Enzimtáplálkozás
2016. július 18. írta: Meleg Sándor

Enzimtáplálkozás

Eddig kimaradt az alternatív étrendek egyik fontos jelszava: az élő enzimekben gazdag táplálkozás fontossága. Miután a napokban a kezembe akadt az Alapmű (Dr. Edward Howell: Enzimtáplálkozás), most eme tartozásomat is törlesztem.enzymenutrition.gif

Öveket bekapcsolni, mély levegő és rajt….

Kedves Olvasóink!

Elindult az Alimento.hu oldal, ahol sok szeretettel várjuk minden eddig olvasónkat. Az új felületre az új tartalmak mellett a korábbi cikkek frissített, átdolgozott változatai is folyamatosan felkerülnek.
A blog.hu felületére feltöltött cikkek a továbbiakban teljes körűen elérhetőek maradnak.

Nem árulok el nagy titkot, a könyv olvasása után úgy gondolom, hogy az enzimtáplálkozás hívei soha nem olvasták el figyelmesen az alapművet, máskülönben egy erőteljes mozdulattal vágták volna sarokba és messzire elkerülték volna az enzimtáplálkozást. Persze van egy kevésbé optimista forgatókönyvem is, miszerint az általános iskolai biológia óra ismeretanyaga nyom nélkül törlődött (kellett a tárhely valami fontosabbnak?), s így különösebb kognitív disszonancia nélkül olvassák az alapvető biológiai ismereteknek alapjaiban ellentmondó állításokat.

Én értem, hogy a kovalens kötés vagy az enzim fogalmát a mindennapokban alig használjuk, s ezért ennek bevésése abszolút fölöslegesnek tűnik, de tekintettel a Howell-teória elterjedtségére, és beépülésére nagy számú alternatív elméletbe, talán valahogy mégis kellene valamit tenni annak érdekében, hogy legalább az életben maradáshoz szükséges alapvető természettudományos fogalmak megragadjanak a fejekben.

 

PÁR SZÓ AZ ÍRÓRÓL

Edward Howell (1898, Chicago - 1988, Florida) életéről viszonylag kevés információ van, 1924-ben kezdett az egészségügy területén dolgozni. Valószínűleg elég korán felállíthatta sajátos téziseit, mert 1932-ben saját céget alapított National Enzyme Company (NEC) néven. Az élő enzimekkel kapcsolatos téziseit állítólag az inuitok tanulmányozása során tett megfigyeléseire építve fejlesztette ki (szerintem az inuitokat lassan karanténba kellene zárni, mert valahányszor valaki tanulmányozza őket, mindig valami sületlen elmélet születik belőle). Elméletével nem meglepő módon elsősorban az alternatív oldal követőit nyerte meg, szinte minden magára valamit adó irányzatban előjön az élő enzimek iránti vágyakozás, arról nem is beszélve, hogy a nyerskosztos étrendnek ez az egyik alapvető tézise.

 

MIK AZOK AZ ENZIMEK?

Az enzimek döntő többségükben fehérjék (vannak RNS alapú enzimek, de most ezzel ne kavarjunk be), feladatukat tekintve úgynevezett biokatalizátorok: a dolguk az, hogy meghatározott kémiai reakciók lefutását segítsék a szervezetben. Az enzimek elég érzékeny berendezések: működésük erősen függ a hőmérséklettől, pH-tól és ionkoncentrációtól.  Minden enzimre jellemző egy hőmérsékleti- és pH-optimum, ez többnyire arra a közegre jellemző, ahol a feladatát el kell látnia.  A működési tartományon túl az enzimek működése leáll, ez egy bizonyos értékhatáron belül visszafordítható (reverzibilis), de utána a károsodás visszafordíthatatlan (irreverzibilis), az enzim teljesen tönkremegy (ezt szokták még denaturációnak nevezni). Ebből következik, hogy az enzimek csak ott működőképesek, ahová a természet szánta őket, azon kívül többnyire gyorsan elvesztik aktivitásukat - ez alapvetően egy jó dolog, mert megakadályozza, hogy egy enzim ott is serénykedjen, ahol egyébként semmi keresnivalója nincs.

