Tudom, hogy a koronavírus körüli felhajtás már sokaknak a könyökén jön ki, de van egy-két olyan jelenség, amiről mindenképpen szeretnék megemlékezni.

A COVID-19 járvány sok mindenben eltér az eddigi megbetegedésektől, például abban, hogy sosem keletkezett még járvánnyal kapcsolatban ilyen mennyiségű média-tartalom. Ez ráadásul igen széles spektrumban oszlott meg mind a minőség, mind a képviselt álláspontok tekintetében. Összességében brutális információ-mennyiség zúdult az emberekre, akik nagy erőfeszítéseket tettek annak érdekében, hogy kialakítsák a saját álláspontjukat és azt képviseljék.

INFODÉMIA

A jelenséggel kapcsolatban megjelent az infodémia kifejezés is, amit David J. Rothkopf alkotott meg 2003-ban és „a félelemmel, spekulációval és pletykával kevert ténydarabkák korszerű információtechnológiának köszönhető szélsebes és további torzulásokat eredményező világméretű terjedéseként” határozta meg. Igen találó ez napjainkra is, nemcsak a COVID, hanem sok más témakörben is.

Anno a szerző arra számított, hogy torzítások felderítése, megismerése visszaszoríthatóvá és kiküszöbölhetővé teszi majd azokat, a hiteles és autentikus tudás képes lesz ezzel szemben felvenni versenyt. Ma már erre a gondolatra csak harsány nevetéssel tudunk felelni - nemhogy az eszközt nem találjuk a dezinformáció ellen, hanem alapjaiban az is kérdéses, hogy van-e egyáltalán esély a jelenlegi információs térben felvenni a versenyt a minden irányból ömlő áradattal szemben. De miért is van ez így?

MÉDIA ÉS A TUDOMÁNY

Az első, amit talán általánosságban ki lehet emelni, hogy a médiát alapvetően nem a tudományos szintű kommunikációra találták ki. Volt egy olyan időszak, amikor a média fontos eszköze volt a tudományos ismeretek, eredmények közvetítésének, de ezek többnyire alapszintű információk egyoldalú közvetítését jelentette még akkor is, ha igényes formában is jelent meg.

Ma egyrészt a média tartalmakban a tudományos jellegű információk kis arányban jelennek meg, ez a terület erősen visszaszorult. Az információk megjelenése nagyon bulvárossá vált: velünk van minden nap a hatásvadász ("brit tudósok sem gondolták volna...") címadás, a radikálisan leegyszerűsített tartalom, a tudós karakterek „celeb” jellegűvé alakulása. Nagyon kevés forrás az, ami nagyobb mélységben tárgyal tudományos kérdést és egyben széles körben képes azt kommunikálni is. Ez alapvetően nem kedvez a komplex tudományos kérdéseknek, márpedig a koronavírus járvány márpedig igencsak komplex témakör.

Külön probléma a közösségi média működése, ebben a közegben vannak ugyan kísérletek, próbálkozások, de nincs egyértelműen működő modell a sikeres és egyben hiteles tudományos kommunikációra. Igazából még azt sem tudjuk eldönteni, hogy a szabad véleménynyilvánítás az erősebb vagy az igazmondás és a hitelesség elvárása, ez utóbbi a "post truth" és "fake news" világában pedig mintha önmagában is megoldhatatlan problémává kerekedett volna.

Ma már gyakorlatilag bárki, bárhol, bármiről véleményt mondhat. Ennek sok előnye lehet, de az biztos, hogy van egy nagy hátránya: a tudományos szempontból különböző minőségű információk kavargó káosza. Még az azonos értékű információk is zavart kelthetnek, mert bejön az "óra-paradoxon": ha van 1 db óránk, az mutat 1 időt, ezt elfogadjuk biztos információként akkor is, ha benne van a tévedés és pontatlanság esélye; de ha több óránk van, és azok kis mértékben eltérő időt mutatnak, akkor már a bizonytalanságot növelik. Márpedig koronavírus ügyben van rengeteg forrásunk van, amik nagyon nem azonos információt közvetítenek. Ebből elkerülhetetlenül káosz születik és ebben a káoszban már teljes nyugalommal választhat a maga kedve szerint narratívát, hiszen tud hozzá megfelelő adatforrást, akár híres, tekintélyes tudóst, szakembert rendelni.

