Testsúly - Mitől hízunk el?
2014. szeptember 02. írta: Meleg Sándor

Testsúly - Mitől hízunk el?

A testsúly-kalkulátorok után most térjünk át egy konkrétabb témára. A testsúlyproblémák közül most emeljük ki túlsúly/elhízás esetét és foglalkozzunk ezzel egy kicsit részletesebben. A kérdésre, hogy „mitől is hízunk el?”, könnyű gyors és felszínes választ találni, s sokan élnek is ezzel a lehetőséggel, e téren az alternatív fogyókúrás szakértők és a laikus diétázók is hasonló listát állítanak össze.

Most egy kis csalódást fogok okozni az olvasóknak, mert a „ne egyél cukrozott zsíros kenyeret” jellegű tanácsok helyett távolabbról fogom indítani a témát. Ebben a cikkben inkább a tágabb perspektívákról fogok merengeni, amelyek ritkábban bukkannak fel az étrenddel kapcsolatos vitákban, de mindenképpen említésre méltóak. Bár közvetlenül a legtöbb esetben nem képezik részét testsúlycsökkentő programoknak, globálisan szemlélve a dolgokat igen jelentős tételekről lesz szó.

fogyokura1.jpg

Ha már a felszínes hozzáállásnál járunk…

Raktározás

Az anyagcsere-folyamatok folyamatos (de változó intenzitású) energia és alapanyag-utánpótlást igényelnek, miközben a környezetben hozzáférhető erőforrások általában csak időszakosan hozzáférhetők és legtöbbször a mennyiség sem idomul az aktuális szükségletekhez. Emiatt az élőlények képessé váltak arra, hogy a szükségleteket meghaladó tápanyag-kínálat esetén a felesleget elraktározzák, s ezt a tápanyag-hiányos időszakban felhasználják. Az ember a technikai fejlődés keretében még inkább tökélyre fejlesztette ezt a képességet, ugyanis különböző tartósítási eljárásokkal képesek lettünk a szezonális tápanyag-ingadozások hatását tovább csillapítani, a globális élelmiszerpiac kialakulásával pedig olyan élelmiszerekhez is hozzájuthatunk, amikhez korábban nem.

A természetben az élőlények többsége a közvetlen túléléshez szükségesnél több zsírt nem hord a testén, ugyanis ez komoly „versenyhátrányt” jelent pl. a ragadozókkal vívott küzdelemben. Az emberi történelem során a legutóbbi időkig nem is volt jellemző a tömeges és nagy mértékű elhízás (a a túlsúly és a kapcsolódó betegségek egy gazdag, de vékony elit nyavalyái voltak), ez alapvetően az életmódi tényezők, illetve azok megváltozásának szerepét jelzi.

foka.jpg

A természetben nem jellemző a zsírfelhalmozódás. A sarkvidéki állatok jelentik a kivételt, ahol az egyenetlen tápanyagkínálat és a zsírszövet hőszigetelő funkciója miatt a zsírfelhalmozás előnyei meghaladják a hátrányokat.

 

A „gének” szerepe

Gyakran találkozhatunk azzal az érvvel, hogy egyesek hajlamosabbak a testsúlygyarapodásra, mások pedig kevésbé. Ebben van valami. Az egyes népcsoportok között végzett vizsgálatok azt mutatják, hogy vannak etnikum-specifikus eltérések a hízékonyságban (és a kapcsolódó megbetegedésekben is), általános tapasztalat, hogy a természeti körülmények között élő népek a fejlett országok étrendjére, életmódjára való áttéréskor drasztikusan hízni kezdenek. Több kutatást találtam arra vonatkozóan is, hogy eltérő etnikumoknál még azonos BMI mellett is említésre méltó különbségek lehetnek az elhízás szövődményeit illetően. Ugyanakkor még teljesen nyílt a vita arról, hogy ez az eltérés milyen arányban magyarázható genetikai, szocio-kulturális vagy más életmódbeli tényezőkkel.

