2020. február 5-én jelent meg egy miniszteri sajtóközlemény, amiben egy mondat elég hangos felzúdulást keltett – pedig talán épp itt nem kellett volna. A kérdéses mondat így hangzott: "a rákhalálozás elleni harcban maguk az emberek tehetik azonban a legtöbbet, mert a magyarországi magas megbetegedési arány legfőbb oka a helytelen életmód és az, hogy még mindig kevesen mennek el szűrésekre".

Ezt elég sokan áldozathibáztatásnak vélték és az állami egészségügyi ellátórendszer nem épp dicsőséges szereplése is megkapta a magáét. Ez alapján illik egy kicsit megkapargatni a daganatos megbetegedések világát. A közösségi médiában lefolytatott vita alapján a téma alapvetően két nagyobb, önálló részre bontható, az egyik a felelősség kérdésköre, a másik meg a lehetséges ellenintézkedések. Ezeket külön írásokban fogom tárgyalni, hogy ne essünk a TLDR hibájába. és mivel a napokban találtam egy csomó rákgyógyító könyvet az egyik könyvesbolti portyámon, a rákot IS gyógyító spektrumból lesz egy külön cikk.

KIS ALAPOZÁS

Mivel az onkológia az orvostudományon belül is egy hatalmas ismeretanyagot felhalmozó tudományág, egy felszínes vázlaton túl nem szeretnék vele foglalkozni. A daganatos megbetegedések lényege a sejt osztódásában beálló zavar, amitől a sejtszaporulat elszabadul. A daganatos sejtek egyfajta öngerjesztő apokalipszist szabadítanak el, a szövet eredeti funkciója is károsodik, hosszútávon pedig a környezeti szövetekbe behatolva és más szervekbe áttéteket adva azokat is hazavágja, ami végül a szervezet összeomlásához vezet. A sejtosztódás elszabadulásának kockázatát rengeteg dolog befolyásolja - nagyon leegyszerűsítve vannak a szervezetben olyan gének, amik spontán módon vagy külső hatásra rákos sejtté alakítják a normál sejteket. Ha a sejt ebbe nem pusztul bele spontán, és megússza az immunrendszer beavatkozását, akkor nekiindul és növekedni kezd.

A daganatos megbetegedésekből rengeteg van, még adott szervet, szövetet érintő daganatokból is sokféle lehet – emiatt nehéz olyan általános kijelentést tenni, amire nem találunk kivételt. Viszont azt is tudatosítani kell, hogy ez esetben a kivételek (egyedi esetek) nem semmisítik meg azokat a fő szabályokat, amiket általánosságban az onkológiai kutatások felállítanak.

BELSŐ ÉS KÜLSŐ TÉNYEZŐK

Ha a daganatképződést befolyásoló hatásokat csoportosítani szeretnénk (és miért is ne, olyan jó dolog csoportosítani dolgokat), akkor vannak belső, szervezet működéséből, adottságokból adódó kockázati faktorok, meg vannak a szervezeten kívülről érkezők.

A belső tényezőknél kiemelten fontos a genetikai alap: vannak olyan gének, amiket át lehet örökíteni és a kockázat emelkedését hozzák magukkal – ez tény. Ezekben az esetekben markáns külső, környezeti hatás nélkül is felléphet daganatos megbetegedés – ilyen pl. a főleg gyermekkorban előforduló betegségek, amiknél egyszerűen nem beszélhetünk életmódi vagy más hosszútávú, környezetből származó kitettségről, de egyébként a későbbi életszakaszban is előfordulhat olyan megbetegedés, amit nem az okoz, hogy DDT-be áztatott urántablettát nyalogatunk a savas esőben állva. Hogy a szervezetbe „gyárilag” kódolt kockázat mekkora, azt egyedi genetikai szűréssel lehet(ne) megállapítani, de ez elég drága és egyelőre nem általános diagnosztikai eszköz - amúgy eléggé szerencse dolga, ki mit húz a "génlottón".

