A hazai wellness/fitness piac megkerülhetetlen eleme a Schobert Norbert által életre hívott Update rendszer. Így aztán végső soron az is előre látható volt, hogy előbb-utóbb ebbe a témába is bele kell harapni. Aktualitását adja a dolognak, hogy megjelent a „A Nagy Kalóriahazugság” című könyv, illetve a napokban jelent meg a hír, hogy a Magyar Dietetikusok Országos Szövetsége megelégelte Norbi dietetikus szakma elleni kirohanásait és peres eljárást helyezett kilátásba.

Bátorság. Vádolás.  Szacharotoxikózis.

A NAGY MŰRŐL PÁR SZÓBAN

Az egyszerűség kedvéért hívjuk könyvnek ezt a valamit, ami valójában (tartalmi értelemben véve) nem könyv. Stílusát és megvalósítását tekintve egy bulvármagazinba megjelentett cikksorozatra emlékeztet, amit most a megjelenés kedvéért keményebb borító alatt, összefűzve jelentettek meg. A 175 számozott oldalból le kell eleve vonni 43 oldalt, mert a könyv egy negyede az Update kódtáblázatból áll (ezt az élelmiszeriparban úgy hívják, hogy "térfogatnövelő szer"). A maradék felület alapvető felépítése 1 oldal színes kép és (nagyvonalúan számolva) 1 oldal szöveg (amit további képek, illetve kiemelések, szentenciák hígítanak). Így derül ki gyorsan, hogy a jóhiszemű olvasó egy (erős felkerekítéssel) 63 oldalas könyvért adott ki 3.000 forintot – életünk üzlete.

Fontos „baljós előjel”, hogy a könyvnek nincs tartalomjegyzéke – ugyanis gyakorlatilag nincsen strukturált tartalma sem - és nincs irodalomjegyzéke, tárgymutatója, semmi olyan, ami egy szakmailag minimálisan is komolyan vehető könyvben várható. Bulvármagazinos cikkek sorozata egymás után pakolva, a könyv csapong egyik témától a másikig, majd vissza, néhány nagyon felületesen megfogalmazott egészségügyi infót bedob, majd köríti a cukor okozta tragédiákkal. Ez utóbbinak van tuti receptje: két rettentő szám közé beékel egy-egy személyes tragédiát (az én személyes tragédiám, hogy kénytelen voltam sokadszorra újraolvasni a kövér Norbi kövér családjának kövér kalandjait – a 60-67. oldal környékét kerülje mindenki).

Ami új elem, az a masszív konteó-építés: a gonosz gyógyszer- és élelmiszeripari maffia különös kegyetlenséggel, nyereségvágyból több emberen elkövetett mesterkedése, mellyel az embereket először beteggé teszik, majd jó sokat keresnek a gyógyszereken – amik amúgy nem is hatnak, mert mégiscsak belerokkannak és belehalnak a milliók a túlsúly és a szénhidrátfogyasztás (bocsánat: szacharotoxikózis) következményeibe. Az már csak természetes, hogy bármilyen adat vagy elmélet (Coelho idézet, Facebook bejegyzés,stb.) igazolja ezt a feltevést, ami ellene szól, az csalás, hamisítás és dezinformáció eredménye. Norbi ezzel a könyvvel a hazai konteózás csúcsai közelébe szökkent, szerintem a könyvét ajánlani fogom a konteoblognak.

Hab a tortán a képekhez vagy a szöveg közé beszúrt kiemelésekbe oltott rövid kirohanások, illetve a lap aljára tett hatásos tételmondatok (pl. a finomított szénhidrátok a kábítószerekhez hasonló függőséget okoznak), amik az Alternatív Táplálkozási Közhelyolimpián  dobogós helyezéseket érnének el. Lényegében a bulvármédia minden aljas kis figyelemirányító manipulatív trükkje megtalálható oldalanként – ez már tényleg művészet.

"Minden hatodik másodpercben cukorbetegség vet véget egy életnek a világon..." - meg ilyenek.

