Hiedelmeink
2017. október 18. írta: Meleg Sándor

Hiedelmeink

A közelmúltban két olyan előadást is tartottam, melynek fókuszában az egészséges életmóddal, táplálkozással, egészségtudatossággal kapcsolatos tévhitek, hiedelmek álltak. A tapasztalatok alapján azt gondolom, érdemes közreadni a hiedelmekből felállított toplistát.

hiedelem.jpg

Péntek 13, fekete macska, régen minden jobb volt...

ÖRÖK ÉLET, JÓ EGÉSZSÉG

Általános hiedelem, hogy az embernek természetes állapota alapvetően a hosszú, egészségügyi problémáktól mentes élet. Ha ez valamiért nem valósul meg, annak oka, felelőse van (legtöbbször külső környezeti tényezők merülnek fel) és az egyén valamilyen étrend, módszer, készítmény alkalmazásával gyorsan és hatékonyan tehet ellene (legalábbis a reklám szerint). Nehézséget okoz, hogy maga az élelmiszeripari-gyógyszeripari reklámtevékenység is erősíti ezt a hiedelmet, az alternatív irányzatok lényegében csak a nagyotmondásban mutatnak fölényt – de ott sem sokat.

Valójában az élet, és az emberi élet is meglepően törékeny dolog, a mai ismereteink szerint a biológiai határaink valahol a 110-120. életév között vannak, de ehhez jó genetikai alapok, erősen egészség- és környezettudatos életvitel, jó egészségügyi ellátórendszer és nem kevés szerencse is kell. Nem utolsó sorban pedig az emberi élettartamot nemcsak mennyiségi, hanem minőségi oldalról is nézni kell, márpedig ezzel is vannak gondok.

Fontos tudatosítani, hogy bár az egyéni erőfeszítések révén sokat tehetünk a jobb életminőségért, a hosszabb, egészségesebb életért, a kockázatok csökkenthetők de nem szüntethetők meg teljesen. Nincsenek csoda(mód)szerek, a legjobb szándék mellett is kibabrálhat velünk csúnyán a biológiánkban rejlő kisördög.

 

RÉGEN MINDEN JOBB VOLT

Kapcsolódik az előző hiedelemhez azzal a kiegészítéssel, hogy minden rossz forrása konkrétan megnevezésre kerül: a modern életmód, az „iparilag előállított élelmiszerek”, a „kemikáliák” (ide értve a gyógyszerektől, védőoltásoktól az adalékanyagokig a háztartási tisztítószerekig) és sok más, ami régen nem volt, de most létezik. Az elmélet igazolására remekül alkalmasak az egészségügyi statisztikák (illetve azok hiánya), hiszen 1750-ben egyetlen autoimmun beteg meg autista sem volt, most meg milyen sokan érintettek… és mivel 1750-ben védőoltás sem volt, most meg van, innen már könnyű továbbgondolni a történetet.

Persze a hipotézissel ellentétes adatok ilyenkor nem jelennek meg. Valójában pontosan tudjuk, hogy az írott és íratlan hagyományokkal rendelkező történelmi korszakokban katasztrofális egészségügyi állapotok uralkodtak, a megszületett gyermekek fele nem érte meg a 15 éves kort, a 60 év felettiek aránya mindösszesen néhány százalék volt. Például a 14. század első felében Európa lakosságának 2/3-a veszett oda egy globális éhínségben és az azt követő pestisjárványban – szóval ennyivel volt jobb régen.

term.jpg

AMI TERMÉSZETES, AZ CSAK JÓ LEHET

Továbbgondolva az előző pontot: ha régen minden jobb volt, az azért van, mert természetes volt. A természetes és mesterséges dolgok szembeállítása erősen szelektív álláspont – hiszen figyelmen kívül hagy minden modern technológiát és anyagot, ami jobbá teszi az életünket és elhallgat minden olyan természetes dolgot, ami beteggé tehet vagy akár meg is ölhet bennünket. De legalább jól hangzik.

