Az alternatív étrendekről szóló sorozatomat talán a Testkontrollal kellett volna kezdenem. Ez az étrend indította hazánkban az alternatív divatétrendek sorát, s amit a Testkontroll és a kapcsolódó mozgalom felmutatott, arra a mintára épül nagyon sok alternatív étrend. De ami késik, nem múlik, így hát nézzük meg, mit érdemes tudni erről az irányzatról.
Nagy sláger a 90-es évekből.
TÖRTÉNETI ÁTTEKINTÉS
Miközben a Testkontroll témában kutattam, rá kellett döbbennem, hogy egy hosszabb cikket megérdemelne az alternatív étrendek hőskora is. Meglepőnek tűnhet, de tőlünk nyugatra (különösen az USA területén) az alternatív filozófiai, életviteli irányzatok mindig is virágoztak. Ha elindulunk visszafelé az időben, az folyamatosan találkozhatunk azokkal a személyekkel, mozgalmakkal, elméletekkel, melyek a Testkontrollnak szerves előzményeit adják. Ha mégis egy kezdő pontot meg kell adnunk, akkor egy William Howard Hay (1866-1940) nevű orvosig kell visszalépnünk. Hay krónikus vesegyulladásban (Bright-kór) szenvedett, saját egészségi állapotán kísérletezve hozta létre étrendi ajánlását, ehhez megadva természetesen a megfelelő elméleti kereteket is. Hay 1927 és 1946 között 6 könyvet adott ki a témában, ezeket mai napig újra kiadják és az alternatív étrendek egy csoportjának kötelező elméleti alapjait adja. Hay rendszerében már szerepelt az ételek szétválasztásának elve és a sav-bázis egyensúly elmélete is.
A következő nagy jelentőségű előfutár Herbert M. Shelton (1895-1985), aki mai fogalmaink szerint természetgyógyászként tevékenykedett az 1920-as évektől. Ő alkotta meg 1939-ben azt a „Természetes Hygiénia” néven (vagy orthopátia) futó rendszert, ami visszaköszön a Testkontroll könyvekben. Ez a koncepció szintén nem előzmények nélküli, egyes elemeiben 1880-ig visszakövethető. A vegetáriánus, nyerskosztos irányzat, illetve a szakaszos böjt (intermittent fasting) gondolata ebből az irányzatból érkezett a Testkontroll világába.
Harvey és Marilyn Diamond tartalmilag újat nem igazán alkotott, a korábban már létező rendszerekből, elvekből, elméletekből összeállítottak egy újabbat és a saját nevük alatt „piacra dobták”. Amit viszont nagyon eltaláltak, az éppen ez volt: a Fit for Life mozgalom professzionálisan használt bizonyos marketing eszközöket, technikákat, s míg elődeit (a Hay-féle rendszert kivéve) a feledés homálya nyelte el, a Diamond házaspár műve 20 éve képes talpon maradni az alternatív irányzatok igen erős mezőnyében.
Az első könyv 1985-ben jelent meg Fit for Life címen, majd jött a sorozat többi tagja: Fit for Life II (1989), Fit for Life: A New Beginning (2001), Fit for Life Not Fat For Life (2003), Living Without Pain (2007).
Hazánkban 1990-ben, a nyugat felé nyitás első hullámait meglovagolva jelent meg a Testkontroll, s az amerikai megjelenéstől alig lemaradva itt volt a Testkontroll 2 is 1992-ben. Ezt számos receptkönyv és kiegészítés követte: van már Testkontroll és vércsoport diéta (2003), Testkontroll vegetáriánusoknak és még sok egyéb variáció. Ma már nem ez az irányzat a legnépszerűbb, de számos elemében jelen van és hat az emberek gondolkodására.
És itt a nagy sikerű folytatás.
