A c-peptidről írt cikk egészen vad indulatokat gerjesztett, bár volt már pár hasonló a blog történetében (kaptam én rendszeresen a vegánoktól, homeopátia-hívektől meg a Hamer-féle csapattól is), de szerintem ilyen elemi szintű, ordítva epét hányós történetre nem volt példa.
Kedves Olvasóink!
Elindult az Alimento.hu oldal, ahol sok szeretettel várjuk minden eddig olvasónkat. Az új felületre az új tartalmak mellett a korábbi cikkek frissített, átdolgozott változatai is folyamatosan felkerülnek.
A blog.hu felületére feltöltött cikkek a továbbiakban teljes körűen elérhetőek maradnak.
Ugyanakkor maga az egész folyamat rendkívül tanulságos volt. Érdemesnek gondoltam, hogy a nagy viták közepette megfogant néhány gondolatot ilyen formában „kihangosítsak”. Csak amolyan ötletbörze jelleggel, mert a téma még friss és forró.
A SZABÁLYOK FONTOSSÁGÁRÓL
Alapvetően az életet bizonyos játékszabályok szerint éljük, ezt tekinthetjük az emberi evolúció egy termékének, a társas életmód egyszerűen nem működik másként. Például ahhoz, hogy valaki autóval közlekedjen, szüksége van jogosítványra. Ez feltételezi a közlekedési szabályok elsajátítását elméletben és gyakorlatban. Az autónak is szüksége van forgalmi engedélyre, ami szerint műszakilag alkalmas a közlekedésre, illetve kell hozzá biztosítás. Ezek a dolgok egyben azt is jelentik, hogy ha valami baj van, akkor az autó tulajdonosa, a sofőr felelősségre vonható.
A C-peptides történetben valaki egészségügyi végzettségek nélkül, egészségügyi tevékenységre feljogosító engedély, felelősségbiztosítás, szakmai kontroll nélkül tesz terápiás javaslatokat igen súlyos egészségügyi állapotokban érintett, kezelésre szoruló embereknek egy olyan termék képében, aminek egyébként gyógyító készítményként semmilyen bejegyzése, engedélye nincs. Ez a fenti analógia szerint nagyjából az a helyzet, amikor valaki jogosítvány nélkül, egy műszaki és biztosítási nélküli, otthon összebarkácsolt autóval közlekedik, s még ezzel másokat is szállít, mondván: sokkal jobb ez, mint bármi, ami az úton gurul. A „hívők” ezt tetézik azzal, hogy kvázi ráhajtanak az autópályára szembe a forgalommal, de szerintük mindenki más idióta vagy rosszindulatú, mert szerintük csak így érdemes közlekedni. Hiszen az autó beindításához nem kell jogosítvány, a műszaki is csak egy darab papír, a biztosítás meg minek, hiszen saját felelősségre csinálják azt, amit… Ha egy kicsit szeretik tekergetni a statisztikákat, még azt is kimutatják, hogy a balesetek többségét olyan emberek okozzák vagy szenvedik el, akiknek van jogosítványuk. Tiszta hülyeség az egész, ugye?
Ilyenkor azért mindig felmerül a kérdés, hogy lehet az, hogy az egészség területén ilyen furcsán működnek az emberek. Az élet számos területén elvárjuk, megköveteljük, hogy szakértelemmel, tapasztalattal rendelkező emberek dolgozzanak értünk – valahogy az egészségnél ez nem megy sokaknak: teljesen irracionális módon fordulnak szembe a teljes ellátórendszerrel, ha épp úgy jön ki a lépés.
Azt azért érdemes tanulságul rögzíteni: ha a C-peptid a világ legpotensebb gyógyszere is lenne, akkor sem lenne elfogadható, hogy kontroll nélkül kerüljön alkalmazásra. Sőt, pont emiatt lenne indokoltabb a szigorúbb ellenőrzés a gyártástól a terápiás alkalmazásig.
Kategorikusan kijelenthető: nem elfogadható, ha valaki egészségügyi végzettség, egészségügyi tevékenységre feljogosító hatósági engedély, szakmai felügyelet és kontroll nélkül egészségügyi terméket terápiás célra alkalmaz, tanácsol vagy ezt sugallja. Nem elfogadható, ha egy kozmetikum besorolású terméket gyógyászati célra javasol és különösen nem elfogadható, hogy nem kellően alátámasztott hatásokra építve vagy szubjektív egyéni tapasztalatokra alapozva teszi ezt.
