A közelmúltban két olyan előadást is tartottam, melynek fókuszában az egészséges életmóddal, táplálkozással, egészségtudatossággal kapcsolatos tévhitek, hiedelmek álltak. A tapasztalatok alapján azt gondolom, érdemes közreadni a hiedelmekből felállított toplistát.
Péntek 13, fekete macska, régen minden jobb volt...
Kedves Olvasóink!
Elindult az Alimento.hu oldal, ahol sok szeretettel várjuk minden eddig olvasónkat. Az új felületre az új tartalmak mellett a korábbi cikkek frissített, átdolgozott változatai is folyamatosan felkerülnek.
A blog.hu felületére feltöltött cikkek a továbbiakban teljes körűen elérhetőek maradnak.
ÖRÖK ÉLET, JÓ EGÉSZSÉG
Általános hiedelem, hogy az embernek természetes állapota alapvetően a hosszú, egészségügyi problémáktól mentes élet. Ha ez valamiért nem valósul meg, annak oka, felelőse van (legtöbbször külső környezeti tényezők merülnek fel) és az egyén valamilyen étrend, módszer, készítmény alkalmazásával gyorsan és hatékonyan tehet ellene (legalábbis a reklám szerint). Nehézséget okoz, hogy maga az élelmiszeripari-gyógyszeripari reklámtevékenység is erősíti ezt a hiedelmet, az alternatív irányzatok lényegében csak a nagyotmondásban mutatnak fölényt – de ott sem sokat.
Valójában az élet, és az emberi élet is meglepően törékeny dolog, a mai ismereteink szerint a biológiai határaink valahol a 110-120. életév között vannak, de ehhez jó genetikai alapok, erősen egészség- és környezettudatos életvitel, jó egészségügyi ellátórendszer és nem kevés szerencse is kell. Nem utolsó sorban pedig az emberi élettartamot nemcsak mennyiségi, hanem minőségi oldalról is nézni kell, márpedig ezzel is vannak gondok.
Fontos tudatosítani, hogy bár az egyéni erőfeszítések révén sokat tehetünk a jobb életminőségért, a hosszabb, egészségesebb életért, a kockázatok csökkenthetők de nem szüntethetők meg teljesen. Nincsenek csoda(mód)szerek, a legjobb szándék mellett is kibabrálhat velünk csúnyán a biológiánkban rejlő kisördög.
RÉGEN MINDEN JOBB VOLT
Kapcsolódik az előző hiedelemhez azzal a kiegészítéssel, hogy minden rossz forrása konkrétan megnevezésre kerül: a modern életmód, az „iparilag előállított élelmiszerek”, a „kemikáliák” (ide értve a gyógyszerektől, védőoltásoktól az adalékanyagokig a háztartási tisztítószerekig) és sok más, ami régen nem volt, de most létezik. Az elmélet igazolására remekül alkalmasak az egészségügyi statisztikák (illetve azok hiánya), hiszen 1750-ben egyetlen autoimmun beteg meg autista sem volt, most meg milyen sokan érintettek… és mivel 1750-ben védőoltás sem volt, most meg van, innen már könnyű továbbgondolni a történetet.
Persze a hipotézissel ellentétes adatok ilyenkor nem jelennek meg. Valójában pontosan tudjuk, hogy az írott és íratlan hagyományokkal rendelkező történelmi korszakokban katasztrofális egészségügyi állapotok uralkodtak, a megszületett gyermekek fele nem érte meg a 15 éves kort, a 60 év felettiek aránya mindösszesen néhány százalék volt. Például a 14. század első felében Európa lakosságának 2/3-a veszett oda egy globális éhínségben és az azt követő pestisjárványban – szóval ennyivel volt jobb régen.
AMI TERMÉSZETES, AZ CSAK JÓ LEHET
Továbbgondolva az előző pontot: ha régen minden jobb volt, az azért van, mert természetes volt. A természetes és mesterséges dolgok szembeállítása erősen szelektív álláspont – hiszen figyelmen kívül hagy minden modern technológiát és anyagot, ami jobbá teszi az életünket és elhallgat minden olyan természetes dolgot, ami beteggé tehet vagy akár meg is ölhet bennünket. De legalább jól hangzik.