A SIKER TITKA
A Testkontroll egyfajta állatorvosi ló a maga kategóriájában, s bár a táplálkozás-élettani szempontból kitérőt jelent, megéri egy pár gondolat erejéig áttekinteni a „Testkontroll-jelenség” elemeit:
A Testkontroll egy természetesebb és egészségesebb életmódot hirdetett, szemben az aktuálisan „egészségtelennek” kikiáltott életvitellel szemben. Nyilvánvalóan az, aki szeretne tenni valamit az egészsége megőrzése, helyreállítása érdekében, nyitottá válik minden olyan elgondolásra, ami sikerrel kecsegtet a gyógyulás, a jó közérzet, a hosszú és boldog élet vonatkozásában.
A Testkontroll követhető alternatív rendszert alkotott. A Testkontroll nagy előnye volt, hogy alternatívát nyújtott azoknak, akik hiányolták az életmóddal kapcsolatos rendszerezett iránymutatást, de egyben elutasították a hivatalos, konvencionális életmód-rendszereket (ebben nagy szerepe volt a 90-es évek társadalmi átalakulásának is).
A Testkontroll laikusoknak is érthető, tudományosnak ható érvelésre épült és egyben mégis valami újat ígért. A 90-es években ez a stílus is újdonságnak számított, egyszerűen hiányoztak a széles körben közérthető (vagy annak tűnő), mégis logikus felépítésű életviteli tanácsok. A könyvben szereplő állítások a legelemibb anatómiai, élettani, biokémiai ismeretekkel is szembefordultak, mégis hihetőek voltak annak köszönhetően, hogy szubjektív élményekkel, torzított tudományos adatokkal kerültek alátámasztásra.
Hazánk esetében fontos sikertényező volt, hogy a Testkontroll nyugatról jött. Mint korábban tiltott, elhallgatott tudás, különös erővel hatott a magyar társadalomban, mely ezekben az években rendkívüli éhséggel vetette rá magát minden gondolatra, ami nyugat felől érkezett. Ez a folyamat mára kissé átformálódott, de továbbra is készséggel bedőlünk a „messziről jött embereknek”.
A siker fontos eleme a személyes érintettség, a személyes tapasztalat átadása. Az egészségügy személytelenségével szemben könnyen érvényesült a személyes siker átélésének öröme, a „ha velem is megtörtént, veled is megtörténhet” reménykeltő érzése (erre született meg a GMH – Give Me Hope kifejezés). Ezt a sikerélményt könnyen kiemeli, túlhangsúlyozza a személytelen ellátórendszerrel szembeni harag és dac.
Ne feledkezzünk meg a „bestseller-effektusról”. Ha egy könyvet azzal hirdetnek, hogy „X millió példányban elkelt”, „Y kiadást megélt” és „Z nyelvre lefordított” művel van dolgunk, ezzel az adott rendszer sikerességét, megbízhatóságát sugallják. Lényegében ez egy öngerjesztő folyamat (azért veszik, mert sikeres és azért sikeres, mert sokan veszik), ennek sokszor semmi köze nincs adott könyv tartalmához. Maguk a forgalmazók is olyan trükkökkel élnek, ami korábban befutott sikerkönyvekhez kapcsol egy adott könyvet (hasonló cím, tartalmi kapcsolás, stb.).
Utólag visszaolvasva már meglepődtem, hogy már akkor komoly szerepet kapott az összeesküvés-elmélet a világot uraló monopóliumokról, a magányos, újító zsenit a köreiből kizáró szakmai szervezetekről, a lakosságot mérgező gonosz ipari társaságokról és az azok ellen folytatott hősies küzdelemről.
Lényegében néhány egyszerű fogáson múlik egy étrend sikere. Ha ezek együtt vannak, szinte mindegy, mit írnak le a könyvben.
