A táplálkozás alapkérdései
2014. május 02. írta: Meleg Sándor

A táplálkozás alapkérdései

Az eddig kapott visszajelzések alapján úgy tűnik, igény van általános, táplálkozással kapcsolatos ismeretterjesztő írásokra is. Ennek megfelelően  most egy új sorozat indul, melyben a táplálkozással kapcsolatos alapvető ismereteket szeretném feldolgozni. Ha minden jól megy, akkor a blog érdeklődő olvasói a sorozat végére(ami azért jó sokára lesz mert bőséges a téma) néhány érdekességgel, összefüggéssel gazdagabbak lesznek, s nem utolsó sorban én is meg tudok osztani néhány filozofikusabb gondolatot a témában (jaj nektek). Persze emellett nem maradnak el az eddig megszokott tartalmú írások, sőt, igyekszem a két téma között a kapcsolatot is fenntartani.

heart-fruit1.jpgMa ilyen kreatív képek lesznek

KEZDJÜK AZ ELEJÉN: MI A TÁPLÁLKOZÁS?

A táplálkozás egyike az alapvető életjelenségeknek. Az önfenntartó életjelenségek közé soroljuk az anyagcserét, az aktív hely- és helyzetváltoztatás képességét, az ingerlékenységet (nem, ez nem az idegességet jelenti, hanem, hogy az élőlények a környezet megváltozását érzékelik, és arra reagálnak) és a szabályozottságot (a belső környezet állandóságának fenntartásának képessége a változó környezeti feltételek között). Pluszban van még a reprodukció. Az önfenntartó életjelenségek közül az anyagcsere fontos most számunkra: az élőlények a környezetükből különböző anyagokat és energiát vesznek fel, és oda különböző anyagokat, valamint energiát adnak le. Az anyagcsere-folyamatok közül hármat ismerünk: a táplálkozást, kiválasztást és a légzést.

Biológiai-élettani értelemben a táplálkozás az élelmiszer szervezeten belüli feldolgozását, emésztését, felszívódását jelenti. Maga a táplálkozástudomány viszont ennél valamivel szélesebb körben dolgozik, gyakorlatilag az élelmiszer előállításától, annak fogyasztásra történő előkészítésén át a felvett tápanyagok anyagcsere-folyamatokban való részvételéig igyekszik vizsgálódni, sőt egyes vonatkozásaiban kitekint a pszichológia, a szociológia, a kultúra irányában is (nem haszontalanul). Bonyolítja a helyzetet, hogy a vizsgálódás tárgyát nem csak a folyamatok természetes lefutása, működése képezi, hanem azok hibajelenségei is, a dietetika ismereteinek jelentős részét éppen a kóros élettani jelenségek táplálkozási vonatkozásai teszik ki.

nutrition_and_healthy_weight.jpg

A TÁPANYAGOKRÓL

Mindazon szervezet számára hasznosítható anyagokat, amiket a táplálkozással beviszünk a szervezetbe, igen szellemes módon tápanyagoknak hívjuk. A tápanyagokon belül két fő kategória van: amiből sokat kell fogyasztanunk, azokat makro-tápanyagoknak nevezzük, amikből viszonylag kis mennyiségre van szükség, azok a mikro-tápanyagok. Az első kategóriába tartoznak a fehérjék (proteinek), a zsírok (lipidek) és a szénhidrátok – velük fogunk még jó sokat foglalkozni, mert ők adják az étrend gerincét. A második kategóriában találkozunk az ásványi anyagokkal és az anyagcsere szempontjából fontos szerves vegyületekkel. Szokták ez utóbbi csoportot vitaminoknak nevezni, de ez valójában egy eléggé félrevezető terminus (lesz még róla szó), maradnék a szerves vegyület vagy bioaktív anyag kifejezésnél.

Kakukktojásként még itt van nekünk a víz, amit ugyan a táplálkozással viszünk be, az élethez nélkülözhetetlen, s emiatt sokan a tápanyagokhoz sorolják, de a vízre alapvetően nem jellemző az, ami a tápanyagokról el lehet mondani.

A szervezet tápanyagokat alapvetően három dologra használja:

  • A tápanyagokból a szervezet energiát állít elő.
  • Szerkezeti anyagként használja őket, felépíti belőle az élő szervezet struktúráját.
  • Szabályozó anyagként részt vesznek a szervezet működtetésében.

A mikrotápanyagokra az első pont nem jellemző, már csak a bevitt kis mennyiség miatt sem alkalmasak erre. Viszont a fehérjék, zsírok és szénhidrátok esetében a három funkció egyszerre létezik, ugyanaz az anyag mindhárom feladatban szerepet játszhat. Mutatok is rá egy példát:

Vegyünk például egy aminosavat: a glutaminsavat. Alapvetően szinte minden fehérje alkotóeleme, szükség esetén a gyorsan osztódó sejtekben kiváló energiaforrás, emellett az idegrendszerben az ingerület-átvitelben is fontos szerepe van (transzmitter), tucatnyi fontos anyagcsere-folyamatban vesz részt közvetlenül, vagy a belőle képzett más molekulák (glutation, GABA). Szükség esetén még a sav-bázis egyensúly (pH) fenntartásában is hasznosítható.

