Autizmus  - A Járvány
2014. november 26. írta: Meleg Sándor

Autizmus - A Járvány

Az autizmus korunk egyik legrejtélyesebb egészségügyi problémája. Ennek oka az, hogy egyes vonatkozásaiban (pl. éppen az étrend kérdéskörében) mai napig nagyon sok a nyitott kérdés, melyekre nem tudunk még egyértelmű válaszokat, iránymutatásokat adni. Ebből szinte automatikusan következik, hogy nagyszámú, nem kellően alátámasztott elmélettel találkozhatunk, amiket sokan kész tényként fogadnak el.

Az autizmus kezelésében, „gyógyításában” egyre népszerűbbek a különböző alternatív étrendek, étrend-kiegészítő alapú kezelések, amelyeknél fennáll a veszély, hogy a várt gyógyhatás elmaradása mellett nagyfokú egészségügyi kockázatnak is kiteszik az autizmusban érintett személyeket (leginkább gyermekeket). Mivel két irányból (mint dietetikus, és mint fogyatékossággal élőket segítő szociális munkás) is kapcsolódom ehhez a rendkívül érdekes témához, sok időt áldoztam arra, hogy kutakodjak a területen. Számos értékes információt kaptam kedves kollégáimtól, autizmusban érintett személyek ismerőseitől, családtagjaitól és ma már meglepően bőséges az elérhető szakirodalom is (bár a táplálkozási vonatkozásokat tekintve korántsem lehet dúskálni). Így most egy rövid sorozatban összefoglalom az eddig levont tanulságokat, remélve, hogy ezzel segítem a terület iránt érdeklődőket.

wiltshire.jpg

Stephen Wiltshire („the human camera”) rendkívüli képi memóriával és grafikus készséggel rendelkezik. De a legtöbb autizmusban érintett személy teljesen hétköznapi ember, szuper tulajdonságok nélkül.

Az autizmusról röviden

Az autizmus egy központi idegrendszert érintő fejlődésneurológiai zavar, és ennek következtében kialakuló komplex viselkedéses szindróma. Az autizmus pervaziv fejlődési zavarok körébe tartozik, ennek egy részhalmaza az „autizmus spektrum zavar” (ASD), ezen belül pedig több, önállóan meghatározott (de a köznyelvben egységesen autizmusként definiált) tünetegyüttes tartozik. Vannak nem autizmus körébe tartozó pervazív zavarok is (pl. Rett-szindróma). A spektrumba tartozó összes állapotot a szociális kommunikációt, kölcsönösséget igénylő szociális interakciókat, valamint rugalmas gondolkodást és viselkedés-szervezést megalapozó kognitív készségek fejlődési devianciája és késése jellemzi (ez az un. „autisztikus triász”). Az autizmus súlyossága, a triászon kívüli tünetek, az értelmi színvonal, az egyéb képességek, erősségek, illetve fogyatékosságok, járulékos állapotok (pl. beszédfejlődés zavara, epilepszia) változatos képet mutatnak.  Az első életévben már kimutathatóak egyes szociális tünetek, de az egyértelmű diagnózis ilyen korai időszakban még nem állítható fel. A diagnosztikusan már értékelhető, specifikus, a környezet figyelmét felhívó tünetek kb. 18 hónapos kortól jelentkeznek.

Az autizmus tudományos kutatási kezdőpontjának 1943/1944 tekinthető. Az első leírás 1943-ban Leo Kanner amerikai gyermekorvoshoz és 1944-ben Hans Asperger osztrák pszichiáterhez köthető, ők egymástól függetlenül találtak rá az autizmus két megjelenési formájára. Az autizmus kutatásának fellendülése az 1960-as évektől kezdődött, ma már ezres nagyságrendben születnek a publikációk.

Külön terület (s ennek nagy jelentősége lesz a későbbiekben) a diagnózis fejlődése. A két legfontosabb diagnosztikai rendszer a DSM és a BNO (ICD), ezekre épül az egészségügyi ellátórendszer, illetve a betegségek statisztikai adathalmaza. A DSM (Diagnostic and Statistical Manual of Mental Disorders) I (1952) és II (1968) kiadása az autizmust még a gyermekkori skizofrénia címszó alatt tárgyalta. Az áttörést a DSM III (1980) hozta meg, ahol a gyermekkori autizmus önálló kritériumrendszerrel bekerült a diagnosztikai rendszerbe. Jelenleg a DSM IV (1994) illetve a DSM IV-R (2000) meghatározása az autizmus diagnózis alapja. A 2012. évtől induló DSM V ismét változtat az autizmus meghatározásán, nem kevés vitát kiváltva ezzel.

Az egészségügyben általánosan használt BNO rendszer (Betegségek Nemzetközi Osztályozása, angolul: ICD - International Statistical Classification of Diseases and Related Health Problems ) szintén részletesen foglalkozik az autisztikus spektrum zavarokkal.  Az ICD-9-es rendszer még a pszichózisok között tárgyalta az autizmust, az ICD-10 (1991) viszont már a pervazív fejlődési zavarok (PDD – Pervasive Development Disorders) részletes klasszifikációját alkalmazza. A diagnosztikai rendszerek fejlődésének fontos szerepe van az „autizmus-járvány” megértésében.

jarvany_04.jpg

 Vadásszunk hatást.

Honnan az autizmus-járvány?