A daganatos megbetegedéseknek van még egy belső, igen markáns kockázati faktora, ami nagyjából egyformán érint mindenkit: az életkor. A daganatos megbetegedések számának van egy korai csúcspontja (gyermekkorban), onnan csökken, s a 20-30 éves kor között van a minimuma. Ezután viszont a megbetegedési kockázat szépen lassan elindul felfelé, daganattípusonként némileg eltérő módon, de fokozatosan és egyértelműen emelkedik. Ez annak köszönhető, hogy az öregedéssel minden más külső behatás nélkül is egyre nagyobb hibaszázalékkal dolgozik a sejtosztódás és a hibákat korrigáló rendszerünk is, ez önmagában komoly kockázati tényező. Pár évszázaddal korábban ez még nem volt jelentős, egyszerűen az emberek többsége nem élt olyan sokáig, hogy komoly kockázatot jelentsen, ráadásul sokkal nagyobb volt az esélye, hogy egy járvány, egy baleset vagy egy háború végezzen az emberrel, mintsem valamilyen időskori nyavalya. Azért elég régen leírták a látványos daganatos megbetegedéseket, szóval nem igaz, hogy őseinknél nem volt (maga a "rák" kifejezés is az ókori görögöktől származik).

Az életkori növekedés másik tényezője, hogy sok karcinogén tényezőnek hosszú idő kell, hogy kifejtse hatását, és ezennel át is térünk a külső kockázati tényezőkre. A belsőknél sokkal könnyebb vizsgálni a környezeti behatások szerepét, de ez is inkább általánosságban tehető meg, egyedi eseteknél néhány esetben azonosítható markáns karcinogén hatás, másoknál nem.

A nagy energiájú sugárzásnak van egy rossz tulajdonsága: előszeretettel barmolja szét a DNS-t, okozva ezzel mutációkat, ami növeli a rosszindulatú daganatok kockázatát. A legjelentősebb tényező ebben a kategóriába a napsugárzás UV tartománya. Az UV-B sugarak fontosak a D-vitamin képződéshez, a rendszeres, fokozatos napsugárzásnak való kitettség még védő hatásúnak is mondható. A leégés viszont kerülendő, ez ugyanis a bőrben csúnya károkat tud okozni. A túlzásba vitt napsütés kifejezetten a bőrt érintő daganatokkal áll szoros összefüggésben. E téren az egyén felelőssége és cselekvési lehetőség kifejezetten jelentős: a napsütés megfelelő kezelése nem bonyolult és rendelkezésre áll minden olyan eszköz, ami segíthet a védekezésben (egyben remek lehetőség, hogy retteghessünk a napfénykrémekben hemzsegő „mesterséges” anyagok miatt).

A sugárzás másik típusa a radioaktivitás. Nyilván ha valaki mellett atombomba vagy erőmű robban, az egyébként is csúnyán elrontja a napot, de hosszútávon még „rákot is okoz”. A radioaktivitás több módon aljaskodhat bele a szervezet működésébe, a különböző izotópok szervezetbe kerülése és maga a környezeti sugárzás egészen sokféle daganat kifejlődésében játszhat szerepet (jellemzően a radioaktív jód okozta pajzsmirigy-daganat és a vérképző szervek daganatait kapcsolják össze a sugárzással). Egyébként a környezetünkben folyamatosan ott van a radioaktivitás, pl. a talajból szivárgó radongáz és egyéb izotópok ott vannak körülöttünk, csak egy bizonyos szintig ezt a szervezet képes kezelni. Annak ellenére, hogy Csernobil és Fukushima óta mindenki ettől retteg, a két atomkatasztrófa a világ daganatos megbetegedéseinek olyan kis elenyésző részéért felelős, hogy azt grafikonon ábrázolni is alig lehetséges.

A Csernobil sorozat óta mindenki ért az "atomhoz" IS...

