Most mindenki azt fogja hinni, hogy rá vagyok Szendi Gáborra akadva, pedig nem… csak hát a hírlevelében találtam egy igen érdekes irományt és úgy gondolom, érdemes pár gondolatot megosztanom, mert valahol itt kezdődnek az egészségügyi összeesküvés-elméletek. Az írás a „Hat érv amellett, miért ne higgyünk az egészségügyi hatóságoknak” címet viseli. Sokat sejtető cím...
A legjobb, ha senkiben sem bízunk meg… a hatóságokban legkevésbé?
Az írás egyébként a „6 Reasons Why I do Not Trust The Mainstream Health Authorities” című iromány fordítása. A forrás az Authority Nutrition nevű honlap, amit Kris Gunnars, egy 27 éves medikushallgató/személyi edző írogat, aki éveket fordított könyvek olvasására („someone who has spent years reading books” – jó tudni). A honlap tartalmát tekintve teljesen kompatilibilis a hazai paleolit mozgalommal, nem csoda, hogy már nem az első cikket látom innen magyarul…
1. érv: Sok hatóságot a gyorsétterem hálózattal rendelkező nagy cégek finanszíroznak/támogatnak anyagilag.
A cikk eredetije indulásból elkövet egy komoly bakit: a hatóságokat összekeveri az élelmezés területén működő nagy szakmai szervezetekkel. Az eredeti cikkben említett Academy of Nutrition and Dietetics (AND) például nem hatóság vagy kormányzati szerv, hanem kb. a Magyar Dietetikusok Országos Szövetségének (MDOSZ) megfelelő CIVIL szervezet. A kormányzati hatóságok (az amerikai FDA, az európai EFSA, vagy a hazai OÉTI) az adófizetők pénzén serénykednek, szponzorációra éppen a kormányzati szerepből kifolyólag nincs lehetőség. A szakmai civil szervezetek viszont minimális (vagy semmilyen) költségvetési támogatásban részesülnek, így kénytelenek a működési forrásaikat maguk megteremteni. Nyilván a tagdíjak, nonprofit vállalkozási tevékenységet, pályázatok bevételei mellett elfogadnak szponzor-pénzeket is. Lehet ezen vitatkozni, hogy mennyire etikus vagy nem az, de sajnos pénz nélkül nem működhetnének ezek a szervezetek…
Én nem gondolom, hogy ez olyan „megkenés” lenne, ami felülírja a szakmai ajánlásokat. Sőt, általában a cégek módosítják a terméküket, hogy egy-egy ajánlásnak megfeleljenek, gondoljunk itt most a transz-zsírsav szabályozásának változására. Lehet szidni a junk-food előállítókat, de éppen ilyen okokból a McDonalds is kivonta a transz-zsírsav tartalmú sütőolajokat több országban, az Unilever cégcsoport pedig a margarinjaiban szintén 0 transz-zsírsav szintet ért el.
Igazából nem értem azokat, akik a junk food vállaltok miatt keseregnek. Senki nem kényszeríti a vásárlókat, hogy ott egyenek.A jelenlétük nyilvánvalóan az étkezési kultúra megváltozását (válságát?) jelzi, de erről mi tehetünk, nem a vállalatok...
2. érv: Még mindig azt állítják, hogy a telített zsír szívbetegséget okoz.
Természetes, hogy a „low-carb high-fat” irányzat képviselői nem fogják szeretni azokat a szervezeteket, személyeket, akik nem ezt az álláspontot képviselik.
Ugyanakkor jó lenne tisztázni egy dolgot: a hatályos szakmai ajánlások nem zsír-ellenesek. Az európai ajánlás a napi energia-bevitel 25-35%-ban határozza meg a zsír arányát. Ez napi szinten 68-94 grammot jelent (2500 kcal bevitelnél). Nem mondanám kevésnek. Ennek kb. egyharmadát javasoljuk telített zsírokból, ez egy kiegyensúlyozott, változatos étrenddel gond nélkül hozható – és önmagában nem okoz szívbetegséget.
A telített zsírok imádatát nem egészen értem a paleolit oldal részéről, mert:
- A paleolit étrend két indító teoretikusa, Eaton és Konner szerint a vadászó gyűjtögető étrendben a zsír aránya kb. 20-35% volt, ebből telített zsírok aránya 10% vagy az alatti! A természetben ennél magasabb zsír-arányt csak extrém körülmények között (pl. inuitok) lehet elérni.
