A napokban több alkalmam is nyílt beszélni a táplálkozással kapcsolatos jelenségekről, az alternatív étrendekről és a különböző táplálkozási őrületekről. Ezekből készítettem egy rövidebb összefoglalót, kicsit összegezve a blogon megjelenő írások legfontosabb tanulságait.

TÁPLÁLKOZÁS SZEREPE AZ EGÉSZSÉGBEN

Nagyon fontos, hogy el tudjuk helyezni a táplálkozási kérdéseket az egészség témáján belül, ez az első olyan pont ugyanis, ahol csúnyán meg lehet csúszni. Azzal sok újat nem mondok, hogy az emberi szervezet egy összetett rendszer, bonyolult (fizikai-kémiai) kölcsönhatási viszonyokkal, szabályozási rendszerekkel. Bár a szervezet működésére vonatkozó „alapszabályok” azonosak, magas az egyéni változatosság és a szervezet működése időben is változékony. Amikor valaki az egészséggel vagy a táplálkozással foglalkozik, ezt a változatosságot és változékonyságot szem előtt kell tartania – az alternatív étrendek és táplálkozási téveszmék egyik jól megfogható eleme, hogy hajlamosak ezt a képes erőteljesen egyszerűsíteni, kihagyva ezzel fontos dolgokat a képből.

Az egyenlet másik fontos eleme maga a táplálék: élő szervezetként szintén egy összetett kémiai rendszer, ehhez adódik az ételkészítés során a konyhatechnológiai hatások sorozata, ami az élelmiszereink fizikai, kémiai és biológiai tulajdonságait módosítja, olykor jelentősen át is alakítja. Végül pedig ott a két rendszer találkozása, amikor a táplálék a szervezetbe kerül, és a szervezet próbál vele kezdeni valamit, aminek vannak rövid és hosszútávú hatásai a szervezet működésére: a táplálék nemcsak a működéshez szükséges tápanyagokat biztosítja, de olykor közvetlenül hat a szervezet működésére is vagy a működést befolyásoló válaszreakciókat vált ki. Van, hogy ezek a hatások rövid időn belül jelentkeznek, de nem ritka, hogy csak évek múlva szembesülünk velük.

Érdekes módon az „alternatív univerzumban” két, egymással teljesen szemben álló álláspont is létezik egyidejűleg. Az egyik szerint a táplálkozás szerepe a meghatározó, minden más másodlagos (pl. ortomolekuláris medicina) – ugyanakkor vannak olyan irányzatok, melyek valamilyen táplálkozástól független tényezőt tesznek a lista elejére, a táplálkozás szerepe pedig a nulla közeli tartományba kerül (ilyen pl. az Új germán medicina). A legfurcsább, hogy a két véglet látszólag békésen megfér egymás mellett, akár egyetlen személy hitrendszerében is, aki rendszeresen eljár szellemsebészkedni (vagy más varázslatokra) miközben eszi a nagy dózisú vitaminokat.

A várható élettartam emelkedése (illetve kis hazánkban ennek megakadása) és a civilizációs betegségek előretörése napjainkban is fontos téma. Épp a napokban volt egy drámai megfogalmazású cikk, hogy a magyar lakosság jelentős része fizeti hiába a nyugdíjjárulékot, ugyanis a korai elhalálozás miatt nem tud nyugdíjba vonulni (az éves halálozások negyede a nyugdíjkorhatár betöltése előtti életkorban éri a magyarokat - ez kb. 30 ezer eset évente). De tény az is, hogy viszonylag a lakosság kis része éri el úgy a nyugdíjas állapotot, hogy tartós, életvitelt korlátozó krónikus betegség nélkül meg tudja tartani valamilyen szinten az aktivitását.

A korábbi, történelmi időkhöz képest a mai várható élettartam kifejezetten magas: kb. a duplája. Ebben az egyik legfontosabb szerepet a járványok felszámolása (védőoltások, antibiotikumok, közegészségügyi intézkedések) játszotta, de ott van az egészségügyi ellátórendszer kiépülése, hozzáférés javulása, illetve az ellátórendszerben alkalmazott módszerek, eszközök folyamatos fejlődése. A táplálkozásnak is volt szerepe ebben a folyamatban: a kiterjedt éhezések, a táplálkozási hiányállapotok felszámolása, élelmiszeripar fejlődése révén a fejlett országok lakóinak gyakorlatilag folyamatosan rendelkezésre áll minden szükséges tápanyag, de a fejlődő országokban is sokat javult a helyzet.

És itt jutunk el a „civilizációs betegségek” előretörésének egy kulcspontjához, ugyanis a folyamatos, bőséges tápanyagkínálattal, a növekvő fogyasztással szemben a megszerzéshez szükséges erőkifejtés folyamatosan csökken (némi eufemisztikus felhanggal nevezhetjük ezt alacsony mozgásintenzitású életmódnak). A munkavégzéshez befektetett fizikai erőkifejtés a technikai fejlődés miatt pár évtized alatt jelentősen lecsökkent, ugyanakkor ezzel párhuzamosan nem nőtt a szabadidős fizikai aktivitás – ez pedig össztársadalmi szinten az energiamérleg felborulásához vezetett. Ennek eredménye, hogy a fejlett országokban gyakorlatilag a lakosság 2/3-nak gondja van a testtömegével, ez egyre korábban és egyre nagyobb mértékben jelenik meg és magától értetődően generálja a krónikus betegségek egész sorát.

Hazai viszonyok között még mindenképpen megemlítendő a dohányzás, alkohol-fogyasztás, amiben EU vagy OECD mezőnyben nézve is katasztrofális mutatókkal rendelkezünk. Itt érdemes kiemelni, hogy már egészen fiatal korban (<15 éves kor előtt) határozottan megjelennek a káros szokások, ami a fejlődő szervezet számára komoly terhelést jelent és a káros hatások sokszor csak évtizedek múlva jelentkeznek. További fontos tényező az egészségértés és egészségtudatosság prevenciós aktivitás alacsony szintje, az elérhető szűrővizsgálatok mellőzése, a laikus öndiagnózis és a nem megfelelő gyógyszerhasználat.

PREVENCIÓ VS TERÁPIA

A táplálkozásnak (vagy annak egy adott tényezőjének) a prevencióban (megelőzésben) és a terápiában (kezelésben) eltérő súlya és szerepe lehet. Az alternatív étrendek és módszerek egyik fontos jellemzője általában az univerzalizmus: adott tényezőt egyaránt jónak tartják megelőzésben, kezelésben és általában ezt a lehető legtöbb egészségügyi panaszra igyekeznek kiterjeszteni. Valójában ritka az az eset, amikor ugyanaz az étrendi tényező a prevenciós és a terápia esetében is egyaránt hatásos. Sőt, gyakorlatilag betegségenként és egyénenként is változhat, hogy étrendi úton milyen hatásokat lehet elérni.

ALTERNATÍV ÉTRENDEK VILÁGA

Érdemes megnézni azokat a környezeti feltételeket, amiben el tudott indulni az alternatív irányzatok burjánzása. Először is fontos tisztázni, hogy a táplálkozás területe a rendszervál(tozgat)ás után egy hatalmas anyagi potenciállal rendelkező kereskedelmi piaccá vált, aminek újabb és újabb alpiaci szegmensei épülnek ki. Ebben a környezetben az étrendek, étrend-kiegészítők és a kapcsolódó egészségügyi tevékenységek már piaci termékként, szolgáltatásként működnek! Külön probléma, hogy ennek a piacnak a jelentős része nem kellő mértékben szabályozott – gondoljunk itt például a kuruzslás Btk-beli slendrián meghatározására vagy az étrend-kiegészítő kereskedelem anomáliáira, esetleg a nem vényköteles gyógyszerek meglehetősen intenzív reklámjaira. A fogyasztói döntések alapvetően nem racionális, tény-érv alapon születnek, hanem irracionálisan, érzelmi hatások alapján és nagyon erősen marketing-függő alapon.

Ebben a közegben az egészséggel kapcsolatos termékek, szolgáltatások pontosan úgy működnek, mint bármely más piaci termék vagy szolgáltatás. Ma már áttekinthetetlenül sok étrendi irányzat van a „piacon” annak ellenére, hogy döntően kb. egy tucat, jól beazonosítható tételt variálnak. A legtöbbjük életciklusa 2-5 év, aztán változik a trend és egy újabb lép a helyébe - a váltásnak pedig az adott étrend tényleges hatékonyságához semmi köze nincs.

MIRŐL ISMERJÜK MEG AZ ALTERNATÍV ÉTRENDEKET?

Az egyik legfontosabb jel, hogy az alternatív étrendek jelentős részének nincs pontos szakmai meghatározása. Önmaguk definiálása is legtöbbször felszínes, sok esetben alig terjeszkedik túl az alany – állítmány – tárgy szintű szentenciákon. Ez nem véletlen, mert alapvetően az étrend nem racionális meggyőzéssel akar teret nyerni, hanem egyéb üzenetekkel, melyeknek éppen nem tesz jót, ha túlmagyarázzák.

Az alternatív étrendek világában változatos ideológiai és elméleti alapokkal találkozhatunk, az innen-onnan összekapott gondolatok mozaikszerűen állnak össze. A tudományos eredmények szerepe részleges, nyilván csak az alátámasztó eredményeket veszik figyelembe. Ami esetleg ellentmond az jó esetben tévedés, rossz esetben pedig az élelmiszer- és gyógyszermaffia fizetett bérenceiként szolgáló kutatók tudatos világsorsrontó összeesküvésének egyértelmű bizonyítéka…

Jól megfogható jel általában a „fogalmi káosz” – az egészségügyi szakzsargonban következetesen használt fogalmakat más tartalommal használják, sőt, gyakran még az alternatív rendszerekben sem azonos tartalommal forognak a kifejezések. Ez egyébként ideális környezet a „nem igazi skót” típusú érvelési hibának, ami az egyik legfontosabb védekezés az étrendeket érő kritikákkal szemben. Ezt a jelenséget erősíti, hogy az alternatív irányzatok előszeretettel bomlanak rövid időn belül egymástól kisebb-nagyobb mértékben eltérő al-irányzatokra, így bármilyen kritikát át lehet hárítani a házon belüli ellenlábasra. Az alternatív étrendek fontos eleme az univerzalizmus – mindenkinél, kortól, nemtől, élethelyzettől függetlenül mindent IS megelőz gyógyít.

Ami szintén jellemző, hogy egyfajta polaritás jelenik meg a tiltott és ajánlott élelmiszerek rendszerében. Mindig vannak aktuális ellenségek, amiket legalább messzire elkerülni illik, és mindig vannak olyan alternatívák, amik csodálatos gyógyító hatásukkal ezt ellentételezik – nem mellesleg épp akciósan (=aranynál alig drágábban) megvehető.

DE NEKEM BEVÁLT!?

Igen gyakran hangzik el, hogy azért csak ne szidjuk az alternatív étrendeket, mert sokaknak segítenek. érdemes ezt a jelenséget is megkapargatni.

Az egyik tényező ebben az, hogy étrendváltásnál a legtöbb esetben átmenetileg jelentősen csökken az energia-bevitel – ennek oka, hogy több-kevesebb időbe telik, hogy az éppen száműzött ételekre a megfelelő alternatívakat megtalálja a diétázó és felépüljön egy korábbival azonos bevitelt jelentő új étrend. A csökkenő energia-bevitel egyik eredménye, hogy testsúlycsökkenés lép fel, ami javítja a közérzetet és az egészségügyi státuszt. A másik tényező, hogy sok esetben ténylegesen kiiktatódnak egészségkárosító étrendi hatások, csökken a hozzáadott só-, zsír- és cukorbevitel, vagy magasabb rosttartalmú étrend alakul ki. nyilván, ezt el lehetne éri az ajánlásoknak megfelelő étrend követésével, de hát a dietetikus valamiért kevésbé vonzó forrás e téren, mint bármely bio-influenszer celebbe oltott életmód-tanácsadó.

A harmadik fontos tényező pedig a placebo hatás és a kognitív disszonancia: az adott személy valóban hisz abban, hogy jobban fogja magát érezni az étrendtől/terméktől/kezeléstől és nyilván rövidtávon az elhárító mechanizmusok védik őt a sikertelenségtől. De azért abba gondoljunk bele: ha valóban hatásosak lennének ezek az étrendek, akkor nem váltogatnák őket az emberek és az új étrendeknek nem igazán lenne helye a piacon…

Essen szó azért a negatívumokról is: alapvetően minél összetettebb az étrend szabályrendszere annál nehezebb fenntartani – épp ezért igyekeznek elkerülni a bonyolultságot az étrendek, de vannak olyan irányzatok, amik kifejezetten szeretik szívatni híveiket az újabb és újabb tilalomfákkal és előírásokkal. Nyilván ennek van kihatása a szociális életre is, épp ezért egy jó alternatív étrend minimum egy saját szubkultúrát teremt, de nem kevés esetben láthatóan a szektásodás irányába is továbblép. Beszűkülő, egysíkúvá váló étrend esetében a minőségi éhezés, a hiányállapotok kialakulása valós veszélynek tekinthető, ez sok esetben csak éves időtávlatokban jelenik meg, amit így a fogyasztó gondolkodásában nehéz összekötni az adott étrenddel („már több éve csinálom, miért pont most alakult ki…”). A legfontosabb egészségügyi negatívum, hogy az egészségi állapotra nem adekvát válaszként alkalmazott étrend a problémák súlyosabbá válását eredményezheti, időt vesz el a hatásos beavatkozásoktól.

Források:

1. Évi 30 ezer magyar felnőtt meghal, mielőtt még nyugdíjba mehetne. 24.hu LINK
2. A haláloki struktúra változása Magyarországon, 2000-2012. KSH. LINK