Megjelent a Központi Statisztikai Hivatal 2017-évi beszámolója, mely az egészségügyi mutatószámokra is kitér. Azt gondolom, hogy a KSH nagyon kemény dolgokat írt le, melyek különösebb magyarázat nélkül is elég ijesztőek tudnak lenni, de azért pár gondolatot én is hozzátennék, mert az elmúlt időszakban jelentek meg érdekes adatok. Öveket becsatolni!
Kedves Olvasóink!
Elindult az Alimento.hu oldal, ahol sok szeretettel várjuk minden eddig olvasónkat. Az új felületre az új tartalmak mellett a korábbi cikkek frissített, átdolgozott változatai is folyamatosan felkerülnek.
A blog.hu felületére feltöltött cikkek a továbbiakban teljes körűen elérhetőek maradnak.
Az országjelentés elég enyhén fogalmaz arról, hogy 2017-ben kedvezőtlenek voltak a halálozási mutatók. A kedvezőtlen szó helyett nagyjából a "katasztrofális" lenne a korrekt. Ugyanis:
A magyarok százezer lakosra jutó halálozása Bulgáriát és Romániát követően a harmadik legkedvezőtlenebb az unióban. A nők halálozási gyakorisága a harmadik, a férfiaké negyedik legmagasabb. 2016-ról 2017-re mindkét nem halandósága emelkedett.
Röviden szólva alapvetően nem az EU szintje felé haladunk és az emelkedő halálozást nem lehet demográfiai folyamatokkal sem magyarázni: az elöregedő népesség emeli a halálozást, na de nem ilyen mértékben és módon, ugyanis máshol is vannak elöregedő társadalmak és ott azért ezek a trendek nem ilyen rosszak.
A halálozások több mint háromnegyedét a daganatok (26%) és a keringési rendszer betegségei (49%) okozták 2016-ban.
Ehhez kapcsolódik, hogy a napokban körbejárta a netet az Eurostat közleményre alapuló hír, miszerint a hazai halálozások 41%-a (EU átlagban 31%-a) megelőzhető lenne a jelenlegi orvosi tudásunk és technikai lehetőségeink alapján. Jellemzően itt is szív-érrendszeri halálozásról, illetve a férfiaknál a vastagbél-végbél daganata, nőknél az emlődaganatok szerepelnek a listán. Én kissé árnyalnám, mert inkább csak késleltetést mondanék ("everybody dies" - mondaná Dr. House), de ez is komoly eredmény lenne, mer értékes és hasznos éveket adna az élethez. Mondanom sem kell, itt is elég balkáni jellegű a hazai adat.
Az adatok azért is sokkolóak, mert a megelőzhető betegségek terén olyan betegségcsoportokról van szó, amik jelentős részben életmódi kockázatokkal rendelkeznek, emiatt prevencióval, megfelelő szűréssel, korai beavatkozással jelentősen késleltethetőek, ill. hosszútávon kezelhetőek. A fő rizikó-tényezők jól azonosíthatóak, így intézkedni is lehet(ne) ellenük.
Még egy komoly aggodalomra okot adó adat szerepel a KSH anyagban: a cukorbetegség esetében a 19 éves és idősebb személyek körében tízezer lakosra 1243 megbetegedés jut, magyarul a felnőtt lakosság 12,4%-a már diagnosztizált cukorbeteg. A növekedés 171% volt 1999-2015 között, s egyelőre nem látszik semmilyen olyan trend, ami ezzel ellentétes irányt mutatna. A gond azért is nagy, mert a cukorbetegség komoly kockázati faktor a megelőzhető megbetegedések jelentős körében.
Látszat-intézkedésekből volt is néhány az elmúlt években, eredményes annál kevesebb. A dohánytermékek látszólag szigorú szabályozása ellenére ma az általános iskolások is simán hozzájutnak dohánytermékekhez, ahogy az alkohol beszerzése sem jelent gondot. A "chipsadó" bevezetése semmilyen érdemi visszalépést nem jelentett, némi költségvetési bevételt generált, de ennek sincs nyoma a prevenciós népegészségügyi tevékenységekben. Nagyon komoly, több oldalú prevencióra lenne szükség, mely a korai ismeretterjesztéstől az intenzív betegoktatáson át a termékekre kiterjedő, szigorú szabályozásig terjed.
AZ ALAPOKKAL KOMOLY GOND VAN
2016-ban 4755 háziorvos és 1444 házi gyermekorvos dolgozott az országban. Számuk az ezredforduló óta folyamatosan, összesen 7,8, illetve 8,0%-kal csökkent. A legnagyobb csökkenés a községekben volt, ahol a háziorvosok száma 27, a házi gyermek orvosoké 45%-kal lett kevesebb.
