Gondolom, nem ismeretlen a kép, amikor az „ipari” mezőgazdaság, állattartás és élelmiszer-feldolgozás rendszeresen a gonosz világuralmi erők alázatos szolgálójaként tűnik fel, GMO növényekkel táplált mutáns állatok töltik sanyarú ételüket apró ketrecekben, hogy aztán szenvedéssel teli útjukat egy mesterséges adalékanyagokkal megfűszerezett gyorséttermi menüben fejezzék be.
A sötét látomást azonban elsöpri az idealizált kép a mosolygós, száz éves koráig egészségben és boldogságban élő őstermelőről, aki kis kosarából árulja a mennyei minőségű terméket a piacon. Állatait szabad legelőn terelgeti a chemtrailmentes kék ég alatt, s jószágai hasonló hosszú és boldog élet végén örömmel változnak át valamilyen életet tápláló finomsággá.
De ha ez így van, akkor miért nem a mosolygós őstermelőtől vásárol mindenki a piacon? Bennünk van a hiba, a világban, vagy abban az egyszerű, utópisztikus képben, ami után vágyakozunk?
Örök élet, boldogság, egészség, harmónia, stb.
Mitől bio a bio?
Valójában van némi fogalmi zavar e téren, a „biogazdálkodás”, „ökogazdákodás”, „organikus gazdálkodás” kifejezések gyakorlatilag ugyanazt a tartalmat fedik le, de ebbe gyakran bemosódik a helyi előállítású élelmiszer (háztáji, tanyasi, stb.) fogalma is. Fontos tudni, hogy az élelmiszerek megjelölésében ezen kifejezések (elméletileg) nem használhatók szabadon, mind az EU, mind a hazai jogalkotás részletesen szabályozza ezt a kérdést, egységesen az „ökológiai gazdálkodás” kifejezést használva. Lényegében a gazdálkodóknak lehetősége van egy komoly auditálási folyamat végén szert tenni a megfelelő tanúsítványra, s csakis ezután állíthatja az élelmiszereiről, hogy ökológiai gazdálkodásból származik. A valóságot kissé árnyalja az a kép, hogy a kereskedők és a termelők ennek nincsenek tudatában, és ha valaki már nem megy ki megkapálni a terményét, az sokszor elegendő ahhoz, hogy a piacon bio jelzéssel árulja.
A bio élelmiszerek esetén a alapvető elvárás, hogy GMO mentes termékről legyen szó. Mivel Európában a genetikailag módosított termékekkel szemben általános az ellenállás, ez viszonylag könnyen teljesíthető. Az viszont már „extra”, hogy az ökológiai gazdálkodásban gyakran találkozhatunk régebbi nemesítésű növényekkel és állatokkal. Fontos kritérium, hogy az élelmiszer előállítása során környezetbarát technológiát alkalmazzanak, kímélő talajművelés, növényvédő-szerek kerülése, műtrágyázás helyett szerves trágyázás a jellemző. A feldolgozás során szintén az adalékanyagok kerülése, környezetbarát csomagolástechnika az elvárás.
Kissé nehézkessé teszi a tájékozódást a rengeteg különböző embléma.Az egyszerű fogyasztó nem tudhatja pontosan, melyik mögött milyen tartalmat talál.
Jobb-e a bio?
Érdemes végignézni a bioélelmiszerek melletti érveket. Mivel a mezőgazdálkodáshoz nem értek, a dietetikai szempontból fontos tételekkel fogok csak foglalkozni:
Vegyszermentesség
Mivel a termelés és feldolgozás során tudatosan kerülik a vegyszerek alkalmazását, ezek koncentrációja a termékekben alacsonyabb (elméletileg 0) lesz. A mezőgazdaságban és állattartás során alkalmazott vegyszerek (növényvédők, állatgyógyszerek) sem maradhatnak olyan koncentrációban bent a termékben, ami egészségre nézve káros hatású. De ez az a terület, ahol azért vannak gondok: pl. növényvédő-szerek esetében a biztonsági idő be nem tartása azt eredményezi, hogy a késztermékben is szermaradvány mutatható ki, és ez elég gyakran előfordul. Olyanra is volt példa, hogy egy vegyszer használatáról évek múlva derült ki, hogy komoly károkat okozhat, ha nem is közvetlenül bennünk, de a környezetben mindenképpen (pl. DDT).
