Folytatjuk a vitaminok világába tett utazásunkat, körbejárva az ajánlások megállapítását és eljutunk a megadózisú vitaminok szükségességéhez. Cikkünket ezúttal is a Humanoid Reptiliánok Bolygóközi Szövetsége támogatta.

SZÜKSÉGLET ÉS BEVITEL KÉRDÉSE

A vitaminszükséglet több tényezőtől függ: az életkortól, nemtől, testtömegtől, a fizikai aktivitás mértékétől,egyéni anyagcsere-jellemzőktől, speciális élettani állapotoktól (pl. várandósság) és az anyagcserét befolyásoló egyes betegségektől. A szükségleteket kísérleti úton, illetve statisztikai alapon határozzák meg, korra, nemre, speciális élettani állapotokra külön-külön. Ebből áll össze az ajánlásokban olvasható napi irányadó bevitel (RDA, RDI, RNI helyi népszokásoktól függően). Alapvetően ez az érték nem az átlagos szükségletet jelöli, hanem azt a mennyiséget, amivel az adott csoportban élő személyek 97,5%-ának fedezni lehet az adott anyagból a szükségletét. Látható, hogy abszolút nem igaz a keringő mendemonda, hogy az ajánlások épp csak a hiánybetegségek elkerüléséhez elegendő értéket jelölik, a mennyiségek meghatározásában a teljes populáció igényeinek lefedésére törekednek.

Az étrendi ajánlásokat pedig úgy írják meg, hogy figyelembe vegye a hasznosulást befolyásoló tényezőket: a nyersanyag minősége és az ételkészítés módja is befolyásolja a késztermék tényleges beltartalmát, ráadásul nem minden élelmiszerből hasznosul azonos hatékonysággal minden mikrotápanyag. Végső soron az ajánlási rendszer szerinti, változatos és kiegyensúlyozott étrend a szükséges vitamin mennyiséget általában véve bőségesen biztosítja (kivéve D-vitamin, de az egy nagyon speciális eset).

Érdemes összevetni ezt azzal, hogy a magyar népesség jelentős (és egyre nagyobb) része szed ma már olyan multivitamin készítményt, amiben nagyjából a napi szükséglet 100%-a benne van a legtöbb vitaminból (ha nem ez van ráírva, meg sem veszik már), szóval eleve duplázzuk a bevitelünket. És ezen kívül vannak speciális termékek, amikben egy (pl. a C-vitamin) vagy néhány összetevő (pl. magnézium + B6) külön is megtalálható, sokszor az RDA feletti mennyiségben.

HIÁNYTÓL A TÚLADAGOLÁSIG

Típusos hiányállapot esetén az adott tápanyagból a szükségleteket nem fedezzük, a szervezet tartalékai kimerülnek, ezért olyan tünetek, betegségek jelennek meg, melyek az adott mikrotápanyag jellegzetes hiányállapotát jelzik. Ilyennel ma már elég ritkán találkozni, jellemzően valamilyen tartósan fennálló, komoly szervi vagy anyagcsere-betegség, szélsőségesen egyoldalú vagy szelektív étrend kapcsán fordul elő. Hiányállapot előfordulhat akkor is, ha a szükséglet hirtelen megnő (pl. várandósság) és a normál körülmények között elégséges bevitel elégtelenné válik. Némi nehézséget jelenthet, hogy a hiányállapot kimutatása pusztán tüneti úton nagyon bizonytalan, a legtöbb vitamin esetében kell valamilyen orvosi vizsgálat ahhoz, hogy azonosítható és igazolható legyen a hiányállapot. A közkézen forgó "ha fehér pötty van a körmödön, akkor X vitamin hiányod van" útmutatók gyakorlatilag nem sokat érnek, a kezdődő vitaminhiányok tünetei legtöbbször túl általánosak ahhoz, hogy laikus szemmel beazonosíthatók, vagy elválaszthatók legyenek más, hasonló tüneteket okozó állapotoktól.

