A BMI egy sokat szidott, de nehezen megkerülhető és pótolható kalkuláció a tápláltsági állapot megítélése területén. Minden hibája ellenére a gyakorlatban jól bevált, közelítőleg elfogadható eredményt ad és egyszerűen nem tudtunk jobbat. Egészen eddig.

A Nature 2018 júliusában tett közzé egy írást, amiben lelkes brit amerikai tudósok megelégelték a világ sanyarú sorsát és próbáltak kitalálni valami jobbat a BMI helyett. Igen alaposak voltak egy 1999-2004 között zajló felmérést (12,5 ezer résztvevővel) vettek alapul a számolgatásokhoz és egy másik, 2005/2006-os (3,5 ezer fős) felmérés adatait használtak a hitelesítéshez. A felvett antropometriai adatokból 365 képletet generáltak, majd az ezek alapján kapott értékeket összevetették a valósággal. Ez utóbbi téren is alaposak voltak, mert nem ránézésre osztályozták az embereket, hanem konkrétan egy röntgen-átvilágításra épülő módszerrel (DXA) pontosan megnézték a teljes testzsírtartalmat. Az adatokat életkori csoportok, nem, és egyes etnikai csoportok eseték külön vizsgálták.

Végül egy (igazából kettő) képlettel sikerült egy korábbi képleteknél pontosabb becslést lehetővé tévő módszert alkotniuk, s munkájuk megkoronázásaként el is nevezték RFM-nek (Relative Fatt Mass).

A KÉPLET MAGA

Az RFM képlete felírható nemenként külön, ez esetben így néz ki:

RFM (nők) = 76 − (20 × (magasság/derékkörfogat))

RFM (férfiak) = 64 − (20 × (magasság/derékkörfogat))

A derékkörfogatot elméletileg az alsó bordaív és a csípő felső széle (felső-mellső csípőtövis) közötti félúton kell mérni, ez a gyakorlatban köldök felett kb. 2-3 cm távolságot jelent. A mérőszalagot szorosan, de nem szűkületet létrehozva kell használni, a mérést kilégzés végén kell elvégezni. Természetesen a mérést nem teli hassal kell végezni és nem ér csalni az erőltetett kilégzéssel sem. A mérés akkor jó, ha két alkalommal egymás után elvégezve az eltérés nem haladja meg az 1 cm-t. A magasság és derékkörfogat esetében mindegy, hogy milyen mértékegységben számolunk, mert arányszámra van szükség.

Ha a nemenként külön meghatározott képletet egyben szeretnénk látni, akkor íme:

RFM: 64 − (20 × (magasság/derékkörfogat)) + (12 × nem szerinti szorzó)

A nem szerinti szorzó a férfiaknál 0, a nőknél 1, gyakorlatilag itt arról van szó, hogy a lányok/nők kapnak 12 pontot, mert a női testben nagyjából ennyivel magasabb a testzsír aránya.

A derékkörfogat helyes mérése.

A TESTZSÍR ARÁNYÁRÓL

A tanulmány maga is felveti, hogy az elhízás és kockázatainak vizsgálata során a testzsír mennyiségének, teljes testtömeghez viszonyított arányának az ismerete a jó kiindulási alap, ebben én erőteljesen egyet is értek.

A gond az, hogy a testösszetételt, a testzsír arányát pontosan megmérni csak műszeresen lehet, a szemrevételezés nem igazán egzakt módszernek tekinthető. A műszeres mérés elég sokáig költséges és az esetek többségében felesleges macerának számított. Az újabban elérhető bioelektromos impedancia alapú (test elektromos ellenállásának mérésre épülő) mérések ma már  egészen jó becslést adnak (főleg a négypontos kütyük), de ez nem alapfelszereltség a háztartásokban. Ez lehet, hogy hamarosan változik, mert egészen olcsón lehet kapni olyan fürdőszobai mérleget, amibe ez a funkció is be van építve, és már várom, mikor jelenik meg ez a funkció az okostelefonokban vagy okosórákban. A kommersz mérők pontossága azért óvatosan kezelendő, de ilyen mérési lehetőség ma már a dietetikusoknál elérhető és még a számok értelmezésében is segítenek. Ezek után persze jogosan felmerül a kérdés, hogy minek erőlködünk még mindenféle varázsképletek utáni hajtóvadászattal?

Ilyen kézi mérőket jellemzően a szakemberek használnak, elég pontosan mérnek.

Visszatérve a tesztzsír arányához: ennek optimális értéke körül elég sok vita van, illetve az is kérdéses, hogy a klasszikus testsúly-kategóriákkal (soványság, túlsúly, elhízás, extrém elhízás) hogyan kapcsolható össze. Vannak olyan táblázatok, hol a BMI kategóriákkal is párba állítják a testzsír arányokat, de pont az RFM kutatás adatai alapján ez nem mondható jó ötletnek.

A kutatók az RFM kalibrálásához az elhízást a nőknél a 33,9%-os, a férfiaknál a 22,8%-os testzsír határnál határozták meg, ami önmagában véve nem rossz megközelítés. A való életben ennél egy kicsit differenciáltabb tartományokkal dolgoznak a szakmában, de láthatóan nincs nagy eltérés.

A testzsír aránya (%) és annak értékelése az aktuális állapot szerint. Látható, hogy az életkor növekedésével a tartományok enyhén felfelé tolódnak.  

JOBB MINT A BMI?

Nézzük, mi szól az RFM index mellett a BMI-vel szemben?

1. Nemi eltérések figyelembe vétele. Az RFM a számolás során figyelembe veszi a nemek közötti különbségeket, a BMI esetében a számítása során ez nem jelenik meg. A pontos testösszetétel-méréseknél egyértelműen megjelent, hogy a BMI esetén két különálló mezőny alakul ki a férfiak és a nő körében.

