Megboldogult ifjú koromban a makrobiotika volt az egyik első alternatív irányzat, amivel részletesebben foglalkoztam. Én első sorban az elvek miatt kezdtem érdeklődni, a kínai filozófia rendszerének táplálkozásba való átvitele miatt figyeltem fel rá. Aztán később ért is nagy meglepetés, mert amikor a Michio Kushi féle makrobiotikával találkoztam, az mindenre emlékeztetett, csak azokra az elvi keretekre nem, amit a kínai gyógyászatból megismertem.

HIPPOKRATÉSZTŐL KUSHI RENDSZERÉIG

A makrobiotika rendszere igazából görög találmány, a hosszú élethez szükséges életmódot jelenti, ezen belül pedig kiemeli a táplálkozás szerepét. Német nyelvterületen már 1796-ban megjelent az első makrobiotika könyv Christoph Wilhelm Hufelands tollából, mely az „emberi élet meghosszabbításának művészetéről” szólt, de ennek a nevén kívül nem sok köze van a Kushi féle irányzathoz.

A ma ismert makrobiotika gyökerei Japánba visznek vissza. Először Sagen Ishizuka (1850-1910) tett kísérletet a 19. század második felében, hogy egyesítse az egészségről szóló keleti tanításokat a nyugati orvostudomány eredményeivel. Ez akkoriban még teljesen logikus ötletnek tűnt, hiszen adott volt két, akkoriban egymás módszereivel még csak ismerkedő egészségügyi rendszer, és hát a nyugati orvostudomány sem állt még sok tekintetben a helyzet magaslatán, az egymástól való kölcsönös tanulás pedig része volt a keleti és nyugati kultúrák ismerkedésének.

Ishizukáról meglehetősen kevés szó esik a makrobiotikus irodalomban, a sort általában George Ohsawa (született Sakurazawa Nyoichi, 1893–1966) nyitja, aki Ishizuka tanítása mentén kigyógyította magát (?) a tuberkolózisból, majd csatlakozott a Shoku-Yo közösséghez,  végül pedig annak vezetője lett. A gyógyító elméletet pedig továbbgondolta, végül terjeszteni kezdte makrobiotika név alatt. Ishizuka és Oshawa rendszerében gyakorlatilag egy gabonaalapú, vegán/nyers-vegán étrendet kell elképzelni, amiben egy fajta korai lúgosítás elmélet is megjelent. Michio Kushi (1926-2104) Ohsawa tanítványaként kezdte, majd az 50-es években áttelepült az USA-ba és az ott elérhető tanításokkal felfrissítette rendszerét, önálló irányzatot hozva ezzel létre. Az alapok természetesen megmaradtak, de beépítette saját elképzeléseit és az aktuálisan elérhető alternatív irányzatok elméleteit.A sors fintora, hogy Kushi maga, és szinten minden hozzátartozója daganatos megbetegedés áldozata lett - egyesek fiatalon, mások szép kort megérve.

A KELETI GYÓGYÁSZAT ALAPELVEI

A kínai filozófia elég összetett rendszer, főleg ha ezt az étrendi alkalmazást próbáljuk feldolgozni. Nézzük át a legfontosabb alapelveket:

1. A két pólus egyensúlya

A Jin és Jang fogalma mindenkinek ismerős – ez a két minőség egymás ellentéteként és kiegészítőjeként működik. Minden létező dolog, így az élelmiszerek is besorolhatóak ebbe a kettősségbe, de a köztudatban elterjedtekkel szemben nincs tisztán Jin és Jang, az élelmiszerek és ételek minőségét csak egymáshoz viszonyítva lehet meghatározni - pont ez a lényege a dualitásnak.  Fontos, hogy a étrend összeállításánál a két minőségnek egyfajta dinamikus egyensúlya alakuljon ki – szó sem lehet statikus, kötött, jelentős élelmiszercsoportokat kizáró étrendről. Ráadásul az egyensúly szempontjából nem csak az étkezést kell figyelembe venni, hanem az egyén aktuális állapotát (betegség típusa, fizikai aktivitás, testalkat, lelki állapot, stb.) és a külső környezeti feltételeket (pl. éghajlat). Ebből kifolyólag pl. a makrobiotikus étrend egy nyári időszakban sok lédús gyümölcsöt, zöldséget tartalmaz(na), kevés állati eredetű táplálékkal, télen, viszont fordulna az arány - magasabb arányban szerepelnének állati eredetű termékek.

