A paleolit áltanulmány kapcsán egész érdekes viták bontakoztak ki, ennek örömére folytatás következik: összefoglaló jelleggel, most egy újabb étrendi vizsgálatról lesz szó, eközben finoman megemlékezünk a korábbi vizsgálatok tapasztalatairól. Előre is elnézést kérek, néhol erősen szakmázós és elég sűrű lesz az írás.
PÁR SZÓ AZ ELŐZMÉNYEKRŐL
A teljes paleolit étrend gyakorlatban kimutatott általános hatásáról kevés vizsgálat létezik. Egyes résztényezőket alaposan vizsgálgatnak, de a teljes étrend összevetése más étrendekkel egy-egy területet illetően alapvetően hiányosnak tekinthető. A korábbi írásokban kétszer is szóba került ez a terület, egyszer a Paleolit étrend - V. - Egészségügyi hatások című írásban, egyszer pedig a Paleolit étrend és cukorbetegség témához kapcsolódóan. Ezekben az írásokban két vizsgálat került részletesebben bemutatásra, ehhez most harmadikként fog csatlakozni egy 2016-ban publikált kutatás, ahol a paleolit étrend az ausztrál táplálkozási ajánlások szerinti étrenddel került összehasonlításra, illetve negyedikként egy olyan vizsgálat, ami egykori cukorbetegeken végzett vizsgálat oldalágának tekinthető.
Az egyszerűség kedvéért az European Journal of Clinical Nutrition vizsgálatát a továbbiakban EJCN, a Cardovascular Diabetology 2009-es publikációját CD, a Jönsson-Lindeberg páros másik kutatása (Diabetologia, 2007) CD2, az ausztrál táplálkozási ajánlásokkal kapcsolatos vizsgálatot (Nutrients, 2016) AGHE (Australian Guide to Healthy Eating) rövidítéssel fogom említeni. Az előző cikkhez kapcsolódóan jött még egy tanulmány (katt ide, ha érdekel), ezt azért nem vettem figyelembe mert a kis minta és a rendkívül rövid időtartamú vizsgálat miatt a kapott változás nem haladta meg a legtöbb tétel esetében meghatározott hibahatárt, illetve voltak vele egyéb problémáim is.
És akkor most nézzünk a dolgok mélyére...
APRÓ SÁNTIKÁLÁSOK
Az étrendi kutatások megszervezése nem egyszerű feladat, nagyon alapos tervezést igényelnek és könnyű benne hibákat véteni, amik megkérdőjelezik a végeredmény értékét – ez nem csak a paleolit témájú vizsgálatoknál van így. E tekintetben a három említett vizsgálat sem tökéletes, mindegyiknél vannak kisebb bukkanók, illetve olyan tényezők, amik hibának nem tekinthetők, de további érdekes kérdéseket generálnak.
Esetszám
Kritikus pont, hogy hány ember vesz részt a vizsgálatban. Lényegében minél nagyobb a résztvevők száma, annál biztosabb eredményt ad a kutatás, a kisebb létszám esetén az egyéni eltérések, a kiindulási minta heterogenitása érdemben torzítja az eredményt, rossz esetben teljesen értékelhetetlenné is teszi. Figyelembe kell azt is venni, hogy a kiindulási létszám általában csökken a vizsgálat során, a bevont személyek egy része el sem kezdi a kísérletet, vagy vizsgálat közben lép ki és az is megesik, hogy a résztvevő végigcsinálja, de valamiért értékelhetetlen lesz az eredménye. Az EJCN vizsgálatban 20 személlyel indult a vizsgálat, amiből 14-en fejezték be értékelhető eredménnyel – ez bizony már elég kevés. A CD vizsgálatban 13 cukorbeteg személyt vizsgáltak (igaz, őket cross over módszerrel, így lényegében önmaguk kontrollcsoportját alkotják), a CD2-ben 14 személy vett részt 15 fős kontrollcsoport mellett, végül az ausztrál (AGHE) kutatásban 22 fős paleolit étrendes csoport mellett 17 fős kontrollcsoport vett részt. Összességében az azért látható, hogy nem nagylétszámú vizsgálatokat tesznek közzé, ez pedig még akkor is óvatosságra ösztönöz az értékelés során, ha az eredmények több ponton illeszkednek. Talán a négy kutatás mintája együtt véve lett volna elegendő egy rendesebb vizsgálathoz.
Vizsgálati idő
A másik kiemelten kritikus pont a vizsgálat időtartama. Az EJCN mindösszesen 3 hétig, az AGHE vizsgálat pedig négy hétig tartott. A rövidtávú vizsgálatok fő problémája, hogy a kapott eredményeket rendkívül nehéz hosszabb távú hatások vonatkozásában értelmezni – maga az étrend hosszútávú fenntarthatósága is kérdéses. Ez az időtartam –tipikusan a divatdiéták hatótávolsága – időben pont arra jó, hogy egy étrend pozitívumai mérhető módon megjelenjenek, amíg a potenciális kockázatok nem, vagy csak kis mértékben (főleg, ha azokat nem is mérik). A CD2 vizsgálat időtartama 12 hét volt, a CD vizsgálaté (beleértve a cross-over időszakot) 3+3 hónap volt, ami az egyetlen komoly vizsgálati időt jelenti a felsorolt kutatások között. A rövid intervenciós időszak, különösen alacsony esetszámmal elég sérülékennyé teszi az általános megállapításokat – látványos prezentációnak megteszi, de kutatási szemszögből ebből globális következtetéseket levonni elég nehéz.
Belterjes hivatkozások
A paleolit szakirodalom belterjessége némi nehézséget okozhat, gyakorlatilag a tanulmányok körbehivatkozzák egymást, Jönsson-Lindeberg meg saját magát is. Ez komoly gondok forrása lehet, főleg, ha a kiindulási tanulmány eredménye erősen kétséges vagy egyértelműen rossz, mégis a megállapításai tényként épülnek be a rákövetkező kutatásokba (jó példa: Hogyan ne vizsgáljuk a tej káros hatásait?).
Étrendek felépítése
A kutatások értékelésénél nagyon fontos, hogy pontosan dokumentálják, mit és mennyit esznek az egyes csoportokban. Mivel más étrendekkel szemben a paleolit étrendnek nincs pontos meghatározása, ennek még nagyobb jelentősége van. Fontos jellemző, hogy a vizsgálatban kötött vagy szabad (ad libitum) étrendet alkalmaznak-e. A kötött étrend sokkal pontosabb vizsgálatot tesz lehetővé, hiszen a fogyasztás erősen ellenőrzött és pontosan mérhető, kisebb mintán is viszonylag homogén beviteli értékek várhatók. Az ad libitum étrendek jóval életszerűbbek, de egyben jóval szélesebb a szórás a táplálékbeviteli értékeket illetően (alanyonként és vizsgálati időszakon belül is) és emiatt jóval nagyobb mérési mintát kellene alkalmazni ahhoz, hogy értékelhető legyen. Ez esetben az esetleges hatástényezők szétválasztása, az eredmények értékelése is sokkal nehezebb. Érdemes azt is megfigyelni, hogy az étrendre vonatkozó információkat milyen módon nyerik a kutatók - egy néhány napos étkezési napló nem feltétlen a legjobb megoldás, főleg az ad libitum jellegű kutatásoknál (hiszen ott folyamatosan változhat az étrend összetétele), összességében egy rosszul rögzített étrendből levont következtetés tönkreteheti az egész kutatást, ráadásul a hivatkozó további munkák értékét is negatívan befolyásolja (lásd a belterjes hivatkozásoknál írtakat).
Kontroll – viszonyítási pont
Alapvető kutatási tétel, hogy bármit mérünk, kell hozzá kontrollcsoport, viszonyítási alap. Az önmagában kapott eredmény nem több látványkonyhánál – szép, szép, de mit kezdjünk vele? Ahhoz, hogy a kutatási eredmények értékelhetők legyenek, kell összehasonlítási alap (egy másik étrend) és kellenek azok a jól meghatározott eltérési pontok, amely mentén a hatások értelmezhetők. Ez az a terület, ahol nagy óvatossággal kell az étrendi vizsgálatot „behangolni”, hogy az érdemi információk ne vesszenek el, de ne is fulladjon értelmezhetetlen adatkáoszba a kutatás. Itt szintén korlátozó tényező lehet a minta mérete és a kutatás időtartama.
MIT TUD A PALEOLIT ÉTREND
A vizsgálatok a korábban említett kérdéses területek figyelembe vételével nagyságrendileg ugyanazokat az eredményeket hozták, és az új vizsgálatok sem cáfolták meg a korábbi vizsgálatok során a paleolit étrenddel kapcsolatos felvetéseket.
A paleolit étrend a vizsgálatban az átlag étrendekhez és az ajánlásokra épülő étrendekhez képest is mindig alacsonyabb energia-bevitelt biztosított, ez alapvetően a magas szénhidrát-tartalmú élelmiszerek elhagyása miatt következett be. A vizsgálatokban a paleolit étrend energia-bevitele kb. 1.300 - 1.600 kcal/nap értékek között mozgott, ez a referenciaként alkalmazott étrendekhez képest 11-36%-kal alacsonyabb. Ahol az étrend mennyiségét (tömegét) is mérték, ott a paleolit étrend számított energia-sűrűsége alacsonyabb volt (CD, -17%).
A csodaszép képbe azért belerondít, hogy a paleolit étrendeknél mért energia kritikusan alacsony bevitelt jelent, melynél a rövid távú hatások ugyan kedvezőek, de hosszú távon nem fenntartható. A paleolit étrendben a kiesés elsősorban a szénhidrát-bevitellel eltűnő energiából adódik, melyet más forrásokból nem tudtak pótolni. Az étrend energiatartalma emiatt végül radikálisan alacsonyabb lett a hagyományos étrendhez, de még a klasszikus diabéteszes vagy fogyókúrás étrendekhez képest is. Ennek egyik eredménye, hogy a paleolit étrend mellett jelentős testsúlycsökkenés érhető el, ennek pedig további pozitív egészségügyi hatásai vannak. Fontos kérdés, hogy a tapasztalt hatások mennyiben írhatók csak ennek az egy tényezőnek a számlájára, esetleg az étrend más tényezője is szerepet játszik. A vizsgálatokban az EJCN kutatás kivételével terápiás étrendként alkalmazták a paleolit étrendet és az EJCN is inkább a rövidtávú egészségügyi hasznokra fókuszált. Emiatt az egészséges lakosság körére, hosszútávon éppen az alacsony energia-bevitel miatt nehezen vihető át az eredmény, főként az erős fizikai aktivitással járó személyek körében. Abszolút nyitott a kérdés, hogyan viselkedik a paleolit étrend akkor, ha napi 2.500-3.000 kcal energia-bevitelt kell megvalósítani.
A paleolit étrendben a fehérjebevitel mennyiségét tekintve stagnálás vagy kis mértékű emelkedés tapasztalható, az energiabevitelen belüli arányát tekintve jelentősebb az eltérés. A mérsékelt paleolit irányzatokban kb. 1,3 - 1,5 g/ttkg (24-26 e%) érték jellemző, ami a normál tartományon belül marad. A magasabb fehérje-bevitel szerepet játszhat abban, hogy az étrend testsúlycsökkentő hatása az energiamegvonás arányait tekintve jelentősebb, de a vizsgálatok ezt egyértelműen nem igazolják. Érdekes módon az állati és növényi fehérje arányát sem vizsgálták, pedig ez az étrend összetételére és hatásának megítélésében hasznos lehetne. Az étrendi panelek elemzése révén megállapítható, hogy az állati források közül a tojás, hús és belsőségek jelentősége emelkedik, a tejtermékeké visszaszorul, ezzel együtt kiesnek a klasszikus növényi fehérjeforrások közül a hüvelyesek és a gabonafélék – ez Összességében az állati fehérjék felé billenti a mérleget.Összességében viszont a "húsevő mítosz" a paleolit étrenddel kapcsolatban nem állja meg a helyét, a populáris irányzatokban nem borul fel végletesen az étrend.
A zsírbevitel mennyiségét tekintve a paleolit étrendben meglepő módon nem emelkedik, hanem csökken, bár a zsír aránya az energia-bevitelen belül emelkedik (kb. 35-40% körüli tartományba). Ami meglepő lehet, hogy a zsírbevitel csökkenése elsősorban a telített zsírok jelentős (30-50%) csökkenésének számlájára írható. Ez összességében elgondolkodtató, ugyanis a paleolit étrend elmélete jelentős energiát fordít arra, hogy a telített zsírokat rehabilitálja – viszont a paleolit étrend egyik lehetséges hatástényezője ezek szerint megegyezik a hivatalos étrendi ajánlások által szorgalmazott változással. A telítetlen zsírsavak esetében jelentősebb emelkedést az egyszeresen telítetlen zsírok (MUFA) jelentenek, a többszörösen telítetlenek (PUFA) esetében nem volt egységes tendencia. A koleszterin-bevitel, a hagyományos étrendeknél magasabb (nagyságrendileg 400-600 mg/nap közötti, a referencia étrendek 135-168%-a).
