Egyik kedvenc szórakoztató humorportálom (Naturahirek) remek írást tett közzé a kóla káros hatásairól. Természetesen ettől is meghalunk, mégpedig olyan nagyon, ahogy talán semmi mástól sem.

A kóla valamikor a rothadó kapitalizmus jelképe volt, ma népirtó gonosz multik csodafegyvere.

Lássuk a világok pusztítóját, mi módon vet véget a hosszú, boldog és hasznos életnek.

A Coke savassága az akkumulátorsav szintjén van és következésképpen felületi tisztításra ugyanúgy alkalmas, sőt gyakran jobb is, mint a sok mérgező háztartási tisztítószer.

A fenti mondat arról tanúskodik, hogy az író a savakról nem sok kémiai ismerettel rendelkezik. A pH érték egy dolog, önmagában nem nagyon mond semmit - ezen kívül sok más tényező befolyásolja egy sav, illetve a sav vizes oldatának erősségét. Maradjunk annyiban, hogy a kólában dominánsan jelen lévő szénsav egy gyenge sav, közelében sincs annak, amit az akkumulátorokban alkalmazott kénsav tud produkálni. Aki nem hiszi, cseppentsen valamilyen szerves anyagra (lehetőleg ne saját magára) egy csepp akkumulátorsavat meg egy csepp szénsavat – látható lesz a különbség.

Néhány harmadik világbeli országban olcsóbb és könnyebb Coca Colát vásárolni, mint tiszta vizet!

És ez érv a kóla ellen? Néhány harmadik világbeli országban annyira nem megoldott a víztisztítás, hogy nem palackozott vizet fogyasztani gyakorlatilag befizetést jelent egy 3-7 napos exkluzív hasmenésre, rosszabb esetben kórházi tartózkodásra. Ezekben az országokban minden, steril körülmények között előállított, palackozott ital kincset jelent – még a kóla is. Ez nem a kóla problémája, hanem sajnos a helyi közegészségügyi viszonyok erőteljes hiányosságait jelenti.

A “Respirology” című folyóiratból kiderül, hogy az üdítő fogyasztás egyébként is tüdő-és légzési rendellenességeket, asztmát és krónikus obstruktív tüdőbetegséget okoz (COPD).

Az érintett folyóiratban tényleg van egy cikk, ebben nem a kólára, hanem általában véve a szénsavas üdítőkre végzett vizsgálatokat tárgyalták. Ergo pl. a szénsavas ásványvíz hasonlóan "életveszélyes", mint a kóla típusú italok. Tény, hogy a nagy mennyiségű üdítőital fogyasztása pozitív kapcsolatba volt hozható asztma és COPD kialakulásával. Kár kihagyni viszont, hogy a cikk ír más életviteli tényezők, pl. dohányzás kockázatnövelő hatásáról – ami azért látványosabb, mint az üdítőitalok fogyasztása nyomán kialakuló kockázatnövekedés, és akárhogy nézzük, a dohányzás  messze erősebb hatással volt a két betegség kialakulására, mint bármely szénsavas üdítőital. És akkor itt feltenném a kínos kérdést, hogy a Naturahirek (és hasonszőrű társai) hány cikkben sírnak a dohányzás okozta halálozások miatt?

Az ábra fő tanulsága, hogy a COPD esetében legnagyobb kockázatot a dohányzás jelenti (forrás). Szerencsétlen szénsavas üdítőkre ráverni a balhét egy pöttyet igazságtalan.

A szénsav irritálja a gyomrot. A gyomor úgy “gyógyítja” ezt az irritációt, ahogy tudja. Az egyetlen módja ennek az, hogy savlekötőt bocsát ki a gyomorfalból a gyomorba. Sajnos ez a savlekötő a szervezetben csak a kalcium lehet, amit a szervezet a vérből von ki.

A gyomrunk alapjáraton sósavat állít elő és ezt megdobja egy elég erős fehérjebontó enzimmel – és ezzel egyébként semmi gondja nincs, erre van kitalálva. Majd jön a kóla és ezt már nem bírja? Elég hitvány konstrukció lenne, ráadásul akkor a fenti probléma jelentkezne minden szénsavas italnál a szódavíztől a pezsgőn át a sörig.

