Napjainkban a táplálkozással kapcsolatos jelenségek virágkorát éljük, egymást érik a különféle néven tevékenykedő táplálkozási tanácsadók, számtalan irányzat, módszer kínál lehetőséget arra, hogy megelőzzük a betegségeket vagy gyógyítsuk azokat, hogy lefogyjunk, szebbek, boldogabbak és egészségesebbek legyünk.
Kedves Olvasóink!
Elindult az Alimento.hu oldal, ahol sok szeretettel várjuk minden eddig olvasónkat. Az új felületre az új tartalmak mellett a korábbi cikkek frissített, átdolgozott változatai is folyamatosan felkerülnek.
A blog.hu felületére feltöltött cikkek a továbbiakban teljes körűen elérhetőek maradnak.
A kínálat rendkívül bőséges: aktuálisan több száz könyv és folyóirat érhető el, ezernyi honlap, a közösségi médiában pedig megszámlálhatatlan csoport és oldal működik táplálkozási témák köré csoportosulva. A hazánkban legálisan (bejelentve) forgalmazott étrend-kiegészítők száma is eléri a 15 ezret! A nem legálisan forgalmazott, rendelhető készítmények száma csak becsülhető, de legalább ilyen nagyságrendben érhetők el ezek is. A táplálkozási tanácsadást végző személyek köre is hatalmas, s ami ebben igazán félelmetes, hogy többségük nem csak speciális táplálkozási ismereteket nem tanult kellő mélységben, hanem sokuknak még alapvető egészségügyi végzettségük sincs - vannak akik 2-3 napos gyorstalpaló, akár online is elvégezhető tanfolyamon szerzett "tudással" indítanak tanácsadást.
Ebben a végtelenül színes kavalkádban nem könnyű eligazodni. Szakemberként is nehézséget jelent követni a változásokat, laikusként pedig gyakorlatilag lehetetlen. Hogy mely módszerek, készítmények, állítások tekinthetők hitelesnek, melyek képviselnek tényeken alapuló táplálkozási ismereteket, hogy ismerhetők fel a hiteles módszerek, sok szemszögből vizsgálható kérdés. Aktuálisan egy olyan megközelítést választottam, melyben a táplálkozástudomány és az alternatív irányzatok jelenségeit vetem össze, megpróbálva felmutatni, hol vannak azok a lényegi eltérések, melyek a két világot elválasztják egymástól.
UNIVERZALIZMUS
A tudományos alapú táplálkozási rendszerek minden esetben megmondják, kik képezik az adott étrend célcsoportját és mit akarnak az étrend alkalmazásával elérni. Az ajánlási rendszerek és a konkrét étrendek mindig figyelemebe vesznek néhány fontos, célcsoportot meghatározó kritériumot, ilyenek a nem, az életkor, a fizikai aktivitás, az általános egészségi állapot, esetlegesen speciális élettani helyzetek (várandósság). A célokat tekintve pedig fontos megkülönböztetni az általános egészségmegőrzést, prevenciót célzó étrendeket, a terápiás célú étrendeket és speciális célú táplálkozási rendszereket (pl. a sportolók táplálkozását, ahol az egyéni teljesítmény maximalizálását kívánja támogatni a táplálkozás).
A dietetika maga is megkülönbözteti a betegségeket aszerint, hogy az étrendi prevenció/terápia milyen mértékben hatásos. Egyes esetekben a prevencióban fontos szerepe van az étrendnek, de a kezelésben nincs, vagy csak minimális a táplálkozás szerepe, ilyen pl. a fogszuvasodás. Más esetekben a prevencióban hatástalan a beavatkozás, de a kezelésben elengedhetetlen a táplálkozási terápia - ide sorolhatók a klasszikus étel allergiák, intoleranciák vagy az I-es típusú cukorbetegség. Egyes betegségeknél az étrend az egyedüli terápiás módszer - ilyen betegség a fenilketonuria (PKU). Vannak olyan betegségek, ahol mind a megelőzésben, mind a kezelésben érdemes táplálkozási beavatkozást alkalmazni, ennek klasszikus példája a II-es típusú cukorbetegség és annak megelőző szakaszai (inzulinrezisztencia). Végül pedig vannak olyan esetek, ahol sem a megelőzésben, sem a kezelésben nincs számottevő mozgásterünk, a legtöbb fertőző betegségben az étrendi beavatkozások szerepe alacsony.