Az Österdahl féle vizsgálat tápanyag-összetétele kontroll és paleolit étrenden lévő csoportban.A diagramokon tömegek és tömeg-arányok láthatók.
Ugyanez Jönsson - Lindeberg esetében cukorbeteg kontroll és cukorbeteg paleolit csoporttal.A diagramokon tömegek és tömeg-arányok láthatók.
Kis kiegészítés, mert ez kimaradt. Lindeberg féle kutatás (CD) - paleolit és kontroll étrendek energia-aránya.
Jönsson - Lindeberg vizsgálatban a két étrend zsírsav-összetétele. Akkor most jók a telített zsírok vagy nem?
Nem meglepő módon a szénhidrátbevitel csökken jelentősen, ez a különböző csoportokban a kiindulási érték 30-50%-át tette ki. A kutatásokban a bevitel a paleolit étrenden lévő csoportokban is 100-160 g között oszlik meg, a teljes energián belül 28-42 e%-ot ért el, testtömegre viszonyítva a bevitel három esetben 1,4-1,5 g/ttk, az EJCN esetében 2,4 g/ttkg volt (de a csökkenés mértéke is itt volt a legmagasabb, mert 5 g/ttkg feletti értékről indultak). A paleolit étrend a megtakarítást elsősorban a gabonafélék kiiktatásával érte el, de jelentős arányban betudható ez az eredmény a hozzáadott cukrot tartalmazó termékek eltűnésének is.
A zöldségek és gyümölcsök bevitele általában emelkedik, ennek tudható be, hogy a különböző szénhidrát-típusok között csökken a keményítő típusú szénhidrátok jelenléte és megnő az egyszerű szénhidrátok aránya is. Lindeberg vizsgálatában (CD2) a zöldségek fogyasztása 62%-kal, a gyümölcsöké viszont 95%-kal emelkedett, így a paleolit étrend átlagos glikémiás indexe alig tért el a hagyományos cukorbeteg étrendétől, a glikémiás terhelés csökkenése inkább a szénhidrátok bevitt mennyiségének jelentős csökkenésével magyarázható.
A paleolit étrendből eltűntek az összetett szénhidrátok (keményítő), helyettük maradtak a "cukrok". a források változtak, de a klasszikus diabétesz étrendhez képest e téren nem mutatkozott előny.
ÉRTÉKELJÜNK
Nézzük a tanulságokat, elsősorban a tanulmányokat készítők szemszögéből. Az EJCN kutatás arra a következtetésre jutott, hogy a rövidtávú paleo étrend egészséges önkénteseken végzett vizsgálata néhány kedvező hatást mutatott a szív- és érrendszeri kockázati tényezők terén, mint például testsúly, BMI, haskörfogat, a szisztolés vérnyomás és a PAI-1 (plasminogen activator inhibitor-1, ez egy érelmeszesedés és trombózis szempontjából fontos paraméter). A szerzők különösebben nem gondolkodnak a jelenségek hátterén, a szokásos „discussion” rovat teljesen hiányzik – de hát a tények magukért beszélnek, nem? Azért ne bontsunk pezsgőt egyből, mert hát a tanulmánynak vannak bizonyos korlátai: „this study has some limitations” – hogy milyen finoman tudják magukat kifejezni a majdnem használhatatlan kutatásokat illetően. Az eleve nem nagy esetszámból sem sokan fejezték be a vizsgálatot, ennek okai is megérnének egy elgondolkodást (nem ízlett, éhesek maradtak, egyéb ok?), ennek következtében a kapott adatok szépek voltak, de már a korrelációs elemzésekhez nem voltak megfelelőek. Gyakorlatilag a tápanyag beviteli értékek voltak használhatók, azok is némi távolságtartással kezelendők.
