Inzulin-rezisztencia III. - Étrendi alapok
2017. május 25. írta: Meleg Sándor

Inzulin-rezisztencia III. - Étrendi alapok

Mindenki nagy örömére elkezdjük az étrend témát. Szokásunkhoz híven most is az általános kérdésekkel kezdjük, és onnan haladunk a részletkérdések felé. Ezúttal nagyjából körbelőjük az IR étrend fő jellemzőit.

ir3.jpg

Nem lehet elégszer mondani, hogy megkerülhetetlen az étrendi beavatkozás szerepe az IR kezelésében. Szintén hasonló fontosságú, hogy az étrend ne sablonokban gondolkodjon, vegye figyelembe az egyéni életvitel jellegzetességeit – ez nem csak kényelmi szempont, hanem az anyagcsere szempontjából is fontos tényező. Az étrend alapvetően az egészség megőrzéséhez kapcsolódó ajánlásokra épül, a legtöbb IR esetben az erre való átállás is jelentős változást jelent. Amennyiben ez a módosulás (illetve a mozgásprogram beépítése) nem hoz megfelelő változást, úgy jönnek az intenzívebb, nagyobb étrendi kontroll igénylő beavatkozások, ill. gyógyszeres terápia. Ez esetben az étrendnek figyelembe kell venni a gyógyszeres terápia igényeit és egy rosszabb anyagcsere-állapotot is.

 

MIT AKARUNK ELÉRNI AZ ÉTRENDDEL?

Az étrendre vonatkozóan mind a nemzetközi, mind a hazai szakmai irányelvek tartalmazzák, az életmódi változtatásokat. Minden irányelv az első lépcsőben megjeleníti és alapként a kezelés minden szakaszában megtartja.

Alapvetően a testsúly normalizálása az egyik fontos cél. Épp a napokban futottam bele egy OECD infóba, hogy a felnőtt magyar népesség 60%-a sikeresen teljesítette a "Big BMI Challenge" keretein belül a 25-ös értéket, 30% még ennél is sikeresebb volt és már 30 feletti tartományban van. A gyerekeknél sem állunk jobban, ott még "csak" 16% a túlsúly jelenléte, de a magyar gyerekek európai társaikkal mindent meg(t)esznek, hogy ezt tovább emeljék. Gondolom, ez sok mindent megmagyaráz a hazai IR és cukorbeteg statisztikák adatait illetően.

Nos, vissza a témához: az étrend egyik célja, hogy a BMI értéket a 23-25 közötti tartományba hozzuk és ott is tartsuk. A BMI önmagában azonban még nem elégséges paraméter, a testzsír tömegét és arányát is csökkenteni kell, férfiak esetében ez kb. 20%, nők esetében kb. 30% alatti értéket jelent.  A BMI és egyéb antropometriai értékekből bizonyos képletekkel lehet hozzávetőleges testzsír-arányt számolni, de ezeknek a képleteknek meg vannak a maguk (igen erős) korlátai. A testösszetételt a legjobb módszer műszeresen megmérni, erre ma már megvannak a csodálatos képességű kütyük - ezek sem tévedhetetlenek, de pontosabbak, mint a képlet és különben sincs szükség a gramm pontosságú adatokra. A testzsír csökkentéssel egyidőben cél az izomtömeg mennyiségének és arányának növelése is - ennek megvalósítása a mozgásprogram egyik fontos feladata.

Az étrend energia- és tápanyag tartalmának az életmódhoz illeszkedőnek kell lennie, a makrotápanyagok aránya ma már nincs annyira kőbe vésve, egészen rugalmasan alakítható – kivétel ez alól a gyógyszeres kezelés esete, ott ugyanis vannak már kötöttségek. A szénhidrát-bevitel tekintetében a cél a viszonylag egyenletes, magas vércukor/inzulinszinteket nem okozó bevitel megvalósítása. Az étrend egészét tekintve sokkal fontosabbak a minőségi kérdések, de ezekről mindjárt részletesebben is lesz szó.

 

ENERGIA

Az étrendek fő paramétere az energia-bevitel, ezt kcal értékben fejezzük ki (hogy miért van így, az egy hosszú történet, talán erről majd máskor). A napi energia-szükségletünk első és legfontosabb összetevője az alapanyagcsere energiaigénye, ezt nagyjából az az érték, amikor kellemesen nyugodt állapotban pihengetünk, egy hőmérsékletileg semleges környezetben – ez a szobanövényekre jellemző létállapot emberi változata. A másik fő tényező a testmozgás energia-igénye. Egy minimális fizikai aktivitás esetén a napi energia igény 25-30%-a a mindennapi létfenntartáshoz szükséges minimális mozgástartomány (elmenni a hűtőig, megmikrózni a fagyott pizzát, stb.),  nehéz fizikai munka és intenzív sporttevékenység esetében ez felmehet 50-60% körüli értékig is. A tömeges elhízás és a társuló betegségek terjedése mögött részben az áll, hogy a fizikai aktivitásunk félelmetes ütemben csökken, a munkához, létfenntartó tevékenységekhez egyre kevesebb erőkifejtésre van szükség, a hatást részben kompenzáló sportolás meg messze elmarad a kívánatos mértéktől.

Az alapanyagcsere trükkös egy dolog, ugyanis elég sok minden befolyásolja, s ezek közül nem minden jó nekünk. Első ezek közül a nem - a biológia gonosz szelleme miatt a nők alapanyag-cseréje kisebb, a férfiak esetében kb. 10-15%-kal nagyobb a testtömeg kilogrammra eső alapanyagcsere energiaigénye. A másik ilyen tényező az életkor: felnőtt korban az energia-felhasználás az életkorral folyamatosan csökken, ifjúságunk legszebb éveihez képest nyugdíjas korunkra kb. 20-25%-ot meghaladóan is mérséklődik az alapvető energia-igényünk.

efsa.jpg

Az életkor előre haladtával az alapanyagcsere energia-igénye csökken - férfiakban és nőkben is (EFSA, 2013).

Fontos, hogy  tartós tápanyaghiány, éhezés esetén az alapanyagcsere intenzitása mérséklődik, a szervezet a túlélés érdekében csökkenti az energia-felhasználást. Az alapanyagcsere mérséklődhet magától a hiányállapotoktól (minőségi éhezés) is: egyes vitaminok, nyomelemek hiánya az energia előállításáért felelős folyamatokat gátolja, így csökkenti az energia-igényt is. Ennek fontos tanulsága, hogy nem célszerű éhezéssel nekifogni a diétának, és érdemes a lehetséges hiányállapotokat orvosolni, együttesen ez kényelmesebb és hatékonyabb tud lenni.

Az endokrinológiai problémák szintén befolyásolhatják az alapanyagcserét, ebből a legismertebb a pajzsmirigyhormonok hatása, de más endokrinológiai problémák is befolyásolhatják az energia-háztartást pozitív és negatív irányban is. Egy kivizsgálatlan, kezeletlen endokrinológiai probléma meghiúsíthatja az étrendi erőfeszítéseket, ezért ha nagyon nem akar működni egy étrend, mindenképpen érdemes ilyen irányban is vizsgálódni. Az étrend nem fogja megoldani a hormonális elváltozásokat, de azokhoz illesztve javítja az anyagcsere állapotát és segít a tünetek kezelésében.

energia_2.jpg

Európai energia-beviteli ajánlások felnőtteknek, átlagos testmagassággal és BMI=22 értékre számolt alapanyagcsere és változó fizikai aktivitás esetén (EFSA 2013 alapján)

 

Túlsúly esetén az energia-bevitelt úgy érdemes belőni, hogy heti 1 kg testsúly-csökkentés átlagban megvalósítható legyen, kapkodni nem kell, a szervezet a drasztikus fogyókúrákat nem szereti, hosszú távon a kíméletes, mérsékelt ütemű testsúlycsökkentés a fenntarthatóbb. A legtöbb étrend a napi szükséglethez képest 5-700 kcal hiánnyal tervezi az étrendet, ez sokszor tényleg nem több, mint 1 200- 1 600 kcal/nap, ehhez tartozik a sokat emlegetett 140-160-180 g körüli szénhidrát-bevitel. Ha nincs szükség testsúly-csökkentésre akkor az életvitelnek megfelelő energia-bevitelre kell számolni, itt inkább a minőségi kérdéseket (testösszetétel) érdemes előtérbe helyezni.

