelensége miatt alakul ki, a másik az inzulin-hatás elégtelenségére alapul. Természetesen a diagnosztikai besorolás ennél jóval összetettebb, de ha csak a tüneti részt nézzük, akkor minden más kórfolyamat eredményeképpen kialakuló szénhidrát-anyagcsere zavar alapvetően a két fő típus jellemzői alapján ítélhető meg, terápiájuk is azokra épül.

A cukorbetegségek osztályozása e két típuson belül számos okot sorol fel a genetikai eredettől az autoimmun folyamatokon át az életviteli tényezőkig, szerepet játszhatnak más endokrinológiai eredetű megbetegedések (pl. pajzsmirigy-működés zavarai, nemi hormonális változások). A metabolikus szindróma terápiája alapvetően ma még kevésbé differenciált (sőt, néhol meglehetősen sablonos) az okokat tekintve, de a háttérben álló tényezők pontos felderítése a jövőben  elengedhetetlen lesz az egyénre szabott kezelés kialakításához.

Az inzulinhatás elégtelenségére épülő szénhidrát-anyagcsere zavarok lényegében egy spektrumszerű jelenséget alkotnak, ugyanakkor a diagnosztikai rendszerben  három szakasszal találkozhatunk. Az első kategória a normál szénhidrát-anyagcsere mutatókkal leírható stádium, a másodikban a pre-diabétesz állapotok találhatók, a harmadik pedig a kialakult cukorbetegség egyes szakaszait foglalja magába. A szénhidrát-anyagcsere mutatószámait tekintve az egyes protokollok eltérően húzzák meg a határokat, de alapvető tendenciaként elmondható, hogy a határértékek az elmúlt évtizedekben lefelé mozdultak el. Ennek hátterében az áll, hogy a normál tartománytól eltérő értékek kockázatai egyre szélesebb körben kerültek azonosításra.

cukor.jpg

Témához kapcsolódó hatásvadász kép

MI, MENNYI?

A szénhidrát-anyagcsere zavarok esetében a diagnosztika összetett, több értéket kell figyelembe venni. Az alábbiakban a legfontosabb, legismertebb, közvetlenül a szénhidrát-anyagcserére utaló paramétereket foglaltam össze, a lista ennél jóval bővebb, különösen ha a kockázati tényezőket, szövődményeket és társult betegségeket leíró labor-paramétereket is figyelembe vesszük. Ezekről majd később...

ÉHOMI VÉRCUKOR (fasting plasma glucose – FPG)

A legegyszerűbbnek tűnő mérés az éhomi vércukor mérése. Az éhomi vércukor mérése 8 órás, táplálékfelvételtől mentes időszak után, vénás vérből történik. Ha a mért érték meghaladja a 7,0 mmol/l értéket, akkor ott már kialakult II. típusú cukorbetegségről beszélhetünk – ebben a nemzetközi szakirodalom azonos állásponton van. A pre-diabéteszes állapot, az emelkedett éhomi vércukorszint (impaired fasting glucose - IFG) határában azonban jelentős szórást tapasztalhatunk: a jelenlegi nemzetközi referencia-érték 6,1 mmol/l, e felett kezdődik a prediabéteszes stádium, de több referencia értékű szakirodalom már az 5,6 mmol/l érték felett károsodott anyagcseréről ír. Én találkoztam olyan írással is, ahol a határt már 4,7 mmol/l értéknél meghúzták - ezt azért kissé túlzónak találom.

Az éhomi vércukorszintekkel egyébként van egy komoly gond: egy átlagos állampolgár esetében rendkívül ritkán tartózkodik a vércukorszint ebben a tartományban. Folyamatosan eszünk-iszunk reggeltől estig (van, aki még éjszaka is), és így nehéz elkapni azt a pillanatot, amikor tényleg éhomi vércukorszint mérhető.

TERHELÉSES VÉRCUKORSZINT (oral glucose toleranxe test - OGTT)

Az éhomi vércukorszint mérés egy alapszintet mutat, de sokat nem mond a szénhidrát-anyagcsere dinamikájáról. Erre találták ki a terheléses vércukorszint mérést. A legtöbb protokoll a terheléstől (75 g glükóz) számított 2 órás vénás vércukorszintmérés alapján határozza a diagnózist. Ha ez az érték meghaladja a 11,1 mmol/l értéket, akkor fennáll a cukorbetegség. A prediabéteszes állapot esetében az alsó határ hasonlóan bizonytalan, a nemzetközi sztenderd 7,8-11,1 mmol/l között beszél károsodott glükóz toleranciáról (impaired glucose tolerance - IGT).