A kólában lévő szénsav (mivel alapvetően egy rosszul oldódó gázról van szó) nyomáscsökkenésre automatikusan távozik az oldatból, a szénsavként jelen lévő rész is visszaalakul vízzé és szén-dioxiddá, ez utóbbi igyekszik szintén távozni - ettől lesznek azok a frankó kis buborékok az italban. Ami itt irritációt okozhat, az a kiváló szén-dioxid, ami nyilván igyekszik távozni a szervezetből egy barátságos büfike formájában. Refluxra hajlamos embereknél ez tényleg okozhat gondot, mert a távozó gázokkal együtt a gyomor savas tartalma is  visszajuthat ilyenkor a nyelőcsőbe, ami azért erre viszonylag érzékeny, s hosszú távon meg is viseli szegénykét.

A cikk állításával szemben a gyomor nem választ ki kalciumot sehonnan, ezzel a saját munkáját tenné tönkre, mert a kalcium hamarabb kötődne a sósav kloridjához, mint a szénsavhoz. A gyomorban lévő sav semlegesítésére a vékonybél közege szolgál, ahol lúgosító jelleggel hidrogénkarbonát (HCO3-)ionok fogadják sok szeretettel a felesleges gyomorsavat, s ha eljut odáig, akkor a szénsavat is.

De a történetnek még nincs vége. Egy másik probléma a kólával az, hogy foszforsavat is tartalmaz (ez nem ugyanaz, mint a karbonizáció, amelyben a szén-dioxidot vízzel keverjük össze). A foszforsav még rátesz egy lapáttal, mert magában az is kalciumszint csökkenést okoz.

Úristen, még foszforsav is van benne! Jaj, most mindjárt meghalunk de rögtön! A foszforsav (E338, ha valakit érdekel) nagyon széles körben alkalmazott adalékanyag, a kóla-féle italokban maximum 700 mg lehet literenként, de a gyakorlatban ennél jóval kisebb mennyiséget alkalmaznak. Nagy mennyiségű foszfát (napi 1,5 - 2,5g) bevitele esetén, tényleg a vér kalciumszintjének csökkenését figyelték meg, de ehhez 3-4 liter kólát kellene elfogyasztani. Nem mellesleg a foszforsav sói (foszfátok) az élethez alapvetően szükséges szerepet játszanak a szervezetben, pl. a fő energia-szállító molekulánk, az ATP az adenozin-trifoszfát.

Hölgyeim és Uraim, szeretném bemutatni a szervezet fő energia-szállító, tároló molekuláját, az ATP-t. Három foszfát molekulát is tartalmaz és (horribile dictu) az energia tárolásában ez a három foszfát igen fontos szerepet játszik.

A kóla puhítja a csontokat (valójában gyengévé és törékennyé teszi őket) mégpedig megintcsak 3 módon: A szén-dioxid csökkenti a csontok kalciumtartalmát. A foszforsav csökkenti a csontok kalciumtartalmát. Az ital helyettesíti a kalciumot tartalmazó alternatívák fogyasztását, mint például a tej vagy a víz. A tej és a víz nem kiváló kalcium források, de azért források!

A szén-dioxid nem csökkenti a csontok kalcium-tartalmát, ha így lenne, akkor nagyon nagy bajban lennénk, mert a szén-dioxid folyamatosan keletkezik bennünk a különböző tápanyagok lebontása során. Rendes emberek ezt kilélegzik és ezzel semmi gond nincs – a csontjaik is megmaradnak.

A foszforsav akkor okoz gondot, ha nagyon nagy mennyiségben visszük be, erről már fentebb írtam. Extrém (napi több liter) kólafogyasztásnál jelentkezhet a jelenség, de a csontok anyagcseréje azért ennél összetettebb, kellenek hozzá más tényezők is. És ha már itt vagyunk: a sok foszfor bevitele növelheti a vesekőképződés kockázatát, kalcium-foszfát vesekövek alakulhatnak ki, de ehhez szintén több tényező együttes hatása szükséges.

Ő egy kalcium-foszfát kő. A vesekövek közül ő még a barátságosabb típus, mert nem hegyes kristályokból épül fel (forrás: http://www.iksi.org).

A kóla, mint helyettesítő ital egy viszonylag problémás megközelítés. Egyrészt tényleg jobb lenne helyette vizet inni, amiben vannak oldott ásványi anyagok. A kólával tényleg  elég nehéz ásványi anyagokat pótolni. Ugyanakkor a kóla és a tej fogyasztási szokásai eléggé eltérőek ahhoz, hogy ne tekintsük őket konkurenciának: pl. elég nehéz elképzelni, hogy valaki moziba nem kólával, hanem egy dobozos UHT tejjel üljön be. Tejből sem kell olyan féktelenül sok: a napi ajánlás 0,5 l tej, illetve ennek megfelelő mennyiségű tejkészítmény - ez meg nem olyan vészes, hogy egy kis kóla kiüsse.

