Az egyik egészségportál a nemrég közzétett egy összefoglalót az egészségügyi pénztár számára 10 legköltségesebb megbetegedésről. A listából 7 olyan betegség van, melyben az életmóddal kapcsolatos tényezők dominánsan meghatározók, vagyis az életviteli szokások módosításával az adott megbetegedések megelőzése, kezelése jóval hatékonyabb lehetne.

Ennek okán összegyűjtöttem pár olyan tényezőt, ami hozzájárul a hazai katasztrofális egészségügyi helyzethez, s mely területeken változtatva lehetne akár jelentősen javítani. A világ úgyis tele van #mindmeghalunk jellegű listákkal, én meg úgyis szerettem volna valami hasonlót összeállítani. A felsorolás némileg szubjektív, de gondolom, sok tételben nem fog eltérni a „hivatalos” változatoktól.

DOHÁNYZÁS

Ha létezik totálisan felesleges és egyértelműen káros szokás, akkor a dohányzás ide sorolható. A felmérések szerint hazánk e téren élmezőnyben tartózkodik, a 15 éves vagy afeletti lakosság 25,8%-a napi rendszerességgel, további 1,7%-a alkalomszerűen dohányzik. A férfiak körében a dohányzók aránya 33,5% a nők esetében 22,3% - sajnos jelentős számban vannak várandósság alatt dohányzó kismamák és olyanok is, akik ugyan a várandósság alatt nem dohányoznak, de még a szoptatás időszakában vagy azt követően rövidesen visszaszoknak. Ami szerintem félelmetes, hogy a 13-15 éves korosztályban gyakorlatilag a felnőtt korosztályra jellemző dohányzási értékeket mértek (30,5%), bár még ebben a korosztályban az alkalmi dohányzás vezet a rendszerességgel szemben és rendkívül magas (~90%) a passzív dohányzásnak kitettség.

A dohányzás általánosan fokozza rosszindulatú daganatos megbetegedések kockázatát, és körülbelül egy tucat olyan daganattípus van, ahol specifikusan is kimutatható jelentős kockázatnövelő hatása (ajak, szájüreg, gége, nyelőcső, tüdő, légcső és hörgő, illetve gyomor, hasnyálmirigy, vese rákkockázatát fokozza jelentős mértékben). A dohányzás kiemelt kockázati tényezője a krónikus légúti megbetegedéseknek, magas vérnyomásnak, a szív-érrendszeri megbetegedésnek és az ehhez kapcsolódó halálozásoknak. Még az olyan betegségek kapcsán is jelentős kockázatnövelő hatást találtak, mint a II. típusú cukorbetegség és szövődményei.

A megbetegedési és halálozási adatok egyértelműen összekapcsolódnak a nemek közötti dohányzási szokásokkal, a dohányzás a férfiak között valóságos népirtást rendez, különösen a 40+ éves korosztályban. A statisztikai adatok alapján az összes halálozás 15-17%-a a dohányzáshoz közvetlenül köthető, ez Magyarországon nagyságrendileg évente 20-21 ezer emberéletet jelent. A dohányzáshoz köthető többlethalálozás a korral együtt nő, értelemszerűen a dohányzás időtartamának és más kockázati tényezők összeadódásának okán. 2012-ben a férfiaknál 0 és 70 év között elveszített életévek körülbelül negyede, nőknél ötöde tulajdonítható dohányzásnak. Ezek az arányok a 35–70 év között elveszíthető életévek tekintetében mindenképpen magasabbak, a férfiaknál minden harmadik, a nőknél minden negyedik elvesztett életévet ez okozott.

Dohányzásnak tulajdonítható többlet-halandóság nemek szerint, KSH, 2014

ALKOHOL

A másik nagy probléma az alkohol, e tekintetben ugyanolyan rossz helyzetben vagyunk, mint a dohányzás esetében, a mérhető adatok alapján is jelentős fogyasztással kell számolni, a 15 év feletti lakosság esetében kb. 11 liter tiszta alkoholnak megfelelő szeszes ital fogy fejenként és évente. A dohányzással szemben az alkoholfogyasztás esetében jóval nagyobb az adatok bizonytalansága, a fogyasztás jelenségköre is sokkal bonyolultabb, de a tendenciák és nagyságrendek így is elborzasztóak.

A dohányzáshoz hasonlóan rendkívül fiatalon, 11-13 éves kor között elkezdődik az alkoholfogyasztás. A 15 éves fiatalok arányát tekintve, akik legalább kétszer lerészegedtek, kb. 35%-os (lányok) 40%-os (fiúk) értékkel szintén  az OECD térség legrosszabb mérési eredményeit mutatjuk. 2009-2014 között a nagyivók aránya 4,6-ról 5,4%-ra nőtt.  A legveszélyeztetettebb a 65 éves és idősebb korosztály (14,1%), illetve a férfiak kb. 3,5-ször gyakrabban nagyivók. Nem tűnik túlzónak a becslés, hogy kb. 1 millió személy esetében beszélhetünk komoly alkohol-problémákról.

Magyarország alkoholfogyasztása a 15+ felettti korosztályban (OECD Health at a Glance, 2015).

A dohányzáshoz hasonlóan a fiatalkorúak között az alkalmi fogyasztás dominál, a felnőtt korosztályok rendszeres fogyasztásával szemben. Ebből fakadóan a fiataloknál az akut károsodások (mérgezés, balesetek) jelentkeznek egészségügyi hatásként, az idősebb korosztályokra a krónikus megbetegedések kockázat-emelkedése jellemző.

Az alkohol önmagában is sejtméreg, de a szervezetben keletkező bomlástermékei is sejtkárosítóak. Az alkoholfogyasztás legerősebben a máj megbetegedéseinek szempontjából jelent kockázatot, de károsítja az idegrendszert, az emésztőrendszert, fokozza a szív-érrendszeri megbetegedések kockázatát, szájüreg, a gége, a nyelőcső, a gyomor, a máj és a hasnyálmirigy rosszindulatú daganatos betegségeinek kockázatát is jelentősen emeli. Az alkoholbetegek étrendje nagy mértékben változhat, így egyéb, étrendi alapú megbetegedés kockázata is emelkedik. Az alkoholbetegség klasszikus szenvedélybetegségnek tekinthető, emellett növeli más pszichés betegségek gyakoriságát. A megbetegedési és halálozási adatok itt is összekapcsolódnak a nemek fogyasztási szokásaival, az alkohol itt is a férfiak között és a 40-50 év feletti korosztályok halálozásában játszik meghatározó szerepet. A halálozásban játszott szerepéről sok vita van, de becslések szerint a dohányzással összevethető nagyságrendről beszélhetünk, az ezredfordulón az alkohol okozta halálozások a teljes halálozás kb. 13%-át tették ki.

HOZZÁADOTT CUKOR ÉS ZSÍR

Ez a két terület, ahol azért részben igazuk van az alternatív irányzatoknak és komoly intézkedésekre lenne szükség, hogy a káros egészségügyi hatásokat megelőzzük. A cukor és a zsiradék  esetében a helyzet nagyon hasonló: az élelmiszeripari technológia lehetővé tette, hogy nagy mennyiségben és olcsón hozzáférjenek az emberek ezekhez az anyagokhoz, ők pedig mint ahogy az az  olcsó és hozzáférhető tápanyagforrások esetében lenni szokott – elkezdték nagy mennyiségben fogyasztani. A helyzetet az rontotta végleg el, amikor a cukor és zsír bevándorolt az élelmiszerekbe: megszületett a hozzáadott zsír és cukor.

Amíg az ember eldöntheti, hogy leveszi-e a polcról a cukrot vagy növényi olajat, és tesz az ételébe/italába, addig van kontrollja a folyamat fölött és ezt részben meg is tartotta oly mértékben, hogy pl. a boltban vásárolt cukor mennyisége évről évre csökkenőben van (10 év alatt kb. 5 kg/fő értékkel). Ugyanakkor ma már a legtöbb élelmiszerben van hozzáadott olaj vagy cukor és e téren a fogyasztásunk jelentős részét ez teszi ki. Az olaj jellemzően a félkész és késztermékekben bukkan fel, de húsárukban, tejtermékekben (tejzsír helyett) és jelentős mennyiségben péksüteményekben is ott van. A cukor pedig a z italokban kapott jelentős teret.

A WHO szerint a napi energia-bevitel 5%-a származhatna hozzáadott cukorból - ez napi 25-30 g mennyiséget jelent, amit egy közepes "gyümölcs" joghurt vagy 2 dl üdítőital fogyasztásával teljesíthet az ember. Ez alapján elképzelhető, hol is állunk a valóságban - nagyjából 4-5-szörösét fogyasztjuk. A közhiedelemmel szemben az ajánlások nem preferálják a magas (mihez képest?) szénhidrátbevitelt, a bevitelen belül is az alacsony glikémiás indexű forrásokat javasolják és szó sincs arról, hogy a magas cukortartalmú élelmiszerek fogyasztása az ajánlásokkal összhangban történne.

Mind a hozzáadott zsír, mind a cukor jelentős szerepet játszik a túlsúly tömeges megjelenésében, s ezen keresztül a ma gyakori életmódi betegségek terjedésében. Megoldást az egészségtudatosság terjesztése, az iskolákban, szakemberek (dietetikusok) részvételével történő egészséges táplálkozásra való nevelés, az alternatív édesítők széles körűbb alkalmazása és a hozzáadott zsír, cukor szigorúbb szabályozása jelentené. Az orvosi egyetemeken a táplálkozástudomány tárgyának kötelező bevezetése is sokat javítana a helyzeten, mert jelenleg ez a tárgy csak felvehető, és tapasztalatok szerint nem minden orvos van tisztában azzal, mit is jelent az egészséges táplálkozás. Természetesen, tisztelet a kivételnek.

JUNK FOOD

Ez egy erősen szubjektív kategória lesz – de önálló feltüntetése nekem szükségesnek tűnik. A helyzet az, hogy az élelmiszerkínálat tényleg soha nem látott mértékben kibővült, de a lakosság jelentős része a táplálkozási minimalizmus jegyében egy nagyon szűk spektrumból válogatja meg a fogyasztását.

Alapvetően a történelmileg és földrajzilag kézenfekvő élelmiszerforrásaink sorra kiszorultak a fő termékeinkből, helyettük pedig drága egzotikumok jelentek meg, de a fő élelmiszercsoportokból is mindösszesen 1-2 fő tétel maradt meg, a többi perifériára szorult vagy teljesen eltűnt. Az átlagos magyar étrendben sok a péksütemény, a magas hozzáadott cukor- és zsírtartalmú édesség és nassolnivaló, a magas szénhidráttartalmú köret, ezzel szemben kevés a friss zöldség, gyümölcs, a minőségi húsárú. Az egészség, minőségi alapú választás a lakosság nagy részére nem jellemző - a másik véglet pedig az ortorexiás csoport, aki szinte csak csodálatos gyógyhatású egzotikumokból akarja összerakni az étrendjét.

A rosszul összeállított étrend rossz, aránytalan tápanyagbevitelt okoz, ez kockázati tényezője az életviteli eredetű megbetegedéseknek, itt kiemelendő a cukorbetegség, a szív-érrendszeri megbetegedések és bizonyos daganattípusok (főként emésztőszervi vagy ahhoz kapcsolód szervek daganatai) jönnek szóba.

MOZGÁSSZEGÉNY ÉLETMÓD

Az emberi szervezet alapvetően úgy alakult ki, hogy a mozgás jelentős részét tegye ki az egyén élettartamának. Erre szükség van a táplálék felkutatásához és a ragadozók előli meneküléshez, lényegében ez a mozgásmennyiség fordult át a történelem során munkává. A XX. század második felében a fejlett társadalmakban aztán történt valami, miközben a tápanyagbőség soha nem látott mértékben megjelent az ember világában, ezzel egyidőben a fizikai aktivitás erőteljes csökkenésnek indult.

2014-es adatok szerint szerint a férfiak 42%-a, a nők 50%-a ma már csak ülő munkát végez, további kb. 40%-csak könnyű fizikai munkát. Nemcsak a munkatevékenységhez kapcsolódik kevés mozgás, hanem a szabadidős, kifejezetten sport jellegű testmozgás is ritka és tartamát tekintve pedig szerény. A lakosság kétharmada (67%) nem sportol még napi 10 percet sem. A legsportosabbak a hét minden napján végeznek testmozgást, de ez mindössze a felnőtt népesség 4,5%-át teszik ki. Látszólag tele vagyunk fitness termekkel, sportrendezvényekkel és mozgásra serkentő programokkal, valójában a lakosság szűk rétege mozog mindenki más helyett. A közlekedés tekintetében a gyaloglás  csak extrém rövid távokon jellemző, hasonlóan a kerékpározás is, ezzel is sok mozgási lehetőség veszik el az életünkből – jellemzően hazánkban több km autóút épül egy évben, mint kerékpárút, a minőségről pedig ne is beszéljünk.

Alapvetően jó ötlet volt a mindennapos testnevelés óra bevezetése, a probléma viszont a tárgyi és személyi feltételek általános hiánya és az, hogy ez extra terhelésként jelent meg a diákok életében – szó sem lehet róla, hogy a csíkos mocsári genyőcék nemi élete vagy dél-afrika bronzkori története kisebb teret kapjon egy kis ugrálós-szaladgálós játék kedvéért.

A mozgás egészségvédő hatásával csak ennek a folyamatnak a következményei kapcsán szembesülünk. A mozgáshiány általánosan növeli a megbetegedés kockázatát, fel sem lehet szinte sorolni, hogy mennyi mindenben van szerepe: a szív-érrendszeri megbetegedések, cukorbetegség, csontritkulás és egyéb mozgásszervi betegségek mellett az egyén pszichés állapotára is negatív hatást gyakorolhat a krónikus mozgáshiány. A mozgáshiány halálozásban játszott szerepét nehéz felbecsülni. Azt tudjuk, hogy a listavezető megbetegedések (pl.cukorbetegség, szív-érrendszeri megbetegedések) esetében a mozgásnak jelentős védő hatása mutatható ki.

EGÉSZSÉGKULTÚRA ÁLTALÁNOS HIÁNYA

Azt kell mondani, hogy sajnos a hazai lakosság nagy részének rendkívül felszínes, sok téves információval terhelt tudása van a saját egészségét illetően és ez alapján gyakran rossz döntéseket hoz. Ennek alapvetően több tényezője is van, amiket azért érdemes sorba venni:

1. Egészségnevelés általános hiánya. Az oktatási rendszerben az egészségnevelés csak nyomokban jelenik meg és ott sem eredményesen. Alapvetően a negatív jelenségek jelennek meg („ne cigizz, ne igyál, ne drogozz”) a negatív hatásokkal való ijesztgetés formájában és alapvetően akkor, amikor a diákok már többet tudnak a témában, mint maga az oktató (jó esetben a netről, rossz esetben saját tapasztalatból).

2. A felnőttek számára legtöbb könnyen hozzáférhető információs csatorna (internet, reklámok) félrevezető információkkal van teli. Egy átlagos FB csoportban  téves információk valóságos áradata zúdul az olvasóra, a hiteles információknak alig van súlya (vannak kivételek, de kis arányban).

3. Az egészségügyben a betegoktatás e tekintetben alacsony hatékonyságú. Alig van orvos, egészségügyi dolgozó, akinek van ideje, energiája a jó minőségű prevenciós munkára. Az életviteli betegségek esetében az „oktatás” egy átlag húszperces lerohanást és egy beteg számára alig értelmezhető szóróanyag átadását jelenti.

Az egészségkultúra hiányát jelzi, hogy európai szinten nézve a szűrővizsgálatok, orvosi kontrollok száma rendkívül alacsony. A felderítő jellegű vizsgálatok jelentős része kitolódott a piaci orvosi szolgáltatások világába, a társadalombiztosításra épülő ellátórendszer szerkezetében és működésében sem képes azt a feladatot megfelelően ellátni. És ez úgy igaz, hogy a lakossági magatartás többnyire a „lábon kihordott” betegségeket preferálja: messzemenően hanyagolja a rendszeres orvosi kontrollt és lehetőség szerint betegség esetén sem hiányzik a  munkahelyéről amíg tényleg nem sürgősségi jellegű az ügy. Hozzá kell azért tenni, hogy ebben a kérdésben javuló tendenciát mértek a kutatások, de azért van még mit tenni.

Ennek a jelentőségét adja, hogy a vezető megbetegedések és halálokok között jellemzően olyan kórokat találunk, ahol a korai felismerésnek minden szempontból nagy jelentősége van: növeli a terápia hatékonyságát, javítja a túlélési esélyeket, csökkenti a szövődmények kockázatát és nem utolsó sorban olcsóbb, kisebb erőforrás-igényű beavatkozásokat igényel. A felderítő és szűrő vizsgálatok hanyagolásába és a késői orvosi kontaktus okozta állapotrosszabbodás számlájára éves szinten sok ezer halálesetet írhatunk.

TERÁPIÁS MELLÉFOGÁSOK

Minden évben van pár hatásvadász cikk ami elmondja, hogy minden harmadik haláleset a gyógyszerek miatt van. Ez egy rendkívül leegyszerűsített megközelítés, mert abból indul ki, hogy aki gyógyszert szedett halála idején akkor amiatt halt is meg. Eredetileg csak a gyógyszerekkel kapcsolatos hatásokról akartam itt írni, de aztán rájöttem, hogy nem szűkíthető le a kör csak erre a terápiás eszközre.

1. Van az egészségügynek egy saját hibaszázaléka: kórházi fertőzések, rezisztens kórokozók, műhibák, nem várt komplikációk, stb. Bár az orvos-ellenes kampány főként ezekre épül, én úgy látom, mennyiségüket tekintve épp a legkisebb kockázati tényezőt jelentik mindösszesen.

2. Ami nagyobb gond szerintem azok a terápiás kölcsönhatások kezelése. Az orvostudomány szakosodása miatt egy idősebb beteg akár 6-7 szakorvost is látogathat, akik külön-külön beállítják a saját területükhöz kapcsolódó (többnyire gyógyszeres) terápiát. Ennek eredményeként nem ritka, hogy valaki 10-15 készítményt is szedjen - kizárt eset, hogy ezek között ne lépjen fel valamilyen interakció - erre viszont a legtöbb esetben nem figyelnek, amíg valami komoly probléma nem lép fel. Ennek bővített változata az, amikor az alternatív terápiás eszközök (gyógynövények, étrendkiegészítők) alkalmazása is belép a rendszerbe, amit sokszor a beteg nem is közöl a kezelőorvosával.

3. A vény nélkül kapható gyógyszerek piaca robbanásszerűen bővül (akár éves szinten 10%-ot megközelítő mértékben), egyre több termék kapható, és a lakossági gyógyszerfogyasztásban is nő a szerepük. Ugyanakkor nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy ezen készítmények gyógyszerként viselkednek, hatásaik, mellékhatásaik vannak és kölcsönhatásba léphetnek más szedett készítményekkel. A gyógyszerekkel kapcsolatos egészségkárosodások jelentős része épp az orvosi kontroll alatt nem tartott gyógyszerfogyasztáshoz kapcsolódik.

4. Kritikus kérdés itt a terápiás utasítások be nem tartása. Nem találtam erre vonatkozóan adatot, de az általam látottak alapján a betegek jelentős része egyszerűen saját elgondolásai alapján felülírja a gyógyszerek alkalmazására kapott utasításokat. Alternatív körökben ezzel még dicsekedni is lehet, begyűjtve ezzel a csoporttagok virtuális vállveregetését. természetesen erről a kezelőorvost még véletlenül sem értesítik, hiszen akkor ő értesíti a gyógyszermaffiát...

5. Beszélni kell a gyógyszerfüggőségről is, ami szintén jelen van. Magát a függőséget nem szabad összekeverni azzal, hogy egyes gyógyszerek esetében a hatás fenntartásához folyamatos fogyasztásra van szükség. Vannak kémiailag függőséget okozó szerek (jellemzően fájdalomcsillapítók, nyugtatók, antidepresszánsok), ez esetben az agyra gyakorolt hatásai miatt válunk függővé. Emellett van pszichés függőség - ez esetben  a gyógyszer alkalmazás nyújtotta pszichés élmény (egészséges leszek) a meghatározó, a gyógyszer egyfajta univerzális segédeszközzé válik a személy számára. Ez utóbbi nem csak gyógyszerek, hanem egyéb gyógyhatású készítmények, étrend-kiegészítők és egészségre ható tevékenységekkel (táplálkozás, sport, testápolás, stb.) kapcsolatban is kialakulhat. A gyógyszerekkel kapcsolatos függőségi problémákban érintettek száma is százezres nagyságrendben mozoghat hazánkban, a kapcsolódó egészségkárosodások száma csak becsülhető, hiszen az egészségügyi ellátórendszer csak az akut esetekkel (mérgezés) találkozik, a függőségi problémát kezelő szenvedélybeteg-ellátórendszerben az esetek töredékével találkozik.

KÜLÖN ÉS EGYÜTT

A fent felsorolt tényezők nagyjából lefedik azt a tartományt, amit a téma szempontjából jelentősnek tartok, egyetlen olyan jelenséget kell még kiemelni, ami az életmód-alapú megbetegedéseknél fontos: ez a különböző tényezők együttes, egymást erősítő hatása. A fenti tényezők közül, ha csak egy-egy áll fenn, akkor is képes a megbetegedések kockázatát növelni, de nem szabad elfeledkezni arról, hogy a legtöbb esetben ezek többé-kevésbé együttesen fordulnak elő a lakosság nagy részében.

Azt érdemes szem előtt tartani, hogy  előbb vagy utóbb, de megbetegszik mindenki és végül távozik is eme világból. Mivel a korábbi évezredek legnagyobb halálozási tényezőit (fertőzések, akut sérülések, hiánybetegségek, stb.) a fejlett országokban kiiktattuk, előre léptek a sorban azok a betegségek, amik korábban nem játszottak szerepet: így kerültek előre az életvitelhez kapcsolódó megbetegedések és halálozási okok vagy újabban az autoimmun folyamatok. A szív-érrendszeri, daganatos megbetegedések, anyagcsere-zavarok egy teljesen egészséges életet élő személynél is felbukkanhatnak - ha másként nem, az idősödő szervezet funkcionális gyengülésének eredményeként - de nem mindegy, hogy mikor, milyen formában és mennyi idő alatt rombolja le a szervezet működését.

Egy egészségesen táplálkozó, nem dohányzó, kevés alkoholt fogyasztó, rendszeresen sportoló személy évtizedeket nyerhet, s ha rendszeresen részt vesz szűrő- és kontrollvizsgálatokon, akkor a fellépő egészségügyi problémáit is korábban észlelheti, hamarabb tehet ellene, ezzel ismételten időt és életminőséget nyerhet magának.

Források:

1. A tíz legdrágább betegség Magyarországon. HáziPatika. LINK
2. Tobacco consumption - 1 in every 4 persons aged 15 or over in the European Union is a smoker… Eurostat, 2016. LINK
3. Európai lakossági egészségfelmérés, 2014., Statisztikai Tükör 2015/29. szám, KSH, 2015.
4. A haláloki struktúra változása Magyarországon, 2000-2012. KSH, 2014. LINK
5. Fiatalkorúak alkoholfogyasztása. Országgyűlés Hivatala KKI, 2014. LINK
6. „Beledöglünk az alkoholba, kormányzatunk pedig még támogatja is”. Addictus blog. LINK
7. Gyógyszerfüggőség - bárki a rabjává válhat. Addictus blog. LINK
   
8. OECD Family Database. LINK
9. Túlzott alkoholfogyasztás miatti halálozás, nemenként (2011–2014). KSH. LINK
10. Vény nélküli veszélyek. Ködpiszkáló blog. 2014. LINK
11. Kiss J, Gábor E: Az alkoholfogyasztás hazai tendenciái a 80-as évektől napjainkig I.,
    Országos Egészségfejlesztési Intézet. LINK
12. Társadalmi Helyzetkép 2010. KSH, 2012. LINK