Látszik, hogy amikor egyetlen anyag élettani hatására vagyunk kíváncsiak, akkor is nagyon sok mindent kell figyelembe vennünk. És most gondoljunk arra, hogy az élelmiszerek a mi szervezetünkhöz hasonlóan igen összetett kémiai rendszerek - elfogyasztva több soron kölcsönhatásba lépnek a mi szervezetünkkel. Igen gyakori, hogy adott anyag egy bizonyos szempontból kívánatos, más szempontból pedig negatív hatású, s ebbe a kérdésbe beleszól a mennyiség is. Amikor a táplálkozás egészségre gyakorolt hatásairól beszélünk, illene mindezeket egész képként látni, de nem olyan egyszerű dolog ez.

glutaminsav.png

Glutaminsav: ki gondolná, egy ilyen egyszerű molekula milyen sok mindenre jó.

 

A TÁPLÁLKOZÁS SZEREPE AZ EGÉSZSÉGBEN

Hopsz! Egyből belefutottunk egy nagyon komoly vitákat gerjesztő kérdésbe: mekkora szerepe is van a táplálkozásnak az egészség fenntartásában, helyreállításában és a betegségek megelőzésében, kialakulásában, gyógyításában? Most mindenki azt gondolhatja, hogy egy dietetikus azt mondja, hogy a táplálkozás a legeslegfontosabb dolog. De nem. Az egészség egy rendkívül összetett jelenség, nagyon sok tényezője van, ebből csak egy a táplálkozás – bár nagyon sok tényezőnek van táplálkozási vonzata (is).

Kezdjük ott, hogy egy meghatározott genetikai konstrukcióval indulunk neki a létezésnek, ami az egészségünket alapvetően meghatározza. Ez ellen nem tehetünk semmit, de ha van ismeretünk genetikai örökségünkről, javíthatjuk az esélyeinket, többek között akár a táplálkozással is. Alapvetően fontosak a környezeti feltételek, beleértve ebbe az anyaméhben magzatot érő hatásokat (prenatális környezet), a nagykörúti forgalom mérgező füstjét (fizikai környezet), stresszes munkakörülményeket (pszichés környezet) vagy akár a családot, baráti kört (szociális környezet). A harmadik tételt jelenti az életmód, ami röviden azokat az életviteli tényezőket jelenti, amikre magatartásunkon keresztül (elvileg) hatással tudunk magunk is lenni. Ide sorolható a sport, a pihenés, jó és káros szokások és nem utolsó sorban a táplálkozás.

A táplálkozás része egy összetett rendszernek, de ezernyi szállal kapcsolódik más tényezőkhöz. Ismételten fel kell figyelni arra, hogy bár a táplálkozás önmagában egy külön világ, nem függetleníthető az egészség más tényezőitől. Az élet bonyolult – ez van. És ez a pont az, ahol ismételten könnyen meg lehet csúszni, mégpedig két irányban is:

Egyes álláspontok szerint a táplálkozás jelentősége tetszőlegesen relativizálható. Általában vallási, filozófiai, ezoterikus irányzatok sajátossága ez a gondolat, ezekben az ember szellemi valósága felülírja a fizikai világ objektivitását. Jó példái ennek azok, akik komplett szervi betegségeket csakis pszichoszomatikus oldalról képesek megközelíteni (Új Germán Medicina), az etikai alapú vegetarianizmus vagy a fényevők.

A másik pólus az ellenkező végletbe esik, vagyis a tudatosan befolyásolható életmódi elemek, ezen belül pedig a táplálkozás kap irreálisan nagy szerepet. Ilyen irányzatokkal találkozhatunk bőven, fő ismérvük, hogy minden betegséget étrendi úton (diéta, étrend-kiegészítő) gyógyítanak, más tényezőket figyelmen kívül hagynak. Jó példa erre az ortomolekuláris medicina, ami bármilyen betegséget valamely vitamin vagy ásványi anyag hiányára vezet vissza.

A korrekt megoldás az, ha a dolgokat a valóságban betöltött szerepüknek megfelelően kezeljük. Sajnos ez nem teszi lehetővé, hogy egymondatos bölcsességekké sűrítsük a dietetika teljes tudományát, hogy „minden baj forrása az X tényező” - X = elsavasodás, húsevés, cukor, gabona, stb. – és nem kedvez annak a tendenciának sem, hogy a táplálkozástudományt lerántsuk a bulvársajtó és a bestseller-könyvek színvonalára.

És valami konkrétum?

Először vegyük külön a két fő területet: a prevenciót és a terápiát. A prevenció esetében a hangsúly a betegség megelőzésén van, a terápia esetén a betegség gyógyításán, kezelésén. Mindkét kategóriában nyugodtan alkalmazhatunk egy hármas felosztást. Kezdjük a prevencióval:

  • A betegségek egy körében a táplálkozási faktor nagyon kis mértékű prevenciós értékkel rendelkezik. Pl. a genetikailag determinált, veleszületett megbetegedések (pl. Down-szindróma, veleszületett laktázhiány, stb.) esetében az étrendi prevenció nem is értelmezhető, csak a terápia.
  • A betegségek egy legnagyobb csoportjában a táplálkozási tényező fontos, de más tényezőkkel együttesen van jelen. Ide sorolhatjuk a legtöbb „civilizációs” megbetegedést. Ezekben a táplálkozási prevenció fontos, de nem kizárólagos tényező, egy étrendi módosulás jelentős kockázatcsökkenést jelent, de nem mentesít a más tényezők okozta kockázatoktól.
  • A harmadik kategória az, ahol az étrendnek kiemelkedően magas szerepe van egy betegség kialakulásában: a klasszikus ásványi anyag és vitaminhiányos állapotok, az ételfertőzések és -mérgezések mind ide tartoznak.

A terápia esetén szintén  hasonló hármassággal találkozhatunk:

  • Első kategória az, ahol a kezelés szempontjából az étrendi vonatkozásnak kis szerepe van. Egy légúti fertőzésnél kicsi az étrendi beavatkozás lehetősége (hogy mennyi értelme van már ekkor vitaminokat kapkodni, abba most ne menjünk bele), alapvetően a fertőzésre irányul a kezelés (pl. antibiotikummal).
  • A legtöbb betegség esetében az étrend fontos, de nem kizárólagos eleme a kezelésnek. Itt megint szóba jöhetnek a civilizációs megbetegedések, ahol a betegség kezelésében egy jól összeállított étrend szükséges, de önmagában nem elégséges, több életmódi-környezeti tényező igényel módosítást és az esetek többségében szükséges a gyógyszeres beavatkozás is.
  • A harmadik kategória az, ahol az étrend domináns eleme a kezelésnek. Ez nem zárja ki más terápiás eszközök alkalmazását, de az étrendi beavatkozás megkerülhetetlen. Klasszikus példa erre a lisztérzékenység, a cukorbetegség, a különböző étel allergiák vagy az emésztőrendszer szerveinek megbetegedése.

Mindehhez hozzá kell tenni, hogy annak ellenére, hogy az ajánlások sztenderdizáltak és sok betegség esetén kész protokollok léteznek, ugyanakkor minden étrendi beavatkozás alapja az adott személy egészségei állapota. Nem véletlen, hogy újra és újra elhangzik, hogy fel kell keresni a problémával egy dietetikust, nem elég fellapozni a női magazinok fitness rovatát.

fruit-veggie-test2.jpg

PUHA TUDOMÁNY

Hallani olyat a táplálkozástudomány tárgyalásakor, hogy „puha tudomány”. Ha megvizsgáljuk ennek jellemzőit (állítások megbízhatóságának kérdésessége, a bizonyítással kapcsolatos problémák, egymással ellentétes irányzatok egyidejű működése, alapkérdésekben is folyó viták), akkor van e területen némi igazság, ez azonban nagy részben a vizsgált terület jellemzőinek eredménye.

Először is a táplálkozástudomány alapjait adó anatómia, biológia, humán élettan-kórélettan, kémia-biokémia önmagukban is roppant összetett tudományok, ahonnan eleve átjön némi bizonytalanság. Ez a komplexitásból következik.

Maga a táplálkozás egy rendkívül bonyolult jelenség. Adott a táplálék, ami egy összetett kémiai rendszer, ráadásul a különböző élelmiszerek a makro- és mikrotápanyagokat más-más mennyiségben, arányban tartalmazzák. Ezután az elfogyasztásra kiszemelt táplálékot befolyásoljuk különböző fizikai-kémiai eljárásokkal, amitől annak tulajdonságai megváltoznak (pl. az egyes tápanyagok emészthetősége, vitaminok bomlása, stb.). Ezt bevisszük a szervezetünkbe, ami szintén egy jó bonyolult rendszer. Annak ellenére, hogy az anyagcsere-folyamataink azonosak, mégsem egyformán működünk, ugyanazokra a tápanyagokra adott változások, reakciók területén lehetnek komoly különbségek.