Kérem tisztelettel, az egészségügyi ellátás alapszintje van összeomlóban. A betöltetlen praxisok száma és aránya folyamatosan és meredeken emelkedik. Nógrádban már most is 18 orvos jut tízezer lakosra (Budapesten ez a szám 50). A gond az, hogy pont azokban a térségekben, kistelepüléseken esik nagyon az orvosszám, ahol a szociális és egyéb társadalmi problémák (elöregedés) okán az egészségügyi kockázatok magasabbak. Már most 11,6% az olyan településeken élő, 18 év fölötti lakosság aránya, ahol nincs felnőtt- vagy vegyes háziorvosi rendelő, ami azért jelentősen rontja a megfelelő egészségügyi ellátáshoz való hozzáférés esélyeit.
Betöltetlen háziorvosi praxisok, 2017. (forrás)
Ezzel együtt általánosan emelkedik az egy orvosra jutó terhelés: az egy orvosra jutó betegforgalom a háziorvosok esetében 26, a házi gyermekorvosoknál 18%-kal nőtt 16 év alatt. A magyar házi- és gyermekorvosi ellátásban valamiért egyébként is irdatlan nagy forgalom van, OECD szinten kiemelkedő a beteg-orvos kontaktok száma, de valamiért ez elég kis hatásfokkal működik.
A kórházakban sem jobb a helyzet, vannak kórházak, ahol minden szakorvosból hiány van, idén már eljutottunk odáig, hogy kórházi osztály állt le orvoshiány miatt.
UTÁNPÓTLÁS?
A KSH adatok szerint az orvosi egyetemeink általános orvosi karán a 2000-es évek elejétől jelentősen (35%) emelkedett a végzettek száma. Míg azonban 85%-kal több külföldi fejezte be az egyetemet, addig a hazai hallgatók száma csak 17%-kal emelkedett. Ez még azért nem is lenne rossz, de: a végzett magyar diákok száma rendre kevesebb volt, mint azoké a magyar orvosoké, akik hatósági bizonyítványt kértek szakképesítésük külföldön történő elismerése céljából, azaz akik külföldi munkavállalásra készültek. Ez most olyan, mintha lényegében a nyugat-európai országoknak képeznénk orvosokat.
Eközben nem csak a kivándorlás, hanem az elöregedés is a rendszer ellen dolgozik, már most a háziorvosok 1/5-e 70 év feletti (!), a gyermekorvosoknál rosszabb a helyzet, ott gyakorlatilag az átlagos életkor alig marad el a nyugdíj-korhatártól. Szép dolog az aktív időskor, de szerintem nem így kellene elképzelni, arra nem is gondolva, hogy az idős orvosok egy része már rutinból dolgozik és nem feltétlen követi a szakma fejlődését.
ANYAGIAK - A JÉGHEGY CSÚCSA
Az utánpótlás hiánya kapcsán az anyagi megbecsültség gyakran felmerül érvként. Bár a humán egészségügyi ellátásban dolgozók bruttó havi átlagkeresete 2012 óta közelíti a nemzetgazdasági átlagot, de még 2017-ben sem érte el. Az egészségügyben megfigyelt szakmákban 2016-ban csak az orvosok bruttó átlagkeresete haladta meg a nemzetgazdasági átlagot. A hazai egészségügyi személyzet bérezése nemzetközi szinten egyáltalán nem versenyképes, a különböző orvosi szakmák között itthon is vannak bér- és finanszírozási feszültségek.
A feszültségek jelentős része pedig a hálapénz-rendszerből is fakad, amivel egyszerűen nem tudunk mit kezdeni, de ezen kívül említhető a magán és állami rendszer gyanús összefonódása és még sok más olyan jelenség, ami a problémák elmaszatolására és a status quo sumákolással teli megőrzésére épül. Az szerintem egyébként egy fikció, hogy ha nagyon megemeljük az orvosok bérét, akkor majd az megszünteti a hálapénzt, az ember egyszerűen nem úgy működik: a több pénznél jobb a még több.
Időnként vannak felvillanások, melyek az egészségügyben fennálló helyzet tisztázására és a lehetséges megoldások kidolgozására irányulnak, de ezek csendben elhalnak. A jelenlegi helyzettel hosszútávon mindenki veszít, de rövid távon senki sem meri felvállalni a tisztázással és a helyzet rendbetételével kapcsolatos bizonytalanságokat és pozícióvesztést.
