Helyzetkép 2017
2017. november 13. írta: Meleg Sándor

Helyzetkép 2017

A napokban jelent meg a Health at a Glance 2017 kiadványa, amiben a legfontosabb egészségügyi adatokat adja meg az OECD (Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet) országai (és néhány egyéb partner ország) esetében a 2015-ös adatok alapján, így azok összehasonlíthatók térben és nem utolsó sorban akár időben is. Rólunk is szó esik...

health2017b.png

ÉLETKILÁTÁSOK

A magyar lakosság születéskor várható élettartama 75,7 év, ezzel elég rendesen le vagyunk maradva, az OECD átlag 80,6 év, a sor elején álló államok pedig a 82-83 éves érték körül csoportosulnak. A 65 éves korban várható életévek száma nálunk mindössze 16 év, itt az OECD átlaghoz képest is bukunk kemény 3 évet, az éllovasokhoz képest 5-öt. A magyar érték az összeurópai térséget nézve is csapnivaló, de a kelet-európai blokk államai között sem mondható kiemelkedőnek.

oecd_01.png

A magyar életkilátások még a 70-es években nem voltak rosszak. Csak azóta a világ sokat haladt, mi meg nem túl sokat és lassan beérnek azok az országok, akiktől korábban fényévekre voltunk.

 

A nemek között várható élettartamban mindenhol van eltérés, átlagosan 5,2 év. Nálunk ez csaknem 7 év (férfiak 72 nők 79), ha ehhez hozzácsapjunk az iskolázottság kérdését, akkor a legalacsonyabb és legmagasabb iskolázottságú csoportokban a nők életkorában 6, a férfiaknál 12 év (!) különbség van a várható élettartamban – nyilván itt nem csak az iskolai végzettség, hanem az ahhoz kapcsolódó, amögött álló társadalmi helyzetről is árulkodik az adat, szóval ezt felfoghatjuk egyfajta társadalomkritikának is.

 

MIBEN HALUNK MEG?

A magyar adatokban kiugróan magas a keringési megbetegedések okozta halálozás száma és aránya is, összesen három ország van (Litvánia, Lettország és a Nagy Orosz Birodalom), ahol rosszabb értékek jönnek ki. A 100 ezer főre eső halálozás hazánkban számszerűen a nyugat-európai országokban mértnek háromszorosa (!), arányát tekintve az összes halálozás fele. Az isémiás szívbetegségek terén nem is az a rémisztő, hogy milyen sok van belőle, hanem az, hogy a helyzet alig javul – még a ranglistát vezető országokban is jelentősebb csökkenés volt az elmúlt 25 évben, mint nálunk. Az agyi keringési rendszerhez kapcsolódó halálozásban kicsit jobb a helyzet, de a már említett hármas és közénk mindössze a Dél-afrikai Köztársaság tudta beküzdeni magát.

A rosszindulatú daganatos megbetegedések okozta halálozásokban is toplistások vagyunk, jó harmadával verjük az OECD átlagot és az összes halálozás negyede ebből jön. Lehet mondani, hogy volt ez rosszabb is – de amennyi nálunk javult, annyit (vagy még többet) máshol is, szóval maradtunk a lista elején…

oecd_02.png

A daganatos halálozások terén volt némi javulás, de továbbra sem lehetünk büszkék.

 

Ha megnézzük a leggyakoribb daganat-típusokat, akkor a következőket kapjuk: a férfiaknál a tüdő, vastagbél-végbél, prosztata, gyomor daganat adja az összes halálozás felét, a nőknél a tüdő, mell, vastagbél-végbél és hasnyálmirigy a mezőny felezője. Ezeknek azért van két közös jellemzőjük: az egyik, hogy jelentős kockázatcsökkenést lehet elérni életmódi beavatkozással, a másik, hogy viszonylag jól szűrhetők – a magyar lakosság pedig sem az életmódi prevencióban, sem a szűrésekben való megjelenésben nem jeleskedik. Az egészségügyi ellátást minősíti részben, hogy a halálozási adatok úgy pokoli rosszak, hogy közben az előfordulási gyakoriság (incidencia) azért nem olyan pokoli rossz – vannak itt nálunk rosszabb helyzetben lévő államok. Ugyanakkor nem mindegy, hogy mikor ismerjük fel a daganatot és utána milyen ellátást kap valaki.

oecd_03.png

Daganatos halálok megoszlása nemek szerint.

 

Az öngyilkossági rátánk 25 év alatt gyakorlatilag megfeleződött, ennek ellenére maradtunk a dobogós helyen, s e téren a férfiak helyzete kritikus, az öngyilkossági ráta csaknem négyszerese a nők esetében mért értéknek (ennél magasabbat szintén csak a keleti blokk országaiban mértek).