A terheléses vércukor-vizsgálat egyszerűnek tűnik, valójában nagyon bonyolult dolog, számos elvárásnak kell teljesülnie ahhoz, hogy értékelhető legyen:

  • A vizsgálat előtti 3 napos időszakban legalább napi 150 g szénhidrátot kell tartalmaznia az étrendnek.
  • A vizsgálat előtti este kell elfogyasztani az utolsó érkezést, kb. 10-12 órányi, táplálékfelvételtől mentes időszak kell, hogy megelőzze a vizsgálatot. Ebben az időszakban kerülendő a fokozott fizikai aktivitás is.
  • A folyadékfogyasztás esetében a víz megengedett, kávé, tea, gyümölcslé, alkoholos ital, stb. nem fogyasztható.
  • 75 gramm glükózt vízben feloldva 5 percen belül el kell fogyasztani.
  • A vizsgálat időtartamában (2 óra) nyugalomban kell eltölteni, enni, inni nem lehet, fizikai aktivitás nem végezhető.
  • Egyes gyógyszerek befolyásolják a szénhidrát-anyagcserét (és a mérés eredményét), ezért azok alkalmazásáról a kezelőorvossal egyeztetni kell.
  • Vannak még egyéb eredményt befolyásoló zavaró tényezők (pl. felszívódási zavarok, stb.), amikről nem árt, ha tud a vizsgálatot elrendelő/végző orvos - elvileg egy jó anamnézis alapján ezek felderíthetőek.

A mérési kritériumok be nem tartása torzítja, értékelhetetlenné teszi az eredményt. A protokoll szerinti 2 órás mérés nem minden esetben mutatja meg a szénhidrát-anyagcsere dinamikáját, ezért újabban elterjedtek a 3 pontos (0 – 60 – 120 perc) és a 4 pontos (0 – 30 – 60 – 120 perces) mérések. A mérésekből felrajzolt vércukorgörbe már pontosabb diagnosztikát tesz lehetővé, nagyságrendekkel informatívabb, mint a 2 órás eredmény. További probléma, hogy a 2 órás eredmény a normál-tartományon belül is lehet károsodott szénhidrát-anyagcsere eredménye, mert nem mutatja a fokozott inzulin-választ – sőt lehet, hogy a 2 órás eredmény még az éhomi vércukor-érték alá is eshet. Ki kell azt is emelni, hogy a terhességi cukorbetegség (gesztációs diabetes mellitus - GDM) esetében eltérő határértékek érvényesek, sőt ott van egylépcsős és kétlépcsős terheléses vizsgálat (itthon szerintem ezt a protokollt alig alkalmazzák).

HEMOGLOBIN A1c (HgbA1c)

A hosszútávú szénhidrát-háztartás fontos mutatószáma, átlagosan a vizsgálat előtti 2 hónapról ad tájékoztatást, nem mellesleg a cukorbetegség kapcsolódó kockázatainak egész pontos előrejelzője.  Amennyiben ez az érték eléri a 6,5%-ot, ott cukorbetegségről beszélünk, ez felel meg a tartós 7,0 mmol/l vércukorszintnek. Az prediabéteszes állapotot az 5,7-6,4%-os értékek közé helyezhetjük, az egészséges tartományt az 5,7%-os érték alatt találjuk - a legalacsonyabb cukorbetegség-kockázat az 5% alatti tartományban mérhető.

hba1c-chart2_1.jpg

INZULIN

Klasszikus értelemben a prediabéteszes állapot egyfajta kompenzált anyagcsere-zavarnak mondható, amíg a cukorbetegség esetében a kompenzációs mechanizmusok kimerülése jellemző. A vércukorszint mérése az első szakaszban önmagában nem feltétlen ad tájékoztatást a szénhidrát-anyagcsere zavarairól, mert a vércukor-értékek alig térnek el a normálértékektől, de közben a szervezet már jelentős munkát folytat azért, hogy ne veszítse el az uralmat az anyagcsere felett. Ezt az erőfeszítést viszont nagyon jól mutatja az inzulin mérése. Az inzulinszinteket jellemzően a 3 vagy 4 pontos OGTT vizsgálatokhoz kötve mérik, ez ugyanis már mutatja a szénhidrát-bevitelre adott válasz dinamizmusát, időbeli lefolyását, ezzel pontosabb képet adva a szervezetről.