Adott egy viszonylag széles tartomány, ahol a bevitel stabilan fedezi a szervezet szükségletét, így az aktuális felhasználás mellett a szervezet raktárai is feltöltésre kerülnek, viszont a bevitel még nem okoz túladagolásos problémákat. A legtöbb vitaminból, nyomelemből a szervezet hosszabb-rövidebb időszakra képes tartalékolni, de ebben elég széles a szórás: a C-vitaminból maximum néhány hétnyi tartalékunk van, a B12 vitaminból akár 2 évnyi készletet is tudunk felhalmozni. Hiány szempontjából talán épp ez a veszélyesebb, mert a hiányállapot lassabban és nehezebben észlelhető módon alakul ki.

A legtöbb vitamin esetében a napi ajánlást meghaladó bevitel nem okoz gondot, de egy bizonyos mennyiség felett már beszélhetünk toxikus hatásról. Erre nehéz általánosan bármit mondani, hiszen egyes mikrotápanyagoknál a „mérgezés” is viszonylag enyhe tünetekkel jár (pl. karotinnál sárga bőr és szem megjelenése), másoknál viszont akár életet veszélyeztető állapot is kialakulhat (pl. az A-vitamin mérgezés kifejezetten veszélyes). A túladagolást sokan nem tartják reális veszélynek, ráadásul amíg a hiánytüneteket mindenki erősen figyeli, a túladagolás lehetséges tüneteiről a legtöbb vitamin-őrültnek fogalma sincs. A híresztelésekkel szemben a túladagolás mérhetően jelen van és nagyjából sejthető, hogy az esetek jelentős részéről nincs is tudomása az ellátórendszernek. A közvetlen hipervitaminózis okozta problémák mellett arról az apróságról se feledkezzünk meg, hogy egyes kutatások szerint néhány vitamin bőséges szedése más tényezőkkel együtt hatva más megbetegedések (pl. egyes daganatok) kockázatát is növelheti - bár azért itt sok a bizonytalan pont, ennél kevesebbért is tört már ki világbotrány.

Az USA-ban észlelt D-vitamin túladagolások száma nagyon komolyan emelkedett és simán kiütötte a korábban vezető A-hipervitaminózist. Nem ritka, hogy valaki hónapokon keresztül 10.000 NE feletti mennyiséget szedjen, ami már komoly kockázatokat rejt magában.

NAGY, NAGYOBB, MÉG NAGYOBB DÓZISOK

A hiányállapotok megszüntetését követően adta magát a következő lépés: ami kis mennyiségben jó, az nagy mennyiségben csak jobb lehet. Így már az 1930-as években megjelentek az első nagydózisú kiegészítőkkel végzett terápiás kísérletek. Bár különösebb eredményt ez az irányzat nem tudott felmutatni, mindig maradtak jelentős pártfogói és hívei is. A leghíresebb e téren Linus Pauling (1901-1994), akinek magát az ortomolekuláris medicina szót is köszönhetjük (és a nobelitis nevű jelenség is általa öltött testet, de ez külön téma). Bár az ortomolekuláris medicinának mai napig nagy népszerűsége van, a nagy dózisú nyomelem és vitamin-kiegészítés preventív és terápiás alkalmazásának meggyőző bizonyítéka általánosságban nem született meg. Szintén nem megalapozott az orotomolekuláris irányzat azon álláspontja, hogy alapvetően minden betegség megelőzhető vagy gyógyítható a mikrotápanyagok optimális biztosításával, az elérhető kockázatcsökkentés mértéke gyakorlatilag attól függ, hogy adott betegség kialakulásában mekkora szerepe van egy-egy mikrotápanyag hiányának. Ez önmagában feleslegessé teszi a folyamatos, széles spektrumú és nagy dózisú kiegészítést.