Az alternatív étrendek, táplálkozási rendszerek esetében a fenti rendszerezettség sokszor hiányzik. Általában az adott étrend (saját állítása szerint) egyformán ajánlott az egészséges személyeknek korcsoporttól, élettani állapottól függetlenül, másrészt mindenféle anyagcsere-állapotú betegségre is gyógyírt nyújt - ezt nevezzük univerzalizmusnak.Ha egy adott étrend állításai szerint feltűnően sikeres az egészségmegőrzés és a betegségek kezelése terén, érdemes óvatosan fogadni az állításokat.
A lúgosító-méregtelenítő étrendek jó példái az univerzalizmusnak. Mivel szerintük minden betegséget egy dolog (az elsavasodás) okoz, ők ezen az egy tényezőn keresztül minden betegséget megelőznek és meggyógyítanak.
ÉTRENDEK MEGHATÁROZOTTSÁGA
Az előző pont gondolatmenetét folytatva még mindig maradnánk a rendszerezettség kérdéskörénél. A dietetika mindig tisztázza az adott étrend alkalmazási feltételeit, az egyénre szabott tápanyag beviteli értékeket, az étrendhez kapcsolódó egyes speciális jellemzőket. Nagyon fontos, hogy a különböző étrendek egységes rendszerben kerülnek meghatározásra, azonos tartalmú fogalmak mellett. Egy étrend leírásánál mindig az alapvető tápanyagok fő beviteli értékekeiből indulunk ki, ennek megfelelően meghatározásra kerül az étrend energia, zsír, fehérje és szénhidrát tartalma. A meghatározás történhet konkrét mennyiségekben (g/testtömeg kilogramm) vagy relatív módon (napi energia bevitelen belüli arány). Az étrend leírásában emellett helyet kapnak egyéb, étrendre jellemző speciális paraméterek, pl. mely tápanyag/élelmiszer(csoport) nincs az étrendben (elimináció), a mikrotápanyagok beviteli értékei, amennyiben eltérnek az általános ajánlásoktól, az ételkészítési eljárásokra vonatkozó speciális előírások.
A fenti rendszerezettségnek fontos következménye, hogy a különböző étrendek a rendszeren belül jól összevethetők, összehasonlíthatók, speciális igények esetén az étrendek kombinálhatók, sok esetben még az egymásnak ellentmondó igények esetében is lehetséges működőképes kompromisszumok megalkotása.
Az alternatív irányzatok jellemzője, hogy nagyon ritkán határozzák meg az étrend pontos ajánlásait, sokszor csak következtetni tudunk ezekre. Az alternatív étrendeknek egyáltalán nincs egységes ajánlási rendszere, összevetésük rendkívül nehézkes, mivel étrendenként más-más szempontok alapján építik fel rendszerüket. Sok esetben egy fő irányzaton belül kialakult változatok sem egy nyelvet beszélnek, hiányoznak a pontos meghatározások, a fogalmak mögötti tartalom étrendenként eltérő, de az is előfordul, hogy adott irányzat két képviselője is mást ért adott fogalom alatt és más étrendi előírásokat tart fontosnak.
A dietetikában mindennek megvan a maga helye és egy jól felépített étrendben ezek az elemek összefüggő rendszert alkotnak. Az alternatív étrendekben ez sokszor hiányzik.