Tudomásul kell vennünk, hogy a táplálkozástudomány (általában véve az orvostudomány) alapvetően túl van a könnyen felismerhető igazságok „mézeshetein”. A látványos hiánybetegségek leküzdése, alapvető diétás eljárások kidolgozása már megtörtént. Ha megfigyeljük a jelenlegi irodalmat (akár a tudományos, akár a bulvár részre nézünk), alapvetően hosszú távú és nagy tömegeket érintő hatásokról folyik a vita. Ma azon gondolkodunk, hogyan éljünk egészségesen (!) 80-100 éves korunkig, ez még pár évtizede a tudományos-fantasztikus irodalom témája volt. Korábban a hiányállapotok ritkították a népességet, ma azt vizsgáljuk, milyen hatásúak az extrém nagy dózisú vitaminok. A tápanyaghiányok okozta nyavalyák korát felváltotta (legalábbis a „fejlett” országokban) a bőség okozta betegségek kora. A mai ember meglehetősen türelmetlen (néha arrogáns) ezekben a kérdésekben, pedig egy roppant bonyolult és kényes területről van szó - és ezt az alternatív étrendek gurujai kíméletlenül ki is aknázzák saját javukra.

Ha már a kutatásoknál járunk: tegyük hozzá, hogy a táplálkozástani publikációk színvonala sokszor megkérdőjelezhető (lásd itt), hol kicsi a minta, rövid a vizsgálati idő, nincs kontrollcsoport vagy rosszul szervezett, nem lehet randomizálni a csoportokat, esetleg rosszul van megfogalmazva a vizsgálati hipotézis vagy felépítve az egész kísérlet. És még mindig ott van, hogy egy jól elvégzett kísérlet eredményét is lehet rosszul értelmezni. Ha valaki ezekre a jelenségekre kíváncsi, érdemes olvasni Ben Goldacre: Rossz tudomány című könyvét - tanulságos alapmű a ebben a kategóriában!

rossztudomany.jpg

Kötelező olvasmány (ahogy a sorozatban megjelent többi könyv is). Ennyit a reklámokról :)

Nehézséget jelent, hogy az egészséggel kapcsolatos kérdésekben 4-5 nagyságrendben kell vizsgálódni (ilyen azért nincs a „kemény” tudományok világában):

  1. „in vitro” laborkísérletek: ide tartoznak az egyes tápanyagok kémiai tulajdonságainak meghatározásai vagy  a szövettenyészeteken végzett vizsgálatok. A gond az, hogy ezek a vizsgálatok izolált környezetben történnek, néha ezeket nem is lehet összevetni az élő szervezeten belüli állapotokkal.
  2. Állatkísérletek: ez az első szint, amikor valóban élő szervezetekben vizsgálnak egy jelenséget, hatást. Itt is vannak dolgok, amik bezavarnak: pl. az adott kísérleti állat anyagcseréjének eltérés az emberétől, a testtömeg, és az anyagcsere intenzitásának különbségei, amik megnehezítik az értékelést (lásd itt)
  3. Kiscsoportos humán vizsgálatok: ha minden rendben, jöhetnek az emberek. Emberekkel roppant nehéz kísérletezni, mert korántsem teremthetőek meg azok a jól kontrollálható körülmények, amik egy állatkísérletben, így pedig ugrásszerűen nőhet a zavaró tényezők jelenléte. A jelenlegi vizsgálatoknál ráadásul rövid időszakon belül és kis csoporton kellene olyan hatásokat vizsgálni, amiket utána epidemiológiai szinten (nagy tömegek, hosszú idő) szeretnének a kutatók értelmezni.
  4. Nagy mintás (epidemiológiai) elemzések: ezekben megpróbálnak jó sok emberről a vizsgált kérdésben adatokat gyűjteni. Itt is jó sok dolog van, amibe hiba csúszhat, kezdve a koncepcionális melléfogásoktól a rossz adatokig – majd alkalom adtán mutatok ilyenre is példát.
  5. Meta-analízisek: ha egy adott témában több tanulmány is születik, akkor van lehetőség meta-analízisre. Előnye, hogy a valamely hipotézis vizsgálata sokkal nagyobb mintán végezhető el. A meta-analíziseknek  nagy tanulsága, hogy a vizsgálat körébe bevont kutatásokból mennyit minősítenek használhatatlannak, hibásnak.

A táplálkozástudományi kérdések vizsgálata a fentiek miatt roppant kényes dolog. Általában véve nem a fenti sorozatot követik a vizsgálatok - ezt talán csak a gyógyszerek engedélyeztetése során csinálják végig – hanem valahol a közepétől (1-3. pont) indulnak ki, rossz esetben tovább sem lépnek. Egyáltalán nem ritka, hogy az egyik szinten jelentkező hatás a következő szinten eltűnik vagy valami teljesen más jön ki a dologból (pl. az eredeti hipotézis ellenkezője). Sajnos a média nagyon sokszor fel-felkap egy-egy kutatást, kutatási részeredményt, amiből aztán kinő egy komplett étrendi irányzat. Például ott van a glikémiás index, ami egy tudományosan elfogadott jellemzője a szénhidrát-tartalmú élelmiszereknek – de ahogy a GI-diéta használja, vagy ahogy egyes termékek promóciójában felhasználják („a cukorbeteg is fogyaszthat melaszt mert alacsony a glikémiás indexe”), az már messze esik a tudományosságtól. Én már láttam olyat is, hogy egyetlen gén anyagcsere-hatására alapoztak étrendet - no comment.

9018881_orig.jpg

A TÖKÉLETES ÉTREND KERESÉSE

Leginkább az alternatív irányzatok követői gondolják úgy, hogy létezik egy Tökéles Étrend, amivel biztosítható az egészséges és az ingyen sör a hosszú élet. Ez beépült a modern kori egészségkultuszokba. Az első ilyen étrend a vegetáriánus volt, a legifjabb trónkövetelő a paleolit étrend (ez utóbbinak van olyan irányzata, ami így is hirdeti magát: Tökéletes Egészség Étrend), de sokan pályáznak még erre a megtisztelő címre, ez a vonás egy kicsit megvan a hivatalos ajánlási rendszerek világában is. Bevallom, én a Tökéletes Étrend tekintetében szkeptikus vagyok. Ennek több oka is van:

Mint azt írtam, a táplálkozás csak egy szelete az egészséget befolyásoló tényezők sokszeletes tortájának. Ez automatikusan kizárja, hogy pusztán étrendi úton biztosítható lenne a betegségmentes és hosszú élet. Innentől a Tökéletes Étrend nem más, mint egy elméleti konstrukció.

Meg tudjuk határozni az egyes tápanyagoknál a szükséges minimális értékeket, sok esetben ismerjük a felső határt is. A kettő közötti résben kellene megtalálnunk az optimális értéket, ami nem olyan egyszerű. A tápanyagok egymás anyagcseréjére gyakorolt hatása miatt szinte lehetetlen eltalálni ezt a pontot, ami ráadásul az egyén egészségi állapotától és egyéb jellemzőitől (kor, nem, fizikai aktivitás) függően gyakorlatilag „mozgó célpont”. Halkan megjegyzem, az sem biztos, hogy csak egyetlen jó megoldás van a "hogyan étkezzünk egészségesen?" kérdésre. Azzal is szembe kell néznünk, hogy egy adott étrendi tényező bizonyos betegségek esetében kockázatot csökkent, más betegségek esetében kockázatot emelő hatással rendelkezik.

Ez nem jelenti azt, hogy nem érdemes általános étrendi ajánlásokat készíteni. Sok kérdésben egészen jól kijelölhetők azok az étrendi, életviteli tényezők, amikkel számos betegség kockázata minimalizálható (vannak még ezen a területen nyitott kérdések, de ha ma mindent tökélesen tudnánk, mit csinálnánk holnap?). Egy jó szakember bevonásával ezek az ajánlások személyre szabhatóak, így hatásos prevenciós vagy terápiás eszköz áll rendelkezésre. És ez lenne a táplálkozástudomány lényege.

tanulsag.jpg

Mátyus István már 1762-ben tudott valamit.

A bejegyzés trackback címe:

https://alimento.blog.hu/api/trackback/id/tr806100551

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

pucros 2014.05.02. 12:02:03

Mindent "illene" egész képként látni!

fordulo_bogyo 2014.05.02. 16:10:07

Jozanul, objektiven helyere teszed a dolgokat. Nagyon tetszik, koszonom!
Es a kepek is nagyon jok!

Ket megjegyzes: a vizre tekinthetunk szerkezeti anyagként, ami (a tobbi szerkezeti anyaggal egyutt) felépíti az élő szervezet struktúráját.

"Kezdjük ott, hogy egy meghatározott genetikai konstrukcióval indulunk neki a létezésnek, ami az egészségünket alapvetően meghatározza." -hadd tegyem hozza, hogy a legujabb kutatasi eredmenyek szerint ezt az adott genetikai konstrukciot reszben a szulok taplakozasa is befolyasolja (es mi is befolyasoljuk az utodainket egyebek kozott taplalkozasunkkal is).
www.iflscience.com/health-and-medicine/diet-mother-can-lead-alterations-her-child%E2%80%99s-dna

Meleg Sándor · http://alimento.blog.hu/ 2014.05.02. 19:29:03

@fordulo_bogyo:

A szülők táplálkozásának hatásáról olvastam, igen érdekes téma az is. :) igazából nagyon nehéz bemutatni teljes részletességében a dolgot, sokszor olyan helyen lehet belenyúlni étrenddel a rendszerbe, ahol a legkevésbé számítanánk rá.

Pherekráteus 2014.05.03. 14:42:36

Tetszett a cikk!
Volna egy kérdésem. A víz számomra is abszolút nem tűnik olyannak, mint a többi tápanyag, mégis 50-70%-ban része a testünknek.
A víz táplál vagy csak kitölt minket, és ezzel biztosítja az életfolyamatokhoz a megfelelő terepet? Vagy szabályoz is? Vagy valami más lehetőség is van?

Ha vizet iszom, mi történik? Csak annyi, hogy az emésztőrendszerből bekerül a vérbe és onnan mindenhova?
És hogyan lesz a vízből a test valamilyen nedve? Lebontás nélkül, csupán felszívódik?

fordulo_bogyo 2014.05.05. 05:33:54

@Pherekráteus: Talan ott lehet megfogni a kulonbseget, hogy az elfogyasztott viz donto tobbsege semmifele kemiai reakcioba nem lep a szervezetben, hanem valtozatlan formaban kiurul, csak szallitja a tapanyagokat. Ezzel szemben a tapanyagok lebomlanak, kapcsolodnak egymashoz, mas anyagokka alakulnak at.
A viz meg csak ott ul (kering) es nezi.

Masfelol a viz meg szuksegesebb, mint a tapanyagok, viz nelkul kevesebb ideig elunk tul.

Meleg Sándor · http://alimento.blog.hu/ 2014.05.05. 07:41:08

@Pherekráteus:

Ha a klasszikus funkciókat nézzük, igazából a víz egyiket sem csinálja. Viszont közeget biztosít ahhoz, hogy a többi tápanyag működtesse a szervezetet, s bizonyos funkciókba ilyen módon be is kapcsolódik.

Az biztos, hogy az élet jelen formájában víz nélkül nem működik és a szervezet víztereinek minőségi és mennyiségi paraméterei fontos tényezői az egészségnek, a szervezet nagyon gondosan ügyel az ezzel kapcsolatos értékek szűk tartományban való fenntartására.

Ferenc Pályi 2014.05.13. 13:13:54

Gratulálok a bloghoz, nagy örömmel olvasom a cikkeket.

Ha a "Tökéles Étrend, amivel biztosítható az egészséges és a hosszú élet" nem is létezik, azért bízom benne, hogy előbb utóbb ki kristályosodnak azok a
Tökéles Étrendek, melyek fogyasztása mellett maximális esélyünk van az egészséges és hosszú életre, nem is beszélve arról, hogy a táplálkozás az ember mindennapi teljesítményét is alapvetően befolyásolja.

Meleg Sándor · http://alimento.blog.hu/ 2014.05.13. 21:11:35

@Ferenc Pályi:

Köszönöm!

Ha megnézzük a forgalomban lévő (hivatalos és alternatív) étrendi ajánlásokat, azért a legtöbbjükről már eldönthető, hogy igaz vagy hamis. Egyes állítások esetén még kellenek további vizsgálatok vagy pontosítani kell az állítást ahhoz, hogy elfogadható legyen.

A jelenlegi legnagyobb probléma, hogy az általános ajánlásokat testre kellene szabni - mivel nem azonos a genetikai hátterünk és az életmódban is nagy különbségek lehetnek, ezekhez hozzá kell illeszteni az étrendet is. Ez viszont sajnos rettenetesen hiányzik az egészségkultúránkból.:(

Asidotus 2014.05.28. 14:28:30

Testépítő oldalon azt írják, hogy lehetőleg kerülni kell a telített zsírokat, mert azok gátolják a sejtek tápanyagfelvételét.
Erről te mit tudsz?

Meleg Sándor · http://alimento.blog.hu/ 2014.05.28. 20:20:03

@Nűnű:

Azt gondolom, hogy ez így biztos nem igaz.Próbálok rájönni, hogy mire gondolhatnak. Nincs konkrét forrásod?

Asidotus 2014.05.28. 21:05:30

Bodíbuilder.hu-n, az edző válaszol rovatban szokott szerepelni. Például:
body.builder.hu/edzovalaszol_egyvalasz.htm4?id=1317295156

fordulo_bogyo 2014.05.28. 23:45:38

@Meleg Sándor: Talan ez torzult el, nagyon sok alternativ lap hivatkozik erre a szerzore es erre az eredmenyre:

Palmitic acid mediates hypothalamic insulin resistance...in rodents.

Stephen C. Benoit1, Christo Stephen C. Benoit,....Deborah J. Clegg
www.jci.org/articles/view/36714