AZ ÉTREND ALAPELVEI
A Testkontroll igazi eklektikus építmény, számos teóriát, gondolatot, módszert gyúr össze egy rendszerré. De a jellegadó lényeg 4 fő pontban összefoglalható, a továbbiakban ezekkel foglalkozunk részletesebben:
- Együnk magas víztartalmú ételeket
- Helyes gyümölcsfogyasztás
- Az ételek megfelelő társítása/szétválasztása
- Az emberi test természetes ciklusaira való odafigyelés
Magas „víztartalmú” ételek fogyasztása
A szervezet folyadékháztartása az egyik alapvető tényezője az egészségnek, ezt a Testkontroll is hangsúlyozza. Az, hogy ebből milyen következtetésre jut, és milyen alapon, az már vitatható.
A Testkontroll szerint, mivel szervezetünk kb. 70% vizet tartalmaz, olyan élelmiszereket kell fogyasztanunk, melyek hasonló arányban tartalmaznak vizet. Az gondolat elmés, csak nem igaz. A Testkontroll figyelmen kívül hagyja, hogy a szervezetünk képes a saját vízháztartását szabályozni. A Testkontroll szerint „egyedül a zöldség és a gyümölcs számít magas víztartalmú ételnek, vagyis, a táplálékunknak 70%-ban zöldségből és gyümölcsből kellene állnia”. Itt már elgondolkodhat az ember, hogy lehet, hogy miért is nem számít magas víztartalmú ételnek a tej, a joghurt és a kefir (85-87% víz), vagy a hering (~70% víz) vagy a nyers bárányhús (~73%). A szerzők elég önkényesen kezelnek bizonyos tényeket.
Ételek társítása, szétválasztása
Ez a pont a Testkontroll rendszer legfontosabb elve, egyben a legproblémásabb is. Az első kritikus pont, hogy szét lehet-e választani a fehérje, zsír és szénhidrát fogyasztását? A fehérje, a zsír és a szénhidrát típusú tápanyagok együttes jelenléte szükséges az élethez, így az élelmiszerekben mindhárom egyszerre megtalálható, bár mennyiségében és arányaiban jelentős eltérés lehet.
Az második fontos kérdés, hogy szét kell-e választani a fehérje, zsír és szénhidrát fogyasztását? A tápanyagok szétválasztására épülő elmélet alapvetően szembefordul az anatómia, élettan vagy biokémia területén szerzett alapvető ismereteinkkel. A Testkontroll irodalom alapvető tételei között találunk ilyen mondatokat (a teljesség igénye nélkül):
„Márpedig fehérje és keményítő nem tud hatásosan megemésztődni, ha egyidejűleg tartózkodnak a gyomorban. Fehérje (beleértve mindenféle húst, halat, vagy bármilyen állati eredetű táplálékot), tej és tejtermék, továbbá az olajos magvak lebontásához savas emésztőnedvekre van szükség, viszont lúgos kémhatású emésztőnedvek kívántatnak olyan keményítőtartalmú ételek lebontásához, mint amilyen a sok különféle kenyér, tészta, gabona, gabonakészítmény, burgonya.” (Testkontroll 2, 44. oldal)
Az elgondolás radikálisan egyszerűsíti az emésztésről szóló ismereteket, az egész folyamatot a gyomorra koncentrálja, holott egy közel 7 méter hosszú, több száz négyzetméter felületű rendszerről beszélünk, amely funkcionálisan tagoltan működik, több segédszervvel támogatva és biokémiai folyamatok ezreit működteti. Természetesen nem várható el, hogy egy laikusoknak írt könyv szerzője részletesen tárgyaljon mindent, de talán az igen, hogy ne keverje össze a fehérje emésztéséhez szükséges, gyomorban termelődő sósavat a zsírok felszívódásában szerepet játszó, de az epében termelődő és a vékonybélbe kerülő epesavakkal. A szénhidrátok emésztése pedig nem pH függő, a vékonybélbe ömlő alkalikus emésztőnedv nem a szénhidrátok emészthetőségét javítja.
„Tudjuk, az ételnek mintegy három órát kéne a gyomorban tölteni, mielőtt a vékonybélbe továbbítódna. De ha emésztetlen marad, akkor nem továbbítódik, hanem ott helyben romlásnak indul.”(Testkontroll 2, 45.o.)