 

JÓL ÉREZZÜK MAGUNKAT? NEM?

Az általános közérzetünkre is lehet panaszunk, a népesség 56%-a tartja jónak a saját egészségi állapotát, csaknem 16%-a pedig rossznak. Legalább reálisan látjuk a helyzetet. Egyébként ez a tétel is jövedelmi helyzettől függő - a legalacsonyabb s legmagasabb jövedelmi kategóriák között 20% a különbség, ezen meglepődni nem tudunk.

 

KOCKÁZATI TÉNYEZŐK

Az adatok alapján a magyar lakosság igen professzionális, ha az önsorsrontásról van szó. A napi szinten dohányzók aránya (15+ évesek) közel 26% - ez az elmúlt 15 évben kb. 5%-kal csökkent, de még mindig magas bármely összehasonlításban. Ami riasztó, az a 15 éves korosztály adata, ott 20% gyakorlatilag már dohányos – lényegi eltérés a nemek között nincs.

Alkoholfogyasztás tekintetében is komoly versenyzők vagyunk, a 15 év feletti lakosokra csaknem 11 liter tömény szesz jut, ez nem kevés (kb. 3 naponta 1 üveg jó bor fejenként), bár volt e téren is némi csökkenés és a litvánok 15 literes fogyasztásától elég messze vagyunk. A kiskorúak körében, a legalább két lerészegedésen túlesett 15 évesek arányát tekintve 37,5%-kal épp lemaradtunk az aranyéremről, s e téren megint nem lehet hatalmas javulásról beszámolni. Az azért sejthető, hogy ez sem mutat túl pozitív jövőképet.

 oecd_04.pngoecd_05.png

A dohányzás (hetente legalább egyszer) és alkoholfogyasztás (legalább két részegség) aránya 15 éves korban.

Az OECD elemzése szerint ez a két tétel az, ahol a javulásnak kőkeményen van szerepe az életkilátásokban, mind a dohányzás csökkenése, mind az alkoholfogyasztás mérséklése kőkemény hónapokkal tudja az átlagos várható élettartamot emelni.

 

NÉHÁNY ÉLETVITEL JELLEGŰ ADAT

A felnőttek körében a gyümölcsfogyasztás tekintetében valahol az átlag körül vagyunk, a zöldségeket viszont nem szeretjük. mind a zöldség, mind a gyümölcs esetében a nők között magasabb a rendszeres fogyasztók aránya – ez néhány kivételtől eltekintve általános trendnek tűnik más államokban is. A felnőttek fizikai aktivitása tekintetében a magunk 63%-os arányával megint az átlagmezőnyben vagyunk – bár itt kíváncsi lennék azon, mit is mértek pontosan.

Megint a gyerkőcöknél vagyunk rossz helyzetben, sem a gyümölcs-, sem a zöldségfogyasztás nem áll a helyzet magaslatán. A napi fizikai aktivitásban nem vagyunk rosszak, de kérdés itt az, hogy ebből mi köszönhető a napi testnevelés órának (vagy az annak álcázott akárminek).

Semmi meglepő, az OECD ugyanazt mérte, mint mindenki más: a magyarok kövérek. 100 emberből 30 a BMI 25-30 közötti résben létezik, további 32 pedig a 30-as értéket is túllépi.  Ami ismét ijesztő, hogy a 15 éves korban végzett méréseknél már 30% felett van – és itt már elhúznak a csajok 2-3% értékben. Általános trend a világban, hogy a túlsúly/elhízás terjed, a gyerekkori súlyproblémák szintén – mindössze 5 év alatt sikerült kb. 5%-nyit ráhúznunk erre. Lehet szidni a BMI kalkulációt, hogy nem pontos, de igen valószínűtlennek tartom, hogy a testépítők és élsportolók aránya ugrott meg drámaian.

 

EGÉSZSÉGÜGY

Gondolom, nagy meglepetés nem ért senkit a hazai lakosság egészségügyi állapotát illetően. Érdekes módon, ha az egészségügyi ellátórendszer működési feltételeit leíró indikátorokat nézzük, az ország nem tartozik a rossz helyzetben lévők közé. A 2009. előtti években kimutatható egy durva forráskivonás, amit az azóta betolt (egyébként OECD átlagban elfogadható) bővülés nem volt képes ellensúlyozni.

Az ország gazdasági helyzetét nézve arányait tekintve nem költünk keveset az egészségügyre, a lakossági közvetlen költések is nagyjából átlagosak. Látható, hogy a hazai rendszer fejlődik, de az optimálistól elmaradó mértékben, szóval hiába lépünk előre, a többiek jobban haladnak, ennek oka leginkább az, hogy a kiadások jelentős részben működési jellegűek, a fejlesztések minta hiányoznának (az 1 millió főre eső MRI és CT gépek száma tekintetében sereghajtók vagyunk).