AZ EMBERI TÉNYEZŐ
A dietetika a tudományos eredményeket tekinti alapnak, ezek adják az étrendek alapvető meghatározó feltételeit, ugyanakkor képes ebben a rendszerben elhelyezni az étkezéssel szembeni egyéni elvárásokat, ismerve azok korlátait. A problémát a gyakorlatban az emberi tényező jelenti. Tudomásul kell vennünk, hogy a táplálkozás olyan alapvető szükséglet, mely a pszichés, szociális és kulturális hatások által erősen befolyásolt, a táplálkozásunkat ösztönök, érzelmek, szokások, irracionális döntések is meghatározzák. Ezekhez egy-egy étrendnek alkalmazkodnia kell, amíg azt lehetőségei engedik. A nehézségeket az jelenti, ha ezek az egyéni tényezők meghaladják azokat a határokat, amiket reálisan egy étrend meg tud valósítani.
Az alternatív étrendek között több olyat találhatunk, ahol a fent említett befolyásoló tényezők, elsősorban szocio-kulturális, etikai, vallási rendszerek határozzák meg az étrendet vagy a létrehozott étrendhez ilyen alapokat utólag hozzáfűznek. A fontos különbség az, hogy ezeknél a világnézeti szempont válik fontosabbá, a tudományos evidenciákról nem vesznek tudomást, vitatják azokat. Fontos szót ejteni a racionalizáció jelenségéről: ez egy pszichológiából ismert énvédő mechanizmus, aminek a lényege az, hogy az egyéni szempontokat logikusnak, racionálisnak tűnő érvrendszerbe ágyazza – például ideológiai alapon elutasítja egyes élelmiszerek fogyasztását, de ehhez keres megfelelő tudományos kutatásokat, logikus érveket, hogy a személyes álláspontját igazolja. A probléma ott kezdődik, amikor az egyéni álláspontot és a kapcsolódó érvelést kiterjeszti, általánosítja – így lesz például a tehéntej milliókat mérgező rettenet.
Ha az alternatív gyógyászat világát nézem, szót kell ejteni a létező ideológiai pólusokról is. Egyes álláspontok szerint a táplálkozás jelentősége tetszőlegesen relativizálható. Általában vallási, filozófiai, ezoterikus irányzatok sajátossága ez a gondolat, ezekben az ember "szellemi valósága" felülírja a világ objektivitását. Jó példái ennek azok, akik komplett szervi betegségeket csakis pszichoszomatikus oldalról képesek megközelíteni (Új Germán Medicina) vagy a fényevők. A másik pólus az ellenkező végletbe esik, vagyis a tudatosan befolyásolható életmódi elemek, ezen belül pedig a táplálkozás kap irreálisan nagy szerepet. Fő ismérvük, hogy minden betegséget étrendi úton (diéta, étrend-kiegészítő) gyógyítanak, más tényezőket (csaknem) teljesen figyelmen kívül hagynak. Jó példa erre az ortomolekuláris medicina, ami bármilyen betegséget valamely vitamin vagy ásványi anyag hiányára vezet vissza és emiatt mindent ezen az úton kíván kezelni.
Számos vallás megfogalmaz az étkezéssel kapcsolatos szabályokat, de valláson kívüli eszmei, kulturális hatások is érvényesülnek az étrend összeállítása során.
KOMPLEXITÁS
A legnehezebb dolog talán az élő szervezetek összetettségéből fakadó hibák elkerülése. Az emberi szervezet egy összetett kémiai rendszer, mely csaknem tetszőleges mélységig vizsgálható és mindig újabb és újabb rétegeit találjuk a működésének. A tudományos vizsgálatokban mindig ügyelni kell arra, hogy a tapasztalt jelenségeket mindig a saját tényleges hatáskörük nagyságrendjében kezeljük. Túl se egyszerűsítsük őket, de ugyanakkor ne is terjesszük ki a jelentőségüket arra a szintre, ahová ez nem indokolt. Számtalan alternatív irányzat esetében tapasztaljuk, hogy ez az aránytévesztés fontos szerepet játszik a működésükben, egyes jelenségeket túldimenzionálnak, másokat pedig egyszerűen figyelmen kívül hagynak – általában ez a két eset együttesen fordul elő.