MIRŐL VAN SZÓ VALÓJÁBAN?

Kanyarodjunk egy kicsit vissza az alapokhoz: ha áttekintjük az Update rendszert, akkor meghatározhatjuk egy mérsékelt energia-bevitelt biztosító, csökkentett szénhidrát-tartalmú (low carb), alacsony glikémiás indexű (GI) étrendként. Erre időnkét ráragad egy-két innen-onnan összeszedett alternatív gondolat, de ezek csak árnyalják a képet és nem nehéz belátni, hogy ennek nagy részben marketing okai vannak: pl. a Schobert-Szendi fúziónak a nagy részben azonos táplálkozási preferenciájú felhasználók piacainak egyesítése a célja.

Hogy  az Update esetében mennyire "kidolgozott" rendszerrel állunk szemben, arról mindent elmond, hogy az étrendi leírás a „Norbi titok újratöltve” c. könyvben egészen pontosan 22 (!) oldalt tesz ki (kb. 360-ból!), a maradék lényegében ott is Norbiról szól, időnként megszakítva termék promóciókkal, illetve Update ponttáblázattal és néhány recepttel – úgy tűnik, ez az út bevált és alkalmazható 2015-ben is.

Ezekre az elvekre építve az étrend önmagában még egy működőképes konstrukció is lehetne, különösen egy jól eltalált mozgásprogrammal. Ha az Update menüket megnézem, akkor (más alternatív irányzatokhoz viszonyítva) korrekt módon összepakolt, kiszállításra tervezett étrendet lehet látni - vannak forgalomban ennél sokkal borzasztóbb menüsorok is. Ráadásul olyan szaktekintélyek írtak ajánlást könyveihez, mint Pados Gyula, Halmy László vagy Zajkás Gábor, és az elmúlt években mindig akadt dietetikus, aki dolgozzon az Update rendszeren (és ez láthatóan sok előrelépést hozott, de etikailag legalább olyan érdekes problémákat vet fel, mint az MDOSZ szponzorációja az édességgyártók részéről...).

Pozitívumok

Egyetlen étrendi irányzat sem fekete vagy fehér, minden rendszernek vannak pozitív elemei és vannak negatív hozadékai. Az Update rendszer sokat merített (na jó: szinte mindent átvettek valahonnan) már működő, többé-kevésbé letisztult étrendi irányzatokból és értelem szerűen ezek pozitív elemei beépültek az Update étrendekbe is. Ezekből én az alábbi tényezőket emelném ki:

1. Próbál elszakadni a folyamatos kalória-számolgatástól, ami sok fogyókúrázónak rémálma. Annyiban igaza is van, hogy egy étrend tervezése esetén nem csak az energiatartalmat kell figyelembe venni, más (minőségi és mennyiségi) tényezőket is szem előtt kell tartani, és ezek együttes kezelése a laikusok számára nem megvalósítható. Ugyanakkor a kalória fogalmát, annak használatát, gyakorlati jelentőségét totálisan félreérti.
2. A számolgatás helyett próbál a gyakorlatban megfogható étrendi elemekre koncentrálni, lényegében az egész rendszer alapja a nyersanyagok, ételek, élelmiszerek GI alapú megválogatása. Ez a megközelítés konkrét és praktikus, ugyanakkor kivitelezésében borzalmasan sablonos, egysíkú.
3. A magas glikémiás indexű szénhidrátok visszaszorítására tett kísérlet dicséretes, a túlzott szénhidrátbevitelt is mérsékli az Update. Lényegében sok tekintetben a konvencionális cukorbeteg dietoterápiához is hasonlít az amit csinál: mérsékli a napi szénhidrátbevitelt, kiiktatja, illetve jelentősen korlátozza a magas glikémiás indexű termékeket – de ezt Norbi még véletlenül sem ismeri el.
4. Az Update kialakít egy rendszert, ami strukturálja az Update követők életvitelét. Ebben egészen kreatív, ötletes elemeket is megvalósít, a marketing-megvalósítás pedig csillagos ötös - a Norbi rajongók lassan saját szektát is alapíthatnak..
5. Nem mellesleg megpróbálja a mozgást is integrálni a rendszerbe, ami komoly előrelépés, ha Norbi megmaradt volna ennél a területnél, lehet, hogy megbecsült szakember lehetne.

