Az elmúlt napokban összefutottam egy édesburgonyáról szóló cikkel a Paleország nevű oldalon. Azzal semmi gondom sincs, hogy valaki megpróbálja felhívni egy-egy élelmiszerre a figyelmet. A problémát én ott látom, ha a nevezett élelmiszer pozitív tulajdonságainak hangsúlyozása együtt jár egy másik élelmiszer negatívumaival való szembeállításával (fordítva meg elmarad). Ez ugyanis torz képet eredményez, különösen ha a pozitív vagy negatív tulajdonságok a megfogalmazott formában nem is léteznek.
Ez történik lényegében a paleolit irodalomban az édesburgonya – burgonya páros esetében. A következőben azt nézzük meg, hogy valóban ősellenség-e a burgonya és tényleg annyira nagy szenzáció-e az édesburgonya.
Szemrevaló kis krumpli (forrás)
A BURGONYA
A burgonya (Solanum tuberosum) dél-amerikai eredetű kultúrnövény, kb. 5 évezrede termelik és fogyasztják a helybeliek (és még mindig élnek!). Európába a spanyol rablóbandák felfedezők közreműködésével került a 16. század első felében. Itt viszonylag lassan terjedt el, hazánkba is csak a 18. században jutott el (német közvetítéssel), kifejezetten ínségnövényként. Szélesebb elterjedése is csak a 19. században történt meg, manapság kb. 60-65 kg az éves fogyasztásunk (KSH), több, jellegzetesen magyar fajta is kinemesítésre került.
A burgonya a 4. legfontosabb kultúrnövény, évente több, mint 320 millió tonnát termelnek a világon (forrás)
A burgonya közvetlen rokonságába tartozik a paradicsom (Solanum lycopersicum), a padlizsán (Solanum melongena), de a burgonyafélék családjának tagja a paprika (Capsicum), a dohány (Nicotiana) és egy csomó erősen mérgező növény, mint a nadragulya, a maszlag, a beléndek. Szép kis rokonság, nem mondom.
Az, hogy a burgonya általános közellenséggé vált, három szóra vezethető vissza: szaponinok, szolanin, szénhidrát – 3Sz, mindenki megjegyzi.
A szaponin - szolanin kérdés elég szorosan összekapcsolódik, aki nem szereti a kémiát, most csukja be a szemét vagy meneküljön. Kezdjük az elején, mert a burgonyával kapcsolatos rémhírekben csak úgy repkednek a kémiai kifejezések, nem árt, ha rendbe pakoljuk egy kicsit a dolgokat. Vannak először is a glikozidok, ami annyit jelent, hogy cukor molekulához valamilyen nem cukor típusú szerves molekula kapcsolódik. Az élő szervezetek rengeteg ilyen molekulát használnak. A glikozidok egy csoportját alkotják a szaponinok, ahol a nem cukor részt többnyire valamilyen szteránvázas molekula adja. Ezen belül van még egy alcsoport, ahol a nem cukor részt egy szteroid-alkaloida adja (ami annyit jelent, hogy a molekulába be van épülve legalább egy nitrogén atom). Nos, a szolanin egy ilyen szaponin, s mivel ilyen bonyolult az ügy, nyugodtan lehet dobálózni olyan kifejezésekkel, hogy szteroid-glikoalkaloid vagy glikozidos szteroidalkaloida.Egy átlagos olvasót egy ilyen szóval is meg lehet rettenteni, itt meg van három is.
Szolanin.Baloldalon a három testőr cukor, jobb oldalon a szolanidin nevű szteroid-alkaloida (forrás)
A szaponinok jellemző tulajdonsága, hogy felületaktív anyagok, vagyis csökkentik a víz felületi feszültségét, habot képeznek (gondoljunk csak a szappanra). Potenciálisan veszélyt jelentenek a sejtek zsírból felépülő membránjaira, ennek leginkább a vörösvértestek eshetnek áldozatul (hemolízis). Meg kell jegyezni, hogy e tekintetben minden szaponin egyedi elbírálást igényel, ugyanis nagyon nem egyformán viselkednek, és hát jó sok van belőlük, mert szinte minden növény legyártja a maga variációját belőlük - s van közöttük kiváló köptető, vizelethajtó, gyulladáscsökkentő hatású is, egyik sem lyukasztja ki az ember belét.
