Nem olyan régen egy kommentben hangzott el, hogy a természeténél fogva gonosz élelmiszer- és gyógyszer lobbi támadja és lejáratja a vitaminokat. Ám legyen, most jól megtámadom és lejáratom a vitaminokat. Több részben, mert ha egyszer témánál vagyunk, legyünk alaposak.

TÖRTÉNELEM

A XIX. század végén nyilvánvalóvá vált, hogy egyes betegségeket tápanyagok hiánya vagy többlete okoz. A területtel kapcsolatos kutatások aranykora a XX. század első fele volt, a hiányállapotokkal kapcsolatos tudás nagy ütemben bővült, s az elméletet szépen visszaigazolta a gyakorlat is: a minőségi éhezés visszaszorításával jelentősen javult a népegészségügyi helyzet. A XX. század második felére eljutottunk oda, hogy a klasszikus, hiányállapotra visszavezethető betegségek a fejlett országokban teljesen eltűntek, ma már csak extrém étrendeken élőknél futunk össze típusos hiánybetegségekkel. Az életminőség és élethossz javulásának egyik kulcstényezője ezen hiányállapotok hatékony felszámolása volt, szóval egy pont a Griffendélnek modern orvoslásnak.

A felfedezések tükrében adta magát, hogy külön csoportba sorolják ezeket a létfontosságú szerves anyagokat, s már csak egy jól hangzó név kellett hozzá. Mivel a ma B1 vitaminként ismert anyagban (tiamin) találtak nitrogént (tehát kémiailag az amin nevű csoportba sorolható) és úgy tűnt, hogy ezek a szerves vegyületek az élethez (vita – latin szóból) nélkülözhetetlenek, így hát elnevezték őket vitaminnak. A vitamin név nagyon jól hangzott, és olyan népszerűségre tett szert a közbeszédben, hogy kiirthatatlanul beleivódott.

KRITÉRIUMOK

A vitaminok esetében két olyan tétel van, aminek teljesülni illene: először is az adott anyagot külső forrásból (táplálék) kell bevinni, mert a szervezet nem képes az előállítására. Másodszor pedig az adott anyagnak a szervezetben fontos biológiai funkcióval kell bírnia. A jelenlegi vitaminok esetében mindkét kritériummal vannak gondok.

Még az sem tekinthető általános közös tulajdonságnak, hogy a szervezet nem képes szintézisükre, hiszen a D-vitamint tulajdonképpen a szervezet napfény segítségével éppen képes előállítani, a táplálkozással bevitt mennyiség ehhez képest elenyésző (normál esetben). Ha fogyasztunk elegendő karotinoidot, akkor az A-vitamin (retinol) esetében sem beszélhetünk hiányról, nincs szükség a közvetlen retinol bevitelre. Ugyanakkor van még jó néhány olyan szerves vegyület, amiket nem sorolunk a vitaminok közé, pedig a szervezet nem képes őket előállítani és hiányok komoly egészségügyi problémákat okozhat: sem az esszenciális zsírsavak (linolsav, alfa-linolénsav és származékaik), sem az esszenciális aminosavak nem vitaminok, pedig ez utóbbiakban még nitrogén is akad. Szóval ez a kritérium is bukta.

Hab a tortán: sok vitamin egyáltalán nem tartalmaz nitrogént, tehát nem amin. A nitrogén tartalmú vegyületek lényegében a B vitamincsoportban gyülekeznek, de kémiailag még ez a csapat is erősen vegyes, és összességében a nitrogén jelenléte pont egy olyan jellemző, ami a vitaminként való működésben nem bír jelentőséggel. Már önmagában ezért a vitamin szót nagyon gyorsan ki kellett volna vonni a forgalomból, mint megtévesztő fogalmat.

A vitamin-korszak elején minden azonosított vitaminnak volt egy jól azonosítható hiánybetegsége (A - farkasvakság, B1 – beriberi, C – skorbut, D – rachitis, B12 – nagysejtes vérszegénység, B5 - pellagra, stb.), de például az E-vitamin esetében ilyen típusos hiánybetegségről nem beszélhetünk, a folsav is igazából magzati korban ad jellegzetes hiánytünetet (velőcsőzáródás zavara), felnőttkorban már nem. A legtöbb vitamin esetében vannak a típusos hiányállapottól erősen eltérő hatások is, pl. az A-vitamin hiány is okozhat csontfejlődési zavart, ahogy a D-vitamin hiánynak is egyre több kockázati vonatkozását ismerjük, s ugyanahhoz a tünethez több vitamin, nyomelem hiánya is kapcsolódhat.

A vitamin szót általában az egészséggel társítjuk, de ma már sok esetben túlzásokba esünk.

