A következő sorozatban a testsúly körüli kérdéseket vesszük szemügyre. A téma hatalmas és nagyon sokan feldolgozták már sok megközelítésben, így joggal gondolhatnánk, hogy amit e téren le lehetett írni, az le van írva – és ez gyakorlatilag így is van. De... csak az elmúlt hetekben tucatnyi témába vágó cikk jelent meg különböző portálokon, a felhozatal a kiváló írástól a extrém gyengéig terjedt. Ma már ott járunk, hogy az egyszeri háziasszonytól a kőműves segédig bárki írhat a fogyókúráról, mert mindenki ért hozzá.

Ebben a sorozatban először a túlsúly meghatározásáról, kategóriáiról és a különböző mérőszámokról lesz szó, a második rész a testsúllyal kapcsolatos egészségügyi problémákról (okok és következmények) fog szólni, s itt érinteni fogjuk a fogyókúrák kockázatait is. Harmadszor megnézzük, hogyan is áll össze a leghatékonyabb testsúlycsökkentő programok, s végül kalandozunk egyet a testsúlycsökkentő módszerek és termékek körüli furcsaságok körül is. (Tudom, a a vége a legérdekesebb, de valahogy fel kell építeni a témát.)

Definíciós kérdések

A testsúllyal kapcsolatos problémák elején rögtön ott a kérdés, hogyan és milyen alapon határozható meg, hogy mettől-meddig tart a „normális” és az „ideális” tartomány, és honnan számítunk túlsúlyosnak, elhízottnak, esetleg soványnak?  Vajon van alapja a kategorizálásnak, vagy csak egy modern kori szépségideál a jelenség mögött?

Mint minden emberi testtel kapcsolatos jelenségnek, a testsúlynak is komoly szocio-kulturális, pszichológiai háttere (is) van, ami jelentős mértékben befolyásolja a témáról alkotott képzeteinket.  A dolgok mélyén azonban jól megfogható tények, mérési adatok állnak, a testsúly kapcsán már nyugodtan beszélhetünk arról, hogy tudományosan megalapozott, egészségügyi adatokra épített meghatározással és klasszifikációval állunk szemben. Ez nem jelenti azt, hogy egyes tételeiben ne lehetne pontosítani a tudásunkat, de azért nem fog kiderülni, hogy a 200 kilós embereket csak a többségi társadalom piszkálja szimpla rosszindulatból (bár van olyan blog, ami ebből indul ki).

Hogyan mérjük a kövérséget?

A testsúllyal kapcsolatos problémák mérhetősége fontos kérdéskör. Bonyolítja a helyzetet, hogy a megbetegedési kockázatok szempontjából nem önmagában a testtömeg, hanem a mögötte álló anyagcsere-folyamatok a fontosak, de kiindulási adatként legtöbbször csak az alapvető adatok (magasság, súly, körfogatok, stb.) állnak rendelkezésre. Az ideális az lenne (nem csak a testsúllyal összefüggő betegségek esetében), ha minden kedves állampolgár rendszeresen (1-2 évente) részt venne egy jól összeállított szűrőprogramon, ahol a legfontosabb betegségek rizikófaktorait, illetve előrejelző paramétereit mérnék, s ehhez kapcsolódóan helyben elérhető lenne a megfelelő szaktanácsadás. Ehhez persze kellene a megfelelő számú szakember, az egészségügyi ellátás strukturális reformja, valamennyi pénz (ami jó eséllyel azért megtérülne) és némi egészségügyi kultúra a lakosság részéről. Mivel ennek megvalósulása kb. a Marsról érkező kék hódok világméretű inváziójának esélyével mérhető össze, marad az, hogy visszatérünk a realitások göröngyös talajára, dolgozunk azzal, amink van.

Szerencsénkre van egy olyan „fogyasztói igény”, hogy a szakemberek találjanak ki olyan mérőszámokat, amik kevés és könnyen meghatározható bemeneti adat alapján mutasson rá a lényeges kockázatokra, így az egyszerű földi halandó is tájékozódhat a testsúlyát illetően. S mivel a szakemberek készségesen tesznek eleget eme kedves kérdésnek, van néhány praktikus képlet, amivel értékelhetjük a testsúlyunkat. Ma már tele vannak a különböző egészségportálok ilyen kalkulátorokkal, vannak jobbak és rosszabbak, egyszerű számolósak és csodaszép grafikont produkáló változatok. Nézzük meg, melyik mit tud!