A 21. században eljutottuk oda, hogy bármit el lehet adni azzal, hogy „természetes” és bármitől el lehet riasztani azzal az embereket, hogy „mesterséges”. Valójában a legtöbb esetben a két fogalomkör egymás ellen való kijátszásáról van szó – egy adott anyag hatása egyáltalán nem függ attól, hogy természetes vagy mesterséges eredetű. Külön ki kell emelni az „E-mentesség” őrületét, az adalékanyagoktól való rettegést művészi szintre sikerült emelni – s nem mellesleg komoly kereskedelmi piacot lehet felépíteni erre. A jelenség kialakulásában jelentős szerepe van annak, hogy a lakosság élelmiszerekkel kapcsolatos ismeretei, illetve az ezzel kapcsolatos információk értelmezési készsége kritikusan alacsony. Sarkítva a példát: a C-vitaminból a napi szükségletünk többszörösét képesek vagyunk elfogyasztani, de visszatesszük a polcra a terméket, amiben E300 (acidum ascorbicum) van – pedig a kettő egy és ugyanaz.
MINDENMENTES ŐRÜLET
Ha valami káros, akkor azt a legjobb távol tartani magunktól. Igen ám, de ma már mindenről „bebizonyították”, hogy káros - gyakorlatilag nincs olyan élelmiszer, vagy élelmiszer-komponens, amiről nem mutatták ki valakik valahol (pl. a brit tudósok), hogy potenciálisan egészségre káros hatásokkal rendelkezhet. Így aztán létrejött a többszörösen szelektív étrendek táptalaja. A tényleges egészségügyi hatások alapján alkalmazott ún, eliminiációs étrendek jelentősége ma már jelentősen eltörpül a „régen minden jobb volt” vagy a „természetes-mesterséges” elvek mentén kiinduló szelekciónak.
A mindenmentességhez kapcsolódóan szót kell ejteni a laikus öndiagnózisok szerepéről, illetve azokról a megkérdőjelezhető megbízhatóságú módszerekről (biorezonancia, aurasimogatás, egyes gyorstesztek), melyeket egyre gyakrabban alkalmaznak - az intoleranciák, érzékenységek mögött számos esetben egyszerű önmegfigyelés áll, ami megtévesztő lehet. Önmagában az egészségkárosító hatás definíciója is megérne egy hosszabb gondolatmenetet, hiszen ma már olykor ilyen kritériumrendszerrel találkozhatunk, ami alapján szinten mindenki érzékenynek mondhatná magát (példa: glutén, ami bárkit, bárhol és bármikor megöl, csak éppen rettentő alattomosan teszi).
Ne akarjon senki "E-mentes" lenni, mert az csúnya fulladásos halált okoz.
MINDENT GYÓGYÍTÓ ÉTRENDEK
Ha az alternatív étrendek és a klasszikus diétás rendszerek jellemzői közül ki kellene emelni egy fontos különbséget, akkor az az univerzalizmus lenne. A klasszikus diétás rendszerek egyénre szabottan, aktuális egészségügyi állapothoz és szükségletekhez igazodva építik fel az étrendet - egy jó alternatív étrend viszont ugyanazzal a módszerrel minden betegséget megelőz, ha pedig már kialakult, akkor meg is gyógyítja. Ezzel nehéz versenyezni. Elképesztő mennyiségben születnek erre a koncepcióra felépített étrendek, a könyvesboltokban a polcok roskadásig vannak tele ezekkel a művekkel - s ha épp az egyik nem jönne be, nyugodtan választhat másikat bárki, így a remény sosem hal meg.
MINDENT GYÓGYÍTÓ CSODASZEREK
Nem csak egész étrendek viselkedhetnek panaceaként, mindig van egy-egy felkapott étrend-kiegészítő, élelmiszer, gyógynövény (vagy gyomnövény), esetleg egy konkrét összetevő, ami kiemelkedő erővel előz meg, illetve gyógyít bármit. Érdemes megfigyelni, hogy ezek a fellángolások 2-3 évig tartanak majd lecsengenek és jön a következő. A váltást a fogyasztók kevésbé érzékelik, a lecsengett lelkesedésben viszont egyesek igen jól járnak anyagilag.
Ehhez hasonlóan van egy inverz jelenség is, ami a negatív oldalát erősíti fel egy-egy élelmiszernek vagy komponensnek. Ők az aktuális közellenségek, melyek megbetegítenek, megölnek vagy akár még rosszabb dolgot is csinálnak. itt szintén 2-3 éves váltásokkal találkozhatunk, leglátványosabban az édesítőszereknél figyelhető meg. Ami itt jellegzetes, hogy bármely anyagról is legyen szó, kísértetiesen hasonló tüneteket és halálnemeket okoz még akkor is, ha kémiailag vagy a szervezeten belüli anyagcseréjében semmi köze nincs az előző főellenséghez.
A GONOSZ ÉLELMISZER- ÉS GYÓGYSZERLOBBI
Annak ellenére, hogy a gyógyszeripar és az élelmiszeripar igen jelentős szerepet játszik abban, hogy az emberek többsége az egy évszázaddal korábbi állapotokhoz képest sokkal jobb és egészségesebb életet élhet, valamiért mégis hatalmas gyűlölet él egyesekben ezen rendszerekkel szemben. Az orvostudományt és az élelmiszeripart is ma sokan egy profitéhes, kapzsi rendszernek látják, amit csak a pénz éltet, rosszabb esetben direkt el akarja tenni az embereket láb alól – akkor is, ha ma többen és tovább és jobban élnek, mint bármely történelmi időszakban az emberiség eddigi pályafutása során. Az ezen az állásponton lévőknek szívesen javasolnék egy kis utazást azokra a területekre, ahova a maffia még nem tette be a lábát, ki lehet próbálni, milyen az élet ott, ahol nincs élelmiszeripar, gyógyszeripar, általában véve nincs orvosi ellátás és csak az ősi, tiszta természet vigyáz az emberre...
Az fel sem merül ezekben az emberekben, hogy az általuk pártolt alternatív gyógyászat és élelmiszeripar pontosan ugyanúgy működik, sok esetben a szabályozatlanság szürke és fekete zónáit kihasználva sokkal agresszívebben, kártékonyabban és fogyasztóit akár közvetlenül is megkárosítva. Az alternatív rendszerek, étrendek esetében sokszor az ár/érték arány, a fogyasztáshoz kapcsolódó kockázatok területén sem túl jó a helyzet.
A TUDOMÁNY ÉS A HIVATALOS ORVOSLÁS KUDARCA
Hasonló ehhez a jelenséghez a tudományellenes megmozdulások világa. Egyértelműen kimutatott, hogy a magyar lakosság (a nemzetközi átlaghoz felzárkózva) nagy arányban nem fogadja el az egészséghez kapcsolódó, tudományosan megalapozott tényeket, és rendkívül nyitott az alternatív irányzatokra, még azokban az esetekben is, ahol az irányzat által képviselt elmélet, álláspont viszonylag alacsony szintű természettudományos műveltség birtokában cáfolható. Ma már a tévhitekre nem is az alacsony iskolázottságú társadalmi réteg a legfogékonyabbak, hanem a magukat egészségtudatosnak beállító, értelmiségi, középosztály, ami képes fizetőképes keresletével fenntartani a kínálatot, azt a látszatot keltve, hogy a "fapados" orvosláshoz képest az alternatív gyógyászat egyfajta "prémium" kategóriás szolgáltatást jelent.
Nem tagadható, hogy az egészségügyi kutatásoknak és ellátórendszernek megvannak mai napig a maga működési problémái – ezekre ugyanakkor reflektál is, törekszik a rendszerhibák kiküszöbölésére. De kifejezetten hangsúlyozni kell, hogy ezek csak akkor lennének érvek a rendszer ellen, ha bárki igazoltan jobbat tud más alapon létrehozni, ilyen modell jelen pillanatban az alternatív oldalakon nem áll fenn, sőt az alternatív gyógyászat rendszere számos tekintetben legalább ilyen problémás.
A BRIT TUDÓSOK KIMUTATTÁK
Ami ebben a témában egyfajta humorfaktor, hogy a tudományellenességgel egy időben rendkívül nagy a fogékonyság a tudományosnak látszó bulvárhírekre, maguk az áltudományos irányzatok is időnként szeretnek a tudományosság látszatában tetszelegni. kifejezetten művészi élmény egyes szerzők esetében megfigyelni, hogyan ront neki a tudományos kutatások eredményeinek, miközben hasonló köntösbe burkolt érveket próbál felhozni - akár nyíltan tudományellenes szerzőkre hivatkozva.
Az egészségügyi bulvár ma komoly veszélyt jelent a valódi egészségtudatosság terén, hiszen az ismeretterjesztő tevékenységbe vegyülve szemérmetlenül terjeszti a kisebb-nagyobb tévhiteket. A tudományos köntös mellett a másik csodafegyver az igazságba vegyített tévhit: két igaz mondat mellé ha beteszünk egy tévhitet, az igaz állítások alapján a laikus olvasó a tévhitet is igazságként fogadja el. Hasonló jelenség, amikor két elismert szakember mellett nyilatkozik a témában egy alternatív módszer készítője is - épp ezért egyáltalán nem mindegy, ki, mikor és milyen platformon nyilvánul meg egészségügyi témákban.
MIT LEHET TENNI A TÉVHITEK ELLEN?