Az szintén látható, hogy a hazai orvosokkal a betegek intenzíven tartják a kapcsolatot, kifejezetten magas az egy orvosra vagy az egy betegre eső találkozások száma (és nagyon sok kórházi betegágyat tartunk fenn) - megint más kérdés, hogy mi a nyavalya történhet ezekben a találkozásokban, ha ilyen rosszak lesznek az egészségügyi kimenetek.

Ha az egészségügyről szóló adatokat kellene röviden összefoglalni, akkor azt mondanám, hogy egy szerkezetében elavult, működésében pedig nem hatékony rendszert működtetünk drágán. Más országokban hasonló erőforrások birtokában jobb eredményeket érnek el - ennek tükrében még az sem feltétlen javít a helyzeten, ha többet költünk, mert ha a forrásfelhasználás szerkezete rossz, akkor csak a lyukas fenekű vödörbe lapátoljuk a pénzt.

Az egészségi állapotnak több komoly befolyásoló tényezője van. Adottak a társadalom természetes demográfiai és környezeti feltételei, a lakosságnak van egy tudatosan vagy kevésbé tudatosan kialakított életmódja és ott van az egészségügy. Ez utóbbi az, ahol az értelmes forrásráfordítás nagyon is kézzel fogható mértékben profitál, mind az életminőség, mind az élethossz tekintetében. Vannak olyan területek, amihez könnyebb hozzányúlni, vannak olyanok, amikhez nehezebb - valamit azonban ki kellene lassan találni, mert előreláthatóan az egészségügyi jellegű kérdések egyre nagyobb jelentőséget kapnak a jövőben és egyelőre nem igazán látni, hogy milyen módon fog rá megfelelő módon válaszolni a hazai ellátórendszer vagy maga a lakosság.

diagnozis2.png

Időnként újra kell gombolni a kabátot - a hazai egészségügyre (is) ez már nagyon ráférne.

Ha tetszett az írás, oszd meg és/vagy kattints a tetszik gombra! A "Követés" alkalmazással értesülhetsz a legfrissebb írásokról! Ha van véleményed, írd meg hozzászólásként! További érdekességek, aktualitások pedig Facebook oldalunkon találhatók: https://www.facebook.com/Alimento.blog   

Forrás:

  1. Health at a Glance 2017: OECD Indicators, OECD Publishing, Paris. LINK

  

A bejegyzés trackback címe:

http://alimento.blog.hu/api/trackback/id/tr5613237077

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

elvagyok 2017.11.13. 19:46:36

Csak pontosítás végett: tudomásom szerint 2012-2013-ig tartott a forráskivonás ez egészségügyi ellátórendszerből, s csak ezt követően kezdtek ismét pénzeket betenni, de még így is kb. 1800 milliárd "hiányzik",

A hatékonyságon egyszerűen lehetne javítani, már sok szakmabeli megírta, de ahogy látom ön a kérdést megválaszolását nagy ívben kerüli... :-)))

Persze megértem... :-)))

Meleg Sándor · http://alimento.blog.hu/ 2017.11.13. 20:18:05

@elvagyok:
Az OECD 5 éves ciklusokat mutatott ezen a részen, az látszott, hogy volt egy masszívan minuszos korszak, ami után nagyjából az átlagnak megfelelő bővülés jelent meg - ami annyira nem volt bővülés, tekintettel arra, hogy ha az éves fogyasztói árindexet és a béremeléseket nézzük, akkor már ténylegesen elvonásról is beszélhetünk.

A lehetséges jövő részletezése egy külön írás lehetne - de nem vagyok a rendszert teljes mélységében ismerő egészségügyi szakpolitikus, nem biztos, hogy nekem kell megmondanom a frankót. Ötleteim lennének imitt-amott írtam is már róla, de ez tényleg nem az én területem.

Zb74 2017.11.15. 11:46:28

Az "A magyar életkilátások még a 70-es években nem voltak rosszak" mondatot félrevezetőnek tartom. Lehet, hogy 1970-ben az össznépességre vetítve a születéskor várható átlagos élettartam dolgában előrébb álltunk a ranglistán, de például a férfiak esetében épp akkoriban, 1967-et követően állt be egy hosszabb stagnálás, amelyet a 70-es évek végétől a 80-as éveken át a 90-es évek első feléig tartó csökkenés(!) követett. Ahogy egy korábbi poszthoz is írtam, 1993-ban a magyar férfiak születéskor várható átlagos élettartama már az 1955-ös(!!) szintet sem érte el. Innen indult meg a lassú, de hál' Istennek tartós növekedés - ezért nem érdemes egy folyamat elemzésekor összesen csak két adatpontot összehasonlítani. Az 1970-es adathoz képest szerény növekedést látunk 2015-ben, de ha tudjuk, hogy évtizedeken át tartó stagnálás és csökkenés után csak 1994-ben indult meg az élettartam növekedése, akkor az elmúlt két évtized lényegesen eredményesebbnek látszik ebből a szempontból.

