Az előző írásomban már jeleztem, hogy nehéz dolog a paleolit étrendet egységes rendszerként kezelni, mert valójában mindenféle elmélet tarkabarka összessége, ami még folyamatosan változásban van. Ennek megfelelően a következőkben olvasható kritikai gondolatok is csak korlátozottan általánosíthatóak.  

A paleolit mozgalom elméleti alapjait Szendi Gábor szépen összefoglalta, szerinte a paleolit étrend alapvetően négy forrásból merít:

1. A paleolit kori ember rekonstruált étrendje.
2. A természeti népek életmódja, étrendje.
3. Az étrendhez való korlátozott alkalmazkodóképesség tétele.
4. Napjaink friss tudományos eredményei.

A 4 tétel aránya a különböző szerzőknél eltérő. Én úgy gondolom, hogy teljesen elegendő lenne az utolsó tételt stabilan alátámasztani, hogy miért, az a sorozatból ki fog derülni. Először azonban az első tételt kapargatjuk meg egy kicsit…

Paleolit csendélet… ahogy mi elképzeljük…

A paleolitikum (becsületes magyar nevén őskőkorszak) 2,4 millió éve kezdődött, kb. 11,5 ezer éve ért véget. Egy igen hosszú, több szakaszból álló, izgalmas időtartamról van szó, amiben nagyon sok mindent történt az emberiséggel. Volt néhány kisebb-nagyobb jégkorszak, éghajlatváltozás és néhány komolyabb vulkanikus esemény, ami próbára tette őseinket, a Toba kitörése (kb. 73 ezer éve) például majdnem végzett is a korabeli emberiséggel. Ennyit a kőkorszaki idillről…

FELTÉTELEZÉSEK

A paleolit mozgalom nevéből fakadóan (minden ellenkező állítás ellenére) kiemelten kezeli ezt a korszakot, akár Voegtlin könyvét, akár a későbbi szerzőket (Eaton, Konner) nézzük, belefutunk a kőkora alapozott állításokra.  A kőkori étrenddel és életvitellel kapcsolatban a rendelkezésre álló források alapján felvázolható egy hipotézis-rendszer, a következőkben ennek tételein megyünk végig.

„a paleolit kori ember egészségi állapota és az étrendje elfogadható módon rekonstruálható”

Ahhoz, hogy a jelenlegi étrendre/életmódra vonatkozóan tudjunk ajánlásokat tenni, ahhoz nagy pontossággal ismernünk kell(ene) a paleolit kor emberiség étrendjét és egészségi állapotát. De ezzel vannak gondok rendesen...

Röviden: szerintem a paleolit kor viszonyainak hiteles rekonstruálásához egyszerűen nincsen elegendő leletanyag. A legrégebbi teljes csontváz kb. 1,6 millió éves, de a paleolit kor utolsó szakaszát leszámítva többnyire csak töredékes leleteink vannak. A temetkezés megjelenése (homo erectus kb. 300 ezer év, neandervölgyi ember kb. 100.000 év) előtt szinte csak véletlenszerű, hogy vannak leletek. Néhány csontváz, csontdarab alapján korrekt leírás nem igazán adható egy teljes földtörténeti korszak embereinek összességéről. Persze a modern tudományos eszközök az utolsó csepp információt is kifacsarják a rendelkezésre álló leletekből, de azért nem árt óvatosan kezelni a dolgokat.

Ha a korabeli egészségügyi viszonyokat akarjuk tudni, megint kissé bajba kerülhetünk. A paleolit kor demográfiai viszonyait nem lehet pontosan meghatározni. Ha a régésznek szerencséje van, akkor egy jobb állapotú csontból meg tudja mondani, hogy nagyságrendileg milyen korú volt az illető, de ebből megint nem lehet általánosítani. Ha esetleg talál egy 50+ éves csontvázat, akkor sem mondhatjuk, hogy általánosságban ennyit éltek az akkor emberek, csak azt, hogy voltak, akik éltek ennyit. A kettő között pedig nagy a különbség.

A paleolit kori betegségek szűk tartományon belül vizsgálhatóak. Csak a csontleleteken nyomot hagyó betegségekről tudunk valamit (ezek többnyire sérülések, csontfejlődést érintő súlyos hiánybetegségek), ez messze nem elegendő a paleolit kori ember egészségi állapotának megítéléshez.