Egy lépéssel közelebb lépve az egyénhez azt találjuk, hogy léteznek olyan, genetikailag meghatározott anyagcsere-elváltozások is, hajlamok, amik hízékonnyá tesznek. Vagyis ez alátámasztja azt az állítást, hogy a testsúlygyarapodást illetően nem egyformán vagyunk veszélyeztetettek, s keményen ott vannak a génekbe írt hajlamok. De…

A genetikai determinációval azonban két gond van. Az egyik az, hogy a jelenleg megfigyelt, tömeges súlyproblémákat ezek a tények önmagukban nem magyarázzák. Kizárható, hogy olyan tömeges mutáció lépjen fel az emberiségben, ami egyszerre a lakosság döntő részénél drasztikus súlynövekedést okoz. A másik az, hogy a genetikai determináció nem csökkenti, hanem éppen növeli az egyén felelősségét – ha tudom, hogy hajlamosabb vagyok az átlagnál az elhízásra, az nem felmentést ad (mondván, nem tehetek ellene semmit, mert a génjeimben van), hanem fokozott elővigyázatosságra hív fel.

dns.jpg

 

Születés előtti hatások

A méhen belüli fejlődés kritikus időszak, a magzatot érő károsító hatások az egész életet meghatározhatják. Itt mind a magzati korban fennálló tápanyaghiány, mind a tápanyagbőség esetén felmerült a kapcsolat a gyermek- vagy felnőttkori túlsúllyal. Találtak összefüggést a születési súly és a gesztációs diabétesz megléte, valamint a gyermekkori elhízás között. Ez megint egy olyan terület, ami a kockázatok szintjén fontos tanulságokkal járhat, de szintén nem magyarázza az elhízás körében tapasztalt általános jelenségeket.

 

Pszichés, szociális és kulturális tényezők

Az elhízás során az első, jól megfogható területet a szociális és kulturális hatások jelentik. Az étkezési szokásainak alapjában véve a közösségi szokások határozzák meg, a családon belüli szokások, mennyiségek, az étkezési kultúra adja az alapot, erre épülnek az élet későbbi szakaszaiban felvett hatások. Érdemes tudatosítanunk magunkban, hogy az étkezés messze több a biológiai szükségletek kielégítésénél, táplálékfelvételnél, nagyon komoly pszichológiai, szociális és kulturális dimenzióval rendelkezik. Az étkezési szokásainkat (hányszor eszünk egy nap, mennyit eszünk egy étkezésre, milyen élelmiszerekből áll össze az étkezésünk, stb.) alapvetően meghatározza az a kulturális (szubkulturális) közeg, amiben tartózkodunk, a társas viselkedésünk és az egyéni pszichés vonásaink. E három terület nem is nagyon választható el egymástól, szorosan összekapcsolódnak. Sok kutatásban vizsgálták már a területet és úgy tűnik, a szociális környezetnek nagyon komoly befolyásoló szerepe van a testsúlyproblémák terén (pozitív és negatív irányban egyaránt).

Számos olyan jelenséget azonosítottak már, amit fejlődésünk korábbi szakaszából hoztunk magunkkal: a stressz és frusztráció levezetése étkezéssel, az éhség és az agresszió, a jóllakottság és a boldogság kapcsolata, a másik fél iránti viszony vagy a közösségben betöltött pozíció kifejeződése az étkezésben, és még sorolhatnám. Ezek szerves részét képezik a mai napig az egyéni és társas viselkedésünknek és sajnos megnyilvánulhatnak olyan módon, hogy szerepük legyen a felkúszó kilók létrejöttében.

Külön területet jelentenek az egyén pszichés fejlődésében bekövetkező sérülések, amelyek közül számos kihat a testsúlyra is. Legtöbbször ezekkel csak akkor szembesülünk, ha nagyon komoly étkezési zavarokról (bulimia, anorexia nervosa, illetve újabban az ortorexia) hallunk, de a terület önmaga nagyságrendekkel szélesebb, tucatnyi étkezést befolyásoló hatást azonosítottak már és rendkívül sok esettanulmány is született, ami megmutatja, hogy mennyire is fontos ez a terület a túlsúly kialakulásában, és a testsúlycsökkentő programok sikerében/kudarcában.