A 21. században eljutottuk oda, hogy bármit el lehet adni azzal, hogy „természetes” és bármitől el lehet riasztani azzal az embereket, hogy „mesterséges”. Valójában a legtöbb esetben a két fogalomkör egymás ellen való kijátszásáról van szó – egy adott anyag hatása egyáltalán nem függ attól, hogy természetes vagy mesterséges eredetű. Külön ki kell emelni az „E-mentesség” őrületét, az adalékanyagoktól való rettegést művészi szintre sikerült emelni – s nem mellesleg komoly kereskedelmi piacot lehet felépíteni erre. A jelenség kialakulásában jelentős szerepe van annak, hogy a lakosság élelmiszerekkel kapcsolatos ismeretei, illetve az ezzel kapcsolatos információk értelmezési készsége kritikusan alacsony. Sarkítva a példát: a C-vitaminból a napi szükségletünk többszörösét képesek vagyunk elfogyasztani, de visszatesszük a polcra a terméket, amiben E300 (acidum ascorbicum) van – pedig a kettő egy és ugyanaz.

 

MINDENMENTES ŐRÜLET

Ha valami káros, akkor azt a legjobb távol tartani magunktól. Igen ám, de ma már mindenről „bebizonyították”, hogy káros - gyakorlatilag nincs olyan élelmiszer, vagy élelmiszer-komponens, amiről nem mutatták ki valakik valahol (pl. a brit tudósok), hogy potenciálisan egészségre káros hatásokkal rendelkezhet. Így aztán létrejött a többszörösen szelektív étrendek táptalaja. A tényleges egészségügyi hatások alapján alkalmazott ún, eliminiációs étrendek jelentősége ma már jelentősen eltörpül a „régen minden jobb volt” vagy a „természetes-mesterséges” elvek mentén kiinduló szelekciónak.

A mindenmentességhez kapcsolódóan szót kell ejteni a laikus öndiagnózisok szerepéről, illetve azokról a megkérdőjelezhető megbízhatóságú módszerekről (biorezonancia, aurasimogatás, egyes gyorstesztek), melyeket egyre gyakrabban alkalmaznak - az intoleranciák, érzékenységek mögött számos esetben egyszerű önmegfigyelés áll, ami megtévesztő lehet. Önmagában az egészségkárosító hatás definíciója is megérne egy hosszabb gondolatmenetet, hiszen ma már olykor ilyen kritériumrendszerrel találkozhatunk, ami alapján szinten mindenki érzékenynek mondhatná magát (példa: glutén, ami bárkit, bárhol és bármikor megöl, csak éppen rettentő alattomosan teszi).

oxigen.jpg

Ne akarjon senki "E-mentes" lenni, mert az csúnya fulladásos halált okoz.

 

MINDENT GYÓGYÍTÓ ÉTRENDEK

Ha az alternatív étrendek és a klasszikus diétás rendszerek jellemzői közül ki kellene emelni egy fontos különbséget, akkor az az univerzalizmus lenne. A klasszikus diétás rendszerek egyénre szabottan, aktuális egészségügyi állapothoz és szükségletekhez igazodva építik fel az étrendet - egy jó alternatív étrend viszont ugyanazzal a módszerrel minden betegséget megelőz, ha pedig már kialakult, akkor meg is gyógyítja. Ezzel nehéz versenyezni. Elképesztő mennyiségben születnek erre a koncepcióra felépített étrendek, a könyvesboltokban a polcok roskadásig vannak tele ezekkel a művekkel - s ha épp az egyik nem jönne be, nyugodtan választhat másikat bárki, így a remény sosem hal meg.

 

MINDENT GYÓGYÍTÓ CSODASZEREK

Nem csak egész étrendek viselkedhetnek panaceaként, mindig van egy-egy felkapott étrend-kiegészítő, élelmiszer, gyógynövény (vagy gyomnövény), esetleg egy konkrét összetevő, ami kiemelkedő erővel előz meg, illetve gyógyít bármit. Érdemes megfigyelni, hogy ezek a fellángolások 2-3 évig tartanak majd lecsengenek és jön a következő. A váltást a fogyasztók kevésbé érzékelik, a lecsengett lelkesedésben viszont egyesek igen jól járnak anyagilag.