 

MAKROTÁPANYAGOK

Fontos kérdés, hogy a három fő tápanyag milyen mennyiségben és arányban vegyen részt az étrendben. A étrend összetevőinek arányát és szénhidrát-tartalmát minden esetben egyénre szabottan kell meghatározni, vannak általános céltartományok, de ezeket az egyéni étrend tervezése során felül lehet írni.

A fehérje esetében az ideális testtömegre 1,0±0,2 g/ttkg az optimális tartomány, pl. 70 kg alappal számolva 56-84 g közötti fehérje-bevitelt lehet belőni. Ez egy átlagos étrend esetén a napi energia-bevitel 10-15%-át adja, alacsony energia-tartalmú étrendeknél elmehetünk 20%-ig. Intenzívebb testmozgáshoz érdemesebb a magasabb értéket figyelembe venni, jó tudni, hogy a magasabb fehérje bevitel segíti a testsúlycsökkentést is. Tökéletesen felesleges ugyanakkor ennél több fehérjét bevinni és vegyes étkezés mellett egyáltalán nincs szükség fehérje-kiegészítőkre - ez a drága pótcselekvések kategóriája. A fehérjék esetében van egy fontos, de trükkös dolog:  egyes aminosavak szénhidrát-beviteltől függetlenül képesek az inzulin-elválasztást fokozni, így a fehérje-bevitel mennyiségi és minőségi jellemzői sem teljesen érdektelenek (bár ez a szénhidráthoz képest másodlagos kérdés).

A zsír a közhiedelemmel ellentétben nem halálos ellenség és nem cél a „low fat” vagy "very low fat" étrend összeállítása, s önmagában a mai ajánlások nem is tekinthetők alacsony zsírtartalmúnak. Az európai ajánlás 25-35%-nyi teret engednek a zsíroknak a napi energia-bevitelen belül, de akár ennél magasabbat is (40-45%) sem zárnak ki, feltéve, hogy ez nem hozzáadott zsiradékkal teljesül és az adott élethelyzetben van létjogosultsága. A relatív magas zsírbevitelnek az is kedvez, hogy az IR étrendben a szénhidrát mennyisége csökken, ezáltal nagyobb teret kap a zsír még akkor is, ha annak tényleges mennyisége nem változik - ha valaki normál étrendről vált 160 g szénhidrátra és a zsír/fehérje mennyiségét érdemben nem változtatja meg, egyből a 30% alatti tartományból a 40% fölöttibe kerül a zsírbevitel.  Egy átlagos étrendben a napi zsírbevitelt szintén 1,0±0,2 g/ttkg értékkel lehet tervezni, ez egyébként a hazai fogyasztási szokásokat nézve csökkentésnek felel meg - ugyanis nem csak szénhidrátokból, hanem zsiradékokból is jelentős mértékben túlfogyasztunk, ez is jellemzően rejtett, hozzáadott zsiradékként fordul elő az ételekben. Intenzív fizikai munka vagy sporttevékenység mellett lehet a zsírbevitelen is kicsit emelni, de ezekben az esetekben a szénhidrátokra vonatkozó megszorítás sem olyan erőteljes.

aranyok.jpg

It's a kind of magic - egy normál étrend (~250 g szénhidrát/nap) visszanyesve 160 grammos IR étrendre. Zsír és fehérje bevitel mennyiségileg nem változik, mégis kész a "high fat low carb" változat.

 

Minőségi szempontból itt fontos, hogy a hozzáadott zsiradékok minél kisebb arányban legyenek jelen, ezek ugyanis legtöbbször felesleges energia-bevitelt jelentenek -  e tekintetben majdnem teljesen mindegy, hogy napraforgó-olaj vagy kókuszzsír formájában jön az extra zsírmennyiség.. A Nagy Update Legendárium állításával szemben a zsír is tud hizlalni, és közvetve képes fokozni az inzulinrezisztenciát is.

A harmadik tápanyagunk a szénhidrát, ami újabban sikeres főgonoszként szerepel több táplálkozástudományi műben.Az IR étrend divatos szóval "low carb" jellegű, legalábbis az átlagos étkezéshez képest. Egy jól fejlett állampolgár nagyjából 250-350 g szénhidrátot fogyaszt naponta, ennek akár 1/3-át hozzáadott cukorként, az IR étrendek jellemzően 180 g alatti napi bevitellel dolgoznak, de van aki lemegy napi 120-100 g tartomány alá is (hogy van-e ennek értelme, az más kérdés). Ez általában a 35-50%-os energia-részaránynak felel meg, attól függően, hogy a többi tápanyag mennyisége hogyan alakul. A mennyiségi változások mellett azonban fontos minőségi áthangolás is szükséges. Ezekről később még részletesen fogok írni, most csak röviden összefoglalom a fő navigációs pontokat:

1. Jelentős szénhidrát- és energia-bevitel megtakarítást lehet elérni a hozzáadott cukrokat tartalmazó késztermékek következetes kiiktatásával, ez akár napi 40-50 g mennyiséget is kitehet. Ennek kivitelezése viszonylag egyszerű, az élelmiszerek csomagolásán található infók alapján lehet navigálni, bár érdemes ismerni azokat a varázsszavakat, amik hozzáadott cukor jelenlétére utalnak (lesz róla szó).

2. A cukor hozzáadását a saját készítésű élelmiszerekben is lehet mérsékelni, részben vissza lehet szokni az élelmiszerek, ételek természetes ízvilágára, részben lehet cukorpótlókat és édesítőszereket alkalmazni.

3. Az élelmiszer-csoportokban a szénhidrát forrásoknál szintén szükséges egyfajta szelekció, ennek egyik dimenziója a szénhidrát mennyisége, a másik pedig a glikémiás index (van még glikémiás terhelés, inzulin-index meg pár apróság, ezekről is majd később). IR esetében még nincs kitiltva kategórikusan egyetlen élelmiszer sem, sokszor elegendő egy kisebb korrekció az étrendben, de prediabéteszes állapotoknál, cukorbetegségnél már vannak erősebb megszorítások. fontos, hogy a csökkentendő vagy elhagyandó élelmiszereknél "minőségi cserére" törekedjünk.

4. Az étrend fontos eleme a mennyiségi kontroll. Alapvetően szeretünk sokat enni, főleg ha valamit ízletesnek találunk - ez az egészségmegőrző étrendben sem jó, de az IR étrendben mégkevésbé. Hozzá kell szokni, hogy vannak élelmiszerek, amikből a fogyasztási mennyiség korlátozandó. Vannak bizonyos élelmiszerek, amikből kifejezetten lehet többet enni az IR esetén (alacsony energia és szénhidráttartalmú zöldségek, zöldsaláták).

Legközelebb innen folytatjuk...

zold.jpg

Ha tetszett az írás, oszd meg és/vagy kattints a tetszik gombra! A "Követés" alkalmazással értesülhetsz a legfrissebb írásokról! Ha van véleményed, írd meg hozzászólásként! További érdekességek, aktualitások pedig Facebook oldalunkon találhatók: https://www.facebook.com/Alimento.blog  

Sorozat cikkei:

  1. Inzulin-rezisztencia I.
  2. Inzulin-rezisztencia II.

 

Források:

    1. Obesity Update 2017. OECD, 2017. LINK
    2. A diabetes mellitus kórismézése, a cukorbetegek kezelése és gondozása a felnőttkorban. A Magyar Diabetes Társaság szakmai irányelve, 2014. LINK
    3. Az Emberi Erőforrások Minisztériuma szakmai irányelve a diabetes mellitus kórismézéséről, a
      cukorbetegek antihyperglykaemiás kezeléséről és gondozásáról felnőttkorban. EMMI, 2017. LINK
    4. Scientific Opinion on Dietary Reference Values for energy. EFSA, 2013
    5. Standards of Nedical Care in Diabetes 2017. American Diabetes Association, 2017

A bejegyzés trackback címe:

http://alimento.blog.hu/api/trackback/id/tr8212511305

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Zb74 2017.05.25. 17:49:38

Jó cikk, Sándor. Én egy kicsit előbbre szaladnék - amiről most írok, azt talán Te magad is ki fogod fejteni a IV. részben, de talán nem baj, ha már itt is szó esik róla.