BMI

A legismertebb és talán a legegyszerűbb ilyen kalkulátor a testtömeg-index (TTI), amit angol neve után (body mass index) mindenki BMI néven ismer. Még a 19. században alkotta meg Adolp Quetelet, de az egyszerű képlet annyira bevált, hogy a mai napig a testsúlyproblémák meghatározásának alapját jelenti, s folyamatosan fejlődik is. A képlet rendkívül egyszerű, a kilogrammban kifejezett testtömeget el kell osztani a méterben kifejezett testmagasság négyzetével.

A BMI értékelése három fő tartományra oszlik, melyek tovább finomításokkal alkategóriákra bonthatók tovább.

• Az normál testtömeg tartományt a BMI 18,5-25 közötti értéke képviseli. Ezen belül megkülönböztetik a 18,5-23 és a 23-25 közötti kategória. A legkisebb egészségügyi kockázatot a 22-23 közötti zóna jelenti, több országban ezt jelölik meg ideális értéknek.
• A normál tartomány alatti testsúly (underweight - soványság), a 18,50 alatti BMI értékekhez kapcsolódik. Itt három alkategóriát jelöltek ki:
  • 17-18,5 - enyhe soványság,
  • 16-17 - mérsékelt soványság,
  • 16 alatt - súlyos soványság.
• A normál tartomány feletti testsúly az, amivel sokkal többet találkozunk a modern világban, ezért ennek már igen részletes a klasszifikációja:
  • 25-30 – túlsúly, vagy pre-obezitás kategóriája, az ínyencek még ezt is bontják két kategóriára, ahol a határérték a 28-as BMI.
  • 30 felett – ez az obezitás tartománya. A 30-35 közötti rész az I. fokú, a 35-40 közötti a II. fokú, a 40 feletti értékek a III. fokú elhízást jelölik. Itt is vannak további belső tagolások, de a lényegen már nem sokat változtatnak.

BMI kalkulátor grafikusan megjelenítve, metrikus és US mértékegységekkel (nagyításhoz katt a képre).(forrás)

A BMI buktatói

A BMI bármennyire varázslatosnak tűnik, a használatát számos tényező korlátozza. Alapvetően az átlagos adottságokkal rendelkező, felnőtt lakosság esetében ad elfogadható pontosságú adatokat, ami ezen kívül esik, ott a használhatósága drasztikusan lecsökken, vagy más módszert, vagy különböző korrekciós képleteket kell alkalmazni.

1. Az alap BMI kategóriák nem alkalmazhatók gyermekeknél. Erre alapvetően az un. percentilis táblázatok lettek megalkotva, de született már egy külön táblázat, ami a gyermekek esetében számolt BMI adatokat az életkorhoz igazítva értékeli - meg van BMI-percentilis kombó is.
2. Viták vannak a kor, illetve a nem értékelést befolyásoló szerepéről. Egyes változatokban a nőknél alacsonyabb BMI értékekkel számolnak, s találkozhatunk olyannal, hogy az életkor előre-haladtával az egyes kategóriák határait felfelé módosítják. A szélesebb körben alkalmazott BMI kalkulátorok ezeket a különbségeket felnőtteknél nem igazán veszik figyelembe.
3. A BMI nem alkalmazható az átlagos felnőtt lakosságtól eltérő testösszetételű, nehéz fizikai munkát végző, illetve sportoló személyeknél.

BMI-percentilis kombináció gyerkőcöknek.

Variációk egy témára

Nick Trefethen 2013-ban dobta be a köztudatba a „New BMI” fogalmát. A kidolgozás alapját az adta, hogy a nagyon alacsony és nagyon magas személyeknél a BMI kategóriák esetében némi korrekcióra lenne szükség. A képlet annyiban tér el az alaptól, hogy a magasság esetében a hatványkitevő nem 2, hanem 2,5, a testtömeget pedig 1,3-mal megszorozza. Emiatt az alacsony személyeknél a BMI kategóriák lefelé mozdulnak el, a magasabb személyeknél pedig felfelé, kb. 170 cm körül van fedésben a két számítás. Azt gondolom, hogy bár az elgondolás mögött van logika, összességében csak kozmetikai jellegű a beavatkozás és hosszú távon nem fogja kiszorítani a ma használatos BMI módszert.

A normál testtömeg-tartomány a „régi” és az „új” BMI szerint (nagyításhoz katt a képre).