Ehhez hasonlóan van egy inverz jelenség is, ami a negatív oldalát erősíti fel egy-egy élelmiszernek vagy komponensnek. Ők az aktuális közellenségek, melyek megbetegítenek, megölnek vagy akár még rosszabb dolgot is csinálnak. itt szintén 2-3 éves váltásokkal találkozhatunk, leglátványosabban az édesítőszereknél figyelhető meg. Ami itt jellegzetes, hogy bármely anyagról is legyen szó, kísértetiesen hasonló tüneteket és halálnemeket okoz még akkor is, ha kémiailag vagy a szervezeten belüli anyagcseréjében semmi köze nincs az előző főellenséghez.

csoda_1.jpg

A GONOSZ ÉLELMISZER- ÉS GYÓGYSZERLOBBI

Annak ellenére, hogy a gyógyszeripar és az élelmiszeripar igen jelentős szerepet játszik abban, hogy az emberek többsége az egy évszázaddal korábbi állapotokhoz képest sokkal jobb és egészségesebb életet élhet, valamiért mégis hatalmas gyűlölet él egyesekben ezen rendszerekkel szemben. Az orvostudományt és az élelmiszeripart is ma sokan egy profitéhes, kapzsi rendszernek látják, amit csak a pénz éltet, rosszabb esetben direkt el akarja tenni az embereket láb alól – akkor is, ha ma többen és tovább és jobban élnek, mint bármely történelmi időszakban az emberiség eddigi pályafutása során. Az ezen az állásponton lévőknek szívesen javasolnék egy kis utazást azokra a területekre, ahova a maffia még nem tette be a lábát, ki lehet próbálni, milyen az élet ott, ahol nincs élelmiszeripar, gyógyszeripar, általában véve nincs orvosi ellátás és csak az ősi, tiszta természet vigyáz az emberre...

Az fel sem merül ezekben az emberekben, hogy az általuk pártolt alternatív gyógyászat és élelmiszeripar pontosan ugyanúgy működik, sok esetben a szabályozatlanság szürke és fekete zónáit kihasználva sokkal agresszívebben, kártékonyabban és fogyasztóit akár közvetlenül is megkárosítva. Az alternatív rendszerek, étrendek esetében sokszor az ár/érték arány, a fogyasztáshoz kapcsolódó kockázatok területén sem túl jó a helyzet.

 

A TUDOMÁNY ÉS A HIVATALOS ORVOSLÁS KUDARCA

Hasonló ehhez a jelenséghez a tudományellenes megmozdulások világa. Egyértelműen kimutatott, hogy a magyar lakosság (a nemzetközi átlaghoz felzárkózva) nagy arányban nem fogadja el az egészséghez kapcsolódó, tudományosan megalapozott tényeket, és rendkívül nyitott az alternatív irányzatokra, még azokban az esetekben is, ahol az irányzat által képviselt elmélet, álláspont viszonylag alacsony szintű természettudományos műveltség birtokában cáfolható. Ma már a tévhitekre nem is az alacsony iskolázottságú társadalmi réteg a legfogékonyabbak, hanem a magukat egészségtudatosnak beállító, értelmiségi, középosztály, ami képes fizetőképes keresletével fenntartani a kínálatot, azt a látszatot keltve, hogy a "fapados" orvosláshoz képest az alternatív gyógyászat egyfajta "prémium" kategóriás szolgáltatást jelent.

Nem tagadható, hogy az egészségügyi kutatásoknak és ellátórendszernek megvannak mai napig a maga működési problémái – ezekre ugyanakkor reflektál is, törekszik a rendszerhibák kiküszöbölésére. De kifejezetten hangsúlyozni kell, hogy ezek csak akkor lennének érvek a rendszer ellen, ha bárki igazoltan jobbat tud más alapon létrehozni, ilyen modell jelen pillanatban az alternatív oldalakon nem áll fenn, sőt az alternatív gyógyászat rendszere számos tekintetben legalább ilyen problémás.