Az ajánlások a napvilágra került információk alapján folyamatosan változnak, finomodnak, s amíg a D-vitaminnal kapcsolatos referencia értéket a közelmúltban jelentősen emelték, a kalcium esetében épp ellenkező folyamat volt megfigyelhető, más esetekben pedig az abszolút mennyiség helyett nagyobb hangsúlyt kaptak a mikrotápanyagok közötti arányok vagy az egyes élettani állapotokhoz kapcsolódó szükséglet-változások megismerése. Ennek eredménye az, hogy a vitaminokkal, nyomelemekkel kapcsolatos ajánlási rendszer is egészen bonyolulttá vált, de az biztos, hogy a mai helyzet semmiképpen nem a "jobb a több" irányba mutat.

Az viszont biztos, hogy a kereskedelem rátalált a nagy dózisokban rejlő marketing értékre, egyre több készítmény kapható, ezekben pedig szépen lassan felkúsztak a dózisok az ajánlási rendszereken belül elérhető lehetséges maximumig. Aztán megjelentek azok a cégek/termékek, akik gondoltak egy nagyot és elkezdték ezeket a dózisokat többszörösen túlszárnyalni, a hivatkozási alap pedig többé nem az ajánlás volt, hanem azok az alternatív elméletek, melyek a napi ajánlásokat támadták. Mert mint azt tudjuk: az élelmiszeripar, a gyógyszerlobbi, a kormányzat valamint a cionista homanoid reptiliánok (alias gyíkemberek) a bolygó lakosságának kiirtásán serénykednek és mi sem egyszerűbb eszköz erre, mint az mikrotápanyagok RDA értékeinek megpiszkálása. Egyébként is ők örömüket lelik a rendkívül rafinált, de láthatóan hatástalan népirtási módok kiötletelésében.

MENNYI???

Elrettentésül néhány számadat: a 2004-2018 közötti időszakban 20.462 kiadott notifikációs számot adott ki az OÉTI/OGYÉI, itt egy rész csak a tisztán vitamin-készítmény. Ebből aktuálisan 15.750 élő notifikációs szám él, 462 van a forgalmazástól eltiltva (a különbözet valószínűleg az önként beszüntetett forgalmazásból, törölt számokból jön össze). A listán szereplő termékek azok, ezeknél van megfogható hazai gyártó ill. forgalmazó, aki a szakmai jogszabályoknak megfelelően végigvitte az eljárást. Nagyságrendileg legalább pár ezres mennyiségben lehetnek jelen a piacon olyan termékek, amik nem szerepelnek az OGYÉI listán, de viszonylag kis erőfeszítéssel beszerezhetők különböző boltokban, MLM kereskedelemben vagy webáruházakban. A külföldről rendelhető, hazai rendszeren teljesen kívül eső készítményekről ne is beszéljünk, ott még becsülni is nehéz a kínálatot.

A legálisan forgalmazott termékekre kis hazánkban aktuálisan nagyságrendileg 40-50 milliárd Ft megy el éves szinten (ez kb. 28 millió doboz jelent), a forgalom kb. 10-15%-ot bővül évente, aminek jelentős részét  a tényleges kereslet-növekedés és nem az áremelkedés generálja. A nem legálisan beszerzett termékeknél nagyságrendileg legalább ekkora összeggel lehet számolni, nyilván ennek csak egy része a vitamin-készítmény, a szürke és fekete szegmensben nagyobb arányban lehetnek jelen az alternatív terápiás célt szolgáló készítmények (fogyasztószerek, rákgyógyító cuccok, stb.), illetve a sporttáplálkozással kapcsolatba hozható termékek.

Megkockáztatom, hogy alapvetően a világon (és nálunk) elfogyasztott vitaminkészítmények jelentős részét tökéletesen feleslegesen és ráadásul rosszul (ad hoc ötlettől vagy marketing kampányoktól vezérelve) is szedik az emberek, a készítmények gyakorlati hatásosságával kapcsolatban is joggal merülhetnek fel kételyek. A vitaminok annyival jobbak a feleslegesen szedett vagy rosszul alkalmazott gyógyszereknél, hogy viszonylag ártalmatlanok, tényleg nagy butaságot kell csinálni, hogy balul üssön ki a dolog (bár a számok azt mutatják, hogy e téren is szép számmal akadnak tehetséges embertársaink). A folyamatban sajnos benne van az alapvető tájékoztatáson messze túllépő marketing tevékenység, ami a vitaminokból (és sajnos a vény nélkül kapható gyógyszerekből is) univerzális problémamegoldó készítményeket csinált.