Az élelmiszereink szintén összetett kémiai rendszerek, hatásuk megismerésében az is nehezíti kicsit a dolgokat, hogy fogyasztás előtt fizikai (darabolás, hőkezelés), kémiai (anyagok hozzáadása) és biológiai (fermentáció) behatásokkal kisebb-nagyobb mértékben módosítunk. Az élelmiszerek tápanyagai szintén kölcsönhatásba kerülhetnek egymással, akár már ételkészítés során, de az emésztés-felszívódás során vagy a szervezeten belüli anyagcsere-folyamatokban is. A szervezet a tápanyagok okozta hatásokra reagál, igyekszik azokat a saját működési egyensúlya érdekében egy adott tartományon belül tartani. Ahhoz, hogy a táplálkozás szervezetre gyakorolt hatását megismerjük, a fenti szempontokat elméletileg teljes körűen figyelembe kell vennünk.
A dietetika tudomásul veszi, és lehetőség szerint törekszik az összetettség szem előtt tartására. Nincs olyan étrend, ami csak és kizárólag pozitív hatásokat váltana ki a szervezetben, sőt: ugyanaz a hatás egyes területekre lehet pozitív, más szempontokból negatív hatású is. Ezt a jelenséget az étrend összeállítása során el kell fogadni, ahogy azt is, hogy a biokémiai hatások mellett számos más (pl. a már említett pszichés, szociális, kulturális, környezeti) befolyásoló tényező is létezik – ezek mind hatnak az étrendre.
Az alternatív étrendek jellemzői, hogy a szervezet és az élelmiszerek kölcsönhatásának összetett világából jellemzően kevés számú, sok esetben mindösszesen egyetlen elemet emelnek ki, és ezt teszik meg az étrend gerincévé. Az alternatív rendszerek álláspontja az, hogy az általuk képviselt étrend csak és kizárólag pozitív hatásokkal bír. Kizárt eset, hogy bármilyen nem kívánatos hatás fellépjen vagy kockázat jelenjen meg - ha mégis, az nem az étrend hibája. Ezzel ellentétben minden más (alternatív vagy konvencionális) étrend negatív hatásokkal rendelkezik.
VESZÉLYES ANEKDOTÁK
Egyértelmű elvárás, hogy a táplálkozástudományi megállapítások mögött magas evidencia-szintű kutatási eredményeknek kell állniuk. Ez nem jelenti azt, hogy mindenre tudjuk a választ, nem jelenti azt, hogy a táplálkozástudománynak nem kell felülvizsgálnia egyes kérdésekben az aktuálisan képviselt álláspontját. Sőt, erre több példa volt az elmúlt időszakban és várható, hogy lesznek még változások az ajánlási rendszerekben is, amennyiben megfelelően alátámasztott tudományos tényanyag áll rendelkezésre. A problémát inkább az jelenti, hogy a revideált álláspontok ismerete lassan terjed az egészségügyi rendszeren belül is, azon kívül – főleg a rendszerkritikus irányzatok esetében – még lassabban.
Érdemes megjegyezni, hogy a tudományos világban az egyik legkisebb evidencia értékű publikáció az esetbemutatás, esettanulmány és a személyes beszámoló, amíg az alternatív irányzatoknál ez képezi az alapot. Az alternatív irányzatok többsége a hiányzó tudományos bizonyítékokat személyes beszámolókkal, anekdotákkal – akár fiktív történetekkel is – pótolja. A választás nem véletlen – a meggyőzendő egyénekhez ez áll a legközelebb, sokkal hatásosabb ilyen módon képviselni egy álláspontot, mint egy tízéves kutatási ciklust lezáró metaanalízis eredményeire hivatkozni. A közösségi médiában például alapvetően döntő súlyra tett szert az egyéni tapasztalásra épülő érvelés, de az étrend-kiegészítők (és sajnos nem egy esetben a vény nélkül kapható gyógyszerek is) forgalmazása erősen épít az egyéni élmények, szubjektív tényezők hatására.