Negatívumok

Az nem újdonság, hogy az Update rendszer nem a szíve csücske a dietetikusoknak és általában véve is igen vegyes a megítélése. Természetesen megvannak ennek az okai is, de hozzá kell tenni, hogy ezek nem teljesen dietetikai jellegűek.

1. Kezdetnek itt a „Norbi-faktor”:
   1. A Schobert házaspár működése magán viseli a magyar celebvilágra jellemző megnyilvánulásokat (botrányok, beszólások, családi élet keveredése a közélettel, stb.). Ez azért összekapcsolódik az Update étrenddel is, nyilván a marketing részeként kiaknázható, de szakmaiságtól fényévekre távol álló módon. Ezt a típusú viselkedést egyetlen etikusan működő dietetikus sem merné magának megengedni, s messze távol áll attól a viselkedéstől, amit általában a populáris kultúrában aktívan megjelenő tudományos szakemberek folytatnak.
   2. Az Update rendszer nagyban épít Norbi „karizmatikus” (ez irónia volt) megnyilvánulásaira, rendkívül személyközpontú. Ez a típusú személyes bevonódás kétélű fegyver: nyilván a személyes példa (kövér voltam, lefogytam, nektek is sikerülhet) motivál és nagyon jó eleme a marketingmixnek, de túlpörgetve már kevésbé tesz vonzóvá, egy szint felett pedig az ellenkező hatást váltja ki az emberek egy részéből.
   3. Éppen a személyes bevonódás miatt minden Update rendszert érő kritikát személyes sértésnek vesz, s ennek megfelelően reagál.
   4. A felhasználói oldalról szintén a személyes bevonódás a meghatározó erő, minden létező alkalmat megragad, hogy a személyes sikereket reklámértékké forgassa át.
2. Az Update-rendszer mint étrendi irányzat nem függetleníthető a rátelepült kereskedelmi érdekeltségtől. Nyilván minden  irányzatnak megvan a maga gazdasági holdudvara (elég a most paleo vonalon kibontakozó jelenségre gondolni), de itt ez annyira dominánsan és kizárólagosan van jelen, hogy agyonnyomja az étrendet. Különösen vicces ez annak tükrében, hogy az élelmiszeripar gazdasági érdekeltségéről ír könyvet valaki, miközben éppen maga is ilyen gazdasági érdekeltségekre épülő élelmiszer-forgalmazásból szedte össze azt, amit a párnában rejteget.
3. Az Update egy forradalmian új és hatékony rendszernek van megjelenítve, valójában egyik sem. Az étrend alapgondolata egy GI étrenddel feljavított low carb rendszer. Még a pontozásos szisztéma sem új.
4. Nagyon komoly hiányosságok vannak az elméleti alapozással. Sajnos minden alternatív étrendi irányzat komoly szükségét érzi, hogy „tudományosan” elmagyarázza, miért működik az étrend, s ez alól az Update sem kivétel. Mivel a szerző maga nem rendelkezik szakismeretekkel, a magyarázatok elnagyoltak, és be-csúsznak kapitális melléfogások is. Az információ-feldolgozás is szelektív, a rendszert megerősítő tények erőteljes hangsúlyozást kapnak az ellentmondóak meg sem jelennek – viszont ha az aktuális egészségügyi ajánlásokhoz illeszkedő étrend kritikájáról van szó, akkor pont fordítva van. Sok esetben vannak olyan „logikai ugrások” a könyvekben, amik egy laikusnak még nem fognak szemet szúrni, de némi egészségügyi alapismeret birtokában könnyen kiszúrhatóak.
5. Magát a pontozásos rendszert (Update 1-2-3) én elnagyoltnak tartom. Nyilván nem akarták túlbonyolítani az ügyet, de a három kategória eléggé felszínes megközelítés. Szintén könnyű megállapítani, hogy a besorolásoknál nem a GI és az összes szénhidráttartalom volt az egyetlen szempont, de sok esetben nem állt össze bennem, mi miért került az  adott kategóriába.
6. Külön kategóriát képeznek az Update termékekkel kapcsolatos gyártástechnológiai és minőségi kérdések. A közelmúltban több olyan cikkel is találkoztam, ahol finoman szólva is rettenetesen lehúzták a termékek nyújtotta „fogyasztói élményt” és az „ár-érték arányt”. Nyilván ízlésekről nem lehet objektív vitát folytatni, de a jelenség azért létezik.

TEGYÜNK RENDET EGY KICSIT

Az új könyv olyan bővelkedő „gyöngyszemekben”, hogy soronként érdemelne meg némi magyarázatot, de nyilván erre terjedelmi okokból  nincs lehetőség. Viszont elengedhetetlen, hogy néhány kérdéskörben helyre tegyünk egyes dolgokat - ez alapján már az olvasó tudja majd kezelni a könyvet a maga helyén.

A kalória-mítoszról

A tápanyagok energiatartalmának megítéléséhez legegyszerűbb megoldás a kaloriméterben történő égés során felszabaduló energia mérése, ez alapján kerültek meghatározásra a mindenki előtt ismert értékek (szénhidrát és fehérje: 4,1 kcal/g, zsír: 9,3 kcal/g). Ez alapvetően nem rossz megközelítés, mert a tápanyagok ugyanúgy szén-dioxiddá és vízzé égnek el, mint a szervezetben. Alapvetően valóban minden szakirodalom ezt az adatot adja meg, egyszerűen azért, mert egy általánosan használható, közérthető, egységes elszámolási rendszert teremt meg.

A másik megközelítés, hogy az ember fogja a biokémiai és élettani ismereteit és kiszámolja, hogy egy adott szerves molekulából annak metabolizmusa során hány darab energiahordozó molekula (ATP, NADH, FADH) keletkezhet. Itt gyakorlatilag tetszés szerint bonyolítható a történet, hiszen az egyes szerves anyagok közötti metabolikus eltérések (pl. nem minden tápanyagot "égetünk el" - egy részük beépül), alternatív anyagcsere-utak (pl. ketózis) már csak mélyebb ismeretekkel rendelkeznek láthatóak át. Talán éppen ezért nem írják rá a tejesdobozra vagy a párizsi csomagolására, hogy mennyi ATP-t fog termelni általa a szervezetünk. Abba ne is menjünk bele, hogy adott tápanyagnál sem mindegy, hogy mennyire emészthető, hasznosítható formában kerül be a szervezetbe (részben erről szól a glikémiás index története), vagy hogy a különböző anyagok egymás anyagcseréjét milyen módon befolyásolják, illetve az egyén aktuális anyagcsere-állapota milyen módon hat ki a hasznosulásra.

Összességében a helyzet az, hogy vagy egy általános, megközelítő jellegű elszámolási rendszert működtetünk (erre teljesen megfelel a jó öreg kalória) vagy elkezdünk lemenni biokémikusba és a lakosság 95%-a nem fogja érteni, miről beszélnek a táplálkozástudomány képviselői. Norbi egyébként olyan szinten nyitott kapukat dönget, hogy konkrétan fogyókúrára irányuló vizsgálatokban is mérték, azonos számított energiatartalom esetén a tápanyagösszetétel változtatása befolyásolja a testsúlyváltozás mértékét és még sok minden más, anyagcserével összefüggő paramétert (erről írtam ITT). Szóval az egyetlen ember, aki félreértett valamit, az maga Norbi.