A daganatok egy részét olyan banális dolgok is okozhatják, mint egy fertőzés, a becslések szerint mégis a daganatos halálozások 18% mögött ez áll. A legismertebb e téren a HPV, ami a méhnyakrák esetek kb. 80-90 százalékáért felelős. Ezt nagy részben megelőzhetné a megfelelő szexuális védekezés, személyi higiénia, s ma már rendelkezésre a megfelelő védőoltás, és még emellé tehetjük a szűrést. Ezek kifejezetten olyan dolgok, amik az egyén felelős, egészségtudatos magatartásával ténylegesen nagyságrendekkel képesek a kockázatot csökkenteni.

Emellett vannak más vírusok, baktériumok is, melyek fokozhatják egyes daganatok kockázatát, pl. a hepatitis B és C is okozhat májdaganatot, a Helicobacter pylori nevű bacit pedig a gyomorrákkal kapcsolták össze, de még a herpeszvírus egyes változatai is okozhatnak gondot. Közvetve is van szerepe a fertőzéseknek, pl. a HIV által károsodott immunrendszer képtelen a daganatok ellen felvenni a harcot, így ott igen gyakori a daganatos halálozás (pl. kifejezetten ilyen a Kaposi-szarkóma). Ezeknél is el lehet mondani, hogy ha nem is kizárólagos, de elég jelentős az egyén felelőssége.

A HPV elleni oltás hazánkban is kb. 500 halálozást akadályozhat(na) meg évente. És naná, hogy itt is aktívak az oltásellenesek, csak hogy ne legyen egyszerű az élet.

KÉMIAI BEHATÁSOK

Igen, vannak olyan vegyületek, amiknek van „rákkeltő” hatásuk. Ezek egy része lehet teljesen „természetes” eredetű (gombák, baktériumok által termelt egyes toxinok) meg van olyan is, amit az emberiség állított elő valamilyen nem rákkeltésre irányuló céllal. A kémiai behatások állnak többnyire a foglalkozásspecifikus daganattípusok mögött is, ki-ki milyen vegyi anyaggal dolgozott megfelelő védelem nélkül, az erősen befolyásolta a kialakuló daganattípust. Ez ellen is lehet védekezni, pl. a munkavédelmi előírások betartásával. Tudom, voltak idők, amikor ezekre finoman szólva sem fektettek nagy hangsúlyt, de ma már lehetne. Megint csak vannak hozzá eszközök.

Az más kérdés, hogy a jelenleg divatos kemofóbia alaposan rájátszik a "rák kártya" típusú érvre, én most hirtelen nem tudok mondani olyan anyagot, ami nem okoz rákot.

DOHÁNYZÁS

Ha van példa az életviteli tényezők és a daganatok közötti összefüggésre, akkor a dohányzás a tankönyvi példák gyöngye. A tüdő mellett az ajak, a szájüreg, a légcső daganatának kockázatát is teljesen egyértelműen meghatározza kb. 80-90%-ban, de bejátszik még számos más daganat kockázatának emelkedésébe is (hogy a nem daganatos halálozások kockázat-emelkedéséről ne is beszéljünk). Kis hazánkban a 15+ korosztály 25-30%-a rendszeres dohányos, ebben azért elég élen járunk, ahogy abban is, hogy a dohányzás egyre fiatalabb korban megjelenik - az EU-ban a 3. helyen vagyunk úgy, hogy az EU átlagnál több, mint kétszerese a rendszeres dohányzó. EU szinten komoly pressziók vannak a dohányzás ellen, ez nálunk csak azt érte el, hogy az egészségügyileg kockázatosabb formák felé tolódott a fogyasztás. És azzal is kell számolni, hogy ha hirtelen lenulláznánk ezt a tételt, hosszú évek alatt lehetne a daganatos megbetegedések terén észlelni a kockázatcsökkenést.

Ez tényleg olyan terület, ahol a miniszter mondata teljesen találó – évtizedes egészségkárosító magatartás masszívan benne van a kialakuló daganatban és a gyógyulási, túlélési lehetőségeknek az sem tesz jót, hogy a dohányzás kapcsán egy sor más állapot (COPD) is kialakul.

ALKOHOL

Gyakran hangzik el, hogy kis hazánk az egymillió (de minimum 300 ezer) alkoholbeteg országa, s ebben azért van valami. Ehhez tegyük hozzá, hogy fogyasztásban is eléggé elöl vagyunk még akkor is, ha a házi és illegális alkohol-produkciót nem számoljuk. Az alkohol(os italok) pozitív hatásai kis mennyiségben fogyasztva is kérdésesek, nagy mennyiségben meg egyértelműen negatív az egyenleg. Ebből csak egy, hogy kb. fél tucat daganattípus előfordulását növeli.

TÁPLÁLKOZÁS

Nem győzöm hangsúlyozni, hogy a táplálkozás egy igen összetett rendszer, sok-sok élelmiszer rengeteg összetevővel bír, amiket különböző behatásoknak teszünk ki az ételkészítés során, ebből következik, hogy a szervezetre gyakorolt hatás sem olyan egyértelmű. Az biztos, hogy a daganatképződés szempontjából kockázatot jelent a nem megfelelő tartósítás (élelmiszer-fertőzések), a nem megfelelő tisztítás és előkészítés (szennyeződések), a hosszan tartó, intenzív hőkezelés. Egyes élelmiszercsoportok (feldolgozott húsáruk) nagy mennyiségű fogyasztása szintén kockázatnövelő.

Számos daganattípusnál kockázati tényező maga az elhízás, ennek a pontos ok-okozati rendszere elég bonyolult. Ebben a körben említendő a fizikai aktivitás hiánya is, mint tényező, bár ezt nem önálló kockázat-növelő tényezőként, inkább egy védőfaktor hiányaként érdemes tekinteni.

LÉGSZENNYEZÉS

A WHO is már önálló kategóriaként kezeli a légszennyezést. A hatásmechanizmus nagyjából a dohányzással analóg, a városi levegőnek nevezett dzsuvában van minden, ami kell a rákhoz. aromás szénhidrogének, korom, kormon megtapadó egyéb szennyeződések. Az, hogy ez ellen egyéni szinten mit lehet tenni, jó kérdés - adott egy technokrata városiasodott környezet, ahol a szennyezés magától értetődő. De, hogy az ember a közlekedésben, fűtésben milyen eszközöket választ, abban azért van némi mozgástér.

ÉS MI NEM KELTI A RÁKOT?

Van pár olyan tényező, amit közbeszédben besorolnak a rákkeltő tényezők közé, de valójában nem azok. Ilyen pl. a stressz és a lelki traumák – gyakorlatilag itt nem mutatható ki közvetlen összefüggés (közvetett hatás egy erős talán), az meg végképp nem igaz, hogy a daganatok mögött kizárólagosan ezek állnának (lásd a Hamer féle őrületet).

Minden rémhírrel ellentétben a mobiltelefon sem okoz rákot, igen nagy valószínűséggel az 5G hálózattól sem fogunk tömegesen elhullani. Az elektroszmogtól való rettegés is erősen kérdéses - a hosszútávú, intenzív elektromágneses terek esetében talán van kockázat, de ezekkel földi halandó ritkán találkozik. Szintén nem okoz rákot a földsugárzás (mert talán nincs is), ahogy az élelmiszer-adalékanyagok, édesítőszerek, az orvosi vizsgálatok során alkalmazott röntgen sugárzás, meg még kismillió dolog, amikkel a pánikot keltik.

Egészen magas szinten tudunk rettegni. Ez egyeseknél valami szuperképesség lehet.