A "nekem bevált" érvelés kiemelten jellemző a csodás hatást ígérő módszereknél, készítményeknél.
KUTATÁSOK MINŐSÉGE
Az utolsó, de talán legfontosabb tétel, hogy a kutatásokkal kapcsolatos problémák, kritikák, csapdahelyzetek kerüljenek szóba. A XX. század első fele a táplálkozástudományok virágkorának tekinthető. A legtöbb makro- és mikrotápanyag alapvető tulajdonságait, szerepét ekkor írták le, csak 1913-1941 között 11 vitamint fedeztek fel, számos nyomelem funkcióját, hiányállapotát is ekkor írták le. A II. világháború több szempontból is komoly határvonalnak számít, gyakorlatilag az 1940-es években véget ért a könnyen és gyorsan megismerhető igazságok korszaka. A XX. század második fele az egyre több energiabefektetést igénylő kutatások időszakává vált. A hangsúly a különböző tápanyagok egyéni egészségre rövid távon gyakorolt hatásáról áttolódott a nagyobb csoportokra, esetleg teljes lakosságra, hosszú távon ható tényezők vizsgálatára. Ez önmagában teljesen új kutatási stratégiát követel meg, illetve nem hagyható figyelmen kívül, hogy ezek a vizsgálatok rendkívül összetettek és elveszítették a „show” elemet.
Napjainkban általános probléma, hogy a táplálkozással kapcsolatos kutatások minősége sok esetben megkérdőjelezhető, az étrendi vizsgálatok nagy hányada tervezési, kivitelezési, értelmezési hibákkal terhelt. Leggyakoribb problémás területek:
Minta nagysága: Sok esetben néhány fő kerül bevonásra, ez elsősorban a speciális táplálkozási kérdésekben jellemző – de egyben a legnagyobb probléma is.A táplálkozási vizsgálatokban nagy a lemorzsolódás veszélye, ez a kezdeti, használható méretű mintát a vizsgálat végére használhatatlanná teheti.
Vizsgálat időtartama: Táplálkozási behatásokat nem lehet néhány napos intervallumban vizsgálni, egy átlagos kutatásban legalább 3-6 hónap kellene a hatások megfelelő alátámasztásához. Ez persze drága, munkaigényes megoldás – de sok kicsi, használhatatlan kutatás nem helyettesíthet egy jól kivitelezett vizsgálatot.
Kontrollcsoport (placebo – nem placebo) hiánya: Táplálkozási kérdésekben sok esetben a kontrollcsoportok alkalmazása elmarad. A placebo kontroll étrend-kiegészítőknél még csak alkalmazható – de komplett étrendeknél már nem, vagy csak igen nehézkesen. hasonló módon a vak/kettős vak módszer sem minden esetben alkalmazható, ennek figyelembe vétele a vizsgálat tervezésénél, értékelésénél (limitációk) hiányzik.
Randomizáció hiánya: Szintén speciális kutatási területeken előfordul, hogy a randomizáció nem, vagy csak korlátozottan valósítható meg.
Zavaró tényezők – étkezés/életvitel egyéb tényezőinek megfelelő kezelése: Ha az étrend egy tényezőjét vizsgáljuk, akkor az adott területet befolyásoló tényezőket alaposan számba kell venni és ügyelni kell arra, hogy a vizsgálati és a kontroll csoportokban e tekintetben beépüljenek a kutatásba. Példaként érdemes egy tejjel kapcsolatos kutatásban megfigyelni, hogy lehet e téren nagyon elszúrni egy kutatást.
