Volt szerencsém egy rövid előadást tartani a paleolit étrend cukorbetegségben történő alkalmazásáról Budapesten (ezúton is köszönöm a lehetőséget a szervező Cukorbetegek Budapesti Egyesületének). Nyilván 20 perc nagyon kevés a témához, mind a cukorbetegség, mind a paleolit étrend rendkívül nagy téma – főként akkor nehéz az ember élete, ha mindkettőt egyszerre kell bemutatni, felmutatva a lényegi kapcsolódásokat. De a blog keretein belül adott a lehetőség, hogy írásban egy kicsit bővebben körbejárjuk a témát, elidőzve egy-egy olyan kérdésnél is, ami fontos lehet a megfelelő tárgyalásához.És előre is elnézést: a szokásosnál hosszabb írás következik annak ellenére, hogy magam is szomorúan megállapítottam, hogy sok téma részletes bemutatásáról le kellett mondanom.
PÁR GONDOLAT A CUKORBETEGSÉGRŐL
Alapvetően a cukorbetegségnek 2 fő típusa van: az egyik az inzulin-termelés elégtelensége miatt alakul ki - ez az I. típusú, vagy inzulin függő cukorbetegség (IDDM), a másik alapja az inzulin-hatás elégtelensége (inzulinrezisztencia, II. típus, nem inzulinfüggő - NIIDM). Természetesen vannak még egyéb formái a cukorbetegségnek, de azok alapvetően a két fő típus jellemzői alapján ítélhetőek meg, étrendi terápiájuk is azokra épül.
A két változat étrendi kezelése abban hasonló, hogy jellemzően az egészséges étrendnél meghatározott elvek érvényesülése a cél, a szénhidrátbevitel szoros kontrollja mellett. Ez utóbbi az átlag táplálkozáshoz képest a szénhidrát-bevitel mennyiségi és minőségi jellemzői tekintetében megszorítás jelent, egy átlagos magyar étrendhez képest kb. felére is visszaeshet a bevitel, jó esetben az összetétel is jelentősen eltér. Ehhez járulékosan kapcsolódnak olyan diétás beavatkozások, amik a túlsúlyhoz vagy éppen a szövődmények megelőzéséhez, kezeléséhez kapcsolódnak. Alapvető elvárás, hogy a cukorbeteg esetén az egyéni anyagcsere aktuális állapotához, az életvitel egyéb jellemzőihez illeszkedjen az étrend: a modern dietoterápia elsődleges célja az, hogy ne a betegség határozza meg az egyén életvitelét, hanem a terápiás eszköztár (beleértve az étrendet is) dinamikusan illeszkedjen a beteg életviteléhez, lehetőségeihez. Ennek természetesen megvannak a maga korlátai, de egy jól működő orvos-dietetikus-beteg rendszerben ma már sok olyan dolog megvalósítható, ami korábban szinte elképzelhetetlen volt (pl. versenysport). Ez első sorban az I. típusú cukorbetegek életminőségét javította számottevően, de ma már egy II. típusú diabéteszes személy is képes hosszú évtizedekig (potenciálisan élethosszig) rendezett anyagcserét fenntartani.
Étrend tekintetében hangsúlyozni kell a rugalmasságot: a 2015. évi ADA (American Diabetes Association) ajánlása nem rögzíti a makrotápanyagok közötti arányokat, ezt gyakorlatilag rábízza a kezelő szakemberre, hogy az egyénhez igazítva határozza meg. Összességében a tendencia 50% alatti szénhidrát-arány felé mutat, de az ajánlás is hangsúlyozza, hogy a mennyiségi kérdéseknél sokkal fontosabbak a minőségi jellemzők.
A PALEOLIT ÉTRENDRŐL
A paleolit étrend történeti áttekintését, irányzatait most nem részletezem, ezekről írtam már több alkalommal (1. rész, 2. rész, 3. rész, 4. rész, 5. rész). A korábbi cikkeben írtakhoz képest annyi kiegészítést tennék, hogy a hazai paleolit irányzatok rendkívül dinamikusan fejlődnek - és sajnos nem abban az irányban, amerre kellene.
A klasszikus 4 pillér mellé sajnos egyre nagyobb súllyal kapaszkodik fel az alternatív irányzatok rákfenéje, az elbulvárosodás. Az egyes irányzatok közötti, szakmai párbeszédnek nem, inkább oda-visszacsapkodásnak minősíthető "vita" (pl. Tóth Csaba vs. Szendi Gábor) mellett említhető az érdekes gazdasági alapokra helyezett "együttműködés" Szendi Gábor - Schobert Norbi között, vagy az ígéretesen induló, gyakorlatilag középkategóriás életmód-magazinná erodálódott Paleolit magazin története. Személy szerint kezdem veszélyben érezni a paleolit étrendben egyébként alkalmazható tudások, potenciális lehetőségek megvalósulását, maga a mozgalom elég sokat tesz annak érdekében, hogy saját szakmai hitelességét porig rombolja. Na, nem morgolódok tovább...