A koronavírussal szemben úgy indultunk el, hogy nagyon keveset tudtunk (és több hónap után még mindig nagy bizonytalanságok vannak), és nemcsak a főállású halandzsagyárosok, hanem a különböző szakemberek (!) is mindenféle önmérséklet nélkül elkezdetek elméleteket gyártani. Ezeket a média elképesztő sebességgel terjesztette el, gyakorlatilag naponta áll elő valamilyen (önjelölt) szakértő vagy akár szakmai tekintély egy új, alternatív elmélettel, ami az addigi intézkedéseket megkérdőjelezte. Az egymásnak ellentmondó teóriák, forgatókönyvek, hírek káoszában a tudományos információk értéke is gyorsan elveszett. Paradox módon még az is ront a helyzeten, ha a tudományos élet szabályai alapján visszavonnak egy állítást – hiába vették vissza a klorokin terápia veszélyeiről szóló tanulmányt az alapadatok ellenőrzésével kapcsolatos probléma miatt, ebből nem az jött ki, hogy "lám a tudomány képes revízióra és korrigálja önmagát", hanem, hogy "megbízhatatlan banda".

Véleményem szerint iszonyatos károkat okozott, hogy megjelentek azok a "dr." szakértők, akik irgalmatlan ostobaságokat kezdtek terjeszteni mindenféle fals információra építve. Itt említhetném Lenkei Gábort, Gődény Györgyöt, megjelent a képben Tamasi József orvos-természetgyógyász de a csúcs nálam Pócs Alfréd, aki a Heves megyei MOK elnökeként szállt bele megmondásba - ez utóbbi három össze is állt egy hakni erejéig. Azt a véleményükre fogékony személyek sem nézték, hogy az egyes személyek mögött azért jócskán akad bizalmatlanságra okot adó dolog, elég volt az, hogy személyes szakmai hitelességükkel szálltak be az alternatív narratívák világába. De itt azért jogosan felmerül, hogy egyáltalán nem várhatjuk el az emberektől, hogy képesek legyenek a hiteles és nem hiteles információkat szétválasztani, ha maga az egészségügyi szakma is megosztott és maguk az egészségügyi szakemberek, szaktekintélyek terjesztik a hülyeségeket. Ezen jelenség ellen az egészségügyi rendszeren belül nincs érdemi eszköz, szóval mindenki azt mond, amit akar, gyakorlatilag retorzióktól nem kell tartania sem szakmán belül sem azon kívül.

A Tamasi - Pócs - Gődény doktorok triumvirátusa.

Félreértés ne essék, nem arról van szó, hogy ne lehetne a hivatalos álláspontokat kritizáló narratívát felépíteni, de ennek adottak a maga keretei és elemi szinten és sziklaszilárd tényekkel szükséges a kritika alátámasztása – és ezzel rendkívül sok gond van a jelenlegi kritikus megközelítések esetén (lásd pl. a Lenkei videójának kritikáját). De ha megbízhatatlan, állandóan változó és ellentmondásos tudományos információkat adunk, akkor ebben a közegben az áltudományos információk is könnyebben megtelepszenek. 

TRANSZPARENS ADATKÖZLÉS HIÁNYA

Az egyik legfontosabb hazai probléma, hogy a járványügyi adatokkal kapcsolatos kommunikáció nem volt transzparens. A kormányzat kevés adatot tett közzé, azok gyakorlatilag bármilyen további elemzésre alkalmatlanok voltak, pl. hiányoztak az értelmezéshez szükséges kontextust adó adatsorok. A veszélyhelyzet ideje alatt az adatközlések módszertana és struktúrája többször változott, ehhez semmilyen értelmezés nem társult. Ehhez jött, hogy több alkalommal visszamenőlegesen változtak adatsorok, ami hihető és erőteljes magyarázat nélkül erőteljesen erodálta az adatközlések hitelességét.

A hiányos, nem transzparens adatközlés a hazai adatok és közvetve a nemzetközi adatok iránt is jelentős kételyeket ébresztett, emellett melegágya lett az alternatív értelmezéseknek. Nyilvánvaló, hogy így is úgy is megszületnek a meglevő adatokat kontextusba foglaló narratívák és minél kevesebb és összefüggéstelenebb adat áll rendelkezésre, annál nagyobb mozgásteret kapnak ezek a narratívák. És így is lőn...