Vannak olyan anyagok is, melyek képesek az enzimek működését gátolni, ők az inhibitorok. Például a gyulladáscsökkentő gyógyszerek némelyike a gyulladásos folyamatban résztvevő enzimek gátlásával fejti ki a hatását. A gátlás is lehet visszafordítható vagy végleges, az is előfordul, hogy két anyag verseng az enzim "kegyeiért", ezáltal csökkenti annak hatékonyságát (ez utóbbiakra példa az omega-3 és omega-6 közötti vetélkedésegyes enzimek esetében). Bizonyos enzimeknek aktivátorokra van szüksége a működéshez, ezek lehetne például egyes nyomelemek vagy vitamin jellegű szerves molekulák. Az is előfordul, hogy egy-egy enzim működéséhez egy másik, aktiváló enzimre van szükség, ez egy védőmechanizmus is egyben, hisz példaként ott vannak  a hasnyálmirigy fehérjebontó enzimei (tripszinogén, kimotripszinogén, prokarboxipeptidáz, proelasztáz), melyek inaktív formában vannak jelen, és egy másik enzim hatására aktiválódnak. Ha nem így lenne, a hasnyálmirigy elég gyorsan megemésztené önmagát.

Enzimekből nagyon sok van, gyakorlatilag az emberi szervezetben lezajló kémiai reakciókhoz igazodóan számtalan változatuk létezik. Az enzimek összeraknak, szétszednek, egyes molekularészeket áttesznek másik molekulára, átalakítják a térbeli szerkezetet, ha szükséges, aktiválhatnak vagy deaktiválhatnak más fehérjéket, enzimeket - egy szuper kis kémiai iparvállalatot működtetnek a szervezetben. Hogy jelenlétük mennyire fontos és nélkülözhetetlen, az akkor mutatkozik meg, ha genetikai okokból egy-egy enzim kiesik a sorból: ez sok esetben rendkívül súlyos betegséget eredményez, számos enzim hiánya egyszerűen az élettel össze nem egyeztethető.

enzimmukdes.jpg

Az emésztőenzimek az enzimek családján belül elég egy speciális, de kis csoportot alkotnak, kizárólagosan a  tápanyagok lebontását végzik el, a szervezet kifejezetten a tápcsatornában való működésre tervezi őket. Működésükkel lehetővé teszik, hogy a többnyire nagy méretű molekulákban tárolt tápanyagok olyan egyszerű, elemi részekre (monoszacharid, zsírsav, aminosav) váljanak szét, amit már a szervezet fel tud venni és hasznosítani tud. Gyakorlatilag az emésztőenzimek az egyetlen olyan enzimcsoport, amit külső forrásból pótolni tudunk, a szervezeten belül munkálkodó enzimeket nem lehet gyógyszeresen bevinni.

 

AZ ENZIMTÁPLÁLKOZÁS ALAPJAI

Innentől átadjuk a szót Howell úr könyvének. Az enzimtáplálkozás egyik fő tézise, hogy az enzimek működése túlmutat a kémiai reakciók világán, ezen felül egyfajta „életenergiát” is biztosítanak a szervezet számára. Ez a tétel többször is felbukkan a könyvben, több megfogalmazásban és láthatóan megkerülhetetlen tétel az enzimtáplálkozás rendszerén belül.

A táplálékenzimeknek a táplálkozásban és az emberek egészségében játszott szerepének vizsgálata szálka mind a kutatók, mind a táplálkozástudósok szemében, ugyanis az enzimek nemcsak kémiai, hanem biológiai szinten is működnek, ám a tudomány nem képes biológiai avagy életenergiájukat mérni vagy szintetizálni.

 

Nos, ezt az életenergiát tényleg nem tudja mérni a tudomány, ugyanakkor a jelenlegi ismereteink alapján az enzimek működését és a kapcsolódó jelenséget meg tudjuk magyarázni, nincs szükség valamiféle életenergiára a dolgok megértéséhez. Ha csak ennyi sallang lenne az enzimtáplálkozás rendszerén, akkor ezt (egy hasítóenzimmel) még eltávolítva még akár értelmes rendszer is lehetne belőle - mert nyilvánvalóan az életenergia koncepciótól függetlenül lehetnének benne értelmes gondolatok. A nagyobb gond az, hogy a maradék gondolatok színvonala sem sokkal jobb.