De térjünk vissza a cukorbetegséghez.A paleolit étrend kifejezetten sokat foglalkozik a cukorbetegséggel, illetve annak kialakulásával, megelőzésével. Szendi Gábor rendszeresen, nagy terjedelemben ír a témáról, Tóth Csaba könyvében is közel 80 oldalnyi az erről szóló fejezet. A gond nem is feltétlen a javasolt megoldásokkal van, hanem a szórt alakzatban elhelyezett tények között pókhálóként feszülő, hangulatkeltő megnyilvánulások ( 2-es típusú cukorbetegség mesterségesen fenntartott anyagcserezavar - ez egy fejezet címe...). Számomra felfoghatatlan, miért nem lehet normálisan tárgyalni a témát, hogy lehet minden adat, tény, intézkedés mögött azt megtalálni, hogy a hagyományos egészségügy idióta és/vagy gonosz - és minden idiótasága ellenére zseniálisan megszervezett, világméretű összeesküvésben írtja az embereket más, hasonló világmaffiákkal karöltve, miközben jobb sorsra méltó világraszóló zsenik ismereteit söpri a fiókba. És még csodálkoznak, hogy a konvencionális egészségügy nem partner a kérdések megvitatásában. Bocs, ez megint morgás volt.
Nézzük meg inkább a paleolit étrendi ajánlásokat a cukorbetegség szemszögéből, először a kerülendő, majd a javasolt élelmiszer-csoportkora vonatkozóan is.
GABONAFÉLÉK
A gabonafélék tiltása a paleolit étrendben három okra épül. A gabonafélék esetében (ide értve most a glutént nem tartalmazó fajtákat) az egyik fő probléma a magas szénhidrát-tartalom, amihez társul, hogy a gabonafélékből magas glikémiás indexű élelmiszerek, ételek készülnek, ennek pedig mindkét fő cukorbetegség típus esetén van jelentősége. Itt a cukorbetegek étrendje is komoly határokat húz, bár teljes tiltás helyett megelégszik a mennyiség korlátozásával és bizonyos minőségi kritériumok felállításával.
A gluténtartalom a II. típusú cukorbetegség szempontjából jelen tudásunk szerint nem releváns tényező. Az I. típusú cukorbetegség esetén van kapcsolat a glutén-érzékenységgel: az I. típusú cukorbetegek között több a glutén-érzékeny - vizsgálatoktól függően, beleértve a tünetmentes glutén érzékenységet is 3-6% körül arányról van szó. Több tanulmány javasolta is, hogy a két betegség összekapcsolódása miatt a cukorbetegeket szűrjék glutén-érzékenységre - ezzel magam is maximálisan egyetértek, sőt a gyermekkorban diagnosztizált lisztérzékenység (és tejérzékenység) esetén szűrni lehetne az I. típusú cukorbetegségre utaló jeleket (inzulin-antitestek). De ha már itt vagyunk, az alapvető fontosságú a kockázatot jelentő genetikai variánsok (HLA DQ2 és DQ8) szűrése lenne, ezek megléte ugyanis egyaránt megalapozza a cöliákia és a I. típusú cukorbetegség eseteinek döntő részét.
Jelen pillanatban nincs igazoló adat arra, hogy a glutén közvetlenül maga okozná a cukorbetegséget vagy a glutén kiiktatása érdemi pozitív hatással lenne a már kialakult inzulinhiányos cukorbetegségre (egyes vizsgálatokban a kórfolyamat ugyan lassult, de nem állt le). Az nem kizárható, hogy van szerepe az autoimmun folyamatban, de lehet ugyanúgy következménye is ennek, mint a cukorbetegség (erre utal az, hogy egyes vizsgálatokban a glutén-érzékenység a cukorbetegség kialakulása után jelent csak meg). Arról már ne is beszéljünk, hogy mai napig nem lehet eldönteni, hogy a glutén-tartalmú étrendek bevezetése melyik időpontban javasolt, mely időszakok jelentenek fokozott kockázatot az I. típusú cukorbetegség szempontjából. Nagyon sok itt még a nyitott kérdés, van mit bőven kutatni és vitázni.
A harmadik támadáspont a lektinek köre, de attól eltekintve, hogy egyeseknél van tényleges allergia (pl. búza-agglutinin, WMA), a cukorbetegség szempontjából nincs jelentősége.
TEJTERMÉKEK
A kazein a gluténhez hasonló bűnbak. Az I. típusú cukorbetegség esetén ugyanazok a kérdések fennállnak, mint a glutén esetén, de talán még nehezebb igazságot tenni, mint a gabonafélék esetén. Itt is szerepet játszanak genetikai tényezők (HLA DRB1, DQA1 és DQB1), és valószínűleg szerepe van a szoptatási időszak hosszának, a tejfehérjét tartalmazó ételek megjelenésének a hozzátáplálás során - de hogy inkább korábban vagy később adjuk, ebben megint nagy viták vannak. Az biztos, hogy kialakult I. típusú cukorbetegségnél a kazein megvonásának már érdemi hatása nem várható, hacsak nem derül ki az illetőről, hogy tejfehérje-érzékenysége is van (az együttes előfordulásról közel sem találtam olyan jó adatokat, mint a glutén esetén).