 

A BRIT TUDÓSOK KIMUTATTÁK

Ami ebben a témában egyfajta humorfaktor, hogy a tudományellenességgel egy időben rendkívül nagy a fogékonyság a tudományosnak látszó bulvárhírekre, maguk az áltudományos irányzatok is időnként szeretnek a tudományosság látszatában tetszelegni. kifejezetten művészi élmény egyes szerzők esetében megfigyelni, hogyan ront neki a tudományos kutatások eredményeinek, miközben hasonló köntösbe burkolt érveket próbál felhozni - akár nyíltan tudományellenes szerzőkre hivatkozva.

Az egészségügyi bulvár ma komoly veszélyt jelent a valódi egészségtudatosság terén, hiszen az ismeretterjesztő tevékenységbe vegyülve szemérmetlenül terjeszti a kisebb-nagyobb tévhiteket. A tudományos köntös mellett a másik csodafegyver az igazságba vegyített tévhit: két igaz mondat mellé ha beteszünk egy tévhitet, az igaz állítások alapján a laikus olvasó a tévhitet is igazságként fogadja el. Hasonló jelenség, amikor két elismert szakember mellett nyilatkozik a témában egy alternatív módszer készítője is - épp ezért egyáltalán nem mindegy, ki, mikor és milyen platformon nyilvánul meg egészségügyi témákban.

brittudosok_1.jpg

MIT LEHET TENNI A TÉVHITEK ELLEN?

Hogy ne maradjunk tanulságok nélkül, négy pontban összefoglalnám, mit lehet(ne) tenni a témában. Előre jelzem, hogy a siker nem garantált, de a kesztyűt fel kell venni és ki kell állni a harcmezőre.

1. Az egészségnevelés megerősítése az oktatási rendszerben, annak minden szintjén. Friss élményem, hogy 5. osztályban a gyerekek már megdöbbentően sokat tudnak az egészséges életmódról, lényegében minden fontos tétellel tisztában vannak - mégsem eszerint élnek és már ebben a korban megjelennek azok az egészségügyi problémák (pl. túlsúly, szenvedélybetegségek), melyek köthetők az életmódhoz. Szomorú, de a tévhitek is felbukkannak ebben a korcsoportban. Nem megkerülhető, hogy a téma folyamatosan napirenden legyen a korosztálynak megfelelő formában és tartalommal, elméleti és tapasztalati (élményszerű) oktatás formájában is.

2. Hatósági fellépés megerősítése a megtévesztő termékekkel, szolgáltatásokkal szemben. Ki kell mondani, hogy a jelenlegi, EU és hazai szabályozásra épülő hatósági tevékenység elégtelen, az ellenőrzési kapacitás kevés, a szankciók pedig nem jelentenek érdemi visszatartó erőt - ráadásul a hazai rendszer viszonylag könnyen megkerülhető az online szolgáltatásokkal, kereskedelemmel. Önmagában a szabályozás jelentős szigorítása szükséges (pl. az étrend-kiegészítők esetén ne legyen elég egy bejelentő űrlap hasraütés-szerű kitöltése, a látszólagos egészségügyi szolgáltatásokat is néven kell nevezni), de az ellenőrzés intenzitása is növelendő és a szankcionálást sem lehet kesztyűs kézzel kezelni.

3. Az egészséggel kapcsolatos kommunikációs stratégia átgondolása a kor követelményeinek, média-fogyasztási szokásainak megfelelően, a nyilvánosság felé és a betegmunka során is. Az aktuális helyzet kialakulásában nagy szerepe van, hogy a hagyományos egészségügyi kommunikáció formailag, tartalmilag és össztömegét tekintve versenyhátrányban van az alternatív módszerekkel szemben. A média tekintetében jelentős javulást lehet néha tapasztalni, ahol katasztrofális a helyzet, az a betegekkel folytatott közvetlen kommunikáció. Minden egészségügyi szakember esetén jelentősen javítani kell a kommunikációs készségeken, nem utolsó sorban eszközöket és kellő időt kell biztosítani arra, hogy a szakember kommunikálni tudjon a betegekkel, azok aktuális készségeinek, igényeinek megfelelően. Hangsúlyozottan meg kell jelennie a betegmunkában az egyénre, személyre szabottságnak.