A szolanin esetében van még egy trükk, ugyanis a nem glikozidos rész egy alkaloid. Az alkaloidok megint egy rendkívül változatos csoport, ide sorolható a paprikában található kapszaicin (csípős, de egyébként gyulladásgátló hatású is), a koffein, a nikotin, a morfin és a kokain is (és még sokan mások). Közös tulajdonságuk, hogy kis mennyiségben is jelentős hatással vannak valamilyen élettani funkcióra, nagy mennyiségben pedig erősen mérgezőek. S valóban, ezeket a vegyületeket sok növény (és néhány állat is) önvédelemből állítja elő, hogy okozzon pár kellemetlen pillanatot az őket elfogyasztó állatoknak (ajánlom ezt a tényt minden vegetáriánus figyelmébe, akik szerint a növények kedves és barátságos lények). A szolanin esetében sincs ez másként, néhány miligrammos (2-5 mg/ttkg) mennyiségben már toxikus tüneteket vált ki: hányás, hasmenés, hasi görcsök, rémálmok, hallucináció, fejfájás, szédülés, szívritmus-zavarok. De csak hogy megzavarjam a burgonya-ellenesek lelki világát: több tanulmány szerint a szolanin ígéretes hatásokat mutatott daganatos sejtek esetében, fékezte azok osztódását, gátolta az érképződést és az áttétek kialakulását.
A szolanin (és a kakoin) esetében fontos kérdés, hogy egyáltalán mennyit fogyasztunk belőle? Az éretlen, a csírázó és a napon hagyott, megzöldült burgonya-gumóban viszonylag magas szolanin-koncentráció mérhető, ami első sorban a héj alatti részben, illetve a csírákban koncentrálódik. Egy 1985-ös kutatás kimutatta hogy ha burgonyát eszünk, a vérünkben emelkedik a szolanidinkoncentrációja, ha meg nem eszünk burgonyát, akkor csökken. Azt hiszem, ez nem meglepő. Gyakorlatilag viszont a megfelelően tárolt, hámozott burgonyából agyon nehéz toxikus mennyiséget fogyasztani. A fogyasztott burgonya mennyiségéhez, és a fogyasztók számához képest a mérgezéses esetek száma elenyésző (Cordain 12 esetet ír) - ezek többsége is a nem megfelelően tárolt, tisztított burgonyára vezethető vissza. A mai nemesített fajták esetében nem kell tartani a szolanintól, még a termesztési körülmények okozta ingadozások mellett is határérték (20 mg/100 g) alatt marad a koncentráció. Akit részleteiben érdekel a téma, talál egy kiváló írást a Critical Biomass blogon.
A szénhidrát a harmadik a halálos hármasból (huh, még egy alliteráció). A burgonya szénhidráttartalma kb. 20 g/100 g, ez nem túl magas, ráadásul ez gyakorlatilag keményítő. Ami mégis rossz hírét kelti, az abból fakad, hogy
- rendszeresen és viszonylag nagy mennyiséget fogyasztunk belőle (egy teljes köret 200-250 g),
- kizárólag sütve-főzve fogyasztjuk, ami gyorsítja a szénhidrát-tartalom felszívódását,
- nincs érdemi rosttartalma (2-3 g/100 g), ami lassítaná a felszívódást.
Emiatt a burgonyapüré egyfajta rémálomnak számít, hiszen a glikémiás indexe közelít a tiszta szőlőcukorhoz.
