Amikor kiderül, hogy egy növény alapvetően az emberiség minden bajára gyors és hatékony segítséget nyújt, mindig gyanakvóvá válok (ez valami genetikai rendellenesség lehet). Szerintem minden növénynek vannak  jó tulajdonságai, szinte mindegyikük tartalmaz valamilyen egészség szempontjából fontos ásványi anyagot, szerves vegyületet, ami miatt érdemes rendszeresen fogyasztani. Sajnos azonban a lelkesedés valahogy mindig túlnövi a realitás határait, és ez gond. Az egyik ilyen felkapott növény a kókusz, ami köré szabályos kókusz-kultusz emelkedett az elmúlt években.

Kell nekem itt kötekedni, amikor olyan kis gusztusos.

A KÓKUSZ

A kókuszpálma (Cocos nucifera) a trópusi partvidékek jellegzetes növénye. Származási helye valószínűleg a délkelet-ázsiai szigetvilág. A kókuszdió a vízbe pottyanva sodortatja magát és hosszú évekig képes megőrizni csírázó képességét.  Ma már persze nem a kósza kókuszpálmákat szüretelik, a kókuszdió-termesztés a trópusi-szubtrópusi országok mezőgazdaságának részét képezi, évente 60 millió tonna feletti mennyiséget dobnak piacra. Azokon a területeken, ahol a kókusz hosszabb ideje honos, a pálma törzsén, levelén át a kókuszdióig mindennek van haszna.

A kókusz előfordulási övezete a trópusi tengerpart.

KÓKUSZ A TÁPLÁLKOZÁSBAN

A kókusz külső terméshéja bőrszerű, a középső „hús” pedig levegőt tartalmazó, rostos – egyik sem alkalmas emberi fogyasztásra. Ami részünkről érdeklődésre tart számot, az a belső, kemény csonthéjon belül elhelyezkedő, olajban gazdag húsrész (szárítva kopra), a belső üregben található kókuszvíz, illetve az ezekből előállítható kókusztej és a zsiradékok különböző formái.

A kókuszvíz a fiatal, zöld kókuszdió közepén található áttetsző, enyhén édeskés ízű folyadék, a trópusokon kedvelt ital. A kókuszvíz 95%-a víz, szárazanyagtartalmának döntő része szénhidrát (3,7%), fehérje és zsírtartalma alacsony (0,7% illetve 0,2%), vitamin és ásványi anyag tartalma nem jelentős.

A kókusz kemény héjazatán belül helyezkedik el a fehér kókuszhús (kiszárítva a neve kopra). Energiatartalma 354 kcal/100 g, 3,3% fehérjét, 15,2% szénhidrátot és 33,5% zsiradékot tartalmaz. A kókusz ezen része közvetlenül is fogyasztható, jellegzetes ízű, de kissé rágós. Kereskedelmi forgalomban kókuszreszelék címen találkozhatunk vele.

A kókusztej az érett kókusz húsából préselt lé. A friss kókusztej magas energia-tartalmú (230 kcal/100 g), mintegy 24%-nyi zsírt, 2% fehérjét és 5,5% szénhidrátot tartalmaz.

Élelmiszeripari felhasználás szempontjából a kókuszzsír-kókuszolaj a legfontosabb: a kókuszból kivont zsiradék a világ étkezési olajtermelésének 2,5-3%-át adja, a 7. legnagyobb mennyiségben előállított növényi zsiradék. Először szárítással a kókuszbelső víztartalmát 5% alá csökkentik, majd a zsírtartalmat sajtolással nyerik ki. A hidegen sajtolt, szűz kókuszolaj fehér-áttetsző, jellegzetes aromájú, avasodásra hajlamos. A kókuszzsír telített zsír-tartalma magas, de ez döntően közepes szénláncú zsírsavakból áll, ezért viszonylag alacsony hőmérsékleten (24 °C) már olvad. A zsiradék hűtve, fehér színű „vaj” formában tartható. A magasabb hőmérsékleten is stabil, szilárd halmazállapotot hidrogénezéssel biztosítják, ez sárgás színű, semleges szagú és ízű anyag. A kókuszzsírt nagy mennyiségben használja fel az élelmiszeripar: margaringyártáshoz, édesipari termékek előállításához, illetve a kozmetikai szerek (pl. arckrémek) előállítása során is felhasználják.

