Napjainkban divatja van az olyan „tudományos” cikkeknek, mozgalmaknak, amik az eleinket évezredeken át megtartó étkezési szokásoknak rohannak neki teljes erőből. Ennek megfelelően a tej és tejtermékek ellenségei is egyre több világhálós felületen nyilvánulnak meg, ezek közül emeltem ki egyet (állatorvosi ló jelleggel), illetve az ott található tej-ellenes cikk tartalmából szemezgettem.

Az emberiség egyik ellensége... személyesen...

Mondhatnánk azt is, hogy az ember az egyedüli lény, aki a másik faj tejét is issza.

Ez az egyik legközismertebb "érv" a tej ellen. Igen, de van még egy csomó dolog, amiben az ember egyedülálló. Mondok pár példát:

• az ember az egyetlen lény a bolygón, aki hőkezeli (süti és főzi) az ételeit,
• az ember az egyetlen olyan lény, aki a saját lakóhelyétől térben távoli élelmiszereket fogyaszt,
• az ember az egyetlen, aki tudatosan állít elő alkoholt és fogyasztja is kisebb-nagyobb mennyiségben,
• az ember az egyetlen, ami képes rendkívül szélsőséges élelmezési körülményekhez alkalmazkodni, gyakorlatilag a fajfenntartáshoz szükséges élettartam biztosítható szinte kizárólagos növény vagy kizárólagos állati étrenddel is.

Nagyon sok mindent csinálunk egyedülálló módon az állatvilághoz képest, ez mégsem tart vissza bennünket (mondjuk van pár dolog, ahol kellene). Ehhez zárójelben tenném hozzá, hogy a legtöbb emlősnek nincs is nagyon lehetősége, hogy más fajok tejét fogyassza, még a domesztikált állatok sem járnak ki fejni…

Az ember csak a szoptatási időszakban rendelkezik a tejcukrot lebontani képes laktáz enzimmel

Ez már komoly csúsztatás. Egyrészt vannak, akik már csecsemőkorban sem rendelkeznek laktáz enzimmel (ez ritka, de előfordul), másrészt az évezredes alkalmazkodás révén a tejfogyasztó csoportok nagy részben megőrizték a felnőttkorig a tejcukor emésztésének képességét. Ebben természetesen széles a szórás, a kelet-ázsiai, afrikai, nem európai eredetű amerikai népesség 60-95%-a mai napig hadilábon áll a friss tejjel, míg ez Nyugat- vagy Észak-Európában  alig 1-10%-ot jelent. Arról se feledkezzünk meg, hogy ravasz őseink ezért találták fel a savanyítást – a kefir, joghurt, kumisz és ehhez hasonló tejkészítményekben a laktózbontó baktériumok és gombák elvégzik a szervezet munkáját, így a tej fogyaszthatóvá válik a csökkent laktáz-aktivitású személyeknek is.

A laktóz-intolerancia világtérképe. Nekünk viszonylag jó a helyzetünk... (Wikipédia: Laktózérzékenység)

Azonban a sterilizált tej gyakorlatilag halott tej. A tejben található enzimek és vitaminok 39-40 fokon hőkezelésre elveszítik aktivitásukat.

A tej természetes enzimei tényleg inaktiválódnak hő hatására, bár a 30-40 fok irreális, mert ez az emlősök esetében "üzemi hőmérséklet" - az emberi test maghőmérséklete kb. 37 C fok. Azonban ha az enzimek hőre inaktívak is lesznek, azzal sincs semmi gond, ugyanis a gyomorba érve a sósav és a pepszin végezne velük, s ha még itt is maradnának szerencsés túlélők, a vékonybélbe kerülő fehérjebontó enzimek miatt fejeznék be a pályafutásukat. Igazából az emberi szervezetnek nincs arra szüksége, hogy az élelmiszerekben aktív enzimek maradjanak.

A vitaminok esetében sokkal jobb a helyzet. A mai hőkezelési technikák a rövid, de intenzív hőhatásra alapulnak, ezek a vitaminok nagy részét érintetlenül hagyják (arról nem is beszélve, hogy a már említett 30-40 fok végképp nem tesz kárt bennük). A hőkezelésnek az ásványi anyagokra nézve nincs jelentős hatása.

Kutatások megállapították, hogy míg a hús nem növeli a szervezetben az inzulinszintet, addig a tej duplájára növeli.

