Ezzel a hangzatos címmel találtam egy írást, melyben egy nevét nem vállaló, nyugalmazott háziorvos lerántja a leplet, mert hát a háziorvosok nyugdíj alatt mi mással foglalkoznának, mint leplek lerángatásával és saját több évtizedes munkásságának tarkón lövésével.

Mi sem divatosabb manapság, mint a tudományos orvoslás ellen hangolni bármely erre fogékony társadalmi csoportot, az íráska is épp egy ilyen oldalon jelent meg. A recept egyszerű, néhány tételben összefoglalva elmesélik, milyen stratégiákat követ a gonosz gyógyszergyári maffia, hogy sírba taszítsa a jobb sorsra érdemes népességet.

Először is szeretném leszögezni, hogy amikről ebben a levélben olvasni fogsz, azok nem vélemények, nem az én gondolataim, hanem TÉNYEK!

Spoiler alert: tények azok nem nagyon lesznek, ellentétben hangulatfokozó szörnyűségek, vádaskodások és összeesküvés-elméletek bőségben. Ezek együttesen jelentik a szerző (és sajnos sok olvasó) számára a tényeket.

1. Stratégia: az egészséges határértékek leszállítása - Például a vércukorszintnek van hivatalosan rögzített határértéke papíron. Tegyük fel, hogy 9-es értékig normális a vércukorszint. Hogyan csinálnak pillanat alatt sok millió új beteget? Összeültetnek egy tudományos bizottságot, akik leszállítják a határértéket 6,3 értékre. Mostantól ha valakié ezt meghaladja, kapja a gyógyszert a betegségére és apránként csökkentik a határértéket évről évre!

A kis huncutok, milyen kis ravaszságokat találnak ki, nem? Látszik, hogy a dokibácsi (már ha az és valójában nem egy kőművesből önképzéssel felfejlődött népi gyógyító) nem nagyon követte praxisa ideje alatt a saját szakirodalmát, ugyanis pl. a vércukorszinttel kapcsolatos ajánlások elég vaskos kutatási eredményekre alapulnak. Az ajánlások az elmúlt években nemcsak lentebb mentek, hanem sokkal összetettebbek is lettek, nem csak vércukorszint, hanem inzulinszint területén is megfogalmazásra kerültek értelmezési tartományok és a diagnosztikai eljárások is összetettebbé váltak. De ez nem egyedül a cukorbetegségre, hanem sok más megbetegedésre is igaz.

A határértékek leszállítása egyébként valóban emeli az esetszámot, ez egyszerűen matematikai törvényszerűség - de minél enyhébb az anyagcsere-eltérés, annál jobbak az esélyek arra, hogy életmódi vagy gyógyszeres terápiával beavatkozva a folyamat visszafordítható legyen vagy legalábbis lassítható. Ha megvárjuk a 9-es vércukorszintet, ott már nehéz érdemben gyógyítani, hiszen akkor már egy igen rossz, évtizedes folyamat eredményeképpen kialakult anyagcserét kellene helyrehozni.

Persze a gonosz gyógyszergyárak mondhatnák azt is, hogy francba az egésszel, hagyjuk meghalni a sok embert idő előtt – éldegéljenek nyugodtan csak egeket verő cukorszintekkel. Meglepő módon egyébként épp az alternatív irányzatok képviselői hajlanak arra, hogy egyes diagnosztikai területen még ezeket a szigorúbb kritériumokat is keményebben vegyék, például az inzulin-rezisztencia esetén ez elég látványos.

2. Stratégia: az egészséges táplálkozás manipulálása - Mivel az emberek egészségesen táplálkoznak, nem betegek, és nem kellenek nekik a gyógyszerek. Ez profit kiesést jelent a gyógyszergyárak számára. Ezért összeültetnek még egy tudományos bizottságot, akik felfedezik például azt, hogy az amúgy egészséges só fogyasztása káros, és le kéne csökkenteni a napi bevitelét.

