Az autizmus oksági tényezőit illetően az intenzív kutatások ellenére még hiányosak az ismereteink. Az autizmussal kapcsolatba hozott okok csoportosítása sem egyszerű feladat, a genetikai meghatározottságtól a környezeti hatásokig széles a kínálat, s a születés előtti hatásoktól a korai gyerekkorig vannak szép számmal gyanúsítottak. Az autizmus kialakulását illetően számos elmélet született, ezek közül egyeseket megerősítettek, másokat cáfoltak. Nagy valószínűséggel egy összetett ok-okozati rendszer áll a háttérben, de az egyes kockázati és védő tényezők jelentősége, illetve azok összefüggése, kapcsolódása, illetve más tényezőkhöz viszonyított súlya még sok munkát ad majd a téma kutatóinak.

Kis hazánkban évről évre vannak figyelemfelkeltő kezdeményezések - ezekre nagy szükség van, főként ha tényekre alapuló tájékoztatással is társulnak.

Genetikai tényezők

Az autizmussal kapcsolatban sok jel utal arra, hogy nagy részben, vagy akár teljesen genetikai okokra vezethető vissza (az más kérdés, hogy ezekhez kapcsolódhatnak környezeti hatások is). Az egyik ilyen az erős nemi differenciáltság: a fiúk esetében a gyakoriság 4,3-szer magasabb a lányokhoz viszonyítva, de jelentős különbség van a mentális retardációval társuló autizmus (2:1 arány) és a mentális retardáció nélküli autisztikus tünetcsoport (5,5:1 arány) között. Szintén az erős genetikai vonásra utal, hogy az egypetéjű ikrek körében magasabb előfordulási arány (36-91%), a kétpetéjű ikreknél, testvéreknél is a statisztikai véletlennél magasabb az ismétlődés (kb. 20-25%). Az autizmushoz 10-15%-ban társul más kromoszóma rendellenesség vagy genetikai szindróma. Több genetikailag meghatározott anyagcsere-zavar magasabb arányban fordul elő autizmusban érintett személyeknél.

Számos olyan genetikai mutációt azonosítottak, ami közvetlenül autisztikus tüneteket eredményez, még bővebb azon gyanúsítottak köre, ahol közvetlenül nem jelentkezik pervazív zavar, de egyes résztünetek, anyagcsere-elváltozások megjelennek. Az azonosított mutációk egy része közvetlenül az idegrendszer működésére hat, mások az anyagcsere különböző (pl. mitokondrális anyagcsere) területeire.  Ez magyarázatot nyújt arra a jelenségre, hogy az autizmusban érintett személyeknél miért fordulnak elő az autizmussal közvetlenül nem kapcsolódó más megbetegedések is.

Sajnos a változatos genetikai háttér egyben megnehezíti egy egységes biokémiai modell megalkotását, a sokszínű genetikai mintázat összetett szerkezeti és anyagcsere-elváltozásokat okozhat, melyek pontos felderítése egyénenként igényelne hosszadalmas és bonyolult vizsgálatokat. Ez állhat annak hátterében is, hogy az alkalmazott étrendek, étrend-kiegészítők egyes esetekben látszólag igen hatékonyak, másoknál pedig akár állapotromlást is eredményezhetnek (erről még később lesz szó).

A genetikai háttér felderítésének fontos része, hogy a kockázati tényezőket azonosítsák. A kutatások alapján az autizmus egyik kockázati tényezője az apa életkora. A 40 évnél idősebb férfiak gyermekei között 5,75-ször magasabb az autizmus aránya, mint a 30 év alatti férfiak esetében. Az autizmus és az anya életkora közötti összefüggés nem tisztázott, egyes források szerint nincs kapcsolat, mások szerint viszont az anya 35 év feletti kora már kockázati tényező. Az továbbra is kérdés, hogy az autizmust kiváltó mutációk létrejöttében mekkora jelentősége van az apát, anyát, illetve magzatot érő környezeti hatásoknak, az egyes modellek, elméletek e tekintetben más-más tényezőket más-más arányban tartanak fontosnak.

Születés előtti hatások szerepe

A már környezeti tényezőhöz sorolt terület a születést megelőző időszakban a magzatot érő hatások köre. Teljesen egyértelmű, hogy az magzati fejlődés során a károsító környezeti hatások komoly veleszületett egészségkárosodást eredményezhet, s mivel a genetikai faktorok között még nincs egyértelműen azonosított "autizmus-gén", adott, hogy ezt a területet is fokozottan vizsgálják. Az anyai táplálkozást vizsgálva emeli az autizmus valószínűségét a túlsúly, az ω3 zsírsavak alacsony - ω6 zsírsavak magas bevitele, folsav hiánya (vagy rossz hasznosulása), illetve a gesztációs diabétesz. Több szerző szerint az anyai D-vitamin hiány szintén kockázati tényezőt jelent. A hatás részben a mutagén tényezőkkel szembeni csökkent védelemre vezethető vissza, a D-vitamin szerepet játszik a DNS szintézisben és javításban. Az autizmushoz való kapcsolódás részben más, anyagcserére gyakorolt hatással (illetve annak elmaradásával) is kapcsolatba hozható.

Fontos kérdés az magzati korban szedett gyógyszerek hatása. Egyes gyógyszerek (valproat, misoprostol, thalidomid) terhesség alatti szedése szintén emeli az autizmus valószínűségét. A meggyanúsított, széles körben alkalmazott hatóanyagok közül az egyik legkiemelkedőbb a paracetamol (acetaminophen) volt. A USA területén éppen a 80-as években kezdték alkalmazni a gyermekeknél a paracetamolt, s ezzel együtt indult rendkívüli emelkedésnek az autizmus diagnózisok száma. Olyan elmélet is napvilágot látott, hogy a paracetamol az MMR oltással együtt felelős az autizmus esetek gyakoriságának emelkedéséért (ha már külön-külön nem sikerült igazolni a hatást). Ugyanakkor a 80-as évektől Franciaországban is hasonló emelkedést tapasztaltak, miközben maradtak a szalicilátok (Aspirin) alkalmazásánál.

A prenatális vírusfertőzések közül a rubeola (rózsahimlő) növeli az autizmus kockázatát. A rubeola egyébként is komoly magzatkárosító hatással bír. Sajnos éppen ez a terület az, ahol a védőoltás-ellenes mozgalom károkat okozhat, ugyanis az MMR oltás éppen a rubeola (rózsahimlő) elleni védelmet biztosítja. Rubeola ellen terhesség alatti aktív immunizálás nem lehetséges, a passzív immunizálás pedig csak részleges védelmet ad. Szintén növelheti az autizmus kockázatát a cytomegalovírus fertőzés terhesség alatt.

Vannak elméletek arra vonatkozóan, hogy az autizmus kialakulásában szerepel lehet az anyai és magzati immunrendszer között kölcsönhatásnak, hasonlóan, mint pl. a vércsoportoknál az Rh-összeférhetetlenség jelensége. Egyes vizsgálatok szerint bizonyos HLA (humán leukocita antigén) típusoknál gyakoribb az autizmus, s ez részben visszavezethető a már említett jelenségre.

Ezeken kívül számos egyéb tényező van, ami feltételezetten hozzájárulhat az autizmus kockázatának emelkedéséhez: dohányzás, anyai hypothyroxinaemia, nehézfémek és más toxikus kémiai anyagok bevitele, bizonyos élelmiszerek fogyasztása vagy többlete, mikrotápanyagok hiánya.

Általában véve minden olyan környezeti hatás a kutatások látóterébe került, ami közvetlenül vagy közvetve érintheti a magzat idegrendszerének fejlődését, illetve hatással lehet a genetikai örökítőanyagban bekövetkező mutációkra. A fenti elméletekkel kapcsolatban a fő probléma, hogy az egyes tényezők statisztikai vizsgálatával megállapítható az összefüggés az adott tényező és az autizmus kialakulása között, de önmagukban ezen okok egyike sem elegendő az autizmus kiváltásához, még a halmozott előfordulás is csupán magasabb kockázatot jelent, nem pedig egyértelmű oki kapcsolatot.

Születés körüli tényezők hatása

Az alacsony születési súly és a rövid gesztációs időtartam (koraszülés), a farfekvés, a császármetszés, valamint szülés során fellépő hypoxia szintén összefüggést mutat az autizmus kialakulásának valószínűségével. Érdekes módon találtak összefüggést olyan tényezőkkel is, mint pl. a születési sorrend: az elsőszülött gyermekek között több az ASD, de az autizmus valószínűsége a 4. gyermektől kezdve újra emelkedik. Nő az ASD valószínűsége, ha a két terhesség között kevés idő telik el, a legmagasabb a kockázat az egy éven belüli intervallumnál volt mérhető (ilyen tekintetben az optimális időköz két gyermek születése között 36 hónap volt).

A szülési időszakban fellépő agyi sérülések, vérzések fennmaradó tünetei között is előkelő helyen állnak az autisztikus tünetek. Hasonlóan a prenatális tényezőkhöz, a fentiek is leginkább kockázatnövelő faktorként vehetőek figyelembe, az autisztikus állapot kialakulásában a szerepük nem tisztázott.

Születéstől a kora gyermekkorig

A legszélesebb kínálatot a születés utáni oki tényezőkkel foglalkozó elméletek kínálják. Ebben a körben alapvetően az első 1-3 év történéseit, behatásait vizsgálják, hiszen az autizmus tünetei ebben az időszakban jelennek meg – ez pedig önmagában erősen korlátozza a kockázati tényezők behatásának időtartamát és időszakát.

Pszichés hatások a kora gyermekkorban

Az autizmus első oksági elméletét, a pszichogén elméletet Leo Kanner alkotta meg, aki a szülői személyiségjegyeket („hideg, távolságtartó, humortalan, merev szülők nevelték őket, akik maximalisták voltak, és úgy gondoskodtak gyermekükről, ahogyan egy munkás törődik a rábízott géppel”) tartotta a kiváltó oknak. Ez az elmélet (illetve a kapcsolódó pszichoaanalitikus elképzelés) már a ’60-as években egyértelműen megdőlt. A korai traumák és negatív szociális hatások szerepét is feltételezték az autizmusnál, gyakorlatilag (a pszichogén elmélethez hasonlóan) ezt az elgondolást is cáfolták.

Nehézfémek

Az autizmussal kapcsolatban szinte minden esetben szóba került a nehézfém-terhelés szerepe, ezen belül is a legnagyobb hangsúlyt a higannyal kapcsolatos feltételezések kapják. Az tény, hogy az emberiség ilyen jelegű terhelése az ipari forradalom óta soha nem látott szintre emelkedett - de ez nem magyarázza a 80-as évek ASD esteszámának erős emelkedését, hiszen a nehézfémterhelés korábban is magas volt. Ma a higanyterhelés 65%-a a széntüzelésű erőművekből kerül a légkörbe (ez csak az USA esetében évi 48 tonnát jelent!), további jelentős kibocsájtást eredményez az arany kitermelése, a kohászat, a cementgyártás, a nem megfelelő hulladékkezelés. A vulkanikus tevékenységből szintén származhat jelentős mennyiségű higany, de arról nem tudunk, hogy az aktív vulkanikus régiókban több lenne az autista. Az ipari eredetű higany toxikus hatásaira sajnos van elrettentő példánk (Minamata-incidens, 1956). A higany krónikus mérgezés esetén súlyos idegrendszeri károsodásokat okoz, a hosszú távú, de kis dózisú higanyterhelésnek is kimutatható negatív hatása van az idegrendszeri funkciókra, bár a tünetek nem azonosak az autizmusra jellemző tünetegyüttessel.

Jégminták higanykoncentrációja történelmi távlatokban. A környezeti higanyterhelést sok minden befolyásolja, de ha a higany tényleg autizmust okoz, akkor a vulkanikus területeken kimutathatóan gyakoribbnak kellene lennie (forrás).

A higany szervetlen és szerves (metil- és etil-higany) formában kerülhet a szervezetbe, a szerves higany fő beviteli forrásai a tengeri állatok, elsősorban a ragadozó (cápafélék), illetve a hosszú életű tengeri halak (tonhal, marlin) képesek jelentős mennyiségű higanyt (és más fémeket, pl. kadmiumot, ólmot, rezet, stb.) a szervezetükben felhalmozni. Egyes kutatások szerint a magas higanytartalmú halak rendszeres fogyasztása már komoly egészségügyi kockázatot is jelenthet. Az Európai Unió illetékes hatósága (European Food Safety Authority – EFSA) is foglalkozott a problémával, a tolerálható (biztonságosan fogyasztható) szervetlen higany beviteli értékét testtömeg kilogrammonként heti 4 μg-ban, a szerves higany esetében 1,3 μg-ban határozta meg.

Bár a higany, mint nehézfém, hosszú távon komoly kockázati tényezőt jelent, nincs arra bizonyíték, hogy a környezeti higanyterhelés és az autizmus között közvetlen ok-okozati kapcsolat lenne. A haj higanytartalmára épülő tanulmányok meta-analízisében nem sikerült igazolni az autizmussal való kapcsolatot, jelen pillanatban nincs olyan adat, ami bizonyítaná, hogy a magas környezeti higanyterhelésű területeken (pl. széntüzelésű hőerőművek, ipari központok, vulkanikus területek), vagy a magas tengeri halfogyasztású országokban több autista eset fordulna elő.

Thiomersal elmélet

A nehézfém-szennyezés teóriájának egyfajta mellékága az autizmus és a „higany-tartalmú” MMR oltás kapcsolatára építő elmélet. A védőoltásokban használt thiomersal egy szerves higanyvegyület, vagyis az oltóanyag higanyt nem tartamaz, az a thiomersal molekula része (ez kémiailag óriási különbség)! A thiomersalt antiszeptikus és gombaellenes tulajdonsága miatt alkalmazták, hogy elkerüljék a védőoltások szennyeződése miatti másodlagos fertőzéseket. A vegyület a szervezetben etil-higanyra és thioszalicilsavra bomlik. Az etilhigany kb. 7 napos felezési idővel kiürül a szervezetből.

Thiomersal - az ördög maga

A thiomersal és az autizmus közötti kapcsolatot az összeesküvés-elméletek állításával szemben igen sok nemzeti és nemzetközi szakmai szervezet vizsgálta és kutatta (American Medical Association, American Academy of Pediatrics, American College of Medical Toxicology, Canadian Paediatric Society,U.S. National Academy of Sciences, Food and Drug Administration, Centers for Disease Control and Prevention, World Health Organization (WHO), Public Health Agency of Canada, European Medicines Agency), az egyik legalaposabban vizsgált szerves komponensek közé tartozik (talán még az aszpartamot sem vizsgálták ilyen alaposan, pedig abba is beleöltek pár millió dollárt). A thiomersal és az autizmus közötti kapcsolatot egyetlen esetben sem sikerült visszaigazolni, még a hosszú távú, nagy népességcsoportot vizsgáló kutatásokban sem - tanulságos leírását ennek Ferenci Tamás könyvében lehet olvasni. A társadalmi nyomásnak engedve és az oltóanyagok biztonságosabb gyártástechnológiája miatt a thiomersalt már a 90-es évek közepétől fokozatosan kivonták az oltóanyagokból. Ennek ellenére az autizmus előfordulása nem mérséklődött, de még a növekedés üteme sem tört meg.

De miközben az MMR oltások és a thiomersal körüli indulatok igen lassan csillapodnak, az oltásellenes csoportok új célpontot találtak maguknak: az alumíniumot - újabban sorra jelennek meg a cikkek arról, hogy az alulmínium veszélyes és autizmust (is) okoz. A lista minden bizonnyal hosszan folytatható lesz, annak ellenére, hogy az autistáktól vett haj és szövetminták ólom, higany, kadmium, alumínium esetében sem mutattak releváns eltérést, sem akut, sem krónikus toxicitást nem sikerült igazolni.

Ételallergia és intolerancia elméletek

Külön kategóriát alkotnak azon elképzelések, melyek az autizmus kiváltó okát az étrendi behatásokban keresik -  ezzel lassan belépünk arra a területre, amivel részletesebben fogunk foglalkozni a későbbiekben. A diagnosztizált ASD esetek száma leginkább a fejlett nyugati országokban emelkedett az elmúlt évtizedekben, s ugyanezek a területek azok, ahol az étrenddel összefüggő, un. civilizációs megbetegedések száma is drasztikusan nőtt. Logikus a következtetés, hogy összevetés készüljön ilyen megközelítésben is. Az étrendi kockázati tényezők szerepét  az un. „szivárgó bél” (leaky gut) szindróma írja le. A közvetlen gyanúsítottak között szerepel a glutén, a kazein és az élelmiszerekben előforduló adalékanyagok.Emellett több, kisebb étrendi irányzatnál további tényezők is felmerülnek: egyes mikrotápanyagok hiánya, a bélflóra eltérése, oxálsav, egyéb növényi allergének.

A szivárgó bél röviden: a bélhámsejtek közötti kapcsolat felbomlik, így aminek nem kellene átjutni, az átjut. Ebből pedig komoly problémák lehetnek...

Lényegében a különböző elméletek egyetlen jelenséget írnak le több megközelítésben: egészséges személyeknél a vékonybél hámsejtjei szorosan összezáródnak, megakadályozva ezzel feldolgozatlan, testidegen anyagok, toxinok bejutását a szervezetbe. A szivárgó bél elméletek szerint ez a mechanizmus sérült, elégtelen, s ennek következtében az idegrendszer fejlődésében olyan károsodások lépnek fel, melyek lehetséges kimenetei között az autizmus körébe sorolható tünetegyüttesek is szerepelnek, és még sok minden más is.

A szivárgó bél szindróma összetett jelenség, mely minden elemében számos megválaszolandó kérdést és megoldandó problémát vet fel. Ezek többsége ma még nem tekinthető tisztázottnak, sőt a jelenség létezése körül is komoly viták folynak. A károsító hatások tekintetében is igen széles a kínálat. Nem lehet tudni, milyen formában és mértékben van szerepe a genetikailag determinált hajlamnak és a környezeti tényezőknek. A környezeti tényezők esetében is igen sok kockázati elem merült fel, kezdve az ételekben található fehérjéktől (első sorban, de nem kizárólagosan a gluténnek és a kazeinnek), az aktiváló faktornak gondolt fertőzésekig. Nem tudjuk, hogy a fokozott bél-áteresztő képesség egy önálló betegség-e, vagy maga is csak következménye egy (vagy több együtt fellépő) eddig nem tisztázott kórfolyamatnak.

Igen homályosak az áteresztő bél szindróma diagnosztikai kritériumai, hiányoznak az egészséges állapotot és a betegséget elválasztó, vizsgálható paraméterek. A legtöbb esetben csak a tünetekből következtetnek a létezésére, ami orvosi szempontból nem elfogadható - minimálisan szövettani vagy laborkémiai paraméterekkel kellene a jelenséget alátámasztani. Példaként említhetem, hogy az egyik honlap szerint szivárgó bél szindrómára utalhat bármilyen hosszabb időszakon át fennálló emésztőszervi panasz, bármilyen szezonális allergia, asztma, a menstruációs panaszok, policisztás ovárium szindróma (PCOS), bármilyen autoimmun megbetegedés, számos pszichés vagy neurológiai tünetegyüttes, allergiás jellegű bőrgyógyászati problémák, a candidiázis vagy az étel allergiák és intoleranciák. A listában szereplő betegségeknek mai tudásunkkal is több önálló okra vezethetők vissza, így jelenlétük diagnosztikai értéke alacsony. Általában véve is igen óvatosan kell eljárni azokkal az elképzelésekkel, melyek egyetlen kórfolyamatra vezetnek vissza szinte minden betegséget - és a szivárgó bél szindróma ötlete éppen ezek közé tartozik.

Az autizmus szempontjából kritikus az első 1,5 év időszaka. A születés után néhány hónapig (kb. 6) a bél-nyálkahártya áteresztő képessége egészséges gyermekeknél is fokozott, ez biztosítja az anyai szervezetből származó immunglobulinok felszívódását, a csecsemő immunrendszerének fejlődését. Ez időszak alatt a fajidegen fehérjék is bejuthatnak, amikről tudjuk, hogy megzavarhatják az immunrendszer fejlődését. Igazolt tény, hogy a korai időszakban az étrendben megjelenő gabona- és tejfehérje több betegség (pl. IDDM) esetén magasabb kockázati tényezőt jelent, de jelen pillanatban nincs adat arra, hogy az autizmus gyakoriságára ez hatással lenne. Szükséges lenne e téren egy kutatás, amely összehasonlítja az autizmusban érintett személyek és egy nem érintett kontrollcsoport esetében a hozzátáplálási szokásokat, esetleg az egyes HLA típusok és a táplálkozás ilyen irányú kapcsolatát.

Nyilván az okokat tekintve sokat lehet vitázni, s a kutatások folyamatosan nyitják az újabb és újabb nézőpontokat. A következő részben már az autizmus étrendi jellegű problémáira fókuszálunk, utána pedig áttérünk a diétás beavatkozások világára.

Komoly rendszerek jöttek létre az okok magyarázatára, de közben azért tegyük fel a kérdést: milyen lehet az az egészségügyi állapot, aminek kiváltásához ennyi környezeti hatás kell? (forrás)

Elérhető további cikkek a témában:

1. Autizmus - A Járvány
2. Autizmus - Okok és okozatok
3. Autizmus - Étrendi vonatkozások
4. Autizmus - Bogyóktól az étrendekig

 Források:

1. Az autizmusról/autizmus spektrum zavarairól - Az Egészségügyi Minisztérium szakmai irányelve; Készítette: a Pszichiátriai Szakmai Kollégium, Autizmus Alapítvány; URL: http://www.kk.pte.hu/servlet/download?type=file&id=746
2. Autizmus okait magyarázó modellek. URL: http://sebtiben.blogspot.hu/2014/07/autizmus-okait-magyarazo-modellek.html
3. DK. Kinney et al: Environmental Risk Factors for Autism: Do They Help Cause De Novo Genetic Mutations That Contribute to the Disorder? Med Hypotheses. 2010 January; 74(1): 102–106. URL: http://www.ncbi.nlm.nih.gov/pmc/articles/PMC2788022
4. A. Baileya et al: Autism as a strongly genetic disorder: evidence from a British twin study.  Psychological Medicine.Volume 25.Issue 01.January 1995, pp 63-77. URL: http://journals.cambridge.org/action/displayAbstract?fromPage=online&aid=5025556
5. A Benvenuto et al: Recent Advances in the Pathogenesis of Syndromic Autisms. International Journal of Pediatrics, vol. 2009, Article ID 198736, 9 p. URL: http://www.hindawi.com/journals/ijpedi/2009/198736/  
6. Treatments for Associated Medical Conditions. URL: http://www.autismspeaks.org/what-autism/treatment/treatment-associated-medical-conditions
7. A Kong et al: Rate of de novo mutations and the importance of father’s age to disease risk. 2012. URL: http://www.nature.com/nature/journal/v488/n7412/full/nature11396.html
8. Reichenberg A et al: Advancing paternal age and autism. Arch Gen Psychiatry. 2006 Sep;63(9):1026-32.URL: http://www.ncbi.nlm.nih.gov/pubmed/16953005
9. D Bilder, J Pinborough-Zimmerman, J Miller, W McMahonPrenatal: Perinatal, and Neonatal Factors Associated With Autism Spectrum Disorders. Pediatrics Vol. 123 No. 5 May 1, 2009. pp. 1293-1300. URL: http://pediatrics.aappublications.org/content/123/5/1293.full?sid=01e3e589-98de-4442-b789-f72d96dc0d76
10. Lopaczynski W: Translational research and behavioral sciences in developmental medicine: metabolic conditions of pregnancy versus autism spectrum disorders. Med Wieku Rozwoj. 2012 Jul-Sep;16(3):171-4. URL: http://www.ncbi.nlm.nih.gov/pubmed/23378394
11. Lyall K, Munger KL, O'Reilly EJ, Santangelo SL, Ascherio A: Maternal dietary fat intake in association with autism spectrum disorders. Am J Epidemiol. 2013 Jul 15;178(2):209-20. URL: http://www.ncbi.nlm.nih.gov/pubmed/23813699  
12. Schmidt RJ et al: Maternal periconceptional folic acid intake and risk of autism spectrum disorders and developmental delay in the CHARGE (CHildhood Autism Risks from Genetics and Environment) case-control study.;  Am J Clin Nutr. 2012 Jul;96(1):80-9. URL: http://www.ncbi.nlm.nih.gov/pubmed/22648721
13. Jones KL, Will MJ, Hecht PM, Parker CL, Beversdorf DQ: Maternal diet rich in omega-6 polyunsaturated fatty acids during gestation and lactation produces autistic-like sociability deficits in adult offspring.; Behav Brain Res. 2013 Feb 1;238:193-9. URL: http://www.ncbi.nlm.nih.gov/pubmed/23098794
14. Gardener H, Spiegelman D, Buka SL: Prenatal risk factors for autism: comprehensive meta-analysis.; Br J Psychiatry. 2009 Jul;195(1):7-14. URL: http://www.ncbi.nlm.nih.gov/pubmed/19567888  
15. Napfényvitamin. Szendi G. Jaffa K. Budapest, 2012, 150-154. o.
16. Li-Ching Lee et al: HLA-DR4 in Families With Autism. Pediatric Neurology. Volume 35, Issue 5, November 2006, Pages 303–307. URL: http://www.sciencedirect.com/science/article/pii/S0887899406003833
17. Cannell JJ: Autism and vitamin D: Med Hypotheses. 2008;70(4):750-9. URL: http://www.ncbi.nlm.nih.gov/pubmed/17920208
18. Cannell JJ: On the aetiology of autism. Acta Paediatrica Volume 99, Issue 8, 1128–1130, August 2010. URL: http://onlinelibrary.wiley.com/doi/10.1111/j.1651-2227.2010.01883.x/full
19. Bizonyítottan nő az autizmus kockázata; http://www.elitmed.hu/ilam/agykutatas/bizonyitottan_no_az_autizmus_kockazata_11023/  
20. Good P.: Did acetaminophen provoke the autism epidemic? Altern Med Rev. 2009 Dec;14(4):364-72. URL: http://www.ncbi.nlm.nih.gov/pubmed/20030462
21. Schultz ST et al: Acetaminophen (paracetamol) use, measles-mumps-rubella vaccination, and autistic disorder: the results of a parent survey.  Autism. 2008 May;12(3):293-307. URL: http://www.ncbi.nlm.nih.gov/pubmed/18445737