Az ételek többsége még szabad levegőn romlik meg 3 óra alatt. A „romlás” feltétele többnyire valamilyen mikroorganizmus (baktérium, gomba) jelenléte, ami elkezdi bontani a különböző tápanyagokat, ezt viszont jelentősen megnehezíti a gyomor erősen savas közege. Hacsak a gyomor sósav- vagy emésztőenzim-termelésével nincsenek komoly gondok, vagy nem akut étel-fertőzésről van szó, a gyomorban minimális mikroorganikus aktivitás tapasztalható, vagyis az étel nem tud bennünk megromlani (sem rothadni, sem erjedni). Ez akkor is így van, ha a szerzők szerint „kioperálták a józan eszemet”(42.o). Természetesen lehetne sorolni még a tudományosnak látszó, de valójában félrevezető állítások sorát, az ezt alátámasztó érveket (egyik kedvencem: a kihányt étel büdös, tehát rothadt), de a lényeget láttuk.
A harmadik kérdés, hogy a Testkontroll rendszere jól határozza meg a tápanyagcsoportokat? Erre a válasz határozottan NEM. A testkontroll rendszere a húsokat, halakat, tejtermékeket a fehérjékhez sorolja, de ha felütünk egy tápanyagtáblázatot, meglepődve látjuk, hogy a fehérjével azonos nagyságrendben (vagy még nagyobb mértékben) jelen van a zsír is. Pl. a sertéshús fehérjetartalma 15-20% között mozoghat, zsírtartalma 2-30% között ingadozik (húsrésztől és tartási körülményeitől függően). A különböző húskészítményeknél még szélesebb a szórás, a szinte zsírmentes sonkától a zsíros szalámiig terjedő választékot igen nehéz egységes kategóriaként kezelni.
A tej esetén a fehérje, a tejzsír és a szénhidrát (tejcukor) szinte fej-fej mellett áll (a 3,5%-os tejben 3,3 g fehérje, 3,5 g tejzsír és 4,8 g tejcukor van 100 grammban). Az erjesztett tejtermékekben (joghurt, kefir) a tejcukor-tartalom csökkentett, de ha már gyümölcsöt tartalmaznak (vagy hozzáadott cukrot), akkor a szénhidrát lesz a meghatározó tápanyag. A sajtféléknél vannak magas fehérje- és alacsony zsírtartalmúak és vannak kifejezetten zsíros sajtok alacsony fehérjetartalommal.
A gabonaféléket a Testkontroll szénhidrátként illeszti be az étrendbe. persze, ez a domináns tápanyag, de ne hagyjuk figyelmen kívül, hogy a gabonamagok, lisztek akár 10% feletti fehérjét is tartalmazhatnak (ez magasabb, mint egy kommersz felvágott fehérjetartalma). A péksüteményekben is 5-10% fehérje van, ami részben a gabonából, részben a készítés során hozzáadott tejtermékekből ill. tojásból származik.
Az, hogy a zöldségek és gyümölcsök egyértelműen szénhidrát jellegű élelmiszerek lennének? Alapvetően igen, bár ebben elég széles a megoszlás. A legtöbb gyümölcs szénhidráttartalma messze elmarad a gabonaféléktől. Azért ha avokádót szeretnénk enni, nem árt, ha tudjuk: 24%-os zsírtartalma mellett elhanyagolható (1% alatti) szénhidrátot tartalmaz.
Így néz ki egy ételtársítást szabályozó útmutató. Kattintásra nagyban is megtekinthető.