Az autizmus járvány fogalma erősen kötődik az oltásellenes mozgalmak tevékenységéhez, az, hogy ezt a fogalmat ma szinte mindenki ismeri, első sorban az angol Wakefield tevékenységének és az amerikai oltásellenes hisztéria élharcosainak köszönhető. Ehhez már csak adalék, hogy az epidemiológiai adatok torzításával pánikkeltésre kiválóan alkalmas statisztikák generálhatóak, melyeket lineárisan vagy exponenciálisan kivetítve a jövőre kiderül, hogy hamarosan mind autisták leszünk.

Némi alapozás

Az autizmus esetében gyakran halljuk, hogy az elmúlt 30 évben szinte exponenciális ütemben emelkedett a diagnosztizált autisták száma. Ez a jelenség mindenképpen megér egy részletesebb tárgyalást, mert rendkívül fontos, hogy tisztázzuk a valós helyzetet.

Az egyértelmű tény, hogy folyamatosan nő a diagnosztizált autisták száma – ezt a világon senki sem tagadja (még a gonosz gyógyszerlobbi sem). A jelenség hátterének megértéséhez viszont kell egy kis statisztikai kitérő: szót kell ejteni a prevalencia az incidencia fogalmáról. A prevalencia az adott betegségben adott csoportban egy időpontban nyilvántartott összes beteget jelenti, az incidencia pedig az adott csoportban egy meghatározott időszakban jelentkező új megbetegedéseket jelzi. Az autizmusnak jelenleg nincs ismert ellenszere, az ASD diagnózis végleges - akit diagnosztizáltak, az minden későbbi prevalencia statisztikában meg fog jelenni (amíg meg nem hal), és ezt szokták általában „gyakoriság” vagy „előfordulás” címen ábrázolni. Az incidencia viszont csak az új eseteket jelzi, ebben mindenki csak egyszer, a diagnózis felállításának időszakához köthetően fog megjelenni, ilyen statisztikai adatok viszont ritkán kerülnek fel a tematikus honlapokra. Hogy mi a különbség a két fogalom között, az alábbi diagramon látható:

jarvany_01.jpg

A jelenség jól szemlélteti azt a folyamatot, amit az autizmus esetén tapasztaltunk az elmúlt három évtizedben. Évről évre kis számú eset felfedezése is stabil növekedést hoz az összes eset számában. Ha az incidencia is emelkedik (ami például jellemző a kezdődő járványokra), akkor egy felfelé görbülő ívet kapunk a prevalencia adatokban, ha csökken az incidencia, akkor egy ellaposodó diagramot kapunk. A prevalencia adatokat ezen kívül még egy tényező befolyásolhatja: az érintett személyek halálozása. Mivel a diagnosztizált autisták döntő többsége fiatal, és életkilátásaikban jelen ismereteink szerint nem térnek el jelentősen az átlag populációtól, még közel két-három évtizedig ez a hatás nem fog jelentős hatást gyakorolni a statisztikákra, az emelkedés íve nem fog megtörni. Azonban számolnunk kell azzal, hogy az incidencia adatok is emelkedtek az elmúlt időszakban - ennek is vannak olyan okai, amik nem feltétlen az autizmus-járvány elméletet igazolják.

A diagnosztikai rendszerek fejlődése (pl. DSM IV és BNO-10) miatt rohamosan bővült az ASD körébe tartozók száma. A diagnosztikai rendszerek hatását mutatja, hogy az autizmus robbanásszerű „terjedése” éppen a DSM-III bevezetésével (80-as évek) indult meg. Az elmúlt néhány évtized az ASD kategória önállósodását, majd a diagnosztikai kritériumok változása a célcsoport kiszélesedését eredményezte, ami jelentősen növelte az új esetek felfedezését, s ezen keresztül az összes eset számát. Ezt a jelenséget a szakirodalmi hivatkozások is számon tartják.

Az diagnosztikai gyakorlat nem feltétlen azonnal követi a diagnosztikai rendszerek bevezetését, ahhoz képes évek telhetnek el, mire a szakorvosok meghatározó módon alkalmazni kezdik. Az alkalmazás elterjedése időpontjától viszont jelentősen emelni kezdi az adott régió incidencia és prevalencia adatait is! A diagnosztikai gyakorlat, illetve a diagnózishoz kapcsolódó ellátórendszer változásának hatása tetten érhető a nemzetközi és a magyar adatokon is.

Szintén a diagnosztikai problémák kategóriájába sorolható a „helyettesítő diagnózis” jelensége. Ahogy évtizedeken keresztül az autizmus a skizofrénia vagy a mentális retardáció kategóriájában rejtőzködött (az autizmus diagnózisát helyettesítette a skizofrénia vagy a mentális retardáció), a spektrum kiszélesítésével nőtt annak esélye, hogy valójában nem ASD érintett személyek is az autizmus kategóriájába kerülnek. Különösen nagy esélye van ennek a szocializációs készségeket érintő tünetcsoportok esetében. Az autizmus is működhet helyettesítő diagnózisként, erre példa, hogy a Rett-szindróma, ami ma már szépen kiválik az autizmusból, de korábban a tünetek hasonlósága miatt összefolyt vele.

Az autizmus prevalenciáját közlő látványos diagramok sok esetben elkövetnek egy  kis (na jó, nagy) csalást: nem a teljes lakosságra, hanem egy szűk korcsoportra adnak meg adatokat. A CDC által kiadott táblázatban 60 felmérés adatait foglalták össze, de egyik sem a teljes népességet, hanem csak egy szűk korcsoportot (döntően a 20 év alattiakat) fogott át. Mivel a vizsgált korosztályt mindegyik vizsgálat leszűkítette a diagnózisban leginkább érintett időszakra (8 éves korra az autizmus diagnózisa az USA ellátórendszerét nézve szinte 100%-ban felállításra kerül), ez a gyakoriság jelentős emelkedését eredményezte. A gond még csak nem is ezzel van, hanem azzal, amikor az adatokat úgy veszik át és közlik le, hogy megfeledkeznek arról, hogy nem a teljes társadalomról, hanem egy szűk korcsoportos mintáról van szó - s ebből születnek nagyon hatásvadász rémhírek.

prevalencia.jpg

A CDC a 8 éves korcsoporta nézve adja meg az autizmus prevalenciáját. Én nem vagyok statisztikai szakértő, de ez azért nagyon megtévesztő tud lenni. (forrás)

 

Magával az autisztikus tünetcsoporttal kapcsolatos ismeretek bővülése is segíti, hogy felismerjük a kórképet. Ma már sok esetben a szülő vagy a gyermekkel foglalkozó pedagógus az, aki kéri az autizmus vizsgálatát, a diagnózis is egyre korábbi időszakra tolódik.  Az autizmussal kapcsolatos ismeretek bővülése mindenképpen befolyásolja a felismerések gyakoriságát, idejét, ez pedig hatással van a statisztikai adatokra. Az ismeretek bővülése arra is hatással van, hogy a korábban nem diagnosztizált, „rejtett” autisták is bekerülhettek a diagnosztikai rendszerbe.

Nem hagyható figyelmen kívül, hogy az autizmus irányában megnyilvánuló figyelem, a diagnosztikai rendszer fejlődése a kapcsolódó felismerő és ellátórendszer jobb kiépítettségét is elhozta, ami tovább segítette az ASD érintett személyek felderítését. Az USA adatok alapján körvonalazódik egy olyan hatás is, ami jelzi az ellátórendszer befolyását: azokban az államokban, ahol a biztosítási rendszer tartalmazza az autizmussal kapcsolatos költségek megtérítését, jelentősen magasabb az autisták száma (aki esetleg járatos az USA biztosítási rendszerében, segíthetne ezt a tételt visszaellenőrizni). De erre a jelenségre majd mutatok hazai példát is.

Összességében az epidemiológiai statisztikai adatokban látható folyamatok magyarázhatók az ASD irányában bővülő ismereteinkkel, a fejlődő diagnosztikával és a jelenség ismertté válásával. Ezek a tényezők annyira erősen befolyásolják a statisztikai adatokat, hogy ha tényleg létezik is az autizmus gyakoriságát pozitívan befolyásoló környezeti hatás, annak hatását szinte teljesen el is fedi.

jarvany_05.jpgA CDC adatai alapján a regisztrált ASD esetek száma 7 év alatt 220%-kal emelkedett.De ez vajon valós növekedés vagy a javuló ellátórendszer következménye, esetleg játék a statisztikai adatokkal?

 

Nemzetközi adatok

Nehéz megítélni az autizmus valódi előfordulási gyakoriságát. Az egyes országok eltérő diagnosztikai és dokumentációs rendszere, azok változásai rendkívül nehézzé teszik az autizmus követését. Ritka, hogy hosszabb időszakok vagy nagyobb régiók adatai teljes nyugalommal összehasonlíthatóak legyenek, az is előfordul, hogy azonos időszakra és országra két különböző forrás eltérő adatokat adjon meg. Az autizmus-járvány viszont egyértelműen azokban az országokban fordul elő, ahol a legmodernebb, legjobban kiépített diagnosztikai rendszer működik.

Érdekesség, hogy hasonló jelenség mutatkozik az ASD-vel lassan összemosódó gyermekkori hiperaktivitásos zavarok (ADHD) területén: egyes USA tagállamokban csaknem 19%-os értékeket közöl a CDC. Ilyen gyakoriságot (és a kapcsolódó növekedési tendenciát) sehol máshol a világon nem mértek. Ezek alapján azt gondolom, hogy a publikált adatokkal érdemes nagyon óvatosan bánni és komoly vizsgálatot igényel annak megértése, hogy miért alakultak így az elmúlt években a trendek.

 

Magyarország

A hazai adatok a legjobb példái annak, hogy a diagnosztikai, statisztikai, sőt egyes ellátások jogi szabályozása milyen meghatározó az autizmusról szóló adatok változásában. Bár a hazai diagnosztikai rendszer viszonylag gyorsan követi a nemzetközi változásokat, az autizmus a magyar jogrendben csak 2003 óta képez önálló fogyatékossági kategóriát. A fogyatékos személyek jogairól és esélyegyenlőségük biztosításáról szóló 1998. évi XXVI. törvény 2003. március 1-től ismeri el az autizmust, ez időpont előtt az autisztikus tüneteket mutató személyek „csak” mint értelmi fogyatékkal élők jelenhettek meg jogszabály által meghatározott fogyatékossági statisztikákban. A magasabb összegű családi pótlékra jogosító tartós betegségekről és fogyatékosságokról szóló 5/2003. (II. 19.) ESzCsM rendelet szintén 2003. márciusától lépett hatályba. Mindkét jogszabály hatása nagyon jól kimutatható a hazai autisták számának vizsgálatakor.