4. A dietetikusok, táplálkozástudományi szakemberek „versenyképességének” javítása a fenti területeken való fokozott részvétellel. Hazai pályára tévedve el kell mondani, hogy a dietetikusok, táplálkozástudományi szakemberek számára meg kell adni azokat a jogosítványokat, melyek az önálló betegmunkát segítik - ebben pedig megfelelő formában és tartalommal folyamatos támogatást kell számukra biztosítani. Pontosítva: a jelenleg önálló betegmunkát folytatók esetében vizsgálni kell az arra való alkalmasságot, de be kell a rendszerbe szabályozott módon be kell engedni azokat a táplálkozástudományi szakembereket, akik arra alkalmasak (és az orvosoknak se ártana, ha butaságok beszélése helyett tanulnának egy keveset a témában - tisztelet azoknak, akik veszik a fáradtságot erre). Miközben az ellenoldal minden létező kiskaput és surranóutat kihasznál, az egészségügy nem hagyhat ki a saját tevékenységéből egyetlen potenciális csapattagot, szövetségest sem. A megvalósítás formai követelményein lehet vitázni (kell is), de a kor jelenségeire való aktív reakciót nem spórolhatja meg a szakma.

szellem.pngA tévhitekkel, hiedelmekkel márpedig le kell számolni.

Ha tetszett az írás, oszd meg és/vagy kattints a tetszik gombra! A "Követés" alkalmazással értesülhetsz a legfrissebb írásokról! Ha van véleményed, írd meg hozzászólásként! További érdekességek, aktualitások pedig Facebook oldalunkon találhatók: https://www.facebook.com/Alimento.blog  

 

A bejegyzés trackback címe:

http://alimento.blog.hu/api/trackback/id/tr9312986950

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

dr Brcskzf Gröőő 2017.10.18. 09:45:21

megosztottam; hálás köszönet!
a Mindenmentes őrület első bekezdésének utolsó mondata túlszerkesztett:
„A[z ...] étrendek jelentősége [...] eltörpül a[z ...] elvek mentén kiinduló szelekciónak.” ??? kérlek, javítsd!

Serrin · http://ecigiblog.blog.hu/ 2017.10.18. 10:24:13

Én is.

Jó lenne egy megosztás gomb.

Meleg Sándor · http://alimento.blog.hu/ 2017.10.18. 13:31:50

@Serrin: Címsornál a jobb oldalon kint vannak a megosztós gombok.

Hanzo The Razor 2017.10.18. 13:49:02

Plusz a jó öreg url copypaste, ami mindenhol működik, de sajnos nemcsak az egészségügyi és táplálkozási tudás, hanem az informatikai tudás is a béka feneke alatt van.

inebhedj - szerintem 2017.10.19. 09:43:24

Nem vonva kétségbe a poszt igazságtartalmát (sőt!), a középkori adatok és következtetések részben elég szabadértelmezésűek, ugyanakkor tág teret nyitnak eszkalációnak, részben meg ebben a formában nem kapcsolódnak a témához (pl. mert a magas gyerekkori halandóság számos felnőttkori betegség gyakoriságát csökkenti jelentősen, ami adattorzító hatású [ebbe a csapdába sokszor belefutnak kutatási beszámolók a populáris sajtóban, mikor pl egy belső afrikai ősközösségi törzs és az USA felnőtt népességének keringési megbetegedéseinek gyakoriságát összehasonlítva megállapítják, hogy a törzs tagjai a napi 20-30 km-es gyalogtúrák miatt sokkal kevésbé érintettek ilyen problémákban, ugyanakkor nem derül ki, hogy milyen a törzsnél a halandóság, és milyen súlyozással vették számításba, hogy a potenciális betegek náluk meg sem érik a felnőttkort, szemben az USA-val], illetve általánosságban a középkori és kora újkori tények és a felvilágosodásnak hála kitalált mítoszok annyira keverednek a köztudatban, hogy komolyabb mélységű elemzés nélkül elhitelteleníthetik a mondanivalót).