A KÁOSZ ELSZABADUL

A vitaminok hőskorszakában (kb. 1912-1940) jöttek a különböző anyagok sorban, a nevezéktanra egyébként pedáns szigorral ügyelő kémiai kutatóknál pedig valami elromlott, így elszabadult a káosz. Bár a B1-vitamint fedezték fel először (1912), a katalogizálás csak 1916-ban kezdődött, így a később (1913) felfedezett retinol lett az A-vitamin, az először felfedezett anyag pedig a B - a jelzés egyébként sem a sorrendet jelölte, hanem az A volt a zsíroldékony, a B pedig a vízoldékony anyag. Nem is lett volna ez rossz rendszer, ha nem fedeznek fel gyorsan még rengeteg más vitamint. Ahogy szaporodtak a vegyületek, úgy jelentek meg az újabb betűk, majd az alszámok (B1, B2, stb.). Mára már több vitaminról kiderült, hogy nem is egy vegyület, hanem komplett vegyületcsalád: az E-vitaminból is van kb. 8, K vitaminból kettő, a K2-vitamint önmagában több mint egy tucat vegyület alkotja, ráadásul az egyes anyagoknak a biológiai hatása sem teljesen azonos, a karotinoidokat meg összeszámolni is nehéz. Lehet azon is vitát nyitni, hogy most csak a tényleges biológiai hatással bíró anyagok legyenek vitaminok, vagy akár az előanyagokat is ide számíthatjuk-e (a karotinoidok esetében ez történik), megy a kavarás a provitamin és a previtamin fogalmakkal is.

Később már a felfedezés sorrendje sem számított, hanem egyszerűen csak rövidítésből képeztek vitamin neveket: pl. az esszenciális zsírsavakból az angol „fatty acid” kifejezés alapján „F-vitamin” lett, de ezeket az elnevezéseket ma már hivatalosan szinte senki nem használja. A zűrzavart jól mutatja, hogy egyes anyagokat nem is a vitamin-kód alatt ismerünk, de olyan is előfordul, hogy egy kémiai anyagnak több vitaminos elnevezése is akad. Így a B9-vitamin senkinek nem mond semmit, mert mindenki a folsav nevet ismeri. A folsav egyébként volt már M- és R-vitamin is, a biotin esetében találkozhatunk a B7 és H vitamin megjelöléssel is, szóval ezen a területen nem kicsi zűrzavar van. Hogy a dolgokat nehezebb legyen követni, egyszer már vitaminná nyilvánított anyagokat később visszaminősítettek, így járt az orotsav (ex B13), a pangámsav (ex B15) vagy dimetil-glicin (ex B16 ma inkább DMG) vagy a flavonoidok (PP vitaminok, de ezen a jelölésen futott a niacin is egy ideig), a visszasorolás oka legtöbb esetben az volt, hogy kiderült, a szervezet is képes az adott anyag szintézisére.

És mert a vitamin szóhoz kapcsolódó pozitív jelentés nagyon nagy marketing értékkel bír – mára megjelentek a kamu-vitaminok, mint például a B17 néven elhíresült „rákgyógyító” vegyület (amygdalin, laetril), vagy a parlagfű titokzatos (=nem létező) B34 vagy P2 vitaminja – ezeket soha senki hivatalosan nem nyilvánított vitaminná, sőt: a kamu vitaminok egy részénél fogalmunk sincs, hogy milyen vegyületet takarhat valójában, mert lelkes ajánlóik sem tudnak erre a kérdésre válaszolni. De létező anyagoknál is vannak kavarások, a Q10 vagy az antioxidánsok iránt kitörő lelkesedés szintén generált igényeket egyes anyagok vitaminná nyilvánítása iránt.

Már csak magánjellegű morgás, hogy a magyar Wikipédia csont nélkül minden létező anyagot felsorol vitaminként, némileg indokolatlanul gerjesztve a zűrzavart a témában, arról nem is beszélve, hogy a szócikkhez megadott jegyzetek, hivatkozások egy része  erősen megkérdőjelezhető hitelességű

Komoly ellentmondást érzek abban, hogy a vitaminokkal kapcsolatban a természetességet hangsúlyozzák, miközben étrend-kiegészítők fogyasztására próbálják rábeszélni a lakosságot.

ÖSSZEFOGLALÁS

A vitamin fogalma ma már abszolút elavultnak tekinthető, az egyetlen dolog, ami miatt folyamatosan hallunk róla, az a köznyelvi kommunikációba való bevésődése, és az erre felkapaszkodott irdatlan pénzeket mozgató kereskedelmi marketing. Ma már tudjuk, hogy a biológiailag fontos funkcióval rendelkező anyagokból rengeteg van, e téren akár százas (vagy akár ezres) nagyságrendben gondolkodhatunk. Tisztánlátást biztosító általános csoportosítás nincs is, ahogy megfelelő kifejezésünk sincs ezekre az anyagokra.

Innen folytatjuk azzal a kérdéssel, hogy szükség van-e kiegészítőkre egyáltalán és mit lehet kezdeni az óriási dózisú vitaminbevitelre vonatkozó ajánlásokkal és hogy tényleg csak a gonosz gyógyszerlobbi akarja-e lebeszélni az embereket a tökéletes egészséghez vezető vitaminkúrákról...

Azért a "vitamin lobbi" is odateszi magát, ha kínálatról van szó

 Forrás:

1. Zempleni J, Rucker RB, McCormick DB, Suttie JW: Handbook of Vitamins. CRC Press. 2007 (4th Edition)
   
2. Csupor D: Sosem volt vitaminok. LINK