Dózis-próblémák: röviden szólva az, hogy „van benne” – nem azonos azzal, hogy a kívánt hatás kiváltásához „elég van benne”, különösen problémás azon vizsgálatok értelmezése, amikor állatkísérletek (egér, patkány) eredményeit kívánják felnagyítani emberre, vagy ennek a felnagyításnak a következményeit nem veszik figyelembe. Sok esetben tapasztalható, hogy egy-egy étrend-kiegészítőben megtalálható mennyiség (példa) meg sem közelíti az állatkísérletek alapján az emberre vetített szükséges hatóanyag-mennyiséget.
Általános/specifikus hatások kimutatása: figyelembe kell venni, hogy a kísérleti változó és a kapott eredmény közötti összefüggés mennyire specifikus - az adott változó csak a megfigyelt tényezőben okoz változást vagy (sok) más tényezőben is, és a megfigyelt változást más változó módosítása is kiválthatja-e. Szintén fontos elkülöníteni a hatások leírásában, bemutatásában az egyértelmű ok-okozati kapcsolatokat a kockázati értékek módosulásától (példa erre az autizmus és a D-vitamin kapcsán).
Csak érdekességként: a D-vitamin körüli felhajtás eredményeképpen az USA területén egy évtized alatt rendkívüli mértékben emelkedett a jelentett, D-vitaminnal kapcsolatos mérgezések száma. Aktuálisan a legtöbb, vitaminnal kapcsolatos egészségkárosodás a D-vitaminnal kapcsolatban jelentkezik.
Étrendi mintavételezés: az étrendi vizsgálatok kulcsfontosságú eleme az étrend kvalitatív és kvantitatív mérése, ennek a leggyakoribb eszköze az étkezési napló – ezt azonban nem olyan könnyű használni. A gyakorlatból tudjuk, hogy az étkezési napló erősen „placebo-érzékeny”, a vezetők előszeretettel írják azt, amiről azt gondolják, hogy az orvos/dietetikus látni szeretné. Hosszabb időszakokban a naplóztatást ismételni kell, sajnos van olyan vizsgálat, ahol egy 3 hónapos időszak táplálkozását 1 darab 3 napos napló alapján becsülték meg – ami elégtelen.
Pozitív eredmények túlsúlya: sajnos ezen a területen is jellemző, hogy egy adott jelenséggel kapcsolatban a hipotézist erősítő eredmények jelennek meg - csak erre kíváncsi mindenki. Nagyon kevés olyan vizsgálat van, ahol egy étrendi beavatkozás esetén kifejezetten a mellékhatásokat vizsgálnák. A legtöbb helyen megelégednek azzal, hogy leírják, hogy mindenki jól tolerálta a beavatkozást – hogy a lemorzsolódók nem esetleg emiatt mentek el, az nem derül ki.
ZÁRSZÓ
Az cikk a Szegedi Tudományegyetemen azonos címmel tartott előadás alapján készült. A téma nagysága miatt erősen sűrítettem a tartalmat, néhány részről méretbeli okokból le is kellett mondanom az írott változatban. Nyilvánvaló, hogy minden egyes ponthoz számos adatot, és részletes érvelés alapján oldalakat lehet hozzátenni, de egy posztba nagyjából ennyi fér bele.
A táplálkozásról sokan mondanak sokfélét - ember legyen a talpán, aki ezen a káoszon eligazodik.
Ha tetszett az írás, oszd meg és/vagy kattints a tetszik gombra! A "Követés" alkalmazással értesülhetsz a legfrissebb írásokról! Ha van véleményed, írd meg hozzászólásként! További érdekességek, aktualitások pedig Facebook oldalunkon találhatók: https://www.facebook.com/Alimento.blog
A honlapon található anyagok, információk egyike sem irányul betegség, vagy betegségek diagnosztizálására, és nem helyettesítik az egészségügyi szakemberrel történő konzultációt.
Források: