A neurológiai-pszichiátriai korképeknél is jellemző, hogy egyesek minden áron valami egyszerű ok-okozati összefüggést szeretnének felmutatni, hogy eladják a maguk fantasztikus gyógyító étrendjét, étrend-kiegészítőjét vagy varázsmódszerét. Ebben a jelenségben kiemelkedő pont Natasha Campbell-McBride (továbbiakban NCM) alkotása: a GAPS étrend, illetve az arról szóló könyv.
Kedves Olvasóink!
Elindult az Alimento.hu oldal, ahol sok szeretettel várjuk minden eddig olvasónkat. Az új felületre az új tartalmak mellett a korábbi cikkek frissített, átdolgozott változatai is folyamatosan felkerülnek.
A blog.hu felületére feltöltött cikkek a továbbiakban teljes körűen elérhetőek maradnak.
Mint mindig, most is nagy csodálatot tanúsítok az emberi figyelmetlenség és hiszékenység általános jelenlétének. A GAPS könyv és a ráépülő módszer megítéléséhez alapvetően néhány oldalnyi olvasás elegendő, egészen pontosan nekem egyetlen név ütötte meg a szememet és a hozzá kapcsolódó mondatok elolvasása után már látható volt, hogy reménytelen az ügy. A név pedig: Andrew Wakefield.
Az eredeti könyvet 2004-ben adták ki, ennek pedig nagy jelentősége van. 2004 az az év, amikor túl vagyunk a Wakefield által a tudományos kutatás és orvoslás ellen elkövetett gyalázaton és annak teljes leleplezésén. Ezek után NCM a könyvében számos helyen méltatja Wakefield munkásságát, eredményét és saját elméletébe szépen beépíti Wakefield fiktív teóriáit. Jelzem, NCM nem a bolygó túlsó oldalán alkotott, ahova nem juthatott el ennek híre, hanem ugyanabban az országban, földrajzi szempontból elhanyagolható távolságban, ráadásul orvos két posztgraduális képzéssel, szóval szemet kellett volna szúrnia a tárgyi tévedéseknek, logikai csúsztatásoknak. Erre pedig nincs mentség, ezek után minden szakmailag magára valamit adó ember egy dolgot tehet: olvasás után (helyett?) lelocsolja a könyvet valami égést tápláló folyadékkal és egy ördögűző rituálé keretében porrá égeti. És normális esetben a könyvről és a GAPS diétáról szóló kritikának itt véget is kellene érnie. De hogy ne érje szó a ház elejét - miszerint felszínes információk alapján ítélkezem - végigolvastam a teljes alapművet becsülettel. Oldalanként lehetne vele vitatkozni, most csak a legnagyobb melléfogásokat fogom kiemelni.
"AZ ÖSSZES BETEGSÉG A BELEKBŐL ERED"
A könyv első fejezetének címe önmagáért beszél, ez a költői túlzás általában felbukkan a mindent gyógyító étrendek világában akkor is, ha alapvetően nem igaz. A fejezet tartalmát tekintve izgalmas, hiszen szinte két bekezdésen belül rácsúsztatja az autizmus esetén tapasztalt szelektív étkezés világát a gyermekkori általános emésztési zavarokra és ezeket összekapcsolja mindenféle viselkedészavarral és pszichés problémával. Bármilyen igazoló adat? Ja, az nincs.
Aztán jön az „over spill” szindróma, mely szerint a bélfalra kövül a széklet, amiben paraziták, kórokozók jelennek meg és onnan mérgezik a gyermekeket. Ez az az emésztőrendszeri tünetcsoport, amiről a könyv szerzőjén kívül senki sem hallott (na jó, ez így nem igaz, egy csomó "béltisztító-méregtelenítő" kamuterméket ezzel reklámoznak), holott szerinte minden autista gyermeknél kimutatható. Van itt még egy áradozás Wakefield kutatásáról, miszerint a bél-nyirokcsomókban kanyaró-vírusokat lehet kimutatni, aminek az oka az MMR oltás. És Wakefield természetesen megtalálta a lerakódásokat s rögtön egy fiktív tünetcsoportot is létrehozott: autisztikus enterocolitis. Juhéj!
OPIÁTOK - OPIOIDOK
Az elmélet szerint a GAPS-betegek szervezete a fehérjét nem emészti meg megfelelően, és az az opiátokhoz - mint a morfium és heroin - hasonló anyagokká alakul. Az opiátok (ópium és származékai) alkaloid típusú vegyületek, amire itt a kedves NCM gondol, az az endogén opioid peptidek – opiát jellegű hatással bíró, szervezet által előállított, fehérje-természetű anyagok. Nagyjából úgy lehetne leírni, hogy minden opiát opioid, de nem minden opioid opiát. A történet elég bonyolult, mert vannak különböző opioidok, receptorok, hatások, ezeket kellene a táplálkozással összehozni valahogy.
Elméletileg az opioid pepetidekhez hasonló, kazeinből és gluteinből származó fehérje-töredékek jutnak a szervezetbe az emésztés zavara okán, amik jól megzavarják az idegrendszert. Ezzel a koncepcióval vannak azért gondok: a kazeo- és gluteomorfinok keletkezése körül nagyon sok a bizonytalanság, jelenlétüket lényegében nem sikerült egyértelműen igazolni még a markáns tüneteket mutató autisták esetén sem. A vizeletben esetlegesen megjelenő fehérjetöredékek önmagukban nem sokat mondanak az agyban zajló folyamatokról, ugyanis a vér-agy gát elhatárolja a központi idegrendszer területét (nem véletlenül szoktak gerincvelő folyadékot venni, ha az agyra kíváncsiak, és nem vizelet mintát kérni a betegtől). Az agyban található és a vérből kimutatható endorfin két külön dolog, nem is ugyanott termelődnek és máshol hatnak. Az endogén opioid peptidek (pl. az endorfinok) alapvetően pozitív szereplők, csökkentik a fájdalomérzetet, a fáradtságot, a stressz által kiváltott pszichés és fizikai tüneteket. Ha ez így nekünk jó, akkor miért lenne rossz az ételek által kiváltott azonos hatás? Végül pedig felmerül a kérdés, hogy lehet, hogy összesen két olyan (egyébként egymástól erőteljesen különböző) fehérje van, amiből ilyen peptid-töredékek keletkeznek. Miért nincs ilyen a tojás, a hús, a hüvelyesek vagy bármi más fehérjék kapcsán? Egyébként a GAPS étrend NEM kazeinmentes, a fermentált tejtermékeket simán engedik, itt egy kicsit saját magának vág alá a rendszer.
MÉREGTELENÍTÉS
A szerző szerint a GAPS gyerekek és felnőttek szervezetében sok a méreganyag, „testszöveteikben néha ijesztő mennyiségű nehézfém, petrokémiai és más mérgező anyag halmozódott fel”. Ezt a kutatások azóta nem támasztották ezt alá. Egyes mintákban tényleg találtak magas nehézfém-koncentrációt, de azok jellemzően egy-egy földrajzi körzethez kötődtek, így másol nem jelentek meg. Az autizmus és a pszichózis kórképek akut higany-, ólom- vagy más mérgezéshez való hasonlítása teljesen megalapozatlan, a nehézfém-mérgezések okoznak neurológiai elváltozásokat, tüneteket, de azok csak nagyon távolról hasonlítanak az autizmusra vagy a pszichotikus kórképekre, ráadásul a nehézfém-mérgezés nem csak neurológiai tüneteket okoz. Az autizmusnál sosem sikerült az akut mérgezéshez elegendő nehézfémet kimutatni. A GAPS étrend alapvetően egy két éves méregtelenítési programot tartalmaz, mert hát "meg kell szabadítani az agyát a toxikus ködtől".