A neolitikus korban fennmaradt lágyszöveteken már kimutathatóak a civilizációs betegségek – ezek azonban max. 5 ezer évesek (pl. Ötzi). A neolitikus leletekben található érelmeszesedésre Szendi is hivatkozik több helyen, de úgy tesz, mintha a paleolitikum emberében ezek igazolhatóan hiányoznának – ez azonban így nem igaz, mert nem tudjuk sem igazolni, sem cáfolni ezt a tételt. Az viszont kétséges, hogy a paleolit korban nem volt rákos megbetegedés: 120 ezer éves bordán találtak tumorszerű elváltozások csoportjába tartozó eltérés (fibrosus dysplasia). Ugyanakkor természetesen nem tudjuk megmondani, hogy milyen daganat típusok és milyen gyakorisággal fordultak elő. 15 ezer éves lelelteken már van tömeges fogszuvasodás is, ami arra utal, hogy már a késői paleolitikumban voltak rendszeres szénhidrát-fogyasztó csoportok.

A paleolit kori étrend egzakt vizsgálata is elég bonyolult ügy. Örvendhetünk, mert találunk különféle kőeszközöket, ezekről pedig kitaláltuk, hogy húst daraboltak velük – tehát ettek húst. De azt már a kőeszközök alapján nem tudjuk megmondani, hogy milyen gyakran és mennyi húst ettek – az izotópos vizsgálatokkal is csak becsülni tudjuk. Találtak őrlőköveket (kb. 30 ezer év) is, ami arra utal, hogy magokat, gyökereket is fogyasztottak – de hogy pontosan mikor, milyen gyakran és mennyit, azt nem tudjuk. Bajban vagyunk azokkal az élelmekkel (rovarok, gyümölcsök, méz), amik beszerzése és elkészítése nem igényel különösebb eszköz-használatot. Ezekről nem marad fenn érdemi mennyiségű tárgyi emlék – mondhatjuk, hogy akkor ezeket nem is fogyasztották?

Az állati-növényi eredetű élelmiszerek fogyasztásával kapcsolatban egy régész nagyon érdekes problémát vetett fel: ha a paleolit közösség állatot evett, annak csontjai megmaradtak a leletanyagban – de ha gyümölcsöket és más növényi részeket fogyasztott, akkor annak nem nagyon maradt nyoma. Egy állati csontokat tartalmazó barlangból persze könnyű levonni a következtetést, hogy az ősök nagy állatevők voltak – csak éppen a növényi élelmi anyagok jelentős része nem hagy maga után régészetileg feltárható maradványokat. Szóval csak óvatosan…

Ha pedig már nagyjából tudjuk mit ettek, az alapján megbecsülhetjük a tápanyag-összetételt, de ez tényleg csak becslés, igen széles bizonytalansági tényezővel! Ebben lényegében semmilyen konszenzust nem találtam, valójában vad találgatások folynak a mai természeti népek szokásai, a vadon élő állatok tápanyag-összetétele vagy a főemlősök étrendje alapján! Erre nem építhetünk modern kori étrendet.

Ne felejtsük el azt sem, hogy az éghajlat ebben az időszakban többször megváltozott, ez pedig megváltoztatta az élelmiszer-kínálatot. A vándorló, bolygót benépesítő emberiség alkalmazkodott a helyi élelmiszer-kínálathoz: ahogy a mai természeti népek sem egyformán étkeznek, úgy a paleolit korban is az eltérő területekre vándorló embereknek változott az étrendje is: pl.  más-más arányban fogyasztottak állati és növényi eredetű táplálékot.

„a paleolit kori ember életkora jelentősen meghaladta a jelenleg feltételezett értéket, a csecsemő- és gyermekhaladóságtól megtisztított értékek a modern emberét elérik, esetlegesen meghaladták”

A kevés és töredékes leletre épülően nehéz korrekt életkori becsléseket tenni. Gyakorlatilag itt is analógiákra kell támaszkodnunk: a természeti népek és az ember evolúciós rokonai, a főemlősök adatai alapján. De ezek alapján is csak feltételezhető, hogy a reproduktív kor előtti magas (akár 20-30%-os) halandóságot túlélők akár 40-50 éves kort is megérhettek. Ezt a feltételezést más elméletek is figyelembe veszik, a „nagymama-hipotézis” is arra épül, hogy az őskőkorszakban az emberi élet hossza elérte a háromgenerációs közösség létrejöttéhez szükséges értéket, ez pedig tovább segítette az emberi közösségek fejlődését. Ehhez viszont a korabeli viszonyok között nem kellett 40-50 évnél hosszabb élet...

„a paleolit kori emberek mindemellett nem szenvedtek olyan betegségekben, melyek a modern kori ember megbetegedéseiben és halálozásában vezető szerepet játszanak”

A daganatos megbetegedések esetén ez a tétel egyértelműen cáfolt, a többiről nem tudunk véleményt mondani, mivel a fennmaradt csontleletekből nem állapítható meg, hogy voltak-e ilyen betegségek.

Azt megállapíthatjuk, hogy az őskori emberek nagyságrendekkel aktívabbak voltak fizikailag, többet tartózkodtak napon (D-vitamin ugyebár), étrendjük potenciálisan több rostot tartalmazott, ezek védő tényezőnek tekinthetők számos civilizációs betegséggel szemben. A vitamin és ásványi anyagok bevitelét illetően már tényleg csak bizonytalan becslésekre hagyatkozhatunk, hiszen nem ismerjük a fogyasztott élelem hozzávetőleges összetételét, mennyiségét, tápanyag-értékeit sem.

Az étrendi tényezők szerepe a betegségek kialakulásában és a gyógyulásban régi téma, sokat lehet rajta vitatkozni. Az alapot a faj/egyén genetikailag kódolt tulajdonságai (pl. betegséghajlamok) adják, ehhez jönnek a környezeti tényezők, aminek egy „részhalmaza” csak az étrend. Van itt még tucatnyi olyan dolog, amire figyelni érdemes (pl. intrauterin behatások, fertőzések, toxikus behatások, testmozgás). Az egyes betegségeknél változó a különböző tényezők aránya, alapvetően a betegségek egy meghatározható körében érdemes az étrendi vonatkozással foglalkozni. A paleolit korra visszavetítve: egy parazita-fertőzésnek, egy elfertőződő sebnek vagy egy mamuttámadásnak nincs étrendi vonatkozása, de egy szélsőségesen egyoldalú táplálkozás okozta hiányállapotnak már van. Csak éppen ezek gyakoriságáról nem tudunk semmit.

A paleolit étrend legfőbb üzenete, hogy a jelenlegi étrendfüggő „civilizációs” megbetegedések ismeretlenek voltak a kőkorban. Ezt igazából sem igazolni, sem cáfolni nem tudjuk. Azt azért érdemes tudni, hogy az étrenddel legerősebb összefüggést mutató betegségek sem jelentkeznek az esetek többségében a 40. életév előtt, egy paleolit kori embernek nagyságrendekkel nagyobb esélye volt, hogy fertőzésben vagy valamilyen sérülésben (esetleg esek szövődményeiben) múljon ki. Ha ezt figyelembe vesszük, akkor gyakorlatilag mindegy, mit evett az ősember, a sikeres reprodukcióhoz szükséges életkort megélte, mielőtt az étrendi vonatkozású betegségek elvitték volna, valamilyen más betegség vagy trauma végezhetett vele.

Érdekes megnézni, hogy a főemlősök átlagos életkora fogságban akár duplájára is emelkedhet. Az egyértelmű, hogy ha kiküszöböljük a ragadozókat, a parazitákat, a fertőzéseket és markáns hiányállapotokat, akkor tényleg megnő az étrend szerepe az egészségi állapot és az életkor tekintetében. Gyakorlatilag hasonló jelenség zajlott le az emberiség esetében: miután a legnagyobb halálozást okozó parazitizmusokat és fertőző betegségeket sikerült visszaszorítanunk, csak akkor került a táplálkozás szerepe a fókuszba. E területen is először a markáns hiányállapotok kezelése volt fontos, s ahogy ez megtörtént, úgy léptünk további területekre: ma már ráérünk azzal pepecselni, hogy melyik K-vitaminnak milyen epidemiológiai szintű hatása van.

A legkorrektebb, ha az mondjuk, hogy a vadon mért átlagos élettartam, és az adott étrend által behatárolt potenciális élettartam között nincs összefüggés, illetve a paleolit korra vonatkozóan ez objektíven nem kutatható.

Csita, a Tarzan filmekből ismert csimpánz 79 évet élt meg – ez kétszerese a vadon élő csimpánzok  életkorának.

„a paleolitikum alatt az étrendhez olyan genetikai szintű adaptáció alakult ki, ami a mai napig nem változott érdemben”

Az ember alapvető evolúciós „versenyelőnyét” az jelenti, hogy nagyon széles tartományban képes a rendelkezésre álló élelmiszerforrásokhoz és környezeti feltételekhez alkalmazkodni, ezért vagyunk jelen az északi pólustól az trópusokig mindenhol. Azt se felejtsük el, hogy az ember több olyan technológiai „innovációt” alkalmazott már a paleolit korban (kőeszközök, tűz), amik szintén alkalmazkodást jelentenek, csak nem éppen genetikait. A paleolit kor nem volt homogén az étrendi kínálatot illetően. Éppen a változó környezet lehetett az, ami motiválta őseinket a vándorlásra, az eszközök készítésére.

Az étrendhez való alkalmazkodás igen összetett dolog. Mivel ez egy önálló pillére a paleolit érvrendszernek, ezzel külön is foglalkozunk majd.

KONKLÚZIÓ

Én úgy gondolom, hogy a paleolit kori étrend és egészségi állapot rekonstruálása alapvetően kevés biztos tényre épülő következtetések és feltételezések rendszere. Erre egy komplett étrendi rendszert alapozni igen bizonytalan konstrukció. Az megint egy kicsit furcsa számomra, hogy a természeti népek életkörülményeinek, életmódjának visszavetítése alapján konstruálnak egy kőkorszaki elméletet, majd ez alapján megállapítják, hogy a természeti népek úgy élnek, mint a paleolit korban… nyilván sok az analógia és sok minden azonos, de ért mégis…

Nem szeretnék kihagyni még egy kritikus pontot. Még most tisztázzuk: a mai „paleolit” étrendnek semmi köze nincs sem a vadászó-gyűjtögető népek, sem a kőkori népek étrendjéhez. A mai háziasított, nemesített növények és állatok összetételükben távol állnak a vadon élő őseiktől – van is a paleolit kutatók között olyan, aki nagyon komoly összehasonlításokat végzett vadhúsok tekintetében (nem ok nélkül). Irrealitás az import termékek (kókusz) és a feldolgozott élelmiszerek (pl. bármilyen növényi olaj) alkalmazása. A paleolit étrend receptúrái pedig 20-21. századi gasztronómiai szülemények, az abszurditás rekordjai nálam a paleolit sütemények, az olajos magvakból készült "liszt", meg a paleolit "kőrözött" és társai... Arról ne is beszéljünk, hogy a paleolit irodista ül a kis kuckójában és várja, hogy kiszállítsák a menüjét… Rendben van, ha nem akarnak napi 4 órát szarvas után futni, marokkővel agyonverni, megnyúzni, majd nyárson sütve foggal marcangolni, esetleg egy kis savanyú erdei szedret majszolni a szúrós bokorból… csak akkor ne hívják paleolitnak.

A legtöbb paleolit irányzat szelektíven kiemel egyes étrendi tényezőket, hozzáad egy-két tudományos alapon érlelt jó tanácsot és ami ebből megszületik, megpróbálja odakötni a paleolit névhez, mert annak azért van kereskedelmi értéke. Még mindig jobb, mint az „alacsony szénhidráttartalmú, glutén- és kazeinmentes étrend további idegesítő szabályokkal véletlenszerűen kombinálva”…

Az ősemberek meg forgolódnak barlangi sírjukban...

Elérhető további cikkek a témában:

1. Paleolit étrend - I. - Felvezetés
2. Paleolit étrend - II. - A paleolit kor
3. Paleolit étrend - III. - Természeti népek
4. Paleolit étrend - IV. - Étrend a gyakorlatban
5. Paleolit étrend - V. - A paleolit étrend egészségügyi hatásai

Források:

1. Szendi Gábor: Paleolit szakácskönyv. Jaffa. Budapest. 2010.
2. Paleolithic. URL: http://en.wikipedia.org/wiki/Paleolithic 
3. List of human evolution fossils. URL: http://en.wikipedia.org/wiki/List_of_human_evolution_fossils 
4. Prominent hominid fossils. URL: http://www.talkorigins.org/faqs/homs/specimen.html 
5. J Monge, M Kricun, J Radovčić, D Radovčić, A Mann, DW. Frayer: Fibrous Dysplasia in a 120,000+ Year Old Neandertal from Krapina, Croatia. PLoS ONE 8(6): e64539. URL: http://www.plosone.org/article/info%3Adoi%2F10.1371%2Fjournal.pone.0064539
6. Grandmother hypothesis. URL: http://en.wikipedia.org/wiki/Grandmother_hypothesis
7. L Cordain, SB Eaton, J Brand Miller, N Mann, K Hill: The paradoxical nature of hunter-gatherer diets: meat-based, yet non-atherogenic. EJCN (2002) 56, Suppl 1, S42–S52. URL: http://www.nature.com/ejcn/journal/v56/n1s/pdf/1601353a.pdf 
8. L Cordain, BA Watkins, G L Florant, M Kelher, L Rogers, Y Li: Fatty acid analysis of wild ruminant tissues: evolutionary implications for reducing diet-related chronic disease. EJCN 2002, Volume 56, Number 3, Pages 181-191. URL: http://www.nature.com/ejcn/journal/v56/n3/full/1601307a.html
9. M P Richards: A brief review of the archaeological evidence for Palaeolithic and Neolithic subsistence. EJCN 2002, Volume 56, Number 12, Pages 1270-1278. URL: http://www.nature.com/ejcn/journal/v56/n12/full/1601646a.html 
10. T Ghose, S Writer: Paleo Diet May Have Included Some Sweets, Carbs. 2014. URL: http://www.livescience.com/42346-hunter-gatherers-had-tooth-decay.html