ÉRVELÉS HELYETT
A történet egyik fontos eleme, hogy érdemi cáfolat teljes mellőzése. A blogon és a személyes oldalamon 400 feletti hozzászólásból talán egy-kettő volt, ami érdemben reagált a problémára (erről majd esik még szó). A többi az az ismert érvelési hibák csaknem teljes spektrumát felvonultatta. Csak néhány az alapokból:
Szemezgetés
A legenyhébb érvelési hiba ebben a sorozatban, mert legalább nyomokban tudományos kutatások előfordultak. Hogy ezeknek esetleg az adott készítményhez nem volt semmi közük, az már más kérdés (mert hát a C-peptid annyira nem inzulin, az in vitro kísérlet meg nem igazolt terápiás hatás, stb.). Ennek egy változata, amikor a cikkből csak a számukra kedvező összefoglaló mondatot hozzák, a többi részt meg a feledés homályába veszejtik.
Bizonyítási kényszer áthárítása
Eszerint a tudományos kutatások általános szabályaitól eltérően nekem kell(ene) a termék tényleges hatástalanságát igazolnom, nem a gyártónak annak hatásosságát.
Hamis dilemma
Pont Varga Gábor kommentje tartalmazza a legszebb példát erre: ha én azt mondom, hogy a c-peptidet nem lehet alkalmazni, akkor súlyosan beteg gyermekek fognak fájdalmak közepette kiszenvedni. Tehát vagy felelős leszek súlyos betegek haláláért vagy elfogadom, hogy a csodaszer jelen formájában és módon jusson el a betegekhez. Valójában a súlyos betegek jussanak hozzá a c-peptidhez rendes gyógyszerként HA igazolható a hatása. Ha nem, akkor meg nincs miről vitatkozni.
Személyes érintettség, mint érv
Emocionálisan rendkívül manipulatív, nem mellesleg téves érvelés, de épp az emocionális bevonódás miatt ezzel egyszerűen nem lehet mit kezdeni. A kommentek között többször előkerült, hogy pl. aki nem nevel autista gyermeket, annak fogalma sincs bármiről, a szülői tapasztalás olyan szinten felértékelődik, hogy azzal szemben nincs az az érv, ami megállna. Gyakorlatilag az autizmussal dolgozó legjobb szakemberek is elmehetnek a francba (...és volt, aki el is küldte őket), ha nincs autizmusban érintett gyerekük. Nyilván, ha én magam nem estem át vakbélműtéten, másnak se akarjam javasolni és egy nőgyógyász is szüljön 3 gyereket, mielőtt nekifog szülést levezetni. Ugye?
Nekem bevált
Az előző típusnak egy változata. Alapvető tétel a tudományos kutatásban, hogy a szubjektív saját élmény a lehető legrosszabb dolog, ami történhet. A személyes érintettség a placebo hatáson és egyes kognitív feldolgozási hibákon keresztül olyan szintű torzító hatással bír, ami tudományos szempontból bármit értékelhetetlenné tud tenni. Pont ezért a kutatásban és a gyógyításban szigorú etikai szabályok vannak arra, hogy szakember érzelmi bevonódással (család, barát, ellenség, stb.) ne dolgozzon. Már-már közhely, hogy az autizmus kapcsán a szülői visszajelzéseknek fontos szerepe van, de ezeket mindig meg kell szűrni valamilyen objektívebb módszerrel. Rengeteg módszer vérzett el azon, hogy a szülők egyértelmű és pozitív visszajelzése után akár már a gyógypedagógus szakember megfigyelése sem igazolta vissza a jelenséget, független és objektív mérések esetében pedig még inkább redukálódott az eredmény. érdekes módon senkinek nem tűnt fel, hogy ennek az egy hatóanyagnak (a C-peptidnek) olyan széles a gyógyító spektruma, hogy olyat a történelemben még gyógyszernél nem írtak le. Mindenhol, mindre jó, sőt bárminél IS jobb (de leginkább az orvostudomány által aktuálisan használt legjobb hatású szereknél jobb).