"Az élelmiszer-csoportokban a szénhidrátforrásoknál szintén szükséges egyfajta szelekció, ennek egyik dimenziója a szénhidrát mennyisége, a másik pedig a glikémiás index" - írod.

Itt fontos megemlíteni, hogy a glikémiás indexet külön-külön szokták megadni az egyes élelmiszerekre, legfeljebb az elkészítés módját részletezik ki (pl. a nyers sárgarépa glikémiás indexe 16-20 között van fajtától függően, a répaléé 45, a főtt répáé 50-60 stb.). Csakhogy az élelmiszereket általában nem önmagukban fogyasztjuk, hanem étkezések részeként - és az, hogy a magas szénhidráttartalmú élelmiszereket mi egyébbel párosítjuk-kombináljuk, érdemben tudja befolyásolni a szénhidrát felszívódási sebességét.

Az egyik fontos tudnivaló, hogy a nagyobb mennyiségű rost jelenléte lassító hatással van az emészthető szénhidrátok (cukrok és keményítő) felszívódására (ill. bizonyos rostok a felszívódó mennyiséget is csökkentik). Ezért szokták pl. a hántolt (fehér) rizs helyett a barna rizst, a finomliszt helyett a teljes kiőrlésű lisztet stb. javasolni - csakhogy ez azt is jelenti, hogy ha fehér rizst eszünk, de kombináljuk valamilyen magas rost-, de alacsony felszívódószénhidrát-tartalmú zöldséggel, akkor az "eredő" GI hasonló lesz ahhoz, mint ha barna rizst ennénk, de zöldség nélkül. Ennek többek közt azért van jelentősége, mert 1) van, aki nem szereti a barna rizst, 2) a hántolt rizsben a mikotoxinoktól az arzénig minden potenciális méreganyagból kevesebb van, mint az azonos helyről származó barnában.

Szintén fontos tudni, hogy a keményítőt tartalmazó főtt/sült ételekben a keményítő egy része hosszabb hűtés hatására retrogradálódik emészthetetlen (emésztésnek ellenálló, rezisztens) keményítővé. Ezt a "retrográd" rezisztens keményítőt 3-as típusú rezisztens keményítőnek, RS3-nak nevezik. Az RS3-nak 2+1 szempontból van jelentősége. Egyrészt mivel ellenáll az emésztőenzimeknek - itt: amilázoknak -, nem szívódik fel, tehát csökkenti a glikémiás terhelést. Másrészt rostként viselkedik, tehát a megmaradó emészthető keményítő is lassabban szívódik fel az ételből, így a glikémiás index is csökken. A +1 szempontnak az IR-hez kevés, az általános egészséghez annál több köze van: a 3-as típusú rezisztens keményítőt bizonyos bélbaktériumok a vastagbél teljes hosszában képesek erjeszteni (fermentálni), a fermentáció végtermékei pedig olyan illó zsírsavak, amelyek védik a bél egészségét; többek között segítenek a vastagbélrák megelőzésében.

Mindebből az következik, hogy a krumplisalátának alacsonyabb a GI-je, mint a frissen főtt krumplinak, a lencsesalátáé alacsonyabb, mint az éppen elkészült főtt lencséé, a tésztasalátáé is alacsonyabb, mint a frissiben kifőtt tésztáé stb. Ráadásul egyes vizsgálatok szerint a 24 órán át hűtött, majd újramelegített(!) tésztában is van rezisztens keményítő. Sőt, aki a friss kenyeret lefagyasztja, majd pl. mikróban fölengedteti, az szintén élvezheti a rezisztens keményítő előnyeit - az ilyen kenyér GI-je akkor is alacsonyabb a frissen sült kenyérénél, ha egyébként fehér lisztből készült.

Visszatérve az ételkombinációkhoz: az ecetsav és a tejsav jelenléte a magas szénhidráttartalmú élelmiszerek által kiváltott glikémiás és inzulinválaszt is mérsékli. Itt nem tömény savakról van szó; a 4-6%-os savtartalmú biológiai erjesztésű eceteknek is megvan ez a hatásuk; még csak sokat sem kell belőlük használni. Ha tehát a rizsköretre valamilyen ecetes öntetet teszünk, lassabban fog felszívódni belőle a szénhidrát, és még inzulinból is kevesebb kell hozzá. Tejsav pedig többek közt a tejsavas erjesztéssel (laktofermentációval) készült savanyúságokban (pl. savanyú káposzta) található meg, de van belőle a savanyú tejtermékekben (aludttej, natúr joghurt, kefír), és a hagyományos kovásszal készült kenyérben is. A kovászos kenyérből tehát lassabban szívódik föl a szénhidrát, mint a modernebb, kovász nélküli, élesztős eljárással készült kenyerekből.

A magas fehérjetartalmú élelmiszerek kombinálása a szénhidrátforrásokkal szintén alacsonyabb glikémiás választ vált ki - de nagyobb inzulinválasz mellett, mert a fehérjéket alkotó aminosavaknak is az inzulin "közbenjárására" van szükségük ahhoz, hogy bejussanak a szöveti sejtekbe.

Ha zsírral kombináljuk a szénhidrátforrásokat, akkor a szénhidrát felszívódása lassul, miközben az inzulinszükséglet nem változik érdemben. Fontos ugyanakkor rámutatni, hogy a szénhidrát és a zsír egyes kombinációi - főleg bizonyos mennyiségű só kíséretében - olyan ételekhez vezethetnek, amelyekből könnyű "túlenni" magunkat, ez pedig IR esetében nem szerencsés.

andika751 2017.05.25. 21:35:12

szuper összefoglaló, az első két ponton már túl vagyok, a késztermékeket szinte teljesen kiiktattam, alapanyagokból főzök és alapanyagokat eszek , a cukrot most kezdem kiváltani természetes édesítőkkel, úgyhogy hajrá mindenkinek!

andika751 2017.05.25. 21:40:44

@Zb74: ez nagyon hasznos volt számomra, a fehér rizs/barna rizs példa, speciál én sem annyira szeretem a barna rizst, de ha fehér rizst zöldséggel kombinálva (amit mi rendszeres így fogyasztunk) kiváltja a barna rizst, az így jó, eddig erre nem is gondoltam.

élhetetlen 2017.05.25. 23:47:28

Bocs, csak kíváncsi lennék, mi a véleményed a teljes kiőrlésű liszt vs Graham-liszt kérdésről. Mert a teljes kiőrlésűvel úgy vagyok, hogy ha bio, akkor csak mással permetezték, ha nem bio, akkor permetezték, és nem hiszem, hogy a gabonát őrlés előtt alaposan megmossák.

Meleg Sándor · http://alimento.blog.hu/ 2017.05.26. 06:31:48

@andika751:
Ez jó módszer, a magas szénhidráttartalmú köreteket kombinálni zöldségekkel, salátákkal. Finomabb is (szerintem), változatosabb, lenyomja az össz szénhidrátot, a GI-t, kisebb mennyiség elég jólakottsághoz.