Miből lesz az energ

Új rekord: a könyv második mondata már totális zagyvaság, szerinte a szervezet nem energiából nyer energiát, hanem szénhidrátokból. Aki nem aludta végig a középiskolai biológia órákat, ennél a mondatnál leteszi a könyvet és keres magának értelmes elfoglaltságot. Alaptézis, hogy a fehérje, zsír és szénhidrát-lebontásnak csak a bevezető szakasza eltérő, az un. citromsav ciklus (más néven Szentgyörgyi-Krebs-ciklus) az a folyamat, ahol a három találkozik és utána egyetlen folyamat fut végig, ontva magából az energiát hordozó ATP molekulákat. Bár ez szubjektív dolog, de az anyagcserén belül ez még az egyszerű és könnyen megérthető kategóriába tartozik.

Az emberi anyagcsere. Ha valaki jobban érdekel, kattintson a képre.

Röviden: az anyagcserében van átjárhatóság a fő tápanyagok között, ha energiára van szükség, jól jön a szénhidrát, a zsír és a fehérje is, energia nyerhető az alkoholból és több tucatnyi egyéb szerves molekulából. Ha valamelyik tápanyag hiányzik, akkor szervezet más forrásokat használ fel - kivétel ez alól az esszenciális makrotápanyagok (egyes aminosavak és zsírsavak) köre, amit nem tudunk "házon belül" legyártani. Pont ennek köszönhető, hogy az emberi táplálék összetétel széles mennyiségi és minőségi tartományon belül mozoghat anélkül, hogy rövid távon veszélyeztetné az egészséget (a hosszú távú hatások már bonyolultabbak).

Van-e köze a cukorbetegségnek a cukorhoz?

Ha van valami, amiben Norbi nagyon eltévedt, hogy egy kalap alá vesz minden cukorral kezdődő szót. Kezdjük az alapoktól: vannak a szénhidrátok, mint jellemző kémiai szerkezetű szerves molekulák. Bár nagy számú molekula tartozik ebbe a csoportba, jellemző módon az élő szervezetek a glükózt termelik ill. használják fel. Ő az:

A szénhidrátok jellemzője, hogy képesek polimerizálódni (hasonszőrű társaikhoz tetszés szerinti számban kapcsolódni), Ha 2 molekula kapcsolódik össze, akkor diszacharid, ha kevés, akkor oligoszacharid, ha sok, akkor poliszcharid.Az összekapcsolt változatok között van olyan, ami egyáltalán nem is emészthető (cellulóz), mások egészen jól (keményítő). Amit mi hétköznapi nyelvben cukor szóval jelölünk az többnyire a szacharóz, ami 1 glükóz és 1 fruktóz molekula összekapcsolásával keletkezik. Ez egy elég bonyolult világ, ezért aki "cukor" címszó alatt sztereotíp módon szidja szerencsétleneket, nem igazán tudja, miről is beszél valójában.

A glükóz biztosítja egyébként a vércukorszintet, ami nélkül nem fogunk működni, meghalunk. Ha nem viszünk be szénhidrátot, a szervezet akkor is biztosítani fogja a vércukorszintet, csak épp a szervezet fehérje-tartalékából és a trigliceridekben található glicerinből barkácsolja össze.

Ha egy huszáros ugrással átlépünk a cukorbetegséghez, akkor tisztázni kell, hogy a cukorbetegség komplex anyagcsere-betegség - csak is azért hívjuk így, mert a leglátványosabb tünete valóban a megemelkedett vércukorszint. Egyébként gyakorlatilag a szervezet minden anyagcsere-folyamatára hatással van. Alapvetően egy genetikailag meghatározott stratégia áldozatai vagyunk - a tápanyaghiány kezelésére berendezkedett anyagcserénk nem tud mit kezdeni a bőséges táplálékkínálattal és azzal, hogy az energiafelhasználásunk drasztikusan csökken. Ezen belül természetesen nem mindegy, hogy miből, milyen arányban és mennyit fogyasztunk, de a cukorbetegség probléma nem redukálható le a cukorfogyasztás mennyiségi kérdésére. Főként, mert a cukorfogyasztás, az elhízás és a kapcsolódó cukorbetegség jelenléte között nincs lineáris kapcsolat - ez egy soktényező játék, amiből nem lehet egyetlen elemet kiragadni.