Az emberi test természetes ciklusaira való odafigyelés
A Testkontroll egyik fő pillére a ciklus-elmélet, ami lényegében egyfajta szakaszos böjt elképzelés. A gondolat egyszerű: a táplálékfelvételre kijelölt időszak a déli 12-től este 20 óráig terjedő időszak. 20 órától reggel 4 óráig a szervezet feldolgozza a felvett táplálékokat, majd onnantól délig a kiválasztó, méregtelenítő funkciók a meghatározóak. Emiatt a Testkontroll-követők délig csak gyümölcsöt fogyasztanak, mert ez terheli meg legkevésbé a szervezetet, komolyabb étkezésre a déltől 20 óráig terjedő időszakban van lehetőség. A tudomány a ciklus-elméletet nem igazolta, hiszen minden élettani folyamatunk folyamatosan működik, s leginkább a szervezet aktuális terhelése határozza meg azok intenzitását.
A ciklus-elméletre támaszkodó életvitelt gyakorlati szempontból is érheti kritika:
- A nagy energiaigényű tevékenységekhez, fizikai munkához, nagy koncentrációt igénylő feladatokhoz egyszerűen kihagyhatatlan a délelőtti időszakban a táplálékfelvétel.
- A napi energia- és tápanyagbevitelt igen nehéz megfelelő minőségben biztosítani, ha a táplálékfelvételt mindössze egy 8 órás szakaszára korlátozzuk. Ez az időszak két főétkezésre (ebéd, vacsora) és 1-2 kis étkezésre (uzsonna, utóvacsora) elegendő. Kisebb (fogyókúrás) energiaszükségletnél elegendő lehet, komolyabb fizikai aktivitás esetén viszont nem.
- Az elmélet figyelmen kívül hagyja, hogy minden embernek van egy egyéni életritmusa, amit jó esetben az étrendje is követ.
TESTKONTROLL ÉS AZ EGYES ÉLELMISZEREK
ZÖLDSÉGEK-GYÜMÖLCSÖK
A Testkontroll alapvetően vegetáriánus elveket követ, az étrend alapját a különböző zöldségek jelentik. Mi több, a növényi élelmiszerekben rejtőző víz valóságos csodákra képes:
„A zöldségben-gyümölcsben föllelhető víz ráadásul értékes előnyökkel is rendelkezik az egyszerű ivóvízzel szemben. Egyrészt ez a víz szállítja az értékes tápanyagokat, kioldja a vitaminokat és az ásványokat a táplálék rostjaiból, és elszállítja ezeket a testen belüli fölszívódáshoz a belek útján. Másrészt ugyanez a víz - miután leadta a tápanyagokat a szervezetnek - fölveszi és kiöblíti a testből a káros salakanyagokat.” (Testkontroll 2, 39.o.)
Ennek a mondatnak nyelvtanilag sem sok értelme van, biológiailag meg végképp. Eleve, ha a zöldségben és gyümölcsben lévő vízről beszélünk, az nem tud „kioldani”, mert benne van a növényben. A vitamin és ásványi anyag is a sejtekben, kötött állapotban van, nem szabadon úszkál a vízben. Az, hogy hova közlekedik a víz a „belek útján”, már nekem nem volt egészen világos, ahogy az sem, hogy miért csak a növényi eredetű víznek van salaktalanító hatása, a csapvíznek, vagy az állati termékek víztartalmának miért nem.
A testkontroll rendszerében is megvan a lúgosítás, mert a „megfelelő ételtársításban fogyasztva minden nyers gyümölcs és nyers zöldség lúgos”, ezen belül is a leglúgosabb a zeller. Miért? Mert megszünteti a gyomorégést.
A zöldségek és gyümölcsök fogyasztása lehetőleg nyersen vagy minimális hőkezeléssel történjen:
„A főzés rontja az étel minőségét. Nemcsak a betegségre fogékonyabb belső állapot kialakításában ludas, de sok kutatómunka tanúsága szerint maga is betegségeket fejleszthet ki. A főzés az eredeti tápanyagoknak vagy 85%-át elbontja. Megöl csaknem minden enzimet, hisz azok igen érzékenyek a hőre. Nehezen, vagy alig emészthetővé alakítja át a fehérjék építőköveit, az aminosavakat.” (Testkontroll 2)
Valójában ennek szinte csak az ellenkezője az igaz. A főzés jobban emészthetővé teszi a tápanyagokat, általában véve hozzáférhetőbbé teszi azokat az emésztő enzimeink számra. A főzés nem hogy nem okoz betegséget, de a hőkezelés révén az esetleges betegséget okozó mikroorganizmusok többsége is elpusztul. A főzés nem „bontja el” a tápanyagokat, mert ha igaz lenne, akkor a végén fazékban nem sok mindent találnánk, a tápanyagok vízgőz és szén-dioxid formájában elpárolognának. Az enzim-aktivitás tényleg csökken, de ez a szervezet emésztését nem nehezíti. A fehérjék pedig éppen jobban emészthetőkké válnak, bár a főzéstől még nem bomlanak aminosavakra, az aminosavak meg végképp nem bomlanak tovább.
