A napokban elindult egy ketogén étrenddel kapcsolatos kis beszélgetés az egyik cikk komment szekciójában. Aztán kedves vitapartnerünk november 7-én egy nagyon hangulatos blogbejegyzést írt - rólam, a blogról és az itt folyó vitákról. Olvasható itt. És mivel ez a reakció blogbejegyzésként született, gondoltam, hogy hasonló formátumban, de - Audiatur et altera pars! - hallgattassék meg a másik fél is.
TUDOMÁNYO(KO)SKODÁS
Ha valakit idegesít, hogy a tudományra hivatkozom "zavaróan sokat", azzal nem fogok tudni mit kezdeni. Itt a blogon tucatnyi étrendi irányzatról írtam már, ugye nem gondolja senki, hogy minden dietetikus minden étrendet éveken át tesztel, hogy megfelelő tapasztalattal rendelkezzen annak hatásairól?
Nem véletlenül találták ki a tudományos vizsgálatok kutatás-módszertanát, aminek az a lényege, hogy a kísérletet végző személy(ek) egyéni jellemzői nem befolyásolhassák az eredményt, hogy olyan tanulságokat lehessen megállapítani, amit nem torzítanak az egyéni elvárások, a kísérlet egyedi körülményei és még sok más olyan tényező, amire egy laikus nem is gondolna. Ennek kidolgozására hosszú évtizedek munkája ment ma el és nagyon sok olyan gyakorlati példát tudunk, ami igazolja ennek a törekvésnek a létjogosultságát (legolvasmányosabban ismét csak Ben Goldacre Rossz tudomány c. könyvét tudom ajánlani).
A szakkifejezéseket törekszem lehetőség szerint magyarítani és az összefüggéseket is egyszerűsíteni, de tudomásul kell venni, hogy az egészségügynek megvan a maga szakzsargonja, mert egy önálló tudományág. A ketózis az akkor is ketózis, ha éhezés, szénhidrátmentes étrend vagy más okozza - az anyagcsere ugyanarra a jelenségre épül, amit lehet cifrázni, de az alap ugyanaz - és az egyéni tapasztalat nem írja felül a biokémia területén rendelkezésre álló ismereteket.
Már volt, de ismétlés a tudás jó édesanyja...és jelen esetben elég aktuális.
HITELESSÉG
Szóba került a hitelesség kérdése pro és kontra. Egyrészt ugyebár nem hiteles, akinek életmódja nem tükrözi azt az álláspontot, amit javasol másoknak, másrészt itt is feljött a személyes élmény kérdése. Nyilván, aki kipróbálta, vannak élményszerű tapasztalati, ami mindazoknál hiányzik, akik adott módszert még saját bőrükön nem tesztelték. De mint azt írtam, a tudományos tények nem attól tények, hogy aki mondja, hitelesen kipróbálta vagy nem. Attól tények, hogy igazoltan, reprodukálhatóan vizsgálták őket.
Kifogás lehet, hogy az egészségügyi dolgozók nem képviselik hitelesen saját tudományukat és nem látszik életvitelükön, egészségi állapotukon az, amit a betegeknek tanácsolnak: vannak köztük kövérek, sokan dohányoznak, korán halnak és nagy számban érintettek a cilvilizációs népbetegségekben. Igen, ez így van, sajnos. Kevés szomorúbb látvány van, mint a tüdőgondozó előtt a betegekkel közösen dohányzó osztályvezető főorvos, vagy az, aki az aerob edzésről prédikál, miközben az első emeletre is zihálva érkezik, ha elromlik a lift és lépcsőn kell menni. De a tények szempontjából ez tökéletesen mindegy, A dohányzás nem attól káros, hogy az orvos nem dohányzik és a napi testedzés sem attól fontos, hogy a kardiológus egyben személyi edző is. A tény nem attól tény, hogy egy orvos vagy egy laikus mondja ki - független tőlük - ez a tényekben a legjobb.