 Azonos cukorfogyasztású országok között jelentős eltérés lehet az elhízottak arányában és fordítva. Van kapcsolat a két tétel között, de az egy kicsit bonyolultabb, mint a Norbi által felvetített cukor = halál tétel (forrás).

Szénhidrát-fogyasztási ajánlások

A hivatalos európai (EFSA) álláspont szerint a napi étrendben az összes energia 50-55%-a származhat szénhidrátból (kb. 15% a fehérje, 30-35% zsír aránya). A magyar lakosság ehhez képest "low carb", a KSH élelmiszer-fogyasztásra épülő mérései alapján az átlag étrendben a zsír - szénhidrát csaknem fej-fej mellett halad.

Szintén szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy minden hivatalos ajánlás hangsúlyozza az alacsony glikémiás indexű termékek alkalmazását, a finomított élelmiszerek helyett. Külön tétel viszont a hozzáadott cukrok esete. Egyszerű szénhidrátokat viszünk be a szervezetbe zöldséggel-gyümölcscsel is, amit tényleg kerülni kell(ene), az a hozzáadott cukor - abban sincs nagy vita, hogy a cukorfogyasztásunk jelentős része ma ebben a formában teljesül, nem a kedves fogyasztó lapátolja bele az ételbe (bár azért nézzünk meg egy átlagos "magyar" sütireceptet...).

A hazai ajánlások a napi energiabevitel 10%-a fölé nem engednék a hozzáadott cukrot, az egyszerű szénhidrátokban gazdag, magas glikémiás indexű termékeket csak alkalomszerű fogyasztásra ajánlja a dietetika. A WHO egy tavaly lefolytatott diskurzus alapján 5%-ban húzná meg a határt. Hozzávetőlegesen ez egy teljesen átlagos, 2.500 kcal étrend esetén maximum 30 gramm lehetne, ezt egy 3 dl-es üdítővel le is tudhatjuk. Fogyókúra esetén, csökkentett energiatartalmú étrend alkalmazásával elvileg ennek nagyon nem is lenne helye az étrendben. Ilyen szempontból értem Norbi elgondolását - csak a kivitelezést tartom nagyon el...rontottnak.

Érvelés a 81. oldalon. Látványos, de nem hiszem, hogy közelebb visz az elérendő célokhoz.

Divatos az ajánlásokra visszavezetni a népegészségügyi problémákat (Szendi Gábor ennek a nagy prófétája), de erre én csak azt tudom mondani, hogy ha a magyar (vagy bármely) lakosság majd az ajánlásoknak megfelelően fog táplálkozni (és betartja annak más életviteli vonásait), akkor visszatérhetünk arra, hogy tényleg az ajánlási rendszer volt-e az oka a XX-XXI. század népegészségügyi problémáinak. A WHO ajánlás átlagosan nem lehetne több évi 10-11 kg-nál - most még bőven a duplája felett járunk (kb. 28 kg/év) és a nemzetközi mezőnyben sem vagyunk kiugróak (pl. Ausztrália a maga kb. 40 kg/fő/év értékével messze köröz minket).

Pár gondolat a dietetikusokról és a szponzorációról

Előzetesen jelzem, hogy nem vagyok MDOSZ tag, és nincs anyagi, vagy másmilyen érdekeltségem a dietetikusok védelmében, úgyhogy itt nem "fizetett politikai hirdetés" következik.