Másik fontos forrás a népszámlálás. Az 1990. évi és a 2001. évi népszámlálás adatsora egyáltalán nem tartalmazta az autizmust, mint fogyatékossági kategóriát, így az autisták vagy az értelmi-fogyatékos, vagy az egyéb kategóriába kerülhettek. A KSH 2011-es népszámlálásban viszont már önálló statisztikai kategóriaként jelent meg az autizmus, ekkor 5.120 fő vallotta magát autistának, ami rendkívül kevésnek tűnik a más források által becsült érintettséghez képest. Az előfordulási gyakoriság a fiatalabb korosztályok felé drasztikusan emelkedik, a népszámlálás adataiban az összes autista 51%-a 14 évesnél fiatalabb, 86%-uk 30 év alatti.

A 20-29 éves korosztály azért is figyelemre méltó, mert a nemzetközi tendenciákhoz hasonlóan a 80-as évektől indul az autizmus robbanásszerű megjelenése, amikor is a DSM és az ICD beemelte az autizmust a rendszerbe, illetve a diagnosztikai kritériumok több lépcsőben kiszélesedtek. Újabb csúcs a 14 év alattiak korosztályában tapasztalható, ami vélhetően a 2003-as jogszabályváltozásokhoz kapcsolódik.

jarvany_02.jpg

Autizmussal élők kor szerinti eloszlása Magyarországon (Népszámlálás 2011). Akkor most járvány van?

 

Érdekes adat, hogy a fogyatékossági támogatásban részesülők száma rendkívül alacsony, 2005-ben mindössze 68 fő, 2012-ben is csak 263 fő! Ez töredéke a magát autistának valló nagykorú személyeknek. A növekedés 7 év alatt közel négyszeres, de nyilvánvaló, hogy itt nem egy villámgyors és drasztikus autizmus-járvány alakult ki (főként nem beszélhetünk erről a nagykorúak esetében). Nagy valószínűséggel a fogyatékossági támogatás megítélésében, a szakértői bizottságok gyakorlatában történt jelentős változás, és tegyük hozzá, hogy a a pénzbeli ellátások területén itt van egy párhuzamosság, emiatt a 18. életévüket betöltők jelentős része nem fogyatékossági támogatásban részesül, hanem saját jogú családi pótlékban. Ennyi elég is ahhoz, hogy jól összekavarja (=használhatatlanná tegye) a statisztikai adatainkat. A kiskorúak esetében is inkább feltételezhető, hogy az autizmus diagnózisával kapcsolatos adminisztratív rendszer, illetve szakértői hozzáállás változott meg, ez áll a jelenség mögött.

 

Autizmus járvány helyett

Az autizmus járvány mögötti tényezők ismeretében nagyjából vázolható a helyzet. Hogy a történelmi időkben volt-e autizmus, nem tudhatjuk pontosan - nagy valószínűséggel volt. Az biztos, hogy Kanner és Asperger két típusos formáját írta le a 40-es években, de hogy mivel állnak szemben, azt még ők sem sejtették. Maga Leo Kanner is sokáig azt gondolta, hogy a szülői érzelemszegény viselkedés okozta tünetcsoporttal állnak szemben (ez az un. pszichogén elmélet). Közel négy évtized telt el, mire az autizmusról megtudtunk annyit, hogy önálló diagnosztikai kategóriaként belépjen a DSM és BNO rendszerébe. Nyilvánvaló, hogy addig csak a típusos tüneteket mutató személyek kerültek diagnosztizálásra, a többiek pedig más kategóriákba kerültek besorolásra.

A 80-as években történt egy minőségi váltás, amikor az autizmus önállósulhatott és kialakult egy differenciált diagnosztikai rendszer, ez elfogadott gyakorlattá vált a pszichiáterek között és kialakult az az ellátórendszer, ami képes volt felismerni az autisztikus eseteket, ez pedig elhozta azt a robbanásszerű növekedést, ami sokakat meglepett vagy inkább megdöbbentett Ez még nem is lett volna gond, ha nem fut össze éppen az oltásellenes mozgalom szálaival, akik remekül meglovagolták a hullámot (erről majd később lesz szó).

Az, hogy az érintettek köre bővül, egyáltalán nem meglepő. Az ASD diagnózis végleges, minden új eset az összes esetszám emelkedését vonja maga után. Az új esetek felfedezése körül viszont érdemes szétnézni, mennyiben befolyásolja az autizmus gyakoriságát maga a diagnosztikai és ellátórendszer, vagy azok a torzítások, amik a számokkal való zsonglőrködés miatt alakulnak ki. A jelek azt mutatják, hogy ezeket a tényezőket azért nagyon alaposan kell vizsgálni - főleg ha a prevalencia adatokat szeretnénk bizonyos környezeti változók esetében az autizmussal kapcsolatos vizsgálatok értékeléséhez használni.

Az egy kemény tény, hogy az ASD érintettek száma emelkedik, a felismerés egyre korábbi időszakra tolódik és egyre finomabb autisztikus viselkedést tud észlelni - ez összességében a jövőre nézve a gyógypedagógiai és szociális ellátórendszerre nagyon komoly terhet fog róni. Hogy valóban gyakoribb-e az autizmus, mint volt az korábban? Azt csak akkor tudnánk eldönteni, ha a kiváltó tényezőket egyértelműen tisztázni tudnánk - ezen a téren bár sokat jutottunk előre, de még igen messze vagyunk a céltól.