A kínai gyógyászat elveire épülő étrend nem zár ki kategorikusan ételeket, élelmiszercsoportokat. Kerüli a szélsőségeket és törekszik az egyéni állapotának, életvitelének és a környezeti feltételeknek megfelelő egyensúlyi állapot kialakítására.

2. Az öt elem jelenléte

Önálló alrendszert alkot az öt elem (tűz, víz, föld, fa, fém) tana szerinti felosztás, ami szintén egy kölcsönös egymásra hatásban működő dinamikus rendszer. Az ételeket illetően ezen a szinten lehet tárgyalni az ízeket és a színeket, illatokat.

3. A makrobiotika nem csak étel-rendszer, hanem élet-rendszer

Ami nagyon fontos, hogy az étrend összeállatása során tekintettel kell lenni az életvitel és a környezet minden tényezőjére. Egészen más lesz az étrend összetétele egy fizikailag nehéz munkát végző munkásnál és egy irodában ülő embernél, más lesz az étrend télen és nyáron, mást ajánlunk egy túlsúlyos embernek és egy alultápláltnak és maximálisan alkalmazkodni kell az adott személy  betegségeihez. Ha jól belegondolunk, ezek a mai modern táplálkozástudomány elvei - csak egy más elméleti rendszerben kiépítve. Azt gondolom, hogy az ókori emberek nem voltak butábbak a maiaknál - csak a tárgyi ismeretekben a lehetőségeik korlátozottabbak voltak.

4. Kerüljük a szélsőségeket

A makrobiotika által megcélzott dinamikus egyensúlyt akkor lehet megteremteni, ha változatos, szélsőségektől mentes étrendet és életvitelt valósítunk meg.

5. A makrobiotika az élőhelyen megtermelt élelmiszereket javasolja (lokalitás)

A helyen, ahol élünk, a körülmények optimálisak ahhoz, hogy életünket teljes egészségben éljük le, a helyben található élelmiszerek tartalmazzák azokat a tartalmakat, amiket megfelelően alkalmazva nem fordulhat elő az egészségi állapotunk felborulása. Az élőhelyen nem található élelmiszerek szükségtelenek vagy károsak. Ilyen szempontból pl. egy európai makrobiotikusnak teljesen szükségtelen különböző szója-alapú élelmiszereket építeni az étrendbe és egzotikus élelmiszerekre komoly összegeket költenie.

6. Idényjellegűség (szezonalitás)

A természetben található élelmiszerek akkor, amikor elérhetőek éppen ideálisak az étrend egyensúlyának fenntartásához. Például a nyári időszakban (ami erős jang környezet) teremnek azok a magas víztartalmú, cukros (Jin) gyümölcsök, amik ellensúlyozzák a környezeti hatást. A téli hideg (Jin) környezetben lehet nagyobb mennyiségben állati eredetű (Jang) termékeket fogyasztani, stb.

Ha a makrobiotika valóban az lenne, aminek a keleti filozófia elvei alapján lennie kellene - szezonalitást, lokalitást szem előtt tartó, változatos, szélsőségeket, egysíkúságot kerülő, környezeti feltételekhez és egyéni igényekhez alkalmazkodó étrend – nagyon sok jót tudnák róla mondani - elvi szinten nem is nagyon állna messze attól, amit ma az egészséges táplálkozásról gondolunk.  A Ksuhi féle étrend viszont valójában egy merev, erősen szelektív étrend, ami képtelen alkalmazkodni az egyéni szükségletekhez és a helyi viszonyokhoz - és ezt az utódok sem tudták feloldani.