GABONA
A testkontroll a teljes kiőrlésű gabonafélék fogyasztását javasolja, ezzel a tényszerűség szintjén egyet lehet érteni. A Testkontroll ellene van az ízesített, cukrozott gabonapelyheknek – valóban sokkal egészségesebb a cukrozatlan gabonapehely némi olajos mag és gyümölcs társaságában.
OLAJOS MAGVAK, NÖVÉNYI OLAJOK
Az olajos magvak, mint növényi eredetű élelmiszerek, szintén javasoltak a Testkontroll szerint. Eltekintve az ételtársításra vonatkozó rendelkezésektől a magvak fogyasztására vonatkozó ajánlás elffogadható.
A növényi olajok fogyaszthatóak, természetesen a finomítatlan és nem hidrogénezett változatok. A margarin már tiltó listán van, mert „eltömíti a vérereket”. A Testkontroll könyvek még nem aknázták ki a transz-zsírsavakban rejlő rémhírkeltési potenciált, viszont vannak olyan remek mondatok a könyvben, hogy „szívbetegség megelőzésére a margarin legföljebb annyira alkalmas, mint a kés vérzéscsillapításra.”
TEJ ÉS TEJTERMÉKEK
A Testkontroll rendszere a tejfogyasztást sem támogatja. Az alapvetően fejlődéselméleti jellegű érvek mellet (a természetben ivarérett egyedek nem fogyasztanak tejet, legfőképpen más fajúak tejét nem), asz indusztriális állattartás és élelmiszer-feldolgozás káros hatásai is szerepelnek. A lényeg: a tej megbetegít. Sajnos itt is felbukkannak azok a mondatok, amik hiteltelenné teszik az egész ügyet: „a gyomorban megalvadt tejből csak a kicsapódott túró marad ott, egy roppant nehezen emészthető fehérje”(Testkontroll 2, 213.o.).
HÚS, BELSŐSÉGEK ÉS TOJÁS
A húsfogyasztással szembeni érvrendszer érdekes, az érvényes egészségügyi ajánlásokra is épít (koleszterinbevitel-csökkentése, rostok növelése – ez a húsmentességre érv a szerzők szerint). Aztán hivatkozik olyan kutatásokra, miszerint „az állati termékek magas víztartalma a magas vérnyomás kialakulásához is hozzájárul” – emlékszünk ugye, hogy ugyanez a víz a növényekben milyen áldásos volt?
A húsevés ellenében hozza érvként a húgysav okozta problémákat, bár azt már nem említi, hogy magas húgysavszint nem csak a húsevéstől alakulhat ki. Más esetekben egyszerűen közlik, hogy „az állati termékek rákot okoznak” (Testkontroll 2; 187.o.). Miért? Csak.
ÁLLATI EREDETŰ ZSIRADÉKOK
Mivel a Testkontroll az étrendben minimalizálja az állati eredetű élelmiszerek fogyasztását, az állati eredetű zsírbevitel is igen kevés. Még olyan luxust is megenged magának a rendszer, hogy a vaj fogyasztását engedélyezze, mert ez még mindig jobb, mint a margarin.