Az inzulinszint értékelése jóval bonyolultabb ügy, mivel az inzulinválasz a vércukorszint változásától erősen függ (normál esetben). Az értékelést nehezíti, hogy a különböző források, diagnosztikai protokollok elég széles tartományban változó referencia-értékeket adnak meg. Az éhomi (10 órás koplalás után, reggeli órákban mért) inzulinszint vonatkozásában 8-10 µU/ml tartomány elfogadható, de egyes helyeken ennél magasabb értékeket is lehet látni. Az OGTT utáni 120 perces mérés esetében szintén van némi "szórás" -  a különböző források szerint 30-45 µU/ml alatti értékek tekinthetők jónak.

Ami igazán megnehezítheti a dolgot, hogy az terhelésre adott inzulinválasznak jellegzetes görbéje van. A normál inzulinválasz két fázisban történik, először a "betárazott" inzulin kerül a vérkeringésbe (illetve aktiválódik), majd egy kicsit később a hasnyálmirigy által termelt friss inzulin is kifejti hatását. Normál inzulinválasz esetén az inzulinszint alacsony értékről indul és nem emelkedik túl magasra és a vércukorszint csökkenésével párhuzamosan csökken a szintje - így kerüli el a szervezet a hipoglikémiát. A károsodott szénhidrát-anyagcsere esetén az egyes szakaszokban jellegzetes inzulin és vércukorgörbék mutathatók ki, ez alapján szakorvos (és nem egy FB csoport lakógyűlése) pontos képet tud adni az anyagcsere állapotáról.

insulin.png

Vércukor és inzulinszint-eltérések egy egészséges és egy II típusú cukorbeteg esetében (Atlas of Diabetes)

 

HOMA-IR (homeostatic model assessment)

Az előbb bemutatott paraméterekkel szemben a HOMA-IR egy kalkulált indexszám: az éhomi vércukorszint és az éhomi inzulinszint szorzatából számolandó ki, ha anyagmennyiségben (µU/ml, mmol/l) fejezzük ki a mennyiségeket, akkor az alábbi képlet érvényes.

homa.pngKritikus értéke 4,4, egészséges személyeknél értéke 2,0 vagy az alatti, a prediabéteszes határ 2,5 és 3,0 között adják meg a források. Ez részben magyarázza az egészséges inzulinszint körüli vitákat is, 5,5 mmol/l célzott vércukor értéknél és 2,0 HOMA-indexnél az elfogadható inzulinszint 8,2 µU/mml értéket ad, ha a nemzetközi sztenderd 6,1 mmol/l-es vércukor-értékéből indulok és a HOMA indexet 4,4-nek veszem, akkor az már 16 µU/ml inzulinszintnek felel meg. A HOMA-IR egy stabil és kipróbált indikátorszám, de ugyanaz vele a gond, mint az éhomi vércukorszinttel: éhomi.

homair.jpg

 A HOMA-IR (függőleegs, z-tengely) a vércukorszintek (vízszintes, x-tengely) és az inzulinszintek (y-tengely) függvényében. Láthatóan könnyű leszaladni az egészséges tartományról.

 

KIS KAVARÁS A FOGALMAK KÖRÜL

Ha kihevertük az alapozás eddigi részeit, kell egy kis fogalmi kötekedés is az IR használatával kapcsolatban.. Alapvetően a cukorbetegség irodalma az IR-t, mint jelenséget ismeri, az inzulinrezisztencia az a kórfolyamat, ami a II típusú cukorbetegség kialakulásához vezet. Ugyanakkor a legtöbb helyen ma már az IR a cukorbetegség egy szakaszaként is használatos, lényegében a prediabétesz előszobájaként fészkelte be magát a kommunikációba, lefedi a normális szénhidrát-anyagcsere felső tartományát és a prediabéteszes állapot (IGT és IFG) alsó részét, és itt-ott összefolyik a hiperinzulinémia (tartósan magas inzulinszinttel járó állapot) fogalmával is egy kicsit.