A kókuszolaj ill. zsír különlegessége, hogy jelentős mennyiségben tartalmaz közepes szénláncú zsírsavakból felépülő triglicerideket (MCT), aminek zsírsav-összetevői a laurinsav (C12) és a mirisztinsav (C14), kisebb mennyiségben előfordul a kapronsav (C6), kaprilsav (C8) és kaprinsav (C10) is. A telítetlen zsírsavak (olajsav, linolsav) aránya még a frissen sajtolt olajban is alig 6-8%.

A kókuszzsír zsírsav-összetétele. A 6-12 szénatomos zsírok adják a zsírtartalom kétharmadát.(USDA)

KÓKUSZ ÉS EGÉSZSÉG

A kókusz a modern reform-alternatív étrendek egyik kedvence. A világhálón számos gyógyhatást tulajdonítanak a kókusznak, és a paleolit étrendben kiemelten hangsúlyos szerephez jut.

A kókusz fő hatástényezője, hogy közepes szénláncú telített zsírsavakból igen sokat (65%) tartalmaz. A közepes szénláncú zsírsavak 6-8-10-12 szénatomos láncból épülnek fel, szakirodalomban az MCFA (medium-chain fatty acids) vagy MCT (medium-chain triglycerides) néven találkozhatunk velük. Meglepő módon összesen 2 olyan élelmiszer van, amiben ezek nagyobb mennyiségben fellehetőek: a növények világát a kókusz, az állatokét pedig egyes állatok tejzsírja képviseli, minden más zsírban, olajban rendkívül kis mennyiségben fordulnak elő.

Néhány fontosabb növényi zsírforrás zsírsav összetétele. A kék színek a telített, a zöld színek az egyszeresen telítetlen, a piros színek a többszörösen telítetlen zsírsavakat jelölik. Az MCT kategória a C6:0 – C12:0. (USDA) Nagyításért katt a képre!

Néhány fontosabb állati zsírforrás zsírsav összetétele. A kék színek a telített, a zöld színek az egyszeresen telítetlen, a piros színek a többszörösen telítetlen zsírsavakat jelölik. Az MCT kategória a C6:0 – C12:0. (USDA) Nagyításért katt a képre!

Itt már érdemes a palelolit kókusz-kultusz kapcsán megemlíteni, hogy egyik jelentős MCT forrás sem volt történeti időkben jelentős az emberiség táplálkozásában. A neolitikus időszak előtt a tejzsír nem volt az étrend része, s a világ tejet nem fogyasztó lakosainak, valamint a paleósoknak ma sem az. A kókusz pedig természetes élőhelyén, a trópusi tengerpartok szűk sávjában volt elérhető, csak a 20. sz. második felében kialakuló globális élelmiszerpiac tette szélesebb körben elérhetővé. S annak ellenére, hogy vannak az MCT tartalmú zsírok/olajok fogyasztásának vannak pozitív hozadékai, nem tekinthetők tradicionális étrendi elemnek.

MCT ZSÍROK EGÉSZSÉGÜGYI HATÁSAI

A zsírokról mindenképpen szeretnék majd egy sorozatot írni, de a kókusz ürügyén egy kicsit előre kell szaladnom. A közepes szénláncú trigliceridek három olyan dolgot tudnak, amire érdemes felfigyelni:

• Felszívódásuk sokkal kisebb mennyiségben igényel epesavakat (emulgeálószer) és lipázt (emésztő-enzim).
• A bélből felszívódva nem a nyirokkeringésbe kerülnek, hanem közvetlenül a májba.
• A zsírok oxidációja a mitokondriumban történik. A hosszú szénláncú zsírsavaknak a belépéshez egy közvetítő molekulára, karnitinra van szükségük. A közepes és rövid szénláncú zsírsavak viszont karnitin nélkül is bejutnak, így a többi zsiradéknál gyorsabban szolgáltatnak energiát.