Válogatott sértegetés
Hát igen, a komment szekcióban sikerült sokaknak szépen kivetkőzni emberi mivoltukból is. Ennek egyik szép formája, amikor 1-2 felbujtó hatására tömegével jöttek a privát oldalamra elmondani „jókívánságaikat”. A zárt csoportban megjelent „buzdítás” után indult meg a lavina és ugyanígy vezérszónoki leintésre ért véget. Némileg vicces, hogy annyian nyomoztak utánam a világhálón, hogy az indafotós oldalamon is kiugró nézettséget mértek azon a napon (ennyi hasznom legyen már nekem is ebből).
KULTURÁLIS HASADÁS
Egyfajta sztereotípiaként van jelen, hogy a racionális és irracionális szemlélet a világ észlelésében és megélésében két, csaknem kibékíthetetlen álláspontként működik. Az elmúlt napok eseményei alapján hajlok arra, hogy a kibékíthetetlenséget elfogadjam. Láthatóan vannak olyan csoportok, akik világlátásukkal össze nem egyeztethető közléseket agresszív támadásként élik meg és ennek megfelelően reagálnak. Jól megfigyelhető volt az információs buborék (mit buborék, atombunker…) működése, illetve a köré épülő mechanizmus-rendszer, ami védi ezt a kis világot.
Kicsit úgy érzem, hogy ebben a „fake news - post truth” filozófia is megjelenik: francba az eddig hivatalosnak mondható rendszerekkel, információkkal. Mind hazugság, megtévesztés – találjunk egy másik világot, mert mi azt igazabbnak és valóságosabbnak érezzük (!). Mindenki más kapja be!
HA HALGATTÁL VOLNA…
Furcsa módon a hívők talán jobban jártak volna, ha az érintettek csendben maradnak és nem támadnak. A nagy felzúdulás érdekes módon ott is reklámot csinált a posztnak, ahol nem is gondoltam volna és felkeltette olyanok figyelmét, akiket eddig a téma elkerült – már ezért megérte megírni a posztot és vállalni azt, ami utána jött. Arról nem is beszélve, hogy az offenzíva stílusa önmagában elég sok embert meggyőzött arról, hogy itt tényleg nem sok keresnivalója van annak, aki komoly terápiás eszközök után kutat. Külön öröm, hogy az index szerkesztőség is felfigyelt a jelenségre és külön cikkben emlékeztek meg a témáról.
AZ ORRBÓL FELSZÍVÓDÓ MAKROMOLEKULÁK ESETE
A cikkre érkezett érdemi kritika nagyjából arra épül, hogy igenis, az orrba juttatott nagyméretű peptidmolekulák mégiscsak képesek átküzdeni magukat minden akadályon és eljutni az agyba. Lényegében itt a szaglóideget kell arról meggyőzni, hogy legyen kedves szállítmányozási feladatokat ellátni a központi idegrendszer irányába.
Egyszerű összefoglaló arról, hogy is működhet a dolog.
Itt ugyebár több megoldandó probléma is felmerült: a hatóanyagnak sérülésmentesen el kell jutni a felszívódás helyére, ott fel kell szívódnia, a nem kifejezetten transzport-feladatokra kitalált útvonalon el kell jutnia az agyba, ott el kell jutni a célterületre (ami ugyebár nem feltétlenül a n. olfactorius vidéke, hanem attól viszonylag távol eső kérgi régiók) és ezt úgy, hogy hatásos koncentrációban legyen jelen a szükséges helyen. Igen, előfordulhat, hogy lehetséges ez a transzport útvonal, de egyrészt a hatékonysága nem lehet túl magas (a szaglóideget nem transzportra találták ki), és a lehetséges nem azonos azzal, hogy szuper jó terápiás beviteli forma.