Érdekes módon, amikor „kutatások” szóba kerülnek, egyetlen konkrét hivatkozást sem idéz a szerző.  Bennem az első kérdés, ami felmerült, hogy miért éppen a teljesen más összetételű hússal hasonlítjuk össze a tejet? A hús gyakorlatilag szénhidrátmentes, a tejben ott deciliterenként 5 gramm  tejcukor, naná, hogy inzulinválaszt fog eredményezni, főleg ha nagyobb mennyiséget iszunk belőle. A normális és étkezés utáni inzulinszintet elég sok minden befolyásolja, pl. az elfogyasztott étel mennyisége, szénhidráttartalma, a szénhidrát minősége (keményítő vagy cukor) esetlegesen már fennálló inzulinrezisztencia, stb., de alapvetően az inzulinszint duplázásához egy komplett étkezés kell. Ha a tej cukortartalma ilyen félelmetes dolgokra képes, akkor most hagyjuk abba a gyümölcs és zöldségfogyasztást is, hiszen pl. egy szépen érett nagy fürt szőlő brutális inzulinválaszt képes előidézni...

Ha már aggódni kellene valamiért, akkor én a hozzáadott cukorban gazdag nasik miatt aggódnék, de érdekes módon arról valahogy ritkábban cikkeznek az alternatív oldalon, inkább reform sütiket barkácsolnak bio-cukrokkal...

A vér inzulin és glükóz koncentrációja élettani körülmények között. normális körülmények között egy nagyobb étkezés közel megduplázza a vér inzulinszintjét. (Wikipédia: Insulin)

A tejfogyasztástól már a hetedik napon kialakulhat inzulinrezisztencia, amíg a húsfogyasztástól nem alakul ki.

Inzulinrezisztencia nem alakul ki a sajtfogyasztástól sem, a tojástól sem és még sok minden mástól sem - alapvetően olyan élelmiszerektől, amelyek szénhidráttartalma alacsony. A magas szénhidráttartalmú ételeknek is hosszú időre van szüksége, hogy mérhető, tartósan fennálló inzulinrezisztenciát okozzanak, a hét nap nagyon irreális. Arról sem szabad elfeledkezni, hogy a szervezet szénhidrát-anyacseréje egy dinamikus rendszer, a kereslet-kínálat pillanatról-pillanatra módosítja a szervezet működését.

A tej 7 nap alatt okozott inzulin-rezisztenciájáról nem találtam ugyan forrást, ezzel ellentétben, mintegy vigasztalásul szeretném a felhívni a figyelmet arra a tanulmányra, mely szerint 7 napos mozgásprogrammal már mérhetően javítható az inzulin rezisztencia. Nem véletlenül javasoljuk a rendszeres fizikai aktivitás cukorbetegeknek és az egészségüket megőrizni szándékozóknak.

Aggódsz az inzulin-rezisztencia miatt? Sportolj!

Mi a helyzet a tejsavóval? Igaz ugyan, hogy a fogyasztásakor az allergiás reakciók mérséklődnek, ám a tejsavó, a nagy cukortartalma miatt, megemelkedett inzulintermelésre készteti a hasnyálmirigyet. Ez pedig a hiperinzulinizmus kialakulásának egyik kiváltó tényezője lehet.

A tej esetében kb. 20 olyan fehérje létezik, ami potenciálisan részt vehet allergiás reakciókban. Ebből a kazein egyik altípusa a leggyakoribb. A tejben lévő lakózbontó baktériumok a tejcukrot tejsavvá bontják, a savas közegben a kazein kicsapódik: ez az aludttej. Amikor az aludttejben kicsapódott fehérjét elválasztják a benne lévő folyadékól (házilag ez egy tiszta textilkendővel is megoldható), akkor keletkezik a túró és a savó. A tejsavó korántsem olyan magas cukortartalmú, mert azt használták el a savanyító baktériumok, ezzel ellentétben marad benne némi tej-albumin, számos vízben oldható vitamin, ásványi anyag, s nem kevés probiotikus baktérium. Visszatérve a kezdetekhez: mivel nincs benne cukor, így azért igen nehezen válthat ki extrém inzulinválaszt.

A tejfogyasztás növeli a szívbetegségek kockázatának mértékét is, ami a fokozott kalciumfelvétellel magyarázható. A kalcium felszívódást a szervezet a szükségletnek megfelelően szigorúan szabályozza. A tejben található tejcukor ezt a szabályozást kijátssza, és szükségtelenül nagy kalciumot vesz fel a szervezet a tejből. A felesleges kalcium egy része lerakódhat az erek falán és a belső szervekben is jelentős problémákat okozhat.