Az ausztrál vizsgálat (AGHE) legyen a következő: a kutatás konklúziója, hogy a bevont egészséges nők körében a paleolit diéta kedvezőbb hatással volt a test összetevőire. A szénhidrát fogyasztás csökkentése a rost bevitelt nem befolyásolta a paleolit csoportban, viszont tiamin (B1), riboflavin (B2) és a kalcium esetében jelentősen visszaesett a bevitel. Nem tapasztaltak szignifikáns különbséget a csoportok között a kardiovaszkuláris és metabolikus kockázati tényezők terén – mondjuk három hét alatt én nem is vártam volna szignifikáns változást. A cikk szerzői elgondolkodnak azon, hogy a testsúlycsökkenés terén kapott eltérés a kontrollcsoporthoz képest mennyiben írható csak az energiabevitelben tapasztalt különbség és mennyiben más tényező, pl. a szénhidrát-bevitelben mutatkozó eltérés javára. Az egyértelmű, hogy a testsúlycsökkenés mértéke az energiabevitelen túl összefüggést mutat az étrend összetételével is, pl. ezért javasolják a relatíve magasabb fehérjebevitelt a fogyáshoz. Az adatok alapján a testsúlycsökkenés a paleolit csoportban magasabb volt, mint az energiabevitel-mérséklése alapján önmagában indokolt lett volna, de éppen a kis minta, a rövid behatási idő és az ad libitum jellegű fogyasztás miatt ez a kérdéskör nem vizsgálható megfelelő módon. Szintén problémás, hogy a három hétre vonatkoztatott étrendi adatokat egy három napos étkezési naplóra építik a szerzők, ami elég bizonytalanná teszi a megállapításaik jelentős részét.
A legjobb vizsgálatoknak még mindig a Lindeberg-team két kutatását tartom, amiket nyugodtan tekinthetünk egy kutatásnak is, annyira hasonló koncepcióra épülnek. Komolyabb tanulságok is megjelennek a cikkekben, például, hogy a zöldségek és gyümölcsök fruktóz tartalma, amennyiben az a napi 50 g értéket nem éri el – látható nyomot nem hagy a szénhidrát-anyagcserében. Rendben, tudom, hogy a Nagy Paleolit Tankönyv szerint a fruktóz lassan ölő méreg, de hát ebben a vizsgálatban ez jött ki.
Lindeberg tanulmányaiban egyébként nagyon jó felvetések vannak arról, hogy milyen anomáliák fordultak elő a vizsgálatban: itt is problémás, hogy a fogyás mértéke nem arányosítható az energiabevitel változásával. Érdekes, hogy a szerzők végkövetkeztetése az (CD2), hogy a paleolit csoportnál tapasztalt, nagyobb mértékű glükóz tolerancia javulás nem függött az energia-bevitel és makrotápanyag-összetétel változásától - ez alapján az alkalmazott élelmiszerek köre sokkal fontosabb lenne, mint az energia-bevitel mennyisége, vagy a zsír, szénhidrát vagy fehérje mennyisége, aránya az étrendben. Ez elég erős kijelentés.
A két vizsgálatnak is erős hátránya, hogy kis mintával készültek, ráadásul (mint általában az étrendi kutatásoknál) hiányzik a kettős vak, de még a szimpla vak kutatás is. nem csak arról van szó, hogy csak feltűnik valakinek, mit eszik és mit nem, hanem arról is, hogy etikai okokból a betegeket valamilyen módon tájékoztatni kellett arról, hogy egy kutatás részeként másképp kell táplálkozniuk a szokásos orvosi utasításhoz képest. Lindebergnél is problémának érzem, hogy az étrend összetételére vonatkozó mintavétel mindkét kutatásukban mindösszesen négy napos étkezési naplóra épült - és ha már itt tartunk, a paleo csoport 2x1 órás betanítását is elég soványnak érzem (ez a CD2 vizsgálatban volt leírva, a cukorbetegeknél nem derült ki, mennyi időt fordítottak betegoktatásra).
Lesz még valami? - nem lesz, pedig tudtam volna még fokozni...
VÉGSZÓ
Borzasztóan nehéz jó kutatást csinálni. A szakirodalom tele van könnyen, gyorsan elvégezhető, látványos eredményeket produkáló - de kutatási szempontból hasznavehetetlen anyagokkal. Ezekre általában az alternatív bulvár irodalom örömmel lecsap, az előző cikkből is nyugodtan lehet egy jó hírt írni, mondjuk "Elkezdtek paleózni, és maguk is megdöbbentek azon, amit tapasztaltak" címmel. Egy témában mélyebben elmerülő szakembernél azonban ilyenkor több oldalnyi kérdés merül fel a kutatás tervezésétől a mintavételen és a vizsgálat lefolytatásán át az eredmények értékeléséig, értelmezéséig - ezek mind meghatározzák a kutatás használhatóságát.
