Ismét egy tartalmas írással futottam össze, ami a "régen minden jobb volt" mottó és egyéb hiedelmek egyvelegeként írható le. S mint általában az egészségügyi témájú halandzsa-cikkeket, ezt is jó sokan megosztják, szóval érdemes ismételni néhány dolgot.

Volt a nagyszüleidnek ételallergiája? Az én nagyszüleimnek biztosan nem.

Ez az indítás két okból is félrevezető. Először is egy szubjektív, anekdotikus érvből indul el. Mondhatom-e, hogy az én nagyszüleim nem haltak meg gyermekbénulásban, ezért nem is létezett gyermekbénulás az „ő korukban”? Nyilván nem. Seregnyi olyan betegség létezik ma, amit néven tudunk nevezni, de 200 évvel ezelőtt még a létezésükről sem tudtunk - nagyanyáink nem tudták, mi az a genetikai eredetű betegség, nem tudtak az autoimmun folyamatokról, a koleszterinről és az inzulinrezisztenciáról sem. De ha szakértő régész-orvos kutatócsoport kezébe vesz történelmi emlékeket, maradványokat, igazolni tudják ezen betegségek létezését, de úgy általában józanul gondolkodó ember egyiket se tagadná le csak azért, mert a nagymamája nem mesélt neki a primer laktáz-deficienciáról.

A másik nagy gond, hogy felállít egy tézist erre alapozva, miszerint valóban nem voltak ételallergiák egy-két generációval korábban. A cikk további részében pedig ebből a tételből vezet le minden mondanivalót, miközben az alaptézist egyáltalán nem bizonyította. Az olvasók meg úgy veszik, mintha ez magától értetődő volna.

Valódi, szezonális ételeket fogyasztottak.

Nyilván a jelenlegi tartósítási technológiák hiányában más választása nem nagyon volt az embernek. Azaz mégis: a szárítás/aszalás, a sózás, a savanyítás ezredévekre visszatekintő tartósítási eljárások, melyek széles körben elérhetők voltak és lehetővé tették, hogy egy kicsit kitörjön az ember a szezonalitásból. Nyilván ez nem a mai kínálat nagyságrendjében történt, de azért létezett.

A fő kérdés azonban az, hogy van-e köze a szezonalitástól való eltérésnek az étel-allergiák és intoleranciák megjelenéséhez. Jelenlegi ismereteink szerint nincs. Sőt, a szezonalitástól való elszakadás lehetővé teszi, hogy megfelelő étrenddel az év teljes időszakában optimális tápanyagbevitelt érjünk el, ez pedig önmagában csökkentheti egyes megbetegedések kockázatát. Alapvetően egy paraszti társadalmi rétegben a tél végi étrend mennyiségét, összetételét illetően erősen hiányosnak tekinthető, ez azért nem éppen az egészség záloga.

Mivel az élelmiszer tartósítószerek nem voltak még széles körben használatban, az ételek frissek voltak. A feldolgozott élelmiszerek hiánya miatt táplálkozásuk tápanyagban gazdag volt.

Itt szintén egy igazolatlan állítássorozattal találkozhatunk. Egyrészt összekapcsolja a tartósítószereket egy negatív tartalommal (nem friss, betegséget okoz, stb.), másrészt feltételezi, hogy a „feldolgozott” élelmiszerek tápanyagban szegényebbek, rosszabb minőségűek a „természetes” szezonális ételeknél, illetve az ezeket tartalmazó étrendeknél. Mindkét tételről elmondható, hogy egyértelműen cáfolhatók. A tartósítás célja nagy részben az, hogy az élelmiszer a lehető legtovább friss maradjon (megőrizze fogyasztásra alkalmasságát), másrészt a feldolgozott élelmiszerekben sok esetben találkozhatunk "extra" hozzáadott tápanyagokkal, pl. a C-vitamin, E-vitamin önmaga is egyfajta tartósítószerként működhet, de elég sok élelmiszerben van ettől eltérően is valamilyen dúsítás (újabban pl. D-vitamin).

Nem diétáztak, és nem bántak szigorúan a testükkel és az anyagcseréjükkel. Akkor ettek, amikor az étel rendelkezésre állt

Nyilván nagy tömegekben nem diétáztak, de egyébként az étkezésnek régen is megvoltak a maga keretei, amiben megvoltak a korlátozások (pl. heti vagy egyéb időszakos böjtök). Ugyanakkor, ha extrémitásokra vagyunk kíváncsiak, azért találunk bőven fanatikusokat, akik böjtökkel és egyéb önsanyargatásokkal szórakoztatták magukat – sok esetben ezek enyhébb változatait akár nagyobb csoportok is követhették. Szóval megvannak a mai diéta-guruk és követőik előképei messze az ókorig visszamenőleg. Nem mellesleg az étel-allergiáknak, intoleranciáknak ehhez a tényezőhöz sincs közük.

Az aszkétikus életmódnak a mi kultúrákban is megvannak a maga hagyományai, bár az általános önsanyargatás nem volt elterjedt, de egyfajta ideaként jelen volt végig.

Az ételt otthon főzték meg hagyományos elkészítési módszereket használva

Ha az otthon főzés ennyire csodálatos dolog lenne, akkor az ételallergiáknak el kellene tűnniük – a legutolsó néhány évtől eltekintve az eltérő táplálkozási igényeknek szinte csak az otthon főzéssel lehetett megfelelni, az étel-allergiások mégsem gyógyultak tömegével. Nyilván ez az érv megint visszacsatol a feldolgozott élelmiszerektől, adalékanyagoktól való rettegéshez.

