Az internet szemetét felszívó lájkvadász oldalak időről időre megörvendeztetik olvasóikat egy-egy egészségügyi témájú írással. Ezúttal egy olyan válogatott kamugyűjteményt találtam, mely a „régen minden jobb volt” és a „francba a tudománnyal, ösztönlényeké a világ” mottó alatt összefoglalható. Pusztán szórakoztató értéke miatt (és mert valaki még mindig komolyan veszi) szemezgettem a cikkből.

Síppal, dobbal, mindenegyben bloggal...

„a húszas évek előtt rendes orvosi ellátás még nem volt, és nem voltak elérhető gyógyszerek, a szegény ember mégis gyógyította magát”

Maradjunk annyiban, hogy az egyszeri szegény ember próbálkozott a gyógyítással. A tudományos kutatások világa előtt a tapasztalati alapon összeállított népi hagyományok gyűjteménye állt rendelkezésre, ez egyes esetekben használható volt, más esetekben nem volt több egyszerű hiedelemnél. Ha megnézzük a néprajzi gyűjtéseket, akkor még az egyes gyógynövényekhez kapcsolt gyógyhatások sem voltak teljesen egységesek, tájegységenként változott, mit mire tartottak megfelelőnek. Egyes megbetegedéseknél, egészségügyi problémáknál voltak használható praktikák, de a komoly, életet veszélyeztető állapotok esetében azonban nem voltak hatékony eszközök a kezükben – elég abba belegondolni, hogy a fertőző betegségek okozta nagy járványok nem a tudományos orvoslás térhódítása előtt tűntek el, hanem utána. A népi bölcsesség még oda sem jutott el, hogy az egyszerű kézmosás jelentőségét felismerje.

Reggelire mangalica szalonnát ettek, melyről ma már ismert, hogy tápláló, és tisztítja a vért.

Tisztítsa a vérét az, akinek koszos! A vért nem kell tisztítani, van erre a feladatra a szervezeten belül néhány szerv már. Akinek már külső tisztítás kell, az a nefrológiai központokban jár dialízisre – és ott már komolyabb probléma áll fenn, mintsem mangalica-szalonnával orvosolni lehetne.

Így, ha a fertőző betegségeket nem kapták el gyerekként, magas kort értek meg dédapáink

Ez a „ha” azért elég jelentős halálozást takar. A természeti népek és a modern társadalmak közötti egyik legnagyobb különbséget az adja, hogy a születéshez kapcsolódó, illetve a korai életévekben (<5 év) jelentkező kockázatot a modern orvostudomány radikálisan, kb. két nagyságrenddel csökkenteni tudta. Azért nem mindegy, hogy az 1800-as években 1000 gyerekből 3-400 nem éltem meg az 5 éves kort, ma meg ez az érték kis hazánkban is 6 alatti.

A késő tizenéves kortól a természeti népek és a modern társadalmak közötti kockázati különbség jelentősen csökken, de teljesen nem szűnik meg. Az élet második évtizedében kb. tízszeres, 50 éves korban még mindig ötszörös, 60 éves korban négyszeres, 70 éves korban is háromszoros halálozási kockázat jellemző a természeti népeknél, más kutatások pedig még ennél nagyobb eltéréseket is meghatároztak. A fertőző betegségek mellett az egyéb traumatikus betegségek, háborús sérülések, mérgezések és egyéb akut behatások is ott vannak a halálozási listán, a magas életkor nem volt olyan gyakori, mint gondolnánk. Összességében ha valaki régen 15 éves volt, akkor átlagosan 50-60 év közötti várható élettartammal számolhatott - ma ez majdnem 80. Szóval még ilyen irányból nézve sem igaz, amit a cikkben írtak.

5 éves kor alatti halálozás Magyarországon 1960-2015. Hát ez sem a természetgyógyászat érdeme (forrás).

Szerencsére a mák központi helyet foglal el a magyar étkezési szokásokban, jóllehet kevesen tudnak annak gyógyhatásáról. Tele van (csontépítő), magnéziummal, (OMEGA4) növényi zsírsavval, aminosavakkal, enzimekkel: plusz foszfort, kalciumot, káliumot és vasat is találunk benne. Kevesen tudják, hogy lassítja az öregedési folyamatokat; fékezi a csontok leépülését, és elkezdi újra építeni a ritkult csontszöveteket.