A burgonya ellenes grafikák korántsem olyan ötletesek, mint a gabona ellenes illusztrációk, de van pár kreatív megoldás :)
AZ ÉDESBURGONYA
Az édesburgonya egyfajta alternatív krumpliként került be a paleolit étrend egyes irányzataiba. Több szerző kiáll a használata mellett, ugyanakkor vannak bőven ellenzői is, ennek a vitának az alapja végső soron a szénhidrátok fogyasztása körüli ellentétes álláspontok ütközése. Az édesburgonya fogyasztását azok a szerzők/irányzatok ajánlják, akik a paleolit étrend részeként el tudják fogadni az alacsony-közepes glikémiás indexű szénhidrátforrások fogyasztását. Azok a szerzők/irányzatok, akik a szénhidrátokra mint felesleges és/vagy káros tápanyagokra tekintenek ("biztonságos keményítők márpedig nincsenek" - lásd itt), az édesburgonyáról sem tudnak baráti hangon nyilatkozni.
Maga az édesburgonya (Ipomoea batatas) a szulákfélék közé tartozik, a híresztelésekkel ellentétben a burgonyának nem túl távoli rokona, mert szintén a burgonyavirágúak (Solanales) rendjébe tartozó növény. Elsősorban trópusi, szubtrópusi területeken termelik, népélelmezési szempontból a burgonyával szinte teljesen azonos szerepet tölt be, csak más földrajzi területen. Hasonlóan a burgonyához, az édesburgonyának is számtalan változata létezik, egyesek már a mi éghajlatunkon is termeszthetőek.
Érdemes összehasonlítani a burgonya – édesburgonya párost, hogy vajon nyújt-e a váltás valamilyen előnyt.
Mérgező anyagok
Nyilvánvalóan a szolanin/szaponin kérdéskörben az édesburgonya kap egy pontot, mert nem tartalmaz mérgező alkaloidokat.
Energia
Az energia-tartalma a burgonyának és az édesburgonyának gyakorlatilag azonos, a hasonló felhasználást figyelembe véve az étrendben a burgonya lecserélése édesburgonyára nem jelent jelentős energia-megtakarítást.
Makrotápanyagok
A makrotápanyagok esetében gyakorlatilag döntetlen a helyzet: a fehérje-, zsír- mennyiségében sincs lényeges eltérés. A szénhidrát tekintetében egy kicsit meg is előzi a burgonyát: a burgonya 15-20 g/100 g-os szénhidrátjával szemben az édesburgonya 20-24 grammot tartalmaz (ebből kb. 4 g cukor - ettől édes. Mindamellett, hogy a szénhidrát-tartalomban nincs lényeges különbség, a glikémiás indexe sem olyan rettenetesen kedvező, a főtt édesburgonya GI értéke 70 körüli, nem sokkal marad el a főtt burgonyától (80-90).
Tápanyagtartalom 100 grammra (a termesztett fajtától függően lehet némi változás, első sorban a szénhidráttartalomban). Fej fej mellett a két versenyző.(USDA Nutrtion Database alapján)
Még egy pillanatra maradnánk a makrotápanyagoknál: találkoztam olyan mondattal, hogy az édesburgonya „fehérjetartalmának összetétele hasonló a tojáséhoz”. Hát nem. Az édesburgonya fehérje-összetétele sokkal közelebb áll a burgonyához, mint a tojáshoz. Az se felejtsük el, hogy az édesburgonya fehérje-tartalma 2 g/100 g alatti, a tojás esetében ez 12 g/100g – vagyis az édesburgonya fehérjeforrásnak nem igazán számottevő.
Az édesburgonya, a burgonya és a tojás fehérje-profilja. A kékes színek az esszenciális aminosavakat jelölik (USDA Nutrition Database alapján)
Ásványi anyagok, nyomelemek
Nagyon sok jót olvasni az édesburgonya vitamin és ásványi anyag összetevőiről, de a helyzet az, hogy ennyire azért nem csodálatos a mi kis kedvencünk. Két dolgot érdemes itt is megnézni: valamely vitamin/ásványi anyag tekintetében jelentős forrásnak számít-e az édesburgonya, és hogyan viszonyul egymáshoz a burgonyával.
Egy élelmiszerben akkor mondható egy nyomelem vagy vitamin jelentős mennyiségűnek, ha a napi ajánlott beviteli érték (RDA) legalább 15%-át tartalmazza 100 g mennyiség (mondjuk ez nem egy táplálkozástudományi meghatározás, hanem egy EGK irányelv). E kritérium alapján az édesburgonya csak a karotin, a pantotnésav (B5) és a piridoxin (B6) esetében mondható jelentős forrásnak, ráadásul ez utóbbi kettő éppen csak karcolja a 15%-os limitet. Ásványi anyagok szempontjából egyedül a magnézium (Mg) közelíti meg valamennyire a határt (12%).