A nyelőcsőrák előfordulása nagyon ritka volt két generációval ezelőtt – most viszont nagyon gyakori.

Ez így önmagában egy üres lózung, a nyelőcsőráknak elég sok kockázati faktora van, hogy mást ne mondjak, ott van a dohányzás, és e téren a helyzet sokkal rosszabb, mint például a kólafogyasztás területén.

Az alapvető mechanizmus a következőképpen működik: A sejtek mechanikai károsodása hatalmas kockázati tényező a rák előfordulásában. (..) Minden üdítőital okozhat savas refluxot (amikor a gyomorsav túlemelkedik a nyelőcső szelepén). Ez akkor érezhető leginkább, amikor a test vízszintes helyzetben van (például alváskor), de a Coke és egyéb üdítőitalok fogyasztásának növekedésével a világon a savas reflux is mindenhol népbetegséggé vált.

Valami paranormális jelenség következtében a Naturahirek egészen véletlenül igazat írt. A savas reflux gyakoriságának a növekedésében tényleg lehet szerepe a szénsavas-üdítőitaloknak – alapvetően a szervezet számára kissé életidegen helyzet, hogy nagy mennyiségű gáz tartózkodjon a gyomrában, a távozáskor a záróizom kinyílik és hát ilyenkor távozhat olyan tartalom is, aminek nem kellene. A szénsavas italokból egyszerre nagyobb mennyiséget tényleg nem javasolt fogyasztani, különösen nem úgy, hogy az ember utána lefekszik aludni - ez kimeríti a nem rendeltetésszerű használat tényállását. De ez nemcsak a kólára igaz, hanem a bubis ásványvízre is.

A kóla egyébként remek tudományos segédeszköz. Nagyon sok "érdekes" kísérletet lehet vele elvégezni, erre mi sem jobb példa, mint a sok Youtube video...

DIHIDROGÉN-MONOXID ÉRVELÉS

Végezetül nézzünk néhány bizonyítékot, ami igazolja, milyen gonosz dolog is a kóla.

Elpusztítja a meztelen csigákat és az éticsigákat. A sav megöli őket.

A meztelen csiga a természet furcsa képződménye, de elég sok minden elpusztítja. Ha megszórjuk konyhasóval, azt sem fogja szeretni, ettől még a konyhasót nem tiltjuk ki az étrendünkből. De felmerül a kérdés, hogy ha a kóla távol tartaná a szúnyogokat, akkor vajon javasolható lenne-e a fogyasztása?

Felold egy zárt tartályban lévő fogat. Eltart egy ideig, de működik.

Ezt a citromlé és az ecet is tudja, mégsem tiltjuk ki őket a konyhából. Sőt, szerintem egy idő alatt még a szénsavas ásványvíz is képes lenne feloldani. Ez egy klasszikus kísérlet - ha valamilyen meszes anyagot (tojás, csont, fog) beteszünk egy savas közegbe (ecet, sósav, kóla, stb.), az egy idő alatt kioldja az ásványi anyagot és a visszamaradó szerves rész egy rugalmas, hajlítgatható valami lesz.De kár lenne emiatt a hétvégi ecetes alaplével készített uborkasalátát vagy a citromos teát betiltani.

Tisztítja a motort. A Coke forgalmazók már évtizedek óta használják ezt a technikát.

Nem vagyok gépész, de ezt nagyon nem javasolnám senkinek, aki nem szeretne kisebb vagyonokat a szerelőnél hagyni és egyben közröhej tárgya lenni. Mérnök hallgatóknak sem ajánlom, hogy valamely szaktárgyi vizsgán ezzel a válasszal kezdjék – gyanítom, hogy gyorsan UV lesz belőle. Egyébként, ha tisztítaná is a motort, attól még az ember fogyasztása nem releváns tétel ebből a szempontból - a kocsit is vízzel mossák le, ettől még megisszuk (mármint nem a kocsimosó vizet, hanem a vizet, úgy általában).