A rossz gyakorlat kialakulásában benne van a rettegés a hiányállapotoktól és a hiányállapotoknak tulajdonított, jelentős részben fiktív és általános tünetektől. A kismamákat eleve könnyű rábeszélni a vitaminszedésre, mert a születendő gyermek érdekében nyilván szinte bármit megtesznek. Így aztán simán megduplázzák mindenből a bevitelt ("kettő helyett kell enni"), holott a várandósság ideje alatt a tápanyagszükséglet nem növekszik ilyen arányban. A várandósság alatt egyébként is csak néhány olyan tétel van, aminek a bevitelét tényleg érdemes megemelni. De ma már a gyerekekre, idősekre és egyéb célcsoportokra is megvannak a klasszikus szólamok, mindig van valami jó ok arra, hogy vitaminszedésre buzdítsuk a népeket.

A többlet bevitelnek tulajdonított preventív- vagy gyógyhatások már a közbeszédben is meghonosodtak, az egészen enyhe "C-vitamin vs. nátha", "magnézium+B6 a stressz ellen" történettől egészen a rákgyógyításig terjed a spektrum. Ezeknek a hatásoknak a többsége egyszerűen fikció.

SZEDJEM VAGY NE SZEDJEM?

Kezdjük a külön vitaminnal: alapvetően a D-vitamin szükséglet fedezésére csak részben alkalmas a táplálkozás, a megfelelő mennyiség keletkezéséhez napfényen töltött időre van szükség. Nagyjából márciustól októberig van annyi napfény, ami (ha kidugjuk az orrunkat a fedett helyekről) elegendő a szükségletnek megfelelő D-vitamin képződéséhez. Októbertől márciusig lehet kiegészítőket szedegetni, nincs szükség extrém dózisokra, az ajánlásokban meghatározott 2-4.000 NE felső határ fölé nem érdemes menni.

Az összes többi vitaminból (és egyéb mikrotápanyagból) igazából nem nagyon van szükség kiegészítésre, változatos étrend mellett minimális esély van arra, hogy hiányállapot alakuljon ki. Az étrend összeállításától függően mindig vannak olyan tápanyagok, amikben az ajánlásoknál többet fogyasztunk és vannak olyanok, amiknél kevésbé jó a helyzet, de alapvetően tévhit az, hogy a "modern étrend" annyira vitaminszegény lenne, hogy folyamatos, nagy dózisú kiegészítésre lenne szükség. Alapvetően a téli időszakban is olyan tápanyag-kínálat áll rendelkezésre, mely a szükségletek biztosítására alkalmas.

Ha valaki tényleg sokat akar tenni az egészségéért, akkor az egészségi állapotát rendszeresen mérje fel és ha felmerül valamilyen kockázat, akkor ahhoz igazodva, szakember bevonásával döntsön a szükséges kiegészítésről, annak mértékéről, formájáról. Tartósan fennálló egészségi problémák esetén is érdemes erről konzultálni, folyamatosan szedett gyógyszereknek is vannak szükségletet befolyásoló hatásai, de még ezekben az esetekben is tucatnyi dolgot kell mérlegelni. Én tudom, hogy a Google a barátunk, csak hát nem árt, ha akad egy jó szakember a környéken...

Biztos, hogy kell ez nekünk?

Források:

1. Kapósak az étrend-kiegészítők. Világgazdaság, 2018. március 28. LINK
   
2. Those Vitamin And Mineral Supplements You’re Taking Make No Difference To Your Health. IFLScience. 2018. május 29. LINK
3. Medicina ortomolecular. Wikipédia szócikk (en). LINK
4. Mowry JB et al: 2015 Annual Report of the American Association of Poison Control Centers. Clinical Toxicology 2016. 53:10, 962-1147.