Ha a burgonya-édesburgonya párost vizsgáljuk, gyakorlatilag ismét döntetlent kapunk. A karotint kivéve gyakorlatilag nincs jelentős különbség a két növény között.
| Tápanyag 100 g-ban | Burgonya | Édesburgonya |
| Kalcium (mg) | 12 | 30 |
| Magnézium (mg) | 23 | 25 |
| Foszfor (mg) | 57 | 47 |
| Nátrium (mg) | 6 | 55 |
| Kálium (mg) | 421 | 337 |
| Vas (mg) | 0,78 | 0,61 |
| Cink (mg) | 0,29 | 0,30 |
| Réz (mg) | 0,11 | 0,15 |
| Mangán (mg) | 0,15 | 0,26 |
| C-vitamin (mg) | 19,7 | 2,4 |
| B1-vitamin (thiamin) (mg) | 0,08 | 0,08 |
| B2-vitamin (riboflavin) (mg) | 0,03 | 0,06 |
| Niacin (mg) | 1,05 | 0,56 |
| Pantoténsav (mg) | 0,30 | 0,80 |
| B6-vitamin (piridoxin) (mg) | 0,30 | 0,21 |
| Folsav/folát (mcg) | 16 | 11 |
| Tokoferol (mg) | 0,01 | 0,26 |
| K1-vitamin (mcg) | 1,9 | 1,8 |
| Béta-karotin(mcg) | 1 | 8509 |
| Lutein+zeaxantin | 8 | 0 |
Az adatok nyers növényekre vonatkoznak, fajtától és a termesztés körülményeitől függően változhatnak. A konyhatechnológiai (hőterhelés, kioldódás) eljárások befolyásolhatják a kész élelmiszer tápanyag-értékeit (a táblázat eredetije a Wikipédia "Sweet potato" szócikkében található, az USDA Nutrition Database adatai alapján).
AKKOR NÉZZÜK A CIKKET
Vegyük csak elő a Paleország írását, van benne pár mondat, amit a fentiek alapján korrigálnunk kell.
Az édesburgonya, különösen a narancsszínű, rendkívül gazdag béta – karotinban.
Ez igaz. Valóban gazdag karotinban és ez is adja jellegzetes sárgás színét. Az más kérdés, hogy ha valaki nagyon karotint szeretne enni, akkor ott van a sárgarépa vagy a sütőtök.
100 grammjában kb 20 mg C – vitamin van, de jelentős mértékben tartalmaz B1-, B2-, B6- és E-vitamint is.
A C-vitamint illetően az angol Wikipédiában valóban találni egy ilyen adatot, amit az USDA Nutrient Database adatbázisára alapoz. A gondom az, hogy a főtt édesburgonyában írja ezt, miközben a nyersben alig volt C-vitamin - már pedig nagyon nem valószínű, hogy C-vitamin keletkezzen főzés hatására. A német GU Naehrwert Kalorien Tabelle 30 mg C-vitamint ír, viszont főzésnél itt is számolhatunk veszteséggel. A többi vitamint illetően már korábban írtam, hogy igazából nem nagyon lehet jelentős forrásként tekinteni az édesburgonyára, e tekintetben az USDA és német tápanyagtáblázat közel azonos eredményeket tartalmazott.
100 grammban van továbbá 2 gramm fehérje (ez kiemelkedő mennyiség a többi zöldség fehérjetartalmához viszonyítva!)
A 2 g/100g mennyiséget semmiképpen nem lehet kiemelkedőnek nevezni. Persze, a levélzöldségekhez képest tényleg jelentős, de ennyi erővel egy pohár vízhez is lehet viszonyítani. A paleolit étrend ugyan nem alkalmazza a hüvelyeseket, de azok mennyiségben és minőségben is messze jobb fehérjeforrások. De ha már a paleo szóba került: a legkisebb gond a fehérjehiány, hiszen a hús, hal és belsőségek kifejezetten jó fehérjeforrások, a növények közül meg az olajos magvak. Minek akkor erőltetni az édesburgonya fehérjéjét?