A tejfehérje szénhidrát-anyagcserére gyakorolt káros hatásáról már írtam (Hogyan ne vizsgáljuk a tej káros hatásait?), az ottaniak alapján erősen megkérdőjelezhető, hogy az egészséges étrendi ajánlásoknak megfelelő tej és tejtermék-fogyasztás (0,5 l tejnek megfelelő tejtermék összesen) érdemi kockázatot jelentene a cukorbetegség szempontjából.
A tejcukor kérdése sokkal érdekesebb: a gyakorlati tapasztalat az, hogy a tejfogyasztás képes megborítani egy cukorbeteg anyagcseréjét – éppen emiatt a tejfogyasztást a legtöbb cukorbeteg esetében pontosan le kell szabályozni, esetleg el is kell hagyni és fermentált tejtermékekre kell váltani (pl. sajtok).
HÜVELYESEK
A paleolit irányzatok kerülik a hüvelyeseket, mert lektineket tartalmaznak, a szója egyéb, minősített gonoszságokra képes (mint fito-ösztrogén forrás). Cukorbetegség esetén ezeknek a tényezőknek nincs hatásuk, sőt, mint alacsony glikémiás indexű szénhidrát-források (kivéve zöldborsó, mert az kicsit trükkösebb), gond nélkül elhelyezhetők a cukorbetegek étrendjében.
BURGONYA
A burgonya jelentős szénhidrátforrás, ráadásul elkészítve magas glikémiás indexű is (nyersen meg nem esszük), emiatt a cukorbetegek étrendjében erősen korlátozott mennyiségben fordulhat elő. A paleolit étrendben emellett ott van a szolanin, mint probléma - a szolaninnal kapcsolatos aggodalomról szintén írtam az édesburgonyánál, ennek a cukorbetegség szempontjából nincs érdemi jelentősége. Ellentétben az alternatívaként javasolt édesburgonya szénhidráttartalma gyakorlatilag a hagyományos burgonyával azonos korlátozásokat tesz szükségessé - bár némelyik paleo irányzat javasolja fogyasztását, cukorbetegek esetében óvatosabb hozzáállást igényel.
CUKOR
Mint azt jól tudjuk, a cukor a halál egyik fehér inkarnációja. A paleolit étrend erősen küzd a hozzáadott cukor ellen, és részemről ezért a kezdeményezésért nagy elismerés illeti őket (ha mondjuk nem csinálnának ebből bulvártémát, még nagyobb lenne az örömem, de hát nem adatik meg minden, amit az ember szeretne). Ha nem is kellene a hozzáadott cukrot száműzni teljesen, azért komolyan kellene venni a WHO új ajánlást a napi energiabevitel 5%-ban meghatározott határérték tekintetében - ennek most kb. jó 3-szorosát fogyasztjuk.
Külön kategória e tekintetben a fruktóz, amit a paleolit irányzatok külön is veszélyesnek tartanak, egyes helyeken erre való hivatkozással már a gyümölcsfogyasztást is korlátoznák. Ennyire nem vészes a helyzet, a zöldségekben, gyümölcsökben fellelhető fruktózmennyiség biztos nem káros az egészségre - de az biztos, hogy a hagyományos kristálycukor kiváltása fruktózzal nem volt éppen a legjobb ötlet a diabetológia történetében. A nagy mennyiségű fruktóz fogyasztása ugyanis ténylegesen problémaforrás. Sajnos láttam olyan cukorbeteg „süteményeskönyvet”, aminek a fő ötlet-eleme az volt, hogy cukrot következetesen lecserélte fruktózra. Sajnos a betegek jelentős részében úgy tudatosul, hogy fruktózt enni lehet, mert diabetikus.... hát nem így van. Ezzel kapcsolatban szeretném idézni Bíró György professzor szavait (csak hogy senki se mondhassa, hogy a hagyományos dietetika eltussolja a fruktózzal kapcsolatos gondokat):
A vizsgálati eredmények alapján kellő bizonyíték áll rendelkezésünkre az italok, élelmiszerek szabad fruktóz tartalma csökkentésének szükségességére, a szabad fruktóz fogyasztásának mérséklésére, amely, természetesen, nem vonatkozik a gyümölcsökre
A cukorfogyasztás okozta egészségügyi kockázat tény - ezt nem vitatja senki. A gond azzal van, hogy a jelenséget tömeghisztéria övezi, ami ellehetetleníti az érdemi párbeszédet a szükséges intézkedéseket illetően.
ZÖLDSÉGEK, GYÜMÖLCSÖK
Abban alapvetően egyezik a dietetika és a paleolit étrend álláspontja: a zöldségekből és gyümölcsökből sokat kell fogyasztani - alapvető élelmiszerei az emberi táplálkozásnak. Maga az ADA ajánlás is a fő szénhidrátforrások felsorolásában messze a gabonafelék elé helyezi ezt a csoportot. Itt problémát jelenthet, hogy a cukorbetegség étrendje korlátokat állít fel, a nagy mennyiségű, gyorsan felszívódó tartalom miatt egyes zöldségek, gyümölcsök (banán, szőlő, sütőtök, dinnyefélék) fogyasztása átgondolandó. Bármikor, bármit nem lehet.