A kelációs terápiának több okból sincs értelme. Egyszerűen nincs mit eltávolítani a szervezetből, ráadásul ez egy elég speciális eljárás, nem is minden szövet esetében működhet, pl. pont az idegrendszer vagy a csontok esetén elég nehézkes a keláció. A „méregtelenítési krízis”, amit a könyv ír, valószínűleg nem is a tisztulás tünete, hanem egyszerűen a test megsanyargatásából ered (ahogy általában a böjtkrízis sem a méregtelenítés, hanem a kialakuló ketózis miatt okoz átmeneti rosszullétet).
Ha pedig már mérgek: a GAPS alapvetően gyógyszer-ellenes. Szinte minden egyes készítményt a negatív oldalról közelít meg, azok egészségkárosító hatását hangsúlyozza, a terápiás használatról nagyvonalúan megfeledkezik. Különösen nem szereti az antibiotikumokat, egyfajta bélflórára gyakorolt nukleáris csapásként értékeli őket. Attól az egyszerű ténytől eltekintve, hogy az antibiotikumok a bélflórára gyakorolt hatást illetően nem kezelhetők egységesen nyilván jobb belehalni vagy komoly egészségkárosodást szenvedni, mint kockáztatni egy probiotikummal kezelhető kis diszbiózist. De akad itt is egy kedvenc mondatom:
"az antibiotikum a benignus baktériumokat, vírusokat és gombákat patogénná változtatja"
Na most az antibiotikum a vírusokra egyáltalán nem hat, gombákra esetlegesen de ami biztos: nem csinál "jó" baktériumokból "rossz" baktériumokat. ha csak a bélről beszélünk, akkor a hatóanyagtól függően a fajok közötti arányokat tudja befolyásolni, de általában véve a patogén bélbaktériumok is döglenek halomra, és az általunk preferált fajok szükség esetén egy gyors probiotikus akcióval pótolhatók - amit egyébként illik is időnként ismételni, mert ezek a fajok nem tartós lakásra rendezkednek be a belekben.
AZ ÉTREND
A problémákra nyújtott megoldás az étrendi kezelésből, étrend-kiegészítők alkalmazásából és méregtelenítésből áll. Az étrendi kezelés az alternatív vonalon megszokott módon bármire lő, ami potenciálisan problémaforrás lehet. Lényegében minden olyan adalékanyagot, élelmiszer-összetevőt tiltólistára helyez, melyet valaha összefüggésbe hoztak bármilyen emésztőrendszeri problémával: glutén, kazein, fenol, szalicilsav, laktóz, fitátok, erjesztett élelmiszerek (fura, mert ezeket máshol ajánlja)
Közben sikerül leírni néhány komoly butaságot, mint pl. az összes fehérje, zsír (!) és szénhidrát, de még a C-vitamin is fenolt tartalmaz (gyakorlatilag NCM szerint bármi fenol, ami zárt szénláncú gyűrű található, de néha még ez sem kell), a kolin szerinte aminosav és még vannak ilyenek. Nyilván ez egy átlag olvasót nem zavar mert nem elvárás a biokémiai alapismeret, így simán beveszi a maszlagot. Aki viszont rákattan a fenol témára, azt innentől szinte bármilyen élelmiszer elhagyására rá lehet beszélni, mert mindenben benne van - legalábbis eme nagyszerű könyv szerint.
Bejön a képbe az anti-candida étrend is, mert hát az agyon gombásodott bél mellett ez a fránya gomba „behálózza magát" a test szöveteibe, onnan meg jól megmérgez mindenkit. A candida elleni étrendet egyszer már méltattam (Candida albicans - a fehér mumus), ennél többet itt sem szükséges elmondani: nincs értelme. Ha szisztémás candidiázis van, akkor ott gyógyszeres terápia szükséges, a különböző fermentált termékek kiiktatása és egyéb varázslások nem elégségesek, sőt, a szervezetnek többet ártanak, mintsem használnak.