MI KÖZE ENNEK AZ ALTERNATÍV GYÓGYÁSZATHOZ?
A tudomány oldalán és az alternatív gyógyászati irányzatokat képviselő szakemberek szóba hozták már az alternatív gyógyászat térnyerésével kapcsolatban a hagyományos orvoslással kapcsolatos kudarcélményt (én is írtam erről Merengés a természetgyógyászatról címmel). A rossz minőségű ellátás, a nem megfelelő hozzáállás szinte automatikusan arra készteti az igénybevevőket, hogy alternatívákat keressenek. Ma már az ellátórendszeren belül is intenzív informálódás folyik (Ki tud jó belgyógyászt, nőgyógyászt, endokrinológust, dietetikust, stb. a környéken?), de ennek egy része már a magánegészségügy felé is folyik, s villámgyorsan el lehet jutni az alternatív módszereket művelők felé. Így a rossz hatásfokú, önmaga hitelét rontó egészségügyi ellátással duplán árt magának az ország.
Napokban több helyen láttam megosztva és megtetszett. Vannak témák, amikben egyszerűen az utolsó logikus lépés az, hogy szakemberhez forduljunk.
A táplálkozás területén is vannak furcsa jelenségek. Alapvetően az ellátórendszerben a dietetikusok (szerintem) kevesen vannak és elég szűk mozgástérrel rendelkeznek: a kórházi élelmezésen túl egy-egy járóbeteg ellátásban bukkannak fel (nevetségesen alacsony elvárt létszámokkal), az egészségügyi alapellátásból pedig teljesen hiányoznak. Ez utóbbi már csak azért is probléma, mert eközben rengeteg fiktív címmel lovaggá ütött táplálkozási tanácsadó tevékenykedik, akiknek egyszerűen nem nagyon van a hivatalos egészségügy részéről konkurenciájuk. Az aktuális jogszabályok rendszere viszont a dietetikusok önálló működését erősen korlátozza, a kiképzett táplálkozástudományi szakembereket pedig be sem engedi a játéktérre. Így nehéz felvenni a versenyt a mindenféle, pár órás tanfolyamon képzett "szakértőkkel".
JÖVŐKÉP?
Nagy apokaliptikus víziókat nem szeretnék felvázolni, mert egyrészt ez nem az EzoTv parasztvakító műsorszáma, másrészt a a jövőt előrelátni nem lehet (mondta Yoda). Az ország közfeladatot ellátó rendszerei alapvetően eléggé le vannak roggyanva, ebből most csak az egészségügy került említésre. Tévedés ne essék, a nálunk tapasztalt problémák egy jelentős része más országokban is látható, máshol is küzdenek a megoldásokkal és nem vitamentes a helyzetek kezelése. De alapvetően erősen le vagyunk maradva az EU szinttől és jelen pillanatban nem látszik a közeledésünk ehhez, sőt sok területen önmagunkhoz képest is visszalépések vannak. A rendszer látványosan nem fog összeomlani, csak a már most is látható krízisjelenségek súlyosbodása mellett kell majd kommunikálni az illetékeseknek (egy-egy random beruházás átadásakor), hogy minden rendben van. Bár ki tudja, egy látványos összeomlással lehet, hogy jobban járnánk, mert kevésbé lehetne kimagyarázni a dolgokat.
A jövedelmileg jobban álló lakosság szépen elvonul majd a fizetős magánegészségügy felé, itt az alternatív módszereknek is nagy piaca van már, az alsóbb társadalmi rétegek sorsa meg különösebben nem érdekel senkit a jelen társadalmi konfigurációban.
Ha tetszett az írás, oszd meg és/vagy kattints a tetszik gombra! A "Követés" alkalmazással értesülhetsz a legfrissebb írásokról! Ha van véleményed, írd meg hozzászólásként! További érdekességek, aktualitások pedig Facebook oldalunkon találhatók: https://www.facebook.com/Alimento.blog
A honlapon található anyagok, információk egyike sem irányul betegség, vagy betegségek diagnosztizálására, és nem helyettesítik az egészségügyi szakemberrel történő konzultációt.
Források:
- Magyarország, 2017. KSH, 2018. LINK
- Orvosellátottság. Infojegyzet. Országgyűlés Hivatala. 2018. február 16. LINK
- Orvoselvándorlás. Infojegyzet. Országgyűlés Hivatala. 2017. november 16. LINK
- Are 570 000 deaths per year in the EU avoidable? EuroStat. LINK