Norbi nagy szívfájdalma, hogy az MDOSZ oldalán megtalálta a Magyar Édességgyártók Szövetségét és különben is milyen dolog, hogy dietetikusok egyáltalán szóba állnak a gonosz élelmiszeriparral, akik a magyar lakosság életére törnek egészségtelen termékeikkel. Az pedig már minősített bűneset, ha egy dietetikus ilyen cég alkalmazásában áll (persze, ha Norbi alkalmaz dietetikust, az a táplálkozástudomány diadala).

Nos, az élet nem fekete és nem fehér, én itt több dolgot megjegyeznék:

1. Nyilván egy táplálkozástudománnyal foglalkozó szakember igyekszik ott és olyan mértékben érvényesíteni és hasznosítani tudását, ahol tudja. És a dolgok mostanában úgy állnak, hogy a korrekt szaktudásra sajnos nem nagyon van fizetőképes kereslet. Az egészségügyben a dietetikus a "futottak még" kategóriában is hátul van valahol. Marad az élelmiszeripar és az élelmiszer-kereskedelem (vagy a pályaelhagyás), ahol viszont bármely ott dolgozónak be kell illeszkednie az adott cég rendszerébe. Gondolom az Update Birodalomban is szabályozott, ki, mikor miről és mit nyilatkozhat - és ez nem lehet ellentétes a cég piaci érdekeivel. Vagy tévednék?
2. A dietetikusok is emberek, személyes érték és érdekpreferenciákkal - és tény az is, hogy van, aki ténylegesen nevét adja szakmailag felvállalhatatlan alternatív étrendekhez, tudományosan nem alátámasztott rendszerekhez - ez ettől még a táplálkozástudomány eredményeiből, értékeiből nem von le semmit. A jelenségről tudni kell, meg kell kísérelni a dolgok helyretételét - de a személyeskedés típusú érvelést kiterjeszteni a dolgok teljességére nem elfogadható.
3. A szponzoráció a mai kor megkerülhetetlen jelensége. Egy civil szakmai szervezet, ami működéséhez elégtelen (vagy semmilyen) közforrást nem kap a köz érdekében elvégzett tevékenységéért, kénytelen a piacról szponzorokat szerezni. Nyilván támadható az ügy, mert felmerül a "vásárolt vélemény" kérdése, de szerintem Norbi korántsem lenne ilyen mérges emiatt, ha az ő neve is felkerült volna a partnerek listájára és az MDOSZ partnerség minden termékpromócióban megjelenhetne. (Kis kiegészítő info: az MDOSZ honlapján található partnerek alatt egyébként sem anyagi támogatókat kell érteni).
4. Lehet kifogásolni a piaci működésből fakadó hibajelenségeket. Tényleg vannak kereskedelmi-gyártói visszaélések, van erőfölénnyel való visszaélés, van döntéshozatalra gyakorolt befolyásolás (lobbi), vannak anyagi érdekből torzított kutatások (Ben Goldacre - Rossz tudomány), manipulatív reklámok - és még sok minden, aminek egy tisztességes világban nem kellene léteznie. Viszont ez általános jelenség, nincs olyan, hogy a mainstream oldal velejéig romlott, az alternatívok meg makulátlanok. Sőt...
5. Én nagyon úgy látom, hogy Norbi e tekintetben pontosan ugyanazokat a jelenségeket bírálja nagy kritikussággal, melyekre a saját vállalkozását is építi, szóval bagoly mondja verébnek, hogy nagyfejű. Nyilván ezzel a kritikával nagyon jól be lehet vágódni egy arra fogékony fogyasztói csoportnál, a provokatív módon megfogalmazott állítások pedig a napi médiában hírértékkel bírnak - szóval REKLÁMról van szó.

MINDENNAPI KONTEÓNKAT ADD MEG NEKÜNK MA...