Végezetül maradt a szociális terület anyagi oldala, a társadalmi pozíció. Szintén közhelyes megállapítás, hogy a szociális pozíció nagyon fontos indikátora az életkilátásoknak: minél jobb a társadalmi helyzete valakinek, annál hosszabb életre és jobb egészségre van esélye. Kimutatták, hogy az alacsonyabb jövedelmi helyzetűek körében magasabb az elhízottak aránya. Ennek oka is elég jól tisztázott: a magasabb társadalmi státuszú csoportokra jellemző a magasabb szintű egészségkultúra, illetve az, hogy anyagilag lehetőségük van az élelmiszerek megválogatására, egészségjavító szolgáltatások igénybevételére. A legrosszabb státuszú csoportok esetében az egészségtudatosság és az élelmiszerek megválogatásának lehetősége sem jellemző, és alapvetően más, egészségkárosító tényezők, szokások is nagyobb arányban fordulnak elő.

Amiért olyan hosszan (bár a téma jelentőségéhez mérten röviden) írtam a területről annak oka az, hogy nagy szerepe van a testsúlyhoz kapcsolódó jelenségek kialakulásában, de az esetek többségében ez láthatatlan marad. A fogyókúrák egyik nehézségét is az adja, hogy nem csak az étrendet kell megváltoztatni, hanem a mögötte álló szokásokat, motivációkat is. Az egyéni trend, életvitel megváltoztatása önmagában is komoly feladat, s ehhez adódik sokszor az is, hogy szembe kell fordulni a közösség (pl. a család, szomszédság, kortárs csoport, funkcionális közösségek) étkezési szokásaival, akár értékrendjével is. Sok esetben ez a közösség nem is a testsúlycsökkentő étrendet látja a változásokban, hanem egyfajta deviáns viselkedést, szembefordulást a közösség megszokott értékeivel.

etkezes.jpg

 Az étkezési szokásaink messze túlmutatnak a biológiai szükségletek kielégítésén.

 

Globális életmódváltás

Az utolsó évszázad (főleg az utolsó 50-70 év) globális szinten hozott változást az emberiség életmódjába. A fő tendencia az, hogy a hozzáférhető táplálékok mennyisége nőtt, a tápanyagok hozzáférhetősége pedig jelentősen feljavult, ezzel egy időben a táplálékért és az életben maradásért kifejtett fizikai erőkifejtés jelentősen csökkent. Ezzel kiléptünk abból a természeti környezet által determinált közegből, ami évmilliókon át meghatározta az emberiséget.

Az sem új felismerés, hogy ez a folyamat nagy arányban felelős az un. civilizáció megbetegedések megjelenésért. Miközben a korábban domináns halálozási faktorokat (pl. fertőző betegségek, akut megbetegedések, traumák, ragadozók, stb.) kiiktattuk, kaptunk helyette újakat, amiket a korábban működőképes életrend megváltoztatása nélkül nem fogunk tudni kezelni. Az elhízás az egyik központi faktora a civilizációs megbetegedéseknek, nincsen olyan szervünk, biológiai funkciónk, amiben ne okozva valamilyen patológiás eltérést a tartós túlsúly.

Meglepő lehet, de a probléma lényegi megoldása nem csak a már kialakult túlsúly kezelésében, hanem a korai prevencióban is keresendő. A túlsúly nagy részben azokra a pszichés és szociális tényezőkre, túlélési stratégiákra vezethető vissza, amik az emberiség túlélését biztosították hosszú időn keresztül, de a jelenlegi tápanyagkínálat mellett nem a túlélést, hanem éppen a megbetegedést eredményezik. Az elhízás megelőzése az egyéntől a társadalom egészéig megköveteli, hogy tudatosan új egészségkultúrát építsünk ki. Mondanom sem kell, talán itt vagyunk a legjobban elmaradva.

elelmiszeripar2.jpg

Sokat változtak az élelmiszer-beszerzési szokásaink is: kevesebb erőfeszítéssel több táplálékhoz juthatunk hozzá.

