Több helyen felbukkant a cikk, melyben a cukortartalmú italok rendszeres fogyasztása és a daganatos megbetegedések megemelkedett kockázata közötti összefüggésre hívták fel a figyelmet, röviden: a cukor rákot okoz. Valójában azért a helyzet nem ilyen egyszerű.

MI IS TÖRTÉNT A KUTATÁSBAN?

2009-2017 között 101.257 18 év feletti személyt vontak be egy nagy vizsgálatba, részletesen vizsgálták az élelmiszer-fogyasztási szokásokat és az azokkal összefüggő élettani változókat. A vizsgált fogyasztási szokások között volt a cukortartalmú italok (gyümölcslevek, szénsavas üdítők) fogyasztása is. A vizsgálat során számolták a megjelenő megbetegedéseket, jelen esetben a daganatokat összességében és típusonként. Végül statisztikai módszerekkel összevetették és elemezték a fogyasztási szokásokat és a megbetegedések számát, ebből pedig megpróbálták kockázatokat számszerűsítve leírni. Alapvetően egy módszertanilag jól összerakott nagy vizsgálatról van szó, nagy valószínűséggel ebből a kutatásból jönnek majd hasonló összefüggéseket leíró cikkek.

MEGÁLLAPÍTÁSOK

A vizsgálat fő megállapítása, hogy a cukortartalmú italok fogyasztása pozitívan járult hozzá a teljes rák, ezen belül pedig az emlőrák kockázatához. Némi meglepetés, hogy az amúgy a közbeszédben az egészséges kategóriába sorolt 100%-os gyümölcslevek szintén pozitívan társultak a teljes rák kockázatához. A kockázati elemzésben felmerült, hogy a cukorbevitel nemcsak az elhízáson keresztül (ami önálló, igazolt kockázati tényező a daganatok egy részénél), hanem önmagában nézve is kockázati tényezőnek tekinthető. A konklúzió ezekből az, hogy a cukros italok fogyasztása a daganatos kockázathoz hozzájárul, egészségügyi szempontból pedig a bevitel mérséklése lenne a jó.

KRITIKAI ÉSZREVÉTELEK

A kritikai észrevételek egy része egy már feltárt tényezőhöz, az elhízás és a daganatos megbetegedések kockázatnövekedéséhez kapcsolódik. A túlsúly és elhízás önmagában tucatnyi daganatnál bizonyult markáns kockázati tényezőnek, a menopauza után fellépő mellráknál pedig kifejezetten erős a kapcsolat a súlygyarapodással. De a magas cukorfogyasztás ok-okozati kapcsolatban van az elhízással, tehát a tanulmány most feltárt összefüggése akár magyarázható azzal is, hogy aki sok cukros italt fogyaszt, az jó eséllyel túlsúlyos (lesz) és ennek okán magasabb a megbetegedési kockázata. A jelenlegi kutatás viszont azt állítja, hogy a cukorfogyasztás akár ettől függetlenül is kapcsolatban hozható a magasabb kockázattal. A Brit Rákkutatók Egyesülete is felhívta rá a figyelmet, semmilyen bizonyítékunk nincs arra, hogy önmagában a cukor hajlamosítana a rákra, ahogy arra sem, hogy a cukormentes diéta csökkentené a rák kockázatát – arra viszont van, hogy az elhízást tizenhárom különböző rákos megbetegedéssel lehet összefüggésbe hozni. A cukormentes étrenddel való rákgyógyításról pedig kifejezetten szeretnének mindenki lebeszélni - nem működik.

A másik kritikai észrevétel, hogy önmagában a cukros löttyök iszogatása kapcsolódhat más étrendi és életmódi tényezőkkel, melyek befolyásolják a daganatos megbetegedések kockázatát, mert a cukros italokat fogyasztóknak más egészségtelen szokásaik is lehetnek.

Személy szerint nekem szúrta egy kicsit a szakmai szememet, hogy a szerző kiszólásként belegyalogolt az édesítőszerekbe és egyéb élelmiszer-adalékokba. Ami gond, hogy egyrészt maguk is leírják, hogy igen kis részét képezte a mintának ez a szegmens és nem igazán volt vizsgálható, másrészt, ahol összevetést végeztek, ott az édesítőszeres fogyasztók esetében kifejezetten csökkent a kockázat, ami a kutatás alapállítását még erősítette is (t.i. hogy a cukor a problémaforrás).

TÉGLA A FALBAN

A cikk a „tégla a falban” effektus tipikus esete. Adott egy téglafal, amiben különböző állagú és színű téglákat látunk. Könnyen belátható, hogy egyetlen téglát kiemelve ezek közül a fal egészére nézve nem tehetünk megállapításokat, ha meg így teszünk, azzal módszertanilag hibát követünk el, figyelmen kívül hagyjuk a valóságra vonatkozó, sajátunktól eltérő eredményt hozó megfigyeléseket. Ez alapján a helyes eljárás az, hogy magának a falnak az egészét alkotó megfigyeléseket összegezve nézzük, s nem engedünk a kísértésnek, hogy egyetlen eredmény alapján vonjunk le végső következtetéseket. Gyakorlatilag ezt csinálja egy jó összefoglaló tanulmány. Jelen helyzetre alkalmazva: mielőtt szétszaladnánk a pániktól, vegyük tudomásul, hogy egyetlen tanulmány nem alkalmas a helyzet megítélésére, konkrétan egy sorozat nagy vizsgálat összefüggő analízisére van szükség pro és kontra vizsgálva a jelenséget.

Maga a táplálkozás egy komplex kérdéskör, hiszen sok élelmiszerünk eltérő összetételben tartalmaz különböző anyagokat, e tekintetben még a cukrot tartalmazó italok sem egységesek. Ráadásul a cukor nemcsak az üdítőkben van, hanem számos más élelmiszerben és a közösségi és egyéni fogyasztási szokások sem egységesek. Itt illendő lett volna legalább az étrend más cukortartalmú elemeit vagy az össz-cukorfogyasztását behozni a képbe, mert ha már így fókuszba állítottuk a cukrot, akkor azt becsületesen körül kellene járni, mert csak akkor válik értelmezhetővé a cukrozott italok körüli gondolatmenet. Sőt, kellene ellenpróba: kifejezetten az alacsony cukortartalmú étrendi szegmenst vizsgálni a kockázatok szempontjából, esetleg nézni olyan csoportot, amely túlsúlyos, de kevés cukort eszik, stb. Ilyen ötleteket viszonylag gyorsan össze lehet hozni, már csak az adatbázist kell megfelelően szűrni és elemezni.

A gyümölcslevekre fókuszálással a gond a következő (csak, hogy szemléletes legyen): akár írhatták volna úgy is a cikket, hogy a vaníliás puding, a dinnye vagy a szőlő is összefüggést mutat a mellrákkal - ezekben is van cukor és ha már a gyümölcsleveket kiemelem a kategóriából, akkor azt bármi mással is meg lehet tenni.

További kritikus pont a témában maga a daganat-keletkezés: a cukor-tényező szintén egy összetett rendszerben értelmezhető, sok kockázati tényező együttes hatásával kell dolgozni, ráadásul a különböző a daganat-típusok esetében eltérő a kockázati tényezők listája és erősorrendje. A cukor gyaníthatóan nem is a legerősebb faktor ebben a rendszerben, éppen ezért nem ártott volna kontextusba helyezni a kockázati faktorok rendszerében. Nyilván egy leíró kutatási tanulmány keretei adottak, de amikor sejthető, hogy ennek hírértéke van a sajtó számára, nem lehet a magyarázó részeket megspórolni.

Ebből a szempontból talán jobb lett volna, ha egyetlen betegség (pl. a mellrák) mentén indulnak el és annak az életmódi, életviteli kockázati tényezőit elemezték volna ki a mintából, súlyozva és sorrendbe téve kifejezetten informatív lett volna a kockázatfokozó hatásokat bemutatni. A kutatási minta jellemzői alapján ez semmivel sem lett volna nehezebb feladat és a kutatáshoz kapcsolódó kommunikációt is segítette volna, kevesebb teret hagyva a spekulatív cikkeknek.

VAN ITT VALAMI MEGLEPŐ?

Igazából nincs. Mint fentebb volt róla szó, az elhízás és egyes daganatos (és minden más típusú) megbetegedések közötti összefüggés az agyonkutatott területek közé tartozik, kisebb-nagyobb populációs vizsgálatoktól a meta-analízisekig vannak források ehhez a témához.

Az aktuális WHO ajánlás így szól „Free sugars include monosaccharides and disaccharides added to foods and beverages by the manufacturer, cook or consumer, and sugars naturally present in honey, syrups, fruit juices and fruit juice concentrates”.

Szóval az ételekhez, italokhoz gyártás, elkészítés során adott mono- és diszacharidokon túl figyelembe kell venni a természetesen magas cukortartalmú élelmiszereket, a mézet, a különböző szirupokat, ezen felül a gyümölcsleveket és gyümölcslé-koncentrátumokat is. A WHO ajánlás ezekre együttesen a napi energiabevitel 10% alatti arányt tart elfogadhatónak, de javaslatként megfogalmazza az 5% alatti beviteli célértéket. Ezek alapján összességében a cikk nem lőtt nagyon mellé, amikor a cukrok bevitelének mérséklésére akarta felhívni a figyelmet.

Amitől tartok, hogy populáris sajtómegjelenés erős redukcióval, a gyümölcsleveket is feltolják a halállistára, minden mással együtt, amiben kimutatható a cukor. Ez már azért most is megvolt, percek alatt számos cikket lehet találni arról, hogyan okoz a cukor rákot. De talán annyiban pozitív a cikk hatása, hogy elindíthat egy kis szakmai vitát az élelmiszerek és a daganatok összefüggéséről, meg talán arról, hogy érdemes táplálkozási kutatások eredményeit közhírré tenni.

Valahol egy távoli galaxisban...

Források:

1. Chazelas E, Srour B et al. Sugary drink consumption and risk of cancer: results from NutriNet-Santé prospective cohort. BMJ 2019;366:l2408. LINK
2. Sugar and cancer – what you need to know. Cancer Researsch UK. LINK
3. A cukros üdítőitalok újabb veszélyes hatását mutatták ki. Origo. LINK
4. Tudta? A gyümölcslé csaknem olyan káros, mint a kóla. Kisalföld.hu. LINK
5. Összefüggést találtak a cukros üdítők fogyasztása és a rák között. Qubit.hu. LINK
6. WHO calls on countries to reduce sugars intake among adults and children. WHO. 2015. LINK