Ezt a részt azért is emeltem ki, mert jól mutatja, hogy csúsznak meg információk a bulvársajtóban. A mák valóban jelentős kalcium forrás, de ettől még a mákfogyasztás nem feltétlen fog a csontritkulás prevenciójában és kezelésében kiemelkedő szerepet játszani - a csontritkulás jellemzően nem a krónikus kalciumhiány miatt alakul ki ugyanis. A kalcium önmagában nem építi újra a csontszövetet  (ez egy bonyolultabb, több tényezős folyamat) ráadásul a túlzott kalcium-bevitel okozhat más egészségügyi problémákat. székrekedés, vesekő, egyebek. Az omega szó varázsától nehéz elszakadni, de tudni kell, hogy OMEGA-4 zsírsavak a természetben nem igazán fordulnak elő (a mákban meg végképp nem) - valaki egyszer elgépelte, onnantól pedig mindenki szöveghűen ismétli a butaságot. Az öregedési folyamatok lassítása elég kérdéses hatás, valószínűleg azért tudnak erről kevesen, mert az eredeti cikk szerzője találta ki.

A mák olaj zsírsav-összetétele: legnagyobb mennyiségben linolsavat (C18:2, ω-6) és olajsavat (C18:1) tartalmaz, a linolénsav (C18:3, ω-3) csak nyomokban (1% alatt) fordul elő. Az olajban nincs kalcium, sem más oldott ásványi anyag, de még vitaminok sem.

Gyógyító hatása miatt a burgonya megérdemli a második helyet, már azért is, mert táplálékunk sorrendjében is a második helyen áll. Ráadásul nem hizlal, legalább is, ha nem zsírban sütjük. Ezzel szemben (testépítéshez elengedhetetlen) az összes növényi fehérjét tartalmazza. A burgonyát, még a cukorbetegek is bátran fogyaszthatják, mert a benne lévő szénhidrát lassan szívódik fel, így nem dobja meg a cukrot

Hát ebből szinte semmi sem igaz. A zsírban sütött burgonya mindösszesen annyival rosszabb, a többi felhasználási módtól hogy a sütés során némi zsiradékot felszív. De akár ezzel, akár e nélkül eszik valaki sok burgonyát, attól hízhat. A burgonya ezen kívül kifejezetten fehérjeszegény étel (~2 g/100 g), az aminosav-tartalma sem éppen ideális, szóval a testépítéshez nem biztos, hogy a burgonya a legjobb kiindulási alap.

Cukorbetegeknél a burgonya mennyiségét szigorúan számolni kell, a burgonya glikémiás indexe pedig magas. A  pürésített formában kifejezetten feldobja a vércukor-szintet - a  zsírban sütött változat kevésbé, de bármely formában a burgonya nagyon messze van attól, hogy a "cukorbetegek bátran fogyaszthatják".

Szerencsés, aki szereti a babot, mert a gyógyító hatása elengedhetetlen: Serkenti a sejtek fehérje anyagcseréjét, regenerálódnak a sejtek, sőt szabályozza az anyagcserét. ...A Kidney bab, például nem csak külsőre hasonlít a vesére, de segíti a vese működését.

Szintén légből kapott állítások csokrával állunk szemben. A szervek és egyes élelmiszerek mágikus kapcsolatáról már írtam, elég szomorú, hogy ma ilyen tartalmú cikkekkel lehet olvasókat toborozni. Alapvetően a babfélék éppen nem a vesekímélő ételek közé tartoznak: magas a fehérje- és purintartalmuk, emiatt a vese működési zavarinál alkalmazott diéták esetében az elsők között szoktuk őket kiiktatni az étrendből.

A paradicsomnak négy kamrája van és piros. A szívnek négy kamrája van és piros. A kutatások azt mutatják, hogy a paradicsomok tele vannak lycopine-okkal, melyek igazi tápláléka a vérnek és a szívnek. (lycopine: antioxidáns, hatása erősebb a C-vitaminnál, lassítja a sejtek öregedését.