Ellenség a keményítő - mert "bonyolult szerkezete miatt még egy egészséges ember szervezetében is marad emésztetlen keményítő", amit aztán a patogén bélflórát táplálja (hogy a "jó" baktériumokat miért nem, örök rejtély). Szóval a keményítők kiesnek az étrendből, az egyszerű szénhidrátokat (diszacharidokat és az azt tartalmazó gyümölcsöket) meg pár oldallal korábban eltiltotta - így nem lesz egyszerű az élet. A legnagyobb gondom ezzel a résszel az, hogy itt egy táplálkozási tanulmányokat folytatott, abból levizsgázott emberrel állunk szemben, aki folyamatosan sületlenségeket beszél össze vissza olyan szinten, amiért nálunk egy hallgatót simán kivágnak vizsgáról. A szénhidrátokba és a szénhidrátot tartalmazó élelmiszerekbe NCM ott rúg bele, ahol éri őket, ez ciklikusan ismétlődik a könyvben.
A fehérjék sem éppen a barátaink, mert a károsodott bélfalon átjutnak és randalíroznak a szervezetben. Végső soron a GAPS étrendben a tojás, a húsfélék és a halak jöhetnek, végül más nem is maradt a nagy eltiltások után. A zsírok elvileg barátaink, mert a "az emésztési zavarokkal küzdő emberek is elég jól tolerálják a zsírt" - erről csak annyit, hogy ha valaki próbált már zsíros ételt adni egy gyulladt belű embernek az azért elég csúnya hasmenést tud kiváltani, amit nehéz lesz megmagyarázni.
Ott kezdődik mindig a baj, ha beleszólunk a természet rendjébe. Akármilyen feldolgozáson is essen át egy élelmiszer, annak kémiai és biológiai szerkezete megváltozik. A szervezetünk nem a módosított élelmiszerek fogyasztására van kitalálva.
NCM ebben a részben felmond minden, feldolgozott élelmiszerrel kapcsolatos közhelyet a csökkenő tápanyag-tartalomtól, az íz elvesztésén át az adalékanyagok alkalmazásáig. láthatóan a fehérjék denaturációját sem érti, mert ez nála annak ellenére egy súlyos negatívum, hogy az emésztés gyakorlatilag ugyanezt csinálja.
Mi kerül ki az étrendből?
- minden gabonaféle - amelyik glutént tartalmaz az azért, amelyik nem, az a keményítő miatt.
- hüvelyesek (keményítő), különösen a szója (hormonális hatás miatt).
- tej, tejtermékek (kazein és laktóz miatt), ezt részben vissza lehet vezetni a későbbiekben
- minden zöldség, ami keményítőt tartalmaz
- minden, amiben cukor vagy egyszerű szénhidrát van (diszacharid)
- amiben tartósítószer vagy adalékanyag van vagy magasan feldolgozott ("finomított") élelmiszer
A listának alapvetően két nagy tanulsága van: először is, ha megnézzük a fenti lista alapján fennmaradó élelmiszereket, akkor egy igen szűk készletből kell gazdálkodni, ezt nem igazán lehet az egészséges étrendről szóló elvekkel összhangba hozni. Másrészt ez engem egy korai paleo étrendre emlékeztet, az alátámasztásra hozott érvek is nagyon egyezőek.
A legnagyobb gond mégis az, hogy a könyvben szereplő, ajánlott élelmiszerek listája a fenti elvekkel igencsak nehezen hozható össze. Ott van pl. a banán, amiben azért elég jelentős mennyiségű keményítő van. Simán fogyaszthatóak a durván cukros gyümölcsök (szőlő, ananász). Aztán vannak hagymafélék, amiket problémás emésztésű személyeknek nagyon nem szokás ajánlani, hacsak nem szeretnénk kellemetlen órákat okozni a kedves betegnek. Sajtféléből van egy tucatnyi a listán - ezekben is kazein van tudomásom szerint, sőt, tömegre számolva jóval több is, mint a sima tejben. A nem túl hosszú listán akad alkoholféleség is: vodka, skót whiskey, bor. A fogyasztható állati eredetű termékek és zsiradékok viszont nagyon felszínesen vannak kidolgozva.