Egyébként meg, én magam legalábbis, sose értettem, hogy mire jó 110 évig, de akár még csak 80-90 évig is élni, de annyi mindent nem értek, hogy elfér köztük ez a talány is.

Berelhetoreklamfelulet 2017.10.19. 10:41:04

@inebhedj - szerintem:
Mi az, hogy minek élni 110évig? Ha nem szeretsz élni, akkor bármikor véget vethetsz a szenvedéseidnek, sőt, ajánlott véget vetni neki.

Amúgy a cikk igaz. Az emberek hülyék. Nagyon nagyon hülyék. Könnyű elmondani nekik, hogy x mennyire egészséges/y milyen káros, és így ők azt fogják venni (többszörös áron), miközben annyival különbözik, hogy pl. a búza héját nem szedik ki, hanem +ba beledarálják.
De hát ez van. A hülye embereket kihasználják az okosabbak, ez mindig is így volt, és így is lesz.

Void Bunkoid 2017.10.19. 11:03:44

@Berelhetoreklamfelulet: "Ha nem szeretsz élni, akkor bármikor véget vethetsz a szenvedéseidnek, sőt, ajánlott véget vetni neki."

Szerintem nem a halálvágyra reflektált a kolléga azzal, hogy minek 110, de akár 80-90 évig is élni.

Leginkább arra, hogy ha megnézed az élővilágot, a legtöbb élőlény addig él, ameddig termékeny, utána leépül és elpusztul, átadva a helyet, életteret, kaját, mindent a jobb esetben még termékeny korában általa létrehozott új életnek.

Geriátriai problémákkal az egész élővilágban kizárólag az ember, valamint az ember által szintén mesterséges környezetben tartott, többnyire emlősállatok küzdenek (mint állatkerti állat, vagy házi kedvenc). És igen, az ember is mesterségesen tartja életben magát bőven a biológiai szavatossági ideje lejártán túl - szerencsés genetika, mint a cikk is említi van, de ez nagyon töredéke a teljes populációnak, amúgy nagyon nagyítóval kell keresned olyan 60-65 fölötti embert, aki nem egy jó marék gyógyszert reggelizik minden nap. Meg ebédel, meg vacsorázik. Ha nem tenné, valszeg hónapokon belül konyec lenne.

Merthogy kb ennyi az ember hivatalos, természetes élettartama. Egyedül az állandó, de amúgy hiábavaló - amióta vallásosak meg civilizáltak vagyunk - örökélet-hajszolás miatt élünk tovább ennél.

Terézágyú 2017.10.19. 11:22:31

@Berelhetoreklamfelulet:
" miközben annyival különbözik, hogy pl. a búza héját nem szedik ki, hanem +ba beledarálják"

Sőt: ha tehát valamilyen munkafolyamatot (a héj kiszedését) nem végzik el rajta, akkor mire föl drágább a teljes kiőrlésű???

Egy munkafolyamattal kevesebbet kell elvégezni rajta - és drágább???

katjerina kool 2017.10.19. 19:59:43

A laikus öndiagnózissal alapvetően szerintem nem kellene, hogy baj legyen. Ha megfigyelem, hogy minden pohár tej után 2 napig fosok, vagy kétszeresé dagad az arcom a diótól, akkor nem kell agysebésznek lennem ahhoz, hogy a továbbiakban kerüljem ezeket az élelmiszereket, és méregdrága laborvizsgálatra sincs szükségem, csak hogy papíron leírva viszontlássam, amit úgyis tudok. De ettől függetlenül érzékelem a jelenséget, amire a szerző gondol: a "hagyd el a glutént" a varázsige mostanság minden bajra.