- Kedvenc „high carb vs. paleolit” összehasonlító tanulmányomban a paleolit étrend a normál étrendhez (11 e%) képest fele annyi (5,5 e%) telített zsírt tartalmazott. A cukorbetegség esetén is volt egy hasonló tanulmány, ott paleolit étrend telített zsírsav-tartalma a hagyományos diabéteszes étrend 70%-át érte el. Bár a relatív zsír-arány magasabb volt, mindkét összehasonlításban a paleolit étrend kevesebb zsírt tartalmazott a „high-carb” étrendekhez képest.Puff neki.
- Nincs olyan természetes zsírforrás, ami csak telített zsírokból állna. Még a marhafaggyú is csak 40%-ban tartalmaz telített zsírt! A tejzsír tartalmaz nagyobb arányban rövid és közepes hosszúságú telített zsírsavakat (a vaj zsírtartalmának kb. 60%-a telített), de ezt sem a paleolit kori emberek, sem a mai paleósok nem fogyasztják (a tej öl, butít és nyomorba dönt!).
- A kókusz-kultuszhoz tegyük hozzá, hogy egy ritka kivételről van szó, sem a kőkorban, sem a mai természeti népeknél nem nagyon volt vele összehasonlítható összetételű zsírforrás (85%-os telített zsír arány). Ráadásul egy trópusi tengerparti régiókban elérhető növényről beszélünk, aminek természetes népélelmezési szerepe igen szűk körben volt egészen a legutóbbi időkig.
- A szénhidrát mennyiségét 50-55%-ban tartjuk ajánlottnak (az EFSA ajánlás 45-60%-os tartományt fogad el), ez meg nem „high-carb”, mert vannak természeti népek, amik e felett fogyasztanak. A paleolit szempontból sztárolt csendes-óceáni kitavák akár 70%-ban is szénhidrátból fedezik az energia-szükségletüket, a zsírfogyasztásuk az energia csak kb. 20%-át adja csak (na, most lelőttem a paleós cikkem egyik poénját…).
3. érv: Azokat a szervezeteket, amelyeket nem az ételgyártó cégek támogatnak, a gyógyszeripar támogatja.
Ugyanaz a történet, mint az 1. pont. Az alternatív szubkultúrákban kötelező utálni a gyógyszergyárakat, illetve azokat, akik velük kapcsolatban állnak. Kedvenc részem a cikkből:
„Az egész valahogy úgy megy, hogy a gyógyszercég fizet az ADA-nak, az ADA sok szénhidrát alapú étrendet javasol a cukorbetegeknek, a cukorbetegek követik a „szakértők" tanácsát, és ettől nagy mennyiségű gyógyszerre és inzulinra van szükségük. A gyógyszercégeknek busásan megtérül az ADA támogatása.”
Én azt gondolom, hogy ez a gondolkodás maga is igényelne némi gyógyszeres kezelést... Ja, és ezt egy orvostanhallgató írta le…
De akkor most fordítsuk is vissza a dolgot: Szendi Gábor honlapjának minden cikke tartalmaz reklámot. A Paleolit életmód magazin teljes felületének 25%-a reklám (lemértem…), a cikkek közül több egyértelműen szponzorált cikk. Az inzilinrezisztenciáról szóló cikkben „cukorgyilkos” fahéj-étrendkiegészítő reklámja van beszúrva. A zsírokról szóló írásban pedig „okosító vitaminként” omega-3 kapszula + egy kókusz étolaj „termékmegjelenítés” van. Akkor most mondhatjuk, hogy Szendi Gábort az étrend-kiegészítők gyártói és forgalmazói befolyásolják, hogy nekik kedvezzen írásaikban? Érdekeltsége van az étel-kiszállításban, a kókuszültetvényekben vagy a tengeri halászatban? Tényleg csak a tudomány számít, vagy mondhatjuk, hogy a „szponzorok” lefizették? Nos?
Nincs gazdasági érdekeltség… ugye?
4. érv: Azt javasolják, mindenki fogyasszon kevesebb zsírt, és több szénhidrátban gazdag ételt.
Ahogy a 3. érv az 1. pont folytatása volt, úgy a 4. mondat a második érv szerves tartozéka. A baj ezzel az egésszel az, hogy leegyszerűsítik a problémát – a zsír és szénhidrát-fogyasztás nem csak mennyiség, hanem minőségi kérdés is. Mindkét fogalom alatt nagyon sok minőségileg eltérő dolgot értünk, ezek a részletek határozzák meg, hogyan is értékelünk egy étrendet. Én azt gondolom, hogy nem csak egyféle étrend lehet hatékony. Lehet 25-60% vagy 40-45% arányban zsír-szénhidrát az étrendben (a hiányzó 15% fehérje lenne) – én azt gondolom, mindkettőt meg lehet úgy oldani, hogy az egészséget szolgálja, de mindkettőt el lehet nagyon komolyan rontani is.