Az enzim táplálkozás rámutat, hogy születésünkkor mindannyian egy korlátozott mennyiségű test-enzim energiával jövünk a világra. Ennek az adagnak ki kell tartania életünk végéig - ahogy az elem is, ha kimerül, vége.

Az előző pontból következik, hogy a fenti „testenzim-energia” nem értelmezhető a biológia keretein belül. Az viszont biztos, hogy az enzimeket a szervezet nem raktározza, nem gyártja készletre. Születésünkkor és később is csak annyit állít elő a szervezet, amennyire szüksége van. Ennek oka az, hogy az enzimek előállítása biológiai értelemben véve drága mulatság: energia és tápanyagigényes művelet. Semmi értelme nincs távoli jövőbeli felhasználásra betárazni, ugyanakkor ha már megvannak, akkor a kész enzimeket inaktív formában tárolni kellene - a legtöbb sejtben erre nem sok raktár-kapacitás van. Az igaz, hogy az életkor előrehaladtával az előállított enzimek mennyisége csökken és ez a biológiai funkciók hatékonyságát csökkenti – de ez az öregedés része, nem pedig valamiféle véges készlet kimerülése.

energia_1.jpg

Az egészségmegőrzés és a gyógyítás egyaránt az enzimeken, és csakis az enzimeken múlik. Ok a test munkásai az anyagcsere-folyamatokban.

Csőlátású barátunk véleményével szeretnék vitába szállni. Az biztos, hogy a gyógyításnak van egy szelete, ami az enzimek működésére fókuszál – egyes hiányzó enzimeket (emésztő-enzimek) pótolhatunk, mások működését segíthetjük vagy gátolhatjuk. Ugyanakkor csak erre leszűkíteni a gyógyítás tevékenységét erőteljes túlzás, kb. ugyanolyan egysíkú gondolkodást mutat, mint amikor minden betegséget nyomelemek és/vagy vitaminok (túl)adagolásával akarnak meggyógyítani egyesek, vagy minden betegségre egyfajta étrenddel repülnek rá, mert az mindent meggyógyít.

Az élő szervezetek működése nagyon összetett folyamat, mely indul valahonnan a genetikai alapoktól és a végződik a szociális/társadalmi szinten. A szinteken belül is nagyon sok összefonódó jelenséget találhatunk és a szintek között is sokrétű kapcsolat van, ettől irdatlan bonyolult az élet. Néha itt is olyanok vagyunk, mint a vak bölcsek az elefánttal (tanmese itt), de éppenséggel a modern tudomány az, ami egyre inkább képes az egységes emberkép megalkotására, amíg a magukat "holisztikusnak" nevező alternatív mozgalmakban megmaradnak a szelektív valóságérzékelés talaján.

elefant.jpg

Az a szokás, hogy az ételt megfőzzük és vegyi anyagokkal feldolgozva esszük, valamint az alkohol, a kábítószerek és az egészségtelen ételek fogyasztása iszonyatos mennyiségű enzimet von el a véges készletből.

Az enzimtáplálkozás kulcsa a nyers, "élő" ételek fogyasztása. A helyzet viszont az, hogy az ételkészítési eljárások döntő többsége éppen az ellenkező hatást éri el, mint amit az enzimtáplálkozás hívei állítanak. A sütéssel, főzéssel, darabolással, stb. az élelmiszer természetes szerkezetét felbontjuk, könnyebben hozzáférhetővé téve a tápanyagokat a szervezet számára, ami kisebb erőfeszítéssel és nagyobb hatékonysággal tudja azokat feldolgozni. Vannak olyan élelmiszerek (pl. a száraz hüvelyesek), amik nyersen gyakorlatilag nem is fogyaszthatóak, - sőt a hüvelyesekben éppen emésztést akadályozó enzim-gátló anyagok találhatóak, melyek csak hőkezelés hatására veszítik el az aktivitásukat. ( Na, ezért nem érdemes a nyers borsót pucolás közben megdézsmálni). Egyes élelmiszerek mint pl. a gabonafélék, nyersen gyakorlatilag nem is emészthetőek elégséges hatékonysággal (és próbált már valaki száraz kukoricamagot elrágni?), ahogy pl. az őrletlen olajos magvakból sem tud sok tápanyagot felszívni a szervezet.