KÜLÖN A FELELŐSSÉGRŐL

Érdemes szót ejteni arról, hogy a felelősség kérdéséhez milyen hozzáállásunk is van. A magyar társadalom történeti okokból nagyon állami gondoskodás centrikus. Más európai társadalmakhoz képest a problémákért való felelősséget sokkal nagyobb arányban vetítjük külső tényezőkre és a megoldásban is sokkal nagyobb hangsúlyt helyezünk az állami felelősségvállalásra, míg önmagunk szerepét rendszeresen alulbecsüljük. Erre általában pedig nagyon jó anekdotikus érveket gyűjtünk (pl. ilyen a Churchill-érv: az öreg szivarozott, ivott és mégis 90 évet élt, ennek verziója itthon a "nagyapám is" címmel fut - ezt tudjuk egyébként fordítva is). Alapvető probléma, ha egy ilyen komplex jelenséget anekdotikus esetekkel próbálunk igazolni vagy cáfolni. De alapvetően a társadalmi-politikai környezet és kultúra is ezt az attitűdöt erősíti, hiszen az egyéni felelősségre építve az állam nem tetszeleghet a megmentő szerepében, a másik oldalról meg nem hibáztatható bármiért (is)...

A mocskos liberális individualista társadalmakban általában fordítva van, az egyén akár a prevencióban, akár a terápiás akciókban sokkal felelősségteljesebben jelenik meg, s bár fontos az állami ellátórendszer, az öngondoskodásnak sokkal nagyobb szerepe van, még akkor is, ha látszólag nem kontrollálja az egyén közvetlenül az adott tényezőt- ez esetben a tudatos társadalmi aktivitáson keresztül viszont megvan a kontroll érzete (...és ez nálunk szintén komoly hiányosság).

A daganatos megbetegedések nagyon erős érzelmi választ váltanak ki, sokkal kevésbé racionálisan közelítünk a problémához, mint bármely más, potenciálisan haláloki megbetegedéshez. Közel sincs ilyen félelmetes aurája a szintén évtizedek alatt kialakuló szív-érrendszeri betegségeknek vagy a cukorbetegségnek, pedig hát azok sem éppen kellemesek, és nem kevés halálozásban van meghatározó szerepük - és szintén magas az életmódbeli tényezők szerepe. Ennek a pszichológiai okairól lehet merengeni, ebbe most nem mennék bele.

Minden esetre tudatosítani kell, hogy a daganatos megbetegedések mindig egy összetett okrendszerre épülnek, ebben vannak belső és külső tényezők, viszont a betegség mögött álló pontos ok-okozati rendszer teljesen egyéni képet mutathat, ezt pontosan felderíteni tényleg csak utólagosan lehet. A racionális viselkedésben annyi, hogy az ember a kockázati egyenletben megkeresi azokat az elemeket, amiket befolyásolni tud és elkezdi azokat lehetőségéhez mérten minimalizálni. Lesznek olyan tényezők, amik felett nem tudunk érdemi befolyást gyakorolni, meg lesznek olyanok, amiken mi magunk nem akarunk változtatni, de összességében több tényezőt lehet kezelni. Az általunk nem kontrollálható dolgok esetében pedig kénytelenek vagyunk elfogadni, hogy nincs hatalmunk fölöttük, ebben jó részben a szerencsére vagyunk utalva.

Innen folytatjuk a lehetséges beavatkozásokkal és azok problémáival...

Csúnya szarkazmussal elmondható, hogy a rákot okozó dolgoknál csak a rákot (is) meggyógyító dolgok köre a bőségesebb. nem is tudom, mi ez a rengeteg beteg ember (de tudom: gyógyszemaffia, szabadkőművesek, gyíkemberek, chemtrail, védőoltás, Soros...)

Források:

1. A fenntartható fejlődés indikátorai Magyarországon, 2018. KSH. LINK
   
2. Nemzeti Rákregiszter. LINK 
3. Schaff Zsuzsa: Tények a HPV elleni védőoltásról. 2019.szeptember 11. Tudomány.hu. LINK
4. Cancer prevention and control. WHO. LINK
   
5. Kásler M, Ottó Sz, Kenessey I: A rákmorbiditás és -mortalitás jelenlegi helyzete a Nemzeti Rákregiszter tükrében. Orv. Hetil., 2017, 158(3), 84–89.
6. Ten Leading Causes of Death and Injury. CDC. LINK