A kiváltó okokkal kapcsolatban hozott elméletekkel pedig a következő részben foglalkozunk.

oltas.jpg

Igen szót ejtünk a gonosz orvosok által, sötét világuralmi szándékból elkövetett oltással végzett emberellenes tevékenységről és azokról a "hősökről", akik ezt igyekeztek leleplezni (most szólók: ez irónia volt).

Ha tetszett az írás, oszd meg és/vagy kattints a tetszik gombra! A "Követés" alkalmazással értesülhetsz a legfrissebb írásokról! Ha van véleményed, írd meg hozzászólásként! További érdekességek, aktualitások pedig Facebook oldalunkon találhatók: https://www.facebook.com/Alimento.blog  

 

A honlapon található anyagok, információk egyike sem irányul betegség, vagy betegségek diagnosztizálására, és nem helyettesítik az egészségügyi szakemberrel történő konzultációt.

 

Elérhető további cikkek a témában:

 

  1. Autizmus - A Járvány
  2. Autizmus - Okok és okozatok
  3. Autizmus - Étrendi vonatkozások
  4. Autizmus - Bogyóktól az étrendekig

 

 

 

Források:

  1. Stephen Wiltshire MBE. URL: http://www.stephenwiltshire.co.uk/  
  2. Az autizmusról/autizmus spektrum zavarairól - Az Egészségügyi Minisztérium szakmai irányelve; a Pszichiátriai Szakmai Kollégium, Autizmus Alapítvány; URL: http://www.kk.pte.hu/docs/protokollok/PSZICH-Autizmus_autizmus_spektrum_zavar.pdf
  3. Diagnostic Criteria for Autism through the Years; URL: http://www.unstrange.com/dsm1.html
  4. Autism spectrum disorders in the DSM-V: Better or worse than the DSM-IV?; Lorna Wing, Judith Gould, Christopher Gillberg (2011); Research in Developmental Disabilities 32 (2011) 768–773;
  5. How Will the DSM V Changes in Autism Affect People? Changes coming in the autism definition—what will they mean?; Robison JE (2012); URL: http://www.psychologytoday.com/blog/my-life-aspergers/201201/how-will-the-dsm-v-changes-in-autism-affect-people
  6. Summary of Autism Spectrum Disorder (ASD) Prevalence Studies. Centers ford Disease Control and Prevention (DCD). URL: http://www.cdc.gov/ncbddd/autism/documents/asd_prevalence_table_2013.pdf
  7. Petri Gábor, Vályi Réka: Autizmus – Tény – Képek. Autisták Országos Szövetsége, Jelenkutató Alapítvány.
  8. S Novella: Is There an Autism Epidemic? URL: http://www.randi.org/site/index.php/swift-blog/1671-is-there-an-autism-epidemic.html
  9. S Novella: The Increase in Autism Diagnoses: Two Hypotheses. URL: http://www.sciencebasedmedicine.org/the-increase-in-autism-diagnoses-two-hypotheses/
  10. Epidemiology of autism (Wikipédia szócikk); URL: https://en.wikipedia.org/wiki/Epidemiology_of_autism
  11. Community Report from the Autism and Developmental Disabilities Monitoring (ADDM) Network. Centers for Disease Control and Prevention (CDC). 2014. URL: http://www.cdc.gov/ncbddd/autism/states/comm_report_autism_2014.pdf
  12. CDC announces new autism survey:Autism now affects 1 in every 50 U.S. Children; Talk About Curing Autism (TACA), (2013); URL: http://www.tacanow.org/news/cdc-new-autism-survey-autism-now-affects-1-in-every-50/  
  13. 1998. évi XXVI. törvény a fogyatékos személyek jogairól és esélyegyenlőségük biztosításáról
  14. 5/2003. (II. 19.) ESzCsM rendelet a magasabb összegű családi pótlékra jogosító betegségekről és fogyatékosságokról
  15. A fogyatékos személyek a fogyatékosság típusa, korcsoport és nemek szerint
    1990. URL: http://www.nepszamlalas2001.hu/hun/kotetek/12/tables/load2_1_1_1.html
  16. A fogyatékos személyek a fogyatékosság típusa, korcsoport és nemek szerint 2001. URL: http://www.nepszamlalas2001.hu/hun/kotetek/12/tables/load2_1_1_2.html
  17. A fogyatékossággal élők és a tartósan betegek, korcsoport és nemek szerint, 2011; Központi Statisztikai Hivatal; URL: http://www.ksh.hu/nepszamlalas/tablak_teruleti_00
  18. Fogyatékossági támogatásban részesülők típus szerint; URL: http://tamogatoweb.hu/index.php/e-konyvtar/84-info-graf/396-fogyatekossagi-tamogatasban-reszesulok-tipus-szerint
  19. MA Gernsbacher, M Dawson, HH Goldsmith: Three Reasons Not to Believe in an Autism Epidemic. Current Directions in Psychological Science April 2005 vol. 14 no. 2 55-58. URL: http://www.autcom.org/pdf/Epidemic.pdf

A bejegyzés trackback címe:

https://alimento.blog.hu/api/trackback/id/tr376925633

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Kovacs Nocraft Jozsefne 2014.11.26. 19:25:12

Hiába minden érved, az oltásellenesek (pl. Tudatos Anyák, van egy ilyen idióta blog) úgyis tudják, hogy az oltás okozza. :P

Meleg Sándor · http://alimento.blog.hu/ 2014.11.26. 20:03:12

@Kovacs Nocraft Jozsefne:

Őket nem lehet meggyőzni, de nem is ők a célcsoport. Abban reménykedem, hogy azért vannak olyanok, akiket érdekel még a téma és nem kötelezték el még magukat a Sötét oldal mellett :)

Lázár-Nagy Zoárd 2014.11.26. 20:59:03

remek írás.