A táplálékunkat alkotó fehérjék emészthetősége nagyságrendekkel javul, ha nem nyersen, hanem sütve/főzve fogyasztjuk őket, a zöldségek és gyümölcsök esetében a növényi sejtfal felbontása révén szintén javul a felszívódást – a példákat hosszan lehetne sorolni. Összességében a sütés és főzés inkább az enzim-spórolás irányában hat, nem pedig fordítva.

…az embereket sújtó, akár halálos degeneratív betegségek nagy része, ha nem mindegyike, a főtt és feldolgozott, enzimhiányos ételek fogyasztásának következménye.

A fentiek alapján biztos nem. Az ételkészítés fejlődése az emberi történelem során mindig a fejlődés részét képezte, a hőkezelés (sütés, főzés, pasztörizálás, stb.) vagy a hűtés, fagyasztás jelentős védelmet nyújt az ételekhez kapcsolódó állagromlás és/vagy fertőzések elleni védelemben. A kutatások bizonyos eljárásoknál feltártak olyan hatásokat, melyek önálló kockázatot jelentenek (pl. a túlhevített zsiradékban sütés esetén), de összességben az élelmiszeripari technológia pozitív hatásai mellett messze elmaradnak a negatívumok. A vitaminok kapcsán természetesen egyes élelmiszereket meg kell tartanunk a maga természetes formájában, bár az elmúlt években kiderült, hogy sok vitamin, illetve vitaminok körébe nem sorolható szerves molekula azért jóval stabilabb, mint azt korábban gondoltuk - de ennek megint csak semmi köze az enzimekhez.

 

TÁPLÁLOK ENZIMTARTALMA

Az enzimtáplálkozás arra a gondolatra épül, hogy a legtöbb táplálékban megvannak azok az enzimek, amiket ha nem pusztítunk el a konyhában, az emésztőrendszerünkben "rásegítenek" a saját enzimeink munkájára, ezzel óvva a test "enzim-energia" készletét. Ez amennyire jól hangzik, annyira nem igaz.

A koncepció magában hordoz egy idealista képet, miszerint a táplálékként szolgáló állatok és növények szinte tudatosan készülnek arra, hogy őket egyszer valami elfogyassza, és ennek keretében ők még azt a szívességet is megteszik a kedves, táplálékláncban egy szinttel magasabban álló fogyasztónak, hogy megkímélve az erőfeszítésektől önként lebomlanak. Hát nem így van. A legtöbb élőlény kifejezetten szeretné elkerülni azt, hogy élelmiszerként alkalmazzák és minden létező módszert, alkalmat megragadnak arra, hogy ez ne így legyen - vagy ha már megtörténik a dolog, akkor a lehető legtöbb bosszúságot okozzák a fogyasztónak. Többek között ezért váltak egyes növények, állatok mérgezővé.

Ha a gyomor valódi szerepét játszaná, és nem főzött ételeket ennénk, a bevitt táplálék nagy része már azelőtt részlegesen megemésztődne, mielőtt találkozna a gyomor erősebb emésztőnedveivel. Sőt, ha nyers ételt eszünk, kevesebb saját emésztőenzimre lesz szükségünk az emésztéshez.

Biológiailag egyszerűen nem lehet megmagyarázni, hogy mitől emésztődne meg az élelmiszer az elfogyasztását követő rövid időszakban, amíg eléri a gyomort vagy ott tartózkodik. Mérgeskígyók esetében ismerünk ilyen emésztési módot, amikor is maga a méreg tartalmaz emésztőenzimet és a táplálék előemésztve jut be a gyomorba. Azt nagyon jól tudjuk, hogy a legtöbb élelmiszer viszonylag jól megőrzi a minőségét, ha nem számoljuk a mikroorganizmusok okozta bomlási folyamatokat, akkor bizony enyhe hűtéssel a húsáruk napokig-hetekig, a zöldségek-gyümölcsök hetekig-hónapokig egyszerűen nem emésztődnek meg a speisekammer polcain. A legromlékonyabb tejtermékekben sem saját enzimek, hanem bakteriális folyamatok (tejsav okozta pH eltolódás) okozzák a tej megalvását, de ehhez is hosszú órák kellenek még optimális körülmények között is. Attól, hogy megrágunk valamit, még ez nem fog robbanásszerűen megtörténni az emésztőrendszerünk kezdeti szakaszán, az egyetlen érdemben emésztett tápanyag a szénhidrát (keményítő), amit viszonyt a nyál enzimei intéznek, nem az élelmiszerek saját enzimkészlete.

