Nemrég jelent meg egy cikk, melyben az oltásellenes megnyilvánulások és a szólásszabadság (véleménynyilvánítás szabadsága) kapcsolatát boncolgatta a szerző. A cikk konklúziója az volt, hogy az oltásellenes megnyilvánulásokat nem szabad korlátozni. Én nem így gondolom.

Ami miatt pedig a nemleges válasz mellett tartok ki, az pont a cikk nyitó mondata:

Veszélyeztetik a gyerekeink életét, de attól még megilleti őket a szabad szólás joga

Az alapjogok között létezik egy hierarchia, vannak erősebb és gyengébb jogok, s általában véve a gyengébb nem sértheti az erősebbet. Az élethez és az emberi méltósághoz való jog gyakorlatilag a legerősebb mindegyik jog közül, ezt nem sértheti más jog – a véleménynyilvánítás szabadsága sem.

Ha megnézzük a gyakorlatot, a szólásszabadság joga elég alul helyezkedik el a rendszerben, mert például alaptörvényi szinten is rögzítésre kerül, hogy a véleménynyilvánítás szabadsága nem járhat mások magán- és családi életének, valamint otthonának sérelmével, de amúgy a jó hírnévhez való jogot sem sértheti (ez az alapja a sok helyreigazítási pernek). A szólásszabadságot szeressük, de messze nem ő a legerősebb ebben a mezőnyben, ezért az erre való hivatkozással óvatosan kell bánni.

Ha a véleménynyilvánítás veszélyezteti más ember élethez, emberi méltósághoz való jogát (lásd pl. gyűlöletbeszéd címszó alatt), és ez szabadon megtörténhet, akkor ott komoly jogsérelemmel kell szembenézni. És maga az oltásellenesség a hazai jog szerint ebbe a kategóriába sorolható, erre utal, hogy az oltások elmulasztása, az egészségügyi személyzettel való együtt nem működés a legsúlyosabb gyermekveszélyeztetési kategóriába sorolandók, ami szinte automatikusan hatósági választ generál az ellátórendszer részéről. Az élethez való joghoz kötődés az alapja annak is, hogy a lelkiismereti és vallásszabadságra hivatkozva („tiltja a vallásom”) sem lehet felmentést kérni az oltások alól.

KÖZÖSSÉGI OLDALAK GYAKORLATA

A cikk kifogásolja, hogy a közösségi oldalak (konkrétan a Facebook) viszont hadat üzentek az oltáselleneseknek. Eltekintve attól, hogy ez technikailag egy borzalmas nagy kihívás, ebben én nem látok különösebb problémát.

A közösségi oldalakon alapvetően mindenkinek joga van moderálni a kezelése alá eső felületen (személyes oldal, csoport, oldal) a megjelenő tartalmakat – beállíthatja, hogy ki lássa és ki nem, kizárhat személyeket és törölhet a véleménye szerint nem megfelelő tartalmakat. Sőt, a gyakorlat abba az irányba tolódik el, hogy az oldalakon mások által elhelyezett tartalmakért is felelősségre vonható a kezelő (tulaj), bár e téren a gyakorlatban a súlyos becsületsértés (jó hírnévhez való jog megsértése) és a gyűlöletbeszéd kategórián kívül ritkán van mozgolódás. De a Facebook gyakorlatában ennél alacsonyabb szintű, felhasználó által rosszhiszeműnek tartott tartalom is jelenthető.

E tekintetben a közösségi oldal (és mindenki ezt az elvet követi) jól jár el, hogy ha más személyek jogait sértő megnyilvánulásokat eltávolít, vagy eltávolíttat, ugyanis az oltásellenes megnyilvánulások (és sok más ökörség) közvetve mások élethez való jogát sértik, de akár közvetlenül bűncselekmény megvalósításához is segédletet nyújtanak (amikor valaki a csoportban olyan orvost keres, aki csak pecsétel, de nem olt).

Szólásszabadság? Konkrétan ez kiskorú veszélyeztetése és abban bűnsegédlet.

EGYÉB SZEMPONTOK

A cikkben vannak még erős mondatok, nézzük hát:

Bár az orvostudományból nem érdemes hitkérdést csinálni, és attól még, hogy az oltásellenes életmód egyértelműen káros, mégis egy szabadon választott életforma.