Szépen tudnak tálalni a makrobiotikában, de azért van hiányérzetem a tányérra nézve (forrás)

A KUSHI-FÉLE MAKROBIOTIKUS ÉTREND

A fenti alapelvekkel szemben a makrobiotika gyakorlatilag egy minimálisan átalakított kelet-ázsiai étrend.  Az élelmiszer-bevitel 50-60%-át a hántolatlan gabonafélék jelentik. A zöldségek kb 20-30%-os arányban vannak jelen, ehhez adódik, hogy 5-10%-os mennyiségben fogyaszthatunk hüvelyeseket (babfélék, szója), illetve különböző „leveseket”. Ehhez adódik még a gyümölcsfogyasztás, ami ilyen módon nem képezi szerves részét a rendszernek - inkább csak desszert jelleggel van jelen. Ízesítésre leginkább fűszernövények javasoltak, illetve alkalmazhatóak a tradicionális japán ízesítők.

A makrobiotikus rendszer kerüli a hús, a tojást, a tejet és tejtermékeket – álláspontja szerint az állati eredetű élelmiszerek fogyasztása egyszerűen „nem természetes”. Tiltott az alkohol, a kávé, a kakaó, a csokoládé, a fehér cukor, a déligyümölcsök, valamint minden mesterséges adalékanyag. A nagyon erős hevítést és a mélyhűtést is kerülni kell, mert az élelmiszer elveszti a benne lévő „életerőt”.

Az így felálló makrobiotikus étrend a makrotápanyagok szintjén is elég kiegyensúlyozatlan, magas arányban tartalmaz szénhidrátforrásokat, összességében az energia-bevitel 60-70%-ot is elérheti (nos, ez a high-carb, nem az 50%). A fehérjeforrások közül a rosszul hasznosuló változatok szerepelnek az étrendben, bár a hüvelyesek aminosav-összetétele a növények között egészen jó, aki esetleg allergiás a szójára, annak nem igazán lesz jó makrobiotikus étrenden élni. A zsírbevitel lényegében az olajos magvakból és hidegen sajtolt növényi olajokból áll össze, és az átlagos étrendi ajánlásoknál alacsonyabb zsírbevitellel számolhatunk.

A mikrotápanyagok esetében a vas, réz, cink esetében nagy az esély a hiányra, a B12 és D-vitamin bevitel gyakorlatilag nulla, s bár az utóbbit napozással lehet pótolni.Az esszenciális zsírsavakból az olajos magvak által felkínált linolsav és alfa-linolénsav jelen van, de teljesen hiányoznak az igazán értékes, tengeri halakból származó DHA, EPA zsírsavak. Nem éppen az az étrend, amit ma egészségesek és gyógyítónak tartunk.

GYÖNGYSZEMEK

Érdemes válogatni és körüljárni néhány gondolatot Kushi könyvéből, hiszen iskolapéldája az alternatív étrendeket jellemző érvelési módoknak. Szinte természetes, hogy ő is azzal indít, hogy egyre terjed a rák, egyre többen halnak meg benne és bezzeg a régi időkben ilyen nem volt, mert régen bezzeg minden jobb volt.

„A Biblia például nem is említi a rákot, de nem foglalkozik vele az ősi kínai orvostudományi könyv, A Sárga Császár belorvosi könyve sem.”

A Biblia az influenzáról sem ír és nem esik szó a cukorbetegségről sem – pedig mindkettő biztos volt már akkoriban is. talán azért, mert nem orvosi szakkönyvnek készült. A Sárga császár belgyógyászati könyve orvosi „szakkönyv”, de nyilván nem fog olyan fogalmakat használni, mint mi a 20-21. században.

„A hagyományos társadalmak zömében a rákot egyáltalán nem ismerték.”

Newton III. törvényét, az atommagok fúzióját vagy a Mendel szabályokat sem ismerték, attól azok még működtek akkor is. A rákos folyamatnak van megfelelője a növényeknél és ismert a fejlett állatok között, ne gondoljuk azt, hogy az ember kivételt képez ez alól.