Meleg Sándor · http://alimento.blog.hu/ 2017.05.26. 06:36:22

@élhetetlen:

A teljes kiőrlésű dolgokkal az a baj, hogy a gabonák héjazata szeret megkötni mindenféle anyagot. Ha permetezték, akkor azt, ha nem, akkor a környezetből érkező egyéb szutykokat. Ráadásul a gabonák hajlamosak penészedésre, azok toxinjai is a héjanyagon parádéznak. Ez még nem jelenti azt, hogy #mindmeghalunk, csak annyit, hogy a jó tulajdonságok nem járnak egyedül, vannak negatívumai is. A közelmúltban volt hír pl. a toxikon szintjéről, a teljes kiőrlésű gabona termékekben volt, de határérték alatt.

Ebből a szemszögből a Graham-liszt jobb, valamivel kisebb rosttartalma van, de mivel a csírát tartalmazza, az értékes tápanyagok terén jobb a hagyományos fehér liszteknél.

andika751 2017.05.26. 08:45:10

@Meleg Sándor: így van, mi most rákaptunk a bulgurra, nagyon hamar elkészül, a ch tartalma alacsonyabb, és nekem finomabb, mint a barna rizs, ezt is különböző zöldségekkel keverjük. (ja és a gyerekek is megeszik!)

szsuzsanna 2017.05.26. 08:57:13

Megkérlek, mint "új" II. tip. cukorbeteg, -írj, majd, a gyümölcsökről is!
Én, bármiről lemondok, -de, imádom a gyümölcsöket: eper, cseresznye, meggy, sárga- és őszibarack, -vagyis a itthoni szezonális gyümölcsök...
-Túúúdom, "méregetni" kellene...

andika751 2017.05.26. 09:07:20

@Meleg Sándor: erre reagálva, én úgy oldottam meg a rost hozzáadását és a ch felszívódás lassítását, hogy a sütiket 50-50 %-ban sima/tk. liszt vagy sima tönköly/tk.liszt kombináltam, illetve a cukrot lecseréltem a sütikben xilitre, így egy lassan felszívódó sütit kaptam és a cukor kivonása miatt kevesebb ch tartalommal, gyakorlatilag az összes sütit meg lehet így csinálni, nem rossz ízűek így sem, pl. egy kakaós kavart sütiben egyáltalán nem éreztem ki a tk. liszt ízét.
élhetetlen: A köretekre visszatérve pedig, akkor érdemes a fenti tanácsot kipróbálni, hagyományos köret sok zöldséggel, plusz salátával.

Nekem a kenyér, kifli, zsemle, ami még kérdéses? Itt is érdemes esetleg fehéret enni mértékkel és hozzá rostként sok zöldet. Én jelen pillanatban venni szoktam egy tönkölyös-magvas kenyeret, annyira nem tk.őrlésű, de van benne valamennyi rost, viszont sütöttem otthon is ilyet 70 % tk.liszt-30 % sima liszt + búzasikért adtam hozzá, jó lett az állaga, puha lett és finom frissen nagyon, DE én azt vettem észre, hogyha gabonából túl sok rosttartalmút eszek, felpuffaszt és görcsöl a hasam, a hagyományostól nem vettem észre ilyet, érdekes a zöldségektől viszont nem.
Úgyhogy én nagyon örülök, hogy leírtátok hogyan kombinálhatóak úgy az ételek, hogy a felszívódása megváltozzon ezáltal.

andika751 2017.05.26. 11:02:00

@Zb74:
akkor a fehér rizsköret, ecetes fejes salátával vagy ecetes uborkasalátával jó?

vagy a zsír+szénhidrát: zsíros kenyér+zöldség szintén?

Megkérdezhetem, hogy te is érintett IR vagy cukorbetegségben vagy csak érdekel a téma? Számomra nagyon sok újat mondtál, amit eddig nem tudtam.

Zb74 2017.05.26. 12:25:11

@andika751: Én azt gondolom, hogy ha a (fehér) rizs a tányérnak maximum a harmadát foglalja el, a zöldség pedig legalább további egyharmadát (a maradékot meg értelemszerűen a főétel: hús/hal/miegymás), akkor már egész sok rostot be tudsz vinni a rizs mellé. És igen, ha az ételhez passzol valamilyen savanyúság, akkor érdemes azt is enni mellé - részint további rostforrás, részint - a savanyítás módjától függően - ecet- vagy tejsavforrás is. Még nem teljesen tisztázott, milyen mechanizmus által, de az ecetsav minden jel szerint akut inzulinérzékenység-javító hatással bír; ezért van az, hogy nemcsak a vércukorszint-emelkedés mértékét csökkenti, hanem a kiváltott inzulinválaszt is mérsékli. Ha tudsz angolul, ezt a cikket tudom ajánlani - jól összefoglalja az idevágó kutatásokat: superhumanradio.com/blog/vinegar-glycemia-s-best-friend.html

A zsír+szénhidrát kérdés némiképp problémásabb. Az vitathatatlan, hogy a zsírral kombinált keményítőforrásokból lassabban szívódik fel a glükóz, és a vércukorszint-emelkedés tetőpontja is alacsonyabb lesz. Ugyanakkor a vércukorszint hosszabb időn keresztül marad (enyhén) emelkedett. A jelek szerint a zsírnak a szénhidrát-felszívódást lassító hatása kizárólag az ételpép gyomorürülési rátájának a lassításán keresztül valósul meg, tehát nincs olyan inzulinérzékenység-javító hatása, mint az ecetsavnak. Sőt, ahogy arról szó volt, a csökkent glikémiás válaszhoz változatlan (vagy enyhén emelkedett) inzulinválasz társul, tehát egységnyi felszívódott glükózra voltaképpen több inzulin jut, főként az elején - ergo tulképp éppenséggel akut inzulinrezisztenciát vált ki a zsír párosítása a szénhidráttal. Erre korábban nem figyeltek, csak a glikémiás választ csökkentő szerepét emelték ki a zsírnak.

Mármost ez nyilván nem azt jelenti, hogy szénhidrátot és zsírt egyáltalán ne együnk együtt, csak azt, hogy ha az adott étkezésben van keményítő is, akkor azért ne ússzon zsírban az egész. Én azt mondanám, hogy egy szelet kacsa- vagy libazsíros kenyér némi ecetes uborkával vagy ecetes almapaprikával stb. teljesen okés lehet.

Kérdésedre válaszolva a feleségemnél két éve állapítottak meg kezdődő kettes típusú cukorbetegséget, azóta ástuk bele magunkat a témába.

@szsuzsanna: Neked a gyümölcsről annyit tudnék mondani, hogy lehet enni, csak nem magában. A kezdeti időkben mindenfajta kaja után méregettük a feleségem vércukorszintjét - ezt Neked is melegen ajánlom; később majd ritkábban lesz szükség erre -, és azt vettük észre, hogy magában fogyasztva már egy-két narancs is elég jelentős vércukorszint-emelkedést produkált. Ezért most gyümölcsöt vagy nagyétkezés végén, kvázi desszert helyett eszik - így érvényesül az étkezés egyéb összetevőinek szénhidrátfelszívódást lassító hatása -, vagy ha kisétkezésről, pl. uzsonnáról van szó, akkor saláta részeként fogyasztja. Itt nem "gyümölcssalátáról" van szó, amiben csak gyümölcs lenne, hanem olyanokról, mint pl. a Waldorf-saláta, ahol az alma mellé zeller társul. De zöldsalátákat is párosíthatsz pl. mandarinnal vagy barackkal stb. Az öntetek közül az ecetolaj-öntetek például teljesen jók lehetnek. A klasszikus vinaigrette arányai - egy rész gyönge ecet, három rész salátaolaj - nem feltétlenül ideálisak; érdemes talán közelíteni az egy rész ecet, egy rész olaj arányhoz.

szsuzsanna 2017.05.26. 12:49:26

@Zb74:

Nagyon köszönöm a válaszodat.
Bevallom, -"nyávogásom tárgya": -érni fog a kertben az eper, cseresznye, málna stb. -élek-halok értük..., -csak úgy "legelve"...