Egyfajta kulturális hagyomány, hogy mindenképpen rettegni kell titkos csoportok aljas összeesküvésétől, melyek a sötétben végzett titkos machinációk révén törnek az életünkre - ez egyfajta mentális népbetegség. Ezt a témát most rágjuk át egy kicsit:

A mai idealizált emberképünk arról szól, hogy adott egy biológiailag, értelmi és érzelmi működésében is felnőtt és autonóm személyiség, aki az adott döntéshelyzetben releváns tények, belső és környezeti tényezők, ismeretében, a lehetséges cselekvési alternatívákat tudatosan végiggondolva számot vet a következmények önmagára és másokra gyakorolt pozitív és negatív hatásával - és ez alapján hoz egy döntést. Szükség esetén ezt a döntést az előzőekben leírtaknak megfelelően felülbírálja különösebb hisztéria nélkül.

Nos, ez az embertípus messze van attól, amilyenek valójában vagyunk - az ember jellemző módon ösztönvezérelt, irracionálisan gondolkodó, rossz ismeretanyag alapján rossz döntési mechanizmusokkal működik, különösen igaz ez olyan témákban, melyek nagy mélységben érintenek ösztönös tevékenységeket: táplálkozás, szexualitás, emberi kapcsolatok, stb. Az ideál és a valóság közötti eltérésből fakad némi belső feszültség, hiszen mindenki azt gondolja, hogy ő az ideálként megfestett embertípus jeles és tipikus képviselője, de mégsem így viselkedik. Ennek viszont csak egy oka lehet: valaki aljas érdekből és módon manipulálja a dolgokat (leginkább másokat, hiszen MI már felismertük az igazságot, amíg ŐK nem) - s kész is a konteo. Ha pedig más a felelős, helyreáll a belső nyugalom, a személyiségben maradó feszültséget pedig ki lehet fejezni egy jóízű mérgelődéssel, utálkozással.

Lényegében erre a receptre épül Norbi legújabb alkotása: fel sem merül, hogy az egyes emberek rosszul meghozott fogyasztói döntései állhatnak a háttérben, vagy hogy az élelmiszeripar saját (valóban anyagilag vezérelt) érdekei alapján olyan terméket fog előállítani, amit a vásárlók meg is vesznek (kereslet - kínálat). És ahol betegség van, oda kell gyógyszer is, hiszen általános jellemzője az aktuális fogyasztói társadalomnak, hogy a inkább kap be esténként két bogyót, minthogy fusson napi 1 órát.

A legviccesebb az egészben az, hogy ha létezik is a Nagy Összeesküvés, az pontosan addig és csak olyan mértékben működhet, amennyire a megcélzott társadalom és annak tagjai arra fogékonyak. Tudatos döntéseket hozó emberekkel szemben nem lehet olyan manipulációt alkalmazni, amit a könyv feltételez. Akkor ez most az összeesküvőkre vagy azok "áldozataira" nézve keményebb kritika?

Források:

1. Schobert Norbert: A Nagy Kalóriahazugság. Libri. 2015.
2. Schobert Norbert: Norbi Titok újratöltve. Update International. 2011.
3. Schobert Norbert: A kövér ember nem bűnös. Sanoma. 2010
4. Update 1 étlap. URL: http://www.update1.hu/index.php?menu=etlap
5. Lelovics Zs, Pálfi E: A Norbi Update-étrend kritikája. URL: http://www.ujdieta.hu/index07ab.html?content=428
6. Kalas Gy, Vincze B: A nagy Norbi-biznisz. URL: http://velvet.hu/trend/norbi0528/
7. Az Update fagyikkal azonnal tapasztalható a fogyás. URL: http://velvet.hu/trend/2014/07/04/az_update_fagyikkal_azonnal_tapasztalhato_a_fosas/
8. Ilyen csapnivaló Schobert gyorskajája. URL: http://velvet.hu/trend/2014/05/08/ezzel_szoritana_ki_a_gyorsettermeket_schobert_norbert/
9. Undorító, ízmentes és drága Norbi új gyorskajája + fosat is. URL: http://homar.blog.hu/2014/05/09/undorito_izmentes_es_draga_norbi_uj_gyorskajaja_fosat_is
10. Mitől hízunk el? URL: http://alimento.blog.hu/2014/09/02/testsuly_mitol_hizunk_el