A helyzet az, hogy a "vegyszerek" alkalmazása jelentős mértékben a nagy tömegű, monokultúrás termelés miatt szükséges (hiszen egyetlen fertőzés végigpusztíthatja az adott fajtát és iszonyatos károkat okozhat), elméletileg egy kisebb, változatos fajtákból válogató biogazdálkodás esetében ezekre kisebb szükség lehet, illetve egy részük kiváltható környezetbarát védekezési módszerekkel. A kérdés az, hogy a vegyszermaradványok helyett nem kapunk-e más, nem kívánatos dolgokat az élelmiszerünkben: jobb-e a nyers tej, amit forralni kell mint a pasztőrözött tej? Jobb-e, ha penészedést gátló vegyszermaradvány van a gyümölcsön, mint maga a penész (ami egészségkárosító toxinokat termel)? Mitől tekinthető jobbnak a hidegen préselt növényi olaj, ami gyorsan avasodik, annál a növényi olajnál, amihez antioxidánsként tokoferolokat (E-vitamin) adtak?
Azért a negatívumok ellenére az ipari élelmiszer-termelés igen biztonságos, az alkalmazott technológiák többsége éppen az élelmiszer-biztonsági kockázatok csökkentése irányában hatnak. A bioélelmiszerek esetében is előfordulhatnak mikroorganizmusok és vegyi szennyeződések, amik semmivel nem jobbak attól, hogy természetes eredetűek (a világ legerősebb toxinjai kivétel nélkül biológiai eredetűek).
Ízletesség
A bio és a nem bio termékek közötti ízvilág eltérése leginkább az alkalmazott fajtáktól függ. Az organikus gazdálkodás kedveli a régebbi nemesítésű változatokat, ezek ízvilága valóban eltérhet a ma megszokott fajtákétól. Az állattartás körülményeinek is van ilyen módosító hatása, a szabad tartású állatok húsa eltérhet a nagyüzemi forrásból származó húsokétól, de a nagyüzemi állatok húsának ízvilága is sokat változhat a takarmányozás összetételétől függően. Azért ezt a tételt nagy részben befolyásolja az egyén ízlésvilága.
Magasabb tápanyagtartalom
Általánosan elterjedt vád a nagyüzemi élelmiszer-termeléssel szemben, hogy az ásványi anyagok és vitaminok mennyisége az elmúlt évtizedekben drasztikusan lecsökkent, s ennek révén a lakosság körében általánosan hiányállapotok alakultak ki, aminek eredménye a sok-sok betegség, romló életminőség és korai halálozás.
Ez az a kérdés, amiben nehéz igazságot tenni, mert vannak tényleg olyan vizsgálatok, amik egy-egy területen igazolják a magasabb vitamin és ásványi anyag szinteket, mások pedig cáfolják ezt. Itt is a már említett két tényező játszik fontos szerepet: a gazdálkodásra kiválasztott növény és állatfajták, valamint az előállítási/tartási körülmények. Ezek együttesen képesek befolyásolni a tápanyag-tartalmat, de a különbségek korántsem olyan jelentősek, mint azt sokan gondolják, és a mai élelmiszerekből is gond nélkül összeállítható olyan vegyes és kiegyensúlyozott étrend, ami bőségesen tartalmazza a szervezet számára szükséges tápanyagokat.
Nem minden bio, ami a piacon kapható.
A helyi előállítású élelmiszer
Az organikus élelmiszerek világába szépen lassan bemosódott a helyi előállítású élelmiszerek fogalma (vagy fordítva?), holott a kettő nem feltétlen van fedésben egymással. A helyi előállítású élelmiszerek bizonyos vonásaiban hozzák a bio kategória előnyeit, másokban viszont nem, összességében azonban számos jellemzőjük van, ami miatt érdemes őket figyelembe venni:
1.) A fogyasztók ismerik a termelőket, valamint a termelés helyszínét is, ahonnan az általuk vásárolt élelmiszer származik. Ez az előállító és fogyasztó közötti bizalmi kapcsolatot erősíti, ami mindkét fél számára fontos tényező. Ez az egyik olyan terület, amiben ma komoly hiányosságokat lehet tapasztalni. Viszont ez csak akkor érvényesül, ha tényleg van közvetlen kapcsolat, amint a folyamatba belép egy-két közvetítő (pl. áruházláncok), a hatás már el is tűnik a semmibe.
2.) Az élelmiszer termelése és fogyasztása helyi szinten történik, így a kapcsolódó ún. “élelmiszer kilométerek” lerövidülnek, azaz csökken mind az energiaszükséglet, mind pedig a káros környezeti hatások. Én ezt egy nagyon fontos szempontnak tartom, főként élelmiszer-biztonsági szempontból. Minél hosszabb az élelmiszer-lánc, annál érzékenyebb a károsító hatásokra, annál nagyobb szükség van tartósításra, különleges intézkedésekre (csomagolás, szállítás, raktározás, elő-feldolgozás, stb.). Ráadásul az élelmiszerárakra jelentős hatással van az, mekkora mennyiségű energiát kell befektetni a logisztikai feladatokba, illetve az élelmiszer minőségének fenntartásába, itt a két legdrágább tényező általában az energia (ami többnyire kőolaj alapú) és az emberi erő. Ezt az energia/pénz mennyiséget nyugodtan át lehetne fordítani helyi előállításba is, ami jelentősen csökkentené a rendszer sérülékenységét.