Zb74 2017.05.26. 13:31:46

@szsuzsanna: Megértelek. Magam is nagy gyümölcsös vagyok. A zöldségre külön rá kellett nevelnem magam, a gyümölcsöt viszont gyerekkorom óta imádom. Nem egyszer megtörtént, hogy egy nap háromnegyed kiló almát is elmajszoltam... Persze, nekem könnyű, nem én vagyok a cukorbeteg. De a mérések azt mutatják, hogy aki IR-es, IGT-s, cukros, annak azért érdemes az édes gyümölcsöket valamivel kombinálnia, ill. étkezés részeként ennie. Lemondani semmiképp sem kell róluk. (Viszont a szénhidráttartalmukat bele kell számolni a napi engedélyezett mennyiségbe, és ehhez mérni is kell, legalább az elején.)

Ettől függetlenül megpróbálhatod, hogy megeszel pl. egy marék epret magában, aztán megméred a vércukrodat 30, 60 és 90 perccel evés után, hogy kiderüljön, Nálad mit művel ez a mennyiségű gyümölcs. Már az első hozzászólásban írni akartam - csak hát enélkül is olyan hosszú lett, hogy aztán kimaradt -, hogy glikémiás index ide vagy oda, a szénhidrátfelszívódást egyéni tényezők is befolyásolják, és ezt csak egyéni mérésekkel lehet kideríteni. (Igen, ehhez az elején elég sok tesztcsíkot el kell használni, de később nem kell annyit mérni, hacsak nem szorulsz inzulininjekciókra.)

Néhány évvel ezelőtt készült erről egy elég jó kutatás; kiderült, hogy van, akinek a görögdinnye nagyon felnyomja a cukrát, a banán meg nem, és van, akinél épp fordítva van stb. Érdekes módon a glikémiás válasznak ezt az egyéni változékonyságát a kutatók összéfüggésbe hozták a bélflóra összetételével is, dacára annak, hogy a bélbaktériumok döntő többsége a vastagbélben tanyázik, az emészthető szénhidrátok pedig már a vékonybélből felszívódnak. A kutatási összefoglaló itt olvasható, angolul: www.cell.com/cell/fulltext/S0092-8674(15)01481-6 Házilagosan annyi mindent nem tudsz mérni, amennyi mindent a tudósok mértek, de a vércukrodat speciel magadnak is meg tudod nézni.

szsuzsanna 2017.05.27. 10:52:57

Ismét köszönöm, a válaszodat! Beleolvastam az ajánlott írásba is, -át kell még böngésznem rendesen, -a kopott, nem eleget használt angoltudásból kifolyólag...-de, -más földrészek, más emberek, más étkezések...
-többnyire, "obes"=elhízott emberek...
-nálam, négy hónap alatt több mint tíz kiló fogyás, étvágytalanság, stb. miatt néztünk laborokat, -a régi súlyom sem volt nagyon sok...
Diaprel MR 30 mg-os gyógyszert írtak, -az étvágytalanság maradt, max. 2x3-szor tudok enni valamit + görcsös hasmenés, éhgyomri öklendezés-hányás, nyamvadt közérzet, egy hét alatt újabb egy kiló fogyás...
-Bocs., mindenkitől, -ezek abszolút egyéni szoc. problémák.
A lényeg, -amiről írtál, -én is úgy gondoltam, hogy mindenkinek magának kell "kiméregetnie", hogy mikor-miből-mit egyen.

szsuzsanna 2017.05.27. 11:27:41

@Zb74: -folyt.köv.: -pontosan, ahogy írtad, én is úgy gondoltam, hogy eleinte, méregetnem kell majd, a "gyümölcsevést" (is).
A többi, amit írtál, bélflóra stb., -oké, -de, már eleve, az emésztési rendszer gyorsasága is, nagyon változó, egyénenként, -ebben a diagnosztikában is dolgoztam sok évig..
A lényeg, úgy látom, minden cukorbetegnek, (is), saját magának kell kikísérleteznie, a neki legjobbat.
Köszönöm, hogy ezen a blogon értekezhetünk!

Munyi cica 2017.05.27. 15:42:31

@Zb74:
Én is köszönöm a hozzászólásaidat, bár én nem vagyok cukorbeteg, de így is nagyon sok mindent hasznosítok belőle, pl. az ecetes dolog jól jött, fogom is alkalmazni, étvágyat csinál, stb.

szsuzsanna 2017.05.30. 05:31:10

Befőzések ügyeiben (is), szeretném a tanácsaitokat kérni:
-pl. cseresznye-, meggybefőtt stb.
-lekvárok, dzsemek
-melyik édesítővel, milyen "technológiával" ?
(nemrég láttam egy reklámújságban (Aldi), hogy van nyírfa befőzőcukor, -használta valamelyikőtök?)
Előre is köszönöm, ha megírjátok a tapasztalataitokat, nagy segítség lenne.

andika751 2017.05.30. 08:41:22

@szsuzsanna: én most eperdzsemet csináltam, No cukor feliratú dzsemfixel, és xilittel (1 kg gyümölcshöz 170 gr xilitet kellett rakni), nekem finom lett, nem lett túl édes, de én nem is szeretem úgy.

Zb74 2017.05.30. 13:53:31

@szsuzsanna: Manapság divatba jöttek a cukoralkoholok mint édesítők.
Főleg az eritrit és az idehaza Nyírfacukor márkanéven is forgalmazott xilit. A xilittel mindenképp érdemes óvatosan bánni, mert egyénfüggő, hogy milyen ki mennyiségtől kap hasmenést. Az eritrit esetében ez ritkább, mert abból irreális mennyiséget kellene elfogyasztani ahhoz, hogy hasmenésünk legyen tőle.

Sándor a xilitnek külön blogbejegyzést szentelt: alimento.blog.hu/2014/09/15/xilit_903

Az eritrit és a xilit "sötét" oldaláról pedig a Napi Táptudás blog írt:
napitaptudas.blog.hu/2016/05/31/a_xilit_es_az_eritrit_sotet_oldala

Ez az írás lényegében arra jut, hogy egyszerűen túl keveset tudunk ezekről a vegyületekről ahhoz, hogy bármi biztosat tudjunk mondani pl. a bélbiótára gyakorolt hatásukról.

Nekünk egyébként van itthon eritritünk, de olyan nagyon sokat nem használunk belőle.

Zb74 2017.05.30. 13:55:58

@Zb74: nem "milyen ki", hanem "KI MILYEN mennyiségtől kap hasmenést" :-D

andika751 2017.05.30. 14:37:51

@Zb74: én most vásároltam egy csomó xilitet, meg főztem belőle lekvárt. Akkor kérdezem, hogy aki cukorbeteg és szeretne olyan ételeket is enni, ami megkívánja az édes ízt vagy desszertet süteményt, akkor inkább ne is egyen vagy egyen hagyományosan cukorral elkészített sütit, csak ritkán, keveset mérve a ch mennyiséget? Én azt gondoltam eddig, hogy aki megelőzésképpen oda szeretne figyelni a táplálkozására (mint pl. én is, hiszen a családom tele van cukorbetegekkel), az ha ezekkel az édesítőkkel süt vagy ezeket használja sokat tesz az egészségéért vagy ha rostos gabonákat eszik, erre kiderül, hogy ez sem biztos, hogy jó. Tényleg már sokszor azt sem tudom, hogy mi az egészséges és mi nem, annyira összezavaró ez a sok infó.

Zb74 2017.05.30. 15:18:50

@andika751: Nem tragédia, hogy vettél, hiszen megromlani nem fog. Nem is arról van szó, hogy a xilit egyértelműen káros lenne, csak arról, hogy túl keveset tudunk róla. Én két dolgot javasolnék: egyrészt tapasztald ki, mi az a mennyiség, amitől még biztosan nem kap hasmenést senki a családból, és az legyen a maxiumum, amit elfogyasztotok belőle (a kutyától viszont tartsátok távol, mert kutyák számára kis dózisban is halálos!). Másrészt - legalábbis a Napi Táptudás blog gazdája szerint - érdemes váltogatni az édesítőket, szóval ne mindig xilitet használj mindenhez.

Én úgy általában egyébként amondó vagyok, hogy aki rákíván az édes ízre, az első körben az étkezések részeként elfogyasztott friss gyümölccsel csillapítsa a vágyát, és persze számítsa bele a gyümölcsök szénhidráttartalmát a napi előírt mennyiségbe. Persze tisztában vagyok vele, hogy léteznek nálam édesszájúbbak is ;-) szóval ha ez nem elég, akkor lehet időnként egyéb édes ételeket is enni. Itt jön be az édesítők váltogatása: néha xilittel vagy eritrittel édesített kajákat eszel, máskor egy kevés cukorral/mézzel/juharsziruppal/egyéb cukortartalmú cuccal édesítetteket, és számolod, hogy ezzel mennyi plusz szénhidrátot viszel be. Utóbbit - mármint a cukorral, mézzel stb. édesítést - inkább olyan ételek esetében ajánlom, amelyekben viszonylag sok rost található. Például egy (nem túl nagy adag) édes zabkása simán készülhet egy kevés cukorral - pláne, ha egy kis fahéjjal is megszórod, mert az - állítólag! - segíthet a normál vércukorháztartás fenntartásában. No, meg finom is.

Az édesítők közül egyet biztosan kerülj el: az izolált gyümölcscukrot (fruktózt). Olyan mennyiségben, ami egy-egy almában, mandarinban, egy teáskanál mézben stb. van, NEM okoz gondot, de nagy mennyiségben kifejezetten rontja az inzulinérzékenységet, és hosszú távon hozzájárulhat az inzulinrezisztencia kialakulásához. Régebben kifejezetten ajánlották a cukorbetegek számára, hogy a szőlőcukrot vagy akár a "sima" cukrot cseréljék le tiszta gyümölcscukorra, és bátran használják akár süteményekben is, mert nincs közvetlen vércukor-emelő hatása - csak azóta az újabb kutatások kimutatták, hogy nagy mennyiségben, hosszú távon nem barátunk.

andika751 2017.05.30. 18:45:43

@Zb74: köszönöm a választ. Nekem is van itthon eritrit, sztívia csepp, szemes édesítő, meg xilit, sorban próbáltam ki őket. Igazából nem vagyok édesszájú, sok gyümölcsöt is eszek. Egyébként akkor, ha olyan ételt eszel, amiben sok a rost, akkor akár kis mennyiségű cukor is beleférhet? (persze aki nem beteg, csak odafigyel).
Csak úgy dióhéjban, ha jól értettem az eddigi olvasatok alapján, a cél az lenne bárkinek, hogy a vércukorszintet egyenletesen tartsuk, mert ha hirtelen túl felugrasztjuk a táplálékokkal, akkor több inzulint kell termelni a hasnyálmirigynek és ha ez sokszor/évekig így történik, akkor kialakul a cukorbetegség. És akkor a táplálkozással ezt lehet valamennyire szabályozni, ahogyan írtad is pl. különböző mennyiségű/minőségű és párosított élelmiszerek fogyasztásával.

szsuzsanna 2017.05.31. 08:48:28

@Zb74: Köszi, elolvastam az ajánlott írásokat (is).
Őszintén megmondom, én mindig is nagy "ellensége" voltam a mesterséges édesítőszereknek.
Sajnos, szerintem, a szakemberek, nem eléggé hallatják a hangjukat ez ügyben, -vagyis, inkább az a baj, hogy a "másik oldal" iszonyú sok pénzt tud költeni arra, hogy folyamatosan sulykolja a népekbe, hogy mennyivel jobbak nekünk a mesterséges édesítőszerek, -amiket persze pofátlan árakon adnak...Pedig, pl. a bolti savanyúságok szinte mindegyikét azzal gyártják, -"BEVALLOTTAN" azért, mert sokkal olcsóbb!! -(tudom, hogy többféle édesítőszer van, ezek nyilván valami olcsóval készülnek)
Muszáj ideírnom, hátha olvassa olyan, akit érint: egy szoptató anyuka leírta egy blogon, hogy rengeteget kínlódott a csecsemőjével, annak állandó hasfájása, hasgörcse miatt. Orvos, védőnő, stb-stb. Semmi javulás. Végül, addig olvasgatott, hogy kipróbálta, -abba hagyta az édesítőszeres italok, egyebek fogyasztását, (amiket azért használt, hogy minél előbb visszafogyjon), -ezután, a kisbaba "meggyógyult", elmúltak a hasfájások.
Mielőtt még.. -persze, hogy persze, rengeteg olyan "szopós" baba is hasfájós, ahol az anya nem használ ilyeneket. DE, ő azért írta meg a saját esetét, hogy felhívja a figyelmet erre. Elmondta a védőnőjének is, aki bevallotta, hogy erre sosem kérdeznek rá, -a "mit eszik, a hasfájós baba szoptató anyukája"- ügyben, -de, ők ezután megkérdezik ezt is.
Olyan diagnosztikában dolgoztam évtizedekig, ahol, -többek között-, rengeteg hasfájós babát vizsgáltunk, pl. különböző ultrahangos vizsgálatokkal (is). Sajnos, az utóbbi években egyre gyakoribb, hogy az anyák, az állandó, mindenhonnan rájuk nyomuló "trend" követése miatt, egyre gyakrabban, a legfontosabbnak azt tartják, hogy "pillanatok alatt" vissza kell nyerniük az alakjukat MINDENÁRON, -mert, -bezzeg, -lásd a "magazinos" menő anyákat...-(bocs., de, én "bottal ütném" az ilyeneket, akik, jó pénzért hülyítik a népet). Néha azért, véletlenül kiderül, hogy pl., az egyik vezető "csodafitnesszasszony", az egyik, szülés utáni plasztikai műtétjébe majdnem belehalt, tüdőembólia miatt..
Elnézést kérek, hogy mellékvágányra terelődtem az édesítőszerek stb. miatt.
Sándor, remélem nem haragszol, hogy visszaéltem.

Meleg Sándor · http://alimento.blog.hu/ 2017.05.31. 10:02:57

@szsuzsanna:
Az édesítőszerek nem mellékvágány, a következő írást szeretném ennek szentelni, főként azért, mert pont az általad is említett állításokkal nagyon komoly gondok vannak.

"a "másik oldal" iszonyú sok pénzt tud költeni arra, hogy folyamatosan sulykolja a népekbe, hogy mennyivel jobbak nekünk a mesterséges édesítőszerek" - ez így egyáltalán nem igaz. Az édesítőszerek elterjedése első sorban a magas cukorfogyasztással összefüggésbe hozott betegségek terjedése miatt lódult meg, anno épp a cukorgyártókat vádolták meg anyagi érdekből elkövetett tömeges népirtással, épp úgy, ahogy most az édesítőszereket. Most már ott járunk, hogy egy átlagos IR csoportban vagy akár nálam a blogon is kisebb keresztes hadjárat indult az édesítőszerek ellen, már addiktívak, megölnek, felnyomják az inzulint és még legalább egy tucat rémes hatást felsoroltak. Már csak szeretném látni, hol vannak erről az igazoló humán kísérletek (majd kutakodom az ügyben, eddig nem sok minden akadt).

Egyébként meg az édesítőszerek alkalmazása egyértelműen jobb - 0,5 liter szénsavas üdítőben akár 50-60 g cukor is lehet, ami a napi ajánlott cukorfogyasztás 100-200%-a, attól függően, melyik ajánlást nézem. Ha hetente csak két ilyet iszik az ember, az egy évben 6,2 kilogramm cukor - energiában kifejezve 25.600 kcal. Ez aszpartamból 0,5 literre számolva kb. 150 mg, éves szinten hasonló fogyasztással 15,6 g, energia-rétéke kb. 60 kcal (ha aceszulfam-aszpartam elegyet használnak, akkor még ennyi sem). Ugye, hogy nem mindegy?