Hangsúlyozni kell, hogy egészséges szervezetben a hosszú szénláncú zsírsavak emésztése és felhasználása is gond nélkül megtörténik, az MCT zsírok jelentette előnyök akkor érvényesülnek, ha a normális zsíremésztés, felszívódás és -anyagcsere folyamata valamilyen okból sérül, illetve nagy mennyiségű, gyorsan hozzáférhető energiát kell biztosítani a szervezet számára. Ilyen esetek:

• Emésztőfelület csökkenése: a tápcsatorna felső szakaszának (gyomor, vékonybél) műtétje miatt csökkent felület, lerövidült tranzitidő miatt a hatékonyabb felszívódás miatt célszerű alkalmazásuk, pl: rövidbél-szindróma, dumping-szindróma.
• Emésztőenzim-hiány: amennyiben a zsírok emésztéshez szükséges mennyiségű epe és/vagy hasnyálmirigy-nedv nem áll rendelkezésre, az ettől függetlenül is jól hasznosuló MCT alkalmazása javallt, pl. mucoviscidózis, epehiány, lipáz-hiány.
• Felszívódási-zavarok: a bél felülete időlegesen/tartósan károsodott, ezért a jól hasznosuló zsírok fogyasztása indokolt, pl. gyulladásos bélbetegségek, lisztérzékenység.
• Nagy energiaigény – egyes élettani állapotokban jó, ha gyorsan elérhető, nagy energia tartalmú forrás szükséges, ekkor jól jönnek az MCT zsírok, pl. hipertireózis, magas fizikai igénybevétel, roboráló étrendek.
• Ketózis: ketogén étrendekben az MCT zsírok nagyon jól alkalmazhatóak, ketontest-képződés szempontjából hatékonyabbak a hosszú láncú zsírokkal szemben.

Hogy ne legyen olyan egyszerű a dolog, azért van az MCT zsíroknak némi hátránya is. A májban képződő VLDL/IDL/LDL típusú lipoproteinek (nem koleszterin!) és a trigliceridek vérszintjét emelik, bár e tekintetben egymásnak ellentmondó kutatási eredmények is születtek. Nagy valószínűséggel vannak olyan befolyásoló tényezők, amiket még nem ismerünk a maguk teljességében.

KÓKUSZZSÍR EGÉSZSÉGMEGŐRZÉSRE?

A kókuszból származó zsiradékot ma is több étrendben és a klinikai táplálásban is használja a dietetika, de inkább terápiás eszközként, mintsem az egészséges étrend megőrzésére használatos. Az alternatív étrendekben viszont éppen ilyen céllal javasolják a fogyasztást. Annak ellenére, hogy a kókusznak nagyon sok pozitív hatást tulajdonítanak (ezekről mindjárt részletesen is lesz szó), mégis inkább egyfajta alternatív zsiradékként lehet rá gondolni a jelenleg alkalmazott növényi olajok, zsiradékok helyett.

Telített zsírok rehabilitációja

A zsírok körüli egészségügyi viták folyamatosak. Nem csoda, mert roppant összetett kérdéskörről van szó. Vannak telített, egyszeresen és többszörösen telítetlen zsírsavak, számít a szénlánc hossza, jelentőséggel bír az egyes zsírok egymáshoz, más tápanyagokhoz és az egész étrendhez viszonyított mennyisége és aránya. Azok a betegségek, amelyekben a zsírok kockázati tényezőként jelen vannak, szintén több tényező együtt hatásaként alakulnak ki, pl. a klasszikus szív-érrendszeri megbetegedések esetén ott van a túlsúly (ami nem csak a zsírfogyasztástól alakulhat ki), a metabolikus szindróma, a dohányzás, az alkohol, a mozgásszegény életmód, gyulladásos tényezők jelenléte, genetikai hajlam, pszichés tényezők meg egy jó tucatnyi egyéb dolog. Az ilyen betegségek esetén a tényezők számtalan formában állhatnak össze úgy, hogy az eredmény adott betegség hiánya vagy megléte lehet. Így önmagában csak a telített zsírfogyasztásra utaló adatok nem túl informatívak: magas telített zsírbevitel társulhat olyan védőfaktorokkal (omega-3 bevitel, mozgás, alacsony testsúly), amik kompenzálják a potenciális negatív hatást (magas LDL szint), és alacsony telített zsírbevitel esetén is kialakulhat elhízás, mozgásszegény életmód, ami hajlamosít olyan betegségekre, amiket hagyományosan a zsírokhoz kapcsol a köztudat.

Az európai ajánlásokban szereplő 25-35 e%-os zsírbeviteli arány kb. egyharmadban telített zsírokra épül, ami önmagában nem is olyan kevés (10-12 e%). Mivel a vaj kivételével a legtöbb állati zsiradék is „csak” 30-50%-ban tartalmaz telített zsírokat (a növények pedig még kisebb arányban), a telített zsírbevitelt nem is olyan egyszerű feltornázni.