OLAJOS MAGVAK
Az olajos magvak a paleolit étrendben egyfajta gabonapótló szerepkörrel bírnak (lásd: maglisztek és a belőlük készült "pékáruk"). A gesztenyét leszámítva szénhidráttartalmuk, glikémiás indexük alacsony, így fogyasztásuk a cukorbetegeknél nem problémás, de a rendszeres fogyasztásnak azért vannak hátrányai: a magvak magas fitinsav tartalma leronthatja az ásványi anyagok felszívódását.
HÚSOK
A húsfogyasztás a paleolit étrendben alapvető, fontos a változatos, sokoldalúan elkészített húsételek fogyasztása. Ezzel önmagában nem lenne gond, cukorbetegség esetén a kialakuló veseszövődmények esetében már ez az élelmiszerkör is korlátozás alá esik. Érdemes szót ejteni a belsőségekről, melyet a paleolit étrend annak ellenére hanyagol, hogy a étrendi koleszterinnel kapcsolatos aggályokat (részben jogosan) nem veszi figyelembe.
Ami fontos tétel (lehetne) a paleolit étrendben, az a halfogyasztás. Az élettanilag fontos többszörösen telítetlen ω3 zsírsavak (EPA, DHA) egyetlen releváns étrendi forrása a hal, a növényi ω-3 források hasznosulása sajnos elég rossz (kb. 5% körüli adatokat találtam). A hazai halfogyasztás rendkívül alacsony, a heti 3 alkalom lenne az ideális (és itt nem a csontszáraz filézett halra gondolok) ahhoz, hogy a pozitív hatások érvényesülhessenek - és ez a cukorbetegség szövődményei szempontjából is preventív hatással bírna.
TOJÁS
A tojás a végletek áldozata, pedig a mértékletes fogyasztása nagyon is beilleszthető az aktuális dietetikai ajánlások szerinti étrendbe is. Értékes tápanyagforrás, a paleolit étrend egyes irányzatai emiatt akár napi több tojás fogyasztását javasolják. A cukorbetegek étrendjében érdemi korlátozást szintén a szövődmények okán kell csak bevezetni.
A paleolit étrend svéd vizsgálatának eredményeinek hazai viszonyokra történő átültetése azért is problémás, mert ott a nem paleósok is sokkal több halat és tengeri herkentyűt fogyasztanak, ez pedig jelentősen megváltoztatja az étrend jellemzőit.
MIT TUD(HAT) A PALEOLIT ÉTREND A CUKORBETEGEKNÉL?
Sajnos a paleolit étrend hatásait illetően nem dúskálunk kutatásokban. A hatásosságot alátámasztó eredmények többsége közvetett, illetve az étrend valamely résztulajdonságát vizsgálja. Teljes étrendi összehasonlításból elég kevés van, a már részletesen tárgyalt két vizsgálatból (Österdahl et al, 2009 és Jönsson et al, 2009) egyet végeztek cukorbetegeken, és igazából komolyan csak a Jönsson-Lindeberg-féle vizsgálatot lehetne alapul venni annak ellenére, hogy a két vizsgálat nagyságrendileg azonos hatásokat mutatott ki.
Az Österdahl féle vizsgálat tápanyag-összetétele kontroll és paleo étrenden lévő csoportban.
Ugyanez Jönsson - Lindeberg esetében cukorbeteg kontroll és cukorbeteg paleo csoporttal.
ENERGIA - A paleolit étrend mindkét vizsgálatban alacsonyabb energia-bevitelt biztosított, ez alapvetően a magas szénhidráttartalmú élelmiszerek elhagyása miatt következett be. Ezzel együtt csökken az étrend energia sűrűsége (nagyjából: egységnyi tömegre eső kalóriák száma). A paleolit étrendben a kieső szénhidrát-energiát más tápanyag mennyiségi növekedése nem pótolta. Ez a tulajdonsága az étrendnek elsősorban a II. típusú cukorbetegségnél lehet előnyös, annak fő kockázati tényezője a túlsúly - a legmagasabb szintű evidenciaszinten igazolt, hogy a testsúly rendezése jelentős pozitív hatással van az anyagcserére. Itt a BMI vonatkozásában nem is a 25, hanem inkább a 23 lenne a megcélzandó érték, különösen azoknál a személyeknél, ahol a II. típusú cukorbetegség kockázati tényezői (fizikai inaktivitás, családi halmozódás, stb.) egyértelműen fennállnak.
Önmagában az energiabevitel csökkenése fontosabbnak tűnik, mint az étrend tápanyag-összetétele. Tévedés ne essék, ez nem azt jelenti, hogy bedobjuk a gyeplőt a paripák közé - egészen jól dokumentált, hogy az egyes tápanyagok mennyisége, egymáshoz viszonyított aránya milyen hatásokkal van a szervezetre, arra is van nem kevés vizsgálat, hogy az eltérő tápanyag-arányok hogyan befolyásolják pl. a fogyást (például). Itt inkább arról van szó, hogy az egyéni vonásokat figyelembe véve a szakembereknek tágabb mozgástere van, felépíthet az aktuális étrendi ajánlásoktól eltérő összetételű étrendet is.
FEHÉRJE - A bevitt mennyiségben a két vizsgálat kis mértékű növekedést rögzített, ugyanakkor a napi energiamennyiségen belüli arány jelentősen nőtt, ez szintén a szénhidrát-csökkentés eredménye. A fehérje relatív bősége szintén kedvez a testsúlycsökkentésnek, ugyanakkor a II típusú cukorbetegség esetén növelheti az inzulin-elválasztást, emelheti a hipoglikémia kockázatát. A cukorbetegséghez társuló veseszövődmények esetében a paleolit étrend fehérjebősége problémás lehet – de éppen a 2015-ös ADA ajánlás rögzíti, hogy az albuminuria (vizeletben megjelenő fehérje) még nem ok a fehérjebevitel csökkentésére - ez újdonság.
ZSÍR - Bár a paleolit étrend fő energiaforrásként a szénhidrátok helyére a zsírt helyezi, még a telített zsírsavakat rehabilitálja is ennek érdekében. A két vizsgálatban paradox módon a zsírbevitel érdemben nem emelkedett, hanem csökkent (!), bár az energia-bevitelen belüli arány nőtt. Meglepő módon a paleolit étrendekben a telített zsírok mennyisége és aránya is csökkent, a bevitel a telítetlen zsírok irányába tolódott el. A svéd vizsgálatban egészen jó ω6/ω3 arány értek el, de itt hozzá kell tenni, hogy itt Svédországról beszélünk, ahol a halfogyasztás a magyar átlag 2-3-szorosa (kb. 28 kg/fő/év), a hazai paleo közösség tekintetében vannak kétségeim, hogy ugyanez a hatás megvalósul-e.
SZÉNHIDRÁT - A legjelentősebb változás ezt a tápanyagot érinti. A nem diétázókon végzett vizsgálatban a szénhidrát-bevitel gyakorlatilag megfeleződött, de a cukorbetegeknél végzett vizsgálatban is 30%-kal csökkent a bevitel. A svéd kísérletben érdekes módon a paleolit étrend ugyanannyi egyszerű szénhidrátot (mono- és diszacaharidot, szukrózt) tartalmazott, mint a cukorbeteg étrend, viszont a paleolit étrendnél a csökkentett szénhidrát-tartalom miatt ez összességében nagyobb részarányt (84%) jelentett. A jelenség mögött az áll, hogy a paleolitnál kiesnek a döntően keményítőt tartalmazó gabonafélék és a burgonya - a zöldségek, gyümölcsök viszont jellemzően nem keményítőt tartalmaznak, hanem egyszerűbb szénhidrátokat. Mint azt a zöldségek-gyümölcsök esetében írtam, itt figyelembe kell venni az egyes nyersanyagok jellemzőit, nem lehet a teljes palettát kritika nélkül átemelni egy cukorbeteg étrendbe. A fruktóz-bevitel a szerzők szerint a paleolit étrendnél volt magasabb, ez szintén a gyümölcsfogyasztás egyik "mellékhatása", nem pedig hozzáadott fruktóz volt.
Ez alapján érdemes megjegyezni, hogy a paleolit étrend cukorbetegek körében történő alkalmazása esetében a szénhidrátbevitel csökkenése önmagában nem feltétlen elegendő, szükséges a megmaradó szénhidrátforrások (zöldségek, gyümölcsök) cukorbetegség étrendje szerinti felülvizsgálata is. Nyilván más kezelést igényel egy kezdődő, hiperinzulinémia vagy csökkent glükóz-tolerancia stádiumában járó II. típusú diabétesz és mást egy előrehaladott, már inzulintermelési elégtelenséggel is összekapcsolódó diabétesz, de éppen azok a kérdések azok, amikben egy laikus paleózó nem fog könnyen utat találni magának szakember segítsége nélkül.
MIKROELEMEK, VITAMINOK - A két vizsgálat szintén egyöntetű abban, hogy paleolit és a kontroll étrend is biztonságosan az ajánlások feletti mikroelem és vitamin-bevitelt biztosított. A paleolit étrend esetében a tejtermékek kihagyása jelentősen csökkentette a kalcium bevitelét, a hivatalos ajánlás felére – ezt egyik esetben sem sikerül az étrend részéről megfelelő módon biztosítani. A régebbi D-vitamin ajánlást (5-15 mcg – 2-600 NE) mindkét étrend fedezte, az újabb, emelt dózisú D-vitamin ajánlást (50-75 mcg – 2-3.000 NE) egyik étrend sem. A paleolit étrend magasabb mikrotápanyag szintje viszont nincs érdemi hatással a cukorbetegségre (sőt a cukorbetegségre javallt (vitamin és/vagy ásványi anyag, illetve gyógynövény alapú) étrend-kiegészítők hatása is megkérdőjelezhető.
Nyomelem és vitamin bevitel az Österdahl féle vizsgálatban.
EGYÉB ÉRVEK A PALEOLIT ÉTREND MELLETT
A klasszikus diabétesz étrend (ADA ajánlások alapján) és a paleolit étrend összehasonlítása során azt kapták, hogy mindkét étrend hatásos volt az anyagcsere javulásában, a paleolit étrend hatása intenzívebb, nagyobb mértékű volt, de ennek a vizsgálatnak a gyenge pontja a kis minta volt (24 főre nehéz azért evidenciát építeni). Ez a hatás az étrend fő paramétereit nézve érthető.