Volt szó arról is, hogy minden enzimnek van egy optimális működési tartománya (hő, pH, ionkoncentráció), amin kívül gyorsan elveszti aktivitását. Röviden szólva amik az egyes növényekre és álltokra jellemző sejten belüli körülmények köszönő viszonyban sincsenek azokkal a körülményekkel, amik között a tápláléknak az önemésztődést meg kellene tennie. Az étel feldarabolása, rágása már olyan mértékben megváltoztatja a körülményeket, amik számos enzimnek ellehetetlenítik a tevékenységét, ott van az oxidáció (érintkezés a levegő oxigénjével), ami szintén tönkreteszi őket. Halkan jelzem: a nyerskoszt előszeretettel turmixol össze dolgokat, présel levet, stb. - ezek lényegében felgyorsítják az élelmiszerek még aktív enzimeinek tönkretételét.

A gyomorban elég durva körülmények uralkodnak (erősen savas pH), ami néhány, körülményekre szakosodott enzim kivételével a többit gyorsan inaktiválják, s végül jön a gyomor saját fehérjebontó enzime, ami nekifog az esetleges túlélők felszámolásának.

Ha igaz is lenne az enzimtáplálkozás alaptézise - az ételek elkezdik magukat emészteni a kedvünkért - és maradna érdemi enzim-aktivitás a gyomorban, akkor azt maga a gyomor-környezet tenné tönkre viszonylag gyorsan.

brittudosok.jpg

A "brit tudósok" keresik az önemésztés titkát.

 

MINDEN BETEGSÉG MEGGYÓGYUL

Howell könyve jelentős terjedelemben elmélkedik arról, hogy a természetes, élő ételek fogyasztása minden betegséget meggyógyít a pikkelysömörtől a rákig terjedően, hosszabb és boldogabb, egészséges életben lehet részünk.

Nem szeretnék nagy károgónak tűnni, de szép számmal vannak a nyers ételfogyasztásnak egészségügyi kockázatai is. Ezek elsősorban abból fakadnak, hogy a hőkezelés nélküli ételek esetében magasabb a kockázata annak, hogy olyan kórokozók jutnak a szervezetbe, melyek enyhébb esetben csak néhány napos emésztőszervi problémát jelentenek egy kiadós hányás-hasmenés keretében, rosszabb esetben hosszútávon teszik nehézzé életünket. Nyilván ezek  egy megfelelő előkészítéssel csökkenthetők, de ez nem változtat azon a tényen, hogy Salmonella fertőzést jellemzően nem főtt ételből szed össze az ember.

salmonella.jpg

A Salmonella fertőzés kockázatát erősen növeli, ha egy étel nem hőkezelt, nyers formában kerül elfogyasztásra.

 

VÉGÜL DE NEM UTOLSÓ SORBAN

Az enzimtáplálkozással kapcsolatos oldalak olvasásakor feltűnően hiányoznak az önálló gondolatok. Gyakorlatilag a legtöbb oldal odáig jut el, hogy Howell könyvének elejéről az összefoglalót részben vagy egészben átemeli a saját blogjába, s ettől valószínűleg nagyon elégedetté válnak. A szorgalmasabbak akár ppt előadást is készítenek belőle, de ez már csak akkor jön elő, ha el akarnak adni valamit az enzimtáplálkozás ürügye alatt.