Broca index

A Broca-indexet (megalkotója Paul Broca) névről elég kevesen ismerik, de ha meglátják a képletet, minden bizonnyal sokaknak ismerős lesz majd:

Igen, ez a jó öreg „végy el a magasságodból 100-at” recept. Az igazsághoz hozzá tartozik, hogy a művelet elvégzése után még ne veregessük meg elégedetten a vállunkat: a kapott számot meg kell szorozni még egy nemi korrekciós tétellel. A férfiaknál ez 0,9, a nőknél 0,85 (egyes források szerint 0,8), és ez adja meg azt a testtömeget, amit elérnünk és megtartanunk kellene, ez nagyjából a 22-es BMI értékhez tartozó testtömeggel egyenértékű.

A Broca-index használatának nagy előnye, hogy fejben is gyorsan számolható. A hátrányai illetve korlátai lényegében ugyanazok, mint a BMI esetében tárgyaltak, illetve az alacsony (<160 cm) embereknél már nagyon leviszi az ideális tömeg értékét.

A Broca-index által kiadott ideális tömeg (IT) összehasonlítása a BMI 22-es értékhez tartozó testsúlyokkal (nagyításhoz katt a képre).

Haskörfogat

A haskörfogat újabban nagyon felkapott mérőszám, néhol már az „új BMI” címszóval is megtisztelték, de azért nem olyan egyszerű a helyzet. A BMI és a Broca-index nagy hibája, hogy semmilyen módon nem kapcsolódik a testösszetételéhez, vagyis a test zsírtartalmát nem tudjuk meg belőle (lásd pl. a sportolóknál). A haskörfogat már szorosabban kapcsolódik az elhízáshoz, de korántsem csodaképlet.

A haskörfogat esetén a férfiak számára az alacsony kockázati szintű tartomány 94 cm alatt van, a mérsékelt kockázati tartomány 94-102 cm között található, 102 cm felett pedig kifejezetten magas a megbetegedési kockázat. A nők esetében a sávokat elválasztó két referencia-szám a 80 és 88 cm.

A haskörfogat esetében a kritikus pontok a következők:

1. A testmagasság és testalkat itt teljesen kiesik a számításból, nyilván egy 160 és egy 180 cm magas személynél kellene, hogy különbség legyen a referencia értékekben.
2. A haskörfogat elhízás nélkül is nőhet. A hasfal és a hasi zsigereket tartó kötőszövetek idővel megereszkedhetnek. Növekszik a haskörfogat bizonyos betegségek esetén, ha a hasüregben folyadék gyűlik fel, ez előfordulhat májbetegségnél vagy fehérjehiányos állapotokban. Kismamáknál eleve nem jöhet számításba ez a paraméter.
3. Ez a kalkuláció szintén az átlagos adottságú felnőtt lakosságra lett kidolgozva, nem alkalmazható gyermekeknél.

Derék-csípő hányados

A derék-csípő hányados (waist-hip ratio - WHR) az elhízás típusának és mértékének megítélésére szolgál. A derék kerületét derék legkeskenyebb részén, hivatalosan a legalsó borda és a csípőcsont között félúton, míg a csípő kerületét a combcsont nagytomporánál kell mérni, a lábak zárt állásánál. A csípő-derék méretarányt ekkor úgy lehet kiszámolni, hogy a derék kerületét el kell osztani a csípő kerületével. A férfiaknál a 0,9, a nőknél a 0,85 alatti érték a kívánatos. Az 1 feletti érték az „alma” típusú (centrális, hasi) elhízást jelenti, az 1,0 alatti érték a „körte” típusú zsíreloszlásra utal.

A derék-csípő hányados nem rossz találmány (a WHO is szereti), de önmagában talán a legkevésbé informatív. Minimálisan a haskörfogattal együtt érdemes használni, de nyugodtan kiegészíthető más módszerekkel is, mert ráfér. A WHR esetében lényegében ugyanazok a hibalehetőségek, mint a haskörfogat mérésnél.

Testösszetétel mérés

Ami a legfontosabb, az a teljes testtömegen belül a testzsír aránya és eloszlása – sajnos ennek a közvetlen mérése a legmacerásabb. A legjobb módszer az lenne, ha egy teljes testre kiterjedően valamilyen képalkotó eljárással (CT, MR) felmérnénk zsírösszetételt, de hát azért ez egy kicsit túlzás  (drága, időigényes és ennél fontosabb dolgokra sincs kapacitás).