Ezzel kapcsolatban jöttek kisebb-nagyobb tanulmányokról linkek, ezekről pár mondatot érdemes szólni. Találtam olyan kutatást, ahol patkányokban egész ígéretes dolgok történtek, de azért a patkány nagyon sok szempontból nem ember. A hatáshoz a patkányban alacsony dózisú inzulinbevitelnek mondott 3 IU/nap embernél a testtömeggel vagy az agytömeggel arányosan nagyítva egyszerűen kivitelezhetetlen (több száz vagy akár ezer egységnyi inzulint kellene felszippantani - 1 ml inzulin általában 40 egység). Ha még egy, vagy akár két nagyságrenddel lentebb is lehet menni az embernél, akkor sem egy kivitelezhető terápiás eljárás. Azt egyébként a tanulmányok korrekt módon mind jelzik, hogy itt még komoly gyógyszerfejlesztésekre lesz szükség ahhoz, hogy egyáltalán bármilyen terápiás alkalmazásról szó eshessen (pl. a liposzómás bevitel kérdése), de ez a hívők szemét már nem üti meg, mert csak a kimutatott hatásra fókuszálnak. De nyilván egy magyar zseninek nem okozhat annak a problémának a megoldása, ami a világ legnagyobb gyógyszerkutató cégeinek is kihívás….
Amellett se menjünk már el, hogy önmagában a sztenderd kutatási körülmények között kimutatott hatás nagyon nagyon messze van az éles terápiás alkalmazhatóságról. A felfedezett hatóanyagokból több ezer-tízezer nem jut el a terápiás alkalmazásig, miközben in vitro vagy akár laboregér szinten működőképesnek tűnik. A klinikai kutatásba bevont készítmények is nagyon nagy arányban (én 90%-ot találtam) véreznek el vagyis soha nem lesz belőlük biztonságos, kellő hatékonyságú, alkalmazható terápiás készítmény. Ha sikerrel is zárul a folyamat, akkor ennek időigénye 10-15 év is lehet. Ezzel szemben teljesen hihető sztori, hogy jön az egyszeri magyar feltaláló, aki teljesen outsiderként belép a rendszerbe, kivilágosodik körülötte a levegő és a semmiből kifejleszt egy olyan terméket, ami mindent meggyógyít, ami szeme elé kerül - természetesen a semmiből megjelenik az a befektetői forrás és infrastruktúra.
Azt is meg kell említeni, hogy a gyógyszerfejlesztés folyamata egy árnyalatnyit bonyolultabb annál, hogy találok egy érdekes és ígéretes cikket a Google Scholaron vagy a PubMeden és elszaladok vele gyógyszert fejleszteni. A peptid-hívőkkel nekem a nagy bajom az, hogy megörülnek egy intranazális inzulin cikknek és annak az erősen redukált összefoglalásával kezdenek mindenkit leoltani, miközben a cikk maradék 97%-át figyelmen kívül hagyják. Így hetente tudnék én is felfedezni valami csodamódszert, ami mindent meggyógyít.
A másik gondom az univerzalitás. Igen, vannak olyan kutatások, amik az inzulin, illetve az inzulin-receptorok egyes neurodegeneratív folyamatokkal való kapcsolatát boncolgatják – de ez rettenet módon nem általánosítható, ugyanis elég bonyolult hardverrel van dolgunk ahhoz, hogy csupán egyetlen hatóanyag bevitele megoldja a problémákat. A nem idegrendszeri problémákról ne is beszéljünk, láttam olyan posztot is, ahol már égési sérülésekre és felhám-sérülésekre is alkalmazták a c-peptidet, aminek aztán már végképp nincs köze semmihez.Ennek ellenére azokat is meggyógyította. Könyörgöm, az eredeti hatások sincsenek kellően alátámasztva, ezek meg már tucatnyi újat is kitaláltak!
Az idegrendszeri kísérleteknél megint vannak dózis-problémák is: jó olvasni, hogy akár egy adag inzulin is jelentősen javíthatja az agyi funkciókat – csak hát az egy adag 160 egység volt, ami egy egyes típusú cukorbeteg több napi teljes inzulinszükséglete.
Nekem szemet szúr az is, hogy a C-peptid spray kapcsán nincs feltüntetve a hatóanyag mennyisége (naná, mert kozmetikum). Amíg ez az információ nincs meg, nem is lehet érdemben vitázni arról, hogy van-e esély arra, hogy hasson. Ha esetleg teljesen tiszta, tömény hatóanyag lenne (ami fizikai-kémiai okokból gyakorlatilag lehetetlen), akkor is kérdés, hogy a javasolt adagolásban a mennyiség elégséges lenne-e a hatások kiváltására. Erre is kell mellékelni a kutatási dokumentációt adott termékkel (tehát nem egy termék szempontjából irreleváns más készítményt kell lobogtatni!!!).