 

Az élelmiszeripar szerepe

A civilizációs megbetegedések kapcsán gyakran kerül szóban az élelmiszeripar szerepe. Itt alternatív vonalon egészen gyorsan eljutunk a „gonosz élelmiszermaffia” által végzett „lakossággyérítés” vagy akár a „népirtás” apokaliptikus képéig is. Nyilván, az élelmiszeripar (mint minden más gazdasági szervezet a kapitalizmusnak nevezett össznépi játszmában) a profitját szeretné zsebre tenni és ezen a területen is előfordulnak tisztességtelen piaci magatartások. Éppen emiatt szükség van egy erős szakmai és jogi kontrollra a terület felett.

Az éremnek azonban van egy másik oldala is, ez pedig a fogyasztói magatartás, ami a már említett életmódbeli változás miatt igen komolyan átrendeződött. Mennyiségi szempontból komoly tétel, hogy a bolygón él 7,3 milliárd ember, akiknek már az élettanilag szükséges minimum élelmiszer előállítása is komoly kihívást jelent. Ráadásul a gazdasági jólét a bolygó egy részén a közvetlen szükségletek fölé emelte a mennyiségi keresletet és komoly minőségi igényeket is felszínre hozott. Ezen igények kielégítése átrendezte az élelmiszeripart és -piacot, és kétségtelen, hogy ez a folyamat az élelmiszeripart sokszor vitatható lépésekre motiválja.

Ha az elhízás szempontjából ki kellene emelni a legfontosabb élelmiszeripari tényezőket, akkor a növényi olajok, a magas glikémiás indexű, finomított szénhidrátok és a cukor széles körű alkalmazását nevezném meg, hozzátéve, hogy ezek egyike sem halálos méreg önmagában véve, de olyan gyártói/fogyasztói szokásokkal társulnak, amik komoly egészségügyi kockázatot jelentenek.  A legnagyobb problémát az jelenti, hogy sokszor az élelmiszerek gyártásakor kerülnek az élelmiszerekbe (rejtett cukor, rejtett zsír), a legtöbb emberben nem is tudatosul, milyen mennyiségű „üres” kalóriát juttat a szervezetébe.

Pár mondatot megér az élelmiszerekhez kapcsolódó reklámtevékenység méltatása is. A reklám kétélű fegyver, nyilván pozitív funkciói mellett (termék megismertetése) komoly negatívumai is vannak. A reklámipar egyfajta újkori fekete mágiává fejlődött, a termékek közötti piaci versenyt ma már nem a termék tulajdonságai, hanem a reklám által sugallt képek döntik el nagy részben. A fogyasztói trendek befolyásolását már igen agresszív technikákkal végzik, ez ellen (ne legyenek illúzióink) az egyszerű „földi halandók” gyakorlatilag védtelenek (gondoljunk az akciós újságok fogyasztást befolyásoló hatására). Ha valaki nem hisz nekem, hallgasson meg egy ebben jártasabb embert.

A megfelelő ellenstratégia itt is adott: bővítenünk kell az élelmiszerekről szóló, TÉNYEKEN ALAPULÓ ismereteinket - vagyis nem a kamu-ezo-bulvár honlapokra gondoltam, ami ma sajnos a társadalom nagy részének alapvető, referencia-értékű forrásokat jelent. A vásárlás során pedig tudatosan kell döntenünk, választanunk. Az sem hátrány, hogy ha ebben nem egyedül vagyunk, hanem közösségi szinten szerveződünk.

elelmiszeripar.jpg

 Az élelmiszeripar és kereskedelem alapvetően nem jó és nem gonosz.

Egyéni egészségügyi státusz

Lépjünk még egyet az étrend felé és álljunk meg most már az egészségnél egy kis időre. Arról már volt szó, hogy a túlsúly problémája nem önmagában érdekes, hanem a mögötte álló anyagcsere- elváltozások miatt (ez alól van pár kivétel, pl. az ízületeknél a kilogrammok száma önmagában is fontos tényező). És ezen a pontos rögtön találkozunk a klasszikus „tyúk vagy tojás” kérdéssel, hogy vajon a túlsúly az oka az anyagcsere-elváltozásnak vagy következménye?