Erre mondják, hogy van itt kérem minden, mint  a falusi búcsúban… menjünk az elejére. A tej kalciumtartalmának felszívódását tényleg segíti a tejcukor, de ha nincsen tejcukor (mint pl. a sajtokban), akkor is felszívódik, ennek oka az, hogy nincs olyan alkotóelem a tejben, ami akadályozná a felszívódást. Ezzel szemben pl. az olajos magvakban hiába magas az ásványi-anyag tartalom, a növényi rostanyagok és emésztést gátló vegyületek miatt a felszívódás sokkal rosszabb hatásfokú.

A szervezet a kalcium háztartásra tényleg nagyon ügyel, erre számos ügyes trükköt ismer, a legegyszerűbb, hogy a vesén keresztül távozik a felesleg. Sajnos a magyar nyelvben „sclerosis” szót „meszesedésnek” fordítják, - pedig a görög szklérosz szó csak "keménységet" jelent - emiatt a hazai alternatív gyógyászati irodalom tele van minden szklerotikus fogalomnál a mész és a kalcium körül járt felesleges magyarázkodással. Ebből kifolyólag itt is bekeveredik az érelmeszesedésbe a tej-kalcium, holott ennél egy sokkal, de sokkal összetettebb folyamatról van szó.

Olyan kutatás egyébként van, ami a nagy dózisú, kifejezetten táplálék-kiegészítőkből származó kalcium kockázatnövelő hatását írja le szív-érrendszeri megbetegedéseknél, viszont szó sincs a lerakódó kalciumról és éppen itt hangsúlyozzák, hogy a hatásért jó eséllyel nem az élelmiszerekből bevitt kalciumról a felelős.

A legújabb kutatások szerint a tejet fogyasztók körében sokkal magasabb arányú a csontritkulás.

Hát, ez bonyolult ügylet. A csontritkulás nem egyetlen tényező zavara, a kalcium mellett kb. egy tucat más tényezőnek is szerepe van az ügyben: fontos az életkor, a testsúly, a fehérjefogyasztás, a D-vitamin, K-vitamin, magnézium, foszfor és más nyomelemek mennyisége és egymáshoz viszonyított aránya az étrendben, s ne feledkezzünk meg a legfontosabbról: a mozgásról.

Tényleg vannak olyan kutatások, amik a magas tejfogyasztás mellett is magasabb oszteoporózis-gyakoriságot mutattak ki, bár ezen kutatások jó részét a tej-ellenes mozgalom (szándékosan?) tévesen mutatja be. Például a magas, egyoldalú kalcium kiegészítők esetében tapasztalt negatív hatásokat automatikusan úgy mutatják be, mintha az a tejről szólna, pedig a tanulmányok többségében a tej szó elő sem fordul. Érdemes vizsgálni azt is, hogy a magasabb tejfogyasztáshoz kapcsolódnak e más, csontritkulás szempontjából kockázati tényezőt jelentő étrendi, életviteli tényezők.

Van még egy molekula a tehéntejben, ami veszélyforrás ránk nézve. Ez az Inzulinszerű Növekedési-hormon (IGF). Mivel az IGF nagy része nem emésztődik meg, hanem átjut a bélfalon, a tej és tejtermékek rendszeres fogyasztása felnőttekben 10-20%-kal, gyermekekben 20-30%-kal megemeli az IGF-szintet. Az IGF serkenti a sejtek osztódását és növekedését, így igazoltan fokozza a tumorok növekedését. A magas IGF-szint kapcsolatot mutat a méhnyak-, a petefészek- és méhrákkal, a vastagbél-, a gyomor-, a nyelőcső-, a máj-, a hasnyálmirigy-, a vese-, a pajzsmirigy- és az agyrákkal.

A forrásként megjelölt Melnik úr munkásságát érdemes nyomon követni, nyugodtan fogalmazzunk úgy, hogy valamiért nem barátja a tejnek, legalábbis jót nem írt még róla. Szerzőként 78 cikket jegyez, néhányat a „paleolitos” Loren Cordain társaságában – nem véletlenül: Melnik szintén a paleolit vonal hívei közé sorolható. Minden esetre, amiket a tejről (illetve az IGF és a hozzá hasonló molekulákról) ír, az igen érdekes, de alapvetően nem látom indokoltnak, hogy emiatt teljesen felfüggesszük a tejfogyasztást. Ennek több oka is van:

1. Alapvetően Melnik és társai sem az IGF közvetlen felszívódását teszik a fókuszba, hanem a tejfehérjékben (pl. laktalbumin) aminosavak (pl. triptofán) indukálta IGF szintézis hatásait. Hozzá kell tenni, hogy az IGF szint tejfogyasztás nélkül is emelkedhet – a tej kerülése sem jelenti, hogy ezzel hatékonyan megelőzhetjük az IGF érzékeny daganatok létrejöttét.
2. Az IGF alapvetően fehérje, s mint ilyen, érzékeny a fizikai környezetre: hőre, pH-ra, stb. Alapvetően a friss, natúr tejben elképzelhető aktív IGF, de pasztőrözés vagy bakteriális savanyítás után már ez igen valószínűtlennek tűnik.
3. Mielőtt nekifognánk a tehénállomány tejes kiirtásának, vegyük figyelembe, hogy minden állati és növényi élelmiszer tartalmaz olyan anyagokat, amik a szervezetbe kerülve nem kívánt jelenségeket válthatnak ki: a baktériumok, gombák toxinokat termelnek, a növényekben vannak lektinek, kevésbé vagy nagyon mérgező hatóanyagok, az állati eredetű élelmiszerekben hormonok, immunválaszt kiváltó fehérjék, stb.. Nem hiszem, hogy lenne olyan élelmiszer vagy étrend, ami a tökéletes egészséget szolgálná úgy, hogy semmilyen negatív hatást nem tudunk felmutatni ezzel szemben. Sajnos ezzel együtt kell élnünk.

Természetesen vannak olyan egészségügyi problémák, amikor a tejet vagy a tejtermékeket nélkülözni vagyunk kénytelenek az étrendből és vannak olyan esetek is, ahol ez a tétel még kutatás alatt áll.

Az autista gyermekeket vizsgálva kiderítették, hogy az agyukban túl sok az opiát. Magatartási tüneteik hasonlítanak az opiáttal kezelt állatokéhoz. Kutatások kimutatták, hogy az autisták és skizofrének vizeletében a normától eltérő fehérjék találhatók, amelyek a tejben található kazeinből és a gluténből származnak.

Erről a szövegrészről (amiből most csak egy részt idéztem, mert a lényeg benne van) hosszasan lehetne írni, röviden csak annyit, hogy az opiátokról szóló felvetés ELMÉLET, nem az egyetlen az autizmust illetően. Magában az elméletben is nagyon sok bizonytalanság van, a gyakorlatban sem egészen úgy működik, ahogy azt elvárnánk. sajnos sokan nem tudják elfogadni, hogy az autizmus döntően és meghatározóan egy genetikai eredetű probléma. Nagy valószínűséggel vannak anyagcsere-vonzatai is, de mivel a probléma nem egyetlen génhez köthető, a tünetegyüttes igen változatos. Igen sok időt szántam már az autizmus és az étrend kutatására (egyszer majd erről is beszámolok), de nem találtam eddig olyan anyagcsere-tényezőt, ami egységesen jelen lenne az autistáknál, és amit étrendi úton hatékonyan lehetne befolyásolni. Többek között a népszerű GFCF (glutén és kazeinmentes) étrendek hatását sem sikerült még perdöntően igazolni (más kérdés, hogy az ez irányú kutatások nagy részben módszertanilag selejtesek, használhatatlanok). Az pedig ismét egy külön téma, hogy az autisták esetében kötelezővé tenném a gasztrointesztinális tünetek vizsgálatát, többek között a glutén- és tejallergének vizsgálatát, mert ha van ilyen probléma, akkor arról az autisták többségét nem fogjuk tudni "kikérdezni", preventíven kell keresni az esetleges allergiákat, intoleranciákat. De erről tényleg később...

A valódi tejallergia a leggyakoribb allergiaféle, mert a tejtermékben sokféle antigén van, különböző immunglobulinok.

A tejallergia tényleg gyakori, viszont megfelelő étrend mellett az esetek nagy része 3-5 éves korra elmúlik és a továbbiakban nem okoz panaszt. A tejallergiának alapvetően ez nem az immunglobulinok az okai, hanem valamely tejfehérje viselkedik antigénként.

A vaj kivétel az allergének alól, mert gyakorlatilag nem tartalmaz sem laktózt, sem tejfehérjét és az emésztőrendszer ezért jól tolerálja.

A tejfehérje allergiában a vaj fogyasztása sem ajánlott, mert kis mennyiségben, de tartalmaz tejfehérjét - bár lehet, hogy kis mennyiségben történő fogyasztása nem okoz látványos tüneteket, az immunrendszer azért észleli... A laktóz-intoleranciában viszont a vaj fogyasztható. (Abba most ne menjünk bele, hogy a laktóz nem allergén, mert a hatását nem immunreakción keresztül fejti ki...ennyi tévedést engedélyezünk a cikk alkotójának).

Cirmos cica, haj! Kell-e nékünk vaj?

Azt javasolják, ha tehetjük, bio vajat fogyasszunk, mert a többi tele lehet növényvédőszerrel, hormonokkal, antibiotikumokkal – ezeket kapják ugyanis a nem bio tenyészetből származó tehenek.

Nyilván a szabad tartású állatok vaja más összetételű (azért nem eget rengetően), egyes vitaminokban és mikro-tápanyagokban biztos gazdagabb, s már csak állattartási okokból is ezt javasolnám a több tízezres állatállományú telepekről származó termékek helyett. Persze tegyük hozzá, hogy a jó városi ember elvárja, hogy "valaki" öko-bio termékeket tegyen az asztalára, csak azt nem veszi tudomásul, hogy akkor lényegében városok mehetnének vissza vidékre tehenet tartani (ami nem olyan rossz dolog, csak éppen nem irodai munka).

Sajnos a legjobb öko-bio minőségű vaj sem tökéletesen tiszta. Láttam én már  mellett főút mellett legelésző „bio” tehenet, de az sem javít a helyzeten, ha a vegyszert nem használó biogazdálkodás mellett ipari művelésű mezőgazdasági terület van. Gyakorlatilag ma már nincs olyan pontja a bolygónak, ahol tökéletes tisztaságú bio élelmiszer termeszthető lenne, ha más nem, a természet belepiszkít az ügyletbe  mondjuk egy vulkánkitöréssel, ami nehézfémekkel szórja tele a bolygót.

Szeretjük az öko-bio állattartást, csak legyen, aki csinálja... és legyen olcsó... és...

Amennyiben lehetséges a sós vaj fogyasztását is kerüljük, mert a sókat többnyire állományjavítókkal tartósítják.

Ez a mondat egy borzalmas melléfogás, gyakorlatilag mindent mindennel összekever. Az állományjavítók általában véve nem tartósítószerek (már csak a nevük miatt sem) és nem a sókat tartósítjuk, hanem magát a vajat.

Nem várt fordulat, szintén bizonyítást nyert, hogy a tejzsírban lévő konjugált linolsav nem hizlal, sőt, a lerakódott zsírpárnákat eltünteti, így aki rendszeresen fogyasztja, nem fog elhízni.

A konjugált linolsav (CLA) hatásait illetően nagy vita van a mai napig is. A "nem várt fordulatról" csak annyit, hogy a konjugált zsírsavak kutatása legalább két évtizede intenzíven zajlik. Számos területen feltételeznek pozitív (daganatellenes, testsúlycsökkentő, szív-érrendszeri betegségektől védő) hatást, mi több, jó drága étrend-kiegészítő készítményeket is gyártanak belőle. Viszont a mai napig kérdéses, mennyire reálisak ezek a hatások, mekkora az optimális beviteli érték és ez elérhető-e étrendi úton? Ha valaki egész életében szabad tartású kérődzők (esetleg kenguru...) húsát, zsiradékát, tejét fogyasztja, akkor a bevitt konjugált zsírsavak vélhetően hozzájárulnak az egészség megőrzéséhez, de a kampányszerű étrend-kiegészítő vagy vajfogyasztás vélhetően nem sokat tesz ehhez hozzá. A tejzsír is jó esetben 0,2-2 g konjugált zsírsavat tartalmaz 100 g zsírra számolva - ez azért nem túl sok, ráadásul nem tudhatjuk hogy adott vajban mennyi is van tulajdonképpen, mert a CLA mennyisége fajtától, takarmányozástól, de akár évszaktól függően és erősen ingadozhat.

Íme egy konjugált linolsav...és igen, ő egy transz-zsírsav, csak éppen a jó fiúk csapatából

Konklúzió

A tej - mint minden élelmiszer - összetett, sok alkotóelemből álló kémiai rendszer. Mint ilyen, vannak pozitív és negatív egészségügyi hatásai. Én azt gondolom, hogy általános emberi élelmezésre a tej tökéletesen megfelel, főként, hogy számtalan formában van jelen, mint nyersanyag. Ha olyan borzalmasan egészségkárosító lenne, akkor az elmúlt 10-20 ezer évben nem fogyasztottuk volna és nem vesződtünk volna annyit a tejelő állatok háziasításával, magas tejhozamú fajták nemesítésével...

A hivatalos ajánlások szerint nem is kell belőle sokat fogyasztani, napi 0,5 liter tej, vagy annak megfelelő tejkészítmény könnyen bevihető, 1 pohár tej, némi kefir, (nem cukrozott) joghurt, egy kis darabka sajt, túró könnyen beilleszthető a napi étrendbe. Szó sincs liter számra vedelt tejről, kilónyi sajtfogyasztásról, stb...

Amennyiben valakinek valamely tejfehérje allergiát okoz, illetve a tejcukor feldolgozása problémás, akkor részben vagy egészben le kell mondania a tejtermékekről. Ez sajnos napjainkban nem olyan egyszerű, mert a tej, illetve a tejből készült kondenzátum számos élelmiszer előállításakor használatos. Én ezt nem feltétlen sorolom a pozitív jelenségek közé, a modern élelmiszeripar nem csak él, de sokszor visszaél ezzel a lehetőséggel.  Ez a jelenség önmagában megérne egy hosszabb eszmefuttatást, később talán sor kerül rá...

Vannak bizonyos esetek, amikor a tej közvetlenül nem nevezhető károsnak, de valamilyen oknál fogva az elhagyása javíthat a beteg helyzetén. Személy szerint azt gondolom, hogy autoimmun folyamatoknál, nem tipizálható emésztőrendszeri tüneteknél, anyagcserét potenciálisan érintő genetikai betegségeknél mindenképpen érdemes lenne a tejfehérjére, gluténra célzott szűrést végezni. A tej elhagyása ezen betegségeket nem fogja gyógyítani (főképp, mert nem oka azoknak), de igazolt érzékenység esetén a tünetek javulását hozhatja (ha nem igazolható az érzékenység, úgy általában a tejmentes étrend nem javít a tüneteken sem). Hangsúlyozni kell, hogy itt nem egy amatőr diétázgatásról vagy kúrákról, hanem egy megfelelő módszerekkel igazolt élettani állapothoz igazított étrend körültekintő alkalmazásáról van szó.

Biztos vagyok benne, hogy lehet a témát tovább folytatni, mert nagyon sok dolog van, ami mélységében is érdekes lehet - de talán majd egy másik alkalommal...

Források:

1. Tej – tejintolerancia. URL: http://www.matrixdrops.com/taplalkozas/tej-tejintolerancia
2. J. Barron: Killer calcium? URL: http://www.jonbarron.org/article/killer-calcium
3. J. Barron: The calcium question. URL: http://www.jonbarron.org/article/calcium-question
4. Szendi G, Mezei E: A gyilkos kalcium? URL: http://www.tenyek-tevhitek.hu/gyilkos-kalcium.htm
5. M J Bolland, A Avenell, J A Baron, A Grey, G S MacLennan, G D Gamble, I R Reid: Effect of calcium supplements on risk of myocardial infarction and cardiovascular events: meta-analysis;BMJ 2010;341:c3691. URL: http://www.bmj.com/content/341/bmj.c3691
6. J. P. Kirwan, T. P. J. Solomon, J. O. Holloszy: Effects of 7 days of exercise training on insulin sensitivity and responsiveness in type 2 diabetes mellitus.Am J Physiol Endocrinol Metab. 2009 July; 297(1): E151–E156. URL: http://www.ncbi.nlm.nih.gov/pmc/articles/PMC2711659
7. B. C. Melnik,S. M. John, G. Schmitz: Over-stimulation of insulin/IGF-1 signaling by western diet may promote diseases of civilization: lessons learnt from laron syndrome. Nutr Metab (Lond). 2011; 8: 41. URL: http://www.ncbi.nlm.nih.gov/pmc/articles/PMC3141390