Más vizsgálat szerint a paleolit étrend egyes vizsgálatokban azonos energiatartalomnál „laktatóbb” volt (viszonyítási alap a mediterrán étrend volt), ez a szempont szintén figyelemre méltó lehet, hiszen az éhségérzet csökkenése hasznos lehet az étrendi előírások betartásában.
ÉS AKKOR MI A PROBLÉMA?
Az első és legfontosabb gondom (még mindig), hogy a paleolit étrendnek nincs egységes étrendi iránymutatása, így nem megoldott az egyéni étrend-tervezés és a diétás kontroll. Gyakorlatilag nem lehet tudni, ki, mit csinált „paleózás” címén, mert fél tucat fő irányzat és azok egyéni variánsai jöhetnek szóba – ezek között pedig akkora különbségek lehetnek (gondoljuk pl. a Tökéletes Egészség Diéta és a ketogén változat hozzáállására a szénhidrátokhoz), hogy nem tudjuk az étrend pontos összetételét, hatását megbecsülni. Mindamellett, hogy ez a potenciális előnyök kiaknázását megnehezíti, behozhat a képbe olyan kockázatokat, amiket nem szívesen szeretnénk a cukorbetegség egyébként is népes kockázati listája mellett látni.
Tegyük hozzá halkan, hogy a paleo témában elvégzett vizsgálatok eredményei azért kellő óvatossággal kezelendők. A legtöbb vizsgálat esetében kis minta, rövid időtartam és kutatási hibák miatt nagyon kevés érdemi információval rendelkezünk, a témába vágó metaanalízisekben úgy szórják a mezőnyt, hogy rossz belegondolni is, mennyi munka ment pocsékba (ennél rosszabb arány talán csak az autizmus étrendi vizsgálatainál láttam, ott mintha direkt kukába dolgoznának.)
Ami ellene szól, az a teljes élelmiszercsoportok indokolatlan kiiktatása. Nem megfelelő alkalmazás mellett potenciálisan egysíkúvá válhat az étrend, különösen a ketogén, vagy más étrendi irányzatokkal (vegetáriánus) kombinált változatok esetén. A dietetika fontos alapelve, hogy nem tiltunk el senkit semmitől, ha arra nyomós (egészségügyi megalapozottságú) indokunk nincs. Ha valaki önként (etikai, vallási, egyéb okból) lemond egyes élelmiszercsoportok fogyasztásáról, az is okozhat nehézségeket, de ha még külön letiltunk újabbakat, az még jobban szűkíti a szakember és a beteg mozgásterét.
További problémának látom a laikus (ön)diagózis és kísérletezés területét, különösen, ha az ellátó egészségügyi személyzet tudta nélkül, vagy annak tanácsa ellenére történik. Tévedés ne essék, a hazai egészségügyben sajnos létezik az a jelenség, hogy a beteg véleményét, kérdéseit, álláspontját meg nem hallgatva döntenek a sorsa felől és a lehetséges alternatívákat figyelembe sem véve utasítják egy sablon étrend követésére, komoly gondok vannak az orvos-beteg közötti kommunikációval is (épp erre volt egy kiváló előadás az MCB napon). Ez kétségtelenül nem megfelelő eljárásrend, de ennek ellentételezésére sem elfogadható, hogy a beteg a saját feje után kísérletezget és közben rosszabb esetben még csak nem is tud erről az ellátó szakorvos, dietetikus.
A bulvárosodás, áltudományos popularizmus, ami ráragadt a paleolit étrendre sajnos nagyon sok kárt tud okozni - mint azt az elején is írtam: a még hasznosítható elemeket is tönkreteszi. Ha keverjük a valós, tudományosan igazolt állításokat a fiktív tanácsokkal, akkor a legtöbb beteg nem fogja tudni a két kategóriát egymástól elválasztani és rossz döntéseket fog hozni – ennek pedig az egészsége látja kárát. Ha például valaki azért abbahagyja egy gyógyszer szedését, mert a potenciális mellékhatásoktól tart, jó eséllyel hamarabb fog egészségkárosodást szenvedni a főhatás hiánya miatt – de ezt nyilván az adott készítmény ellen érvelő szerzők nem fogják közölni. Sajnos a paleo források alapján erre vannak reális esélyek, nagyon sok ilyennel találkoztam az elmúlt néhány hónapban.
A vizsgálatok azt is jelezték, hogy adott étrend esetében nem csak az alapvető összetétel az, ami meghatározza a hatásosságot. Egyéb környezeti tényezők, pl. a betegoktatás nagyságrendekkel javíthatja a hagyományos étrendi beavatkozások hatékonyságát is, és ez a paleolit étrendnél szórványosan van csak jelen (de tény, hogy érzik az igényt és reagálnak is rá, ennyi főzőklubot szerintem sehol nem tartanak).
TANULSÁG?