kereso · http://kereses.blog.hu 2017.10.19. 21:09:02

Gratulálok a cikkhez! Remek érvek, jó diagnózis, jó gyógymód.

rózsaszín pillangó 2017.10.20. 00:58:56

@katjerina kool: Ezzel csak az a gond, hogy így pl. teljesen kerülöd a tejtermékeket, miközben lehet, hogy csak a laktóz okozza a gondot, és pl. egy natúr joghurtot nyugodtan elmajszolhatnál. Nem tudod, hogy kerülnöd kell-e a laktóz tartalmú gyógyszereket, stb. Tehát pl. feleslegesen ronthatod az életminőségedet (orvosilag diagnosztizált tejfehérje-allergiásként mondom: nagyon nem mindegy). És az is lehet, hogy valamilyen egyéb problémád van, nem simán allergia/intolerancia, de így sosem tudod meg a mögöttes okokat.
Pl. ha hidegben nehezen kapok levegőt, akkor megoldhatom úgy, hogy minden telet a trópusokon töltök, de úgy is, hogy elmegyek orvoshoz, kiderül, hogy asztmám van, és a kapott gyógyszerrel normálisan élhetek bárhol, és talán kevésbé is súlyosbodik a betegségem (ezt nem tudom biztosan). Ráadásul még olcsóbb is.
Szóval az öndiagnózissal, öngyógyítással csak óvatosan. Szerintem.

Meleg Sándor · http://alimento.blog.hu/ 2017.10.20. 06:28:21

@katjerina kool:

Mondok egy példát: van egy allergiás eredetű bélgyulladása valakinek. Enyhe fokú, nem ad tipikus tüneteket, időnként jobb, időnként rosszabb. A beteg megfigyeli magát, hogy a tej nem az igazi és megállapítja, hogy a laktózzal lesz gond - miközben ha az az egy bizonyos allergén kikerülne az étrendjéből, megoldódna a laktóz problémája - nem laktóz érzékenysége van, csak a gyulladás miatti másodlagos enzim-elégtelenség lépett fel.

Pont az emésztőszervi tünetek kezelése problémás, mert nagyon sok az atipikus tünet és az élelmiszereke komplexitása miatt sokszor nehezen felismerhető a probléma forrása. Vannak markáns esetek (mosatlan földieper - hasmenés kombóig könnyen eljut az ember), de a problémák többsége nem ez a kategória, sok esetben szakembereknek is komoly fejtörést okoz a dolog.

Berelhetoreklamfelulet 2017.10.20. 10:41:45

@Void Bunkoid: Van olyan állat (igaz ritka), ami nagyon sokáig él, és aligha szaporodik már abban a korban.
Az állatok azért nem élnek sokáig, mert a természetben az öregek könnyű prédák és így valaki más tányérjára kerülnek. Nem azért halnak meg mert már nem termékenyek, és nem is azért mert megakarnak, hanem azért, mert szétmarcangolják őket, és még elevenen elfogyasztják a testét.

Void Bunkoid 2017.10.20. 17:54:49

@Berelhetoreklamfelulet: melyik állat? :)

Én úgy emlékszem, hogy a legtöbb baromi hosszú életű állat szintén baromi hosszú ideig nemzőképes/termékeny is, illetve pár állat - például a homárfélék - gyakorlatilag biológiailag halhatatlan, és vicces módon minél öregebb, annál termékenyebb. Persze ők sem örök életűek, mert szegényeket a természet azzal viccelte meg, hogy vedleniük kell, páncéljuk újratermeléséhez pedig rengeteg energia kell, és mozdulatlanul kell maradniuk, így idővel, ha elég nagyra nőnek, és nem bántotta senki őket, szegények vedlés közben egyszerűen éhenpusztulnak.

Ezt a különleges tulajdonságot meg is fejtették, a homárfélék specifikus sejtjei az állat egész élete során őssejtként viselkednek, tehát nem "kopnak" a kromoszómavégeik osztódásonként, így teljesen meg tudnak újulni. A többi állat sejtje, amint kifejlődött és specifikus szövetsejtté alakul, csak bizonyos ideig osztódik, utána elsorvad - következménye az öregedés és a halál.

Néha beüt a génhiszti, és egyes specifikus szövetsejtek termelődnek, amik a homárokéhoz hasonlóan viselkednek, ám sajnos valamiért nem tudnak "rendes" módon osztódni, hanem kontrollálatlan sejtburjánzás indul be, idővel hatalmas rosszindulatú daganatokat létrehozva, az eredeti szervek elől elzabálva az oxigént, tápanyagokat és kinyírva az élőlényt.

Hülyén hangzik, de egy vékony kis cérnaszál választja el az örök életet a ráktól...

elvagyok 2017.10.22. 20:13:45

@Meleg Sándor: Van arra statisztika, hogy az allergiás eredetű bélgyulladás fellépésekor az esetek hány százalékában lép fel tejjel (annak valamely összetevőjével) szemben intolerancia / allergia (is)? Az sem lenne mellékes információ, hogy az esetek hány százalékában oldódott meg - a példánál maradva - a laktózérzékenység pusztán attól, hogy a "főfelelős" allergén kikerült az étrendből? És mennyi időre?

Azért kérdezem, mert szűkebb / tágabb környezetemben drasztikusan megnőtt a tej valamely összevetőjével szembeni "érzékenység" előfordulási gyakorisága...

Meleg Sándor · http://alimento.blog.hu/ 2017.10.23. 09:08:38

@elvagyok:
Bármely eredetű bélgyulladás (vékonybél) esetén a laktóz-intolerancia gyakorinak mondható, mert a bélfal gyulladása a laktáz előállítását zavarja, de a gyógyulás esetén a regenerációs is nagy arányú és gyors.

A tejfehérje elleni reakció esetében nem tudnék általános szabályt mondani, nagyon sok mindentől függ - genetikai hajlam, étrend, stb.

A laktóz esetén érdemes tudni, hogy az enzimtermelés az életkor növekedésével csökken, tehát egy idő után spontán, minden gyulladásos folyamat nélkül is csökkenhet a laktóz-tolerancia. Ez viszont egyéni, van akinél már gyerekkorban, másoknál fiatal felnőttkorban vagy még később válik érezhetővé a probléma.

elvagyok 2017.10.23. 20:18:10

@Meleg Sándor: Köszönöm a gyors választ.

Amennyiben már fellépet olyan mértékű allergiás reakció / intolerancia, amelynek „eredményeként” ki kellett iktatni valamilyen elemet az étrendből, úgy joggal feltételezhető-e az, hogy a szervezetben már beindultak olyan folyamatok, amelyek később újabb érzékenységekhez vezethetnek, sőt, akár autoimmun betegségek kialakulásával járhatnak?

A tejfehérje érzékenység a kazein-t vagy a tejsavóban lévő fehérjéket érinti (inkább)? Lehet-e, hogy a tejfogyasztásnál jelentkező fokozott inzulinválaszt a tejsavó fehérjéi választják ki?

Tudni lehet, hogy a kazein miért vált ki allergén reakciókat, erőteljes immunválaszt ezek szerint nem is elhanyagolható mértékben?

Karinthy-paradoxon · http://www.alltrials.net/ 2017.11.15. 01:07:19

>példa: glutén, ami bárkit, bárhol és bármikor megöl,

Fructan ... ( ami gyakori a gluténnal )

"Fructan, Rather Than Gluten, Induces Symptoms in Patients With Self-reported Non-celiac Gluten Sensitivity"
www.gastrojournal.org/article/S0016-5085(17)36302-3/pdf
www.ncbi.nlm.nih.gov/pubmed/29102613

conclusions:
"In a randomized, double-blind, placebo-controlled crossover study of individuals with self-reported non-celiac gluten sensitivity, we found fructans to induce symptoms, measured by the gastrointestinal symptom rating scale irritable bowel syndrome version"