Az étkezés egy nagyon összetett rendszer, minden egyes tényezőjével lehet játszani. Ajánlom megtekintésre az OmniHeart Feeding Study anyagait. A tengerentúlon sztenderdnek számító DASH étrend alapváltozata, növelt fehérje-arányú és növelt telítetlen zsírsav-arányú változata egyaránt pozitív hatású volt, csak a hatás mértékében és egyes területeiben volt különbség. Bizonyos változatokban még a paleolit étrendek is lehetnek jó hatásúak, egyes felmérésekben jobban teljesítenek az általánosan alkalmazott klinikai étrendeknél – de ez sok mindentől függ. Attól, hogy valaki nem eszik gabonát és tejterméket, nem fog megbetegedni – de ha pl. „A gyümölcsfogyasztás ne legyen 1 almánál több napi rendszerességgel.” szabályt nézzük, ezt már nincs az a dietetikus, aki el tudja fogadni.
Én nem gondolom, hogy ha valaki lecseréli a kristálycukrot nyírfacukorra, az ettől sokkal egészségesebben él. Az sem sokkal jobb, ha a zsírarányt hozzáadott zsírokkal (pl. kókuszolaj) javítjuk fel. A paleo-sütemény kb. olyan vicc, mint a vegetáriánus étkezésben a gabonakolbász...
5. érv: Ténylegesen elbátortalanítják azokat, akik más, működő étrendet követnek
Az étrend mindenkinek egyéni felelőssége, ehhez a szakmai szervezetek a rendelkezésre álló tudásuk alapján adnak iránymutatást. A gond az, hogy tele vagyunk „más, működő” étrenddel, amik valamiért mégis egymásnak teljesen ellentmondó utasításokat adnak. Még a paleolit mozgalom irányzatai is ölik egymást legalább fél tucat kardinális kérdésben (erről majd a paleós cikkekben…). Akkor most ki bátortalanít el kicsodát?
6. érv: Ajánlásukat idejétmúlt tudományra alapozzák.
Megint egy szép mondat jön:
„Valaha azt gondoltam, hogy az egészségügyi szervezetek a legfrissebb vizsgálatokra alapozzák állításaikat. Amikor azonban magam is utánanéztem a szakirodalomnak, rájöttem, hogy tanácsaik éppen ellentétesek azzal, amit a vizsgálatok mutatnak. (Pontosan így jártam én is. -Sz.G.)”
Azt gondolom, hogy a tudományos igazságnak nincs köze ahhoz, mikor fedezték fel. Nem hiszem, hogy ki kellene dobnunk Arkhimédész vagy Newton munkásságát csak azért, mert több évszázados. Az újabb ismeretek vagy cáfolják, vagy megerősítik, vagy árnyalják a korábbi tudásunkat. A táplálkozással és az egészségüggyel kapcsolatos kutatások a sok változó, kölcsönható tényező miatt soha ne volt egyszerű, ma pedig még nehezebb: olyan tényezőket vizsgálunk, melyek csak nagy mintán és hosszú idő alatt mutatnak hatásokat. És ezen a területen már sok a bizonytalanság, amit az egyik vizsgálat igazol, azt a másik cáfolja. Idő kell ahhoz, hogy letisztuljanak dolgok.
Tegyük azt is hozzá, hogy a táplálkozással kapcsolatos vitáknak megvan a maga tudományos folyamata, nagyon jó lenne, ha a paleolit rendszer itthon is fel tudna zárkózni ehhez. Nemzetközi szinten nagyon sok jó minőségű kutatási anyag (meg egy csomó használhatatlan) került már publikálásra, és egy kulturált tudományos vita folyik a szaklapokban.
És akkor mi is a baj a hatóságokkal?
Azért ne gondoljuk azt, hogy „A Hatóság” egy problémamentes intézményrendszer. A gondokat azonban máshonnan közelíteném meg:
Kezdjük ott, hogy az ország(ok) vezetése alapvetően politikai alapokra épül. Persze, éljen a demokrácia, de azt azért tudjuk, hogy ezen a szinten a szakmaiság nem feltétlen a legmagasabb prioritású szempont (ezt most szépen körülírtam, ugye?).
A hatóságok alapvetően kormányzati végrehajtói szervezetek, működésük szintén nem szakmai, hanem jogi alapokon nyugszik. Vegyük például a Gazdasági Versenyhivatalt: amikor valamilyen kókler termék forgalmazóit megbírságolják, soha nem arra hivatkoznak, hogy „kérem tisztelettel, ez a vacak egyáltalán nem gyógyítja a rákot”. Ehelyett valamilyen jogsértést keresnek, pl. hogy az EU és hazai jogi alapelvek szerint élelmiszerre nem lehet ráírni, hogy bármit is gyógyít. Az én gondom az, hogy a hatósági működés csak jogi szinten képes problémákat észlelni és megoldani, ez nem feltétlen optimális,d e sajnos a jogállami berendezkedés erre viszi a dolgokat.