3.) Potenciálisan változatosabb termelés (szélesebb fajtakínálat) valósítható meg kisebb gazdaságokban a monokultúrákban történő termesztéshez képest. Ez azonban csakis akkor létezik, ha a termelői egység nem halad meg bizonyos méretet, illetve a fajtaválasztékot nem egy központi rendszer határozza meg. A kisebb méret viszont (általában) magasabb fajlagos költségekkel jár, így (főként a hazai mezőgazdaságban) a helyi előállítás is tolódik a nagyobb méretű, specializált termelési formák felé, máskülönben az élelmiszerpiacon képtelen az árversenyben lépést tartani.
4.) Több lehetőség közösség-építésre. Szintén nem dietetikai, de nagyon fontos tétel. Az étkezés alapvető szükséglet, és a szükségletek közös kielégítése közösségszervező erő. Ez a fogyasztói társadalomban közel nullára esett vissza, de kisebb helyi (termelői és fogyasztói szinten is működő) közösségekben alapvető megtartó hatás lehet, ami a magyar társadalom aktuális helyzetét tekintve fontos lenne.
5.) Helyi munkalehetőség teremtése szintén alapvetően gazdasági jellegű szempont. A világ nagy részén a mezőgazdasági termelés kötötte le a munkaerő döntő részét hosszú évezredeken keresztül. A technikai fejlődés elképesztő sebességgel redukálta az élelmiszeripar élőmunka-igényét, aminek pozitívuma, hogy más területek komoly fejlődésnek indultak. Ez a hatás viszont egyenetlenül jelentkezik, a nem városiasodott területek egyszerűen leszakadtak a fejlődő régióktól, amit képtelenek vagyunk társadalmi szinten kezelni. Mivel nem lehet minden faluban összeszerelő üzemet létesíteni, csak a mezőgazdasági munka marad, amivel be lehet kapcsolódni a gazdaságba. A jelenleg fogyasztott élelmiszereink többsége megtermelhető a saját környezetünkben, csupán az egzotikumokból szorulnánk importra.
Egy kecskeméti kezdeményezés, ami a helyi előállítású élelmiszereket helyezte a középpontba, de a marketing erősen épített a bioélemiszerekhez kapcsolódó egészségi vonatkozásokra. Maga a program nagyon sok pozitív elemet tartalmaz, bár nem éppen bio vonalon.
Eszmefuttatás az élelmiszeripar visszásságait illetően
A „bio” jelenség hasonlít néhány vonásában az egészségügy területén látható alternatív mozgalmakhoz. Mindkét esetben jelen van a „hivatalos” rendszerrel szembeni bizalmatlanság, ami részben annak meg nem értéséből, a megtapasztalt hibajelenségekből illetve a függőség érzetéből fakad. Az élelmiszer előállításának valaha mindennapos tevékenysége a legtöbb ember számára távolivá vált, és ez a tendencia csak fokozódik.
Nyilván így könnyen terjedhetnek a gonosz élelmiszeriparról szóló információk, s ezzel szemben az Éden idilli állapotát ígérő alternatív üzenetek. A kommunikáció e téren ugyanolyan aszimmetrikus, mint az egészségügyi témák esetén: ha a NÉBIH megbírságol egy szereplőt (termelőt, kereskedőt) egy-egy élelmiszer-biztonsági, fogyasztóvédelmi hiba miatt (mint ahogy erről az elmúlt időszakban számos hír napvilágot látott), az valamiért nem a hatósági munka hatékony védő szerepét jelenti, hanem az élelmiszeripart átható romlottságé. Ellentétben ha ez visszafelé történik meg, az mégsem lesz világhír. Miközben az ipari termelésről szólnak a (rém)hírek, valójában a helyi előállítású élelmiszerek, organikus termékek esetében sem jobb a helyzet (pl. az ÖKO tanúsítványok, konkrét termékek hamisítása, egyéb csalások, mérgezések, élelmiszer-fertőzések).