@Kovacs Nocraft Jozsefne: Tudják hát, mert TÉNY!!4! :D

klebsiella · http://zsofiadel.blog.hu 2014.11.26. 21:29:32

Van egy észrevételem. Az esetek kb. 20-30%-a úgynevezett regressziv autizmus, a gyermek 15-24 hónapos kora között elveszti addig megszerzett készségei egy részét: elmarad a beszéd, a szemkontaktus, megszűnik az érdeklődés a társas kapcsolatok iránt, beszűkül az étkezés stb. Nagyon finom jelek ilyenkor is vannak kisebb korban, ám erre a szülők, védőnő, gyerekorvos nem figyel fel. Ennek komoly jelentősége van az oltasokkal kapcsolatban, ugyanis az MMR beadási időpontja sok országban pont ebbe az időintervallumba esik.
A többi esetben igenis már 1-2 hónapos korban lehetnek tünetek. Például a szenzoros integrációs zavar, ami szintén nagyon jellemző az autizmusra.
Itt a kislányom története, a tünetekkel:zsofiadel.blog.hu/2014/03/18/3_ev_asperger_szemszogebol

Egyébként nagyon jó írás, várom a folytatást!

Monstricide · http://valoszinutlen.blog.hu/ 2014.11.26. 23:16:35

A népszámlálási adatokból nem kéne messze menő következtetéseket levonni, mert hiába kötelező kitölteni. A kérdéses részénél bárki autistának vallhatja magát következmény nélkül.

Másrészt a prevalencia és incidencia összehasonlítása félrevezető. Ha valóban exponenciálisan nő az autisták előfordulása, akkor az új esetek száma is ugyanúgy exponenciális növekedést mutat. Ez színtiszta matek, ha a prevalencia f(x)=a^x, akkor az incidencia f'(x)=ln(a)*a^x, konstans szorzót leszámítva ugyanúgy exponenciális függvény. Ebben az esetben nem csak egy lehetőség az incidencia növekedése, hanem szükségszerű.

Spidy.hu 2014.11.26. 23:35:50

Bár szívem szerint alapvetően egyetértenék a cikkel, de pusztán matematikailag nézve nagyon durva hibák vannak benne:

1. Az, ha a 8 éves korosztály szerepel egy felmérésben, statisztikailag nem ront a számokon, hanem sokkal korrektebbé teszi őket. Ez ugyanis segít kiszűrni a korábban más módszerekkel diagnosztizált / nem diagnosztizált eseteket, ami hibássá tenne minden statisztikát.
2. Éppen ezért van az is, hogy egy ilyen típusú felmérésben az incidencia és prevalencia görbék közötti különbség nem jelentkezik. Ugyanis így nem a halálkor kerülnek ki az esetek a rendszerből, hanem 8 éves korban. Márpedig a cikk egyik fő mondanivalója az, hogy valakik ennek a segítségével csúsztatnak, ami a leírt példában nem igaz.

Nagyon tetszik, hogy ilyen mélységű cikkek foglalkoznak a problémával. Azonban kár, hogy olyan alapvető elemi matematikai hibák vannak benne, amik egy tényleg gondolkozó ember előtt teljesen hiteltelenné teszi azt.

Ezzel nem mondom, hogy a másik oldalon nincsenek csúsztatások, sőt... De aki középen áll, és csak az igazat szeretné tudni, ettől nem lesz okosabb.

Spidy.hu 2014.11.26. 23:39:21

A matematikailag 'nem túl jól sikerült' statisztikai okfejtésektől függetlenül a cikk többi része kifejezetten érdekes és hasznos.
Várom a folytatást.

Meleg Sándor · http://alimento.blog.hu/ 2014.11.27. 08:04:50

@Spidy (KI):

Nem vagyok matematikus, köszönöm az ilyen jellegű korrekciókat, észrevételeket.

"Az, ha a 8 éves korosztály szerepel egy felmérésben, statisztikailag nem ront a számokon, hanem sokkal korrektebbé teszi őket. Ez ugyanis segít kiszűrni a korábban más módszerekkel diagnosztizált / nem diagnosztizált eseteket, ami hibássá tenne minden statisztikát."

A gondom ezzel az, hogy ezt az adatot sok helyen úgy mutatják be, hogy minden X-dik ember vagy gyerek autista, amikor maga az adat nem erre vonatkozik. A drasztikus emelkedés egyszerűen abból is jöhet, hogy az emelkedés hatására sokkal intenzívebben vizsgálják a kérdést és már ettől újabb emelkedést fognak tapasztalni. És lehet, hogy a korábbi mérések torzítását ez a módszer kiküszöböli, de a viszonyítási alap továbbra is a korábbi, 8 évesekre vonatkozó prevalencia.

"Ugyanis így nem a halálkor kerülnek ki az esetek a rendszerből, hanem 8 éves korban."

Ezt értem, de ettől az ellátórendszer más méréseiben a 60 éves autista is autista. lehet, hogy mondjuk minden 88. gyerek a 8 évesek között ASD érintett, de a társadalom egészére nézve ez nem igaz - amikor pl. az oltásellenesek érvelnek, ezt a "kis különbséget" ugorják át.