A mai, szoftveresen megtámogatott képalkotó eljárásokkal egzakt módon megmérhető a test összetétel, mindet meg lehet tudni a zsír mennyiségéről és eloszlásáról.(forrás)

Ennél jóval elterjedtebb a bőrredő mérése: a test meghatározott pontjain egy megfelelő célszerszámmal megmérik a bőrredők vastagságát, ezekből pedig egy képlettel viszonylag pontosan megadható a test zsírtartalma. Ennek a módszernek hátránya, hogy a mérésben és értékelésben gyakorlott személy közreműködését igényli.

Ez egy bőrredőmérő. Kb. 6-7000 Ft-ért beszerezhető, csak a használatot kell gyakorlott szakemberre bízni.(forrás)

Főként a világhálón találhatók olyan kalkulátorok, amik különféle testméreteket kérnek (magasság, súly, derék- és csípőkörfogat, nyakméret, stb.) ezekből számolnak testzsír-arányt. Ezek mögött van egy statisztikai adatbázis, ami alapján meghatározzák, kalibrálják a képletet, de ne tekintsük ezeket teljes bizonyosságnak.

A modern technika vívmánya még a BIA (Bio Impedancia Analízis), ahol az emberi testen némi elektromosságot vezetnek át, s a szervezet ellenállásából számolnak testösszetételt. A BIA ellen szól, hogy nagyon sok tényező igazoltan befolyásolja a mérés eredményét (kiszáradás, testmozgás), amit nyilvánvalóan egy szakavatott kezelő ismer és figyelembe tud venni. De bármilyen jól is mutatnak a szép színes nyomtatott elemzések és a két tizedes pontossággal villogó számok, ezekkel szemben is legyünk kissé gyanakvóak.

Ez meg egy komolyabb, BIA elven működő mérleg és testösszetétel-mérő (forrás)

Labor és egyebek

Már túlmutat a laikus testsúly-méregetés határain, de különösen komoly súlyproblémák (BMI>30) esetén nem lehet megkerülni a hagyományos orvosi ellátás nyújtotta szolgáltatásokat. Itt első sorban a vérzsírok (TG, LDL, HDL) mérése, a szénhidrát-anyagcsere állapotának vizsgálata (éhomi és terheléses vércukor, inzulin), illetve az elhízás szempontjából gyakori hormonális zavarok (pl. pajzsmirigy-hormon) szűrése jöhet szóba. A kivizsgálás részét képezi (vagy legalábbis kellene), hogy részletes anamnézis készüljön, áttekintve az étrendi, életviteli tényezőket. Ilyenkor célszerű magát az étrendet is megvizsgálni egy hetes étkezési naplóval. Ezek részben a kockázati tényezők felbecslésében, részben pedig a háttérben meghúzódó okok felderítésében nyújthatnak hasznos segítséget, s lehetővé teszik, hogy valóban egyénre szabott segítséget kapjon a fogyni vágyó személy.

Néhány kiegészítő gondolat a folytatás előtt

Ha a testsúly-problémánkkal komolyan akarunk kezdeni valamit, mindenképpen keressünk meg egy hozzáértő személyt, vagy egy erre specializált teamet! A fogyni vágyók kb. 80-90%-a saját magán kísérletezik, kipróbál mindenféle csodabigyót, módszert, de nem kér szakszerű segítséget - többségükben bele is buknak. Aki segítséget kér, többnyire az sem szakember segítségét kéri – legalábbis én nem tekintem szakembernek a mindenféle csodás neveken tevékenykedő önjelölt étrendi-tanácsadókat. Jelenleg egy dietetikusnak 3-4 év képzésre és 3 év kórházi gyakorlatra van szüksége ahhoz, hogy tanácsadást tarthasson, ezzel szemben ma nagy hangon hirdetik magukat olyan „szakértők” és „tanácsadók”, akik 40-80 órás gyorstalpalókon képződtek, vagy egyszerűen úgy gondolják, hogy a saját magukon végzett kísérletezgetés eredménye feljogosítja őket arra, hogy mások életében is rendet tegyenek.

A leginkább célravezető, ha az étrendi tanácsadást végző személy dietetikus - még akkor is, ha nem az általunk előzetesen megálmodott divatdiétával akar lefogyasztani. Tisztában vagyok vele, hogy a hivatásos egészségügyi szakmákba és az ellátórendszerbe vetett társadalmi bizalom erőteljesen megcsappant az elmúlt években (és ennek megvannak az okai), amire kontrasztosan válaszol az alternatív kínálat pazar tarkabarkasága és az állítólagosan lefogyasztott sok millió ember médiából ránk öntött sikertörténetei.

Senki sem tud más embert lefogyasztani, mindenki csak saját maga tud tenni a testsúlyának csökkentésért.Tele van a média azzal, hogy melyik módszer/szakember hány embert fogyasztott le - ez fals megközelítés.A szakember és az étrend segítség és eszköz, de az utat annak kell végigjárni, aki a változást szeretné.Nincsenek csodák - kemény munka van, ami eredményt hozhat.

Sose induljunk ki csak egyetlen adatból! Miután jól kiszórakoztuk magunkat a különféle kalkulátorokkal, azért a szakember útmutatása szerint készítsünk táplálkozási naplót és legyünk őszinték az anamnézis felvételekor, szükség esetén menjünk el a szükséges kivizsgálásokra. A túlsúly nem csak a fölös kilókról, hanem egy megváltozott anyagcseréről is szól, ami meghatározó az egészség szempontjából.

Rögtön az elején tisztázzuk: nincs olyan, hogy „fogyókúra” – életmódváltás van. Nem lehet a testsúlyt a normális határok között tartani időszakos, kampányszerű változtatásokkal, ezek többnyire csak rontanak a dolgon a jó öreg "jójó effektus" révén. Eleve olyan módszerrel tervezzünk, amit tartósan fent tudunk tartani.

Az életmódváltás sosem csak egy diétából, étrendből áll: minimálisan egy mozgásprogram is kiegészíti, de akár mentálhigiénés gyakorlatok, pszichológiai támogatás vagy szükség esetén gyógyszeres kezelés (nem a fogyasztó-tablettákra gondoltam) is beleférhet a palettába.

Alapjában véve 30-as BMI alatt, különösen, ha jól reagál az étrendi változtatásokra és mozgásterápiára, és nincs a kórtörténetben komolyabb probléma (pl. családilag halmozódó cukorbetegség, stb.), akkor nincs szükség orvosi háttérre. Ugyanakkor számos olyan tényező van, ami a túlsúllyal együtt már indokolhatja különféle orvosi vizsgálatok és beavatkozások elvégzését, ilyen pl. a 30 feletti BMI, étkezési zavarok fennállása, hormonális jellegű anyagcsere-zavar gyanúja, stb.. Ebben viszont a laikus alany a legritkább esetben tud objektíven dönteni - még egy ok arra, hogy keressünk meg olyan szakembert, aki ért hozzá.

Sajnos a sok sikertörténet mellett csak nagyon ritkán hallunk a kudarcokról. Az a kisebbik rossz, ha egy adott módszerről, eszközről kiderül, hogy hatástalan, de sajnos számos termék vagy diéta nagyon komoly mellékhatásokkal járhat. Érdekes, hogy időnként fel-felröppen egy botrányos hír (majd írok példákat), de az szinte képtelen megtörni az érintett termék/módszer hírnevét. Rejtély számomra.

Nos, innen folytatjuk.

Elérhető további cikkek a témában:

1. Testsúly - Mitől hízunk el?
2. Testsúly - Mitől fogyunk?
3. Testsúly - A Sötét Oldal

Források:

1. Pados Gy, Audikovszky M: Tudatos fogyás. SpringMed. 2009
2. Global Database on Body Mass Index. WHO. URL: http://apps.who.int/bmi/index.jsp
3. Waist Circumference and Waist-Hip Ratio - Report of a WHO Expert Consultation. WHO. 2008
4. NHS BMI Calculator. URL: http://www.nhs.uk/Tools/Pages/Healthyweightcalculator.aspx
5. Nick Trefethen: BMI (Body Mass Index) - Calculate your "New BMI". URL: http://people.maths.ox.ac.uk/trefethen/bmi.html
6. "New BMI" Calculator. URL: http://people.maths.ox.ac.uk/trefethen/bmi_calc.html
7. Body mass index. URL: http://en.wikipedia.org/wiki/Body_mass_index
8. Body weight. URL: http://en.wikipedia.org/wiki/Body_weight
9. Classification os obesity. URL: http://en.wikipedia.org/wiki/Classification_of_obesity