…és viszonylag sok (20 gramm) lassan felszívódó szénhidrát.
A „viszonylag sok” nagyságrendileg megegyezik a burgonya szénhidráttartalmával. Viszont a burgonya szénhidrátja elhízást, inzulinrezisztenciát, cukorbetegséget, stb. okoz, az édesburgonya ugyanolyan (vagy magasabb) szénhidrátmennyisége meg nem? A „lassan felszívódás” az 50-70 körüli GI érték mellett egy erős túlzás.
Ásványi anyagokban is bővelkedik, melynek daganatmegelőző szerepet tulajdonítanak.
Sem az első, sem a második állítás nem igaz. Bár a rendszeres és nagy mennyiségű (napi 10-20 dkg) fogyasztás összességében jó bevitelt biztosít egyes elemekből, de a helyzet az, hogy a legtöbb ásványi anyag esetében számos jobb forrást lehet mondani.
Jelentős mennyiségben tartalmaz kalciumot, vasat, magnéziumot, mangánt, káliumot, foszfort, nátriumot, szelént, rezet és cinket.
Sajnos nem igaz. Káliumforrásnak nem rossz, de legalább ilyen jó a burgonya is, arról nem is beszélve, hogy a növények általában véve jó káliumforrások.
Rostban gazdag, ezáltal segíti az emésztést és sokáig biztosítja a telítettség érzetét.
A 3 g/100 g rosttartalom lényegében azonos a burgonyáéval. Ez messze van attól, amit rostban gazdagnak szoktunk nevezni.
Glikémiás indexe 50, ha azonban héjával együtt fogyasztjuk, akkor ez a szám csökken
Elkészítéstől függően változhat, én 70 körüli értékeket is találtam. Mellesleg a méznek is 55 a GI értéke.
Stabilizálja a vércukorszintet, csökkenti az inzulinrezisztenciát, így cukorbetegek is ehetik!
Nem stabilizálja a vércukorszintet. Az inzulinrezisztenciát nem csökkenti (20-as szénhidrát értékkel + 50-70 közötti glikémiás index mellett?). Cukorbetegek ehetik, a napi szénhidrátmennyiségbe való szigorú beszámítással, gyakorlatilag a burgonyára vonatkozó szabályokat alkalmazva.
Végül pedig néhány igazi gyöngyszem:
A rossz nyelvek szerint VII. Henrik angol király nagyon kedvelte ezt a zöldséget, mert úgy tartotta, jó hatással van szerelmi életére. Ha belegondolunk, hogy felesége nyolc gyermeket szült neki, lehet valami igazság a fenti teóriában.
VII. Henrik angol király jó eséllyel életében nem találkozott édesburgonyával. A növény ugyanis az amerikai kontinensről származik, s Henrik király halálakor (1509) még éppen csak elindult az egzotikus növények Európába történő behozatala, amibe ráadásul a derék angol tengerészek jó ideig csak kalózként tudtak bekapcsolódni (és akkor is inkább a nemesfémekre hajtottak). Nem kizárt, hogy a későbbi angol elitnek volt alkalma megkóstolni ezeket a nyugati különlegességeket, de az biztos, hogy VII. Henrik 8 gyerekének nincs hozzá köze.
Brazíliában a szeszgyártás egyik legfontosabb alapanyaga, így ebben az országban is nagy területeken termesztik.
S amiből lehet pálinkát készíteni, az csak jó lehet! De a burgonyát is felhasználják alkoholos italok előállításához (mint bármit, amiben szénhidrát van). Bioetanolt is állítanak elő édesburgonyából, de ennek nem túl sok köze van a táplálkozáshoz.
Az biztos, hogy finom és tetszetős dolgokat lehet belőle készíteni (forrás)
LECSERÉLJÜK-E A BURGONYÁT?