Meleg Sándor · http://alimento.blog.hu/ 2014.11.27. 08:07:45

@Monstricide:

"A népszámlálási adatokból nem kéne messze menő következtetéseket levonni, mert hiába kötelező kitölteni. A kérdéses részénél bárki autistának vallhatja magát következmény nélkül."

Ez így van, de az autizmushoz kapcsolód más (pl. szociális ellátásokhoz kapcsolódó) adatsorok is torzítanak erősen.

"Ha valóban exponenciálisan nő az autisták előfordulása, akkor az új esetek száma is ugyanúgy exponenciális növekedést mutat."

Ez így van csak én nem tudok ilyen precíz matematikai levezetést írni hozzá :) Köszönöm.

Meleg Sándor · http://alimento.blog.hu/ 2014.11.27. 08:09:43

@klebsiella:

Igen, ez így van. A gond az, hogy a finom jelek, amik az ASD érintettségre utalnak, elveszhetnek a korosztályos fejlődés "szórásában".

A MMR oltás kapcsán tényleg van ilyen párhuzam, de nem attól lesz autista a gyerek, csak egy időben történik a két dolog.

Spidy.hu 2014.11.27. 08:44:56

@Meleg Sándor:

Ez teljesen igaz, a mérés változása torzítja a számokat, és ezt propaganda célból tényleg ki lehet használni.
Azonban az életkor korlátozása 8 éves korra ezen csak javít. Ugyanis ekkor nem 20-40 év módszertani változása torzít, hanem csak az adatfelvételek között ténylegesen eltelt idő.

"lehet, hogy mondjuk minden 88. gyerek a 8 évesek között ASD érintett, de a társadalom egészére nézve ez nem igaz"
Ebből az állításból az következne, hogy tényleg drasztikus az autizmus gyakoriságának a növekedése. Azonban az adatokat megmagyarázhatja a diagnosztika változása is, mint ahogy erről szó is esett.

klebsiella · http://zsofiadel.blog.hu 2014.11.27. 08:54:06

@Meleg Sándor:
Persze, hogy nem attól lesz autista a gyerek, de a szülő csak azt látja, hogy a "normális" gyereke megkapja az oltást, és rövid időn belül elmarad a beszéd stb. Ezért is vonnak párhuzamot, és nagyon nehéz meggyőzni egy gyászoló szülőt arról, hogy nincs összefüggés, a korreláció nem implikál kauzalitást.

"Igen, ez így van. A gond az, hogy a finom jelek, amik az ASD érintettségre utalnak, elveszhetnek a korosztályos fejlődés "szórásában"."
A durva jelek is elvesznek... 15 hónaposan nem mutogat, 3 szavát nem használja kommunikációra, nem vesz fel szemkontaktust, nem igazán mutat kötődést a szüleihez, nem eszik semmi szilárdat, csak egyfajta cumiból iszik, de az üveget nem fogja meg, semmi játékkal nem játszik funkcionálisan, nem figyel ha szólítjuk a nevén, de minden apró neszre megrezzen... jaj, anyuka, majd behozza a lemaradást, nem kell hasonlítgatni a gyerekeket, biztos nem tetszett neki megmutatni, tessék többet vinni játszótérre. És ezeket ezerszer hallottam orvosoktól is. Szóval azok a tünetek nem is férnek bele a szórásba legtöbbször, de a szülőt is félrevezetően nyugtatják ahelyett, hogy megfelelő helyre irányítanák, vagy pont a szülő az, aki a szőnyeg alá söpri a problémát és magának sem vallja be.
Eltekintve kb. 3-4 centrumtól az országban, a szakemberek csak a nagyon súlyos eseteket ismerik fel kicsi korban.

A jelenlegi statisztikákban pedig a felnőttek közül szerintem csak azok szerepelnek autistaként, akik a nagyon mély autizmusban érintettek, és nem önellátóak. Rengeteg szülő a gyermeke diagnosztizálása után jön rá, hogy maga is érintett valamilyen formában (általában Asperger szindróma), de nincs 140 ezer Ft-ja a diagnózisra, vagy nem is tartja fontosnak a papírt, hiszen felnőtt, dolgozik, családja van, elboldogul valahogy. Gyerekkorában ő volt a kívülálló, a neveletlen hisztis kölyök, anyukája meg a rossz anya...

Meleg Sándor · http://alimento.blog.hu/ 2014.11.27. 11:52:31

@klebsiella:

Nagy részben egyet értek. A napi gyakorlatból ismerem ezeket a jelenségeket.

Meleg Sándor · http://alimento.blog.hu/ 2014.11.27. 11:57:07

@Spidy (KI):

Az autizmus gyakorisága nem azonos az autizmus diagnózisának gyakoriságával. A cikkben is említett rendeletben sokáig az autizmust a mentális retardáció alá könyvelték (N1 helyett M2 kód). Ennek a szülő és az ellátórendszer adminisztrációja szempontjából nem volt sokáig gyakorlati jelentősége, így aztán nem is foglalkoztak a kérdéssel. Ma talán jobban állunk olyan tekintetben, hogy aki ASD érintett, az tényleg ilyen diagnózist kap, nem mást - és ez egyből produkálhatja a kiugrást.