22. Román GC: Autism: transient in utero hypothyroxinemia related to maternal flavonoid ingestion during pregnancy and to other environmental antithyroid agents. J Neurol Sci. 2007 Nov 15;262(1-2):15-26. URL: http://www.ncbi.nlm.nih.gov/pubmed/17651757
23. Kolevzon A, Gross R, Reichenberg A: Prenatal and perinatal risk factors for autism: a review and integration of findings. Arch Pediatr Adolesc Med. 2007 Apr;161(4):326-33. URL: http://www.ncbi.nlm.nih.gov/pubmed/17404128
24. K Cheslack-Postava, K Liu, PS. Bearman: Closely Spaced Pregnancies Are Associated With Increased Odds of Autism in California Sibling Births. Pediatrics Vol. 127 No. 2 February 1, 2011.pp. 246-253.URL: http://pediatrics.aappublications.org/content/127/2/246.full
25. Limperopoulos C et al: Does cerebellar injury in premature infants contribute to the high prevalence of long-term cognitive, learning, and behavioral disability in survivors? Pediatrics. 2007 Sep;120(3):584-93. URL: http://www.ncbi.nlm.nih.gov/pubmed/17766532
26. Lorna Wing: Az autizmussal kapcsolatos elgondolások története: legendák, mítoszok és a realitás.;  Előadás az Autism-Europe 5. kongresszusán; 1996.; fordította: Solymosi Ágnes. URL: http://www.autizmus.hu/TortenetiAttekintes.shtml
27. This Much Mercury. . .How the coal industry poisoned your tuna sandwich; URL: http://www.sierraclub.org/sierra/201111/mercury.aspx
28. Zahir F, Rizwi SJ, Haq SK, Khan RH: Low dose mercury toxicity and human health. Environ Toxicol Pharmacol. 2005 Sep;20(2):351-60. URL: http://www.ncbi.nlm.nih.gov/pubmed/21783611
29. Lam HS et al: Long term neurocognitive impact of low dose prenatal methylmercury exposure in Hong Kong.; Environ Int. 2013 Apr;54:59-64. URL: http://www.ncbi.nlm.nih.gov/pubmed/23416249
30. Scientific Opinion on the risk for public health related to the presence of mercury and methylmercury in food; European Food Safety Authority (EFSA); http://www.efsa.europa.eu/en/efsajournal/pub/2985.htm
31. Mania M, Wojciechowska-Mazurek M, Starska K, Rebeniak M, Postupolski J: Fish and seafood as a source of human exposure to methylmercury. Rocz Panstw Zakl Hig. 2012;63(3):257-64. URL: http://www.ncbi.nlm.nih.gov/pubmed/23173330
32. European food safety authority updates opinion on mercury and methylmercury; European Food Safety Authority (EFSA)URL:  http://newsletter.sgs.com/eNewsletterPro/uploadedimages/000006/sgs-safeguards-01913-european-food-safety-authority-updates-opinion-on-mercury-and-methylmercury-a4-en-13.pdf
33. Ng DK, Chan CH, Soo MT, Lee RS: Low-level chronic mercury exposure in children and adolescents: meta-analysis. Pediatr Int. 2007 Feb;49(1):80-7. URL: http://www.ncbi.nlm.nih.gov/pubmed/17250511
34. Tiomerzál. URL: http://www.vacsatc.hu/?Tiomerz%E1l&pid=60
35. Thimerosal in Vaccines Questions and Answers. How does FDA evaluate vaccines to make sure they are safe? URL: http://www.fda.gov/BiologicsBloodVaccines/Vaccines/QuestionsaboutVaccines/UCM070430
36. Tomljenovic L, Shaw CA: Do aluminum vaccine adjuvants contribute to the rising prevalence of autism?; J Inorg Biochem. 2011 Nov;105(11):1489-99. URL: http://www.ncbi.nlm.nih.gov/pubmed/22099159
37. Albizzati A et al: Normal concentrations of heavy metals in autistic spectrum disorders.; Minerva Pediatr. 2012 Feb;64(1):27-31. URL: http://www.ncbi.nlm.nih.gov/pubmed/22350041
38. 9 Signs You Have A Leaky Gut. Myers A. URL: http://www.mindbodygreen.com/0-10908/9-signs-you-have-a-leaky-gut.html
39. Odenwald MA, Turner JR: Intestinal permeability defects: is it time to treat?  Clin Gastroenterol Hepatol. 2013 Sep;11(9):1075-83. URL: http://www.ncbi.nlm.nih.gov/pubmed/23851019
40. Parr J: Autism. Clin Evid (Online). 2010: 0322. URL: http://www.ncbi.nlm.nih.gov/pmc/articles/PMC2907623/
41. Navarro Fet al: Are 'leaky gut' and behavior associated with gluten and dairy containing diet in children with autism spectrum disorders?  Nutr Neurosci. 2014 Feb 12. URL: http://www.ncbi.nlm.nih.gov/pubmed/24564346