Az orvostudományból nagyon nem érdemes hitkérdést csinálni, ez egyértelmű, ha nem is minden területen vannak kőkemény evidenciák, de a jelenleg azért vannak olyan fix pontok, amikre lehet építkezni – például, hogy az oltások alapvetően jó és hatékony eszközei számos betegség megelőzésének. A gond az, hogy az egész oltásellenességet a szerző „szabadon választott életformának” titulálja. E téren is erősen ellenkeznék, ugyanis ez nem az életformát választó személyre van káros hatással (aki ráadásul legtöbb esetben maga is oltott, tehát védettséget élvez a betegségekkel szemben), hanem a gyermekére, és a gyermeke környezetében élő más gyermekekre, illetve a társadalom (mint kockázatközösség) azon tagjaira, akik nem élvezhetik valamilyen ok folytán az oltások nyújtotta védettséget. Pont ez az érvelés az alapja a kötelező oltási rendszernek.

A furcsa az, hogy a cikk maga is végigvezeti ezt a gondolatmenetet, mégis egy azzal ellentétes konklúziót támogat.

Azzal, hogy korlátozzák tartalmaikat a közösségi média felületein, csak erősebb önigazolásokat tudnak legyártani maguknak.

Konkrétan a korlátozás önmagában lehet megerősítő, de egy oltáspárti személy nem lesz attól oltásellenes, hogy korlátozták az oltásellenes megnyilvánulásokat. Lényegében a létező trendeket erősítheti fel, de legalább a bizonytalankodó álláspontúak esetében van némi esély, hogy nem esnek bele a gödörbe.

John Stuart Mill szerint az egymással vitatkozó nézetek hozzák felszínre az igazságot.

Szeressük JS Mill gondolatait, de az ő korában nem volt még közösségi média – lehet, hogy másképp gondolkodna napjainkról. Már csak azért is, mert a vita lényege, hogy egymást tényekkel, érvekkel, megfelelő vitakultúra jelenléte mellett lehet lefolytatni és ez sajnos a közösségi média esetében elég szűk területre szorult vissza. Ha megnézem az oltásellenes (és a többi hasonló) csoportot, az a minimum, hogy a saját térfelükről kiszorítják az ellenvéleményt képviselőket (kitiltanak a francba…), de akár ellentámadásba is mennek át. És ebben az esetben a galambokkal való sakkozásról szóló axióma a találóbb…

Az igazságot felszínre hozó vita (forrás: novakhunor.hu)

Ők így adnak teret a fényt hozó vitáknak. A hülyeség ellen pedig úgysincs oltás.

Épp, hogy nem adnak teret. Ha az oltásellenesek sem korlátoznák az ellenvélemények nyilvánítását, akkor ez igaz lenne, de e tekintetben éppen ők követik el a szólásszabadság megsértését saját köreikben. A „hülyeség ellen nincs oltás” egy kicsit cinikus zárása az írásnak – persze mondhatom, hogy hulljon a férgese, de egyrészt a gyermeket nevelő szülőt a jog felelős döntésre képes személynek tekinti, másrészt nem a férgese hullik el a leggyakrabban, hanem olyanok (gyermekek és felnőttek), akik nem osztják az oltásellenes nézeteket, csak annak káros hatásait elszenvedik.

KONKLÚZIÓ

Röviden: a véleménynyilvánítás szabadsága nem sérthet a hierarchiában felette álló jogokat, pl. az élethez való jogot. A gyermekek esetében (mivel önmaguk nem képesek ezen jogukat megvédeni) a jogok védelme a szülő kötelessége, ha ő nem teszi meg (mert oltásellenes nézeteket képvisel) ez az állam feladata, de egyébként minden állampolgárnak is van erre irányuló kötelezettsége (hogy a robotika I. törvényéről ne is beszéljünk).

Bár a Facebook egy magánkézben lévő felület, a jogszabályok betartása ugyanúgy kötelezettsége, mint a felhasználóknak is - e tekintetben a mások jogait sértő tartalmak moderálása akár kötelezettségnek tekinthető. Ha ez külön dedikált jogszabályban nincs is benne, tekinthetjük ezt erkölcsi kötelezettségnek is.

Nyilván enyhítené a helyzetet, ha az oltásellenesek részéről valódi tényekre, érvekre alapuló vitára lenne nyitottság, de ilyenről általában véve nem beszélhetünk, így marad az, hogy a gyermekek egészsége érdekében erőteljesebb eszközöket kell alkalmazni.

Ajánlott irodalom - "fényt hozó" vita megalapozása.