Mindent összevetve, a mérsékelt, kiegyensúlyozott paleolit étrendekre építve, felkészült szakember támogatásával és kontrolljával összeállítható olyan étrend, amely megfelel a cukorbetegség esetében támasztott étrendi elvárásoknak. Ezt azért is fontos hangsúlyozni, mert tisztázni kell, hogy pontosan mit is szeretne a beteg paleolit címszó alatt alkalmazni, ezen felül önmagában az alkalmazott paleolit étrendet is testre kell szabni a cukorbetegségnek megfelelő kritériumok, ezen belül is az egyén aktuális anyagcsere-állapota, életvitele szerint.
Összességében kétséges, hogy a paleolit alapú étrend hatékonyabb lesz, mint az egészségmegőrző étrendi ajánlások alapján összeállított étrend. A vizsgálatokban megfelelő betegoktatás után, a diétahibáktól mentes klasszikus diabétesz étrend is hatásosan rendezte az anyagcserét, a paleolit étrend is csak akkor éri el optimális hatékonyságát, ha hasonló szakmai támogatás mellett alkalmazták - nem könyvből vagy a szomszédasszonytól vesszük az információkat.
A klasszikus étrendi ajánlások fő elve, hogy a szükségesnél több korlátozást nem alkalmazunk – a paleolit étrend korlátozásai az esetek jelentős részében indokolatlanok lehetnek, a közvetett hatások megítélése általánosságban pedig elég nehéz.
Egy felkészült szakember kezében a paleolit eszköztára hatékony eszköz lehet, a cukorbetegséggel társult cöliákia, más allergiák, intoleranciák esetében jó ötleteket lehet meríteni akár diagnosztikus, akár terápiás vonalon. Itt érdemes azt megjegyezni, hogy a paleolit receptúrák szerintem kreatívak, némi testreszabás után jó ötleteket meríteni belőlük (na jó, azért a tápióka-keményítős, meg a zöld banános, olajtalanított maglisztes, bio kókuszzsíros megoldásokat elég furcsának gondolom, és vannak itt még értelmetlen dolgok), ugyanakkor arra nagyon kell vigyázni, hogy akinek kalapács van a kezében, az ne nézzen mindent szögnek...
A fent látható zöldségek és gyümölcsök mind paleo-kompatibilisek,de nem mindegyik fér bele korlátozások nélkül egy cukorbeteg étrendjébe.
PALEO-KETOGÉN (PK) VS. CUKORBETEGSÉG
A végére maradt még egy kritikus kérdés, amit a fővonalas paleolit étrendektől való eltérés miatt külön kell tárgyalni: a plaeo-ketogén rendszer. A ketózis önmagában is érdekes kérdés, magán a paleolit irodalmon belül is vannak támogatói - ellenzői, érvek pro és kontra (most a "házon belüli" harcokba ne is menjünk bele). A ketózis egy alternatív anyagcsere út, mely a szervezet túlélését biztosítja meghatározott helyzetekben (éhezés, alacsony szénhidráttartalmú étrend). A cukorbetegség esetén probléma az, hogy a szénhidrát-anyagcsere zavar áll fenn, ilyen esetekben a ketogén étrend hatása bizonytalan. Önmagában egy II. típusú cukorbeteg esetében sem látok olyan előnyét a ketogén étrendnek, mely arányos a megvalósításhoz szükséges erőfeszítésekkel, illetve összevethető a potenciális kockázatokkal, hátrányokkal. Egyszerűen megfogalmazva: kisebb erőfeszítésekkel is el lehet érni a terápiás célokat. Az most egy külön vita, hogy a II. típusú cukorbetegség esetén a laborértékek normalizációja (vagy a normál tartomány felé történő változása) mennyire tekinthető tényleges gyógyulásnak és mennyire tünetmentességnek.
Ami a súlyos gondot okozza, az a ketogén étrend alkalmazása I. típusú cukorbetegeknél.Itt a fő gond az inzulintermelés részleges vagy teljes leállása. A szervezet működéséhez akkor is szükséges inzulin, ha szénhidrátmentes étrendre tér át - ilyen viszont a gyakorlatban nincs. Amennyiben van maradvány inzulin-termelés, ami a szervezet belső szénhidrát-termelése (glükoneogenezis) és egy minimális külső bevitel (10-30 g/nap) szempontjából elégséges, és képes biztosítani a szabályzó szerepét, akkor látszólag a PK diéta sikeres lesz, hiszen külső inzulinbevitel nélkül, viszonylag korrekt vércukor értékek produkálása mellett életben tartja az érintettet. Ez azonban nem tekinthető gyógyulásnak, mert kis diétahibák is az anyagcsere felborulását fogják eredményezni. Épp az érintett oldalon közzétett cikk igazolja, hogy még részlegesen megmaradt inzulin-termelés mellett is mennyire szigorúan kell venni az étrendet - a legkisebb "bűnözést" sem tolerálja az anyagcsere. Ezzel szemben a konvencionális kezelésben fényévekkel nagyobb mozgástere van az érintettnek. Ha pedig a maradvány inzulintermelés megszűnik (ez az esetek többségében előbb-utóbb megtörténik), akkor az inzulint mindenképpen külsőleg kell pótolni - ezt nem lehet megkerülni paleo-ketogén étrenddel sem - függetlenül attól, hogy képes-e, és ha igen, milyen mértékben képes a folyamatot lassítani.