Az alternatív étrendi irányzatok irodalma sem túl bőbeszédű, ha a kókuszolaj melletti érvekről van szó. A legtöbb, hogy a telített zsírokkal kapcsolatos „rémhíreket” próbálják cáfolni. Ennek ellenére a két viszonylag korrekt módon elvégzett paleolit étrendi kísérletben - Lindeberg (2009), Österdahl (2007) -, az átlagos étrenddel szemben kevesebb zsírt, ezen belül is jóval kevesebb telített zsírt fogyasztottak a résztvevők, s ilyen feltételek mellett érték el mindazokat a pozitív egészségügyi hatásokat, amikre méltán oly büszkék. Akkor viszont a magas telített zsírtartalmú kókusznak nincsen sok értelme.

Linolsav-gazdag növényi olajok csökkentése

A kókusz a jelenleg alkalmazott növényi olajok egyik fő alternatívája. A fő problémát az jelenti, hogy az olajos magokból préselt étkezési olajok fogyasztása az elmúlt pár évtizedben robbanásszerűen emelkedett. Sok kutatás magas linolsav (LA) bevitelt kapcsolatba hozza több betegséggel is, ennek több oka is van:

• Az étkezési olajok finomítása, hidrogénezése során transzzsírsavak keletkeznek, ezek pedig több megbetegedés esetén kockázati tényezőt jelentenek.
• A magas linolsav-tartalmú olajok intenzív hevítés hatására spontán is feldúsulhatnak transz-zsírsavakban.
• A linolsav szervezeten belüli metabolizmusa olyan vegyületeket eredményez, melyek a gyulladásos folyamatokban fontos szerepet játszanak.

Ez nagyon szépen is hangzik, de sajnos a történet nem ilyen egyszerű. Ebben az elméletben én több megfontolandó kérdést is látok:

• A magas linolsav-tartalmú olajok emelkedő fogyasztása az élelmezésben hatalmas többlet-energiabevitelt jelent, a tapasztalt káros hatások egy része ezzel is magyarázható. Nem biztos, hogy ha a linolsav tartalmú olajok fogyasztását lecseréljük telített zsírokra (pl. kókuszsír), akkor a negatív hatások megszűnnek, hacsak ez nem jár a felhasznált mennyiségek egyidejű jelentős csökkenésével.
• A természetes olajok/zsírok nem arra valók, hogy tartósan, magas hőmérsékleten hevítsük őket. A magas telített zsírtartalmú olajokban is keletkeznek egészségre káros vegyületek hevítés hatására.
• A linolsav szervezeten belüli metabolizmusa nem csak gyulladást fokozó, hanem gyulladást csökkentő vegyületeket is eredményez. Gyulladásos mediátorok sem csak a linolsavból alakulhatnak ki. Magát a folyamatot sem a linolsavalfa-linolénsav koncentrációja szabályozza. Szóval ez a kérdés egy ici-picivel bonyolultabb.
• Az emberiség történelme során fogyasztott zsírforrások a többszörösen telített zsírsavak tekintetében kivétel nélkül linolsav-források voltak (lásd a fenti ábrákat). A halakat leszámítva mindenhol elsöprő fölényben van a linolénsavval (ALA) szemben. Ha valamihez kellett evolúciós szinten alkalmazkodnunk, akkor az a linolsav (vagy ki kellett volna halnunk a sok gyulladástól).

A korábban bemutatott zsírok/olajok ω3:ω6 aránya. Gyakorlatilag érdemi ω3 forrásként csak a lenmag (α-linolénsav) és a halak (DHA, EPA) jöhetnek szóba, táplálkozás-élettani jelentősége pedig csak az utóbbiaknak van. Nagyításért katt a képre!

A kókusz zsiradéka ilyen szempontból semleges, mert minimális mennyiségű linolsavat tartalmaz, linolénsavat pedig egyáltalán nem, a telített zsírokból nem keletkeznek gyulladásos folyamatokat gátló vagy serkentő vegyületek. Amennyiben a magas linolsav-tartalmú növényi olajokat le is cseréljük kókuszra, a szervezet még hozzá fog jutni más természetes zsírforrásokból a gyulladásos mediátorok képzéséhez szükséges zsírsavakhoz, de nem lesz jobb a helyzet a gyulladáscsökkentő anyagok képződéséhez szükséges omega-3 zsírsavak esetén – gondolok itt a DHA, EPA zsírsavakra, nem a rendkívül rosszul hasznosuló linolénsavra.