Látható, hogy a kólával szembeni érvek többsége a "dihidrogén-monoxid" típusú érvekre épül. Tudjuk, hogy az milyen veszélyes anyag? A dihidrogén-monoxid

• a savas eső fő komponense,
• felmelegítve súlyos égési sérüléseket okozhat,
• belélegezve fulladásos halált okozhat,
• alkohollal együtt erős másnaposságot okoz,
• hozzájárul természeti környezetünk eróziójához,
• számos fém korrózióját, rozsdásodását sietteti,
• hibát okozhat az áramszolgáltatásban, rontja az autók fékhatását,
• rákos daganatokban is kimutatható,
• atomerőművekben rendkívül gyakran fordul elő,
• különböző kegyetlen állatkísérletekben is alkalmazzák,
• a gyorséttermek egyes készítményeihez és más, ipari méretekben előállított, egészségtelen élelmiszerekhez is felhasználják

A dihidrogén-monoxidot be kellene tiltani (mint a romulán sört).

"IGYÁL KÓLÁT, LEGYÉL BETEG!"

Az élet véletlen szeszélye révén épp most került fel egy írás az egyik blogra (FitLife), mely a kóla félelmetes hatásáról ad számot. Ez éppen jó példa arra, hogy írjunk hatásvadász rémcikket a témában.

A történet egyszerű - egyszeri halandó emberünk gondolt egyet magában (a la Super Size Me)és egy 30 napos program keretében minden nap 10 doboz (!) kólát fogyasztott el, majd meglepődve konstatálta, hogy ez milyen rossz hatással volt a szervezetére: felkapott 10 kg túlsúlyt, felment a vérnyomása. A jólelkű olvasó (és a cikk írója) most nagy örömmel megállapíthatja, hogy a kóla valóban milyen rendkívül veszélyes dolog, be kellene tiltani (igen, pont úgy mint a romulán sört). De! Attól eltekintve, hogy ez egy látványos, de tudományos alapokat nélkülöző önkísérlet volt (a kísérleti alany oldala elérhető itt), vannak itt problémák.

10 doboz kóla, az alap 3,33 dl-es formátummal számolva napi szinten 3,33 liternek felel meg. Egy dologból ennyit normális ember eleve nem iszik meg - ha ez pl. középkategóriás sör vagy gyengébb bor lett volna, ez már elég lett volna egy folyamatos ittas állapot biztosításához.

Az elfogyasztott mennyiségben 366,3 g cukor van, ami nemhogy a napi ajánlott hozzáadott cukor mennyiségét haladja meg (úgy kb. tízszeresen), hanem egy felnőtt ember teljes napi szénhidrátigényét is meghaladja. Nem csoda, hogy barátunk ennek a hatását kívánta gyorsan és látványosan demonstrálni, de ez egy kicsit elcsúszott. Ha a cukortartalmat nézzük, akkor az egészségesnek tartott gyümölcsleveket kezdi el inni literszámra, kb. ugyanezt a hatást érte volna el. Az egész kísérlet pont arra hívja fel a figyelmet, hogy a mennyiségi kérdéseket szem előtt kell tartani: ha valaki csak napi 1 doboz kólát iszik meg, akkor ilyen látványos hatást biztos nem tudott volna felmutatni, de az extrém bevitel szinte minden élelmiszer esetében kivált nem kívánatos hatásokat.

A koffeinbevitel megint érdekes pontja a kísérletnek: barátunk napi szinten 260-300 mg koffeint vitt be a szervezetébe (ez 7-8 csésze kávénak felel meg). Én egyáltalán nem csodálkozom rajta, hogy emelkedett a vérnyomása - ennyi koffeintől egy földi halandónak a szeme is kiugrik a helyéről.

Összességében a szándékot értem (hozzáadott cukrot tartalmazó italok kockázatának bemutatása - reális probléma), de egy picit trollnak érzem ezt a hozzáállást. Én a célzottól eltérően megint csak nem arra a tanulságra jutottam, hogy a kóla milyen nagy gonoszság - a fogyasztók az idióták, ha ebből ilyen napi mennyiséget képesek meginni. Értem, hogy ez a kísérlet az amerikai (és lassan európai vagy hazai) típusú fogyasztói szokásoknak (aminek egy jól megfogható szimbóluma a kóla) mutat görbe tükröt, de ettől még elég hatásvadász és a lényegi üzenetet elveszni látom a színpadiasság mögött.

DE MOST KOMOLYAN…

Mit kezdjünk a kólával akkor? Jó vagy nem jó? Igyuk vagy ne igyuk?

Mint mindenre, a kólára is az igaz, hogy mértékletesen kell fogyasztani. Ha valaki egy mozifilmre beülve vagy hétvégi családi ebédhez iszik egy pohárral, attól nem lesz se veseköve, nem bomlanak le a csontjai és a fogai, nem hízik kamion méretűre és nem fog kimúlni szörnyűséges kínok között (vagy ha igen, akkor nem ettől).