A fenti négy kutatással is az a baj, hogy akár lehettek volna jó - akár átütő erejű vizsgálatok is. De elcsúszkálnak olyan tényezőkön, ami erősen gyengíti az eredményeiket - ismételten csak egyfajta látványpékség szerű valamit kaptunk. A paleolit étrenddel éppen az a baj, hogy nagyon sok ígéretes megállapítása van, amit egyszerűen nem tud megfelelő módon alátámasztani - ez lehet, hogy a laikus felhasználókat rettentő módon nem izgatja, de egy kritikusan gondolkodó, jobb táplálkozástudományi szakembert vagy egy kutatásmódszertanban járatosabb személyt (tévedés ne essék, egyiknél sem magamra gondoltam) már igen - de ez meg legyen az ő bajuk. Ami külön zavaró, hogy a paleolit étrend iránt elkötelezett szakemberek sem erőltetik meg magukat a megfelelő tanulmányok produkálásában - minőségét tekintve a Lindeberg részvételével készült két tanulmány üde színfolt, de ezektől ne várja senki, hogy az orvostudomány hasra fogja magát vágni, annyira azért nem jók.
Mindenképpen meg kell jegyezni, hogy a fenti vizsgálatok a paleolit étrendet csak felszínesen vizsgálták, több olyan tétel (lektinek, fitátok, glutén, kazein, laktóz, stb.) szerepe nem került napirendre, amik a paleolit étrend szempontjából egyébként (elméleti) jelentőséggel bírnak. Ezek a tényezők a fenti kutatásokban nem kaptak szerepet - hogy ezekre milyen kutatások voltak, az egy külön történet.
Ha tetszett az írás, oszd meg vagy klikkelj a tetszik gombra! A "Követés" alkalmazással értesülhetsz a legfrissebb írásokról! Ha van véleményed, írd le kommentbe! További érdekességek, aktualitások pedig Facebook oldalunkon találhatók: https://www.facebook.com/Alimento.blog
A honlapon található anyagok, információk egyike sem irányul betegség, vagy betegségek diagnosztizálására, és nem helyettesítik az egészségügyi szakemberrel történő konzultációt.
Források:
- Genoni A et al: Cardiovascular, Metabolic Effects and Dietary Composition of Ad-Libitum Paleolithic vs. Australian Guide to Healthy Eating Diets: A 4-Week Randomised Trial. Nutrients. 2016 May; 8(5): 314. URL: http://www.ncbi.nlm.nih.gov/pmc/articles/PMC4882726/
- Österdahl M et al: Effects of a short-term intervention with a paleolithic diet in healthy volunteers; European Journal of Clinical Nutrition (2008) 62, 682–685; URL: http://www.nature.com/ejcn/journal/v62/n5/full/1602790a.html
- Jönsson T, S Lindeberg et al: Beneficial effects of a Paleolithic diet on cardiovascular risk factors in type 2 diabetes: a randomized cross-over pilot study. Cardiovascular Diabetology20098:35. URL http://cardiab.biomedcentral.com/articles/10.1186/1475-2840-8-35
- T. Jönsson T, Lindeberg S et al:A Palaeolithic diet improves glucose tolerance more than a Mediterranean-like diet in individuals with ischaemic heart disease. Diabetologia. 2007, Volume 50, Issue 9, pp 1795–1807. URL: http://link.springer.com/article/10.1007/s00125-007-0716-y
- T Jönsson, S Lindeberg et al.: A Paleolithic diet confers higher insulin sensitivity, lower C-reactive protein and lower blood pressure than a cereal-based diet in domestic pigs. Nutrition & Metabolism 2006, 3:39 URL: http://nutritionandmetabolism.biomedcentral.com/articles/10.1186/1743-7075-3-39
- Jönsson T, Lindeberg S et al. A paleolithic diet is more satiating per calorie than a mediterranean-like diet in individuals with ischemic heart disease. Nutr Metab (Lond). 2010 Nov 30;7:85. URL: http://www.ncbi.nlm.nih.gov/pmc/articles/PMC3009971/
- Masharani U et al: Metabolic and physiologic effects from consuming a hunter-gatherer (Paleolithic)-type diet in type 2 diabetes. Eur J Clin Nutr. 2015 Aug;69(8):944-8. URL: http://www.ncbi.nlm.nih.gov/pubmed/25828624