2. Az RFM létező dolgot mér. Az RFM alapvetően úgy lett kitalálva, hogy a valós testzsír-arányt mutassa, ennek egészen jól meg is felel, ráadásul közvetlenül összekapcsolható az egyes betegségek kockázatával, így a gyakorlatban igen hasznosnak tűnik. A BMI alapvetően nem köthető közvetlenül egyetlen élettani paraméterhez, adathoz sem, a hasznosságát nagy részben az adja, hogy van mögötte egy értékelési skála. Itt ugyanakkor meg kell jegyezni, hogy azért a BMI esetében is fennállnak a betegség kockázatokkal kapcsolatos korrelációk, szóval az esetek többségében betölti a feladatát, nem véletlenül használják hosszú évtizedek óta.

A derékkörfogat mérése alapvetően szintén jó ötlet, igazából ebben semmi újdonság nincs, mert önmagában a derékkörfogat is alkalmas egészségügyi kockázat jelzésére (férfiaknál 94 cm, nőknél 80 cm felett), illetve a derék-csípő körfogat hányadosa is indikátor értékű ("alma vagy "körte" elhízási típus azonosítása).

3. Az RFM kisebbet téved. Mind a BMI, mind az RFM esetén összevetették a kalkulált értékeket a pontos testösszetétel mérés alapján meghatározott testzsír aránnyal. Itt egy kategóriát, az elhízást (BMI>30, RFM>33,9%) vizsgáltak. Érdekes, hogy a nők esetében a BMI elképesztően magas (57%) fals negatív eredményt hozott, vagyis a BMI szerint az illető nem volt elhízott, de a DXA vizsgálat szerinti testzsír-arány már elérte az elhízás határértékét. Ugyanezen feltételek között az RFM mindösszesen 3%-ban tévedett.

A fals pozitív (index szerint elhízott, mérés szerint nem) eredmények elsősorban a férfiaknál jelentek meg, itt szintén a BMI tévedett nagyobbat (11%-ot, az RFM 8%-kával szemben). Az adatokból látható, hogy ha az RFM nem is hibátlan (nagy átlagban az esetek kb. 10%-ban téved), de jóval pontosabb, mint a BMI. Ez ismét egy jó pont az RFM javára, de jó lenne azért látni, hogy teljesít más kategóriákban is - a minta ugyanis kifejezetten az elhízás vizsgálatára volt alkalmas. Ha más kategóriák esetén is ilyen fölényesen veri a BMI-t, akkor érdemes lenne váltani.

ÉS MOST MI LESZ?

Szokásom a BMI védelmére kelni a kritikákkal szemben, s ezt most is megteszem. A BMI legnagyobb előnye és egyben a legnagyobb hátránya is az egyszerűség. Nem tekinthető teljesen pontos leíró képletnek, hiszen az egyéni testalkat, életmód és egészségi állapot számos tényezőjét nem tudja figyelembe venni. Ugyanakkor az egyszerűségéből fakadóan gyorsan és könnyen számítható, nem mellesleg a BMI adatok nagyszerűen mutatták (és sajnos mutatják) az elhízás terjedését és számos kutatásban kiderült, hogy igenis jól előrejelzi az elhízással kapcsolatos megbetegedések kockázatát. Szóval annyira mégsem rossz.

A RFM alkalmazása alapvetően nem fogja egyből letarolni a BMI-t, ugyanis ez most még a jó ötlet szintje, a "Forget the BMI!" cikkeket azért még korainak érzem. A képlet megfelelő használatához ugyanis kellenének azok a részletes adatok, melyek a differenciált alkalmazását lehetővé teszik legalább olyan mélységben, mint a BMI esetében. Személy szerint azért bízok benne, hogy ez akár néhány éven belül rendelkezésre állhat, de most még nem járunk itt. Ebben akár hazai szinten is érdemes lenne adatokat gyűjteni, nem sok minden kell hozzá, ki kell számolni a két indexet és mellé tenni egy testösszetétel mérést.

Az RFM megszületése alapvetően nem változtatja meg azt a szakmai álláspontot sem, hogy a tápláltsági állapotot sosem lehet egy mérésre alapozva megállapítani. Ha más nincs is kéznél, érdemes akkor is 2-3 indexet kiszámolni, hogy a képletekben lévő pontatlanságok ne zavarják össze az embert. Ha igazán korrekt akar lenni az ember, akkor csinál egy testösszetétel-mérést és kér egy alap laborvizsgálatot, és akkor már kap egy átfogó képet arról, hogy mibe is kell esetleg étrendileg belenyúlni. Ez ma már nem igényel hatalmas erőfeszítéseket és nagyságrendekkel pontosabb bármely képletnél.

Ami szomorú következménye lehet az RFM mérésnek, hogy az elhízási arányt szépen meg fogja emelni. Látható volt fentebb, hogy a BMI nagyon jóindulatúan takarta jelentős mennyiségű fals negatív eset létezését, na ennek most vége. A pontos mennyiség nyilván a kategóriák kalibrálásán múlik, de alapvetően megint az orrunk alá lesz dörgölve, milyen elhízott népek is vagyunk. 

 Én már látom az RFM-ben a lehetőségeket...

 Források:

• Woolcott OO,  Bergman RN: Relative fat mass (RFM) as a new estimator of whole-body fat percentage - A cross-sectional study in American adult individuals. Scientific Reports. vol8, Article number: 10980 (2018). LINK
• Testzsír-százalék: Mítoszok helyett tények! Webbeteg.hu. LINK
• A testkörfogat mérése és dokumentálása. LINK