Hogy ne maradjunk tanulságok nélkül, négy pontban összefoglalnám, mit lehet(ne) tenni a témában. Előre jelzem, hogy a siker nem garantált, de a kesztyűt fel kell venni és ki kell állni a harcmezőre.
1. Az egészségnevelés megerősítése az oktatási rendszerben, annak minden szintjén. Friss élményem, hogy 5. osztályban a gyerekek már megdöbbentően sokat tudnak az egészséges életmódról, lényegében minden fontos tétellel tisztában vannak - mégsem eszerint élnek és már ebben a korban megjelennek azok az egészségügyi problémák (pl. túlsúly, szenvedélybetegségek), melyek köthetők az életmódhoz. Szomorú, de a tévhitek is felbukkannak ebben a korcsoportban. Nem megkerülhető, hogy a téma folyamatosan napirenden legyen a korosztálynak megfelelő formában és tartalommal, elméleti és tapasztalati (élményszerű) oktatás formájában is.
2. Hatósági fellépés megerősítése a megtévesztő termékekkel, szolgáltatásokkal szemben. Ki kell mondani, hogy a jelenlegi, EU és hazai szabályozásra épülő hatósági tevékenység elégtelen, az ellenőrzési kapacitás kevés, a szankciók pedig nem jelentenek érdemi visszatartó erőt - ráadásul a hazai rendszer viszonylag könnyen megkerülhető az online szolgáltatásokkal, kereskedelemmel. Önmagában a szabályozás jelentős szigorítása szükséges (pl. az étrend-kiegészítők esetén ne legyen elég egy bejelentő űrlap hasraütés-szerű kitöltése, a látszólagos egészségügyi szolgáltatásokat is néven kell nevezni), de az ellenőrzés intenzitása is növelendő és a szankcionálást sem lehet kesztyűs kézzel kezelni.
3. Az egészséggel kapcsolatos kommunikációs stratégia átgondolása a kor követelményeinek, média-fogyasztási szokásainak megfelelően, a nyilvánosság felé és a betegmunka során is. Az aktuális helyzet kialakulásában nagy szerepe van, hogy a hagyományos egészségügyi kommunikáció formailag, tartalmilag és össztömegét tekintve versenyhátrányban van az alternatív módszerekkel szemben. A média tekintetében jelentős javulást lehet néha tapasztalni, ahol katasztrofális a helyzet, az a betegekkel folytatott közvetlen kommunikáció. Minden egészségügyi szakember esetén jelentősen javítani kell a kommunikációs készségeken, nem utolsó sorban eszközöket és kellő időt kell biztosítani arra, hogy a szakember kommunikálni tudjon a betegekkel, azok aktuális készségeinek, igényeinek megfelelően. Hangsúlyozottan meg kell jelennie a betegmunkában az egyénre, személyre szabottságnak.
4. A dietetikusok, táplálkozástudományi szakemberek „versenyképességének” javítása a fenti területeken való fokozott részvétellel. Hazai pályára tévedve el kell mondani, hogy a dietetikusok, táplálkozástudományi szakemberek számára meg kell adni azokat a jogosítványokat, melyek az önálló betegmunkát segítik - ebben pedig megfelelő formában és tartalommal folyamatos támogatást kell számukra biztosítani. Pontosítva: a jelenleg önálló betegmunkát folytatók esetében vizsgálni kell az arra való alkalmasságot, de be kell a rendszerbe szabályozott módon be kell engedni azokat a táplálkozástudományi szakembereket, akik arra alkalmasak (és az orvosoknak se ártana, ha butaságok beszélése helyett tanulnának egy keveset a témában - tisztelet azoknak, akik veszik a fáradtságot erre). Miközben az ellenoldal minden létező kiskaput és surranóutat kihasznál, az egészségügy nem hagyhat ki a saját tevékenységéből egyetlen potenciális csapattagot, szövetségest sem. A megvalósítás formai követelményein lehet vitázni (kell is), de a kor jelenségeire való aktív reakciót nem spórolhatja meg a szakma.
A tévhitekkel, hiedelmekkel márpedig le kell számolni.
Ha tetszett az írás, oszd meg és/vagy kattints a tetszik gombra! A "Követés" alkalmazással értesülhetsz a legfrissebb írásokról! Ha van véleményed, írd meg hozzászólásként! További érdekességek, aktualitások pedig Facebook oldalunkon találhatók: https://www.facebook.com/Alimento.blog
A honlapon található anyagok, információk egyike sem irányul betegség, vagy betegségek diagnosztizálására, és nem helyettesítik az egészségügyi szakemberrel történő konzultációt.