ÉDESÍTÉS KÉRDÉSE
A testkontroll a fehérített cukornak is ellensége. Önmagában ezt pozitívan is értékelhetnénk, hiszen a cukorfogyasztás komoly népegészségügyi problémák kockázati tényezője. Ami problémássá teszi az álláspontot, az az összeesküvés-elméletek, valamint a szubjektív élmények erőltetése.
ÉLVEZETI SZEREK
A Testkontroll alapvetően holisztikus egészségszemlélettel bír, a táplálkozás mellett számos más tényezőnek is komoly figyelmet szentel (és ez jó). A friss levegő, a napfény, a megfelelő testmozgás, a pihenés, a kellemes környezet, egészséges emberi kapcsolatok mind részét képezik a Testkontroll rendszerének. A Testkontroll keményen ellenzi a dohányzást, hangsúlyozva annak egészségügyi következményeit, de még a kávé és teafogyasztást is károsnak tartja.
ÉRTÉKELÉS
A Testkontroll rendszer felszínesen, végletesen leegyszerűsítve kezeli mind az ételek összetételét, mind az emberi szervezet működését. A könyvekben számtalan közhelyszerű valótlanság hemzseg, ezek külön-külön való cáfolata (még ha az sokszor egy mondatot igényel is) külön könyvet lehetne megtölteni. Meglepő, de a hazánkba az ezredforduló környékén tömegesen érkező egészségügyi mémek (mérgező margarin, káros élesztő (később candida), az édesítőszerek körüli pánik, élelmiszeripari összeesküvés-elméletek, a desztillált-víz fogyasztás) már mind megvannak nyomokban a Testkontroll első két kötetében.
Alapvető probléma, hogy az egészséges életmóddal kapcsolatos értékes és jó gondolatok keverednek a nyilvánvaló tévedésekkel, torzított információkkal, dühös vagdalkozásokkal a „hivatalos” dolgok ellen. Így a hiteltelen információk elfedik, elnyomják, értéktelenné teszik a rendszer egyébként pozitív elemeit is.
A Testkontroll rendszerében is vannak finom, egészséges ételek, de a felépített rendszerrel komoly gondok vannak (forrás).
AKKOR MIÉRT MŰKÖDIK? - MIÉRT, MŰKÖDIK?
Az elmélet kritikusainak gyakran vágnak vissza: de akkor miért működik? A világháló is tele van sikertörténetekkel, sokan állítják, hogy életüket jobbá tette a Testkontroll.
Alapvetően a Testkontroll alapján megvalósított étrend néhány területen közelebb áll a ma egészségesnek tartott étrendhez, mint átlag lakosság étrendje. Klinikai kísérletek igazolták, hogy az élelmiszerek szétválasztásán alapuló étrend azonos tápanyagtartalom mellett azonos egészségügyi hatásokkal (testsúlycsökkenés, vérnyomáscsökkenés, stb.) bír, mint a hagyományos, alacsony energiatartalmú „vegyes” étrend. A Testkontroll „elméleti alapja” sokoldalúan cáfolható, étrendjének pozitív hatásai (sokaknak meglepő módon) ugyanazokon az elvekre épülnek, mint a modern egészséges életmódról szóló útmutatók:
- Az energia-bevitel jóval alacsonyabb. Ez részben a délelőtti étkezések kihagyása, részben a megválogatott alapanyagok miatt van. Az energia-bevitel mérséklése több szempontból is jó hatású lehet.
- Az étrenden belül magasabb a zöldségek és gyümölcsök aránya, kisebb a húsfélék vagy a magas energiatartalmú élelmiszerek (pl. gabona) aránya, mennyisége. Az étrend megfelelő tartása esetén magasabb lehet egyes ásványi anyagok, vitaminok és rostanyagok bevitele, mint az átlag népességnél. A tejtermékek teljes kizárása problémás lehet, illetve a kombinált változatokban (pl. Testkontroll + vércsoport diéta) fennállhat egyes tápanyagok hiányának veszélye.