Karina Fodor 2014.06.09. 10:22:18

@Meleg Sándor: Koszonettel olvasom irasaidat, tisztelt Sandor!
Kisse off: Itt a feher es “az un. egeszseges” barna kenyer kozott csak szinben van kulonbseg es a hozzaadott cukor (karamell) tartalomban, mint szinezek (igen, ott dolnek be az emberek, hogy gondoljak milyen egeszsegesen esznek…barna kenyeret… vagyis cukrozott feheret).
Van viszont a kinezetre teljesen azonos teljes kiorlesu kenyer, magas rosttartalommal (16 %). Abbol ket szendvics eleg reggeltol delutanig valami halpastetommal, mint makrelaval, szardiniaval, tonhallal, lazaccal, vagy angolnaval, vagy egy vekony szelet sajttal es sonkaval.
Kesobb a nap folyaman, ha megtehetem, vagy delutan, egy banan, vagy alma, ket szem dioval, vagy egy kis marek mandulaval, egy kiwi vagy keves afonya, szeder es 3-4 dl natur joghurt (lenmagot es lenolajat rakok bele, es neha fahejt).
En napi egy sargarepat es paprikat is megeszem reggel, es amikor lehet egy lilahagymat, ceklaval, spenottal vagy zellerrel, vagy paradicsommal, retekkel, savanyukaposztaval, ami van eppen. A fent leirt reggeli ket tojassal kiegeszitve mar eleg energiat ad nehezebb fizikai/szellemi munka elvegzesehez is.
Viszont a fenti bevitel a dietetikusok/orvosok altal ajanlott sobevitelt,<5-6 g naponta, sajnos mar igy is reg meghaladta. Es akkor meg jon a vacsora; itt az a meleg/fott etel, sok zoldseggel (huvelyes is termeszetesen), mersekelt mennyisegu csirkemellel, valtozatosan azsiai vagy provincialisan fuszeresen (de nem sozottan). Kolessel, hajdinaval, rizzsel, tesztaval vagy krumplival. Ketszer egy heten 150 g lazac, melle piritott fokhagyma (akkor sajnos elszalad a lo, mert egy kis gerezd nyers fokhagymat is meg kell ennem kenyerrel vagy nelkule). Egyszer a heten tokehal.
Kb. masfel liter fuszertea (Yogi) vagy csapviz naponta, es egy fel napi adag Solg@r multivitamin.
Egyszer egy negyedevben becsuszik egy tabla magas kakaotartalmu csokolade (Lindt, nem a legjobb kakaobabminoseg). Fogaknak viszont jobb egy alkalommal egy tabla, mint kis reszletekben tobbszor. Kockacukor/edesito a vendegek szamara van csak (ugy hat evembe kerult, mire leszoktam az edes izrol). Meghalnek lelkileg, ha egy turorudit le kellene nyelnem, a honvagy ellenere is.
Meg annyit, hogy mozgas mellett egeszseges ember nem hizik (terfogatra nem, sulyra valamennyit igen).
Magamrol meg annyit, hogy 165 cm magas no vagyok, 56 kilos, 42 eves, izmos es egeszseges.

Elnezest az iras nem volt soha az erossegem. Csak egy promovalt vegyeszmernok vagyok, a szamokat jobban szeretem, mint a szavakat.

P.S.: Felolem szendigabor kihalhatna a nyilvanossagbol egy idore;p

Asszem 2015.11.02. 09:08:19

Remek írás, egy kérdésem volna: az etikai alapú vegetarianizmus (ami az én szememben azt jelenti, hogy valaki elvi alapon nem eszik húst, hogy ne okozzon szenvedést az állatoknak) miért jó példája annak, hogy a szellemi valóság felülírja a fizikai világ objektivitását?

Egy szigorúbb normarendszer szerint etikusan cselekedni szerintem még nem feltétlenül jelenti a fizikai objektivitás figyelmen kívül hagyását, lehet azt teljesen ésszel, racionálisan is csinálni, alkalmazkodva az egyén adottságaihoz, külső és belső körülményeihez.

thoomas26 2019.05.02. 15:53:58

Kedves Sándor!

Már elég régóta olvasom rendszeresen az írásaidat és ezúton is köszönöm azt a sok hasznos információt, melyet átadtál általuk! Most először kérdeznék - bár nagy vonalakban képben vagyok az élelmiszerekkel kapcsolatos dolgokkal, mégis lenne egy olyan kérdés, ami nekem nem teljesen egyértelmű és melyre biztos vagyok, hogy te tudnál nekem válaszolni.

A teljes kiőrlésű kenyerekről lenne szó. Nekem nagyon fontos az élelmiszer rosttartalma (hogy tényleg legyen benne), s ezért erre különösen igyekszem odafigyelni.
Ugye azt tudjuk, hogy az összetevők listáját mennyiségi sorrendben írják rá a termékre, tehát a listában legelőször szereplőt tartalmazza a termék a legnagyobb, míg az utolsót a legkisebb mennyiségben. S ugye azt is tudjuk, hogy egy teljes kiőrlésű liszt rosttartalma kb. 12g/100g.

