Április 2-a az Autizmus Világnapja, beszéljünk hát egy keveset ismételten erről. Mivel az autizmus és az étrend, illetve étrend-kiegészítők kapcsolatáról volt már egy sorozat, az abban foglaltakra inkább csak utalnék, nem szeretnék felesleges ismétlésekbe keveredni. Viszont, hogy legyen aktualitás is, szemügyre veszem a „Soha többé autizmus” címszó alatt futó hazai csoportosulást, mozgalmat, illetve annak étrendjét, módszereit. A cikkhez alapul vettem a Soha többé autizmus honlapon letölthető "Hogy is kezdjük el?" alapozó anyagot – ha valaki érdeklődik a módszer iránt, az ezen kiadványok alapján fog elsődlegesen információt kapni, így nem mindegy, mit van ezekben leírva.

GYÓGYÍTHATÓ-E AZ AUTIZMUS?

Az alapul vett dokumentumok folyamatosan az autizmus gyógyításáról beszélnek, értve ez alatt az autizmus (vagy más pszichikai) tünetek csökkentését vagy teljes megszüntetését. Ezzel, mint céllal egyet is lehet érteni, eltekintve attól, hogy a gyógyítás köznyelvi fogalma nem teljesen hozható fedésbe tünetmentességgel. Klasszikus megközelítésben az autizmust nem tekintjük „gyógyíthatónak”.  Az érintett személyek fejlesztésével (első sorban nem étrendi, hanem gyógypedagógiai eszközöket alkalmazva) képessé válnak a saját hiányterületeiket változó mértékben ledolgozni, ez eredményezheti azt, hogy a társadalmi működéshez szükséges kompetenciák birtokába kerülnek (optimális esetben, ez azért nem általános). Így a magsan funkcionáló autizmussal vagy Asperger szindrómával élő személyeket  akár tekinthetjük „gyógyultnak” is, bár az autizmus genetikai alapjai miatt gyakorlatilag ez a diagnózis elkíséri élete végéig.

Dietetikai oldalról megközelítve más a helyzet. Ha elfogadjuk azt a feltételezést, hogy az autizmushoz szorosan kapcsolódnak, emésztést, felszívódást, a tápanyagok szervezeten belüli anyagcseréjét érintő változások, akkor azok az autizmus genetikai alapjaihoz erősen kell, hogy kötődjenek, így semmiképpen nem gyógyíthatóak, maximum a tünetmentesség érhető el meghatározott étrenddel - bár ez sem lenne kis eredmény.

Az autizmust ma első sorban idegrendszerszeri elváltozásnak tekintjük, a szervezet egészét érintő anyagcsere-elváltozások nem kizárhatóak, de ezekről ma még nagyon keveset tudunk és jelentőségük is kérdéses.

ÉTREND ALAPÚ TERÁPIA

Az autizmust az étrend felől megközelítve két irányzat válik el egymástól: az egyik az autizmushoz társulónak tekinti az étrendi, étkezési jellegű problémákat és azokat megfelelő módon, egyénre szabottan kezeli. Ez esetben a cél NEM az autizmus gyógyítása, bár a hiányállapotok megszüntetése, a megfelelő étkezési szokások kialakítása, a fennálló intoleranciák, érzékenységek felderítése és megfelelő étrend kialakítása közvetve eredményezheti az állapotjavulást, az autisztikus tünetek enyhülését. Ebben az irányvonalban komoly potenciál van, egy területen jártas dietetikus nagyon komoly eredményeket érhet el.

A második irányvonal alapvetése, hogy az étrendi tényezőket kifejezetten összekapcsolja az autizmust kiváltó kórélettani folyamattal és az étrendi beavatkozásoktól az autizmus területén közvetlenül kiváltott állapotjavulást vár el. Ebbe a kategóriába tartozó elméletek jellemzően az alternatív gyógyászat kategóriában említhetők, s ennek oka nem csak az, hogy az étrend és az autizmus közötti ilyen típusú kapcsolatot nem sikerült még elfogadható szinten igazolni, hanem az is, hogy ezek az módszerek jellemzően magukon viselik az alternatív irányzatok jegyeit. A „Soha többet autizmus” egyértelműen ez a kategória.

A szakirodalom nem tagadja, hogy az autizmus és egyes emésztőrendszeri tünetek között van valami kapcsolat, bár a pontos viszony és összefüggések felderítése még erősen a feltételezések szintjén mozog. Ez részben abból is következhet, hogy maga az autizmus sem homogén és a társuló anyagcsere elváltozások, tünetek területén is elég nagy a változatosság. Emellett továbbra is fenntartom azon álláspontomat, hogy a témakörben végzett kutatások jelentős része maximum elrettentő példának használható. Miközben dömping van a spekulatív írásokból („x may have role” és társai), nagyon kevés olyan tanulmány születik, amiben érdemben bizonyítékot szolgáltatnak egy-egy hipotézis alátámasztásához. A sokat emlegetett "szivárgó bél" jelenség 2016-os írások alapján még egy jól hangzó elméletnek tekinthető csak. Konkrét példa: a "leaky gut" kifejezésre mindösszesen fél maréknyi (X<150) cikk érhető el a PubMedben (mínusz, amit azóta visszavontak), és akárhogy nézem, a nagyszerű elméleti eszmefuttatásokon túl 0 bizonyító erejű cikket találni közöttük. Ha elengedem a "szivárgó bél" koncepciót és más irányból közelítem meg a keresést, akkor valamivel jobb a helyzet: a bélfal áteresztőképességének változásairól már valamivel jobb a felhozatal, vannak kutatások a bélflóra áteresztő-képességét befolyásoló tényezőkről, de ha konkrétan a tej, a glutén és az autizmus kapcsolatára fókuszálunk, akkor a legjóindulatúbb cikkek is maximum ellentmondásos eredményekről számolnak be, illetve sejtetik, hogy az érintettek egyes csoportjainál mintha lenne valami...

AZ ÉTREND

Térjünk vissza a "Soha többé autizmus" javasolt diétás eljáráshoz. A rendszer alapvetően egy többszörös eliminációs étrend, a fellelhető étrendi terápiás ötleteket kombinálja egy rendszerben. Bármi, amiről valaki írt néhány jó szót az autizmussal kapcsolatban, már beépítésre kerül a rendszerbe valahová. Az étrend 5 fokozatból áll össze, mindegyik az előzőnél szűkebb élelmiszercsoport fogyasztását teszi lehetővé:

Az 1. szinten kiszedi az étrendből a tejtermékeket (laktóz és kazein elimináció), a gluténtartalmú gabonaféléket és a finomított cukrokat. Ez önmagában még eredményezhetne egy fenntartható, egészséges életvitelt biztosítható étrendet, bár egy szelektív étkező ASD személynél már ezen a szinten is lehetnek gondok. Kérdésessé teszi a tiltást, hogy a cukor helyettesítésére javasolja a mézet, a kókuszvirágcukrot, édes, magas cukortartalmú gyümölcsöket – amit kidobott az ajtón, azt beengedi az ablakon, akkor meg minek a nagy tiltás? A tejtermékek, gluténtartalmú gabonák esetében is jobb lenne, ha lenne mögötte megalapozott orvosi alap (pl. immunológiai vizsgálat legalább).

A 2. szinten a hüvelyesek mellett a keményítő tartalmú, szénhidrátbevitelre érdemben alkalmas források távoznak az étrendből (kukorica, rizs, burgonya), marad néhány pszeudogabonaféle (hajdina, köles, stb.). Ezen a szinten az étrend eltolódik erősen a low-carb irányba, annak ellenére, hogy semmilyen igazoló adat nincs arra, hogy a szénhidrátbevitel mennyiségi változása hatással lenne az autizmusra (egereken van ilyen kutatás, de ezt azért nagyon óvatosan kezelném), a ketogén diéta alkalmazása (ami epilepsziás státusz javítására az autizmus esetében is működő módszer lehet) meg egy külön fejezet, messze nem keverendő össze egy mezei low-carb étrenddel. A hüvelyesek eltávolítása a klasszikus paleolit érvelésre alapul – egy létező emésztőszervi probléma esetén a hüvelyesek kerülése valóban csökkentheti a bél irritációját, de tényleges tünetek nélkül anélkül az eliminációnak nem sok értelme van.

A 3. emeleten elvérzik a tojásfehérje (ha eddig nem vette volna ki a szülő), s itt külön még irtás történik az étel-intolerancia és ételallergia tesztek eredményeinek megfelelően. Ha az érintett szülő olyan szerencsétlen, hogy kifog egy kamu allergia tesztet, ez a fokozat jó eséllyel a maradék élelmiszer-kínálatot is megtizedelheti. De innen még mindig van két szint: a 4. szint kiszemelt áldozata a hisztamin, mert ebben a rendszerben mindenki, aki autista, egyben hisztamin-érzékeny is. Az 5. szinten pedig megy a fruktóz (viszlát gyümölcsök), az oxalát (sóska, spenót, rebarbara, mángold – nem mintha ezek túl nagy népszerűségnek örvendenének az átlag fogyasztó körében) és a hisztamin mellett gyanúsítottá válik még  a szerotonin (érintett élelmiszer pl. a banán) és a fenol (pl. egyes gyümölcsök ízanyagai vagy az E321 fedőnevű adalékanyag).

Eredmény? A folyamat végén egy erősen beszűkült étrend alakul ki. A diétára fogott személy saját konyhája falain túl életképtelenné válik, hacsak nem egy hasonló egyed hívja meg vendégségbe - a megszokott környezettől való eltérés egyébként is probléma az ASD érintett személyeknél, az étrendi elehtőségek szűkítésével egy kicsit növeljük az izolációt. Az eliminált élelmiszer helyébe felajánlott alternatívák gyakorlatilag egy átlagos család számára beszerezhetetlenek (jelentkezzen, akinél van otthon nyílgyökér- vagy tápiókaliszt).

Ha a klasszikus dietetikát egy mesterlövésznek tekintjük, ami „kilövi” az étrendből a problémás elemeket (pl. az allergéneket), akkor az a diéta az étrendek Rambója: minden gyanús elemre lő és semmi sem marad talpon körülötte. Az egész néha egy üldözési mániás paleolit étrendre hasonlít, ahol bármi, ami megmaradhat a hagyományos élelmiszerkészletből, rögtön gyanússá válik és le kell cserélni valami ősi indián növényfajra, amiért a bennszülöttek is heteket gyalogolnak a dzsungelban.

Így nagyon nehéz lesz étrendet felépíteni, főként mert a "maradék" felé is igen komoly elvárások vannak (legyen természetes,adalékanyag-mentes, stb.)

AZ ÉTREND HATÁSA

A fentiek alapján sok jót nem vártam az étrend hatásait illetően, de amit a felvezető dokumentumban olvastam, az megér egy pár mondatot - szintén a kétes megalapozottság miatt.

A diéta „jótékony” tünetei mellett pár napon belül már megjelenhetnek testi tünetek is. Ezek a méregtelenítés okozta tünetek, más néven detoxifikációs vagy rövid nevén detox tünetek.

Tételezzük fel, hogy az autizmus együtt jár azokkal az emésztőrendszeri elváltozásokkal, amik indokolttá teszik a többszörös, kombinált eliminációs étrendet. Ez esetben sincs semmi olyan jelenség a szervezetben, ami indokolttá tenné a „méregtelenítést” és önmagában  fent leírt étrendnek sincs semmilyen olyan hatása a szervezetre, ami bármilyen méreganyag eltávozását támogatná, fokozná – egyszerűen arról van szó, hogy az étrend hatására romlik a közérzete az illetőnek és erre ráhúzták a böjtkrízis esetén szokásos vigasztalást a méregtelenítésről. Ráadásul az étrend leírását tartalmazó füzetke azt írja, hogy "a detox tünetek pár nap/hét/hónap után elmúlnak" vagyis arra lehet számítani, hogy akár hónapokig sem lesz érdemi javulás a diétázó állapotában. A tünetek ezen felül "időről-időre újra jelentkezhetnek" - ha diétahiba nélkül sem biztosítható a tünetmentesség, akkor az étrend egyszerűen rossz, valamit nagyon nem vesz figyelembe.

A bélflórához valóban van annyi köze a jelenségnek, hogy az étrend drasztikus megváltoztatása tényleg hat a bélflóra összetételére, ez befolyásolja az emésztőrendszer működését – hogy ez mennyiben lesz a patogén törzsek kárára és mennyire a „jó” mikroorganizmusok javára, azt illene valami vizsgálattal alátámasztani, mert bemondásra nehéz elhinni. Arról nem is beszélve, hogy jó eséllyel egy probiotikus készítménnyel eredményesebben orvosolható lenne a bélflóra regenerálása, mint egy összetett és kényelmetlen diétával - erről viszont a "Hogy is kezdjük el?" füzetben konkrétan semmilyen érdemi információ nem található. Hogyan lehet egy diszbiózis témájú koncepcióban ilyen nagyvonalúan elsiklani a probiotikus készítmények felett, számomra egyszerűen érthetetlen.

Kell pár gondolatot szentelni annak a jelenségnek, hogy azért az érintett személyek (=szülők) részéről vannak állapotjavulásról szóló visszajelzések (eppur si muove...), mi több, az Autism Research Institute (ARI) oldalán a szülői visszajelzések alapján vannak rangsorolva egyes étrendek, gyógyszerek, kiegészítők a hatékonyságuk alapján. A "parent ratings" jellegű összeállításokkal a gond az, hogy objektív vizsgálatoknak nem tekinthetők (a szülő, mint érzelmileg erősen érintett személy, mennyire tud objektív értékelést adni?), főként ha mintavétel is borul amiatt, hogy a kudarcesetekről nem is értesül az adatgyűjtő. Az ARI 2009-es táblázatát ha megnézzük, végső soron bármely diéta jelentősen javítja az autisztikus tüneteket – akkor is, ha az étrendek egymással élesen szemben állnak ajánlásaikat illetően – ilyen meg nincs. Nekem kissé gyanús az is, hogy 7 éves adatközlésről van szó, aminek nincs ismétlése - azóta ilyen mérést nem végeztek volna?

A tábla szerint egy mezei béta-blokkoló készítmény (szívbetegek egyik alapgyógyszere) az ASD esetek 31%-ban, egy mezei gombaölő szer (nystatin) meg az estek 52%-ban az autisztikus tünetek javulását eredményezte - és akkor itt számos kérdés felmerül bennem. Ha ezeket a gyógyszereket orvos írja fel és a kezelés pedig 50% feletti hatékonyságú, akkor hol vannak az erről szóló tanulmányok, kutatások, orvosi protokollok (nystatin, autizmus kulcsszóra 1 db tanulmány érhető el). Az ARI táblájában miért nincsenek benne a probiotikus készítmények - nem lett volna logikus ezt is kipróbálni? Az, hogy javulást értek el, az milyen mértékű, hogyan viszonyul más terápiás módszerekhez? Mely tüneteknél jelenik meg a javulás, melyeknél nem? Adott egy 6 éves közlemény és SEMMI előrelépés e területen nem volt? Ha ezek a módszerek annyira hatékonyak és az ellátórendszer tagjainak, szülők tömegeinek részvételével, témakörre specializált, elismert szakmai szervezetek tapasztalják ezeket, akkor akkor a terápiás protokollok miért nincsenek ehhez igazítva? A cionista földönkívüli gyikemberek már ide is betették a lábukat?

Ha megnézünk azokat a méréseket, ahol nem a szülő, hanem az ASD gyerkőccel foglalkozó más szakember véleményét kérdezik, akkor az étrendi beavatkozásoknál sokkal rosszabb arányok jönnek ki, rendes tudományos kutatásokban (ez gyakorlatilag kontrollcsoportot és nem érintettekből álló elemzést jelent - a kettős vak státusz és placebo kontroll itt elég nehézkes) pedig a diéták hatékonysága minimálisra esik vissza.

AZ ÉTELALLERGIÁKRÓL ÉS INTOLERANCIÁKRÓL

Az ételekkel szembeni érzékenység vizsgálata fontos terület. Addig jó is lenne, amíg az anyagban felajánl néhány tényleg használható, IgE és IgG tesztet, de amikor a listában megjelenik a VEGA, VOLL és a többi biorezonancia alapú teszt, ott nincs tovább miről beszélni. Én láttam a gyakorlatban ilyen vizsgálatokat, nincs az az ember a bolygón, aki a tesztek alapján ne lenne legalább félszáz dologra halálosan allergiás. És ehhez igazítsunk étrendet?

Személy szerint nagyon örülnék, ha lenne egy jó anyagcsere-vizsgálati protokoll, mely korai szakaszban (mondjuk a hozzátáplálás környékén) azonosítaná az anyagcsere azon gyengeségeit, amik a jövőben kockázatot jelentenek. és ez nem csak az autizmus esetében lenne fontos, hanem úgy általában, ez a jövő egyénre szabott orvoslásának egyik alapja. Viszont ezt a protokollt lehetőleg a szükséges speciális ismeretekkel rendelkező szakemberek rakják össze és ne háziasszonyok. Adott esetben hiába végeztet el irtó drága vizsgálatokat a szülő a gyermekén, nincs azoknak az ismereteknek a birtokában, amivel ezeket átfogóan képes lenne értékelni.

Külön szót érdemelnek az élelmiszer allergiákat, intoleranciákat vizsgáló gyorstesztek, főleg azok, amik egyszer több tucat vagy több száz komponensre szűrnek. Vannak e téren jó termékek, de magának a tesztnek a kivitelezését és értékelését akkor is bízzuk szakemberre, ha a leírás alapján otthon is bárki el tudja végezni. Ez már csak azért is praktikus, mert ha valamelyik élelmiszerre pozitív eredményt kapunk, egy szakember tud korrekt étrendi tanácsokat adni.

A biorezonanciás eljárások az élelmiszer intoleranciák és allergiák vizsgálatára nem alkalmasak.

ÉS A MARADÉK

Minden jó szándék ellenére a honlapon van még pár olyan dolog, ami miatta minimális bizalmam is szertefoszlik a módszer képviselőivel szemben:

A dokumentumok hemzsegnek a fogalmi hibáktól, sok esetben saját magával is ellentmondásba keveredik az író: „A diéta alatt általában én egy meghatározott étrendet értek…” majd egy bekezdéssel lentebb: „Ez több, mint diéta. Ez egy étrend.”

A „Soha többé autizmust” honlapja valóságos aranybánya, átolvasva a feltöltött cikkeket, hosszú időre biztosítottnak tekintem az utánpótlást az Alimento blogra szánt írásokhoz. Van írás a higanymérgezésről, félelem a vegyszerektől, írás a „bélrendszerben működő második agyról”, és megtudhatjuk, hogy a cukor úgy hat az agyra, mint a bántalmazás. Elég furcsa érzéssel töltött el, hogy a „Tudástárban” egymás mellett találhatók egészen korrekt forrásanyagok és a naturahirek/szabadonébredők/antalvali válogatott badarságai. Ezek után, ha egy hasznos és jó írás is felbukkan a honlapon, azt nehéz lesz hitelesként kezelni, sajnos azt kell mondanom, hogy ha valaki az autizmusról szeretne többet megtudni, ne ezen a portálon tájékozódjon.

VÉGSZÓ

Mivel a napokban többen már úgy említettek, hogy a autista gyerekét nevelő anyukák réme vagyok, csak a tisztánlátás végett rögzítem az álláspontomat.

1. Fontos megfigyelés, hogy az autizmus gyakran társul különböző étrendi, étkezési jellegű problémákkal. Ezek egy része az autisztikus viselkedésből (szelektivitás, túlevés, stb.) fakad, más része a viselkedéstől független, ez utóbbi esetben nem lehet tudni pontosan, milyen erős a kötődés az autizmushoz és mennyiben függetlenek attól. Ez a jelenség létezik és komolyan foglalkozni kell vele.
   