- A nyersanyag-válogatás előnybe részesíti a természetes, nyers élelmiszereket a magas feldolgozottságú késztermékekkel szemben. Ez optimális esetben növeli az étel összetétele feletti kontrollt, és nagyon sok hozzáadott cukortól, zsírtól szabadulhatunk meg.
- Az étrend kerüli a cukor bevitelét, amivel jelentős mennyiségű energiát „spórol” meg.
- Az étrend időben ütemezett, összetételében szabályozott, a Testkontroll alapvetően komoly tervezést, nyersanyag és ételválogatást igényel. A válogatás szempontrendszere alapvetően az egészségesebb ételeknek, alapanyagoknak kedvez, feltéve, hogy az étrenddel szemben érvényesül némi józan észre épülő kritika.
- Az eredeti Testkontroll nagy hangsúlyt helyez arra, hogy a káros szokásokat (dohányzás, alkohol) kiiktassa az életmódból, hangsúlyozza a minőségi pihenés valamint a testmozgás (sport, jóga, torna) szerepét az egészségmegőrzésben. Ez utóbbi elem már a világháló található cikkekből „lekopott”, pedig jelentőségük alapján szerves részét kellene képezniük a rendszernek.
A Testkontroll egy olyan életmódrendszer, mely radikális életminőség-javulást ígért. A személytelen, iparosodott egészségüggyel és élelmiszer-iparral szemben egy természetközeli(nek vélt) rendszerre épít. Az étrend mellett nagyon fontos szerepe van az egészséges életmód sok más elemének is, ilyen megközelítésben hatását akár pozitívnak is tekinthetjük. Az külön kérdés, hogy az egészségtudatos életmód felé elinduló személyek egy jelentős része az alternatív életmód-tanácsok és módszerek világában ragadt.
A Testkontrollal szemben legkomolyabb kritika az elméleti alapokat illeti. Az ételek szétválasztásának pozitív hatásait klinikai körülmények között nem sikerült igazolni. A napi ciklussal kapcsolatos elvet sem a „hagyományos” gyógyító eljárások, sem a természetgyógyászat igazolják. Az elmélet alátámasztására felhozott érvek sok esetben ellentmondanak az anatómia, az élettan és a biokémia alapvető (igazolt) ismereteinek, és a táplálkozás területén is súlyos ismerethiányról tanúskodnak. A Testkontroll beépített a saját rendszerébe számos elavult, de jól hangzó tételt is,
A Testkontroll pozitív hatásai, tulajdonságai alapvetően nem az elméleti háttérből, hanem a kritizált „hivatalos” egészségügyi ajánlásokkal részben egyező étrend megvalósulásából fakadnak. A mérsékeltebb energia-bevitel, a hozzáadott cukrok és zsírok csökkentése, a sok zöldség és gyümölcs felelős számos pozitív egészségügyi hatásért. Megfelelő alkalmazás esetén az étrend követése egészségügyi kockázata a tartósan alacsony energia-bevitel, esetleges kalcium-hiány. Vegán változatoknál az állati fehérje (esszenciális aminosavak) hiánya, vashiány, B12 vitamin hiánya okozhat gondot. Kombinált változatokban további hiányállapotok előfordulására is számítani lehet, ez viszont általánosságban nehezen megítélhető.
Források
- H.Diamond, M Diamond: Testkontroll. Agykontroll Kft. 1990
- H.Diamond, M Diamond: Testkontroll 2. Agykontroll Kft. 1992
- Hammond, Cristopher J. - Vércsoportdiéta – Testkontrollal
- James J. Kenney: Fit For Life: Some Notes on the Book and Its Roots. URL: http://www.quackwatch.org/11Ind/fitforlife.html
- Golay A, Allaz A, Ybarra J, Bianchi P, Saraiva S, Mensi N, Gomis R, de Tonnac N (2000). "Similar weight loss with low-energy food combining or balanced diets". Int. J. Obes. Relat. Metab. Disord. 24 (4): 492–496. http://www.ncbi.nlm.nih.gov/pubmed/10805507