Bár az irányzat fő hazai képviselőjének honlapján a PK sikerekről lehet olvasni, sajnos komoly, kórházi beavatkozást igénylő egészségügyi krízis is kialakult már a paleo-ketogén étrend következtében I. típusú cukorbetegnél. A Magyar Diabetes Társaság nem véletlenül adott ki állásfoglalást a ketogén étrenddel kapcsolatban, amivel határozottan egyet értek:
A PK diéta - inzulinkezeléssel, vagy anélkül – az inzulinhiányos anyagcsere állapotot akár azonnal is súlyosan ronthatja, hosszú távon pedig nemcsak szervi (vese-, máj-) károsodásokat, de hirtelen fellépő életveszélyes helyzeteket is eredményezhet.
Pont ez az, ami jelentős részben hitelteleníti a paleolit étrendet. És ez még úgy sem vicces, hogy Dr. Tóth Csaba (aki orvos) oldalán található (forrás).
Ha tetszett az írás, oszd meg vagy klikkelj a tetszik gombra! További érdekességek, aktualitások a Facebook csoportunkban: https://www.facebook.com/Alimento.blog
Források:
- Effects of a short-term intervention with a paleolithic diet in healthy volunteers; M Österdahl, T Kocturk, A Koochek, P E Wändell;(2007) http://www.nature.com/ejcn/journal/v62/n5/full/1602790a.html
- T Jönsson, Y Granfeldt, B Ahrén, U Branell, Gr Pålsson, A Hansson, M Söderström, S Lindeberg: Beneficial effects of a Paleolithic diet on cardiovascular risk factors in type 2 diabetes: a randomized cross-over pilot study. URL http://www.cardiab.com/content/8/1/35
- T Jönsson, S Lindeberg et al.: A Paleolithic diet confers higher insulin sensitivity, lower C-reactive protein and lower blood pressure than a cereal-based diet in domestic pigs. Nutrition & Metabolism 2006, 3:39 URL: http://www.nutritionandmetabolism.com/content/3/1/39
- Standards of Medical Care in Diabetesd 2015. Diabetes Care Volume 38. URL: http://care.diabetesjournals.org/content/suppl/2014/12/23/38.Supplement_1.DC1/January_Supplement_Combined_Final.6-99.pdf
- Tóth Csaba: PALEOLIT ORVOSLÁS, Számolj le a betegségekkel! Jaffa Kiadó Budapest, 2012
- Szendi Gábor: Paleolit táplálkozás és korunk betegségei Jaffa Kiadó Budapest, 2011
- Masharani U et al. Metabolic and physiologic effects from consuming a hunter-gatherer (Paleolithic)-type diet in type 2 diabetes.Eur J Clin Nutr. 2015 Aug;69(8):944-8. URL: http://www.ncbi.nlm.nih.gov/pubmed/25828624
- Jönsson T, Lindeberg S et al. A paleolithic diet is more satiating per calorie than a mediterranean-like diet in individuals with ischemic heart disease. Nutr Metab (Lond). 2010 Nov 30;7:85. URL: http://www.ncbi.nlm.nih.gov/pmc/articles/PMC3009971/
- Dogan B et al. Prevalence of celiac disease in adult type 1 patients with diabetes. Pak J Med Sci. 2015 Jul-Aug;31(4):865-8. URL: http://www.ncbi.nlm.nih.gov/pmc/articles/PMC4590365/
- Poulain C et al. Prevalence and clinical features of celiac disease in 950 children with type 1 diabetes in France. Diabetes Metab. 2007 Dec;33(6):453-8. URL: http://www.ncbi.nlm.nih.gov/pubmed/17964843
- Barera G et al. Occurrence of celiac disease after onset of type 1 diabetes: a 6-year prospective longitudinal study.Pediatrics. 2002 May;109(5):833-8.URL: http://www.ncbi.nlm.nih.gov/pubmed/11986443
- Serena G et al.The Role of Gluten in Celiac Disease and Type 1 Diabetes.Nutrients. 2015 Aug 26;7(9):7143-62. URL: http://www.ncbi.nlm.nih.gov/pmc/articles/PMC4586524/
- Knip M et al. Early feeding and risk of type 1 diabetes: experiences from the Trial to Reduce Insulin-dependent diabetes mellitus in the Genetically at Risk (TRIGR) Am J Clin Nutr. 2011 December; 94(6 Suppl): 1814S–1820S.URL: http://www.ncbi.nlm.nih.gov/pmc/articles/PMC3364078/
- K Adler et al. Insulin autoantibodies with high affinity to the bovine milk protein alpha casein. Clin Exp Immunol. 2011 Apr; 164(1): 42–49. URL: http://www.ncbi.nlm.nih.gov/pmc/articles/PMC3074215/
- Bíró György: A fruktóz története. Egészségtudomány, LV. évf., 2011. 1. sz. URL: http://egeszsegtudomany.higienikus.hu/cikk/2011-1/Biro.pdf
- Tóth Cs, Clemens Zs, Hajnal F: 1tdm sikeres kezelése paleo-ketogén étrenddel: két eset. URL: http://https//www.researchgate.net/publication/261286138_1TDM_sikeres_kezelse_paleo-ketogn_trenddel_kt_eset?ev=prf_pub