És könyörgöm, ne vegyük egy kalap alá az "édesítőket", nem ugyanaz az aszpartam, a ciklamát, a szacharin mint az eritrit vagy a xilit, vagy újabban a felfutó glicin. Sem kémiailag, sem biológiai hatásaikat tekintve.

Túladagolni ezeket éppen azért is nehéz (lenne), mert élelmiszercsoportonként egészen más édesítőket használnak, s legtöbb esetben ezek fogyasztási adagonként 1 g alatti mennyiségeket jelentenek - az édesítő hatásuk akár több százszor meghaladhatja a szacharózét. Konkrétan kóla: hamarabb kap az ember egy durva koffeinmérgezést, mintsem elérje a napi egészségügyi határértéket aszpartamból.

"amiket persze pofátlan árakon adnak" - ez sem egészen így van, a cukros és az édesítőszeres termékek ára elég erősen közelít egymáshoz, köszönhetően annak, hogy a kereslet kiszélesedett, fogyasztási rétegpiacból, szubkulturából általánosan keresett termékké váltak.

Ahol ez nem jellemző, az a xilit és az alternatív irányzatok kedvenc "természetes" édesítői, ott ugyanis a hype alaposan felverte az árakat - de épp a nagykeres termékek az olcsóbbak, kisebb bioboltokban ugyanaz a termék egy bio felirattal akár duplájába is kerülhet. Amúgy a "rákkeltés" jellegű rémhíreket erős gyanúm szerint az édesítő gyártók/forgalmazók egymás alávágására szeretik felhasználni - nekem nagy élmény volt anno az aszpartam cikkhez anyagot gyűjteni: ott, ahol rákkeltő volt az aszpartam, érdekes módon mindig volt valami alternatíva, amit szerettek volna "ajánlani".

Azt azért tudni kell, hogy egy termék árát NEM csak az előállítási költség határozza meg, hanem a piaci kereslet és a kínálat jellemzői - közgazdaságtan alapok. Ez viszont nem csak az édesítőszerekre jellemző, hanem bármire a műszaki cikkektől az ingatlanokon át a humán szolgáltatásokig.

"sosem kérdeznek rá, -a "mit eszik, a hasfájós baba szoptató anyukája"- ügyben" - ez amúgy szakmai hiba, mert megint közhely szintű információ, hogy a szoptatás alatt az anya étrendje komoly problémák forrása lehet. De ennyi erővel tiltakozhatunk egy csomó más élelmiszer ellen is, mert a szoptatás alatt fogyasztva azok is problémákat okozhatnak a csecsemőknél.

A szülés utáni gyors visszafogyás erőltetése tekintetében egyet értek, nem jó. Akár tejelválasztási problémákat is okozhat.

szsuzsanna 2017.05.31. 10:23:06

Kedves andika751!
Köszönöm a segítségedet.
NE, haragudj, hogy "belavau" az életmódodba, -de, MUSZÁJ édesítőszereket használnod?, -mert, ahogy írtad, TE, nem vagy cukorbeteg?
Megelőzésképpen???
Nálam, most derült ki a II. tip.
Nem voltam elhízott, -a kolléganőim, halálra röhögték magukat, hogy mennyit főzők, -mennyit eszünk ketten a férjemmel..
A lényeg, ennél a "felnőttkorinál": -nem csak az elhízástól, -hanem, sok más tényezőtől is kialakulhat! Inkább, ezekre kellene figyelni: a legelső, a különböző okokból kialakuló "stresszes" élet, amihez sokszor hozzájárulhat:
-az össze-vissza, -a néha sok, -és, a kevés evés is
-igen kevés alvás, pihenés
-folytonos "idegeskedés"
Nálam pl. szinte biztos, hogy a több éves, öreg-betegápolásos bezártság=nem alvás, -depresszió? is, hozzásegített.
A lényeg, szerintem, akinek nem MUSZÁJ, -mert, nem cukorbeteg pl., -az semmiképp NE használjon mesterséges "sz@rokat", -bocs.

szsuzsanna 2017.05.31. 10:44:38

@Meleg Sándor: Köszönöm.
-Én, csak azt akartam írni, hogy akinek, nem MUSZÁJ, -NE használjon, csakis mesterséges édesítőket, -lefogyás, stb. okokból...

Meleg Sándor · http://alimento.blog.hu/ 2017.05.31. 11:19:03

@szsuzsanna:

Sokadszorra futjuk a kört, de... valami nem attól jó vagy rossz, hogy mesterséges vagy természetes. És van egy csomó dolog, amiről el sem lehet dönteni, hogy melyik kategóriába tartozik.

Például: az aszpartam mindhárom összetevője abszolút természetes: két aminosav és egy alkoholok molekula - de az aszpartam a természetben ebben a formában nem fordul elő. A xilit ugyan előfordul, de egyetlen természetes forrásból sem éri meg kivonni és dúsítani, inkább xilóz tartalmú rostokból kémiai és biológiai átalakítással készítik. Ezzel ellentétben a kőolaj abszolút természetes körülmények között, élőlények szervezetéből alakul ki - mégsem szeretnénk az ételeinkben látni.

Az édesítők használata ellen nem is inkább a tulajdonságaik szólnak, hanem az, hogy jellemzően azokban az ételekben, élelmiszerekben fordulnak elő, amik kiszorítják az értékesebb élelmiszereket. Az édesítőszeres nasi nem azért gáz, mert meghalunk az édesítőtől, hanem azért, mert helyette lehetne gyümölcs vagy zöldség alapú ételt, pl. egy jó salátát enni.

szsuzsanna 2017.06.01. 10:46:14

@Meleg Sándor: Ismét köszönöm.
Lehet, hogy másképp jött le, -de, én csak azt akartam írni, hogy, akinek nem "muszáj", szerintem, -nem kellene KIZÁRÓLAG cukorpótlókon élni. Úgy gondolom egészséges embereknek, kevés cukor "nem ördögtől való".
-édesítőszeres nasi: -muszáj lesz venni, mert bevallom, már kétszer megtámadtam, egy régi svájci csokis kekszes dobozt, két-három darabot benyammogva...

Meleg Sándor · http://alimento.blog.hu/ 2017.06.01. 11:44:46

@szsuzsanna:
Azt nem is állította senki, hogy kizárólag ezeken kell élni. Fizikailag nem is lenne lehetséges. :)

szsuzsanna 2017.06.01. 12:21:58

-Ahogy már írtam, -itt vagyok, II. tip. cukorbeteg: -akinek, eddig három orvos, háromféle gyógyszert javasolt, -nem én variáltam: -a házi elküldött diabetológushoz, -(aki, 5 perc alatt tizenötször ásított az arcomba), -felírt egy olyan gyógyszert, amit, a házi is felírhatott volna, -ja, és szerinte, fél év! múlva kontroll?
-házi, ezen mérgelődött, mert azért küldött oda, hogy a "szakember" olyan korszerű gyógyszer írjon föl, amit csak "őfelsége" javasolhatna...
-ezek után jött az angiológus=nagyon súlyos érszűkületek az alsó végtagokban, sőt az agyat ellátó erekben is...
Neki is volt ötlete, -diabetes gyógyszerre is, -a másik mellé...
Őszintén szólva, eléggé ki vagyok akadva, és eléggé tanácstalan vagyok

szsuzsanna 2017.06.01. 12:36:29

Bocs., további "nyaff": -cukormérő: 8000 Ft, tesztcsíkok: 5300Ft/50 db.
8-9-dik szúrás!, -kétszer kellett, -már döglődik a tű is?