Napi szintű fogyasztásra tényleg nem javasolt, ahogy a többi szénsavas üdítőitallal, gyümölcslével is érdemes mértékletesen bánni. Ezeknél a fő probléma a magas cukortartalom, a legtöbb szénsavas üdítőital nagyjából 10-12 g/100 ml mennyiségben tartalmaz cukrot, egyes gyümölcslevek még ennél is többet. Hogy ez mennyit jelent? Az új WHO ajánlás szerint kb. 2-2,5 dl ilyen ital elfogyasztása kimeríti az egész napi keretünket a hozzáadott cukor kategóriában (a kis üveges kiszerelés 3,33 dl). A „light” verziók nyilván más értékelést kapnak ebből a szempontból, a mesterséges édesítőszerek alkalmazása gyakorlatilag megoldja a cukorproblémát, és ha valaki nem retteg az édesítőszerektől (mert az ördög gyíkember sosem alszik), akkor némileg megnyugodhat, különösen ha nem zavarja az enyhén eltérő ízvilág. Ugyanakkor azt is meg kell jegyezni, hogy a hozzáadott cukor már (sajnos) szinte minden más élelmiszerben is ott van, az igazság megkívánja, hogy ha már a cukrozott italokat szidjuk, akkor a sorból ne maradjanak ki az apró kis desszert-édességek, a "gyümölcs" joghurtok és a többi olyan élelmiszeripari termék, mely élen jár a cukorbevitelünk egekbe emeléséhez.

A szénsav körüli aggodalom megint a mértéktől függ. Refluxra hajlamos személyeknél nemcsak a kóla nem javasolt, hanem más szénsavas ital sem. Akinek nincs ilyen problémája, annak is érdemes figyelembe venni a saját határait – általánosságban  a bubis víznek nincsenek káros mellékhatásai (sőt, a szénsavas közegnek vannak előnyei), de érdemes figyelni, hol a határ, amit a szervezetünk még tolerál.

Ha valamit nehéz tolerálni józan ésszel a kóla típusú italokban, az a marketing. Fájó szívvel kell bevallanom, hogy a kóla a világ legjobban, leghatékonyabban reklámozott termékei közé tartozik. Élelmiszerként az értéke gyakorlatilag nulla, ennek ellenére a Coke és a Pepsi a világ legértékesebb brandjei közé tartoznak – a Coke brand értéke az elmúlt évtizedben gyakorlatilag megduplázódott, aktuálisan 80 milliárd dollárnál is többet ér, a Forbes szerint a világ 4. legértékesebb márkája. A „nagy rivális”, a Pepsi értéke önmagában kb. 20 milliárd dollár és a 29. legértékesebb brand. Mindezt  sajátosan ízesített cukros létyókkal érték el. Ha lenne marketing Nobel díj, esélyesek lennének rá, mert így eladni a nagy semmit, tényleg döbbenet…

VÉGEZETÜL

A Coca-Cola tagadhatatlanul egy nagyon hasznos termék. A legfontosabb viszont az, hogy inni belőle egy kortyot sem érdemes!

A Naturahirek tagadhatatlanul egy rendkívül érdekes portál. A legfontosabb viszont az, hogy elhinni belőle egy szót sem érdemes!

Ha mást nem is, ennyit jegyezzünk meg.

A mértéktelen fogyasztás senkinek sem ajánlott.

Források:

• 20 gyakorlati bizonyíték arra, hogy a Coca Cola egyáltalán nem való emberi fogyasztásra URL: http://naturahirek.com/20-gyakorlati-bizonyitek-arra-hogy-coca-cola-egyaltalan-nem-valo-emberi-fogyasztasra/
• Zumin Si et al: Association between soft drink consumption and asthma and chronic obstructive pulmonary disease among adults in Australia. Respirology, Volume 17, Issue 2, pages 363–369, February 2012. URL: http://onlinelibrary.wiley.com/doi/10.1111/j.1440-1843.2011.02115.x/full
  
• Péter Anna, Nábelek Zsófia: Mennyi cukrot eszünk véletlenül? URL: http://www.origo.hu/tafelspicc/kozelet/20130524-elelmiszerek-cukortartalma.html
• The World’s most valuable brands. URL: http://www.forbes.com/powerful-brands/
• http://www.statista.com/statistics/326065/coca-cola-brand-value/