Ez a pont az, ahol szerepe van az előző cikkben felvetett kósza ötletemnek, hogy érdemes a testsúlycsökkentő program előtt orvossal, dietetikussal (szükség esetén más szakemberrel is) konzultálni és kivizsgáltatni magunkat (amit amúgy sem ártana pár évente). Vannak esetek ugyanis, amikor a túlsúly valóban jól diagnosztizálható élettani vagy szervi eltérésből fakad és vannak esetek, amikor ez fordítva van – ezt azonban csak szakember tudja megítélni. Az biztos, hogy egy bizonyos szint felett van egy öngerjesztő mechanizmusa a hízásnak, amit elég nehéz megtörni.

 

Étrend

Végül befutottunk a célba, szó eshet az étrendről. A klasszikus fogyókúrás módszerek fókuszpontja az elhízáshoz, illetve fogyáshoz vezető étrenden van, ami (függetlenül attól, hogy pontosan mit gondolnak a dologról) valóban alapvető fontosságú. Az eddig felsorolt tényezők árnyalják az étrend szerepét, esetenként komolyan figyelembe veendők az étkezési szokások értékelésénél vagy a testsúlycsökkentéshez összeállítandó étrend tervezésénél is, de soha nem váltják ki az étrendi beavatkozást.

A fejlett országok élelmiszer-fogyasztási szokásai alapján nem látok semmi meglepőt a testsúlyproblémák gyors ütemű növekedésében. Elegendő abból kiindulni, hogy a technikai fejlődés redukálta a napi energia-szükségletet, ma egy átlagos felnőtt ember 2.500 kcal alatti energia-bevitellel kényelmesen megvan. Ezzel szemben a napi fogyasztási adatok a bőséges kínálat miatt érdemben nem csökkentek (vagy ha igen, nem ilyen mértékben). Ez önmagában elegendő ahhoz, hogy felborítsa azt az „energia-mérleget”, ami egyik fő meghatározója a testsúlyunknak.

A legnagyobb szakmai vita ma azon megy, hogy a szénhidrátok vagy a zsírok-e a felelősek az elhízásért nos, a helyzet az, hogy az adatokat nézve mindketten ludasak. A lakossági fogyasztási szokásokat tekintve a fejlett országok a „hig carb high fat” étrenden éldegélnek, mindkét tápanyagból a szükségletek felett fogyasztanak. A magyar lakosság adatait nézve a fejlett ipari mezőgazdaság és állattenyésztés elhozott egy széles körben hozzáférhető tápanyagbőséget, később jöttek a jólét egyéb elemei (pl. gyaloglás helyett kerékpár, majd tömegközlekedés, végül saját autó, fizikai munka helyett gépesítés, stb.) amivel szemben pl. az elmúlt 20-30 évben semmilyen érdemi változás nem volt. Bizonyos minőségi átrendeződések voltak (erről talán majd egy külön cikkben), illetve vannak különbségek a különböző társadalmi csoportok fogyasztási szokásai között, de nagy átlagban igen konzervatív a rendszer, kb. 350-400 g szénhidrát, 140-150 g zsír és 90-100 g fehérje teszi ki a napi étkezésünket.

ungarn_01.jpg

A hazai étrend összetétele (tápanyagokból származó energia arányában) a KSH fogyasztási adatok alapján.

ungarn_02.jpg

Hazai tápanyag-fogyasztási adatok a KSH számításai szerint (1990-2011)

Az általános étrendi vonásoknál most befejezzük, de innen folytatjuk: a következő cikkben már megfordítjuk a megközelítést, és megnézzük, milyen elvekre épülnek fel a hatékony testsúlycsökkentő étrendek, programok.