Ha az IR fogalmát állapotjelzőként akarjuk használni, akkor az IR állapotra azt tudnám mondani, hogy fedje le azt a szakaszt, ahol az éhomi és terheléses inzulinszintek már eltérnek az élettani normál tartománytól, ugyanakkor az éhomi és terheléses vércukorszintek még nem mutatják a prediabéteszes állapotokra jellemző eltéréseket. Szóval ez egyfajta pre-prediabéteszes állapot. Ugyanakkor szükséges lenne, hogy ne mossuk össze a már definiált prediabéteszes állapotokkal és végképp ne keverjük össze a kialakult II-es típusú cukorbetegséggel, mert a diétás és gyógyszeres kezelésben vannak fontos különbségek.

Az elmúlt években a diagnosztikai kritériumok sokat szigorodtak illetve finomodtak, a WHO által kiadott határértékek ugyan nem változtak, de megjelent egy ezek alatti (korábban normál tartománynak tekintett) zóna, ahol bizony emelkedett kockázatról, sérült anyagcseréről beszélhetünk. Ez önmagában számos komoly kérdést és problémát vet fel, de ezekről majd legközelebb....

insulin-resistance.jpg

Az IR témában éppen csak felületesen sikerült belekapaszkodni, ha valakinek erős hiányérzete támadt, az teljesen jogos - a sorozat többi részében folytatjuk :)

Ha tetszett az írás, oszd meg és/vagy kattints a tetszik gombra! A "Követés" alkalmazással értesülhetsz a legfrissebb írásokról! Ha van véleményed, írd meg hozzászólásként! További érdekességek, aktualitások pedig Facebook oldalunkon találhatók: https://www.facebook.com/Alimento.blog  

 Források:

    1. Jay S. Skyler: Atlas of diabetes. Springer. 2012
    2. Hien P, Böhm B, Claudi-Böhm S, Krämer C, Kohlhas K: Diabetes-Handbuch. Springer. 2013
    3. Gandy J: Manual of Dietetic Practice. Wiley Blackwell - The British Dietetic Association. 2014
    4. Wass J, Owen K, Turner H: Oxford Handbook of Endocrinology and Diabetes. Oxford Medical Publications. Oxford University Press. 2014
    5. Standards of medical Care in Diabetes - 2016. American Diabetes Association (ADA). 2016. LINK
    6. Standards of medical Care in Diabetes - 2016. American Diabetes Association (ADA). 2017. LINK
    7. Definition and diagnosis of diabetes mellitus and intermediate hyperglycaemia. World Health Organisation (WHO). 2006. LINK
    8. Salgado AL, Carvalho Ld, Oliveira AC, Santos VN, Vieira JG, Parise ER: Insulin resistance index (HOMA-IR) in the differentiation of patients with non-alcoholic fatty liver disease and healthy individuals.Arq Gastroenterol. 2010 Apr-Jun;47(2):165-9. LINK
    9. Falloon, W: Veszélyesen magas a ma normálisnak tekintett vércukorszint határérték (Mezei Elmira fordításában).2011. LINK. Eredetiben olvasható a LifeExtension.com oldalán.
    10. Orális glükóz tolerancia teszt (OGTT) - Mens Mentis. LINK
    11. Mikortól számít kórosnak az inzulin és a vércukor érték? - Budai Endokrinológiai Központ. LINK 

A bejegyzés trackback címe:

http://alimento.blog.hu/api/trackback/id/tr912295255

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

elvagyok 2017.03.01. 12:17:16

Kiváló anyag, ritkán olvasni ilyen átfogó cikkeket, várom a folytatást.

Ugyanakkor megütközve olvasom a hivatkozások között a tenyek-tevhitek.hu oldalt, holott korábban a szerző az áltudományos hírek terjesztői között említette, ráadásul Mezei Elmira Szendi úrral évek óta együtt dolgozik... :-)))))))

Azt már le sem írom, hogy az álhíreket terjesztő portálok csimborasszójaként beállított, most már forrásként hivatkozott honlapon ez a téma elég rendesen ki lett vesézve, a mostani bejegyzésben leírtak már jóval korábban olvashatóak voltak, még a hangsúlyok is egyeznek - gondolom mert a források is részben azonosak - igaz Szendi úrnál egy nagyságrenddel (!) több forrás megjelölés található, s ennek megfelelőn szélesebb aspektusban is vizsgálta ezt a témakört, több bejegyzés formájában, természetesen...