A technológiai fejlesztések komoly előrelépéseket hoztak az élelmiszer-biztonság és a -minőség terén. Ne feledkezzünk meg a korábbi írásokban említett fogyasztói igényekről sem: a mai kor fogyasztója azt szeretné, ha az asztalára kerülő élelmiszer tökéletes lenne tartalmát és külső jellegzetességeit (szín, íz, stb.) illetően, cserében ezért ne kelljen tenni semmit (kapálni, aratni, kertet ásni, kecskét őrizni stb.), de azért ne kerüljünk függésbe az élelmiszer-ellátástól se. Ezek az elvárások lassan a realitáson túl mutatnak, s ha nem ezt kapja a fogyasztó, átpártol ahhoz, aki ezt ígéri: mert a bio termékek most éppen ezt ígérik, s sokan úgy gondolják, hogy ami bio az egyből egészséges is.
Én megértem, hogy sokan nem szeretik a nagy táblás, gépesített, vegyszeres mezőgazdaságot. De ki fog kimenni a munkagépek helyett kapálni, aratni, szántani, kézzel krumplibogarat gyűjteni, stb.?
Két fontos kérdés végül:
1.) Megéri-e az egyéni fogyasztónak több pénzt kiadni organikus, bio jelzésekkel eladott termékekért?
Szerintem nem. Tartalmát tekintve a biotermékek nem különböznek annyiban a nem bio termékekről, hogy a magasabb árfekvést kompenzálandó előnyt kínáljanak. A potenciális előnyök érvényesítéséhez hosszú évtizedek kitartó fogyasztása szükséges, és egy ajánlásoknak megfelelő, változatos és körültekintő étrenddel szemben nem is feltétlen jelentenek előnyt. A bioélelmiszerek fogyasztói elsősorban az átlagos lakossági fogyasztási szokásokkal szemben képesek realizálni bizonyos pozitív hozadékokat, de ezek bio termékek nélkül is elérhetőek lennének.
2.) Van-e a bio/organikus/helyi gazdaságnak olyan előnye, ami nagyobb közösségi, vagy társadalmi szinten értékessé teszi?
Erről viszont azt gondolom, hogy igen. Ha nem is elsősorban dietetikai alapon, de más szempontokból kiindulva azt gondolom, hogy egy megfelelő szerkezetben kivitelezve, környezetbarát technológiákat alkalmazva komoly lehetőségek vannak a lokális élelmiszer ellátás fejlesztésében, amibe beépíthetőek egyes, organikus gazdálkodásra jellemző elemek. Időnként elindulnak modellkísérletek, ezek igen jó eredményeket hoznak, de a gazdasági irányból igen sebezhetőek (ez leginkább annak köszönhető, hogy az élelmiszerárakat ma már nagy részben nem a piac, hanem a különböző, termelőknek juttatott állami és EU támogatások befolyásolják - ennyit a piacgazdaságról).
Ez már annyira bio, hogy nagyon.
Ha tetszett az írás, oszd meg és/vagy kattints a tetszik gombra! A "Követés" alkalmazással értesülhetsz a legfrissebb írásokról! Ha van véleményed, írd meg hozzászólásként! További érdekességek, aktualitások pedig Facebook oldalunkon találhatók: https://www.facebook.com/Alimento.blog
A honlapon található anyagok, információk egyike sem irányul betegség, vagy betegségek diagnosztizálására, és nem helyettesítik az egészségügyi szakemberrel történő konzultációt.
Források:
- 34/2013. (V. 14.) VM rendelet a mezőgazdasági termékek és élelmiszerek ökológiai gazdálkodási követelmények szerinti tanúsításáról, előállításáról, forgalmazásáról, jelöléséről és ellenőrzésének eljárásrendjéről. URL: http://net.jogtar.hu/jr/gen/hjegy_doc.cgi?docid=A1300034.VM&celpara=#xcelparam
- Nem egészségesebb a bioélelmiszer. URL: http://index.hu/tudomany/egeszseg/2012/09/04/nem_egeszsegesebb_a_bioelelmiszer/
- Érvek a bio mellett. URL: http://www.biokontroll.hu/cms/index.php?view=category&id=280%3Aervek-a-bio-mellett&option=com_content&Itemid=127&lang=hu
- Az alma íze senkit sem érdekel. URL: http://www.origo.hu/tafelspicc/kozelet/20140929-alma-tajfajtak.html
- Valóba jobb a bioélelmiszer? URL: http://havastanya.hu/bioelelmiszer-es-konvencionalis/
- Domokos A: Bioélelmiszerek a táplálkozásban. Új Diéta. 2005. URL: http://www.ujdieta.hu/index9c6c.html?content=259
- Táplálkozásmarketing. URL: http://www.agrarunio.hu/hir/taplalkozasmarketing-182.html