Ezzel persze nem azt akarom mondani, hogy nincs gond. Érdemes lenne körüljárni a valóban elég rossz népegészségügyi helyzet okait. Véleményem szerint az egyik legfontosabb ilyen ok, hogy mi, magyarok, nem ismerünk/alkalmazunk hatásos stresszkezelő technikákat. Stressz a nyugati világban is bőven éri az embereket - nálunk "csak" annyival rosszabb e téren a helyzet, hogy a létbizonytalanság is hozzácsapódik a többi krónikus stresszfaktorhoz -, viszont mi egyáltalán nem tudjuk kezelni. A nyugatit is meghaladó mértékű szekularizáció a stresszoldás hagyományos formáit - áhítat, imádság, hálaadás, részvétel (vallási) közösségekben stb. - elmosta, és más nemigen lépett a helyükbe. A meditációs technikák, jóga, tai-chi stb. elterjedtsége minimális, és még a hozzánk elméletileg közelebb álló stresszoldó módszerek - pl. a sport - alkalmazásában sem járunk élen - nagyon kevesen sportolnak rendszeresen ebben az országban. Túlságosan kevéssé ismertek a feszültségoldó herbateák - citromfű, golgotavirág, orbáncfű - is. Ebből következően a stresszt a legtöbb ember alkohollal, nikotinnal, herbállal vagy épp Xanaxszal oldja - mert valamivel oldani kell; nem lehet állandó feszültségben élni. Ezek a szerek viszont további testi-lelki betegségek elterjedéséhez járulnak hozzá. Amíg nem tanuljuk meg mellékhatásoktól mentes módszerekkel kezelni a mindennapos feszültséget és a krónikus stresszt, addig a népegészségügyi helyzet sem fog a mostaninál gyorsabban javulni.

Ehhez járul még hozzá a nem kellően változatos étrend, az egyre mozgáshiányosabb életmód, az étrendi beavatkozásokkal szembeni általános szkepszis, és a romló színvonalú egészségügyi ellátás.

Meleg Sándor · http://alimento.blog.hu/ 2017.11.15. 17:05:56

@Zb74: Igen, pont ez a gond. A 70-es években nagyjából a "mezőnyben" voltunk, de amíg az európai térség nyugati államai elindultak felfelé, mi nem mentünk vagy lefelé mentünk. Önmagában ez azért több, mint stressz kérdése - vannak komoly társadalmi trendek is, amik ebben szerepet játszottak, de mindent nem szeretnék erre fogni, mert eléggé leegyszerűsíti a dolgokat.

Zb74 2017.11.16. 13:33:00

@Meleg Sándor: Nyilván nem kizárólag azért dohányoznak és isznak nálunk ennyire sokan ennyire sokat, mert máshogy nem tudják levezetni a feszültséget. Ennek valóban vannak társadalmi-kulturális okai is. De azért elég jelentős szerepet játszik az egyéb stresszoldó módszerek ismeretének a hiánya is. A herbálozásnak például nincs hagyománya - hiszen a herbál nem más, mint növényi hordozón "kínált" szintetikus kábítószer -, mégis egyre terjed. Részint feszültségoldóként, részint a kilátástalanság előli időleges menekülő útvonalként. Mindez tehát nemcsak szociokulturális, hanem mentálhigiénés probléma is, amelynek testi vetületei is vannak.

elvagyok 2017.11.16. 22:30:31

@Meleg Sándor: Ertem, tehat volt egy netto minuszos idoszak, amit kovetett egy olyan, alacsonyab bazisra vonatkoztatott atlagos bovules, amit minuszba forditott az inflacio. Tehat a netto forraskivonas az nullszaldos volt, de az inflacioval korrigalt forrastobblet az forraskivonas... :-))))
Ekkora okorseget regen olvastam... :-))))

Meleg Sándor · http://alimento.blog.hu/ 2017.11.18. 08:15:11

@elvagyok: Gyere a közszférába dolgozni, megtapasztalhatod a saját bőrödön is... épp egy olyan területen dolgoztam, ahol évente emelnek, egyre több pénz költenek a területre (szépen kommunikálják is) és nem vagyunk ott sem, ahol 7 éve voltunk.

elvagyok 2017.11.23. 22:25:23

@Meleg Sándor: Elég intelligens embernek tartom, hogy magától is belátja, itt valami egészen más probléma van...

elvagyok 2017.11.23. 23:27:09

@elvagyok: Bocsánat, összetettebb probléma van...