Nos. Van egy olyan teljes kiőrlésű kenyér a kínálatban, amelynek az összetevői között a teljes kiőrlésű lisztet írják elsőnek, a rosttartalmára pedig 2,1g/100g-ot írnak. Míg van egy másik, melynek az első összetevője a (BL80) búzaliszt, a teljes kiőrlésű liszt csak a második helyen szerepel, s a rosttartalma pedig 4g/100g. Tehát hogyan lehet annak kisebb a rosttartalma, melyben a teljes kiőrlésű liszt aránya nagyobb? S egyáltalán, hogyan lehet egy olyan kenyérben csak 2g rost, ami a teljes kiőrlésű lisztet tartalmazza nagyobb arányban? Egyébként ez utóbbi kenyér valóban, látszatra is sötétebb és tömörebb, mint a 4g-os rosttartalmú. Mi lehet ennek a magyarázata? Elírás lehet a terméken a rosttartalom? Tehát tényleg érdekes, hogy éppen az, amelyiken látszik is, hogy valóban teljes kiőrlésű lisztből tartalmazhat többet, meg azt is írják rá, s mégis annak kisebb (sőt, ilyen kicsi, 2g) a rosttartalma...
Ehhez kapcsolódóan még egy kérdés. Azt veszem észre olykor, hogy ugyanaz a termék egyszer sötétebb, tömörebb szerkezetű, látszatra is több búzamaghéj darab van benne, máskor pedig már-már, mint egy sima, fehér kenyér. Hogyan lehet ilyen különbség ugyanazon termék esetében? (Ez a termék egy csomagolt, szeletelt teljes kiőrlésű kenyér.)

S a másik kérdésem.
Ez pedig ahhoz fűződik, hogy (hozzáadott) cukrot nem fogyasztok, s erre is igyekszem odafigyelni, bár persze kötődik az első két kérdésemhez is.
Egy teljes kiőrlésű toast kenyér összetevők listájában a kristálycukor előbb szerepel, mint a zsiradék, tehát akkor cukorból több van benne ugye. Mégis a tápérték-táblázatban az összes zsírtartalom 2,5g-ként szerepel, míg a (z ebből) cukor tartalom pedig kevesebb, mint 1g. Ez hogyan lehet? Elírás vagy szándékos (ám törvénytelen) félrevezetés?

Köszönöm szépen előre is ha válaszolsz, persze bárki hozzáaszólását szívesem fogadom.
A munkádhoz és a blogodhoz további minden jót kívánva:
Tamás

Meleg Sándor · http://alimento.blog.hu/ 2019.05.05. 06:56:47

@thoomas26:

Adott termék konkrét ismerete nélkül nehéz mondani bármit is.
A rosttartalom függhet a liszttől, meg attól is, hogy utólag adnak-e még hozzá valamilyen rosttartalmú kiegészítőt (korpát, csírát, stb.).
A kenyér tömörsége nem csak a rosttól függ, abban több alapanyag, illetve gyártási folyamat is szerepet játszik (nem mindegy, hogy BL 55 vagy BL 80 liszt). A termék változékonysága megint gyártási kérdés, ha az előállításban több a manuális munka, akkor ez magyarázhatja, ahogy az is, hogy ugyanazt az alapanyagot nem csak egy forrásból szerzik be és emiatt vannak minőségi eltérések.
A cukortartalomra csak annyit, hogy az élesztő cukorral működik, így lehet, hogy a hozzáadás során több cukorból kevesebb marad a végére.

thoomas26 2019.05.05. 14:57:40

@Meleg Sándor:

Kedves Sándor!
Köszönöm szépen a válaszod! S igaz írtad, hogy a termék konkrét ismerete nélkül nehéz lenne bármit mondani, de egy kérdésemre, akkor csak általánosságban kérlek, engedd meg, hogy visszatérjek: "S egyáltalán, hogyan lehet egy olyan kenyérben csak 2g rost, ami a teljes kiőrlésű lisztet tartalmazza nagyobb arányban?" Tehát ez elvileg lehetséges? Csak azért foglalkoztat ez annyira, mert olyan hihetetlennek tűnik nekem, hogy egy olyan kenyérben, melyben a fő összetevő a teljes kiőrlésű liszt, 100g-jában csak 2g rost lenne... hiszen maga a teljes kiőrlésű liszt rosttartalma is kb. 12g.
Köszönöm, s aztán nem rabolnám tovább az idődet!
Üdvözlettel: Tamás

fordulo_bogyo 2019.05.05. 16:58:54

@thoomas26:
- mi a kenyerben a list es viz aranya?

thoomas26 2019.05.06. 14:31:28

@fordulo_bogyo:

Ezt sajnos nem tudom megmondani, mert a szóban forgó kenyér egy kenyérbolti termék, ahol helyben sütik, s nagyon ritkán címkézik le - még korábban láttam, amikor egyszer sikerült "elcsípnem" és megjegyeztem. Már mint azt, hogy a felsorolás a teljes kiőrlésű liszttel kezdődik, de sajnos a pontos listát nem tudnám most felidézni. Arra emlékszem csak, hogy az előbb említett liszten kívül víz, élesztő, só és búzaliszt szerepelt benne, más nem, de hogy ezen belül a víz mikor következett a listában, azt sajnos már nem tudom megmondani.
süti beállítások módosítása