Most akkor ki az áltudományos???? :-)))) Szerintem sem Ön, sem pedig Szendi úr, persze ezt nem tudom alátámasztani sem protokollal, sem pedig kettős vak vizsgálattal... :-))

Meleg Sándor · http://alimento.blog.hu/ 2017.03.01. 15:03:21

@elvagyok:

A Szendi honlap azért van a hivatkozások között, mert ő közölte le azt a cikket, amiben a 4,7 mmol/l éhomi vércukorszintet tartják kívánatosnak. Ennyi :)

A források mennyiségét én külön nem vizsgáltam, önmagában az első 5-6 helyen megadott diabetológiai szakirodalom több száz oldalas. De ez sem releváns, ugyanis itt csak a diagnosztikai részeket tárgyaltam, ahhoz nem kell kilométeres forráslista.

Szendi áltudományosságának megvitatása itt most off-topic, ugyanis ő csak másodközli a cikket, kivételesen egy viszonylag jó forrásból választott. Szokott ő ennél sokkal iszaposabb tartományból is felszívni dolgokat - még diabétesz ügyben is, nem is beszélve a mostani oltásellenes hullámlovaglásáról.

Afterburner 2017.03.01. 15:57:52

Ez egy nagyon szép, érthető és kiváló minőségű írás, külön gratula egy volt 2-es, most már 1-es diabostól, aki megjárta már az állami egészségügy non-informatív poklait és "jól" érzi magát a fizetős egészségügyben, ahol legalább mesélnek a mit-miértről is :)
Egy dologra vigyázz (nem olvastam az előző bejegyzéseidet, lehet, már megtörtént): az ilyen postokra ugranak az önjelölt paleopápák, akik "meggyógyítják" az embert :D Arra nincs más választás, mint ignore on, mert parttalan és feneketlen vita van csak belőle.

Csipyke 2017.03.01. 19:35:45

@Afterburner: most besz... tam, ugyan nem ehomi, hanem csak itthoni ujjbegyes, de reggel minden elotti cukrom 5 koruli. Delutan kajak es kv utan ugyanennyi. 36 vagyok. Felmenoim kozott nincs diebeteszes. Szenhidratbevitelem inkabb zoldseg es gyumolcs mint kenyerfelek es teszta. Mozgas nem sport, de aktiv, amig mertem (nyilvan nem pontos, de napi 5-6 km osszejon gyaloglasbol-es nem setalok lassan, plusz a napi kolyoklegelteteses biciki-foci, pingpong, mikormi. Terhessegek alatt nem volt gond. Feljek?

Meleg Sándor · http://alimento.blog.hu/ 2017.03.01. 19:45:06

@Csipyke:
Következő cikk szól majd az okokról és a kockázati és védő tényezőktől, de ennyi alapján alacsony kockázatú csoportba tudnám sorolni. :)

elvagyok 2017.03.01. 20:29:17

@Meleg Sándor: Igen, korábban 6 mmol/l a "norma", amit ő már jóval korábban megalapozatlannak tartott, de hát ilyen az élet... :-)

Hogy mennyire volt "kivételes" a jó forrásválasztás, azért ez elég véleményes, pláne, hogy egyéb tekintetben - egyelőre - ugyanazt mondja, amit Ön, s nem biztos, hogy ugyanazon forrásokra alapozva, azaz úgy tűnik mégsem annyira kivételes esetre bukkantunk, de természetesen nyugodtan mellényúlhat, mint mindenki és jó, ha valaki felhívja erre a figyelmet.