Nem ettek génmódosított ételeket, élelmiszer-adalékanyagokat, stabilizátorokat és dúsító anyagokat

Szuper, a GMO téma még nem volt. Alapvetően a nagyszüleink által fogyasztott élelmiszerek mind „génmódosítottak” voltak, hiszen évezredes nemesítések, keresztezések során alakultak ki. A mai élelmiszerekben pedig a modern GMO technológia nincs jelen, nálunk hivatalosan is tiltott is – mégis vannak étel-allergiások. A GMO rettegés alapvetően a tudatlanságon alapul, ha mással nem lehet jól beijeszteni az embereket, akkor még a GMO okozta rettenetekkel lehet komoly sikereket elérni.

Az adalékanyagokat eddig szinte minden pontban, erőteljes hangnemben ismételi a szöveg, de közben továbbra sem mond semmi konkrétumot arról, hogyan is vannak ezek az étel-allergiákkal összefüggésben. Az, hogy egy-egy konkrét adalék-anyagról elmondja, hogy vannak kockázatai, még elfogadható lenne, de ahány adalék, annyi kémiai anyag, ezeknek a hatása nem kezelhető egységesen.

Megették az egész állatot, melybe beletartoztak az ásványi anyagokban gazdag csont erőlevesek és a belsőségek.

Ennek sincs semmi köze az étel-allergiákhoz. Az erőlevesek misztikus gyógyhatása túlértékelt, azért ez nem mindennapos étel volt egyébként sem.

Nem mentek orvoshoz, amikor úgy érezték, hogy betegek, vagy hogy vényköteles gyógyszereket kapjanak. Az orvosi látogatások a balesetben sérülteket vagy az életveszélyes betegeket mentették meg. Amikor lázasak lettek, megvárták, hogy elmúljon. Amikor rosszul érezték magukat, leveseket, erőlevest ettek, és sokat pihentek. Nem volt orvos vagy nővér gyorshívójuk, de bíztak a test természetes gyógyulási folyamatában sokkal inkább, mint mi manapság. Az ételük volt az orvosság, függetlenül attól, hogy ezt felismerték vagy sem.

Haltak is az emberek rakásra, annak rendje és módja szerint. Ez abszolút jól dokumentált, különösebb erőfeszítés nélkül utána lehet nézni. Szóval, amikor lázasak lettek, vagy meggyógyultak vagy belehaltak. Ha rosszul érezték magukat és levest ettek, akkor szintén ez a két opció volt, és lényegében a leves fogyasztása a lehetőségeket igen kis mértékben befolyásolta. A test „természetes” gyógyító folyamatai bizonyos esetben elégségesek, máskor viszont kell a külső segítség, és az sem árt, ha akad az erőlevesnél komolyabb eszköz, módszer. Mellesleg ennek sincs semmi köze az étel-allergiákhoz.

Sok időt töltöttek odakinn. Nagyszüleinknek nem volt választásuk, hogy bent maradnak, és játszanak a telefonjukkal vagy a számítógépen.

Akkor ezek szerint a telefonok és a számítógépek okozzák az étel allergiát? Nyilván itt az elektroszmoggal kapcsolatos koncepciók jönnek elő, de ennek társítása pont az érzékenységekhez, allergiákhoz még a maga kategóriáján belül is meredeknek mondható. Szóba jöhetne még a fizikai aktivitás és a D-vitamin szerepe, vagy akár a kevésbé steril környezet immunrendszert "edző" hatása is (ez elég népszerű elmélet), de sajnos semmi konkrétum nem merül fel, ami mentén tovább lehetne gondolni az ügyet.

A táplálkozás hatással van testünk minden sejtjére. Sejtjeink egészsége a táplálkozástól és az életmódtól függ. Ha a táplálkozásod nem megfelelő, akkor minden sejted, szöveted és szerved integritása sérülést fog szenvedni, és így lehet, hogy bizonyos élelmiszerekre érzékenyebb leszel.

Még dietetikusként sem gondolom azt, hogy a táplálkozás a legmeghatározóbb tétel az egészség szempontjából. Számos más tényezőről lehetne beszélni: az emberi biológiából fakadó dolgokról, az öröklött hajlamokról, a különböző környezeti tényezőkig bezárólag. Nyilván a helytelen életmód és táplálkozás károsíthatja a szervezet működését, de ez még önmagában nem okoz érzékenységet, allergiát. Joggal várhatnánk, hogy a cikk valamilyen magyarázatot adjon a felvetett összefüggésre, de ezzel adós marad.

TANULSÁG

Sok újdonságot nem lehet ezekhez hozzáfűzni. Lehetőleg ne osszunk meg olyan hangzatos cikkeket, amik két lépésben oldják meg a világ (egészségügyi vagy más témájú) problémáit, mert nagy valószínűséggel túlegyszerűsítik a dolgok működését. Figyelmeztető jel lehet, ha érvelés helyett csak tényközlésekkel találkozunk, ha nem magától értetődő állításokat kézenfekvőnek vesz a szerző. A világ elég összetett dolog (ez van), s bár sokan szeretik leegyszerűsíteni a világról való gondolkodást, ez a legtöbb esetben helytelen következtetésekre vezet és ez nem csak a táplálkozási jellegű kérdésekre igaz, hanem a világmegváltó álbölcsességekre is (ezekről egy másik alkalommal).

Források:

• Miért nem volt a nagyszüleinknek ételallergiája... és nekünk miért van? LINK