Elérhető további cikkek a témában:

  1. Testsúly - Mire jók a kalkulátorok?
  2. Testsúly - Mitől fogyunk?
  3. Testsúly - A Sötét Oldal

 

Ha tetszett írásunk, oszd meg vagy klikkelj a tetszik gombra! További érdekességek, aktualitások a Facebook csoportunkban: https://www.facebook.com/Alimento.blog

 

Források:

  1. PT Katzmarzyk, AE Staiano: New race and ethnicity standards: elucidating health disparities in diabetes. BMC Med. 2012; 10: 42. URL: http://www.ncbi.nlm.nih.gov/pmc/articles/PMC3378451/
  2. S Caprio, SR. Daniels, A Drewnowski et al: Influence of Race, Ethnicity, and Culture on Childhood Obesity: Implications for Prevention and Treatment. A consensus statement of Shaping America's Health and the Obesity Society. Diabetes Care November 2008 vol. 31 no. 11 2211-2221. URL: http://care.diabetesjournals.org/content/31/11/2211.long
  3. Deurenberg P, Deurenberg-Yap M, Guricci S: Asians are different from Caucasians and from each other in their body mass index/body fat per cent relationship. Obes Rev. 2002 Aug;3(3):141-6.URL: http://www.ncbi.nlm.nih.gov/pubmed/12164465
  4. Ethnic Differences in BMI and Disease Risk. Harvard School of Public Health Obesity Prevention Source Web. URL: www.hsph.harvard.edu/obesity-prevention-source/ethnic-differences-in-bmi-and-disease-risk
  5. Boney CM, Verma A, Tucker R, Vohr BR. Metabolic syndrome in childhood: association with birth weight, maternal obesity, and gestational diabetes mellitus.Pediatrics. 2005 Mar;115(3):e290-6. URL: http://www.ncbi.nlm.nih.gov/pubmed/15741354
  6. A  szubjektív szociális státusz: meghatározói és kapcsolata az egészség-betegséggel a Whitehall Study II-ben. URL: http://egeszsegpszichologia.blogspot.hu/2012/12/aszubjektiv-szocialis-statusz.html
  7. LM Koehly, A Loscalzo: Adolescent Obesity and Social Networks. Prev Chronic Dis. Jul 2009; 6(3): A99. URL: http://www.ncbi.nlm.nih.gov/pmc/articles/PMC2722403/  
  8. Az egészségi egyenlőtlenségek csökkentése. Országos Egészségfejlesztési Intézet. 2010. URL: http://www.oefi.hu/egyenlotlensegek.pdf
  9. SH Babey, TA Hastert, J Wolstein, AL. Diamant: Income Disparities in Obesity Trends Among California Adolescents. Am J Public Health. 2010 November; 100(11): 2149–2155. URL: http://www.ncbi.nlm.nih.gov/pmc/articles/PMC2951974/
  10. Egy főre jutó élelmiszer-, ital-, dohány- és tápanyagfogyasztás (1990–). KSH. URL: http://www.ksh.hu/docs/hun/xstadat/xstadat_eves/i_qpt011b.html

A bejegyzés trackback címe:

https://alimento.blog.hu/api/trackback/id/tr26629709

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Emmanuel Goldstein 2014.09.02. 15:37:25

attól hízunk el, h egy átlag autóvaljáró, egész nap az ofiszban üldögélő ember napi energiaszükséglete megvan egy hirtelen felindulásból elfogyasztott túróstáskában.
éhezni meg csak azért, hogy soványak legyünk, elég kevesen akarnak :)

daddybig 2014.09.02. 17:56:41

Egyetértek, de annyiban megoldást is javasolnék, hogy túróstáska helyett kisebb energiatartalmú, nehezebben emészthető (rostos ételek, fehérje) étkeket kellene fogyasztanunk több alkalommal, így az éhezés elkerülhető. Régen az ember nem választhatott csak akkor evett ha volt mit. A darwini evolúció ma is működik, aki nem elég ügyes (eszes, kitartó), az kihullik a rostán. A földi ökoszisztémát nagyon nem érdekli, hogy ki miben patkol el.