Gera 2014.11.27. 13:31:02

@Meleg Sándor: Ha
-az autizmus mostani diagnosztikai módszereit tekintjük helyesnek (ez ugye nyilvánvaló)
-jelenleg nyolc éves korára szinte minden autistát diagnosztizálnak (ez volt itt fent az állítás)
-az autizmusból nem lehet kigyógyulni
-az autisták várható élettartama nem különbözik a nem autistákétól (ezt nem tudom, de tételezzük fel)
-az autisták aránya nem nő, csak a diagnosztizáltak száma (erről szólna a poszt)

akkor ha most 1/68 a nyolcévesek között az autisták aránya, akkor pontosan ugyanennyi a teljes népességen belül is. Ezt nem érted valamiért. Pedig egyszerű: ha nincs "járvány", akkor ez az adat 50 éve is ugyanennyi lett volna, ha a mai módszerekkel diagnosztizálnak, az akkori 8 évesek pedig most 58 évesek, tehát a ténylegesen autisták (nem a diagnosztizáltak) aránya az 58 évesek között ugyanennyi és ez bármely életkorra érvényes persze, tehát a teljes amerikai népességre is. Ha kevesebb a tényleges autista az 58 évesek között, mint a 8 évesek között, akkor agy korábban halnak az autisták vagy tényleg "járvány" van.

Monstricide · http://valoszinutlen.blog.hu/ 2014.11.27. 18:29:53

@Gera:
"az autizmus mostani diagnosztikai módszereit tekintjük helyesnek (ez ugye nyilvánvaló)"

Minden diagnosztikai módszernek van hibája. Jobbnak tekinthetjük, de hibátlannak nem.

"az autisták aránya nem nő, csak a diagnosztizáltak száma"

Nem feltétlenül van így. A 8 éves népességen belül van két különálló halmaz: a 8 éves autisták halmaza és a 8 éves nem autisták halmaza. A diagnosztizált halmaz meg reméljük jól fedi az autisták halmazát és remélhetőleg kevés olyat tartalmaz aki nem autista. Amit tudunk az a diagnosztizált halmaz növése a teljeshez viszonyítva. Erre több magyarázat is lehetséges:

1. A nem autisták gyakrabban kerülnek bele a diagnosztizált halmazba, pl. több gyereket vizsgálunk => több nem autistát vizsgálunk => több nem autista lesz diagnosztizálva autizmussal.
2. Az autisták halmaza nő, és ezt jól követi a diagnosztika.
3. Nem nő az autisták halmaza, de a diagnosztika javul és így jobban fedi a valóban autistákat.
4. Az autizmus előnyt jelent a mai világban a 8 éveseknek és a nem autisták fogynak.

Meleg Sándor · http://alimento.blog.hu/ 2014.11.28. 07:46:28

@Gera:

"az autizmus mostani diagnosztikai módszereit tekintjük helyesnek (ez ugye nyilvánvaló)"

Nem, nem nyilvánvaló. Az autisztikus tüneteket már egészen jól skálázzuk de kérdés, hol lehet meghúzni az ASD határait. A 19. számú cikkben éppen van egy ilyen gondolat, hogy az ASD adatok nagyon függhetnek attól, hogy hol húzzuk meg a kritériumokat.

"jelenleg nyolc éves korára szinte minden autistát diagnosztizálnak"

A fejlett államokban ez nagy eséllyel így van, bár... még mindig kerülhet autista nem autista diagnózisba és (kisebb eséllyel) de fordítva is.

"az autizmusból nem lehet kigyógyulni"

Statisztikai szempontból nem.

"az autisták várható élettartama nem különbözik a nem autistákétól (ezt nem tudom, de tételezzük fel)"

Ez a jelenlegi ismereteink alapján nagyjából így van. Legalábbis nagyságrendi eltérések nincsenek.

"az autisták aránya nem nő, csak a diagnosztizáltak száma (erről szólna a poszt)"

Nem egészen. Amiről tudunk nyilatkozni, az az ASD diagnózisok száma, gyakorlatilag az autizmus tényeleges előfordulásáról és az előfordulás változásairól nincs megbízható információnk. És ez a lényeg. Lehet, hogy valóban nőtt az autisták száma - a következő cikkben lesz szó a feltételezett oksági rendszerről, ezek között vannak olyanok, amik alapján akár nőhet is az ASD tényleges előfordulási gyakorisága - csak a diagnosztikus adatok megbízhatatlansága miatt ez nem látszik.

"ha most 1/68 a nyolcévesek között az autisták aránya, akkor pontosan ugyanennyi a teljes népességen belül is."

A baj az, hogy az ASD diagnózisok számát ismerjük. Egyébként nem kizárt, hogy a teljes társadalomra nézve igaz az 1:68 arány, csak nem autista diagnózissal élnek ezek az emberek. De ha belegondolunk, hogy ez az arány a teljes lakosság 1,5%-a - ennyi autista viszont tényleg nincs.

"Ha kevesebb a tényleges autista az 58 évesek között, mint a 8 évesek között, akkor agy korábban halnak az autisták vagy tényleg "járvány" van."

Ez logikus és ezen a meneten gondolkodva teljesen igazad is van. De mondom, itt a tényleges ASD érintett és az autizmus diagnózis között lehetnek óriási különbségek.

Haggyma 2015.06.20. 21:52:29

Érdekes és józan TED-talk az autizmus elfelejtett történetéről:
www.ted.com/talks/steve_silberman_the_forgotten_history_of_autism/transcript?language=en#t-745324
Sok mindent megmagyaráz a "járvány"-ról.
süti beállítások módosítása