Ez szép is lenne, ha az emberek egészségesen táplálkoznának. De konkrétan nem azt teszik, erre egészen kiváló adataink vannak. Persze, lehet konteózni teljes erőből, hogy épp itt van leírva, hogy a lobbi érdeke miatt nem táplálkoznak egészségesen. Viszont évtizedek óta van egy fejlődő táplálkozási ajánlás-rendszerünk, hozzáférhető minden élelmiszer, ami egy egészséges étrend kialakításához szükséges - de nem igazán jön össze még így sem. Persze mindig  kényelmes dolog a saját felelősségünket másokra kenni, hibáztatni bármely megfogható személyt vagy megfoghatatlan iparágat.

Az "amúgy egészséges só" esetében egy meghatározott mennyiség egészséges, illetve a bevitelnél a nátrium - kálium arányt is érdemes figyelembe venni. A népegészségügyi probléma az hogy egyébként a bevitt mennyiség is nőtt, mégpedig azért mert ma már nem csak a kézi sózás létezik, hanem a feldolgozott élelmiszerekben rejtett sóbevitel is jelentős mennyiséget ért el. Emellett ott van, hogy kevesebb zöldséget és gyümölcsöt fogyasztunk, ezzel pedig a nátrium-kálium egyensúly is megborul az előbbi javára. És így már a sóbevitel is lehet problémák forrása.

3/1. konkurencia hatástalanítása állami hivatalok által - csak egy példa: jogilag kizárólag gyógyszerre mondhatod azt, hogy attól meggyógyultál. Ez azért is ellentmondásos, mert ott van például a skorbut betegség, amit már az orvosok is elismernek a C-vitamin hiánybetegségének. Ebből következik, hogy ha nem eszünk C-vitamint, előbb utóbb skorbutban meghalunk. De ha már megvan a skorbut, csak még kezdeti fázisban van, és időben szedünk rá C-vitamint, akkor még meggyógyul - nem? Na mindegy. Mindenesetre ilyent tilos mondani valamiért.

Megint csak kissé el van tájolva az úr. A skorbut (ami amúgy manapság már elég ritkán fordul elő) pont azért hiánybetegség, mert jól azonosítható az a tápanyag (!), aminek az elégtelen bevitele okozza. Ugyanígy jól ismertek az egyes tápanyagok túlzott beviteléből eredő betegségek. Ez azért kórfolyamatait tekintve elég távol esik és mindenképpen elhatárolandó a fertőzésektől, a genetikai eredetű vagy egyéb külső vagy belső környezeti hatásra kialakuló megbetegedésektől, amik ilyen hiányállapotokra nem feltétlen vezethetők vissza.

Régi vágyam megérteni, mi a baj az állami szervezetekkel, hivatalokkal - nyilván a végrehajtó hatalommal szemben él egyfajta ellenérzés, de konkrétan a lakosság által élvezett közszolgáltatások nem lennének működőképesek ezek nélkül, és összességében semmivel nem működnek rosszabbul, mint bármely más, de annyira nem szem előtt lévő rendszer - ugyanis pontosan ugyanolyan emberek működtetik, mint a többi rendszert. Persze ha az ember bele akar rúgni valamibe, arra nagyon megfelelők...

3/2. konkurencia hatástalanítása: az egészséges koncentrált élelmiszerek (táplálék kiegészítők). Már nagyon sok MLM rendszerben forgalmazott egészséges készítmény van, amiktől emberek egészségesebbek lesznek. Ez profit kiesést jelent gyógyszergyárak számára. Ezért amelyikről csak tudják kiderítik hogy káros, és betiltatják. Ha árultál már valaha táplálék kiegészítőket, tudod miről beszélek. És valószínűleg azt is tudod, milyen akadályokat kell leküzdened a gyógyszermaffiával azért, hogy forgalomba tudj hozni egy egészséges készítményt.