A harmadik gond a hatóságokkal, hogy bürokratikus, személytelen elefántcsont-tornyok. A legtöbb hatóságnak borzalmasan rossz a lakossági kapcsolattartó képessége. Ez nem éppen bizalomébresztő. Ha pedig valami olyat szeretnénk, amire nem lehet sablon közigazgatási panelekben válaszolni, ott megáll az élet - én például jó ideje várok egy válaszlevelet az OÉTI-től, mert volt pár unortodox kérdésem a transz-zsírok ügyében. Jó eséllyel nem fogok rá választ kapni, de ezért még nem rohangálok a világban, hogy üldözött mártír vagyok, aki felismerte a Végső Igazságot, de a gyógyszer- és élelmiszeripari által pénzelt hivatalnokok szürke hada el akar nyomni…(más hatóságoktól viszont kaptam korrekt visszajelzést más ügyben).
A szakmai szervezetek alapjában véve jóval rugalmasabbak és sokkal inkább partnerek szakmai kérdések tisztázásában. Ez a terület sem problémamentes, de hát emberek vagyunk és a szervezetek sem mindig oda lyukadnak ki, ahova indultak. Azt gondolom, hogy ilyen esetekben amennyire lehetséges, az együttműködés lehetőségeit kellene keresni, nem pedig tovább rombolni a változásokat hozó szakmai viták kereteit. Sok múlik ilyenkor a probléma-felvetés stílusán, ne várjon örömteli fogadtatást, aki a "hülye minden orvos és dietetikus, nekem van igazam" felkiáltással lép a színpadra...
Ezeket az élelmiszereket nem csak a paleo-hvők, hanem a gonosz hatóságok és lefizetett szakmai szervezetek is ajánlják fogyasztásra... akkor most mi legyen? :)
Források:
- Hat érv amellett, miért ne higgyünk az egészségügyi hatóságoknak. http://www.tenyek-tevhitek.hu/hat-erv-amellett-miert-ne-higgyunk-az-egeszsegugyi-hatosagoknak.htm
- Kris Gunnars: 6 Reasons Why I do Not Trust The Mainstream Health Authorities. 2013. http://authoritynutrition.com/6-reasons-i-do-not-trust-mainstream-health-authorities/
- M Konner SB Eaton: Paleolithic Nutrition Twenty-Five Years Later. Nut. Clin. Pract. Volume 25 Number 6. 2010. URL: http://www.ncbi.nlm.nih.gov/pubmed/21139123
- T Jönsson, Y Granfeldt, B Ahrén, U Branell, G Pålsson, A Hansson, M Söderström, S Lindeberg: Beneficial effects of a Paleolithic diet on cardiovascular risk factors in type 2 diabetes: a randomized cross-over pilot study.Cardiovascular Diabetology 2009, 8:35. URL: http://www.cardiab.com/content/8/1/35
- OmniHeart Feeding Study. http://clintrialresults.org/Slides/OmniHeart.ppt.
- RJ de Souza, JF Swain, LJ Appel, FM Sacks: Alternatives for macronutrient intake and chronic disease: a comparison of the OmniHeart diets with popular diets and with dietary recommendations. Am J Clin Nutr July 2008 vol. 88 no. 1 1-11 URL: http://ajcn.nutrition.org/content/88/1/1.full?sid=0581576c-d9fa-4ef5-8d26-625c1ece16b8
- Effects of a short-term intervention with a paleolithic diet in healthy volunteers; M Österdahl, T Kocturk, A Koochek, P E Wändell;(2007) http://www.nature.com/ejcn/journal/v62/n5/full/1602790a.html
- S Lindeberg: Food and Western Disease. Wiley-Blackwell.2010.
- Lard. USDA National Nutrient Database for Standard Reference. URL: http://ndb.nal.usda.gov/ndb/foods/show/606
- Oil, coconut. USDA National Nutrient Database for Standard Reference. URL: http://ndb.nal.usda.gov/ndb/foods/show/630
- Butter, salted. USDA National Nutrient Database for Standard Reference. URL: http://ndb.nal.usda.gov/ndb/foods/show/1
- Tóth Csaba: Paleolit étrendi szabályok. URL: http://paleomedicina.com/hu/blog/2013/02/paleolit-etrendi-szabalyok
- EFSA sets European dietary reference values for nutrient intakes. EFSA. 2010. URL: http://www.efsa.europa.eu/en/press/news/nda100326.htm