A tanulmányokat olvasva azért lennének még olyan kérdések, amiket lehetne boncolgatni (a tanulmányok egy része szerint pl. az intranazális az inzulin mérhetően bejut a vérkeringésbe, így használható lenne a cukorbetegség terápiájában – a központi idegrendszeri hatásoknál meg azt írják, hogy nincs hatással az inzulin- és vércukor-háztartásra). Amit itt azért látni kell: a biológia nem egyszerű dolog, főként nem annyira, mint ahogy a C-peptid kultusz szerint elképzelik egyesek. Egyetlen hatóanyag alkalmazása is sok olyan kérdést vet fel, amire hosszú évekig kell a megfelelő választ keresni.
EGYÉB KILÓGÓ LÓLÁBAK
És ismételten ki kell hangsúlyozni: a C-peptid nem inzulin, ebben az esetben gyakorlatilag a hatóanyag-kutatást teljesen újra kell alapozni a felszívódástól a hatások különböző szintű kimutatásáig. Jó dolog dobálózni intranazális inzulin hatásairól szóló cikkek - de ezeket a kutatásokat a C-peptiddel kellene ismételni, mert két teljesen különböző kémiai anyagról van szó. Ha a felszívódás kielégítő is lenne (valamivel kisebb molekula), akkor még mindig ott a hatás kérdése, mert a fizikai-kémiai szerkezetéből fakadóan magától értetődően nem ott, nem arra és nem úgy fog hatni, mint az inzulin.
Vannak nekem még más gondjaim is: azoknak a gyógyszergyáraknak, aki profi szinten, nagy és kidolgozott ipari infrastruktúrával dolgoznak, vödörszámra ontva az inzulint, a gyártási költségei elég magasak. Nem teljesen egységesek a források, de 1 ml inzulin nagyjából 13 dollárba (mai árfolyamon kb. 4000 Ft) került 2013-ban és a trend erősen emelkedő volt (lásd). A C-peptid egyébként önállóan is kapható, az ára 1 miligrammra nagyjából 1 millió forint körül jön ki kiszereléstől függően (lásd). A C-peptid előállítása kicsit nehezebb, mint a kémia órákon összeönteni a kék meg a zöld folyadékot, így nem olcsó mulatság. Szóval nehezen hihető, hogy itthon a semmiből feláll egy olyan gyógyszergyári infrastruktúra, ami ezt hazai körülmények között a fejlesztés költségeivel együtt nagyságrendekkel olcsóbbra hozza ki, mint amennyiért egyébként kapható a piacon.
ZÁRÓ GONDOLAT
A napokban nagyon sok értékes gondolattal és információval árasztottak el a posztok olvasói, több új nézőpontot is adva a témához. Ebből párat igyekeztem most felhasználni, másokat (lennének még bőséggel tanulságok) talán később fogok tudni részletesebben átgondolni.
Ha tetszett az írás, oszd meg és kattints a tetszik gombra! A "Követés" alkalmazással értesülhetsz a legfrissebb írásokról! Ha van véleményed, írd meg hozzászólásként! További érdekességek, aktualitások pedig Facebook oldalunkon találhatók: https://www.facebook.com/Alimento.blog
A honlapon található anyagok, információk egyike sem irányul betegség, vagy betegségek diagnosztizálására, és nem helyettesítik az egészségügyi szakemberrel történő konzultációt.
Források:
- Zwanenburg, R. J., Bocca, G., Ruiter et al: Is there an effect of intranasal insulin on development and behaviour in Phelan-McDermid syndrome? A randomized, double-blind, placebo-controlled trial. European journal of human genetics: EJHG, 24(12), 1696–1701. LINK
- Benjamin M.Stroebel Katherine A.Faltesek et al: Intranasal delivery of low-dose insulin ameliorates motor dysfunction and dopaminergic cell death in a 6-OHDA rat model of Parkinson’s Disease
Neuroscience Letters Volume 714, 1 January 2020, 134567. LINK