Az, hogy az oltással kapcsolatosan mit mondott (vagy éppen mit adtak a szájába), jelen téma szempontjából totálisan irreleváns, bár hangulatkeltéshez kiváló volt bedobni, a diabétesz ügye már érdekesebb számomra...

fordulo_bogyo 2017.03.01. 20:33:38

Sok eve kulfoldon elve nekem nagyon bizarrul hangzik az "ehomi"... ugye ezt hivtak lanykoraban ehgyomori-nak?
Mikor es hogyan alakult ki ez az uj nev?

fordulo_bogyo 2017.03.01. 20:36:10

@Meleg Sándor: "A Szendi honlap azért van a hivatkozások között, mert ő közölte le azt a cikket, amiben a 4,7 mmol/l éhomi vércukorszintet tartják kívánatosnak. Ennyi :)"

Ha mar szoba kerult: nem lehetne inkabb az eredeti cikkre hivatkozni Szendi Tevhitek Gabor dramaturg es programozo szakember helyett?
Meg ilyen szintu legitimacioja is tulzas, es karos velemenyem szerint.

Meleg Sándor · http://alimento.blog.hu/ 2017.03.01. 20:50:28

@fordulo_bogyo:

Nem tudom, mikor találták ki az "éhomi" szót, amikor én tanultam, már így hívták... de majd utána nézek.

Az, hogy Szendi oldalán megjelent egy lefordított cikk, abból én nem csinálnék nagy fejfájást. Ez nem legitimáció, egyszerűen náluk találtam ilyen forrást - jellemzően máshol nem várnak el ilyen alacsony normoglikémiás értéket (csak egy másik paleós csapatban).

mindenannyi · http://mindenannyi.blog.hu 2017.03.01. 20:52:48

Köszönöm ezt a bejegyzést, voltak benne újdonságok számomra, el is mentettem.
Két kérdésem van: normál éhhomi vércukorérték mellett előfordulhat, hogy terhelésre 11 vagy afölé ugrik az érték? Ha igen, akkor az cukorbetegségnek számít-e?
(Ugyanis most túlsúly miatt diétáznom kell, a dietetikus pedig javasolta a terheléses cukormérést, mivel én időnként úgy érzem, hogy leesik a vércukorszintem; elgyengülök, rossz a körérzetem, stb.. Mérni nem tudom, de baromi gyanús a dolog, ugyanis gyors felszívódású ch bevitele után jobban leszek. Éhhomi vércukrot tavaly kétszer is néztek vérvételen, normál tartományon belül volt mindkétszer.)

Meleg Sándor · http://alimento.blog.hu/ 2017.03.01. 20:54:06

@elvagyok:

Nem vagyok azonos állásponton Szendivel, a 4,7-es normoglikémiás határértéket alacsonynak tartom. Csak hivatkoztam rá, hogy pl. az ő írásában bukkan fel ilyen érték. Jellemzően a diabétesszel kapcsolatos sztenderd szakirodalom megáll az 5,5 mmol/l éhomi vércukor-értéknél.

elvagyok 2017.03.01. 22:37:01

@Meleg Sándor: Milyen megfontolások alapján tartja alacsonynak? Nekem nem egyszer 4.7 alatti a vércukrom reggel, mégsem szédelgek, persze ez önmagában semmit nem igazol természetesen...

Karinthy-paradoxon · http://www.alltrials.net/ 2017.03.01. 23:40:45

Lehet, hogy a Böjtölés lesz a megoldás kulcsa?
Fasting-mimicking diet may reverse diabetes ( 2 friss kutatás az elmúlt hetekből ) sciencebulletin.org/archives/10692.html
bbc verzio: www.bbc.com/news/health-39070183

És ahogy a BBC-s cikben is kiemelik,
orvosi felügyelet nélkül senki se kisérletezzen , mert több kár lesz belőle mint haszon.

andika751 2017.03.02. 09:09:15

köszönjük a cikket, nagyon hasznos volt, én is várom a folytatást!

Meleg Sándor · http://alimento.blog.hu/ 2017.03.02. 10:38:27

@Karinthy-paradoxon:

Az egerektől a humán terápiáig hosszú az út. A 2-es típusú cukorbetegségnél el tudok képzelni ilyet, bár sok gyakorlati problémát vet fel - nagyon testre kell szabni.

Meleg Sándor · http://alimento.blog.hu/ 2017.03.02. 10:52:02

@elvagyok:

Nem látom egyelőre alátámasztottnak, hogy a 4,7 mmol/l feletti tartományban olyan kockázatok lennének, ami miatt ott kellene meghúzni a határt.

Gyakorlati szempontból felvetődik az a kérdés is, hogy ez esetben a normoglikémia tartományát olyan szűkre húzzuk össze (4,0-4,7 mmol/l), amibe már csak emiatt sem fognak sokan beleférni akkor sem, ha egyébként semmi más sem utal diabétesz kockázatra és az anyagcseréjük totál rendben van.

elvagyok 2017.03.02. 13:13:48

@Meleg Sándor: Azt tudja, hogy milyen premisszák mellett lett definiálva az 5,5 mmol/l érték? Van olyan statisztikája, ami mutatja, hogy az 5,5-ös érték esetén mekkora %-ban alakul ki diabétesz? És melyek voltak azok a tényezők, amelyek már ennél az értéknél is végül "átsegítették" a szerencsétlent a rossz oldalra? (már ha van ilyen)

Csak azért kérdezem, mert ugye most felvetődik a kérdés: kinek van igaza?

Azért jelezném, hogy a link szerinti tanulmány ugyanakkor nem a diabétesz, hanem a szív és érrendszeri betegségek kapcsán állapít meg fokozott kockázatot 4,7mmol/l érték fölött, amiben ha jól tudom, éllovasok vagyunk...
Ilyen értékek esetén azonban felvetődik, hogy a cukorbetegség kezelésére szolgáló hagyományos eszközöket szabad-e bevetni...

elvagyok 2017.03.02. 23:12:35

@Afterburner: Arra kapott választ, hogy miként sikerült a 2-es cukorbetegségét olyan autoimmun folyamatba fordítani, aminek 1-es lett a vége?

Meleg Sándor · http://alimento.blog.hu/ 2017.03.03. 06:34:42

@elvagyok:
II-es cukorbetegségből nem autoimmun módon lesz I-es, hanem úgy, hogy a progresszió miatt kimerülnek a béta-sejtek és és az inzulinhatás-elégtelenség mellé inzulintermelés-elégtelenség lép fel.

Ezt az állapotot sokan I-s típusú borbetegségként írják le, mert nem inzulin függőből inzulin függővé válik a beteg, de alapvetően ez egy II-es típus alapján leírható anyagcsere-állapot. Ennek egyébként a kezelése is sok ponton eltér a klasszikus IDDM-től.

Hacsak ebben az esetben nem valami speciális történetről van szó.

Az 5,5/4,7 dilemma után nyomozok még, de a legtöbb kutatásban egyszerűen nem mennek le 5,0/5,5 mmol/l éhomi szint alá, ha adatgyűjtésről van szó, legalábbis a normoglikémia tartományt nem differenciálják.

A CVD kockázatnál annyiban érdekes a dolog, hogy legalább 3-4 olyan más kockázati faktor van, ami nagyobb súllyal vehető figyelembe, itt is még kutakodok, mert sok minden múlik a kutatás jellemzőin (minta, zavaró hatások szűrése).

elvagyok 2017.03.03. 09:11:03

@Meleg Sándor: Köszönöm a pontosítást és értem is, csak egy 2014-es, Journal of Clinical Endocrinology & Metabolism-ban megjelent tanulmány mégis arra jutott, hogy autoimmun folyamat eredményeként is átfordulhat a cukorbetegség 2-esből 1-esbe, ezen folyamatban pedig komoly rizikófaktorként jelölték meg a szintetikus úton előállított inzulint s persze a genetikai hajlamot.

Szerintem ez azért nem elvetendő körülmény, mert ha valakinél beindul az autoimmun folyamat a szervezetében s ennek okán szert tesz valamilyen betegségre (végletesen leegyszerűsítve persze a folyamatot), nemcsak, hogy nem tud belőle kigyógyulni, hanem még fokozódik is annak az esélye, hogy újabbak fognak mellé társulni, azaz drasztikus életminőség-romlással szembesülhet.

És külön köszönöm, hogy nyomoz, bár meglep, hogy a szakirodalomban, mint olyanban, ennyire - legalábbis szerintem - alapvető kérdésről nincs egy szó sem...

Meleg Sándor · http://alimento.blog.hu/ 2017.03.03. 10:01:51

@elvagyok:

Az autoimmun folyamatot lehetségesnek tartom én is, de a gyakorlat azt mutatja, hogy domináns módon a túlhajtott béta sejtek tömeges pusztulása eredményezi az inzulintermelés visszaesését. Ez a jelenség fellép akkor is, ha nem kap külső inzulinpótlást a beteg. Jellemzően a II-es típusnál igyekeznek kerülni az inzulinpótlást, de van amikor ennek még a korai szakaszban is vannak indikációi átmeneti jelleggel.

A szakirodalom alapvetően az ismert patológiás folyamatokra fókuszál, mondjuk úgy, hogy "fentről halad lefelé". A normoglikémia önmagában nem olyan érdekes - ezek szerint. A HOMA-IR modellel kapcsolatban van egy-két ilyen írás, de azokban sem sikerült még azt megtalálnom, amit kerestem.

Az ilyen vizsgálatokat én is hiányolom egyébként, pont az IR esetszámok, arányok kapcsán kellene egy átfogó, nagymintás vizsgálat, ahol a lakosság egy részét randomizált módon behívnák egy anyagcsere-profil felmérésre. Népegészségügyi szempontból sem lenne rossz. Vannak itt azért tozító tényezők, de lehetne mit kezdeni az adatokkal.

elvagyok 2017.03.03. 10:36:06

@Meleg Sándor: Elfogadom, én csak mint nem mellékes kockázati tényezőre kívántam felhívni a figyelmet - tényleg, vizsgálják az 1-es típusú diabéteszre való hajlamot?

Utolsó bekezdésében leírtakkal maximálisan egyetértek.

bugenhagen 2017.03.13. 16:42:33

@Karinthy-paradoxon:
Van egy ilyen is:

intensivedietarymanagement.com/fasting-cures-diabetes-t2d-4/

A szerzője gyakorló orvos, aki már nagyon sok 2.es típusú diabéteszt gyógyított (vagy legalábbis tett tünetmentessé).

Munyi cica 2017.03.15. 20:43:18

Ha valakinek PCOS-e van, az inzulinrezisztens? És hajlamos lehet cukorbetegségre illetve már a cukorbetegség előszobájában van? Érdemes-e valamire ügyelnie, mit egyen, mit ne, és valamilyen vizsgálatokat érdemes-e kérnie? Bocsánat, ha nagyon leegyszerűsítve illetve pontatlanul fogalmaztam meg a kérdést.
Köszi bárkinek a véleményt.

Meleg Sándor · http://alimento.blog.hu/ 2017.03.16. 06:20:52

@bugenhagen:

Érdekes cikk. Utánajárok a témának, az biztos, hogy minél korábbi stádiumban van az anyagcsere-zavar, annál rugalmasabb az anyagcsere (még) és több irányból is neki lehet fogni a rendezésnek.

A kérdés az, hogy a böjt alapú terápiák hatékonyabbak-e mint a hagyományos vagy ugyanazt tudják, de más szerkezetben.

Meleg Sándor · http://alimento.blog.hu/ 2017.03.16. 06:23:55

@Munyi cica:

Nem. Van IR PCOS nélkül és van PCOS IR nélkül. A következő cikkekhez éppen ezeket nézegetem, sok tanulmányban markánsan elválik egymástól a két állapot önállóan és társult formában.

Én most hajlok arra, hogy az IR-t ebben az esetben endokrinológiai betegséghez társult állapotnak tekintsem, vagyis a PCOS alapjául szolgáló endokrinológiai probléma fokozza az IR megjelenését (nem hormonok anyagcsere-hatásán keresztül). Az egy külön téma, hogy a két állapot között van egy kölcsönösség, vagyis az IR diéta javít(hat) a PCOS állapoton.

Munyi cica 2017.03.16. 11:33:12

@Meleg Sándor:
Értem, köszönöm a gyors választ. Unokahúgomnál most diagnosztizáltak PCOS-t, fiatal lány, nagyon kezdő a témában (én meg nem értek hozzá), csak annyit olvastam, h. általában társítják IR-el.
Vajon milyen endokrinológia probléma okozhat PCOS-t? Valamilyen hormonzavar talán.
Várom a következő részt, remélem, írsz majd az IR diétáról is. :) Legalábbis, hogy te mit javasolsz.

Tetszett a bejegyzés? Kövesd a blogot!

blog.hu