Emmanuel Goldstein 2014.09.02. 18:49:06

Miért aggódol, lelkem jó anyám,
Hogy kenyeretek barna, e miatt?
Hisz meglehet: ha nincs idehaza,
Tán fehérebb kenyérrel él fiad.
De semmi az! csak add elém, anyám,
Bármilyen barna is az a kenyér.
Itthon sokkal jobb ízü énnekem
A fekete, mint máshol a fehér.

Emmanuel Goldstein 2014.09.02. 18:56:56

akarom mondani, már petőfi se bírta az ilyen reformkajákat :)

fordulo_bogyo 2014.09.02. 20:09:44

Elvezettel olvastam, koszi!

Teszett (a talan nem is szandekos) szojatek: "(a a túlsúly és a kapcsolódó betegségek egy gazdag, de vékony elit nyavalyái voltak),"

Tulsulyos... vekony elit. ;-)

Egy apro kiegeszites: genek, a kultura, a mozgas es egyeb fesorolt tenyezeok mellett a mikrobiom, a vastagbelben velunk egyuttelo bakteriumkozosseg hatassal van arra, hogy ugyanolyan etrenden az egyik ember jobban elhizik, a masik meg sovany marad.
www.nature.com/nature/journal/v457/n7228/abs/nature07540.html
www.jci.org/articles/view/58109
journals.lww.com/co-gastroenterology/Abstract/2010/01000/Obesity_and_the_human_microbiome.3.aspx

Asidotus 2014.09.02. 20:11:34

@Emmanuel Goldstein:
ha keveset eszel, akkor a szervezet nem jut hozzá a szükséges ásványi anyagokhoz, vitaminokhoz.
Fel kell állni, és mozogni kell. Sokat és keményen

Meleg Sándor · http://alimento.blog.hu/ 2014.09.03. 06:34:52

@fordulo_bogyo:

"vékony elit" - jé, tényleg. Időnként spontán jönnek belőlem ilyen költői képek.

Mikrobiom: igen, ez is ott van a képben (és még mennyi mindent hagytam ki...), bár azt gondolom, hogy a bélflóra elég változékony, lehet, hogy először hazavágjuk egy rossz étrenddel, után meg ez rásegít a hízásra.

Minden esetre láttam olyan probiotikus étrend-kiegészítőt, amit fogyással hirdettek.

Emmanuel Goldstein 2014.09.03. 10:42:45

@Nűnű: megélhetési célzattal programozni meg az afgánagár fog helyettem napi nyolc+ órában ugye-e?

Emmanuel Goldstein 2014.09.03. 13:26:16

@Nűnű: a jó szekszek is, és akkor ez most mit jelent?

fordulo_bogyo 2014.09.03. 18:02:48

@Meleg Sándor: túlsúlyos de vékony elit - nyilvan a fajsulya nagyobb... ;-)

SisterDawn 2014.09.05. 06:30:55

A "gének" szerepe szakasz ezen mondatában szerintem nem az "ELtéréskor" szó a megfelelő, hanem az ÁTtéréskor: "Általános tapasztalat, hogy a természeti körülmények között élő népek a fejlett országok étrendjére, életmódjára való eltéréskor drasztikusan hízni kezdenek."

7esbusz 2014.11.18. 16:22:51

A megoldást adhatja a tudomány is, némi evolúciós gyorsítással. Mondjuk ennek vannak veszélyei, de a kockázat talán vállalható. Név szerint a tápanyag raktározás "átállítása" a megváltozott körülményekhez. Konkrétan szinte le is állhat a tápanyag zsírként való elraktározása, illetve minimális szintre csökkenthető. mindenki jól jár, az ipar végre számolatlanul onthatná a kalóriadús szemetet, az emberek meg "büntetlenül" tolhatnák magukba. :)

Meleg Sándor · http://alimento.blog.hu/ 2014.11.22. 19:35:08

@7esbusz:

Ez egészen addig működne, míg egyszer nem támadna valami tápanyaghiányos időszak és akkor meg jól kihalnánk :)

Addig amíg viszont nem ugorjuk meg ezt a lépést, még mindig beválhat az, hogy az ember odafigyel az étrendjére és az életmódjára.