„1830-ban Stanislas Tanchou francia tudós, a halálozási statisztika úttörője kimutatást készített a Párizs környéki népesség halálozási arányairól, és megállapította, hogy a rák okozta halálesetek az összes esetek 2 százalékát alkották. A huszadik század elejére az Egyesült Államokban a rák okozta halálesetek aránya elérte a 4 százalékot. A rák manapság gyakori fajtái közül sok még egy generációval ezelőtt is nagyon ritkának számított.”

Tegyük hozzá, hogy ebben az időben egy átlag európainak jóval nagyobb esélye volt annak, hogy kolerában, tuberkolózisban vagy más fertőző betegségben haljon meg, vagy egy háborúban katonaként elessen. S mivel azokban az időkben nem volt rákra kiépült diagnosztikus rendszer, naná, hogy nem abban haltak meg az emberek. Ha a mai viszonyokat nézzük, Angolában alig van rákos megbetegedés, igaz, hogy meg sem érik azt a kort, amiben pl. egy átlagos európai, amerikai vagy japán rákos lesz - Kushi rákban halt meg, igaz, hogy 88 évesen.

„Az 1940-es, 1950-es években egereken és más állatokon végzett laboratóriumi vizsgálatok kezdték megerősíteni ezeket a következtetéseket. Több európai országban azt is megfigyelték, hogy az első és a második világháború alatt jelentősen csökkent a rákban elhunytak aránya; a háborúk idején ugyanis a hús, a tejtermékek és a tojás ritkaságnak számítottak, és a helyi lakosság kénytelen volt beérni barna kenyérrel, zab- és árpaételekkel, házilag termelt élelmiszerekkel.”

Vagy csak azért, mert a háborúból kifolyólag megugrott más halálozások száma… moindjuk annak az 50 millió főnek, akiket a spanyolnátha vitt el, nem volt igazán alkalma daganatos megbetegedésben elhunyni.

"A makrobiotikus filozófia egységes elvet kínál a világmindenség rendjének megértésére; a távoli galaxisok méretétől és alakjától egészen az atomnál is kisebb részecskék mozgásáig, a civilizációk periodikus felemelkedésétől és hanyatlásától kezdve saját egyéni életünk szokásaiig."

Fontos az egészséges önbizalom, de ez azért egy kicsit erős.

Általánosságban szólva a makrobiotika szerint azt az étkezési módot kell követnünk, amely Homérosz idejétől a reneszánszig virágzott. Ezt a táplálékot fogyasztotta Buddha a megvilágosodás fája alatt és ezt osztotta meg Jézus tanítványaival az Utolsó Vacsorán. Ez az étrend nyújtott segítséget Mózesnak, hogy megszabadítsa népét a rabságból, és tartotta meg a vándorokat, hogy elérkezzenek az Újvilágba. S főképpen a makrobiotika az az életmód, amelyet az egyszerű emberek követtek az emberiség történelme során.

És ez az étrend okozta a kontinensvándorlást, megakadályozott 4 szupernovát a közeli naprendszerekben, segítette Kolombuszt Amerika felfedezésében, valamint a kőkori ősember ezzel győzte le riválisát, a neandervölgyit… ha van bajom az újkori ezoterikával, az ez: minden létező dolgot összekevernek egyetlen edényben és aztán ezzel a zavaros szutyokkal nyakon öntik a világot. Természetesen lehet és érdemes is a szellemi hagyományokban keresni a közös nevezőt, amik legalább olyan fontosak, mint a különbségek – de ésszel és mértékkel.  Jézus az utolsó vacsorán borral kínálta a tanítványait, az alkohol a makrobiotika szerint tiltott. Mózes étrendjéről nem tudunk sokat, de Egyiptomban a zsidók ettek húst, és könyörgöm: az Exodus emlékére esznek bárányhúst (2Móz12,3), a sivatagi 40 éves kószálásban fürjet ettek a manna mellé (2Móz16), s az ószövetségi zsidó étkezési rendszer minden volt, csak nem vegetáriánus! Kétlem, hogy a tofu, meg a miszo rajta lett volna az Utolsó vacsora menüjén...

És ha már szóba került az idilli ókor egészséges étrendje: a rákot, mint betegséget éppen Hippokratész írta le először - jó 2.500 éve.