2. Az autizmus esetében nincs olyan jellegzetes anyagcsere-elváltozás, amely általánosan megjelenik és lehetővé tenné a laborkémiai, szövettani alapú korai diagnózist. Az étrendi alapú elméletek (szivárgó bél és tsai) nem adnak elégséges magyarázatot az autizmus kórfolyamatára. itt szintén halkan megjegyzem, hogy vannak autisztikus tüneteket produkáló, genetikai alapú anyagcsere elváltozások (pl. a Rett-szindróma), ezeket ilyen szempontból el kell választani a klasszikus ASD esetektől - ez megjelenik már a diagnosztikus gyakorlatban is.
3. Az étrendek területén végzett vizsgálatok egyszerűen szólva kaotikusak, kutatásmódszertanilag minél jobb egy vizsgálat, annál rosszabb eredményességet mutat fel. Nagyon kevés értékelhető eredmény van, ezek alapján pedig a pro és kontra vita nagyon nehézkes.
4. Mai ismereteim alapján azt gondolom, hogy az ASD érintett személyek körében nagy hangsúlyt kellene fektetni az emésztőrendszeri és anyagcsere-jellegű problémák rendszerezett szűrésére. Szűrés alatt rendes vizsgálatokat értek, nem biorezonanciát, auranézést és kvantumbirizgációs teszteket. Ezzel szoros összefüggésben szükség van a megfelelő tudású szakemberek bevonására (érts: nem antalvali és tsai).
5. A társuló étkezési zavarok miatt egyébként is nagyon hasznos lenne a dietetikusok intenzív bevonása az ASD terápiás teamekbe, amennyiben van valamely élelmiszerrel kapcsolatban igazolt szenzitivitás, akkor pedig különösen.
6. A laikus kísérletezgetésről nincs jó véleményem. Ma már meghaladtuk az autizmus kutatás hőskorát, amikor magányos felfedezők spontán világmegváltó ötletekkel forradalmasítják a kezelést. Attól, hogy valaki anya és egy ASD gyerkőcöt nevel, még nem lesz igaza - sajnos ez van. Megfelelő módszertan nélkül bármilyen jó eredmény legyen az ember birtokában, gyakorlatilag értékelhetetlenné, használhatatlanná válik.
7. A "Soha többé autizmus" oldalon olvasható étrend indokolatlan megszorításokkal dolgozik, sok tárgyi tévedést tartalmaz, a segédanyagok és, maga a honlap is tele van félrevezető információkkal. Sajnos az agilis hozzáállás és az érintettségre épülő kommunikáció sokakat félrevezethet és ez baj - ezzel ugyanis igazoltan működő, érdemi terápiás lehetőségektől veszi el az időt, pénzt, energiát. Ha valakit egyébként érdekelnek a táplálkozási jellegű információk, az ne erről a honlapról tájékozódjon (tudok ajánlani korrekt alternatívát, pl.: http://www.jolenni.hu/p/kacifantos_gyerek/autizmus) - itt nincs gluténmentes diéta de vannak a területen járatos szakemberek, akik tudnak segíteni.
8. Ha valakik (főleg az érintettek) személyük elleni támadásnak veszik a fent leírtakat, akkor sajnálom. Nem célom senkit megbántani, ha személyesen sikereket is érnek el, annak nagyon örülök. Ha érdemi párbeszédre (mondjuk a fenti étrend eredményességének kézzel fogható igazolása mentén) van nyitottság, én nem zárkózok el ettől.

Az egészséges táplálkozás mindenki számára fontos. Nem lehet önkényesen beszűkíteni az étrendet, ha arra nincs alapos, alátámasztható egészségügyi indok.

Elérhető további cikkek a témában:

1. Autizmus - A Járvány
2. Autizmus - Okok és okozatok
3. Autizmus - Étrendi vonatkozások
4. Autizmus - Bogyóktól az étrendekig

Források:

• Soha többé autizmus. URL: http://kerte.51.profitarhely.hu/
• Currais A, Farrokhi C, Dargusch R, Goujon-Svrzic M, Maher P: Dietary glycemic index modulates the behavioral and biochemical abnormalities associated with autism spectrum disorder. Mol Psychiatry. 2016 Mar;21(3):426-36. URL: http://www.ncbi.nlm.nih.gov/pubmed/26055422
• Parent ratings of behavioral effects of biomedicalinterventions. Autism Research Institute. 2009. URL: http://www.autism.com/pdf/providers/ParentRatings2009.pdf
• Galarza-Seeber et al: Leaky Gut and Mycotoxins: Aflatoxin B1 Does Not Increase Gut Permeability in Broiler Chickens. Front Vet Sci. 2016 Feb 15;3:10. URL: http://www.ncbi.nlm.nih.gov/pubmed/26913286
• Chumpitazi BP, Shulman RJ: Underlying molecular and cellular mechanisms in childhood irritable bowel syndrome.Mol Cell Pediatr. 2016 Dec;3(1):11. URL: http://www.ncbi.nlm.nih.gov/pubmed/26883355
• Navarro F et al: Are 'leaky gut' and behavior associated with gluten and dairy containing diet in children with autism spectrum disorders? Nutr Neurosci. 2015 May;18(4):177-85. URL: http://www.ncbi.nlm.nih.gov/pubmed/24564346
• van De Sande MM, van Buul VJ, Brouns FJ: Autism and nutrition: the role of the gut-brain axis.Nutr Res Rev. 2014 Dec;27(2):199-214. URL: http://www.ncbi.nlm.nih.gov/pubmed/25004237