T. Colin Campbell Kína-tanulmány című alkotása a növényi alapú étrend híveinek csodafegyvere. Ez nem is meglepő, mert már az alcím is azt ígéri, hogy minden idők legalaposabb étrendi vizsgálatának, kutatásának összegzését tarthatja kezében a kedves olvasó, s ha van megdönthetetlenül tudományos érv a vegetarianizmus mellett, akkor az itt megvan.
Bár maga a tanulmány, illetve a rá épülő könyv sok tekintetben tényekre épül és néhány tételben igazat is mond, a végkövetkeztetésével nem tudok egyetérteni, s ennek oka az, hogy a tényeket az alternatív étrendekre jellemző manipulatív módon tálalja/tárgyalja és egyes fejezeteiben egyáltalán nem különbözik a totálisan légből kapott elméleteket propagáló sajtótermékektől.
És igen: az új kiadás előszavát nem más írta, mint Ládi Szabolcs, a hazai alternatív medicina botrányoktól sem mentes egyik jeles képviselője. Ez már azért jelzi, mely fogyasztói szegmensnek adták ki a könyvet.
A KÖNYVRŐL
Szeretném megjegyezni, hogy a könyv szerkezete és fő stílusjellemzői követik a Hogyan Írjunk Bestsellert útmutatót. Vannak benne személyes lírai vallomások a virginiai farmerfiú kalandos életútjáról, drasztikus számadatok az amerikai nemzet katasztrofális egészségügyi helyzetéről, könnyen megjegyezhető tételmondatok a Legfontosabb Tanulságról („Ne egyél állati eredetű élelmiszert!”), egyszerű, de látványos diagramok. Hab a tortán a túltolt konteo, némi hatóságutálat és tudománykritika. Nyamm. Nem egyszerű néha ezek mögött megtalálni az érdemi mondanivalót. Azt ne feledjük, hogy a tényleges Kína-tanulmánnyal összefüggő tartalom a a könyvnek mindössze 1/8-át alkotja - ez pont a negyede annak a terjedelemnek, amit a konteózásra fordít Campbell.
Nem lehet elmenni (nekem egy kicsit szúrja a szemem) a vegetáriánus triumvirátus jelenléte mellett. Dean Ornich, John McDougall, Caldwell Esselstyn mindannyian a növényi alapú étrend elkötelezett hívei, elismert, nagy tekintélyű orvosok és kutatók - olyannyira, hogy Bill Clintont is átállították a Sötét Oldalra növényi alapú étrendre, és rendszeresen fényezik egymást írásaikban. Éppen emiatt, hogy azért itt egy komoly egészségügyi szakember könyvéről van szó, kifejezetten csalódást keltőnek tartom, ez a színvonal alig haladja meg "pH csoda" című alkotásét.
A TANULMÁNY
Nos, ha a szívemre teszem a kezem és őszintén szeretnék mondani a könyv szakmai részéről, akkor felelősséggel csak annyit tudnék mondani, hogy fogalmam sincs, miről szól az eredeti Kína-tanulmány. Campbell olyan mesterien maszatol a tények és információk körül, hogy egyszerűen kihámozhatatlan minden olyan háttérinformáció, ami esetleg segítséget nyújtana az értékelésben. A fő üzenet az, hogy a magas fehérjebevitel, (főként ha az állati forrásból származik) gyakorlatilag önmagában is mérgező, és egyébként más patogén/karcinogén tényezők hatását is megsokszorozza. Abban azonban nagy maszatolás van, hogy pl. a bedobott patkánykísérletek milyen szinten jelennek meg a megállapításban és milyen szinten épülnek a patkány-kísérletekre és milyen szinten a Kínában végzett populációs vizsgálatokra - Az ábraanyagból, de sokszor a szövegből sem derül ki ez egy laikus olvasónak.
Mi a gond a patkányokkal?
A kutatólaboratóriumok lassan őshonos állatvilágához tartoznak a különböző tenyészett patkánykák. Ezek a kedves kis állatkák szinte minden, humán érintettségű létező biológiai kísérlet alapvető célcsoportját képezik, sok esetben külön a kísérletek kívánalmaihoz igazított biológiai jellemzőkkel bíró (pl. fokozott tumorhajlam) változatokat tenyésztenek ki. gyakorlatilag ma már a kísérleti állat jellemzői is olyan lényeges tényezőnek számítanak, amiket az adott kísérlet eredményeinél figyelembe kell venni. Jó példa erre az GMO kukoricás kísérlet, ahol a kísérletet végző csoport véres kardként hordozta körbe a világon a hírt, hogy sikerült a nagy leleplezés: a GMO kukorica patkányokban daganatokat okozott! Aztán kicsit később kiderült, hogy az adott tenyésztörzs eleve olyan fokozott tumorhajlammal bírt, ami lényegében az egész eredményt értékelhetetlenné tette (részletek itt).
Kísérlet? Milyen kísérlet?
Egyéb problémák
Nekem szintén kicsit piszkálja a csőrömet, hogy Campbell lóugrásokban kalandozik olyan ténykérdések között, ahol nagyon meg kellene állni tisztázni a feltételeket. Pl. oldalakon keresztül szidja a magas fehérje-bevitelt, majd közli, hogy hát ez csak az állati fehérjére vonatkozik a növényi fehérjére nem - de semmilyen olyan kontroll adatot nem közöl, ami ezt alátámasztaná. Aztán pár sorral lentebb kiderül, hogy hát az állati fehérje konkrétan csak kazeint jelent, na de a patkány normál működési tartományában mikor fogyaszt kazeint? Ráadásul ezen kis kitérő után Campbell a legnagyobb nyugalommal visszatér a korábbi kerékvágásba: ismételten csak és kizárólag globális értelemben beszél fehérjefogyasztásról, s annak káros hatásairól.
A kazein ezek szerint beavatkozik a sejtek és a karcinogének interakcióiba, a DNS és a karcinogének összekapcsolódásába, vagy a rákos sejtek növekedésébe
Hát ez így ebben a formában biztos nem igaz, már csak azért is mert az egész kazein molekula igen méretes képződmény, nem jut be olyan módon a szervezetbe, hogy ilyen hatást közvetlen módon ki tudjon fejteni (az opiát elméletbe meg most ne menjünk bele, mert ilyen tétel abban sincs). Itt lehetett volna nagyon szépen továbblökni a kérdést a részletek felé, megvizsgálni, miben különböznek a kazein és a kontrollként használt növényi fehérjék (pl. aminosavak aránya), s ennek milyen szerepe van a daganatok keletkezésében.
Annak ellenére, hogy meggyőződtem a kazein rák kialakulására gyakorolt kedvező hatásáról, óvakodom a túlzott általánosításoktól.
Óh, tényleg? Lássuk csak:
- 1. Egyetlen állati fehérje alapján von le következtetést minden más állati fehérjére és általában a fehérjékre vonatkozóan.
- 2. Patkánykísérletek alapján von le következtetést emberi anyagcserére vonatkozóan.
- 3. Vizsgál egy toxin és egy vírus indikálta daganattípust, majd ebből a rákos megbetegedések egészére tesz kijelentéseket.
Mi lett volna ha nem óvakodik ennyire...
És mi hír van Kínában?
És akkor végül is elbúcsúzunk a patkányoktól és (végre) eljutunk Kínába is. Még jó, hogy a könyv címe is Kína-tanulmány...
Az első csalafintaságot ott követi el Campbell, hogy nagyon gyorsan kijelenti, mely betegségeket tekinti táplálkozásfüggőnek és melyeket nem. Értem a megközelítést, de ezzel gyakorlatilag a vizsgált betegségeknél kizárja a nem táplálkozási eredetű tényezőket is - és ez nem csak bűn, hanem hiba is. A civilizációs betegségek klasszikusan sok tényezőre épülnek, és ahhoz, hogy a kínai és USA eredményeket össze lehessen hasonlítani, nagyon alaposan el kell választani ezeket a tényezőket.
A másik, hogy az étrendnek (legalábbis ebben a Könyvben) egyes elemeit emeli ki, számos olyan tényezőről nem ad infót, ami az értékelésben szerepet játszhatna. Csak azt mutatja meg, amit meg szeretne mutatni - ami szerinte nem tartozik ránk, arról hallgat.
Átfogó kritikák
Elég sokan cincálták már a tanulmány megállapításait, a lényege ennek az, hogy ha van is valami - nem az igazi. A tanulmány lényegében egy erőteljes vegetáriánus alapkoncepcióból indul és mindent ennek igazolásának vet alá - ami meg ennek ellentmond, azt figyelmen kívül hagyja.
Néhány példa:
Nos, ez alapján úgy tűnik, az állati eredetű termékek és a máj rákos megbetegedése között nincs érdemi összefüggés. Nézünk még egyet:
Ugyanaz a helyzet koleszterinnél. Ezzel szemben bizonyos paraziták jelenléte (schistosomiázis) igenis komoly kockázatot jelent - csak erről a könyvben nem sok szó esik.
Ha valaki megnézi a fenti diagramok forrásául szolgáló írást (katt ide), láthatja, hogy az étrendben kultivált tényezők semmilyen érdemi hatással nem bírtak a rákos megbetegedések előfordulására. Campbell előszeretettel hasonlítja össze Kína és az USA adatait, de ez megközelítés gyorsan elvérzik, amikor a vizsgált Kínai tartományok közötti adat-összehasonlítást elvégzik: az állati fehérjét alig fogyasztó térségekben egyes daganattípusoknál brutálisan verik az állati fehérjét fogyasztó régiókat.
És annak ellenére, hogy a kritikák jelentős részben ellenérdekelt féltől (pl. paleós szerzőktől) származnak, vannak bőven korrekt áttekintések is, amik jó mély sírt ásnak Campbell művének (és azért mondjuk ki. a tény nem attól tény, hogy valaki mondja).
AZ EGÉSZSÉGES TÁPLÁLKOZÁS 8 ALAPELVE
Ha ki kellene emelni egy fejezetet, ami érdemben megmutattja, milyen álláspontot képvisel a szerző, akkor a 8 alapelvet nyugodtan fel lehet hozni.
A táplálkozás a táplálékban megtalálható számtalan anyag együttes, kombinált hatását reprezentálja. Az egész több, mint részeinek összege.
Gratulálunk, ez így van. Az emberi szervezet egy dinamikus és mérhetetlenül komplex kémiai rendszer, és mivel az ételeink is élőlényekből származnak, ez rájuk is igaz – ráadásul az élelmiszerek feldolgozása változtat az ételek kémiai tulajdonságain. A legtöbb irányzat éppen ott bukik el, hogy egy-egy komponens (legyen az anyag, vagy élettani jelenség) hatását abszolutizálja, s közben megfeledkezik arról, hogy ez egy komplex rendszerben zajlik – mellesleg Campbell is ezt teszi, de legalább tud a jelenségről.
A vitamin kiegészítők nem csodaszerek, amelyek garantálják a jó egészséget.
Itt egy újabb néma főhajtás a szerzőnek. Kissé rosszindulatúan csak annyit tudok mondani, hogy nyilván nincs érdekeltsége a vitamin-forgalmazásban…
Az állati táplálékokban gyakorlatilag nem létezik olyan tápanyag, amelynek ne lenne jobb növényi forrása is.
Ez ebben a formában nem igaz, sőt, számos nyomelem (közhelyes példa: vas) az állati eredetű élelmiszerekből hatékonyabban hasznosul, mint a növényiből, a D-vitaminnak és a B12-nek meg nincs is növényi forrása. Annyiban korrekt, hogy a könyvben felhívja ennek a két vitaminnak a pótlására a figyelmet.
A gének önmagukban nem okoznak betegségeket. A gének funkciója csupán aktiválódik, kifejeződik. A táplálkozás pedig döntő szerepet játszik abban, hogy a jó és rossz gének közül melyek jutnak szóhoz.
Ez a halmozott melléfogások esete. Kezdjük ott, hogy nagyon sok genetikailag determinált betegséget ismerünk (pl. a veleszületett enzimhiányok igencsak népes családja, amiknek elég kemény táplálkozási vonatkozásuk lehet). Számos más betegségnél igazolt, hogy a hajlam genetikailag meghatározott - a környezeti feltételek befolyásolhatják az adott betegség kialakulásának valószínűségét, de teljesen nem írják felül a genetikai program hatásait, sok esetben még döntőnek sem nevezném. Ez nem jelenti azt, hogy a megbetegedések egyes típusainál ne lenne a táplálkozásnak kiemelt szerepe – csak ez nem általánosítható oly módon, ahogy Campbell megteszi.
Táplálkozás segítségével jelentősen befolyásolhatjuk az ártalmas kémiai anyagok kedvezőtlen hatásait.
Az addig rendben van, hogy vannak ártalmas kémiai anyagok, amiknek semmi keresnivalójuk az élelmiszerekben, vagy úgy általában az emberi környezetben. De hogy jön ehhez a táplálkozás? Lényegében nem derül ki. Campbell itt értekezik egyet a bio marhahús vs. mesterségesen előállított marhahús ellentétén: „nem járunk sokkal jobban, hogyha bio marhahúst fogyasztunk a hagyományos, kémiai anyagokkal telepumpált marhahús helyett”. Saját tételmondatát ezzel ki is végezte.
Ugyanaz az étrend, ami hatékony a betegségek korai stádiumban (a diagnózis felállítása előtt) történő megelőzésében; a betegség későbbi szakaszaiban (a diagnózis után) szintén képes lehet a folyamat feltartóztatására, vagy akár visszafordítására.
A dietetika sok esetben megkülönbözteti a prevenciós célú étrendeket, a betegségek egyes szakaszaiban alkalmazott diétáktól, pont azért, mert nem lehet ugyanazt az étrendet egyforma hatékonysággal alkalmazni minden szakaszban. Egyes esetekben a különbség tényleg nem számottevő, más esetekben viszont két állapot között ég és föld lehet a különbség, hiszen az anyagcsere is eltérhet a különböző szakaszok között.
Ha a táplálkozás valóban előnyös egy krónikus betegségben, akkor valószínűleg az egészség összes többi vonatkozásában is kedvező hatással bír.
Ez lényegében az előző pont kiterjesztett változata, de ugyanúgy nem igaz. Ilyenkor szívesen visszakérdezne az ember, hogy a Kedves Szerző melyik krónikus betegségben követendő táplálkozási rendszerre gondol? Mert hát nem ugyanazzal az étrenddel dolgozunk egy krónikus szívbetegség, egy krónikus vesebetegség vagy egy II-es típusú cukorbetegség esetén. Nyilván jó lenne egy Mindent Gyógyító Univerzális Étrend – van is erről egy jó könyvem a polcon, az Örök Élet Elixírje és a két Soha Ki Nem Fogyó Söröskorsó mellett.
A helyes táplálkozás létünk összes területén egészséget teremt. Minden rész kapcsolatban áll egymással.
Ez lényegében az 1. pont átirata – ha a szervezet kémiai rendszer komplex kölcsönhatásban lép az élelmiszer tápanyagaival, várhatóan egyetlen étrendi változtatással több anyagcsere-folyamatra hatok ki, egyeseket kívánatos irányba tudok befolyásolni, másoknál pont az ellenkezője történik. Ugyanez a történet, mint a gyógyszereknél a főhatás, a pozitív és negatív mellékhatások esetében.
Mondottam néktek: ne egyetek húst, tejet, s semmi állati fehérjét, mert úgy jártok, mint a kínaiak, vagy mint Kázmér, a fehér kísérleti laborpatkány...
"MIÉRT NEM HALLOTTUNK MÉG ERRŐL?"
Van egy érdekes fejezete a könyvnek, ami vizsgálgatja azt a kérdést, hogy ha a növényi alapú étrend oly fantasztikus, az állati meg felér egy népirtással, akkor miért nem hallott az egyszeri ember erről? És már a kezdeteknél lehet tudni, hogy konteo rovat következik… s ímé a szentencia, aminek párja nincs:
Látni fogjuk, hogy a legtöbb dolgot az Arany Szabály irányítja: akié az arany, az hozza a szabályokat.
Nyilván megvan az alkalmazott tudomány sötét oldala, s ennek oka az, hogy a tudományban emberek dolgoznak - csak azt tapasztalhatjuk meg ezen a téren, ami bennünk van: jót és rosszat egyaránt. Hogy a századik sztorit olvashatjuk arról, hogy a Nagy Tudós hogyan szembesült ezzel, már unalmas (főként, mert az olvasók többségének az amerikai egészségügyi hivatalrendszer működése és annak visszásságai totálisan érdektelenek) és véleményem szerint egy lépést sem visz előre. Főként azért is, mert ezek a történetek se nem cáfolják, se nem igazolják az adott szerző táplálkozással kapcsolatos állításait. Ráadásul a könyv kb.1/4-e erről szól, Campbell nem egészen 100 oldalt erre áldoz fel.
ELLENTMONDÁSOK HÁLÓJÁBAN
Ha ma végignézünk a táplálkozási ajánlások kínálatán, rendkívül széles a választék és minden létező extrémitás, illetve a köztes állapotok mind-mind köthetők egy-egy irányzathoz. A Kína-tanulmány által felvázolt étrend egyfajta anti-paleolit étrend, ugyanakkor mindkét tábor szerint ők az Igazság birtokosai, ha az egészséges táplálkozásról van szó. Meglepően szórakoztató olvasni a Kína-tanulmány után a témában alkotó paleolit szerzők weblapjait. Ha az utóbbiak következtetéseivel nem is lehet egyetérteni, arra jók, hogy kimutassák Campbell művében azokat a kutatási hibákat, amiket bizony elkövetett - és akkor még nagyon finoman szóltunk a szelektíven válogatott és értelmezett adatokról.
Campbell láthatóan nem tud mit kezdeni azzal a jelenséggel, hogy adott étrendi tényező egyik betegség esetén kockázatcsökkentő, más esetben kockázatnövelő hatású, sőt ez változhat nemenként, életkoronként és más tényezőkkel összefüggésben is. pedig sajnos ez így van és ez éppen az általa elsőként lefektetett alapelvből, a komplexitásból fakad.
MIT JAVASOL CAMPBELL ÉTREND ÉS EZ MIRE JÓ?
Energiabevitel szempontjából Campbell nem határoz meg pontos céltartományt, de a leírások alapján inkább az alacsonyabb energia-bevitelű étrendek közé tartozik. Könyvében írja is, hogy az energia-bevitel korlátozása pozitív egészségügyi hatásokkal bír, s ezt nagy általánosságban el lehet fogadni.
A javasolt étrendben a fő ellenség a fehérje, ezen belül is az állati eredetű fehérje. A napi energia-bevitelhez viszonyítva a hatályos ajánlások a 12-15% körüli tartományt preferálják, ezen belül kb. fele-fele arányban javasoljuk az állati és növényi eredetű fehérjét. Campbell étrendjében a megcélzott érték 5-6% ("a teljes kalória bevitelhez viszonyítva mindössze 5-6%-nyi étrendi fehérjére van szükségünk ahhoz, hogy a szervezet rendszeres veszteségét pótoljuk"), s ezen belül az állati fehérje gyakorlatilag teljesen kizárandó. Az 5% összességében brutálisan kevés (2000 kcal-os étrendnél 24 g fehérje!), gyakorlatilag az élettani fehérje beviteli minimum (0,6 g/ttkg) alá megy - vagyis a szervezet a külső források hiányában saját fehérjetartalékait (pl. izmok) kezdi felélni. Ráadásul betarthatatlan, mert még növényi alapú étrendben is nagyon szelektálni kell az élelmiszereket, hogy ilyen szinten le tudjuk nyomni a fehérje bevitelt.
Ami gond, az az állati fehérjék hiánya: az esszenciális aminosavakból biztos nincs elegendő az étrendben, ráadásul a jelentős megszorítás miatt az egymást kiegészítő növények fogyasztására sincs lehetőség, pl. a szója és a száraz hüvelyesek kifejezetten magas fehérjetartalmúak, ezzel ki is esnek a potenciális étkek közül.
Összességében a fehérjére vonatkozó ajánlása nem alkalmazható, minimálisan fel kell tornászni 10%-ra, illetve testtömeg-kilogramonként 0,8 g értékre. s ha már kizárjuk az állati eredetű forrásokat, akkor nagyon oda kell figyelni a növényi források megválogatására.
A másodlagos forrása minden földi gonoszságnak a zsír, Campbell még a mai ajánlásokban szereplő 30%-os mennyiséget is önkényesen magas értéknek tartja, az ő ajánlása valahol a 20% körüli tartományra esik - s ezzel nem ő tartja a rekordot, mert örök barátja, Dean Ornish még ezt is megfelezi, ha ha alkalma nyílik rá. A 20% még akár elfogadható lenne, bár ehhez is erősen meg kell szorítani a bevitelt.
A gond a szénhidrát oldalon tapasztalható, mert a fenti paraméterek mellett az energia-bevitel 70-75%-át ebből kellene megoldani - na ez a high carb étrend, nem ami az ajánlásokban van. Ezt bevinni zöldségekből, gyümölcsökből elég macerás, tolni kell tehát gabonákat, de komoly mennyiségben. Az igen pozitív, hogy a hozzáadott cukrokat igyekszik kiiktatni Campbell az étrendből - de a napi kb. 300-500 g szénhidrát-bevitel már komoly kihívás, főleg, ha az étrendet alacsony energia-tartalmú zöldségekre és gyümölcsökre szeretnénk építeni.
Diéta mellé jár a szakácskönyv.
ZÁRÓ GONDOLATOK
A Kína-tanulmány egy nagy kísérlet arra, hogy a vegetáriánus étrendet tudományosan is alátámasszák. ezzel önmagában nincs gond, minden étrend megpróbálja alátámasztani saját létjogosultságát azzal, hogy összegyűjti a rendelkezésre álló infókat, kutatásokat arról, mennyire jó hatással is van az egészségre.S általában ugyanaz a recept: megerősítő infók felnagyítása, cáfoló adatok elhallgatása, leminősítése - ez van, emberek vagyunk mindannyian.
Campbell annyiban követett el nagy hibát, hogy a nagy (jóhiszeműen feltételezett) jószándékában a jóhiszemű tévedés határán túl torzította az adatokat. A Kína-tanulmány adatai egyszerűen nem támasztják alá az ő szummázott álláspontját. Nem egy esetben azonban a kritikusai is átesnek az Equus caballus túlsú felére: az, hogy Campbell téved, az nem jelenti, hogy rengeteg húst, állati eredetű élelmiszert kell/lehet kockázat nélkül fogyasztani. Ezt jó jelezni, mert a paleolit szerzők éppen ennek igazolására használják a Kína-tanulmány cáfolatát.
Ha tetszett az írás, oszd meg és/vagy kattints a tetszik gombra! A "Követés" alkalmazással értesülhetsz a legfrissebb írásokról! Ha van véleményed, írd meg hozzászólásként! További érdekességek, aktualitások pedig Facebook oldalunkon találhatók: https://www.facebook.com/Alimento.blog
A honlapon található anyagok, információk egyike sem irányul betegség, vagy betegségek diagnosztizálására, és nem helyettesítik az egészségügyi szakemberrel történő konzultációt.
Források:
- Szendi Gábor: A sok hús rákot okoz? URL: http://www.tenyek-tevhitek.hu/husfogyasztas-es-rak.htm
- The China Study: Fact or Fallacy? URL: http://rawfoodsos.com/2010/07/07/the-china-study-fact-or-fallac/
- The "China Study". URL: http://skepdic.com/chinastudy.html
- Harriet hall: The China Study Revisited: New Analysis of Raw Data Doesn’t Support Vegetarian Ideology. URL: https://www.sciencebasedmedicine.org/the-china-study-revisited/