Az MLM rendszerben forgalmazott készítményekkel a legnagyobb gond maga az MLM. Az MLM egy olyan kereskedelmi forma, amely a fogyasztót érdekeltté teszi a terjesztésben, de eközben sokszor egyszerűen kiiktatja azokat a fogyasztóvédelmi elemeket, amelyek a végfelhasználó számára a termékkel kapcsolatos biztonságot megadnák. Sok esetben a legális kereskedelmi utak megkerüléséről szól: az adott termék nem rendelkezik forgalomba hozatali engedéllyel, nem jelentik be a megfelelő szakhatósághoz (pl. OGYÉI), sőt az is előfordulhat, hogy határon túli, akár EU térségen kívüli forgalmazó esetén semmilyen hatóság nem tud a termékről. Mivel az értékesítő nincs közvetlen kapcsolatban a gyártóval és központi forgalmazóval, elég nehézkes a problémák esetén érvényesíteni.

Miközben az alkohol, a dohányzás, illetve a gyógyszerek, amelyek mellékhatása közt szerepel a hirtelen halál, gond nélkül árulhatók. Azokkal semmi probléma, de egészséges élelmiszert azt ne.

Gondoljunk bele, a gépjárművezetés, de még a sportolás vagy akár az idős kor mellékhatása is lehet hirtelen halál és a gonosz gyógyszergyárak és hatóságok mégsem tiltják be. Mondjuk ritka kemény arcbőr kell ahhoz, hogy az alkoholt és a dohánytermékeket összemossuk egy kategóriába a gyógyszerekkel.

3/3. eset: konkurencia hatástalanítása: vitaminok. Mivel túl sok vitamint szednek az emberek, nem betegek, és nem kellenek nekik a gyógyszerek. Ez profit kiesést jelent a gyógyszergyárak számára.

Fájó szívvel szeretném bejelenteni, hogy a vitaminok és étrendkiegészítők piacának legnagyobb szereplői épp a gyógyszergyárak. A helyzet az, hogy az emberek indokolatlanul sok vitamint szednek, pontosabban a legtöbb esetben nem valós szükségleteik, hanem aktuális hangulatuk szerint vásárolnak étrend-kiegészítőket a vitaminoktól a gyógynövényes termékekig. A betegséggel kapcsolatos statisztikák jelen pillanatban egyáltalán nem igazolják a szerző állítását, a vitaminszedési őrület ellenére nem beszélhetünk arról, hogy az emberek ne lennének betegek. Sőt, amióta ez a nagy lelkesedés kitört, mérhető mennyiségben fordulnak elő túladagolásos tünetek, gyógyszer-interakciók okozta problémák.

Mint az köztudott, a gyógyszergyárok előszeretettel költenek dollármilliókat olyan készítmények kifejlesztésére és gyártására, melyeket remekül helyettesíteni lehet a helyi műkörmös által megfejtett sumér kőtáblán talált mezei gyomnövényből főzött teával. Mert hát ők gonoszak és buták is..

Ott van például a B17 vitamin, ami valamiért nem szerepel a vitaminok általánosan elfogadott nemzetközi osztályozásában. Bár „A világ rák nélkül” könyv teherautónyi bizonyítékra derít fényt arról, hogy a rák valóban a B17 vitamin hiánybetegsége, épp úgy, ahogy a skorbut a C-vitamin hiánybetegsége. De amikor B17 vitaminról megkérdeztem egy onkológust (rák orvost), azt a választ kaptam, hogy B17 vitamin nem létezik, és az egész egy nagy baromság.

A B17 vitamin nagyon nincs ott:  ilyen vitamin tényleg nem létezik. A B17 fedőnéven futó anyag (laetril, amigdalin) nem felel meg a vitaminokra vonatkozó kritériumoknak. Nincs ismert hiánybetegsége, a rák pedig nem hiánybetegség – igen nehéz lenne például az ionizáló sugárzás okozta daganatokat visszavezetni, és egy hirtelen kialakult vitaminhiányhoz kötni. A feltalálóján kívül soha senki nem gondolta vitaminnak. Az idézett onkológusnak egyébként tökéletesen igaza van. A B17 vitamin története egyébként ismert, olvasható, az egyik legnagyobb egészségügyi svindliről van szó. 