Igényesebb kommunikációra itthon egyetlen alkalommal került sor egy április végi konferencián, de ez nem jelentett áttörést. Sokat elmond az is, hogy a Központi Statisztikai Hivatal készített ugyan egy "Koronavírus dosszié" blokkot, de valamilyen furcsa okból egyetlen releváns és aktuális adatsort sem tettek közzé, az elemzések mindenről szólnak (az érettségizők számától az üzemanyagárakig), kivéve a koronavírusról.

POLITIKA

A kormányzat a legfelsőbb szinten meghatározó szerepet vállalt a járvánnyal kapcsolatos kommunikációban, ami egyébként elvárható, de összességében itthon és nemzetközi terepen is borzalmas károkat okozott. Az erős politikai centralizáció ugyanis a kompetens egészségügyi szakembereket a másodvonalba szorította, csak az országos tisztifőorvos kapott érdemi szerepet. Emiatt a járvány kezdete óta egyfajta párhuzamos kommunikáció zajlik itthon a témában a kormányzati és szakma részéről, ami megint komoly baklövésnek mondható.

A központi kommunikáció nagyon erőteljesen sikerorientált volt, ez nyilván önmagában irreális képet mutatott, és nagyon komoly jelei vannak, hogy "túltolták" helyzetről szóló víziókat (a 36 ezer ágy felszabadítása és hasonlók). És onnantól, hogy a tényleges egészségügyi katasztrófahelyzet elmaradt (ezt azért már április végén lehetett látni a publikus adatokból is) az egész intézkedés átalakult egy politikai show-műsorrá, ami mai napig tart.

A politika beavatkozás nemcsak nálunk volt probléma, pl. Trump igen emlékezetes hozzászólásai (pl. a belsőleg alkalmazandó fertőtlenítőszerekről) mutatják, hogy a hatáskörén túlterjeszkedő politikus inkább árt, mintsem használ a sikeres védekezésnek. Vagy említhetjük Brazília hős elnökét, aki 40 ezer halottnál még arról beszél, hogy semmilyen járvány nincs.

A MEGELŐZÉSI PARADOXON

Elindult a megelőzési paradoxonról egy ábra, aminek elég fontos tanulsága van (szerintem legalább olyan fontos ábra, mint a járvány elején a görbék ellaposításáról szóló rajz). Ha egy ország sikeresen beavatkozott a járványba és minimalizálta a fertőzöttek, halálos áldozatok számát, akkor kialakulhat az a kép, hogy nem is lett volna szükség ezekre a beavatkozásokra, hiszen alig voltak áldozatok. Ez azért is fontos, mert ugyanakkor tudjuk, hogy közben ahol tényleg el tudott szabadulni a járvány, az nagyon komoly következményekkel járt.

Nyilván a járvány végén komoly matematikai számolgatásokkal lehet majd kideríteni, hogy is nézünk ki valójában - a fél szemmel a görbére sandítós saccolásoktól szeretnék mindenkit óvni, mert hát nem egészen egzakt elemzési módszer. 

ÁRADÓ KÉTKEDÉS

Egészen félelmetes olvasni, milyen kétkedő toposzok alakultak ki, de néhányat csak felsorolnék a hangulat kedvéért.

Nem is volt járvány, pánikkeltés az egész...

Az első, s egyben talán legkeményebb állítás, hogy igazából nincs is itt semmi látnivaló, mindenki menjen dolgára. Az állítás több változatban elérhető, az egyik verzióban már magukat a számokat is kétségbe vonják ("átkönyvelték" az elhunytakat), máshol pedig relativizálják azokat (hol van ez a halálozás a rákhoz képes?). Igazából mindkét esetben az a rémisztő, hogy nem kell sokat kotorászni a statisztikai adatbázisokban, hogy lássuk: bár nem a fekete halál tarolta le a világot, de azért ezt a fertőzést nem szabad félvállról venni.

Itthon ez a tétel azért is népszerű, mert egy meglehetősen valószínűtlen forgatókönyv szerint futott le a járvány, eddig az elhunytak száma a 600-at sem érte el, ami (bár a fertőzöttek számához képest relatíve magas) összességében nagyon jó érték. Mi most mi egy szerencsés deviancia vagyunk más országokhoz képest.