Ilyen butaságokat random lehet generálni: a lónak négy lába van, meg az Eiffel-toronynak is, tehát az Eiffel-torony egy ló. A likopin egy vörös színű karotinoid, a vérképzéshez semmi köze nincs a színe ellenére ( a vér vörös színe a hem nevű, teljesen más szerkezetű, vasat tartalmazó molekulának köszönhető). A likopin valóban antioxidáns, de ettől még nem csodaszer és a neten keringő csodálatos híresztelésekkel ellentétben nem sikerült igazolni, hogy bármely daganatos megbetegedés esetében érdemi prevenciós hatással bírna.

Az állatokat nem tanítják, melyik növény mérgező a testükre, mégis minden állat tudja, mi nem jó neki, és azt nem eszi meg. Azt sem mondja meg nekik senki, melyek azok a füvek, amivel gyógyítani tudják a szervezetüket, vagy karban tartja a bélműködésüket, mégis megtalálják. 

Őszintén szólva ezzel kapcsolatban is él bennem a kétkedés -  a vadon élő állatok élettartama nem olyan hosszú, a fogságban tartott élőlények (gondolva pl. az állatkertekre) jóval tovább élnek, mint vadon kószáló társaik. Az állatok gyógynövény-kutató megfigyelése elég anekdotikus jellegű - ha rágja a kutya a füvet, akkor a gyógyulást annak tudjuk be, ha esetleg utána mégsem jön be a dolog, akkor már nem keressük a kapcsolatot a két jelenség között. Ebben benne van a "túlélők szerencséje" típusú észlelési torzítás - ugyanezt történik akkor, amikor időseket kérdezgetnek a hosszú élet titkáról és azok összességében bármilyen közös nevező nélkül felsorolnak mindent, ami eszükbe jut.

Azért, mert egy állat eszi a növényeket, még nem biztos, hogy szakértője a témának - viszonylag gyakran esznek meg mérgező növényeket is és akkor vannak gondok.

Tanulság?

A fentihez hasonló cikkeket már csak azért sem szeretem, mért kétszeresen hazudnak. egyrészt ősi bölcsességnek, népi hagyománynak, tudásnak állítanak be fiktív,  kitalált butaságokat. Ezt már amúgy dédapáink nevében is kikérhetjük magunknak - nem voltak ők buta emberek, a rendelkezésre álló eszközeik voltak szűkösek. Azzal próbálkoztak, ami rendelkezésre állt - ebbe utólag bevetíteni mindenféle áltudományos kreációt elég aljas dolognak tartok. Ez igaz a fenti cikkre is, de ugyanez a kategória nálam a füvesember Szabó Gyuri bácsi is, aki visszamenőlegesen magyarázza, mely gyógynövényt milyen betegségre javallottak egy olyan korban, amikor az adott betegséget még nem is ismerték.

A "régen minden jobb volt" eszmeiségét sokan szeretik meglovagolni, de nem kellene. Nem volt jobb régen. Úgy 200-250 évvel ezelőtt gyakorlatilag bármikor utolérhette az embert a halál: fertőzések, paraziták, sérülések, mérgezések, de akár az is előfordulhatott, hogy egy rossz termésű évben egyszerűen éhen halt az egész családjával egyetemben. ha szerencséje volt, akkor a 10 gyerekéből 5 elérte a felnőttkort és jómaga kihúzta a 60. évéig. Igen, éltek 80 éves emberek, de ők már a megszületettekhez képest szinte csak nyomokban fordultak elő. Hát ennyit a romantikus múltról, aminek a képét annyira szeretjük dédelgetni.

Életbölcsességek szabadon - ő már csak tudja.

Források:

1. Dédapám öröksége: így gyógyítottak a régiek orvosságok nélkül. tudnodkell.info
   
2. Child Mortality Estimates. Hungary. Under five mortality rate. LINK
3. Max Roser: Child Mortality. Our World in Data. LINK
4. Nutrient data for oil, poppyseed. United States Department of Agriculture, Agricultural Research Service, National Nutrient Database for Standard Reference Release 28. LINK
5. Nutrient data for Potatoes, flesh and skin, raw. United States Department of Agriculture, Agricultural Research Service, National Nutrient Database for Standard Reference Release 28. LINK

6. Gurven M, Kaplan H, (2007). Longevity Among Hunter-Gatherers: A Cross-Cultural Examination. Popul Dev Rev. , 33:321–365.