A B17 vitaminként elkeresztelt anyag esetében soha semmilyen megfogható bizonyíték nem született a rosszindulatú daganatokra gyakorolt gyógyító vagy megelőző hatást illetően.

4. Stratégia: Betegségek kitalálása - Nem vicc! Erre csak egy megtörtént esetet szeretnék megosztani veled, bár sok van belőle. Ez a példa nem a kitalált betegségekre árult védőoltásokkal kapcsolatos, bár azok is ide tartoznak.

Nagyon kíváncsi lennék, milyen kitalált betegségekre készülnek védőoltások. Aktuálisan a kötelező oltási rendben szereplő tételek mind létező és adott korban veszélyes betegségek és az ajánlott oltások köre sem éppen fiktív betegségek vagy kórokozók ellen vannak.

A betegségek "kitalálása" megint érdekes feltételezés: az emberi szervezet irtó bonyolult dolog és a működési hibák köre is szinte végtelen. Vannak olyan betegségek, melyeket évezredek óta ismerünk és vannak olyanok, melyeket csak pár éve. A felfedezést pedig messze nem lenne szabad a kitalálással összekeverni.

Az 1990-es évek elején Amerikában a gyógyszergyárak vezetői összeültek, ahol a jelmondat a következő volt: Ki kell terjesztenünk a piacunkat a gyerekekre, mivel ők még kihasználatlan piacot képeznek. Majd meghívtak pszichiátereket, amit aztán nem követett semmilyen tudományos vizsgálat. Egyik napról a másikra gyerekek több mint 10 százalékát „hiperaktívnak” diagnosztizálták. Mi volt a „megoldás”? Természetesen gyógyszerek, mégpedig pszichostimuláns drogok, például: Ritalin, Concerta, Methylin, Equasym XL, hogy néhány márkát említsek.

A hiperaktivitás területe egy elég érdekes probléma. A pszichiátriai diagnosztika ma is egy erősen változó, fejlődő terület, ahogy a gyógyszeres terápia is változik. Őszintén szólva erről a területről kívülállóként nem szívesen alkotok véleményt, hiszen egy elég bonyolult területről van szó, aminek megítélése komoly szaktudást igényel – és ezt annak a nyugalmazott háziorvosnak sem ajánlanám, aki szerint a 9-es éhomi vércukor normális. Az biztos, hogy a gyermekkori pszichiátriai diagnózisok robbanásszerű terjedése ijesztő lehet, ahogy a nem megfelelő gyógyszereléssel kapcsolatos rémhírek is – de ettől én még nem venném a bátorságot, hogy pálcát törjek a terület felett.

FÉLELEMBE KERGETÉS

Az ilyen írások tragikuma és komikuma egyben, hogy miközben  a gyógyszermaffiát és a vele szövetkező államhatalmat démonizálják, miközben ők maguk keltenek felesleges rettegést, félelmet. Ha komolyan veszem az írás tartalmát, lazán becsúszok egy kezeletlen cukorbetegségbe, szedve mindenféle, hatásos terápiát nem jelentő vitamint és étrend-kiegészítőt, ez viszont tényleges és jól mérhető egészségügyi kockázatot jelent, amihez képest a gyógyszeres terápia mellékhatásai és kockázatai messze elmaradnak.

 A cikk illusztrációja némileg hatásvadász volt, de ennél sokkal rosszabb volt a kommentelők álláspontja: a szűrővizsgálatokban egyszerűen a gyógyszerlobbi piacszerző mesterkedését érzékelik.

 Források

1. Kovács L: Hatékony rákgyógyszer-e a "B17-vitamin"?  - Száz kémiai mítosz, Akadémiai kiadó, 2011