Az édesburgonya a fő tápanyag-tartalmát és felhasználását tekintve csaknem tökéletes váltótársa az általunk megszokott burgonyának. A vitaminok, nyomelemek tekintetében viszont nincs az édesburgonyának olyan előnye, ami a váltást indokolná. Ha valaki azt gondolja, hogy a cserével egy sokkal egészségesebb élelmiszerhez jut hozzá, annak reményei nem nagyon fognak teljesülni.
A burgonya esetében a leginkább a szaponin és a szolanin kapcsán van nagy népi riadalom, ami erős túlzás. Gondoljunk csak bele: a szervezet által termelt epe sem oldja fel a bélfalat, pedig mennyisége és koncentrációja messze meghaladja a burgonyából származó felületaktív anyagokét. A burgonya körüli felhajtást sokan nem tartják megalapozottnak, még a paleolit irodalomban is találhatunk írásokat, amik megkérdőjelezik a burgonya tiltásának alapjait - véleményem szerint joggal. Külön érdekessége az ügynek, hogy a burgonya közeli rokonságába tartozó paradicsom szintén jelentős szaponin és szolanin forrás lehet (és van saját gliko-alkaloidja is: a tomatin), ennek ellenére a paleolit konyha széleskörűen alkalmazza. Házi feladat: mindenki megszámolja, hány paradicsomos recept van a paleolit szakácskönyvekben!
Én nem szeretnék senki sem lebeszélni az édesburgonya fogyasztásáról, a helyzet az, hogy egy érdekes és értékes alapanyag, amivel remekül fel lehet dobni az ételeket. Ma már akár import, akár hazai forrásból is elérhető több fajta (már ahol lehet kapni), és aki hajlandó a burgonya árának többszörösét (aktuálisan 7-900 Ft/kg közötti árakat találtam) erre költeni, az tegye nyugodtan.
Úgy tűnik, divat lett a szegény lakosság riogatása mindenféle rémhírekkel, időnként már a HVG is leközöl ilyen írásokat. Mindamellett, hogy ez nagyon messze van a tudományos ismeretterjesztés kritériumait, véleményem szerint komoly kárt is okoz.
KIEGÉSZÍTÉS: NÉHÁNY APRÓ PROBLÉMA AZ ÉDESBURGONYÁVAL
Tihanyi András kollégám, a Teljesítményfokozó sporttáplálkozás blog szerzője hívta fel a figyelmemet az édesburgonya toxicitásával kapcsolatos adatokra. A követhetőség kedvéért a kommentekben megadott forrásokat most szerkesztett formában összefoglalnám:
Az első érdekesség, hogy az édesburgonyában raffinóz található, ami az ember számára emészthetetlen szénhidrát, ellenben a vastagbél baktériumai képesek lebontani, ez pedig gázképződéssel jár. A raffinóz mennyisége fajtafüggő.
A nyers édesburgonyában találtak még tripszin-inhibitorokat (fehérje-emésztést gátló anyagok), de ezek 90 C fokon pár perc alatt elveszítik aktivitásukat. Tanulság: nyersen ne nagyon együnk édesburgonyát.
Az édesburgonya, különösen ha felszíne sérült, hajlamos penészedésre - a 4-5%-os szabad cukor és a bizonyos tárolási körülmények (meleg, nedves környezet) kedveznek a penészgombáknak. A szakirodalom több olyan esetet leírt, amikor a selejtezett, minőséghibás édesburgonyát állat-takarmányozási célra használták fel, de tárolás közbeni penészedése tömeges állat-elhullást okozott akut tüdő-, máj- és vesekárosodáson keresztül. Egy másik kutatásban a meleg és nedves környezetben tárolt édesburgonyán 12 gombafajt mutattak ki, közöttük olyanokat is, amik komoly mérgezést okozhatnak toxinjaikkal.
Maguk a termesztők is hangsúlyozzák egyébként, hogy az édesburgonyát óvni kell a sérülésektől és megfelelő módon kell tárolni. Vásárláskor lehetőleg ellenőrizzük, hogy nem sérült vagy penészes-e az édesburgonya, és lehetőleg a héját ne fogyasszuk. Az enyhe felszíni sérüléseknél egy nagyobb mélységű hámozással eltávolíthatjuk a kisebb fertőzéseket. A penész toxinjai a hőhatást elég jól bírják, ezért a komolyabban sérült édesburgonyát ne használjuk fel.