A kerülendő élelmiszerek között ott van az acidophilus tej (nálunk ez nem terjedt el, de tőlünk nyugatabbra szinte alap-élelmiszer), pedig abban probiotikum van - hát nem ez kellene a megroggyant bélflórának? Természetesen ész nélkül felsorol minden édesítőszert, mert azok alapból rosszak. Érdekes módon egyes sajtokat a kerülendők közé pakol - és nem amiatt, hogy esetleg penésszel érő sajtok lennének (canadidások rettegnek ettől). Parkolópályaára teszi a frukto-oligoszacharidokat (oligofruktóz, inulin), pedig ezek prebiotikumként viselkednek a vastagbélben. A húst engedi, de a sonkaféléket nem.
Ember legyen a talpán, aki ezen eligazodik.
ÖSSZEFOGLALÓ
A GAPS étrend egy zavaros elméleti alapokon nyugvó rendszer, az elméleti hátterében komoly tárgyi tévedések, nem kellően alátámasztott (vagy egyértelműen cáfolt) feltételezések találhatók. Különösen súlyosnak érzem ezt annak tükrében, hogy ehhez egy orvos adta a nevét, aki táplálkozástudománnyal kapcsolatos végzettséget is szerzett (valahogy). NMC láthatóan jól ápolgatja a saját szakmai karrierjét, a honlapja szerint csak 86 olyan betegség van, amit aktuálisan kezel az étrendjével, a rendszerét sokan használják, építik be saját diétás rendszerükbe.
A rendszerrel kapcsolatos kritikai írások az alábbiakat emelik ki:
- Az autizmus és egyéb neurológiai kórképek esetén nem igazoltak azok a hipotézisek, melyeket a GAPS alapul vesz az étrendje kapcsán (szivárgó bél szindróma, nehézfém, mérgezés, védőoltás okozta bélgyulladás, stb.). Ezeknek a felvetéseknek a többsége nem is eredeti, más irányzatokból kerültek átemelésre. Ebből kifolyólag az étrend hatásmechanizmusa (már ha beszélhetünk ilyenről) tisztázatlan.
- Alapvetően kifogásolható, hogy a betegségeknek csak az emésztőrendszeri vonatkozásit emeli ki.
- A GAPS rendszer alapvetően az alternatív étrendek sajátosságait mutatja több tekintetben: a gyógyszerekkel, orvostudománnyal való szembenállás, a természetesség hangsúlyozása szemben az élelmiszeripari technológiákkal. A rendszerbe beépül több, egyértelműen áltudományos elmélet is.
- Az autizmus és az egyéb neurológiai kórképek esetén nem igazolt a GAPS diéta pozitív hatása. A témában végzett kutatások száma alacsony, ezek tudományos értékelhetősége szintúgy. Az étrend mellett csak anekdotikus érvek szólnak. Maga NCM soha az életben nem publikált szakmai folyóiratban a témával kapcsolatban eredményeiről.
- A GAPS étrend rendkívül beszűkült étrendet eredményezhet, amely az alultápláltság kockázatával jár együtt. Különösen magas ez a kockázat egyébként is szelektíven étkező személyek esetén (autizmus esetén ez elég gyakori).
- Magában az étrendben felajánlott és kerülendőként meghatározott élelmiszerek köre a GAPS lefektetett elveivel is ellentmondásba kerülnek több esetben, illetve tápanyag-összetételben és egyéb tulajdonságaikban rendkívül hasonló élelmiszerek közül egyesek érthetetlenül támogatottak, míg mások kerülendők.
Itt a vége, fuss el véle...
Ha tetszett az írás, oszd meg és/vagy kattints a tetszik gombra! A "Követés" alkalmazással értesülhetsz a legfrissebb írásokról! Ha van véleményed, írd meg hozzászólásként! További érdekességek, aktualitások pedig Facebook oldalunkon találhatók: https://www.facebook.com/Alimento.blog
A honlapon található anyagok, információk egyike sem irányul betegség, vagy betegségek diagnosztizálására, és nem helyettesítik az egészségügyi szakemberrel történő konzultációt.
Források:
