A korábban feltett kérdés (mennyit igyunk?) után magától értetődő, hogy megkérdezzük: és mit (ne) igyunk? A fő tétel egyszerűnek tűnik: a szervezetnek vízre van szüksége, igyunk hát vizet. De manapság a folyadékpótlásra már számtalan alternatívánk van, még a vízből is tucatnyi változat közül válogathatunk, a többi italról nem is beszélve. Nos, fussuk végig röviden a kínálatot.

Tiszta vizet a pohárba.

Csapvíz

A csapból folyó vizek többsége talajvíz, karsztvíz, amiknek a minőségére kevés panaszunk lehet. Ennek ellenére ma már nem "divat” csapvizet inni, mert valami kifogást mindig fel lehet ellene hozni. Egy valamirevaló "egészségtudatos" állampolgár fél órán keresztül sorolja, hogy milyen szennyezőanyagok fordulhatnak elő a csapvízben, amiktől jól meg lehet halni és természetesen fontos részét képezik a háttérhatalmak lakossággyérítő és elnyomó hadműveleteinek. De ha összehasonlítjuk kis hazánkat a világ kevésbé szerencsés országaival, ahol a tisztítatlan víz ezerszámra szedi az áldozatait, talán mégsem állunk olyan rosszul.

A csapvízzel kapcsolatos rettegések fő tárgya a klór (Cl). A vízben, vízvezetékekben élő kórokozók féken tartására a vizet fertőtleníteni kell, erre általában valamilyen klórvegyületet (pl. klór-dioxid), alkalmaznak, de elég nagy hígításban (pl. klór dioxid 0,8 mg/l). A klórral kapcsolatos aggódások tárgya a THM (trihalometán, nem pedig teljes hiteldíj mutató) keletkezése, amit a klór és a vízben található szerves vegyületek reakciója okoz. A THM bizonyos koncentráció felett és kellő expozíciós idő mellett emeli egyes daganatos megbetegedések előfordulási gyakoriságát, ezt a köznyelvben úgy mondják, hogy „rákot okoz”. A THM engedélyezett szintje 50 µg/l, a hazai csapvizekben ennél jóval alacsonyabb (fele, harmada) a koncentráció.

Nyilvánvalóan a klór egy agresszív vegyület és a származékai sem játékszerek – de a nagy tömegek központosított vízellátása megköveteli a módszeres fertőtlenítést. Összességében a klór által jelentett többlet-kockázat még mindig nagyságrendekkel kisebb, mint a víz által közvetített kórokozók okozta fertőzéseké. Külön érdekesség, hogy a víz fertőtlenítéséhez is használt nátrium-kloritot (NaClO2) több készítményben (MMS, pH Prime) is forgalmazzák "lúgosításra", illetve szabályos mozgalom alakult ki a gyógyszermaffia által eltitkolt és betiltott csodaszer körül.

A víz fertőtlenítésére ugyan több technológia is létezik, pl. ózon alkalmazása (ez inkább ásványvizekre jellemző), UV fény, különféle szűrések, ezeket az újabban kiépült vízművek egyre szélesebb körben alkalmazzák is – de kell még némi idő, hogy le tudjuk váltani a jó öreg klórozást.

Mit adtak nekünk a rómaiak? Többek között vezetékes vizet.

Ásványvíz

Hazánk nagyon gazdag jó minőségű ásványvizekben. Ezeket a jó magyar állampolgár különféle PET palackokban hordozza hazafelé. Én a palackozott ásványvizekkel nem szimpatizálok, mégpedig a következő okok miatt:

Valamikor a hazai szabvány szerint az ásványvíz 1.000 mg/l feletti oldott ásványi anyag tartalomtól indult, aztán jött az EU és ennél jóval alacsonyabb (500 mg/l) lett a megugrandó limit. Innentől minden falu fúrt egy kutat a határban és beindult az ásványvíz biznisz - pedig addig sem halt szomjan senki. Amit ma ásványvízként megveszünk, az nagy részben igen gyenge minőségű: az ásványvizek többsége a minimális 500 mg/l körüli tartalom körül található, és jellemzően csak a hidrogén-karbonát ionban teljesítenek mutatósan (350-370 mg/l). Például a nagyon jó marketinggel megfuttatott Szentkirályi víz összes ásványi anyag-tartalma 520 mg/l – éppen megugorja az 500 mg/l-es határértéket. De ha csak az értékelhető ásványi anyag tartalmat nézem (magnézium és kalcium) akkor marad 89 mg/l - 400 mg csak a hidrogén-karbonát. Összehasonlításként: a Margitszigeti ásványvíznél a Mg és Ca összesen 192 mg/l, a Theodora Quelle esetében 276 mg/l, és még sorolhatnám!

Magyarországon a talajvizek egészen jó minőségűek, magas ásványi anyag tartalmúak – némelyik csapvíz összetételét tekintve simán veri a palackos ásványvizek nagy részét. De mivel trendi dolog ásványvizet inni, palackozva vesszük, a csapvízhez képest 100-200-szoros áron. Vagyis sokkal drágábban veszünk vizet, mint kellene – pénzkidobás.

A győri csapvíz és néhány népszerű ásványvíz összehasonlítása. Tanulságos, nem?

Végül, de nem utolsó sorban: az ásványvíz-piac fellendülése megindított egy tömeges szemetelést, 2000-ben 39 liter volt az éves ásványvíz-fogyasztás, 2007-ben, már 105 liter, 2013-ban 116 liter – ezzel már meghaladjuk az EU átlagot. A lelkes iszogatás miatt iszonyatos mennyiségben cipeljük haza a rengeteg műanyag palackot, majd mindez megy a szemétbe (2001-ben állítólag kb. 43 ezer tonna, de ebben benne vannak az egyéb PET  palackos italok is). S mivel kis hazánkban a szelektív hulladékgyűjtés nem része az általános kultúrának, adunk a jó anyatermészetnek rendesen.

A PET palackokból kioldódó vegyi anyagok miatti rettegésről már nem is beszélek. A csatos üveg nehéz, a fémdobozokból kioldódik a fém, a PET palackból mérgező szerves vegyületek kerülnek a szervezetbe, a csapvízben klór van, soroljam még? Olyan nincs, hogy valami jó lenne...

Ez egy jó ötlet, de nem a tökéletes ,megoldás a problémára

Bubis - nem bubis

Nagy vita van időnként a szénsavas, nem szénsavas frontvonalon is. Alapvetően a szén-dioxid nem szeret vízben oldódni (25 C fokon 1,45 g/ l az oldhatósága), de nyomás alatt kb. 4-6 g/l mennyiségben is oldható, aminek egy kis része valóban szénsavat képez. Amikor kinyitjuk az üveget, a nyomáscsökkenés miatt a gáz buborékokban kiválik, s távozik. A szénsavas víz alkalmazásának legfontosabb szempontja, hogy sokkal frissebb élményt nyújt fogyasztás közben, mint „nem bubis” vizek. A szénsavas italok fogyasztása alapvetően ízlés kérdése, nincs olyan egészségkárosító hatásuk, ami miatt aggódni kellene. Ugyanakkor nem javasoltak savtúltengés, reflux esetén.

Gyümölcslé

Hozzá vagyunk szokva, hogy ha valami gyümölcs, az csak jó lehet. A legtöbb gyümölcsléről viszont ez nem igazán mondható el, ennek oka pedig az, hogy a gyümölcs mellett (helyett?) rendkívül sok cukor kerül az italba. Sajnos az árak a gyümölcstartalommal erősen korrelálnak, tehát ha az ember (viszonylag) olcsó gyümölcslevet szeretne, akkor 12-25%-os kategóriában tud csak válogatni, ha pedig ragaszkodik a 100%-os tartalomhoz, akkor azt a pénztárcája fájlalhatja. Ezeknél a gyümölcslé 10-13 g/100 grammos cukortartalma jó eséllyel a gyümölcsből származik – de ettől még nem lesz más az egészségügyi hatása, mert a cukor az cukor marad.

Ez így nagyon gusztusos, de a valóság sokszor ennél kiábrándítóbb.

Teák

Igen népszerűk a különböző teák. A klasszikus, teacserjéből (Camellia sinensis) előállított teafüvek kínálata is rendkívül széles, ehhez adódnak a nem teacserjéből (szárított gyümölcsök, gyógynövények, stb.) készült, szintén tea néven forgalmazott termékek. Önmagában a teafogyasztás nagyon jó alternatívája a víznek, hiszen változatos ízvilágot valósítanak meg. De van két kritikus pont ezen a területen is:

1. A teát ritkán isszuk meg ízesítés nélkül, ez azt jelenti, hogy az esetek többségében jól megcukrozzuk (vagy mézet teszünk bele, ami lényegében ugyanaz).

2. A teakészítéshez felhasznált növényekből olyan hatóanyagok kerülnek a teába, amik hatással lehetnek a szervezet működésére. A teacserje esetében a koffeinnel és rokon vegyületeivel találkozhatunk, ami általános élénkítő hatásáról ismert, de hatása a kávéval szemben kevésbé intenzív. Viszont nagyon sok esetben találkozhatunk különböző gyógynövényekkel teakeverékekben. Ezeknél érdemes figyelembe venni a hatást, különösen tartós és jelentős mennyiségű fogyasztás esetén. Sajnos elmosódik a határ az élvezeti és a terápiás okból fogyasztott teakeverékek között, ami okozhat problémákat (pl. megzavarhatja egyes gyógyszerek hatását).

„Üdítő” italok

Az élelmiszerpiacon milliónyi italféleség fordul elő. A modern táplálkozástudomány és az alternatív irányzatok lényegében egyet értenek abban, hogy a magas cukortartalom komoly probléma ezeknél az italoknál. Általában 10 g/dl mennyiségről beszélünk, de mivel a fogyasztási adag 0,3-0,5 l vagy még több, a rendszeres fogyasztás komoly mennyiségben visz be a szervezetbe cukrot. Egy 0,5 literes "üccsi" tartalmazza a jelenlegi ajánlás szerinti teljes napra szóló cukormennyiséget egy egészséges, átlagos testméretű felnőttnek.

Az alternatív oldalon emelik a tétet azzal, hogy komoly hírverést csapnak az üdítőkben található mesterséges anyagok (édesítőszerek, színezőanyagok, stb.) potenciális kockázatai körül. Ez ügyben a hivatalos táplálkozástudomány mérsékeltebben nyilvánul meg, ugyanis az italokban szereplő anyagok komoly vizsgálatokon mennek keresztül: a "hivatalos" álláspont szerint a rendszeres, de mértékletes fogyasztás esetén sem jelenthetnek egészségügyi kockázatot. Nyilván, ha valaki a teljes folyadékszükségletét hosszú éveken át ilyen italokból fedezi, azt érheti kellemetlen meglepetések – az más kérdés, hogy ez mennyiben az adott ital, és mennyiben a beszűkült fogyasztási szokások felelőssége.

Az emberiség legádázabb ellenségei.

Energiaitalok

Nem túl régen komoly felhajtás volt az energiaitalok körül, ugyanis több rosszullétet kapcsolatba hoztak a termékekkel. Az energiaitalok nem kifejezetten általános fogyasztásra szolgálnak, inkább funkcionális termékek, melyeknek célja, hogy a szervezet teljesítőképességét átmenetileg fokozzák. Ennek megfelelő az összetétele is: vitaminok, teljesítményfokozó növények kivonatai, biológiailag aktív szerves vegyületek találhatók az italokban, s nem mellesleg komoly mennyiségű koffein. Ez utóbbiból 30-35 mg/dl az átlagos mennyiség, de ne feledkezzünk meg arról, hogy 1 adag rendszerint 2,5-3 dl, így egy ilyen ital egy csésze rendesen lefőzött kávéval egyenértékű. Ettől azonban még nem tekinthetők veszélyesnek a termékek, a gond (itt is) a fogyasztási szokásokkal van.

Az energia-italok jellemző kellékei az egész éjszakás szórakozásnak (lásd itt). A kellő „pörgést” alkoholos ital és ezzel párhuzamosan nagyobb mennyiségű energiaital elfogyasztása biztosítja, ami már potenciálisan komoly egészségügyi panaszokat okozhat. Az ÁNTSZ adatai szerint 2011-ben a 232 regisztrált rosszullét esetén 56 alkalommal volt jelen az alkohol is. A másik kritikus szokás az energia-italok étkezés helyett történő felhasználása. Sok fiatal a fő- és kisétkezések helyett energia-italt fogyaszt, vagy az elégtelen étkezés, pihenés okozta "energiahiányt" ezzel pótolja. Az energiaital fogyasztása ugyan átmenetileg biztosítja a teljesítményt, de összességében kimeríti a szervezetet. Felmerülhet az energia-italok addiktív működése is, amit részben a koffein, részben az energiaitalok által kiváltott teljesítmény-érzet magyaráz. Külön hangsúlyozni kell, hogy a rosszullétek háromnegyede a 18 évnél fiatalabb személyeknél fordul elő. Ez önmagában erős érv lenne a korhatáros vásárlás mellett - már ha az alkohol és dohánytermékeknél ez bevált volna.