Viszont ha már ennyire központi témává emeltük a gyulladást és mindenképpen gyulladást akarunk csökkenteni, akkor fogyasszunk nem hőkezelt extra szűz olivaolajat, amiben olyan vegyület (oleokantal) van, ami gátolja a gyulladásos mediátorokat képző ciklooxigenáz enzimeket (COX-1, COX-2), vagy fogyasszunk rendszeresen fűzfateát (salix alba), ami hasonló hatású (bár csak a COX-1-et gátolja).

UTAZÁS A LEGENDÁK FÖLDJÉRE

A már említett kérdéseken kívül hosszú listák vannak a kókusz gyógyító hatásáról. Ráadásul (mint oly sok más témában is) az állítások többsége honlapról honlapra vándorol a legkisebb változtatás nélkül, ezért ugyanazokat a mondatokat tucatnyi helyen olvashatjuk. De ha sokan leírják, akkor biztos igaz is?

A kókusszal kapcsolatban gyakran lehet találkozni olyan állításokkal, hogy megölik a különböző vírusokat, baktériumokat, gombákat (még a Candida albicans is rettegi nevét). A rövid és közepes hosszúságú zsírsavaknak valóban van ilyen hatása, a humán alkalmazás területén azonban sok a kérdés. Aktív fertőzések esetében a kókuszsír fogyasztásának mérhető terápiás hatása erősen megkérdőjelezhető.

A kókuszzsír fogyókúrás hatásával kapcsolatban szintén bizonytalanok az eredmények. Egyes kutatásokban találtak étvágycsökkentő hatást MCT zsíroknál.

Találtam olyan állítást, hogy az MCT zsírok jó hatással vannak az inzulintermelésre és a szénhidrát-anyagcserére. Az állítást alátámasztó humán kísérleteket nem találtam, állatkísérletekben (patkány) sem sikerült a hatást igazolni. Az sem tekinthető igazolt állításnak, hogy a kókuszolaj mérsékli a cukorbetegség egészségügyi kockázatait és enyhíti a tüneteket.

Még olyat is találtam, hogy az MCT zsírok segítik a kalcium és magnézium felszívódását és hozzájárulnak az egészséges csontok, fogak fejlődéséhez. Olyan vizsgálat volt, ahol máj- és epebetegség miatt leromlott felszívódás esetén az MCT javította a kalcium-háztartást, de ez nem ad alapot arra, hogy az egészséges embereknél előforduló csontritkulásra vetítsük át az eredményeket, főként mert annak legritkább esetben oka az egyszerű kalciumhiány.

Ugyancsak óvatosan illik fogadni a gyulladáscsökkentő, „immunerősítő” és tumorellenes hatásról szóló híreket. Ezekben az esetekben sem korrekt kísérleti eredmények, sem elfogadható elméleti alapok nem ismertek. A legtöbb esetben nagyon távoli eredmények, feltételezések továbbgondolásával találkozunk: pl. a daganatellenes terápiákban kísérleteznek a ketogén étrenddel, ahol az MCT zsírok ketogén hatásuk miatt igen hasznosak – ebből pedig azt a következtetést vonják le, hogy a MCT zsírokat tartalmazó kókusz jó a daganatok ellen. Azért ez érezhetően túlzás. Hasonló az a gondolatmenet, hogy ha már a telített zsírok mégsem annyira károsak, akkor már egyből kiírják, hogy szívvédő hatású a kókusz. Olyat is láttam, hogy a közepes szénláncú zsírsavak antimikrobális hatásából vezették le az immunerősítő hatást, ami megint egy erőteljes csúsztatás.

TANULSÁGOK

A kókusz a trópusi partvidékek jellegzetes növénye. Az utóbbi pár évtizedben jelentős gazdasági növénnyé vált, így világszerte egyre nagyobb élelmezési jelentősége van. A kókusz különlegességét az adja, hogy a magban található húsrész nagy mennyiségben tartalmaz MCT zsírokat. Az MCT zsírok több lényeges tulajdonságukban eltérnek a hosszabb szénláncú (LCT) zsíroktól, emiatt egyes betegségek dietoterápiájában és a mesterséges táplálásban is jól használhatóak. Egészséges személyeknél azonban a sajátosságaik jelentette előnyök csak korlátozottan érvényesülnek. A kókuszolajjal kapcsolatban megfogalmazott, egészségre gyakorolt pozitív hatásról szóló állítások jelentős része túlzás.