„Ha megfigyelünk két azonos környezetben élő embert, gyakran látjuk, hogy az egyik rákos lesz, a másik nem. A különbséget a két ember saját, egyedi viselkedésmódja eredményezi; beleértve a gondolkodást, az életstílust és az étkezési szokásokat. Ha ezeket az egyszerű tényezőket kevésbé végletes, kezelhetőbb egyensúlyba hozzuk, nem fognak megjelenni a betegség tünetei.”

Ha megfigyelünk két azonos környezetben élő embert, egy csomó különbséget és hasonlóságot fedezhetünk fel - ettől szép az élet. Az a nagy kihívás, hogy ha keressük ezeknek a különbözőségeknek az okait, ne mondjunk ki gyors, megalapozatlan, esetleg sztereotíp értékelő ítéleteket. A helyzet az, hogy a rákos megbetegedések e tekintetben nem egységesek. Különböző tényezők más-más arányban vesznek részt a kiváltásban. Egyes típusoknál (pl. a gyerekkorban megjelenő változatok) a genetikai faktor közel 100%, mások esetében az életmódi tényezők (beleértve ebbe akár az étrendet is) jelentős, meghatározó erővel bírnak. A modern orvostudomány éppen ezért beszél kockázati tényezőkről: egyes tényezőkről meg tudjuk mondani, mely betegségek kockázatát emeli és kb. mennyivel, mások milyen arányban jelentenek védelmet. De mert teljes bizonyossággal nem lehet egy adott embernél teljes bizonyossággal prognózist mondani, mert az összes tényezőt egy időben és teljes biztonsággal soha nem ismerhetjük meg. Tudom, ez sokaknak egy fájó pont, de a létezésnek van egy komoly bizonytalansági faktora, amivel együtt kell élnünk.

Kushi könyvét 2013-ban itthon újra kiadták. Tényleg többet kellene költenünk a természettudományos oktatásra...

ÖSSZEGZÉS

Amikor a keleti és nyugati világrész kultúrája találkozott, egy intenzív ismerkedés kezdődött - ennek részeként létrejöttek bizonyos hibrid rendszerek, amik megpróbálták a két világ gondolkodását úgy vegyíteni, hogy annak előnyei összegződjenek. Ez azért nem minden esetben jött össze, születtek olyan ideológiai torzszülöttek, amik a kelet varázslatos bölcsessége helyett leginkább alkotójuk szellemi korlátozottságát tudják csak kirakatba tenni.

Ezzel önmagában nincs gond, mert van úgy, hogy az ember akar, de mégsem sikerül. A gond az, hogy az utókorban akadnak emberek, akik mindenféle megfontolás, kritika, utánajárás nélkül ezeket az eszméket magukévá teszik és erre alapoznak a saját rendszerük kidolgozásakor. A jelenlegi alternatív étrendi irányzatok tele vannak olyan gondolati zárványokkal, amik kb. 2 évszázada is csak maximum egy hipotézis szintjén voltak kezelhetőek - azóta senki sem igazolta őket, ellenben cáfolatok azért szép számmal gyűltek össze. Ennek ellenére kikezdhetetlenül visszatérnek újra és újra.

A makrobiotika születésekor egy érdekes gondolati konstrukció volt, próbálta az egészsége megőrzéséhez szükséges ismereteket (amik azért akkor elég szűkösen álltak rendelkezésre) összeszedni és azokból rendszert felépíteni. Semmi gond - de azóta eltelt nem kevés idő, és elmaradt a rendszer felülvizsgálata, ellenben beépültek újabb közhelyek, amik finomítják a rendszert - csak nem igazak.

Kushi rendszere már a születésekor sem volt jó. nem felel meg a kínai tradicionális gyógyászat elveinek és a kor nyugati orvosi ismereteinek sem.

Azért, mert valamihez tesznek egy Jin-Jang emblémát, még nem biztos, hogy igaz.

• Muchio Kushi: Rákmegelőző és gyógyító diéta. Kossuth Kiadó, 2013
• Jack Raso: A Kushi Seminar for Professionals. URL: http://www.quackwatch.com/01QuackeryRelatedTopics/kushi.html