Ugyanakkor a hitelesség önmagában messze nem elegendő - épp a napokban volt egy nagyon érdekes cikk a "A Laikusról", aki átállt vegán étrendre és a megtapasztalt nagy pozitív hatások miatt igyekezett mindenkit saját módszerére rábeszélni. Csak egy év múlva már komoly tünetei voltak, amiről azért annyira nem szívesen számolt be a blogján... A baj az, hogy minden étrend mellé tudnák sorolni híres - kevésbé híres embert, aki saját életén keresztül "hitelesen" bizonyítja az adott étrend mindent legyőző hatását. És ma már szinte természetes, hogy bármilyen étrendre és annak ellenkezőjére is van tanúságtevőnk.
A hitelességgel egyébként is sok gond van, ez megérne egy külön írást - éppen tegnap láttam egy reklámot, ahol gyógyszert promótáltak azzal, hogy "anyukám ajánlotta". Értem, hogy az édesanyák említése nagyon jelentős érzelmi motiváló erőt jelentenek, de én azért inkább gyógyszerészt kérdeznék...bár a "10 orvosból 8 ezt ajánlja" eposzi fordulat egy cseppet sem jobb - hitelesebbnek tűnik, mert mégiscsak szakember szerepel a történetben - csak hát nem igaz. A legszomorúbb ebben, hogy ha jól belegondolunk, nagyon nehéz eldönteni kinek higgyen az ember? Én teljesen meg tudom érteni az elbizonytalanodást, hiszen mindenki jól hangosan mondja a magáét, és minden állítás mögé özönlenek az érvek, a szelektíven tálalt tényektől a saját tapasztalatra épülő élménybeszámolókon át az érzelmi motiváló (manipuláló?) állításokig ("liszt, cukor, tej - a három fehér halál").
LEHET-E EGY LAIKUSNAK IGAZA?
Nehéz ügy. A történelemben szinte mindenre tudunk példát mondani - és az ellenkezőjére is. Ismerünk született zseniket, akik saját útjukat járva, sokszor megkerülve a kor tudományos trendjeit értek el jelentős eredményeket. De tisztában kell lenni azzal, hogy ez a kor gyakorlatilag véget ért - a mezítlábas empíriával megismerhető világ bezárult, megfelelő tudományos előképzettség, eszköztár nélkül ma már lényeges felfedezések nem tehetőek. Lehet, hogy felbukkan még egy-egy ösztönösen zseniális ember, de a döntő tapasztalat az, hogy ha ezeket az embereket nem tudjuk bevonni a működő tudomány rendszerébe, akkor a zsenialitásuk elveszik.
Azt is tudjuk, hogy a tudományos rendszer minden objektivitásra való törekvése mellett elkövet emberi hibákat - mert hát a tudományt emberek művelik. És nem kell aggódni, a jövő még nem végleges: lesznek még paradigmaváltások, nagy tévedések felismerése és korrigálása. Az már nem fog kiderülni, hogy a Nap kering a Föld körül, de különösen az egészség kérdésköre összetettségéből fakadóan még bölcsője lehet nagy változásoknak - én itt látok még esélyt korszakalkotó felismerésekre. Ez ugyanakkor nem jelenti azt, hogy megelőlegezendő már most kidobunk mindent, amit ma tudunk - sőt, épp a mai tudásunk elmélyítése vezethet el a nagy felismerésekhez.
A fenti jelenséget azonban ne keverjük össze azzal, ha valaki énvédelemből dacol a "rendszerrel". Kedves bloggerünk írta: "Ne higgyetek a Szakértelemnek. Vegyétek a kezetekbe az életeteket, műveljétek ki magatokat, álljatok intellektuális-intuitív módon a testetekhez". Ez a fajta individualista megközelítés nagyon szűk korlátok között működhet, bármilyen költői is a gondolat, messze van attól, amit ma egészségtudatosságnak hívunk - az esetek többségében kemény koppanás a vége, sajnos néhány esetben ez visszafordíthatatlan egészségügyi károsodást jelent. Amit egyébként személy szerint nem értek: hogyan jut el oda valaki, hogy a saját, vállaltan szubjektív, egyéni tapasztalatát általánosítsa úgy, hogy az általánosítást (amit jelen esetben maga a "Szakértelem" testesít meg) tagadja? Végig azt kifogásolja, hogy a "Szakértelem" által megtestesített megoldások nem nyújtanak megoldást az egyéni problémákra - utána pedig saját egyéni megoldását javasolja olvasóinak általános alkalmazásra. Hogy is van ez?