Mindezekkel együtt különösen megdöbbentő, hány irányzat emeli be a saját elméletébe az enzimtáplálkozás elveit  és hányan próbálják követni ezeket az elveket. Teszik ezt annak ellenére, hogy egy alapfokú Wikipédia felhasználó két perc alatt megtalálhatja a könyv állításaira a cáfolatot. A könyv maga kincsesbánya, mert szinte mondatonként lehet szétszedni és kiváló mintapéldánya az alternatív mozgalmak félelmetes logikátlanságának, illetve annak a jelenségnek, hogy egy jól hangzó, de megalapozatlan kijelentés milyen fényes karriert tud megfutni a kontroll nélküli másolgatás révén.

enzim.jpg

Egy enzim (forrás)

Ha tetszett az írás, oszd meg és/vagy kattints a tetszik gombra! A "Követés" alkalmazással értesülhetsz a legfrissebb írásokról! Ha van véleményed, írd meg hozzászólásként! További érdekességek, aktualitások pedig Facebook oldalunkon találhatók: https://www.facebook.com/Alimento.blog  

 

A honlapon található anyagok, információk egyike sem irányul betegség, vagy betegségek diagnosztizálására, és nem helyettesítik az egészségügyi szakemberrel történő konzultációt.

 Források:

    1. Dr. Edward Howell: Enzimtáplálkozás. Mandala-Véda, 2007
    2. Enzim táplálkozás - Kulcs a fiatalság megőrzéséhez és az élet meghosszabbításához (Dr. Edward Howell) LINK
    3. Interjú Dr. Howell-lel, az enzimtáplálkozás atyjával LINK
    4. Enzim táplálkozás - Mi az? Mire jó és egyáltalán minek? LINK
    5. Enzimtáplálkozás LINK
    6. Enzim (Wikipédia szócikk). LINK - és érdemes az angol nyelvű cikket is olvasgatni, bár ez már erősen szakmázós LINK

A bejegyzés trackback címe:

https://alimento.blog.hu/api/trackback/id/tr508843780

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

fordulo_bogyo 2016.07.19. 04:09:47

Hianypotlo iras, koszonjuk!
Egy aprosag:
"az emésztőrendszerünk kezdeti szakaszán, az egyetlen érdemben emésztett tápanyag a szénhidrát, amit viszonyt a nyál enzimei intéznek,"
Ha megengeded, ugy gondolom, hogy nem altalaban a szenhidrat (mert sem a cukkor, sem a celluloz nem), hanem csak konkretan a kemenyito, ami termesztesen egyfajta szenhidrat....
Bocs, a biokemikus kukacoskodik.

Meleg Sándor · http://alimento.blog.hu/ 2016.07.19. 07:19:45

@fordulo_bogyo:

A biokémikusnak lényegében igaza van, nem akartam nagyon bonyolítani a dolgot, de kiegészítem.

fordulo_bogyo 2016.07.21. 21:22:04

Egy masik aspektusa az enzimtaplalkozasnak, hogy szerintuk a szervezet belso enzimet, azaz nem a tapcsatorna emeszto enzimeit, hanem a sejtek belsejeben levo enzimeket is igy kene potolni.
Egyfelol ugye a taplalekkal felvett enzimek nem szivodnak fel, inaktivalodnak, denaturalodnak, emegemesztodnek, ahogy Sandor irta.

Most csak a tovabbgondolas celjabol, tegyuk fel egy pillanatra, hogy valahogy megis bejutna beloluk valamennyi a szervetbe, vajon mi tortenne? Potolnak az esetleges enzimhianyt? Nem.

Ket tragikus kovetkezmenye lenne a dolognak.

1. a szervezetben az egyes eznimeknek meghatarozott helye van, nem csak bizonyos sejtekre, de meg a sejten belul is meghatarozott kisebb terreszekre korlatozodnak (az egyik ide, a masik oda), ott fontos munkat vegeznek (kemiai reakciokat gyorsitanak), ugyanezt mas helyen csinalva nagyon gyorsan a szervezet osszeomlashoz vezetnenek.

2. mivel ezek nem emberi, hanem novenyi vagy allati feherjek, a szervezet belsejebe (veraramba, szovetek koze stb) kerulve az immunrendszer idegenkent ismerne fel oket, es megtamadna: gyulladas, allergias reakcio lenne a kovetkezmeny.
Szerencsere a taplalekkal felvett enzimek, ahogy Sandor irta: nem jutnak be a szervezetbe.
süti beállítások módosítása