Zb74 2017.06.02. 14:33:15

@szsuzsanna: Úristen, milyen vércukormérőt használsz? A feleségemnek Accu-Chek Active-ja van, az nem is kimondottan a legolcsóbb, de ahhoz is csak 2900-3400 forint között van az 50 darab tesztcsík. (A lándzsa nem csoda, hogy tompul 8-9 szúrás után; azt elviekben minden szúrás után cserélni kell.)

szsuzsanna 2017.06.03. 13:38:02

@Zb74: Dcont/Magor-t vettem, -(orvos jav.).
Kezdő balfácánsága:
-10 db tesztcsík, és 8!!! db "tű" van hozzá
-igaz, van hozzá egy vastag leírás is, amiben az van, hogy a tű egyszer használatos, -igaz, ezt otthon olvasgattuk ki, mert...
-az eladó azt mondta, hogy érezni fogom ha tompul a tű, akkor kell cserélni, és megmutatta hogyan, -DE, azt, egyáltalán nem mondta, hogy minden szúrás új tű!!!, ---DE, max. 8-at bír ki!!!...
-majd kiderül, hogy mennyibe kerülnek hozzá a tűk (is)...
-a sógornőm, és több cukorbeteg ismerős is (máshol) ingyen kapta a cukormérőt, -nekem azt mondták, hogy csak inzulinosnak jár?

dreia 2017.06.06. 18:10:28

Én hiába tartom be a szabályokat, össze-vissza ugrál a vércukorszintem. Nekem az ébredési 5 körüli, aztán sikerült 4.4-ig levinni, de már így is túl vékony vagyok 50 kg-ról 45. Mostanában 4.6-4.9 közötti. Viszont majdnem minden nap mérek mérek étkezés után kb. 1 órával magas értékeket, jóval 7 fölé is megy, a legtöbb 9.9 volt. Ráadásul ez a legmagasabb érték sportolás utáni kevés kis főtt zöldséges ebéd után volt. Amúgy sem eszem sem fehér lisztet, sem cukrot. A két órás érték 5.3-5.8 között van általában. 3 órás 5 alá megy. Kellene ezekre az értékekre már cukorbeteg gyógyszert szedni? Ugyanis ennél jobban diétázni és többet mozogni már képtelenség.

Meleg Sándor · http://alimento.blog.hu/ 2017.06.07. 05:54:19

@dreia:
Ennyiből nehéz megmondani a tutit, jó lenne egy 3 pontos OGTT, amiben az inzulinszinteket is mérik. Nekem annyira ezek nem tűnnek vészesnek, az ébredés körüli 5 sem rossz, az étkezés után 1 órával a 7 sem vészes - bár itt erősen befolyásolja az értéket a bevitt szénhidrát mennyisége, formája. A 2 órás is szépe megy a normál tartomány felé.
Nyilván ez nem orvosi tanács értékű (főleg terheléses eredmények nélkül) de itt a gyógyszer abszolút nem tűnik szükségesnek.

andika751 2017.06.09. 14:48:22

azt szeretném kérdezni, hogy mi az oka annak (és egyáltalán így van-e), hogy reggel csak lassan felszívódó szénhidrátokat lehet fogyasztani (tehát reggel gyümölcsöt és tejterméket nem), uzsonnára viszont lehet csak gyorsan felszívódót fogyasztani, a többi étkezés vegyes?
ezt olvasom szinte minden IR diétával foglalkozó oldalon.

Zb74 2017.06.09. 18:58:41

@dreia: Az mit jelent, hogy "sikerült 4.4-ig levinni"? Kifejezetten az volt a célod, hogy 5 mmol/l alád vidd az éhomi értéked? Ha igen, miért? Az 5 mmol/l egy teljesen jó érték. Viszont a 9,9 - ha nem téves a mérés, amit azért nem lehet teljesen kizárni (az otthoni vércukormérők nem tévedhetetlenek) - azért elég sok; főleg, ha tényleg nem volt sok szénhidrát az ételben. Ahogy Sándor írta, egy olyan 3 vagy 5 pontos terheléses teszt, amelyben nem csak vércukor-, hanem inzulinszintet is mérnek minden ponton, sok kérdésre választ adhatna. Viszont abban nem vagyok biztos, hogy sima háziorvosi laborbeutalóval lehet-e inzulinszintet nézetni.

Meleg Sándor · http://alimento.blog.hu/ 2017.06.10. 06:52:39

@andika751:
Az anyagcserének nagy egy napi ciklusa. Reggel olyan folyamatok vannak, amik az ébredéshez, nap indításhoz szükségesek, ezek önmagában emelik a vércukorszintet. IR mellett a gyors szénhidrátok arányát tekintve sokkal nagyobb vércukorszint-emelkedést váltanak ki, mint pl. délután.

andika751 2017.06.10. 19:32:04

@Meleg Sándor: köszönöm. Zb74 írta , hogy a savanyított termékek pl. a kefír, joghurt nem emelik meg úgy a vércukrot, viszont máshol meg azt olvastam, hogy tejtermékeket és benn a kefírt, joghurtot sem tanácsos reggelire enni

Meleg Sándor · http://alimento.blog.hu/ 2017.06.11. 06:12:06

@andika751:

A joghurt/kefir vs. tej esetében egész széles a szórás, ha a GI és GL értékeket nézem. Találtam egy egész részletes adatbázist a GI értékekről, ez alapján alapjáraton a tejjel egy kategóriában vannak: ajcn.nutrition.org/content/76/1/5.full.pdf

Tej: GI nagyjából 20 és 40 között erős szórással, a zsírtartalom csökkenésével a GI emelkedik.
Joghurt: 30-36 közötti GI az alacsony zsírtartalmú változatoknál.

A savanyítás elvileg csökkenthetné a GI értéket, ugyanakkor ellene hat, hogy a laktóz bontását is elkezdi a baktérium ill. gombakultúra, a tejsav csak a szénhidrát egy részét viszi el.

Nyilván ezt befolyásolja, hogy az adott tejterméket milyen formában, mivel fogyasztjuk, "szólóban" szerintem érdemi különbség nincs.

andika751 2017.06.11. 12:35:49

@Meleg Sándor: köszönöm. Egyre jobban azt érzem, mennél jobban beleásom magam a témában, hogy egyre kevesebbet tudok, és hogy nem olyan egyszerű a dolog.
Azt hogy érted, hogy a tej esetében 20 és 40 közötti a glikémiás index? (egyébként angolul sajnos nem nagyon tudok), ezt most nem teljesen értem?
Ha csökken a tej zsírtartalma a Glikémiás indexe meg nő? Ebből az következne, hogy jobb a zsírosabb tejet fogyasztani? Máshol meg pont a zsírszegény tejtermékeket javasolják.

Meleg Sándor · http://alimento.blog.hu/ 2017.06.12. 07:13:14

@andika751:

A helyzet az, hogy pont a GI/GL az, ahol nagyon sok hatás működik egyszerre és annak összegzése egy széles tartományt fed le. A hatások bonyolult rendszert alkotnak, a gyakorlati mérések emiatt egészen érdekes eredményeket produkálhatnak.

A magasabb zsírtartalom általában véve csökkenti a GI értékét, ha nincs a tejtermékben zsír (low fat), akkor a zsír jelentette fékező hatás eltűnik, marad a szénhidrát meg a fehérje.

Alapvetően a tejzsír összetétele jó (pl. MCT), az alacsony zsírtartalmú tejtermékek, meg a tejzsír növényi zsírra cserélése túl van erőltetve. Az más kérdés, hogy a fogyasztási mennyiségeket is érdemes figyelembe venni és ennek megfelelően kell dönteni a minőségi dolgokban.

andika751 2017.06.12. 08:16:42

@Meleg Sándor: megint tanultam. Én nem régóta iszok 1,5 %-os tejet, nem is olyan finom, mint a 2,8 %-as, de akkor visszafogok térni rá nyugodt szívvel, mert amit iszok mennyiség az napi 1 bögre csak és nem is mindennap, mert amikor kefírt/joghurtot eszek akkor tejet nem is iszom.

Meleg Sándor · http://alimento.blog.hu/ 2017.06.12. 09:06:39

@andika751:

Nekem a mélypont a "reggeli ital" volt, ami lényegében egy erősen csökkentett fehérje és zsírtartalmú tejszerű folyadék...