Az energia-italok piaca dinamikusan fejlődik, sajnos időnként a józan ész rovására.

Alkohol

Kis bolygónkon mi vagyunk az egyetlen faj, aki komoly energiát fektet abban, hogy a lakhelyén található szénhidrát-tartalmú dolgokból alkoholos italt állítson elő. S ha már előállította, akkor fogyasztja is nagy serényen, tekintet nélkül annak rövid és hosszútávú következményeire.

A folyadékháztartásunk szempontjából fontos, hogy az alkohol diuretikus hatású, vagyis fokozza a vizelet ürítést, így alkoholos ital mellé érdemes többlet folyadékot fogyasztani, "kísérőnek" azonban nem egy másik alkoholos italt javasolhatunk, hanem tiszta vizet.

Nyilván a totális absztinencia irreális cél (lásd az USA alkoholtilalom alatti történetét), s a mértékletes alkoholfogyasztás nem dönti romokba az ember egészségét - így értelmetlen is a teljes tiltás. A hazai fogyasztás (12 l/fő/év tiszta alkohol), a közel egymillió alkoholbeteg (és a többi, igencsak félelmetes számadat) viszont arra utal, hogy nagyon messze vagyunk a mértékletes alkoholfogyasztástól. Minden kellemes hatása ellenére az alkohol toxikus anyag, rövid és hosszú távú károsító hatásai is jól ismertek. És igen, az alkohol "rákot okoz", nagyságrendekkel több megbetegedésért és halálért felelős, mint a csapvízben lévő trihalometán vagy a PET palackokból, TetraPack dobozokból kioldódó anyagok. Ahhoz képest korántsem sincs akkora felhördülés a gonosz sörlobbi, a pálinkamaffia vagy a bortermelők emberiségellenes összeesküvéséről.

Etil-alkohol. Népszerű, de kártékony.

Bizonyára feltűnt, hogy nem esett szó a különböző alternatív irányzatok termékkínálatáról. Nos, ezekről fog szólni a harmadik rész.

Források:

1. Termékteszt: csapvíz. URL: http://tudatosvasarlo.hu/cikk/termekteszt-csapviz?page=6
2. Szentkirályi ásványvíz. URL: http://www.szentkiralyi.hu/hu/termekek/szentkiralyi-asvanyvizek/1
3. Ismertebb magyarországi ásványvizek vegyi összetétele (mg/l). URL: http://www.oocities.org/tofalvip/htm/asvanyviz.htm
4. Energiaital-teszt. URL: http://energiaitalteszt.mindenkilapja.hu/html/22526922/render/energiaital-teszt
5. Túlzott energiaital-fogyasztás miatti rosszullét. URL: http://www.webbeteg.hu/cikkek/egeszseges/12693/tulzott-energiaital-fogyasztas-miatti-rosszullet
6. Kicsit rászoktam - Miért isznak energiaitalt a fiatalok? URL: http://www.origo.hu/itthon/20120208-kicsit-raszoktam-nelkule-tompabb-vagyok-fiatalok-az-energiaitalrol.html
7. A túlzott energiaital fogyasztás veszélyes gyermekeinkre! – egy év mérlege. Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat. URL: https://www.antsz.hu/felso_menu/sajtoszoba/sajtokozlemenyek/archivum/sajtoszoba_archivum_2012/energiaital.html
8. Idén ezektől pörögheti végig a Balatont. URL: http://velvet.hu/blogok/balaton/2014/07/15/iden_ezektol_porogheti_vegig_a_balatont/
9. Ó, Mister Alkohol.Magyarország a számok tükrében. URL: http://szamvarazs.blogspot.hu/2012/12/o-mister-alkohol.html