Más országok halálozásin azért látszik, történtek itt durva dolgok, amiket nem lehet másra kenni. (forrás: Euromomo)

Meghamisították az adatokat

Ez kapcsolódik az előző állításhoz, a lényege az, hogy a "tudjukkik" érdeke az, hogy mindenki pánikoljon és ezért idén tavasszal egy jól megszervezett konteo keretében rábírták a világ összes országának egészségügyi rendszereit, hogy a halálozásokat kezdjék betolni a covid rovatba. Ezzel nekem mindösszesen annyi gondom van, hogy ha valaki ilyet állít, akkor legyen szíves szépen kimutatásokkal alátámasztani és igazolni. Adathamisítások gyanúja egyébként ténylegesen is felmerült több helyen (kérdéses pl. a hazai megyei adatokban bekövetkező anomáliák magyarázata), de itt is azért oda kell tenni a megfelelő adatokat, nem lehet csak úgy bemondásra meg érdekekre hivatkozásra építeni.

Apró szépséghiba, hogy a "tudjukkik" eközben a lakosság irtásában is érdekeltek, azért küldték a  vírust, hogy a Föld lakosságát radikálisan csökkentsék és így teremtsék meg az új világrendet. Mit ne mondjak, elég amatőr a gyíkember banda, mert a chemtrail, az 5G meg ez a fránya vírus sem tudja érdemben csökkenteni a népességet.

Én aztán be nem oltatom magam...

Rémülettel vegyes megdöbbenéssel tapasztaltam, hogy gyakorlatilag abban a pillanatban, ahogy bejelentették a védőoltás készítését, felrobbant az internet az oltásellenességtől. Ha van olyan jelenség, aminek most ez ellen kellett volna hatnia, akkor ez a járvány - de nem ez történt! Olyan agyament víziók szabadultak el a lakosságon kísérletező, 5G chipekkel felszerelt népirtók ármánykodásiról, hogy tényleg csak a meglepődött pislogásra futja, de az egyszerűbb érvelések is elég neccesek voltak, pl.

• "beteg lettem az influenza oltástól, ezért a covid oltás fel nem veszem" 
• "félelem gyengíti az immunrendszert, én nem félek és így nem kapom majd el",
• "rajtam ne kísérletezzenek",
• "nem tudjuk, mi van benne és milyen hosszú távú hatásai lesznek"
• "a vírus úgyis mutálódik, így majd az oltás nem ér semmit"
• "a döntés az enyém"
• "Eloltanák a nyugdijast, kell a pénz a haveroknak"

Házi feladat, otthon mindenki elgondolkodik egy keveset azon, hogy jutottunk idáig... Komoly aggódásra ad okot, hogy ezeket az érveket olyanoktól is hallom, akik egyébként napi szinten érintkeznek veszélyeztetett személyekkel (idősek, krónikus betegek, stb.), ha saját magukra nézve nem jelentenek nagy veszélyt, másokra igen.

ÖSSZEGEZVE

Nyilván a jelenség maga rendkívüli széles és nagy mélységben tárgyalható lenne, most csak néhány apróságot emeltem ki belőle. Azt gondolom, hogy magát a járványt illetően sem a lekicsinylő hozzáállás, sem a túldimenzionálás nem jó, de az én fő meglátásom az, hogy az egész COVID jelenségben a vírusnál sokkal veszélyesebb az emberi hülyeség. 

Szeretnék valami optimista záró gondolatot megfogalmazni, de nehezen tudom elképzelni, hogy jelen felállásban érdemi előrelépés lenne várható. A járvány elején nagyon szép posztok születtek arról, hogy itt a remek alkalom, hogy átgondoljuk és újraértékeljük és átszervezzük az életünket. Ma már az látszik, hogy ezt igazából ezt egy pillanatig sem gondolta komolyan az emberiség, a válságkezelések lényege az volt, hogy a járvány végén még veszettebb tempóval rongyoljunk vissza abba az életmódba, ami láthatóan egyébként problémáktól terhelt - de a problémákkal való szembenézés helyett inkább az együttélést választjuk.

Maga a tudományosság annak ellenére vesztesként fog kikerülni a járványból, hogy igazából a sikeres intervenciók mögött járványügyi szakemberek, virológus kutatók és egészségügyi dolgozók hatalmas erőfeszítései állnak, ezek a látszatokra épülő világban nem tudnak versenyezni „a félelemmel, spekulációval és pletykával kevert ténydarabkák” áradatával.

Tényleg, valakinél nincs kéznél egy pozitív gondolat lezárásként?...

Források:

• Koronavirus.hu. LINK
• Z. Karvalics László: Infodémia – egy kifejezés újjászületése és dimenziói. IASK: LINK
• Garphs and maps. Euromomo. LINK