„Felszedés után megmossuk, letördeljük a gyökérmaradványokat, de vigyázunk, hogy minél kevesebb sérülést okozzunk. A gumókon keletkezett sebeket be kell gyógyítani, ezért a termést 3-5 napra meleg, 30-33 fokos helyiségbe kell tenni. Téli tárolása 10-14 C közötti történik.” - forrás
Végezetül egy kis video-szösszenet, mert még ilyen nem volt:
Ha tetszett az írás, oszd meg és/vagy kattints a tetszik gombra! A "Követés" alkalmazással 2020-ban is értesülhetsz a legfrissebb írásokról! Ha van véleményed, írd meg hozzászólásként! További érdekességek, aktualitások pedig Facebook oldalunkon.
A honlapon található anyagok, információk egyike sem irányul betegség vagy betegségek diagnosztizálására, és nem helyettesítik az egészségügyi szakemberrel történő konzultációt.
Források:
- Az édesburgonya. URL: http://www.paleorszag.hu/index.php?option=com_zoo&task=item&item_id=1136&Itemid=289
- Dr. Loren Cordain: A burgonyafélék fogyasztása, az egészség és az autoimmun betegségek. URL: http://www.tenyek-tevhitek.hu/burgonya.htm
- Dr. Mercola: Biztonságos keményítők pedig nincsenek. URL: http://www.tenyek-tevhitek.hu/biztonsagos-kemenyitok-nincsenek.htm
- Why Aren’t Potatoes Paleo? URL: http://ancestralchef.com/why-arent-potatoes-paleo/
- http://www.aardappelpagina.nl/explorer/pagina/productiewereld.htm
- Sweet potato. Wikipédia szócikk. URL: http://en.wikipedia.org/wiki/Sweet_potato
- Solanine. Wikipédia szócikk. URL: http://en.wikipedia.org/wiki/Solanine
- Solanidine. Wikipédia szócikk. URL: http://en.wikipedia.org/wiki/Solanidine
- Glycemic index and glycemic load for 100+ foods. Harvard Health Publications. URL: http://www.health.harvard.edu/newsweek/Glycemic_index_and_glycemic_load_for_100_foods.htm
- USDA National Nutrient Database for Standard Reference. URL: http://ndb.nal.usda.gov/
- Die große GU Nährwert-Kalorien-Tabelle, 2012-2013. GRÄFE UND UNZER VERLAG GmbH, München
- Harvey MH, McMillan M, Morgan MR, Chan H: Solanidine is present in sera of healthy individuals and in amounts dependent on their dietary potato consumption.Hum Toxicol. 1985 Mar;4(2):187-94.URL: http://www.ncbi.nlm.nih.gov/pubmed/4007882
- Lv C, Kong H, Dong G, Liu L, Tong K, Sun H, Chen B, Zhang C, Zhou M:Antitumor efficacy of α-solanine against pancreatic cancer in vitro and in vivo.PLoS One. 2014 Feb 5;9(2):e87868.URL: http://www.ncbi.nlm.nih.gov/pubmed/24505326
- A hagyományos növénytermesztés veszélyei 2. Critical Biomass blog. URL: http://criticalbiomass.blog.hu/2013/08/12/a_hagyomanyos_novenytermesztes_veszelyei_167
- 90/496/EGK irányelv
- Raffinóz. Wikipédia szócikk. URL: http://hu.wikipedia.org/wiki/Raffin%C3%B3z
- Toxic substances and antinutritional factors. FAO Corporate document repository. URL: http://www.fao.org/docrep/t0207e/T0207E08.htm#Sweet%20potato
- Okungbowa FI, Osagie M: Mycoflora of sun-dried sweet potato (Ipomoea batatas L.) slices in Benin City, Nigeria. African Journal of Biotechnology Vol. 8 (14), pp. 3326-3331, 20 July, 2009 URL: www.ajol.info/index.php/ajb/article/viewFile/61090/49282