A kókusz hazai felkapottságát részben a paleolit étrendben betöltött szerepe magyarázza. A hazai paleolit mozgalom zsírokkal kapcsolatos álláspontját megtalálhatjuk a Paleolit életmód magazinban, ott gyakorlatilag a kókuszzsír az Ideális Zsiradék: nincs benne linolsav, magas a telített zsírtartalma és az is nagy részben MCT. Az érintett cikkben azért van egy kókuszolaj-reklám, és két számban 15 receptből 12-be kell valamilyen kókusz. De ez biztos véletlen.

A kókuszból készült különböző termékek érdekes és értékes részei lehetnek egy modern étrendnek, de az, hogy minden más zsiradékot felváltsanak, az túlzás. Ennek egészséges anyagcseréjű szervezetnél semmilyen konkrét egészségügyi indikációja nincs. Ráadásul a kókuszreszeléken kívül minden más termék ára jelentősen emelkedett, nem kis részben a termékek iránti kereslet-növekedésnek. Ez pedig megdrágítja jelentősen a használatot, különösen, ha jó minőségű kókuszlisztet vagy olajat szeretnénk használni.

Ha az élet ilyen egyszerű lenne... a képre kattintva 12 csodálatos kókusz-csoda ismerhető meg! :)

EGY KIS EXTRA: KÓKUSZCUKOR

Egy igazi ínyencség a most hazánkban is terjedni kezdő kókuszcukor amit  a kókuszpálma virágából (pontosabban annak nektárjából) állítanak elő. 80%-ban szacharózt, 3-9%-ban glükózt tartalmaz, illetve tisztítatlan formában kis részben aminosavakat, ásványi anyagokat. A glikémiás indexe (állítólag) igen alacsony, 35 körüli. Sajnos emiatt itthon és külföldön is ajánlják cukorbetegeknek, mint cukorpótlót - de ez egyértelműen illúziókeltés. A kókuszcukor (eltekintve a kulináris különlegesség szintjét) egy a bio-organikus-egzotikus-csodálatos szemfényvesztések közül, s e tekintetben (régen volt, soká lesz, de most mégis) egyet értek Kris Gunnars konklúziójával,aki a mézzel helyezte egy kategóriába a kókuszcukrot: jobb, mint a fehér cukor, de a legjobb az lenne, ha nem hajkurásznánk újabb cukorforrások után.

Kókuszcukor

Források:

1. Tordai Szilvi: A kókuszzsír dietoterápiás alkalmazásának jelentősége és indikációi. Új Diéta. 2006. URL: http://www.ujdieta.hu/index0f8b.html?content=482
2. Ernahrungsmedizin. Georg Thieme Verlag. Stuttgart. 2010.
3. Szabó Gál Bence: Zsíros kérdések. Paleolit Életmód Magazin. 2013/1. 38-41.
4. Csupor Dezső: Mitől egészséges az olivaolaj? URL: http://kodpiszkalo.blog.hu/2013/08/02/mitol_egeszseges_az_olivaolaj
5. Asakura L. et al: Dietary medium-chain triacylglycerol prevents the postprandial rise of plasma triacylglycerols but induces hypercholesterolemia in primary hypertriglyceridemic subjects.Am J Clin Nutr March 2000 vol. 71 no. 3 701-705. URL: http://ajcn.nutrition.org/content/71/3/701
6. Yost TJ, Erskine JM, Gregg TS, Podlecki DL, Brass EP, Eckel RH: Dietary substitution of medium chain triglycerides in subjects with non-insulin-dependent diabetes mellitus in an ambulatory setting: impact on glycemic control and insulin-mediated glucose metabolism. J Am Coll Nutr. 1994 Dec;13(6):615-22. URL: http://www.ncbi.nlm.nih.gov/pubmed/7706596
7. Kehayoglou K, Hadziyannis S, Kostamis P, Malamos B: The effect of medium-chain triglyceride on 47 calcium absorption in patients with primary biliary cirrhosis. Gut. 1973 Aug; 14(8):653-6. URL: http://www.ncbi.nlm.nih.gov/pmc/articles/PMC1412746/
8. USDA National Nutrient Database for Standard Reference. URL: http://ndb.nal.usda.gov/
9. http://www.coconutresearchcenter.org/
10. WHAT IS ORGANIC COCONUT SUGAR. URL: http://www.naturesblessings.com.ph/cocosugar.htm