És hogy még véletlenül se értse senki félre. A Szakértő nem azért van, hogy elrontsa az egyén boldogságát, lerombolja az éppen átélt eufóriáját. Azért van, hogy az eddig felhalmozott tudása alapján elmondja a véleményét egy-egy kérdésben. Ha ez ütközik az egyén tapasztalatával, akkor lehet arról vitázni, hogy miért fordulhat elő - melyik készülékben van a hiba? Ha erre az egyén azt mondja, hogy nem érdekli és ő saját élettapasztalata alapján csak és kizárólag a saját tapasztalatainak hisz - ám legyen.
MÉG EGY GONDOLAT A GYAKORLATI ORVOSLÁSRÓL
Más kérdés a konkrét egyéni terápia. Kezdjük az alapoktól: az egészségügyet alapvetően három szintre tudom bontani. A tudományos ismeretek összessége ad egy szintet, ezen a szinten van némi kuszaság, mert hát vannak állítások, igazolásra tett kísérletek, kisebb nagyobb erővel rendelkező evidenciák. A második szint a gyakorlatként megvalósítható diagnosztikai és terápiás eszközök, módszerek kidolgozása. A harmadik pedig a megvalósuló egészségügyi ellátás, aminek realitása sok esetben messze eshet az első és második szinten elért eredményektől - ez gondolom nem kell részletesen bemutatnom. Ugyanakkor a harmadik szinten átélt kudarcok nem teszik semmissé az első két szint tartalmát.
A jövő gyógyítása az egyénre szabott diagnosztikára és az egyénre szabott terápiás módszerek alkalmazására épül. Az orvostudomány az elmúlt évtizedekben hatalmas erőforrásokat áldozott arra, hogy általános evidenciákat állítson fel, hogy megtalálja azokat a módszereket, ami a legszélesebb körben, a legáltalánosabb módon felhasználható a megelőzés vagy gyógyítás területén A mai orvostudomány tömegellátásra törekszik. Ha 10 betegből adott módszerrel 8 meggyógyul, már kiváló módszerről beszélünk akkor is, ha 2-nél épp az ellenkezőjét váltja ki - mert 8 ember meggyógyult. Sőt, a 10-ből 1 gyógyulást is sikerként értékeli, ha nincs olyan más módszer, ami legalább ezt a szintet tudja hozni.
Senkit sem tudok emiatt hibáztatni, ha a saját kudarc-élményére építve kritikát fogalmaz meg (erről írtam már), mert (hogy a fenti példánál maradjak) a hatásos kezelésből kimaradt 2 embert nem vigasztalja, hogy másik 8 esetben működött a dolog. Ugyanakkor az sem helyes út, ha a két ember saját példáján keresztül kétségbe vonja a másik 8 embernél elért eredményeket. A maradék 2 ember számára is megoldást kell találni, ez viszont nem egyszerű - és itt jön be a képbe az egyénre szabott orvoslás.
Az egyénre szabott orvoslás feltétele a beteg az orvos aktív egymásra figyelése, a kettejük közötti szoros együttműködés. Aki ezt ma hiányolja, annak igaza van: számos tényező hiányzik az egészségügy részéről, a betegek részéről és a kettejük közötti viszonyban. Itt tényleg kellene paradigmaváltás, de mivel minden érintett fél a másik oldalról (vagy külső felektől, pl. az Államtól) várja a kezdő lépést - ez nehezen fog menni. Főként mert ez eredményekre nagyon vágyunk, de a megvalósításhoz szükséges lépéseket nem vállalja fel felelősen senki.
A boldog, mosolygós egészségügytől még messze vagyunk. De érdemes érte dolgozni...
Ha tetszett az írás, oszd meg és/vagy kattints a tetszik gombra! A "Követés" alkalmazással értesülhetsz a legfrissebb írásokról! Ha van véleményed, írd meg hozzászólásként! További érdekességek, aktualitások pedig Facebook oldalunkon találhatók: https://www.facebook.com/Alimento.blog
A honlapon található anyagok, információk egyike sem irányul betegség, vagy betegségek diagnosztizálására, és nem helyettesítik az egészségügyi szakemberrel történő konzultációt.
